6 10 101 https://omeka.ppke.hu/files/original/6fa8c1062ce0132a393171313cda97c5.jpg cc7213146a7671144dd5219139d16f61 https://omeka.ppke.hu/files/original/f740efcae98866abd99c11d72f88c0ac.pdf bd3551b78d4e7411bad0b5fb79105abb PDF Text Text A PPKB-JÁK le^tfpsvnflUi lapja S .■5 '®9üu^' A EÁ224ÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA Ili >■ ►? ’Ml W (I k 11 “1 í. y 2003: UGRÁS AZ ISMERETLENBE? KARI TDK HÖRCHER FERENC ADY ENDRE ROUTE 66 UDVARHELYI ZSUZSANNA K évfolyam, 10. szám e-mail: itelei01@liotmail.com honlap: www.itelet.tk 2002. december 13. �A „független alkotmányjogász IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 5? A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf, Zsellér Máté, Garami Gergely Megjelenik 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel váija írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TARTALOM Hírek Még élünk Dr. Sélley Zoltán, személyesen Szükségszerű generációváltás a Pázmányon Hogyan tanuljuk a polgári eljárásjogot? A doktorokról Száz éve született Illyés Gyula Hontalanul Johannesburgról a Zöld Körben Vén Pipás forever Szocializmus, vagy amit akartok Ajánló — Vörös Sárkány Magyar magány, magyar Biblia Ajánló — Hukkle „Kis szeleburdi voltam" Igazgató: Jordán Tamás A kő marad Olvassatok Chestertont! Vedd és olvasd! Az álmok útján Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég 2. rész Gólyabáli őrület e-mail cím: iteletOi@hotmail.com második oldal 3 3 4 5 6 7 8 8 8 9 10 11 11 11 12 13 14 16 17 18 19 20 A rossz jogász csak Paul Newman alakításában oly megható. Első ráné­ zésre azt hinnénk, hogy a ’20-as évek tájékáról csöppent közénk. Csak­ hogy akkor még alázattal űzték ezt a szakmát, mesterséget, tudományt vagy ha úgy tetszik, művészetet. Nem pedig öncélú magamutogatásként, rendszeres odamondogatásként. Merthogy napjaink egyik, hangsúlyo­ zom, egyik szomorú jelensége, hogy remekül megélnek a hivatásos odamondogatók. Bármelyik oldalon. Mert erre van ma igazán szükség. A történelem során az ismert személyiségek a legkülönfélébb körül­ ményeknek köszönhették karrieijüket, kiváló adottságoknak, szellemi vagy fizikai képességeiknek, jó családi háttérnek, indíttatásnak, kapcsola­ toknak vagy egészen egyszerűen a szerencsének: jókor voltak a megfele­ lő helyen. Korunk egyik újabb sajátossága, hogy ma óriássá tehet valakit a média is. Kezdetben csak sport kapcsán felmerülő jogi kérdések ürügyén keresték meg, ám hamar kiderült róla, hogy alkotmányjogász is. Nem is akármilyen, független. Kapóra jött ez a kereskedelmi televízióknak, hisz független elődeiről kiderült, hogy nem is annyira függetlenek, olykor te­ vékeny részt vállaltak valamely politikai párt programjának összeállításá­ ban. Dehogy miért nem akad más, akit meg lehetne keresni közjogi kér­ désekben széles e honban, nem tudom. Mert illúzióink azért ne legye­ nek, arra ne is számítsunk, hogy egyszer Kilényi Géza, Ádám Antal, eset­ leg Schmitt Péter professzor urak véleményét kérjék ki a témában, de így is akadna bőven e jogággal foglalkozó szakember az országban. Hogy hogy lesz valakiből alkotmányjogász, azt már láthattuk, de itt nem érvéget fényes tündöklése. Polgári jogi kérdésekben is megosztot­ ta velünk magvas gondolatait. Amikor szóba került a családjogi törvény esetleges módosítása, minek révén - akárcsak Lengyelországban - elég lenne csupán az egyház előtt kimondani a boldogító igent, a jogásztár­ sadalom erősen megosztott volt a kérdésben, ő azonban azzal érvelt, hogy a vallásszabadság alkotmányos alapjogának tiszteletben tartása mellett, a hazai muszlimok esetén a Magyar Köztársaság ezek után elfo­ gadná a többnejűséget... Holott e téren a Csjt. módosítása szóba sem került. De újabban már neves büntetőjogászokkal is vállalja az élő tele­ víziós vitát. Ezért mindenképp tisztelnünk kell, bátorságát. Eddig elhittük, hogy a jogász kenyere a beszéd. Most azonban látjuk, hogy hadar egy igazi alkotmányjogász. Amint viszi fel a hangsúlyt egyre fel­ jebb és feljebb, már tudjuk, közel a mondat vége, snitt, hirtelen elvágták Csokornyakkendős image-ével sem sikerült új trendet útjára indíta­ ni, hiszen e téren olyan egyéniségek jártak már előtte, mint a politika vi­ lágában kissé ügyetlenül mozgó mátyásföldi nagyvállalkozó, a kompro­ misszumokra nehezen hajló egykori pártelnök, vagy az önmaga paródi­ ájába forduló parlamenti vizsgálóbizottság elnöke. A rossz jogász csak Paul Newman alakításában oly megható. A valóság­ ban mulatságos, vagy inkább szomorú. Az állítólag magyar származású színész által játszott ügyvéd - lévén amerikai filmről van szó - végül mégis megnyeri első perét. Hősünk azonban az ismertségen kívül vajon mit nyert? Mándics Botond (főszerkesztő) honlap: www.itelet.tk �Tiszteletadás Az előző számunkban megjelent „Szük­ ségszerű generációváltás a Pázmányon’’ című írásunk, melyben ismertettük az Egyetemi Statútum új szabályait, esetle­ gesen fclrcéncsrc adhatott okot. A lehető' legtávolabb állt tőlünk a szándék, hog\' „vészharangokat kongassunk”, hogy a korhatárt betöltő professzorok esetleges távozási szándékát sejtessük. Az írásban szereplő professzorok mint ahogy azt le is írtuk - valóságos szim­ bólumai a Kanuk, esetleges távozásukkal a Pázmány soha többé nem lenne az, ami egykor. E szavak pedig valóban nent üres frázisok, hanem az egész szerkesztőség és hitünk szerint a teljes jelenlegi és egykori hallgatóság őszinte vélcniényc. Ezúton is elnézést kérünk mindazoktól,■ akik félrccnették szándékunkat. Kívánunk mindenkinek kitartást és erőt az előttük álló feiadatuklioz. Magunk, hallgatók szá­ mára pedig azt, hogy az írásban említettek minél tovább vetünk maradjanak itt, 3' Pázmányon. Szükségünk van rájuk. Cs. R. Búcsú az olvasótól A december, minden évben az ítélet főszer­ kesztőjének leköszönését is jelenti egyben. Idén sincs ez másképp, miután januárban választott e tisztségre a Hallgatói Önkor­ mányzat Közgyűlése, a megbízatásom pedig egy évre szólt. A kezdeti időszak komoly nehézségekkel járt, annak ellenére, hogy elődömmel szem­ ben abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egy beindított, jól működő lapot vehet­ tem át tőle. Volt tehát mire építeni, vagy talán lett volna, többen ugyanis kiszálltak a szer­ kesztőségből, visszavonultak az újságírástól, új embereket toborozni pedig akkor sem volt könnyű. Ehhezjött a lap választási melléklete, amelyben szerepelni szándékozó HŐK kép­ viselőjelöltek elsöprő többsége évek óta tarpák jó szokását, és a legapróbb részletekig kiterje­ dő önéletrajzát, vaskos programját még vélet­ lenül sem lemezen, hanem jobh esetben gép­ pel, rosszabb esetben macskakaparással írt pa­ pírokon adja le. De hogy teljes legyen a kép, az ünnepek alatt ellopták számítógépünket, így a szerkesztők hol hosszas sorbaállások után a gépteremben, hol Internet kávéházakban, hol éjszakánként otthoni gépük előtt görnyedve írták lázasan, hogy a lelkes kandidánsok általá­ nos iskolás korukban hányadik helyezést értek el a kerületi fizika versenyen. Később szeren­ csére eltekintett az egyetem attól az elképzelé­ sétől, hogy csak akkor kapunk másik gépet, ha .a teljes felelősséget mi vállaljuk érte,., Áprilisban aztán nehéz volt hadra fogni bárkit is, mármint hogy nekem, mert szer­ kesztőim közül többre is igényt tartottak má­ sok, a kampányban. Tálán mindannyiunkban elevenen él még az akkori hangulat.. Nyáron megjelentettük jubileumi számunkat, mely­ nek kettős apropója volt: a tízéves Pázmány Péter Katolikus Egyeternet köszöntötte az 50. alkalommal megjelent ítélet. A nagy sikerre való tekintettel sikerült elérni, hogy ha csak ki­ sebb mértékben is, de megemeltük a példány­ számot, és örömmel jelentem, hogy az ítélet ugyanolyan kelendő maradt. Idővel új embe­ rek csatlakoztak hozzánk, és tettek ezt az utol­ só szám megjelenése előtt is. így fordulhatott elő, hogy mostani számunkból több írás is ki­ maradt, amiket azonban az új főszerkesztőnek annak reményében adok majd át, hogy a feb­ ruárban megjelenő számban helyet kapjanak És ahogy az lenni szokott, akkor kell ab­ bahagyni, amikor már éppen kezdtem volna belejönni. Tavasszal államvizsgázni készü­ lök, így hát leteszem a lantot. Még mielőtt azonban átadnám a stafétabotot, szeretnék köszönetét mondani mindenkinek, aki színvonalas munkájával, építő kritikájával segítette a lapot, különösképpen elődöm­ nek, Koltay Andrásnak, aki nélkül valószí­ nűleg nem is vállaltam volna ezt az egészet. Sok sikert kívánok az utánam jövő főszerkesz­ tőnek és az új szerkesztőségnek a munkához! -MB- Örömmel tudatjuk, hog az egyetemek és főiskolák közötti bajnokságon a tavalyi gyengébb szereplés után, idén, az őszi idény végén a negyedik helyen áll karunk focicsapata. Hajrá fiúk! Győri TDK kábitószer-bűnözés témakörében 2002. október 17-19 között Győrben került megrendezésre a kábitószerbűnözés témakörében meghirde­ tett országos diákkonferencia. A verseny szervezői között voltak: A Magyar Jogászegylet Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete, A Győri Kábítószerügyi Egyez­ tető Fórum Kínálat-csökkentési Bizottsága, a Magyar Bűnügyi és Igazságügyi Szakértői Alapítvány, illetve a Széchenyi István Egye­ tem Közgazdasági és Jogtudományi Kar Jogtudományi Intézet Bűnügyi Tudomá­ nyok lánszéke. A konferenciára számos neves szakember volt hivatalos, így külön izgalommal készült egyetemünk kriminológia tanszéke a meg­ mérettetésre. Két dolgozat is indult, az egyik az elterelési lehetőségekkel, a másik a drogprobléma jogi, szociológiai vonatkozá­ saival foglalkozott. A két napos rendezvény első napján hivatalos megnyitón vettünk részt a Győr-Moson Sopron Megyei Leg­ főbb Ügyészség és Munkaügyi Bíróság dísztermében, ahol örömmel láttuk, hogy a verseny zsűribizottságában van dr. Sinku Pál és Dr. Molnár Gábor is. Am a beküldött dolgozatokat tizenöt zsűritag olvasta, s a ja­ va még hátra volt, hiszen a legtöbb pontot a szóbeli szereplésre és az érvelésre lehetett szerezni. Az este folyamán a győri egyetem fogadással kedveskedett a vendégeknek , sőt sokan Győr remek hangulatú belvárosának pezs­ gését is élvezték hajnalig. A verseny napján Frech Ágnes ismertette a bírói gyakorlat leg­ fontosabb tapasztalatait a kábítószer-bűnö­ zés kapcsán illetve a Büntető Törvény­ könyvbe beépíteni kívánt változtatásokat. Két hallgatónk: Véghely Anita és Bolyky Orsolya a sors keze révén egy csoportba ke­ rült, ami számunkra nem okozott gondot, viszont a szegedi, debreceni egyetemisták­ nak annál inkább és nem könnyítette meg a zsűri dolgát sem a két kiemelkedő szereplés. Izgatott volt mindenki, de az eredményhir­ detés felülmúlt minden várakozást. Véghely Anita első helyezést ért el a „Drog probléma jogi, szociológia és kriminológiai vonatko­ zásai” című dolgozatával, Bolyky Orsolya pedig kiemelt ügyészi különdíjat vehetett át egyedi hangvételű dolgozatával, amelynek címe: „Elterelési lehetőségek a kábítószer­ bűnözés joggyakorlatában , különös tekin­ tettel a kábítószerfüggő elkövetőkre.” Külön öröm volt számunkra, hogy mindkét hallga­ tó a Pázmány Egyetem Kriminológia Tan­ székének egyébként is színvonalas szakdol­ gozatai sorát gazdagította. Sok sikert kívá­ nunk nekik az egyetem falain kívül is. Kriminológia Tanszék harmadik oldal �„Megalapozatlan, és indokolatlan, hogy a jobboldalnak ne jusson kifejezési fórum”! Dr. Horcher Ferenc, személyesen — On, mint a filozófia tudományok kandidá­ tusa, mikor, s milyen élmény hatására döntött úgy, hogy a későbbiekben a politikai filozófiá­ val kíván behatóbban foglalkozni? — 1987-ben az ELTE-n bölcsészként végez­ tem. A diploma megszerzése után rögtön adó­ dott egy olyan lehetőség, hogy Oxfordban tölthettem egy évet a Soros-alapítvány ösztön­ díjával. Itt ismerkedtem meg Edmund Bürke munkáival, ez az élmény alapvetően meghatá­ rozta gondolkodásmódomat, és ennek hatásá­ ra fordultam a politikai filozófia felé. — Közvetlenül a rendszerváltás előtt fiatalem­ berként milyen tapasztalatokat szerzett a kül­ földi demokratikus viszonyokról? — Egy fellazuló diktatúrának a gyakorlatát kellett összevetnem egyjól működő demokrá­ ciáéval. Itt egy érdekes epizódot elevenítenék fel, amely jól érzékelteti ezt a kontrasztot. Ak­ koriban még tanított Oxfordban, Isaiah Ber­ lin, a jeles XX. századi politikai filozófus. Mi­ vel ő is kelet-európai származású volt, így őt kerestem fel, hogy mondja el, hogyan látja a világpolitikát, és adjon tanácsot nekem, egy ugyancsak kelet-európai származású fiatalem­ bernek. Elég kiábrándítóan, cinikusan vála­ szolt, annyit mondott, hogy különösebb taná­ csa nincsen, mindenkinek saját magának kell megvívnia a harcát, s mi, különösen itt KeletEurópában, ne nagyon számítsunk semmiféle külső segítségre. Amikor külföldre mentem, akkor igazából harmadik utas megoldásokkal szerettem volna foglalkozni, mondván, hogy a szocializmus nem jó, de mint tudjuk, a kapitalizmus sem hi­ bátlan, így egy köztes megoldáson gondolkoz­ tam. Ezt felvetettem egy Péter László nevű lon­ doni professzornak, aki erre azt válaszolta, hogy ahhoz, hogy az úgynevezett harmadik utas megoldásokon egyáltalán elgondolkozhassunk, ahhoz meg kell ismernünk a másik értékrend hagyományait is. A szocializmussal többé-kevésbé tisztában volt az ember, mivel az egyete­ men muszáj volt tudományos szocializmust, dialektikus materializmust és politikai gazda­ ságtant is tanulnunk, így marxista képzettsé­ günk megfelelőnek volt mondható. Ennek el­ lensúlyozására kellett megismerkednem az eu­ rópai kultúra értékeivel ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozhassam e két szemlélettől eltérő, azok pozitívumait felsorakoztató harmadik utas megoldáson. — Nem gondolt arra, hogy valamilyen útonmódon külföldön kellene maradnia? — Érdekes módon a szüleim gondoltak erre, ők tulajdonképpen még bíztattak is, hogy vá­ lasszam ezt az utat. Bár lett volna rá lehetősé- negyedik oldal vizsgáltam, hogy ez az egész eszmeáramlat hogy került át a kontinensre, azt hogyan fo­ gadta a német-, s majd azon keresztül a ma­ gyar kultúra. — Kinek a hívására érkezett karunkra, s ho­ gyan történt a docenssé történő kinevezése? gük, de ’56 után egyikőjük sem ment ki, nem is lett könnyű az életük, mivel édesanyámat kirúgták az egyetemről, és édesapám is elvesz­ tette az állását. De én - mondhatni buta fejjel - semmiképpen sem gondoltam erre a megol­ dásra. Már megismerkedtem a leendő felesé­ gemmel, és ez jó ok volt arra, hogy az ember ilyesmin ne is töprengjen. Egyébként, ha vala­ ki egy hónapnál többet tölt külföldön, akkor tapasztalja, hogy annyira nem is várnak min­ ket odakint. Az embernek egy hazája van, s le­ gyen az bármilyen, ahhoz ragaszkodnia kell. — A Magyar Tudományos Akadémia ösztön­ díját hogyan sikerült kiérdemelnie? — Amikor hazajöttem Oxfordból, akkor kö­ rülnéztem, hogy az országban ki foglalkozik még politikai filozófiával. Ludassy Mária volt az, aki az angolszász politikai hagyományt Ma­ gyarországon feldolgozta, és vele sikerült egy olyan munkakapcsolatba kerülnöm, ami en­ nek az ösztöndíjnak az elnyerését lehetővé tet­ te. Ekkor került kiadásra Edmund Bürke Töp­ rengések a francia forradalomról című mun­ kája, amiben én a fordítás kontrollszerkesztőjeként működtem közre. — Cambridge-ben és a Bécsi Egyetemen is folytathatott kutatómunkát. Milyen kérdések foglalkoztatták, s milyen eredménnyel zárul­ tak e kutatásai? — Az én kutatási területem az eszmetörténet volt. Tehát azt vizsgáltam, hogy a politikai gondolkodásnak a szellemi áramlatai hogyan kapcsolódnak egymásba, s hogyan alakulnak ki azok a nagy viták, amelyekben valamiféle kö­ zösen is elfogadott álláspont ki tud kristályo­ sodni. Bürke volt az egyetemi doktori disszer­ tációm tárgya, utána a skót felvilágosodás irá­ nyába fordultam, mivel úgy gondoltam, hogy Burke-re Adam Smith és Dávid Hume hatha­ tott. Az ilyen célú kutatások központja akkori­ ban Cambridge-ben volt, és ide sikerült egy Tempus ösztöndíjjal kikerülnöm. Utána Skó­ ciába is kijutottam, és itt dolgoztam fel azt a témát, amit A skót felvilágosodás című köny­ vemben összegeztem, ami egyben a kandidá­ tusi disszertációm is volt. Bécsben pedig azt — En a Pázmány bölcsészkarán kezdtem el dolgozni. Maróth Miklós volt az, aki fölkért az Esztétika fiánszék létrehozására. Igazából én politikai filozófiát szerettem volna tanítani, de ez ott nem jöhetett létre, amit azóta is sajnálok. Amikor megalakult a jogi kar, akkor Zlinszky János Dékán Úrral beszélgettünk arról, hogy egy hagyományos államtani oktatás mennyire hiányzik a magyar jogi képzésből, és így kerül­ tem ide rögtön a kezdet kezdetén, és amikor megszereztem a kandidátusi tudományos foko­ zatot, akkor kaptam tényleges státuszt. — Miért nem oktat ebben a félévben karunkon? — Egy könyvet írok. Több féléven át tanítot­ tam már spec. kol. keretében a konzervativiz­ mus kérdéskörét, és ezt a témát szeretném most megírni. Úgy gondolom, hogy a hazai po­ litikai helyzet jól mutatja azt, hogy mennyire hiányzik az elméleti megalapozottsága a jobbol­ dali politikai szférának. Ezt a munkát próbálom a magam tehetsége szerint elvégezni. — Önnek publicisztikái jelennek meg a Heti Válasz című kulturális hetilapban. Hogyan kapott kedvet az újságíráshoz? — Azt gondolom, ha valaki elméleti szinten foglalkozik politikával, akkor nem teheti meg azt a luxust, hogy gyakorlatban ne fejtse ki róla a véleményét. A publicisztika az a köztes terü­ let, ahol az elmélet a gyakorlattal tud szembesülni, úgyhogy én ebből a megfontolásból kezdtem el először a Magyar Nemzetbe írni, és az itteni írásaim játszottak közre abban, hogy a Heti Válaszhoz kerültem, ahol valóban elég gyakran vállalkozom politikai publicisztikákra. — Elek István főszerkesztő úr nyilatkozta, hogy a lapot finanszírozó közalapítvány az új kormánytól sokkal kevesebb költségvetési tá­ mogatást kap, s így akár veszélybe is kerülhet a lap további megjelenése. Valamilyen megnyug­ tató megoldás született már az ügyben? — A Természet- és Társadalombarát Fejlődé­ sért Közalapítványt Elek István hozta létre még az elmúlt kormányzati periódusban. Hogy pillanatnyilag miként áll a helyzet, azt őszintén szólva szerintem senki sem tudja pontosan. Az világosan érzékelhető, hogy a baloldalról erős nyomás nehezedik a kor­ mányra, hogy ezt a lapot valamilyen úton-módon lefejezze, kisajátítsa, vagy egész egyszerű­ en megszűntesse. A szerkesztőség eltökélt ab­ �bán, hogy ezt a lapot tovább kell vinni, mert úgy gondoljuk, hogy erre a lapra szüksége van a magyar sajtópalettának. — Mint újságírót kérdezem, létezik ma Ma­ gyarországon „médiaterror”? — Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a média­ háború még nem zárult le, a háborúskodás to­ vább folytatódik, és sajnos nem úgy látom, hogy a közeljövőben bekövetkezhet a megbé­ kélés. Eléggé elmérgesedett a helyzet, azt kelle­ ne látniuk azoknak, akik a média felett a hatal­ mat gyakorolják,- jelesül a baloldali média­ hatalmasságoknak,- hogy az a helyzeti előny amivel ők rendelkeznek, az megalapozatlan, és nem indokolja semmi, hogy a jobboldalnak ne jusson kifejezési fórum. — Egyik professzorunk megállapítása szerint májusban a nép többsége újból Barabást kiál­ tott. Ön szerint is ennyire drasztikus a kiala­ kult helyzet a polgári oldal számára? — A polgári oldal alapvető jelentőségű csatát vesztett el. De itt sem ér véget a küzdelem, a politikában az a jó, hogy minden negyedik év­ ben újrakezdhető. Az lenne az igazán nagy baj, ha végső győzelmet tudhatna magáénak bár­ mely politikai oldal. Ajobboldalnak meggyőző­ désem szerint újra kell gondolnia cselekvési stratégiáit. Egyrészt naiv volt, másrészt pedig bizonyos fokig úgy viselkedett, mint az elefánt a porcelánboltban. Ezt a szélsőséges naivitást, és azt a szélsőséges jobboldali hangnemet, amit egyes sajtótermékek az egész jobboldalt lejárató módon engednek meg maguknak, nem szabad­ na tovább folytatni. Egy olyan elméleti alappal kell a jobboldalt megalapozni, amely végre megmutaga, hogy mi vagyunk azok, akik az igazi európai hagyományokat át tudjuk örökíte­ ni a jövő számára, és meggyőződésem, hogy ezeket az ismereteinket az aktuálpolitikában is sikeresen tudnánk kamatoztatni az európai csatlakozás idején. A konzervativizmus nem zárkózhat el a jövő kihívásai elől. — Sokan hangoztatják, hogy a média a XX. században a negyedik hatalmi ággá nőtte ki magát. Ön egyetért ezzel a véleménnyel? — Tökéletesen. — Önt a tudomány és a publicisztika mellett a költészet is foglalkoztatja, hiszen már több ver­ seskötete is megjelent. Honnan ered a költészet iránti vonzalma? — Nem szégyellem, hogy verseket is írok. Úgy gondolom, hogy az emberi élet teljessé­ géhez ez is hozzátartozhat, s ha olyan példá­ kat veszek, mint Heidegger, vagy Cári Schmitt, akkor látjuk, hogy filozófusok, sőt jogászok is szívesen foglalkoztak esztétikai kérdésekkel. Egyébként, ha Arisztotelészre hivatkozunk, akkor látjuk, hogy a klassziku­ soknál sem zárta ki az egyik a másikat. Amel­ lett, hogy az Esztétika Tanszéken is tanítok, nekem a versírás lényegében egy fontos önis­ mereti formát jelent. Szabó Viktor Munkás, paraszt, értelmiség mun­ kaverseny lázában ég! - 3. rész Az ítélet 2002/7. számában esett szó arról a nemrég megjelent antológiakötet­ ről, mely a fenti címet viseli, és az agitatív költészet 1945-56 között megjelent remekeiből válogat. Kísérletet tettünk ennek kapcsán annak felvetésére, mi­ lyen felelősséggel rendelkeztek az írók, költők, művészek a kommunista dik­ tatúrában. Az ítélet eljövendő számaiban pedig ezentúl bemutatunk egy-egy költeményt a kötetből - egyszerre kedvcsinálóként, gondolatébresztőként és elrettentésképpen. Hajnal Anna r 1 Óvoda (részletek) Negyven veréb egy kalapban csirreg-csipog szakadatlan, olyan ez az óvoda majd felrepül a szoba. (•••) Böske néni megjelent: K-,Ejnye, napos, ez a rend? Ide, ide gyerekek körbe-körbe üljetek, mai kérdés-felelet érdekes lesz, gyerekek! Körbe-sorba, Jancsi, Pál: édesapád mit csinál? hidat? házat? kalapot? Hajót? lámpát? fapadot? varr? vagy gyalul? ír? vagy sző? Kezdjük, Miska, lépj elő!” (•••) .Bánhida már rég nem romos, 5Jott az apám elektromos, erdőn, mezőn, réten át ülteti a villanyfát. Fenn a pózna tetején utazik a villanyfény. Az én apám küldi szét, egy falu sem lesz sötét, az ötéves terv során elintézi az apám!” (...) lápsol, örül mindenik Jánoska következik. „Az én apám a kovács, a kezében kalapács, körülötte szikra száll jó munkáért síkra száll. Kilenc kovács egy brigád el nem szívna egy pipát, éjjel-nappal kalapál, kétszáz százalékra áll!” (...) Erzsi a következő fényes szemű felelő. »-,Én pedig traktoros leszek. apámhoz falura megyek. * ’ 1 A,'-'* te* nPMUÉM K M305M/1MHJ’ Szántunk éjt-napot akkor is, ha kifárad a traktor is: lesz búzahegy, meg krumplihegy, amerre a traktor megy, s élcsillagunk lesz! mekkora? akár a Göncöl, akkora. n (•••) Nem Gyurika, Kemény György kiáll büszkén, fnint a tölgy: Az én apám katona. engem nem ver meg soha. de hajön az ellenség, szétveri ám mindenét! Énnekem is tankot vett, hogyha kell, hát segítek!1» (...) Kis Ferkó még előáll, pedig vonzza már a tál. .Napköziből délután Mhazamegyünk négy után, én a Katival megyek, ő is kalauzgyerek. Busz-kalauz az apám, jegytáska az oldalán, én is kalauz leszek, de én repülőn megyek, Budapest-Moszkva vonalon. indulunk minden hajnalon! megjelent: 1954 ötödik oldal �ITELET Fenntartható fejlődés A fenntartható fejlődés fogalma többféle jelentéssel bírhat. Lehet fenntartható fejlődésről beszélni a tanulmányi átlaggal, a vizsgákra való fel­ készülés időtartamának növekedésével kapcsolatban (de inkább ezt most mellőz­ zük, mert egyáltalán nem is jópofa). A büfében árusított csokoládé bevonatú, „fánk” típusú étel árszínvonalára, illetve ízminőségére, esetleg a benne megtalálható, a halálos adag sokszorosát kitevő (az EUszabványnak teljes bizonyossággal nem megfelelő) kalóriamennyiség némileg tör­ ténő csökkentésére vonatkoztatva is értel­ mezhető a fenntartható fejlődés fogalma. Kilépve az egyetemről, fenntartható lehetne például a fejlődés a városban a kutyajellegű élőlények által állandó jelleggel hatalmas mennyiségben újratermelt, az utcát egy kelet-boszniai aknamezőhöz, a megmérettetést vállalók séta közbeni kényszerű mozdulatait pedig egy félré­ szeg, elfuserált Ered Astaire-hoz némileg hasonlatossá átalakító járulékos anyagtól való megtisztulásban. Fenntartható a fejlődés a „szőke Béjvaccssztár hasonmás” megnevezésű hölgyek művi úton kicsinosított testrészeinek még jobban és még művibb úton történő kicsi­ nosításában, legalábbis egy darabig, amíg véglegesen ki nem durrannak egy rázósabb repülőút során a pilóta merészebb, hogy ne mondjam, sportosabb startjának hatására. Talán fenntartható lenne a fejlődés regná­ ló miniszterelnökünk egyéni rekordjának megdöntésében is, ha például eljutna a ,hat szóból álló bővített és értelmes jelentést is hordozó mondat hiba nélküli elmondásá”-ig, átadva ezzel a múltnak ed­ digi, ötszavas csúcsát (mely viszonylago­ san szerény teljesítményt bőven ellensú­ lyozza kizárólag Kazinczyhoz mérhető nyelvújító tehetsége, gondoljunk csak az önkormányzati választások éjszakáján a magyar nyelvben a bátor újítókhoz méltó módon váratlanul, előkészítés nélkül be­ vezetésre került „nyügtet” szóra). Fenntartható lenne a fejlődés a kereskedel­ mi televíziók sztágainak (Prof Dr. Ábel Anita, DsC. Habil. Liptai Klaudia, dr. Bár­ dos András PhD., Herr Obersturmführer Máté Krisztina és tsai) szellemi képességeiben/szakmai rátermettségében is, különös hatodik oldal Tóth Emese szeret olvasni. Lé teteme az ;o!va.sás. Úgy érzi, hogy minden­ könyvben van valami, amit az író neki szánt. Amivel neki, egyedül neki akart lüzenni. Emesének mint minden olvasónak megvan a legkedvesebb írója. Az író, akit a legközelebbinek érez. A lány magába forduló típus. Sokan félnek Itőle emiatt és távol maradnak. Félnek az emberek, hogy nem lehetnek vele langyos viszonyban. Vagy belemerítik magukat [teljesen a lány lényébe, vagy messze elkerülik őt. A legtöbben ezt az utóbbit válaszgák. Egyszerűbb ugyan, de szegényesebb Imegoldás. ■Vannak persze, akik szeretik őt és [megérkeztek hozzá. De nem sokan. [Mondtam már, félnek tőle. Vagy csak tartózkodóak a mélységgel szemben? [Emesének társak kellenek, de túl távol van az emberektől. Emese szótlannak tűnik, (csendesnek mások számára. Túl nagy a jszakadék? A könyv, melyet a lány legkedvesebb írójával Idedikáltatott, ott állt a polcon. Az író csak ennyit |írt bele; ”Tóth Emese, zengj!” És ezzel valóban icsak neki üzent. Vilamit, valami igazat. I tekintettel a „még tovább tartó értelmetlen heherészés, ráadásul előzetes poén nél­ kül”, a „fontosságunk teljes tudatában köz­ lünk általunk magvas életbölcsességeknek vélt bődületes baromságokat”, illetve a „drámai arccal jelentem be a taktaharkányi bika esetét, akinek a szarvából kivirágzott a tök” kategóriákban. A fenntartható fejlődés a környezetvéde­ lemmel kapcsolatban is értelmezhető. Körülbelül annyit tesz, hogy: olyan fejlő­ dés, amely úgy elégíti ki a mai generációk igényeit, hogy közben nem befolyásolja károsan a következő generációk ugyan­ azon igényeinek kielégítését, olyan tevé­ kenység, amely a mai generációk életmi­ nőségének (életszínvonalának) emelését teszi lehetővé anélkül, hogy elvenné a jö­ vő generációitól a lehetőséget legalább ugyanilyen életszínvonal elérésére, törek­ vés arra, hogy megtanuljunk földi kör­ nyezetünk megszabta határok között élni, megtanuljunk törődni azzal a világgal, amit mi már soha nem fogunk meglátni. ír**«»*-* I Cseri Tímea Ennek fényében szeretném egyszer meg­ érdeklődni a lenti képen látható hajó tu­ lajdonosától: ő vajon hogyan értelmezi a fenntartható fejlődés fogalmát? A Török Szultán �VI. Kari Tudományos Diákköri Ülés 2002. november 25-én megtartottuk a sor-j rendben hatodik Kari Tudományos Diákkörij Ülést a Díszteremben, melyen 18 kiváló dol-| gozat versengett egymással. A most megren-| dezett - és már az ezt megelőzően, áprilisban' tartott - kari TDK ülésen a 2063. tavaszán! Debrecenben megrendezésre kerülő XXVI, ■Országos Tudományos Diákköri Konferenci­ án való részvételre tekintettel javasolták azi intézet és tanszékvezetők a kimagasló ered-' ményeket és tudományos munkát felmutatni! képes hallgatóikat a kari megmérettetésre. A kari TDK szerepe ugyanis nemcsak cg}' for­ mális és szükséges előzetes ,3negtnérettetés” az OTDK-án való részvétel felé vezető úton,' lianem egyben lehetőség a hallgatók előtt, 'hogy kipróbálják magukat és előadó képessé­ güket a nyilvánosság, valamint a bíráló bi­ zottság „figyelő tekintete” előtt L Erre tekintettel már a kari TDK-án is igyekez­ tünk az OTDK-ához hasonló feltételeket és szabályokat biztosítani, hogy a hallgatók minél hitelesebb környezetben mutassák be dolgo­ zataikat. Ezt szolgálta a szűkös időkeret, mely­ nek betartására a bíráló bizottság - az OTDK szabályoknak megfelelően - szigorúan figyelt; továbbá ezt szolgálta a tudományos dolgozatot bíráló opponens, mely a szerző vita-képessé­ gének felmérésére adott lehetőséget; termé­ szetesen a dolgozatot nyilvánosság előtt kellett bemutatni, ami a szerző előadó-képességét tette próbára; és a bíráló bizottság mindezen szempontokra figyelemmel értékelte a dolgo­ zatot és az előadást. A bíráló bizottság tagjai, az eddigi gyakorlat­ hoz hasonlóan, a Polgári Jogi Tanszék oktatói közül kerültek ki, ami egyfelől - természete­ sen - számos problémát, a bíráló bizottsággal szembeni kritikai lehetőséget valószínűsített, másfelől azok kiküszöbölését és megelőzését szolgáló és a bíráló bizottság önön magát kor­ látozó szabály felállítását tette szükségessé, így többek között a bíráló bizottság csak az egyes tanszék, vagy intézetvezetők személyes ajánlásával nevezett dolgozatokat fogadta a versenyen, ezzel biztosítva egyfajta előzetes szakmai bírálatot, ami mintegy sugallta a bí­ ráló bizottság felé, hogy az adott dolgozat szakmailag kiváló és méltó arra, hogy a Kart az OTDK nagy nyilvánossága előtt is - kép­ viselje. Hasonlóan „önkorlátozással” élt a bí­ ráló bizottság azon esetekben is, amikor az egyes versengő polgári jogi dolgozatok kon­ zulense egyben a bíráló bizottság tagja is volt. Ez esetekben az érintett bíráló bizottsági tag nem rendelkezett sem szavazati joggal, sem pontozási lehetőséggel, helyette a többi bírá­ ló bizottsági tag szavazatának és pontozásá­ nak átlaga szerepelt. Összességében a tavaszi és most novemberi kari TDK-án bemutatott dolgozatok ismét azt a képet alakította ki a bíráló bizottság tag­ jaiban, hogy a hallgatók a kötelező ismerete­ ket messzemenően meghaladó, komoly és alapos elmélyültséget mutató, gyakran egyéni kutatásokon alapuló tudományos igényű dol­ gozatokat írtak, amely egyaránt dicséri a szer­ zők és a tanszékek munkáját is. A most be­ mutatott dolgozatok kiválóságát csak tovább növeli, hogy számos szerző a jog egészen új, különleges területéről választott magának kutatási témát és dolgozta azt fel, dacolva a jogszabályi kidolgozatlansággal és a vonatko­ zó irodalmi források hiányával. A bíráló bizottság a bemutatott dolgozatok magas színvonalára tekintettel a tervezetthez képest több díjat is osztott ki, melyek idén je­ lentősebb anyagi elismeréssel is járnak, hiszen az első helyezés 30.000.- Ft, a második helye­ zés 20.000.- Ft, a harmadik helyezés 10.000.Ft pénzbeli díjazással jár. A szerzők és konzulens oktatóik munkáját őszinte tisztelettel köszöni, és a 2003. évi XXVI.OTDK - rajó szereplést kíván a bíráló bizottság nevében: dr.Landi Balázs, kari TDK titkár A Kari TDK eredménye: I. helyezés: Lomnici Zoltán: \z orvosi jogviszony konzulens: Dr. Jobbágyi Gábor n. helyezés: Ritter Eszter: A munkáltató kártérítési felelőssége a német, az angol és a magyar jogban konzulens: Dr. Radnay József II. helyezés: Korányi Sarolta: Az ingatlan - különösen a termőföld tulajdonjogá­ nak szerzése Magyarországon és Euró­ pában, a magyar uniós csatlakozás előtt konzulens: Dr. Bagi István II. helyezés: Máthé Csilla: A tokaji borok eredetvédelme konzulens: Dr. Tattay Levente II. helyezés: Németh Nóra: A gyermek- és fiatalkorú depriváltság következmé­ nyei - Egy anya halála konzulens : Dr. Tamási Erzsébet III. helyezés: Arvay Dóra: A földrajzi jel­ zések és eredet-megjelölések hazai sza­ bályozása az Európai Unió eredetvé­ delmi rendszerének tükrében konzulens: Dr. Tattay Levente III. helyezés: Várady Gergely: Az 1849-es nemzetiségi törvény (határozat) kiala­ kulása 1790-től, különös tekintettel az 1848-49-es szabadságharc időszakára konzulens: Dr. Horváth Attila Felettébb nyomorúságos ábrázolatja az magyar emberek mostani állapotjának A fenti archaizáló cím nem véletlen. Az ötlött az eszembe minap, hogy ha valami csoda folytán megt'alósulna a hollywoodi B-movic (tudatosan szupergagyi) rendezők titkos vágyálma, és lehetségessé válna az időutazás, majd mondjuk Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, esetleg Mikes Kelemen, vagy bármelyik regi nagyarc köztünk teremne, mit gondolna rólunk? Mit gondolna a magyar szellem jelen állapotáról (tudjátok, arról, amelyért ők olyan sokat küzdöttek, meg harcoltak, meg minden)? A kérdés, melyet ezúttal meglepő módon nem a szokásos álértelmiségi nyavalygás követ, a következő valós, megtörtént (de tényleg!) eset után Jutott eszembe, melyet most e rövid, de drámai felvezetés után meg is osztanék veletek. Akkor most osztom. Az egyik kereskedelmi adón a vetített filmhez kapcsolódóan sms-játék (az sms magyarul valójában: rövid üzenő rendszer, azaz rür) zajlott. Aki beküldi sms-en (tehát rür-ön) a helyes választ, nyerhet. A búgó, enyhe erotikával finoman átitatott férfihang felteszi a kérdést: “Mi a híres 007-es ügynök, James Bond azonosítási száma?” (értitek!), ezalatt a képernyőn a következő választási lehetőségekjeleutek meg: a) 211 b) 007 c) 853 Végül a telefonszám, ahová az smseket váiják: 06 709 007 007 (ül). Kész, vége, sakk-matt. A magyar ember szellemi állapota 2fX)2-ben, a TV2 elképzelése szerint. Remélem soha nem találják fel az időutazást. Nem szívesen hallgatnám rég elhunyt honfitársaink megvető röhögését. A Török hetedik oldal �„Mindig is rajongtam az egyetemért” Beszélgetés dr. Hajas Barnabás egyetemi tanársegéddel Az alkotmányjogi tanszéken tanársegédként dolgozó Hajas Barnabás bizo­ nyára sokatok számára ismerős, mint sdzsgáztató. Most új oldalát ismerhet­ jük meg, hiszen szabadideje egy részét egy igen komoly sportnak szenteli: a másodosztályú magyar ralibajnokságban szerepel navigátorként. — Hogyan került kapcsolatba az autó­ sporttal? — Négy éves voltam, amikor édesapám először elvitt egy autóversenyre. Pécsett lakunk, ami mindig is a magyar autósport fellegvára volt, és már gyerekkoromban megragadott a versenyek hangulata. Egye­ temista éveim alatt is szinte kivétel nélkül kint voltam a magyar bajnoki futamokon, és megfogalmazódott bennem, hogy ki ké­ ne próbálni ezt a sportot. Végül megada­ tott a lehetőség és sikerült beülni egy ver­ senyautóba, most decemberben lesz egy éve, hogy első versenyünkön elrajtoltunk. — Hogyan zajlik egy ilyen verseny? — A raliversenyek két részből állnak. A gyorsasági szakaszokon az a cél, hogy le­ zárt pályán a lehető leggyorsabban telje­ sítse a versenyzőpáros az adott távot. A gyorsasági szakaszok között pedig normál közúti forgalomban, ennek szabályait be­ tartva kell közlekedni. Az egyes időellen­ őrző állomások között percnyi pontosság­ gal kell érkezni, és ami meglepő lehet, hogy a korai érkezést Jobban büntetik, mint a késést. Ez egy nagyon összetett szakág, melynek sokrétűsége abból áll, hogy a közúti és a gyorsasági szakaszok egymástól Jelentősen eltérő követelményeket támasztanak a versenyzőkkel szemben. A két versenyző mellett ugyan­ olyan súllyal esik latba a szervizcsapat, a szakmai háttér, ami elengedhetetlenül szükséges hozzá, hogy az ember egyálta­ lán célba érjen. a hangulat a magyar ralisportban, mennyire segítőkészek egymással a versenyzők? — Aíilyen — Nagyon családias a hangulat, kifejezet­ ten Jó a légkör. Sok segítőkészséget ta­ pasztaltam, bármi műszaki problémája van az embernek, rögtön segítenek, mint ahogyan mi is kérés nélkül megállunk, ha egy versenyautóval probléma van. Fan­ tasztikus érzés, amikor az ember beül a versenyautóba a gyorsasági szakasz rajtjá­ nyolcadik oldal nál, és a sportbíró bemutatja neki, hogy már csak tíz másodperc van vissza a rajto­ lásig. Ilyenkor megszűnik a külvilág, csak hárman vagyunk: a pilóta, az autó és én. Tökéletesen meg kell bízni a másikban, és hinni kell, hogy minden úgy fog mű­ ködni, ahogy az ember azt eltervezte. So­ sem gondoltam, hogy ennyire fogom él­ vezni ezt a sportot. Személyiségfejlesztő hatása van, nagyon sok alázatot kíván. — Volt-e már valamilyen balesete, vagy olyan szituáció, amikor komolyan félt vagy megijedt? — Eddig egy komolyabb balesetünk volt Szombathelyen. Érdekes volt a helyzet, hibátlan összhang volt köztünk, szerettük azt a pályát és nagyon mentünk. Aztán ki­ jött a rutintalanság, a kanyar után bees­ tünk az árokba. Műrepülő nyelven szólva legyezőből félorsóba landoltunk. Bár meg nem ijedtünk, de bevallom férfiasán, hogy elpityeredtünk, mert nagyon szeret­ tük volna befejezni a versenyt. Szörnyű tehetetlen érzés volt, hogy nem tudunk továbbmenni. — Mi volt ekkor az első gondolata? — Abban a pillanatban, amikor megáll­ tunk tetőn, én elkezdtem ordítani a né­ zőknek, hogy borítsanak vissza. Egy fejen álló autóban az ember tényleg elég védte­ lenül érzi magát, de szerencsére hajunk szála sem görbült. Közben kommunikál­ tam öcsémmel, kiderült, hogy ő is Jól van, leállította a motort, áramtalanította a ver­ senyautót, majd visszaborítottak minket. Érdekes érzés lógni a hatpontos biztonsá­ gi övön, nem szeretném mostanában újra kipróbálni. — A médiában néha hallunk nézőbal­ esetekről is... — Az ilyen balesetekjelentős részében ál­ talában maga a néző is felelős, mert sokan nem állnak a kijelölt helyen , alkoholt fo­ gyasztanak, nem vigyáznak magukra kel­ lően. Tudni kell, hogy a lezárt pályán a versenyzőnek kutya kötelessége a képes- ségeihez mérten a leggyorsabban végig­ menni, amiben benne van olykor a kicsú­ szás lehetősége. Vannak nézők, akik sze­ retnek renitensen nem az elszalagozott rész mögött állni...Ismerek olyan ver­ senyzőt, akinek volt halálos nézőbalesete és azóta nem versenyez, mert nem tudta feldolgozni a helyzetet, pedig teljesen vétlen volt a dologban. A „szenzáció” mi­ att a magyar média a rali kapcsán hosszú ideig szinte csak a balesetekkel foglalko­ zott, pedig a személyi sérüléssel Járó bal­ eset nem Jellemző erre a sportra. — Hogyan zajlik a felkészülés egy-egy versenyre? — A felkészülés lényegi eleme a pályabe­ járás. Ez azt Jelenti, hogy néhány alka­ lommal a verseny előtt át lehet haladni a pályán, ilyenkor szerezzük meg azokat az információkat, amikre a pilótának szüksé­ ge lehet. Ilyen például, hogy mikor mi­ lyen ívű kanyar jön, mennyi a távolság két kanyar között. Magához az autószerelés­ hez annyira kell érteni, hogy az ember ki tudjonjönni a gyorsasági szakaszból és el­ jusson a szervizig. Tehát föl kell ismerni, ha valami nem stimmel az autóval. — Mi a navigátor feladata? — A pályabejárás során általunk közösen megírt ún. itinerből mondom el a pilótá­ nak az általa megkívánt információkat, le­ hetőleg a kellő ütemben. Odafigyelek rá, hogy mindig pontosan érkezzünk az időel­ lenőrző állomásokhoz, én kezelem a me­ netlevelet, bizonyos szinten koordinálom a szervizcsapatot. Nekem kell elirányíta­ nom a pilótát az egyik gyorsasági szakasz- �tói a másikig, valamint a közúti forgalom­ ban én figyelek a traffipaxokra is. Aj ánló — Km-e valamilyen célja, álma, amit el szeretne érni a sporttal kapcsolatban? — Nincsen különösen nagy vágyam ezzel kapcsolatban, nekem ez kikapcsolódást je­ lent, az a célom, hogyjól érezzem magam. Amióta versenyzek, az életszemléletem sok szempontból változott, vannak szituációk, melyek kifejezetten megerősítik az embert. Öcsémmel azt beszéltük meg, hogy amikor már nem élvezzük, akkor abbahagyjuk a ra­ lizást. Egyelőre még folyamatosan tapaszta­ lunk új dolgokat magunk körül. — Nem érzi-e úgy, hogy ezzel a sporttal kísérti a sorsot? — Azt szoktuk inkább érezni, hogy „vi­ gyáznak ránk”. Lehet, hogy sokkal jobb eredményeket érnénk el, ha bátrabban közlekednénk, de az embernek ismernie kell saját határait. — Most téljünk át egy kicsit az egyetem­ re. Miért választotta a jogi pályát, és mi­ értpont a Pázmányt annak idején? — Egyesek szerint monomániás voltam, mivel annak ellenére jogász szerettem volna lenni, hogy háromszor nem vettek fel Pécsre. Eléggé el voltam keseredve, de eszembe sem jutott, hogy máshová felvé­ telizzek. Azon a nyáron indult a Pázmány, ahová az elért eredményeim alapján ke­ rültem be, és az első pillanattól kezdve imádtam ide járni. Ebben az első évfo­ lyamban sok emberben munkált egy jó értelemben vett bizonyítási kényszer, hi­ szen bizonyos szempontból mi azért egy „szedett-vedett” társaság voltunk. Ehhez képest, ha a tudományos diákköri ered­ ményeket, vagy a publikációkat megnéz­ zük, „nem tűnik ez annyira rossz évfo­ lyamnak”. Nálunk mindenki igyekezett jól tanulni, az ember renoméjához hozzá­ tartozott, hogy ott legyen az évfolyamrangsor elején. Szerettem azt, hogy ben­ sőséges kapcsolatban voltunk az oktatók­ kal, egymással, nagy volt az összetartás, mindenben segítettünk egymásnak, ami­ ben lehetett. Mindig is rajongtam az egyetemért, hatalmas megtiszteltetésnek értékelem, hogy itt taníthatok. — Hogyan került a közjogi intézethez? — Kilényi Professzor elindította az alkot­ mányjogi tudományos diákkört, aminek többedmagammal tagja lettem. Aztán Morvái Attilával elkezdtük vizsgálni a közigazgatási vezetők stabilitását-mobilitását, hogy ezt milyen hatások befolyásol- |A megszokottól eltérően ezúttal nem filmről lesz szó. Vagy legalábbis illem közvetlenül. ják, mennyire köthető esetleg kormány­ változásokhoz stb. Ezzel 1999-ben az OTDK-n első helyezést értünk el a szek­ ciónkban. Amikor a Professzor Úr kiírta a demonstrátori pályázatot, 1998-ban, első demonstrátorainak egyikeként bekapcso­ lódhattam a tanszék munkájába. Később a Professzor Úr meghívott, hogy szívesen lát a tanszéken tanársegédként. Tehát itt maradtam, szeretek tanítani és vizsgáztat­ ni is, az egyetem nélkül nem lenne teljes az életem. Mindent megteszek, hogy jó oktató legyen belőlem, igyekszem megfe­ lelni az egyetem elvárásainak. — Milyen vizsgáztatónak tartja magát? — Engem sosem érdekel, hogy milyen jegyekkel jön hozzám a vizsgázó, mert az számít, hogy akkor éppen milyen teljesít­ ményt nyújt. Egy dologra nagyon háklis vagyok, felháborít az, hogyha jegyért kez­ denek el alkudozni. Szerintem ez egy­ részt tisztességtelen azokkal a hallgatótár­ sakkal szemben, akik ezt nem csinálják, másrészt mind a vizsgázó, mind a vizs­ gáztató számára megalázó helyzetet te­ remt, ha valaki könyörögni kezd a jobb jegyért. Nem szeretek buktatni, de azért sor kerül rá, nem ritkábban, mint mások­ nál. Nem tudom, hogy a hallgatók mi­ lyen vizsgáztatónak tartanak. Igyekszem több témakört érintve átfogóan számonkérni a tudást, és konzekvens maradni, hogy hasonló teljesítményért hasonló eredmény szülessen. — Mi a célja az életben? — Cél az, hogy minden szempontból mi­ nőségi ember legyek. Hogy Adolf Kolping elképzelésére utaljak, szeretnék jó család­ apa, tisztességes állampolgár, jó keresztény ember lenni, emellett pedig kiválóan telje­ síteni a hivatásom során. Úgy gondolom, hogy ezeket a dolgokat nem lehet egymás­ tól elválasztani, és nem pozíciókban vagy beosztásokban nyilvánulnak meg. Ez csak úgy valósulhat meg, hogy amit csinálok, azt tisztességesen csinálom, és minden szempontból igyekszem a saját képessége­ imhez mérten a lehető legtöbbet nyújtani. Szincsák Zsuzsa Bizonyára mindannyian egyfajta nosztal­ gikus emlékeket őriztek egy-egy amerikai kukuszfilm kapcsán. Száguldás nyitott ■autóval a 66-os úton, a szabadság érzése lengi be a tudatot. Megéhezel, félrehúzol a poros benzinkúthoz, a neonreklám ál­ mosan viliódzik. Az atlétatrikós, izzadt szakács nem sokat teketóriázik, készíti a jsonkás tojást, hamburgert, vagy a pala­ csintát juharsziruppal. Ha minden jól megy, még egy kis bunyó i,s kinéz a helyi­ ekkel, amiből természetesen a főhős megigy'őző fölénnyel kerül ki. Kellemes gonjdolat, még akkor is, ha nem ez a kultúrái 'netovábbja. És hogy miért került szóba? íLétezik Budapesten egy Sunny Diner ne­ vű étteremlánc. Hamisítatlan amerikai jdesign, neonreklámmal, hamburgerrel, ‘sült krumplival. Klasszikus értelemben véve nem túl emelkedett kulturális él­ mény, de nem is ez a lényeg. Ízelítő az amerikai multikultúrából. Igaz, hogy a hangszóróból nem country zene szót, de ez talán nem is baj. Az étlap elég változatos, az árak azonban kissé maga­ sak. De nem is minden nap kell ott ét'keznünk. Amit kifejezetten ajánlanék, az a hamburigerük. A hús nem vetélkedik a mikro■szkoptkus élőlények méretével, szépen kikág a tenyérnyi zsemléből. Marha- és csir­ ke hús, remekül fűszerezve. Köretként friss sült krumpli. A shake választék le­ nyűgöző, kimondottan ínyenceknek talál-' ták ki. Aki nem kultiválja a húsételeket, szintén talál magának valami finomságot. Habár nem olcsó a hely, azért egy próbát megérdemel. Már csak azért is, mert íze­ lítőt kapunk abból a kultúrából, amely lassan behálózza a világot. Filozofikus gondolatok helyett inkább azt tanácso­ lom, ugorjatok be valamelyik étterembe, tegyetek egy próbát, ahogyan én is tét-’ tem, és próbáljátok megérteni, miért si-' ikcrült az egész világot behálóznia ennek .az életstílusnak. Nem biztos, hogy min-; denkinek tetszeni fog, de azon túl, hogy■gasztronómiai kirándulás, talán gondo­ la [ébresztő is lehet. Értékelés: Tízből hét — szabózé — kilencedik oldal �A mi Amerikánk „Get your kicks on Route 66” Az ember ősidőktől fogva ösztönös vág)’at érez a kötötlségcktói való megsza­ badulásra, az ismeretlen meghódítására. Mára már nem maradt túl sok felfedez­ ni való terület bolygónkon, mégis sok­ szor érezzük azt, hogy ,jó lenne bepat­ tanni egy autóba, és csak menni, csak menni'’. Elkerülvén minden tudomá­ nyos szociológiai okoskodást, annyi bi­ zonyosnak látszik, hogy ezt a vágyat a mai társadalmi berendezkedésűnk okozta csömör, bezártságérzés, a sza­ badság utáni vágy váltja ki. Egy út könnyedén válhat a szabadságjelképévé. Egy olyan út, mely Chicagótól Los Angelesig keresztülvezet Amerikán, még könnyebben. Ma, amikor minden lehetséges médium ontja az USA-ról szóló információkat, erről az útról, a Route 66-ről kevesebb szó esik. Az egész kontinenst átszelő utat 1926-ban kezdték építeni, nyolc államot érint, vadregé­ nyes, mesebeli tájakon halad, visszaidézve a XIX. századi pionírok útját. Szerepet kapott az állandó. Keletről Nyugatra tartó népvándor­ lásban, a II. világháború alatti óriási hadgya­ korlatokban. Eközben pedig ikonná válik, a szabad Amerika ikonjává. John Steinbeck egyik regényében (The Grapes of Wrath) az utak anyjának („The mother road”) nevezi. Filmek, irodalmi alkotások, zeneművek szülemek róla és az állandóan úton lévők életfor­ májáról. Jelentőségét 1970-re teljesen elveszí­ tette, amikor is leváltotta az időközben fel­ épült modernebb és nagyobb, városokat elke­ rülő, nyílegyenes, romantikától mentes Interstate autópálya-hálózat. Ma már a térké­ pek sem jelölik, az út menti települések kísér­ tetvárosokká váltak, néhány szolgáltató azon­ ban még megél a turizmusból. A Route 66-et nálunk a köztudatba emelő egyik alkotás egy dal, melyből az ezen írás al­ címében szereplő idézet is származik (annyit tesz: „tedd a lábad a 66-os útra”). A dal Bobby Troup szerzeménye 1946-ból, később Chuck Berry rockosította, de Magyarországon mint az első Rolling Stones lemez első dala lett iga­ zán ismert. Amerika szereti mitizálni önmagát. Óva­ tosan, gyanakvással közelítsünk e mítoszok­ hoz, és próbáljuk megkeresni a bennük mé­ lyen vitathatatlanul megtalálható igazságma­ got. Az egyik ilyen amerikai mítosz a szabad­ ság mítosza. Nem kívánom ezt a mítoszt most elemezni, ezúttal inkább azt vizsgálom, mit je­ lentett és jelent számunkra. Magyarországon. A szocializmus éveiben Amerika maga volt az elérhetetlen szabadság, a paradicsomi tizedik oldal világ. A mítosz furcsa tulajdonsága, hogy anynyit ér, amennyire az emberek lelkében „jelen van”, tehát a mítosz elválik a valóságtól, ezáltal igazi értékét az adja meg, mennyien hisznek benne és ez a hit milyen összetartó erőt jelent. Ez a - divatos szóval - „virtuális” igazság oly­ kor erősebb is lehet a valódi igazságnál, a kö­ zös hit, és az általa közösen átélt élmények ér­ téket képviselnek, még akkor is, ha a valóság egészen más. Ilyen volt a mi viszonyunk is Amerikával. Mivel nem tudtunk semmit róla, az emberek­ hez valahogyan mégis elérő apró információk­ ból állt össze egy közös álomkép, amely hitet és megnyugvást adott arra nézvést, van még hely a világban, ahol az emberek szabadok és venes évek végétől nagyjából az ötvenes évek közepéig virágzott, tehát még a rock and roll korszak előtt. A beamikek jazz-t hallgattak, bandákba verődtek, megteremtették ma már inkább csak szociológiailag jelentős kultúráju­ kat (íróik: Kerouac, Burroughs, Ferlinghetti, Corso, Ginsberg; alapfilmjeik: Ok nélkül lá­ zadó, Utolsó mozielőadás). A Route 66 gyakorlatilag a főszereplő Jack Kerouac híres regényében, az Uton-ban, hi­ szen a társadalomból való kivonulás - mely a mozgalom alapfilozófiája volt - legfontosabb jelképe az út. A konzumtársadalom elleni ezt a fajta lázadást, mely a beatmozgalomban teste­ sült meg, több tényező váltotta ki. A fiatalok egy része megunta a mindent uniformizáló I V/ fif I I jól élnek. Különösen a fiatal generációk bá­ multák Amerikát, ahol állandóan tombol a rock and roll, Cadillac-ek suhannak az utcá­ kon, ahol Matyiin Monroe és James Dean sé­ tál. Mai szemmel mulatságos lehet ez az álom­ kép, de akkor sokaknak a reményt jelentette (és nem csak az USA, hanem az egész „nyuga­ ti világ”). Ami lopva bekerült hozzánk (egyegy farmernadrág, lemez, fénykép, emlék­ tárgy) mitikus erővel hatott - már csupán tiltottsága okán is. A vágy a szabadság után, melynek szimbóluma Amerika lett, hatalmas erővel tombolt a fiatalokban. A szabad Amerika egyik legfőbb jelképe pedig a híres Route 66. A szimbólummá válás kezdete az ún. beat-kultúrához kötődik, mely nálunk meglehetősen összemosódik a hippikultúrával, pedig másról van szó. A beat is egy „i^úsági mozgalom” volt, mely a negy­ társadalmi életet, a vagyonközpontú szemléle­ tet, a tekintélyuralmi, képmutatóan konzerva­ tív közmegegyezéses társadalmi szabályokat. Ez az alapideológia, melyet azután nyilvánva­ lóan átvettek olyanok is, akik egyszerűen csak képtelenek voltak dolgozni, beilleszkedni, bármit is kezdeni magukkal. A lázadáshoz kapcsolódott az állandó drogfogyasztás, és sok egyéb olyan jelenség, mely a mozgalom egé­ szének értékét jelentősen megkérdőjelezte. Mindenesetre számos olyan problémát vetett fel, mellyel a ma emberének - időközben im­ már a felszabadult Magyarországon is - szem­ besülnie kell. A felszín alá hatolva felfedezhe­ tőek értékes gondolatok a beatnikek ideológi­ ájában: az egyén tényleges felszabadítása a hi­ vatalosan szabad, valójában a pénz uralmával mindent felügyelő állam, illetve tőkés csopor­ tok alól; a pénz és az anyagi javak „Istenné ma- �gasztalásának” tagadása; a képmutatás és az ál­ szent konzervativizmus leleplezése. Az értékes gondolatokba természetesen számos „vadhajtás” is került (az ideológia ki­ dolgozottsága és egységessége a mozgalom sa­ játosságai és szétaprózottsága miatt szóba sem kerülhetett), és a problémák felvetésén túl megoldási módozatokat nem is állítottak a kri­ tizált jelenségek ellenében. A hippikorszak, mely itthon gyakran összemosódik a beatmozgalommal, a hatvanas évek második felében kezdődött, és virágzása az évtized végével véget is ért. Jelképerejű filmjei többek között a Szelíd motorosok és az Eper és vér. Szimbolikus eseménye a woodstock-i fesztivál. Eszmeiségében hasonló volt a beatmozgalomhoz: tagjai a társadalmi problémákra az abból való kivonulással vála­ szoltak. A békét és a szeretetet hirdették, mely ugyan mára már elsilányult fogalmakká váltak (részben éppen az őket zászlójukra tűző moz­ galmak, jelentősebb részben viszont a hagyo­ mányos értékrend általános válsága miatt), de azért nehezen vitatható, hogy kiveszőben van­ nak a modern társadalmakból, és hogy égető szükség lenne rájuk. Másfajta megközelítésből feltehető a kérdés: miért érdemes, ha röviden is, de foglalkozni ezen mozgalmakkal, hiszen a jóléti társadalmak legfejlettebbjében alakultak ki, és ezért állandó „nyavalygásuk” hiteltelen. Próbáltak volna mondjuk nálunk, a kommu­ nista diktatúrában panaszkodni a rendszerre! Háborodtak volna fel itt egy-egy pofon miatt, melyet a rendőröktől kaptak! A felvetésekben van igazság. De az is igaz, hogy az általuk fel­ vetett gondolatok nem csak azért érdemesek az áttekintésre, mert az itteni diktatúrában ezen mozgalmak, pontosabban inkább az álta­ luk létrehozott, és hozzánk eljutott alkotások úgymond mentőövet jelentettek a fiataloknak, hanem mert jelenleg, immár szabad ország­ ként Ilii is ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk, mint a II. világháború után ki­ alakultjóléti társadalmak - szokásunk szerint néhány évtizedes késéssel. Az előbb említett Szelíd motorosok című film volt az egyik legpontosabb összefoglalása annak az ideológiának, melyet a mozgalmak magukénak vallottak. A két főhősnek csak annyi pénze van, amennyi a minimális létfenn­ tartásra elég, azért mennek bele piszkos ügyle­ tekbe, hogy motort tudjanak venni maguknak. Miután ez megtörtént, a film eleji szimbolikus jelenetben Dennis Hopper eldobja az aranyórá­ ját, Peter Fondával együtt kivonulnak a lelkűket megfertőző társadalomból, a szabad ég alatt al­ szanak, fölkarolják az elesett, alkoholista ügyvé­ det (Jack Nicholson). A végén mind a három utazó gyilkosság áldozatává válik, hisz a társada­ lom nem képes elviselni különállásukat. A filmben főszereplő az út, nem tudjuk meg me­ lyik, nincs is jelentősége. Azóta is számtalan ún. road-movie készült, melyek mindig újra- és új­ rafogalmazzák az emberiség a bevezetőben már említett örök vágyát az utazásra és az út közbe­ ni kalandokra. Nagy autók, szép nők, állandó balhék - felületes kép, de sokak tudatalattijában ott motoszkáló vágy. Amerika mítosza Magyarországon sokak­ ban tartotta a lelket, míg végül egyszer csak el­ érkeztünk a rendszerváltozáshoz. Az azóta le­ játszódó folyamatok tragikus képet festenek az egykoron bámult-irigyelt világról és egyben saját magunkról is. Ma szabadok vagyunk, úgymond „mindent lehet”. Kiderült már, hogy Amerika nem az, aminek hittük, ami nem is baj, ébredjünk fel az álomból, és járjuk immár a magunk útját. A baj csak az, hogy leg­ többen a valódi Amerikával is beérik. Amióta nem tiltott, és mindenről tudhatunk, ami ott történik, látjuk a jóléti társadalmak visszássá­ gait is (azokat is, melyek ellen a beat- és hippikultúra fellépett!), a gazdagságot, de a lel­ keket béklyóban tartó mechanizmusokat, a haszon mindenek felettiségét, a hagyományos értékek, a lélek, a szeretet, a hagyomány, az er­ kölcs, a család, a kultúra, a hit megszűnését, elüzletiesedését, eljelenték-telenedését, ál­ szentté válását. Sajnos úgy látszik, ezen negatí­ vumok orvoslásának fontossága jócskán eltör­ pül a várt előnyök mellett. Döbbenjünk rá: nagyon sokat veszíthetünk, ha fenntartások nélkül, az 1945-ben megszakadt folyamatos­ ság újra megkeresése nélkül indulunk el egy új irányba, és fogadjuk magunkba azt a világren­ det, mely máshol szerves fejlődéssel alakult ki, de amely mindenhol hatalmas problémákkal küszködik. A mítosz mára már meghalt, lehullt a le­ pel, Amerika nem az, aminek hittük. Az is, de csak egy kicsit, nem annyira, nem úgy, szóval valahol nem stimmel az egész. A régi emlékek töredékei tovább élhetnek lelkűnkben, le­ gyünk hálásak azért, mert az elnyomás évei alatt is élhetett bennünk a remény, tudhattuk, hogy máshol másmilyen a világ. Ha pedig a mi Amerikánkat szeretnénk újra viszontlátni, te­ gyük fel a Stones lemezt, csukjuk be szemün­ ket, és gondolatban menjünk végig Chicagótól Los Angelesig a 66-os úton. Hiszen még tud­ juk: „Getyour kicks on Route 66”! A Török Szultán tizenegyedik oldal �Spanyolországi élmények az Erasmusszal „Fiesta, siesta, estudios” Homung Ágnest (V évf.), Láncos Pet­ rát (V), és Szilvássy Zsófiát (TV), azaz három Erasmus-ösztöndíjast küldött a Pázmány jogi kara az év első félév­ ben I. Juan Carlos birodalmába. Ezút­ tal tőlük kértem élménybeszámolót. A két végzőst sikerült faggatnom. — Mit szóltok? E tanévben tart az egymilliomodik résztvevő hallgatónál az Erasmus ösztöndíj program létrehozása, 1987 óta. Szerintetek mi a siker titka? — Hornung Ágnes (H. A.): Mindenkép­ pen hasznos az európai diákok számára. Egyéni tapasztalatom is azt mutatja, érde­ mes megnézni egy másik ország kultúráját, ahol kívülről lehet szemlélni, hogyan gon­ dolkodnak rólunk, magyarokról. Igen, én is hallottam erről a számról, kaptam egy érte­ sítést, mert bekerültem a program nyilván­ tartásába. — Láncos Petra (L. P): Ezúton szeretnék gratulálni ehhez az eredményhez! — Pontosan hol töltöttétek a 200112002-es tanév második félévét? — L. P: La Riója tartományban, annak is Logrono nevű fővárosában, az Universidad de La Riója, éppen idén tízéves, sok - a jogi mellett például orvosi, bölcsész, közgazdaság­ tudományi - karból álló egyetemen. A város egyébként, ahhoz képest, hogy székhely, elég kicsi, kevesen lalgák. — H. A.: A tartomány az ország északi ré­ szén helyezkedik el, a többivel összehason­ lítva pici. Legismertebb tulajdonsága, hogy a legjobb spanyol bortermelő vidék. A Camino dél Santiago (Szent Jakab Útja) népszerű zarándokút pedig áthalad Logrono-n, ez az egyik állomása, így időn­ ként hátizsákos-túrabakancsos fiatalok ér­ keznek a városba. — L. P: A vallás a társadalmi élet, a nevelés integráns része, rengeteg vallási ünnep, ha­ gyomány él Spanyolországban. Náluk a húsvét talán a karácsonynál is fontosabb ünnep, annyira, hogy egy hét munkaszüne­ tet tartanak. Nagy felvonulásokat tartanak a vallási ünnepeken, furcsának ható öltöze­ tekben. Szintén hasznos információ lehet az utánunk következőknek, hogy az élelmi­ szer, és a mindennap használatos termékek ára nagyjából azonos a hazai árakkal, ese­ tenként alacsonyabb. Sőt, érdekes, hogy itt- tizenkettedik oldal hon is működnek az ajándékozási reklám­ akciók, de a spanyoloknál annyira megszo­ kott, hogy egy-egy termékhez egy rakás ajándék (pl. egy dezodorhoz egy testápoló) jár, de nem termékminta. — H.ÁEzzel együtt a fizetések viszont a hazaiaknál magasabbak, ami elég szomorú. — Van-e valami különbség a két ország jogi oktatása között? — L. P.; Igen, a gyakorlati oktatás. Minden héten legalább egy órát szánnak rá, vannak külön felvehető, gyakorlati előadások. Az elmélet nagyon fontos - itthon főleg azt ta­ nuljuk - ott viszont a gyakorlati képzés is, ami szerintem ajogászi szemléletmód, a lo­ gikus gondolkodás megalapozásában nagy szerepet játszik. Egyszer megkérdeztem itt a Karon, hogy miért nincs, illetve annyira kevés a gyakorlati órák, előadások száma. Azt mondták: nincs rá akkora igény, a hall­ gatók nem választották, nem jártak ilyenek­ re. Ezt elfogadom, de ehhez képest nekünk amellett, hogy nem tudtunk elég jól spa­ nyolul, nagy gondot okozott, hogy felve­ gyük a jogesetmegoldások ritmusát. — H. A.; Tényleg, minden tárgyból volt gyakorlat. Én felvettem a nemzetközi jogot és megnéztem a tb-szoc. jogot, ott is az volt a szokás, hogy a heti három órából egy a gyakorlatról szólt (pl. hivatali papírok kitöl­ tése), de ugyanilyen volt a helyzet az EU joggal is. Tehát kint egyszerűen kötelező, hogy a gyakorlatot is megtanulják a hallga­ tók, legyen szó akár polgárjogról vagy ép­ pen nemzetközi magánjogról. — L. P; Elvárták, hogy mindig ott legyünk az órákon, különben szóltak érte. Azt taná­ csolom mindenkinek, hogy kevés órát ve­ gyen fel, legyen ideje utazni, egyéb elfog­ laltságra, stb. Mondjuk, tíz vizsga helyett csak négyre kelljen tanulnia, de arra aztán rendesen. Emlékszem, a legvastagabb, EU jog könyvben az elején egy csomó szót, amit nem értettem, kiszó-táraztam, és utá­ na már gyorsan ment a tanulása, mert is­ métlődtek a kifejezések, szakszavak. — H. A.; Az EU jog elméleti és gyakorlati része mindkettőnknek nagyon élvezetes volt. Életem egyik legjobb professzorával találkoztam, talán ő segített abban, hogy na­ gyon megszeressem a tárgyat. — Mennyire okozott gondot a spanyol nyelv hiányos ismerete? Azt olvastam, hogy Spanyolországban a diploma meg­ szerzésének nem feltétele idegen nyelv is­ merete. — L. P: Az egyetemisták tanulják és tudnak is angolul, de nem beszélik, félnek használ­ ni. — H.Á.: Nálunk ugye fontos nemzetközi nyelvek ismerete, ami főleg a magyar nyelv „világszerte széleskörű alkalmazhatóságá­ ból ered”. Azt tapasztaltuk viszont, hogy a spanyolok hozzánk viszonyítva nem tud­ nak idegen nyelveket. Tavaly nyáron InterRail-el voltam Spanyolországban. Pél­ dául, turistaszezonban, a barcelonai vasút­ állomáson ismerőseim, akikkel voltam, nem tudtak spanyolul, angolul próbálkoz­ tak, és nehezen tudták magukat megértetni. �ifir- mert az információs ablakoknál ülő höl­ gyek csak anyanyelven értekeztek. — L. P.: Ez egyébként a franciáknál is így van. Viszont, mentségükre szolgáljon, hogy lelkesek, emlékszem, amikor hat éve elő­ ször ott voltam, és csak kezdtem spanyolul tanulni, kézzel-lábbal törekedtek értésemre adni, amit mondani akartak. Amúgy érde­ kes, hogy a spanyolnak tartományonként sok változatát beszélik: castellano, katalán, andalúz, baszk, gallego, stb. így egy-egy tar­ tományban a spanyol (castellano) mellett a helyi nyelven is kiírják az információkat. — H. A.: Most kiutazás előtt kb. félközép szinten tudtam spanyolul, és már előre fél­ tem, hogy fogok megszólalni a vizsgákon. De ha ott élsz négy hónapot, azzal kelsz és fekszel, akkor belerázódsz, végül már folyé­ konyan tudsz jegyzetelni az órákon is. Igaz, hogy a tanárok egyrészt elnézték a nyelvi hi­ báinkat, másrészt a vizsgákon már nem sok nyelvi problémánk volt. — Milyennek láttátok a diákéletet? — L. P.: Volt néhány diáksziget jellegű bu­ li: egy-egy kar hallgatói elkezdenek zenélni, iszogatni az épületek előtti füves részen. Mivel kisvárosról van szó, a belvárosban ta­ lálható sok bár, igaz, nagyon kicsik, de ott zajlik az élet. — H. A.: Sokszor mondják, a spanyolokat más nem érdekli csak a bulizás. Valóban, könnyebben veszik az életet, mint mi. Ké­ szült kint egy Erasmus-póló, aminek az elején nagy betűkkel áll a fiesta szó, majd alatta kisebb betűkkel, hogy siesta, végül legalul alig olvasható: estudios (tanulmá­ nyok). A tanárok egyébként ismerik a diá­ kokat, közvetlenebb a kapcsolatuk. Ez ab­ ból is adódik, hogy kisebb egy évfolyam, mint nálunk és ez még ketté is van osztva az előadásokon. — L. P: Azt hittem, hogy a spanyolok laza nép, de nekik is van egyfajta rendszerük. Ha kell, felkelnek reggel nyolckor, bemen­ nek a suliba. Aztán jön a szieszta, ami alatt pont annyi idejük van, hogy haza menjenek ebédelni, nem elég viszont alvásra, mert kb. két óra. Utána viszont folytatódik a munka, az oktatás. Előfordult, hogy egy-egy nap es­ te tízig tartottak az előadások. Megnézik es­ te tízkor az esti filmet - mert csak akkor kezdődik — és éjfél körül találkoznak a bará­ tokkal, elmennek bulizni kora reggelig. — Igaz, hogy a spanyolok kedvenc szava a manana (holnap)? — L. P.; Észak-Spanyolországban ezt nem tapasztaltam, azt mondják inkább a déli vi­ dékekre és Dél-Amerikára jellemző. En­ gem eleinte nagyon zavart a spanyolok azon tulajdonsága, hogy tiszteletben tartják min­ denki életritmusát, így ha egy hosszú sor elején valaki az eladóval megbeszéli a csalá­ di életét, türelmesen megvárják, nincsenek rosszalló tekintetek, mint itthon. Alapvető­ en türelmetlen típus vagyok, és úgy gondo­ lom, hogy mindennek megvan a maga ide­ je, de azért többé-kevésbé sikerült hozzá szoknom ehhez a felfogáshoz. Szóval, nem szabad őket sürgetni. — H. A.; Délen a szieszta is sokkal jobban érvényesül, lévén gyakorta harminc-negy­ ven fokra kúszik fel a hőmérő higanyszála. Ilyen melegben nem lehet sok mindent tenni... — L. P: Az étkezési szokásaik is ennek meg­ felelően alakultak. Ott tapas-nak vagy pinchos-nak hívják a kis „falatkákat”. Ezek nagyon népszerűek, két-háromóránként fo­ gyasztják. A nagy evések ideje inkább késő este van, kilenc-tíz órakor vacsoráznak, ami nekünk szokatlannak tűnik. — H. A.: Az éttermi vacsorái asztalfoglalás sem hét-nyolc órára történik, mint nálunk, hanem este tíz féltizenegy körül, hatkor meg még zárva is vannak az éttermek. Tehát annak ellenére, hogy hivatalosan nincs idő­ eltolódás a két ország között, érezhető egy­ két órányi különbség. — Mennyire hagyománytisztelők a fia­ talok? Milyen hagyományos ünnepeket ismertetek meg? — L. P; A kollégiumban volt egy baszk származású barátnőm, ezért többször jár­ tam Baszkföldön. Ott is voltak helyi ünne­ pek. Ezeken az alkalmakon népviseletbe öl­ töznek, és szinte az egész település rést vesz a felvonulásokon, vagy a helyszínen figyeli az eseményeket. Ugyanígy fontos a nép­ tánc, a népzene. — H. A.; Nálunk is ismertebb szokás pél­ dául, Pamplonában az egy hétig tartó San Fermines nevű parádé, amit mi talán arról ismerünk, hogy hős férfiak fehér ruhában, nyakukban piros kendővel, a bikák elől fut­ nak az utcákon. Ennek az egy hetes ünnep­ nek azért mélyebb tartalma van, aki csak te­ heti egyszer mindenképpen vegyen részt rajta, mert nem mindennapi látvány. — L. P: Vannak azért fura, tréfás hagyomá­ nyok is: szintén Baszkföldön szoktak ron­ gyos, elnyűtt ruhában az utcákon szaladgál­ ni, miközben a belvárosi házak ablakaiból vízzel öntik le őket. Rengeteg hagyományt tartanak számon, minden falunak, városnak van legalább egy sajátja. — Bikaviadal? — L. P: Én nem voltam egyen sem, annyit tudok róla, hogy nem egész évben, hanem nyáron és ősszel rendeznek bikaviadalt. Szi­ gorú szabályai vannak, és a torreádorok hí­ res, köztiszteletben álló személyek, fontos társadalmi státusszal bírnak, még a királyi család tagjai is házasodtak velük. — H. A.: Az ország mégis kétfelé oszlik a megítélésével kapcsolatban: vannak, aki saj­ nálják a bikát, ezért egyfajta állatkínzásnak tartják, és vannak, akik izgalmas, rangos, hagyományos társadalmi szórakozásként gondolnak rá. Ha egy torreádor megsérül, a lapok címlapjára kerül. Azzal senki nem tö­ rődik, hány bika pusztul el, amiket ugyan­ akkor sokszor kifejezetten erre a célra te­ nyésztenek. Mindkét oldalról hallottam vé­ leményt. Mindenképp a spanyol tradíció előkelő része, így a külföldiek sokszor nem értik a mögöttes tartalmát. Nekem nem igazán tetszik. — L. P: Én régen nagyon ellene voltam, de most már úgy gondolom, ez a kisebbik rossz, sokkal ellenszenvesebbnek mondha­ tó kulturális szokásaik is vannak, ám egyál­ talán nem tudok rajongani érte. — Milyen tapasztalattal, élménnyel lette­ tek gazdagabbak hat spanyolországi hó­ nap után? — L. P: A gyakorlati oktatással és a türel­ mes életmóddal mindenképpen. — H. A.: Egy kis lazaságot sem ártana át­ vennünk tőlük. Spanyol barátaim, akik hosszabb ideig éltek nálunk, azt mondták, nagyon szép az országunk, nagyon szere­ tik, nagyon jól érezték magukat, de a ná­ lunk tapasztalható pesszimizmus elkeserí­ tő. Lehet, hogy a spanyolok a ló túloldalán vannak, de érezhetően optimistábbak. —L. P; Ennek ellenére érdekes, hogy náluk a spontán ismerkedés nehezen megy. Ebből a szempontból is ketté lehet osztani az or­ szágot; délen nyitottak, északon kevésbé, in­ kább zárkózottabbak. Itthon egy fiú egész könnyen megszólít egy lányt bárhol, ha is­ merkedni akar, de ez ott nem működik, il­ letve esetleg úgy, ha ismeri az illető barátait. Ott olyan nincs, hogy egy vadidegennel csak úgy leállnak ismerkedni. Furcsa kettősség ez. Nem értem, miért, pedig laza spanyolok­ ként emlegetik őket. — H. Á.: Igen, sőt a déli „oh, amigo mio'}) típusú viselkedést sem kell szó szerint ven­ ni; fűt-fát megígérnek, és abból később a fele sem lesz igaz. Északon viszont, nehe­ zebben ugyan, de ha megismersz valakit, az a viszony valódi mély barátságot is eredmé­ nyezhet. Szamos Márton tizenharmadik oldal �Svájci óra, csokoládé, sajtok és hófedte hegycsúcsok Kinek mi jut eszébe Svájc hallatán? Néhányunknak egy élményekben gazdag hét, amelyet lausanne-i barátainkkal töltöt­ tünk. Új kalandok reményében, izgatottan vágtunk neki az útnak és örömmel vártuk, hogy újra láthassuk egymást, mivel Budapesten tett tavaszi látogatásukról mindannyi­ an szép emlékeket őrzünk. Kezdettől fogva lenyűgözött bennünket a természet, és az a nyugalom, amely a min­ dennapok hangulatából áradt. Utazásunk célpontja Lausanne volt, de szívélyes ven­ déglátóinknak köszönhetően ellátogattunk Bernbe, Montreux-be, Vevey-be, Genfbe is. Hazautazásunk előtt rövid látogatást tettünk az ELSA-Zürichnél, ahol szintén páratlan élményekkel gazdagodtunk. Svájcot 1291-ben alapították eredetileg három kantonnal, amelyeknek száma mára huszonhatra bővült. Az ország lakossága hétmillió, de még a legnépesebb város- Zü­ rich- is kicsinek mondható világviszonylat­ ban, ennek ellenére ugyanazokkal a dolgok­ kal büszkélkedhet, mint bármelyik világvá­ ros. Zürichben mozgalmas az élet. Végigsé­ táltunk a híres Bahnhofstrassen, ahol meg­ csodáltuk a bankok lenyűgöző épületeit, és az őszi öltözetbe borult fákat, amelyek végig sorakoztak az út két oldalán. Megtalálhatjuk itt a meghitt hangulatot sugalló utcácskákat, a várost szimbolizáló Grossmünster temp­ lomot, és sokáig üldögélhetünk a tóparton, ahol hattyúkat, kacsákat, sirályokat szemlél­ ve gondolatainkba mélyedhetünk, vagy ép­ pen elfeledkezhetünk az élet nagy dolgairól. Svájc alapvető jellegét három, egymástól lényegesen eltérő alaptermészetű nép, a fran­ cia, a német és az olasz határozza meg, s ez a hármas ötvözet törvényszerűen tovább gaz­ dagodik helyi sajátosságokkal. A három fő nyelvterület a nemzeti konyhában is kifeje­ tizennegyedik oldal zésre jut. A helyi specialitások közül mi is megkóstoltuk a fondue-t (olvasztott sajtba mártott kenyérdarabok), a papét vaudois-t (kolbász, káposztás, krumplis körettel), és egyéb jellegzetességeket. Minden egyes nap emlékezetes marad számunkra, de most mégis a számomra leg­ kedvesebbről írnék. A Genfi tó mellett emelkedő hegyoldalakon teraszosan kapasz­ kodnak a szőlőtőkék. Itt hallhattunk egy rö­ vid előadást a svájci borvidékekről, a szőlő­ termesztés hagyományairól, amelyet egy gyakorlatias borkóstoló egészített ki. Dél­ után Bernbe látogattunk, amelyet az UNESCO a világörökség részévé nyilvání­ tott. Einstein itt alkotta meg relativitáselmé­ letét, Tobler pedig a világhírű Toblerone csokoládét, valamint innen indult útjára az ementáli sajt. Számtalan történelmi és épí­ tészeti különlegességgel találkozhatunk a város berkeiben. Színes szobrokkal díszített szökőkutak, óratornyok, muskátlival díszí­ tett ablakok árasztanak meghitt hangulatot. De ne feledkezzünk meg a régi idők lég­ körét idéző Chilloni Kastélyról sem. Az egyedülálló erődből, amely valaha börtön volt, gyönyörű kilátás nyílik a tóra, és a szomszédos hegyekre. Kiemelkedő jelentő­ ségét bizonyítja, hogy megfordult itt JeanJacques Rousseau, Shelley, Victor Hugó, Alexandre Dumas, William Turner, Gustave Courbet, és még sokan mások. Montreux nemcsak a jazz fesztiváljáról híres, hanem a legnaposabb helyek egyikeként, a svájci riviéra megtestesítője. A városka történetét fémjelzi, hogy hosszabb-rövidebb látogatást tett itt Charles Chaplin, Freddy Mercury, Igor Stravinsky, Ernst Hemingway, és nem utolsó sorban Lord Byron, akiket szintén csodálattal töltött el a táj szépsége. Vevey barátságos belvárosa melegséggel tölti el a látogatók szívét, és nem elhanyagol­ ható, hogy itt található a Nestlé csokoládégyár. A Genfi tó partján elterülő Lausanneban nem mindennapi műemlékkel találkoz­ hatunk. Mindenképp említésre méltó a XIII. századi, gótikus stílusban épült székes­ egyház. A város számtalan lehetőséget kínál az érdeklődő utazóknak mind a múzeu­ mok, mind a kulturális élet terén. A kozmopolita Genf kiváltságos helyze­ tet élvez Európa szívében, ahol számos szervezet, bank és nagyvállalat telepedett meg. Aki erre jár, ne felejtse el lefényképez­ ni a híres szökőkutat, amelynek vízsugara 140 méter magasra emelkedik, ötszáz liter vizet lőve ki másodpercenként. Genf sétá­ nyoknak, parkoknak is otthont ad, ahól néhányan szíves-örömest sakkoznak, mal­ moznak. Három név személyesíti meg a genfi gondolkodásmódot: Jean Calvin, re­ formátor, után a várost „protestáns Rómá­ nak” nevezik, Jean-Jacques Rousseau, a genfi állampolgár, akinek köszönhetően az emberek öntudatra ébredtek, és Henry Dunant, aki részt vett az 1863-as egyez­ mény munkálataiban, és a Nemzetközi Vö­ röskereszt útját egyengette. Nagy örömmel töltött el bennünket, hogy a tanulmányaink során már megismert ENSZ-nél látogatást tehettünk, és az elméleti ismereteket személyes tapasztalatainkkal bő­ víthettük ki. Ellátogattunk a Vöröskereszt Múzeumba, az Olimpiai Múzeumba, a Szö­ vetségi Bíróságra, és bepillantást nyertünk az egyetemi életbe is. Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy közelebbről megismeijük a jogi kar dékánhelyettesét. Az utazás vitatha­ tatlan előnyei között kell megemlítenem, hogy lehetőségünk nyílt külföldi professzo­ rokkal konzultálni, és érdeklődési területünk­ nek megfelelően anyagot gyűjteni. Hasznos információkkal gazdagodtunk a külföldi ta­ nulmányutak, és a posztgraduális képzésben rejlő lehetőségek terén. Örülünk, hogy lausanne-i, és zürichi joghallgatókkal ismerkedhettünk meg, ta­ pasztalatot cserélhettünk. Reméljük, hogy a jövőben is lesz lehetőségünk új kapcsolatok felvételére, és a régiek ápolására, elmélyítés­ re. Bognár Szilvia �Az Ezeregyéjszaka meséi avagy az ELSA XLII Nemzetközi Közgyűlése Törökországban világ legkülönbözőbb részeiből ér­ keztek, a Sarkkörtől Máltáig, Portugáliától Grúziáig. Mindez pedig .. egy gyönyörű tengerparti városban, ahol a turistacsalogató ’Itt mindig The European Law Students’ Associaüon süt a nap!’ szlogen valóság, még no­ Ì BUDAPEST vemberben is. A Egy mesés hét a kelet kapujában: novem­ A Workshopokon kívül plenáris ülé­ ber 2-9 között került megrendezésre az sekkel és konferenciákkal színesí­ ELSA (The European Law Students’ tett, meglehetősen feszített tempójú Association) XLII nemzetközi közgyűlése program fáradalmait a résztvevők . a törökországi Alanya városában. Az sajátos módon pihenik ki: fergetege­ ELSA Budapest képviseletében az elnök­ sen jó hangulatú bulik és éjszakába Marketing workshop ség két tag a. Perlaki András és Dudás nyúló beszélgetések, hogy a kipiDalma vettek részt az Egyesület ezen Remélem, hogy ez a kis élménybeszámoló hentség ismeretlen fogalom legyen, ám a nagyívű, évente két alkalommal megtar­ hozzájárul majd ahhoz, hogy Ti is, elhiva­ munka alól senki sem vonja ki magát, kez­ tott eseményén. tottságból vagy pusztán kíváncsiságból, désre mindenki pontosan jelenik meg. Eh­ Röviden összefoglalva: fantasztikus él­ csatlakozzatok hozzánk, hogy az ilyen ta­ hez persze hozzájárulhat az a csábítás is mény volt. 35 országból érkezett a több pasztalatokat együtt szerezhessük meg, il­ amit a legkülönbözőbb nemzeti italok mint 200 résztvevő, akiknek a szíve ezen letve az élményeket együtt élhessük át. megkóstolása jelent, természetesen az ital a héten különösen együtt dobog, a legen­ történetének és tradicionális fogyasztási dás ’ELSA-Spirit’ itt valóban kézzel fog­ ELSA Hungary - Informális Közgyűlés módjának megismerésével egybekötve, va­ hatóvá válik. Az ELSA tevékenységének lamennyi Workshop alkalmával. hét területét felölelő Workshopokban ke­ Összefoglalva tehát elmondhatom, hogy 2002. november 29-én került megrende­ mény munka zajlik: új célok, prioritások zésre itt, az Egyetemen az ELSA Hunga­ mindamellett, hogy felejthetetlen élmé­ kijelölése, az eredmények értékelése, a ry informális közgyűlése, ahol a debrece­ nyekben volt részünk, barátságok köttet­ problémák megtárgyalása mind fontos ni, a szegedi és az újonnan bejegyzett pé­ tek, rengeteget is tanultunk arról hogy elemei annak, hogy az Egyesület mindig csi helyi tagszervezetek képviselői jelen­ miként kell nemzetközi színtéren egy or­ megújulva, friss energiával föltöltődve tek meg. Péteri Zoltán professzor úr szágot képviselni, milyen - adott esetben tudjon tovább lépni és tudjon megfelelni megnyitóját követően -akinek megtiszte­ lobbi - technikákat kell alkalmazni ahhoz a jövő kihívásainak. lő részvételét ezúton is szeretnénk meg­ hogy eredmények szülessenek, és milyen Csodálatos élmény egy cél érdekében jelentőséggel bír egy határokon átívelő, köszönni- vette kezdetét a munka mely­ együtt dolgozni olyan emberekkel, akik a nek során érdekes beszélgetés bontako­ regionális együttműködés. zott ki több, az Egyetemeket és a hallgató­ kat egyaránt érintő kérdés kapcsán. Az tö­ rökországi közgyűlésről tartott beszámo­ lót követően a valamennyi tagszervezetet érintő lényeges kérdéseket tárgyaltuk meg, melynek során természetesen a jó hangulat sem maradhatott el. Ezt foko­ zandó megérkeztek külföldi vendégeink is, ELSA Austria elnöke, ill az ELSA United Kingdom két képviselője. A mun­ kák végeztével és egy közösen elköltött vacsora után, egy nem is olyan rövid vá­ rosnézés következett: az ELSA Budapest tagjai kísérték végig a Hősök terétől a Vá­ rig, lelkes külföldi vendégeinket az esős pesti éjszakában. Ismét egy csodás ELSAs élmény, immár saját házunk táján. I A magyar delegáció Dudás Dalma tizenötödik oldal , �Csodálatos Prága, avagy egy képzeletbeli séta a cseh fővárosban (nemcsak) sörivók figyelmébe! „Arany Prága”, „varázslatos Prága”, „barokk Prága” ...talán nincs még egy európai város, amelyet ennyi jelzővel illetnének. Vonzereje, remek folyópar­ ti fekvése, épületeinek varázsa mindig is arra ösztönözte az embereket, hogy egy hasonlattal vagy jelzővel ragadják meg a lényeget. Olykor azonban lehe­ tetlennek tűnik ennyi szépséget egy­ szerre kifejezni! Mondják, hogy aki már járt Prágában, az visszavágyik, aki még nem, az odavágyik... Szórakozás, kultúra, művészet, a sör hazája... megannyi szépség, melyet az oda­ látogató szeretne magába habzsolni, s ame­ lyek varázsától nehéz elszakadni. Hosszú, andalító séták, otthonos, meleg kiskocsmák, knédli, sör. Zavaros elménk kitisztul, és át­ adjuk magunkat a város hangulatának... Te­ gyünk hát egy gondolatbeli sétát Európa egyik legszebb városában! A cseh főváros évszázadok során hosszú, di­ csőséges és tragikus eseményekben egyaránt gazdag története alatt bőkezű hajlékot jelen­ tett a művészetek és kultúra számára. Hi­ szen hogyan lehetne elfelejteni Mozart itt­ létét, a Prágai szimfóniát vagy a Don Giovannit, amelyet itt állítottak először színpadra? A látszatra egységes és festményszerűen tökéletes város azonban nagyon is összetett. Tekinthetjüka város jelképes köz­ pontjának a Károly-hidat, melyet Szentek ölelnek, s amely köré egyenként tapadnak történelmi negyedek, az egészet pedig felül­ ről a Hradzsin, vagyis a Vár uralja. A barokk és rokokó Prágát a Moldva bal partján talál­ juk, rögtön a világ minden részéből ideér­ kező fiatalok találkozóhelyétől, a Károlyhídtól kiindulva: itt olasz barokk stílusú épületek - a nagyszerű Wallenstein-palota és arany csillogású templomok sorakoznak. Az Óváros tér a Károly híddal alkotja a vá­ ros legelevenebb magját, ahol a történelem szinte megelevenedik. A tér közepén álló szobor Húsz Jánost, a cseh egyház legna­ gyobb reformátorát ábrázolja, akit Konstanzban 1415-ben máglyára küldtek. Látunk itt még gyönyörű palotákat és templomokat... Igazi „kihagyhatatlan" ne­ vezetesség a prágai Városháza harangjátéka, amelyet mindig áhítattal figyelő turisták és járókelők várnak.. Ha belegondolunk, hogy Prága egy olyan or­ szág fővárosa, melynek egy író, Václav Havel az elnöke, talán könnyebben megérjük e vá­ ros lelkét és hangulatát. A demokratikus sza­ badságeszmékbe vetett hite mellett, amelyért tizenhatodik oldal I i I iW I " ti i jí l t i I ........... - a szocializmus idején többször be is börtönözték, az elnököt főként karizmatikus egyé­ nisége tette népszerűvé honfitársai körében. 1989-ben, a bársonyos forradalommal egy irodalmárt választott elnökének.,. ez azért is érdekes, mert Prágában még a forradalmak­ nak is költői nevük van, hiszen nem szeretik a véres felkeléseket. Mégsem gondolhatunk erre a városra csak­ is úgy, mint egy idealizált helyre, mely a művészet és szépség ketrecébe van szorítva... Prága egyúttal az életöröm váro­ sa is, ahol az élet élvezeteinek is bőséggel hódolhatunk: Ezek közül egyik a sör élvezete, valójában a söröző, a „pivnice” sok prágainak inkább második otthona: itt találkoznak a barátok, itt születnek a nagy gondolatok. Az idegen turista persze sosem - vagy csak nagyon hosszú bolyongás után - találhatja meg az igazi, eldugott, házi sörfőzdéket, amelyek olyannyira rejtve vannak a nagyközönség elől, hogy némelyik helyen felirat nélküli kis házban, kopogtatásra engedik csak be az odatévedő, sörre szomjas vándort. Prágában a sör jóval több, mint egy alkohol­ tartalmú ital. A sör hagyományok és a társa­ dalmi érintkezések fontos része, ami nélkül sokak számára nem is lehet élni. Egyes fel­ mérések szerint a csehek évi 160 liter sört isznak meg fejenként, azaz a csecsemőktől az aggastyánokig mindenki átlagosan napi egy korsót. Nem véletlen, hogy mindenhol lehet kapni, talán az egész világon itt a leg­ olcsóbb, és még egy kormány sem merte je­ lentősen emelni az árát. Vigyázat: nem egy antialkoholista jött már rá Prágában, hogy tulajdonképpen szereti a sört. A sör lehet világos (svitlé) vagy barna (éerné vagy tmavé). Érdemes mindkettőt kipróbálni; a világos sörök télen-nyáron jól oltják a szomjat, a barnák pedig hideg idő­ ben emelik különösen a hangulatot, és kel­ lemes ízt hagynak maguk után. A sör fon­ tos jellemzője az erőssége. Az igazi sörba­ rátok számára ez legalább olyan fontos tu­ lajdonsága, mint a márkája. A legtöbb sör 10 vagy 12 fokos, de alkalmanként lehet inni ennél erősebb, 14 fokos sört is. A fo­ kozat nem az alkohol-, hanem a malátatar­ talmat jelöli. Az alkoholtartalom 3 % körül van. A sör ideális hőmérséklete 7-10 További fontos szempont lehetne a menynyiség, de ez ritkán vetődik fel: sört az em­ berek korsóval isznak, és általában nagy mennyiségben. Jobb (más szempontból nézve: rosszabb) kocsmákban a rutinosabb törzsvendégek hat-nyolc sört is legurítanak egy este alatt. Ha ehhez nem vagyunk hozzászokva, jobb, ha nem kísér­ letezünk. A felszolgálók automatikusan hozzák az újabb korsókat, de ezeket termé­ szetesen bármikor vissza lehet utasítani. A sör csapolva az igazi (és a legolcsóbb), de üveges sört is árulnak mindenhol. A leg­ fontosabb prágai sör a Staropramen, amit Smíchov negyedben gyártanak (a sörgyár címe: Pivovarská, azaz Sörgyár utca). ízle­ tes, könnyen iható, jó minőségű sör. Mivel a legtöbb kocsma csak egyféle sört mér, kénytelenek vagyunk több kocsmát végig­ járni, ha valamennyi típust ki akarjuk pró­ bálni. Nem cseh sört szinte csak turisták isznak, de ne is számítsunk arra, hogy mondjuk kőbányai világost találunk vala­ melyik prágai kocsmában. A sörözők némelyike egyenesen mitikus hely, mint például a Kehely vendéglő, mely a város irodalmi hősének, Svejknek egykori kedvenc helye, vagy az „U fleku”, az egyik legősibb sörfőzde-söröző, ahol évszázadok óta változatlan hangulatban élvezhetjük az 1499 óta helyben főzött barnasört. Ennyi ízelítő után remélhetőleg sikerült mindenkinek az érdeklődését felkelteni e csodás város iránt... Hiszen valóban lehe­ tetlen Prágát egyetlen szóval leírni: csak sze­ retni lehet olyannak, amilyen, átengedve magunkat varázslatos hangulatának. Mert Prága valóban az utolsó mágikus városok egyike...! Gulyás Judit �Időre létezem Részletek egy büfében talált naplóból ...Megint hétfő, de ez már valahogy nem tud szürke lenni. Bár monotonon má­ szom be nyolcra állandóan, de mégsem ugyanaz, mint pár héttel ezelőtt. Ha a ha­ todik, vagy a hetedik hét lenne a tizenakárhányból, az rohadtul nem számítna, de azokon rég túl vagyunk már. Egyre kellemetlenebbül kezdem érezni magam, egyre jobban erősödik a ketyegés a tor­ komban, amit részben az ösztönös féle­ lem, részben többiek egyre gondterheltebb arca geijeszt. Erősödik, és tudom, hogy alig két hét múlva ez a dobogás fog­ ja atomjaira bontani a bejárós hetek lan­ gyos, biztonságot adó nyugalmát ...és azt nem bírom az egészben, hogy már tényleg nincs mivel takarózni. Arra a kérdésre, hogy tanulsz-e már, egyre töb­ ben mernek őszintén igenlő választ adni, s lassan már azok is igent mondanak, akik szeptembertől titkolták, nehogy túlságo­ san strébernek tűnjön a dolog. Persze, ok­ tóber elejétől én is be-beültem a Szabó Ervinbe, nézni a jó pasikat, meg haladni pár oldalt a polgárral is, de ha most beül­ nék, a könyvvel együtt kinyitnám azt a lelkiismeret furdalást is, ahhoz meg már egyjó hete semmi kedvem sincs ...s a december közeledtével megnyílik az időérzék is, hirtelen elkezd érdekelni, hogy hányadika van. A minap azon vet­ tem magam észre, hogy máris két hétre előre tervezgetek, és olyan röhejesen de­ rékszögnek kezdem magam érezni, hogy az már fáj. Talán lenézhetnék csütörtökön a Fever-be, vagy a Living Roomba is, de persze a múlt héten megint nagyon halovány volt a dolog, ugyanis az összes haveija ott volt, csak éppen ő nem volt ké­ pes eljönni. Ezzel együtt már nyolc és fél napja nem láttam ...Hétvégén otthon voltam, amolyan kötelességtudat-féléből, de olyan ritkán va­ gyok anyuékkal, hogy egyszerűen nem tudok kötetlenül a tanulásra koncentrál­ ni. Ha meg otthon vagyok, igaz a ketyegés nincs annyira, de nem tudom elhesseget­ ni magam mellől az érzést, hogy kimara­ dok valamiből. És hopp, megint volt nincs három nap, pedig ha csak napi kéthárom órát ültem volna neki, máris elő­ rébb tartanék egy hangyányival ...Ezen a héten már belevágok rendesen, nincs mese, hisz ez a ketyegés rosszabb, mint ha ávós jéghideg vízcseppek csepeg­ nének a meztelen tarkómra. Egyszerűen nem tudom teljesen kiiktatni, hiába tanu­ lok, hiába próbálom elhallgattatni, nem enged egy hangyányit sem. Mintha arra lenne hívatva, hogy az idő vasmarkát a nyakamba kulcsolja, mintha csak azért lé­ tezne, hogy szüntelen emlékeztessen: a negyedik dimenziót már nem hagyhatom figyelmen kívül, novemberben vége felé már időre létezem... (szerk.) Zs. M. & R. Ny. Miért jó a liberális drogpolitika? Felháborodva olvastam, hogy bódult poli­ tikusaink a jelenlegi szigorú szabályozás helyett egy enyhébb változatot akarnak beadni nekünk. Mint bizonyára tudjátok, bizonyos politikai pártok már korábban is ellenezték a szigorú büntető intézkedése­ ket. Némelyikük még saját gyermekének sem tiltaná meg a tudatmódosító szerek kipróbálását. Szívjunk együtt, mondták. Lelkűk rajta. A többség azonban nem ért egyet ezzel a liberális felfogással. És most úgy tűnik, ez a többség lesz a kisebbség. Számtalan tudományos kutatás bizo­ nyította, hogy a drogliberalizáció nem ve­ szi elejét a kábítószer fogyasztás terjedésé­ nek, sőt, inkább elősegíti azt. Én még jól emlékszem a közelmúlt egyik műsorára az egyik kereskedelmi csatornán, ahol egy édesapa fiataloknak mesélte el gyermeke haláltusáját. Könynyes szemmel, a sorsba beletörődve magyarázta a drog halálos ha­ tását. Meglepődve láttam, hogy ez a kereske­ delmi adó hétvégi adásában olyan kutatási adatot közölt, mely szerint a szigorú drogpolitika többet ártott, mint használt. A fiatal kutatónő azt állította, hogy nem csökkent a kábítószer fogyasztók száma, felesleges a komoly büntetés kilátásba he­ lyezése. Arról persze nem beszélt, hogy a kemény fellépés a kábítószer fogyasztás növekedését csökkentette, ami jó kiindu­ lópont lehetett volna a későbbi eredmé­ nyes küzdelemben. A tudatmódosítás pe­ dig már megkezdődött, példa erre a köz­ szolgálati televízióban sugárzott, társadal­ mi célú hirdetés is. Megértem én, hogy egyes felelőtlen politikusok népszerűségük érdekében bármire hajlandóak. De ezt saját kontó­ jukra tegyék. Kíváncsi lennék, tisztelt liberálisan gon­ dolkodó politikus urak, akkor is nevetgél­ ve ecsetelnék a várható következményeket. ha saját gyermekük lőtte volna be magát a halálos adaggal. Bizonyára nem. Az így gondolkodók azt sem veszik fi­ gyelembe, hogy a többség, a jelentős többség nem ért velük egyet. A szakmai szervezetek szintén nem támogatják az el­ képzelést. No de sebaj, megszokhatjuk lassan, hogy a döntéseket azok hozzák, akik a legkevésbé értenek hozzá. Bízom azért abban, hogy a józanész emelkedik felül a vitában, és nem születik olyan döntés, amely elősegíti mások romlá­ sát, és egyes bűnözők anyagi jólétét. Gon­ doljon minden döntéshozó a következő ge­ nerációkra, fiatalokra úgy, mint a még meg sem születettekre. Felelősen döntsenek! Te pedig, kedves olvasóm, emeld fel szavad minden lehetséges fórumon, ha átérzed a felelősség súlyát. Tehetsz érte valamit. Jogász leszel. A jövő a le kezed­ ben is van. Dönts tiszta fejjel. Szabózé tizenhetedik oldal �„lus est ars... 99 Beszélgetés Udvarhelyi Zsuzsannával festészetről, jogról Udvarhelyi Zsuzsanna Karunk negyed­ éves hallgatója. Sokan nem is tudnak mű­ vészi ambícióiról, vagy arról a két kiállí­ tásról, mely festményeiből nyílt, és ame­ lyek a hónap végéig tekinthetők meg a Fregatt Art Galleryben (V kerület Molnár I u. 26.), valamint a Moha és Páfrány Virág­ galériában (XII. kerület Magyar Jakobi­ nusok tere 1.). Ez utóbbi helyszínen be­ szélgettem vele. Egy óra van még hátra nyitásig, de minket azért beengednek, keskeny tyúklétra vezet fel a galériára, ahol elénk tárulnak maguk a „Szenvedél>'gyüniilölcsök”, mert ez a kiállítás címe. balról egzotikus virágok Közben jobbról, jt körülöttünk. f ■ « . I .Mt tík Judit ' là ‘ .’’y -"5?^ *í Sí —Nem jelentett különösebb nehézséget an­ nak idején a pályaválasztás és továbbtanu­ lás? — Meggyőződésem, hogy jól választottam, bár azért, másodéves koromban elvégeztem egy évet az ELTE bölcsész kar művészettörté­ net szakán. — És egyébként, hogy egyezteted össze a fes­ tészetet a jogi tanulmányokkal? Sayma (felszántott föld) — Nem szokatlan, hogy virágüzlet ad ott­ hont egy festménykiállításnak? — Itt régóta ismernek, sokat jártam ide, ami­ kor orchideákat festettem. Tudtam, hogy szoktak festménykiállításokat berendezni a ga­ lérián, így amikor megkérdeztem tőlük, hogy érdekelnék-e őket a képeim, nagy örömömre igent mondtak. — A párhuzamosan zajló tárlatodról is mondanál néhány szót? — A másik tárlatomnak a Fregatt Art Gallery ad otthont. Ehelyütt már lassan 4 éve folyik egy kiállítássorozat „Festészet és költészet.»’ címmel. Legutóbb éppen Jeremiás Mária fes­ tőművész képeit tekinthette meg itt a közön­ ség. Számomra óriási megtiszteltetés, hogy ki­ állításomat Szikszai Károly grafikusművész nyitotta meg. — Mióta foglakozol a festészettel? —Egészen kicsi korom óta, de úgy komolyab­ ban, magasabb szinten három éve. Nagy ha­ tással volt rám és festészetemre Aida Cui nevű amerikai festőművész, akinek expresszív képei mély benyomást tettek rám. tizennyolcadik oldal —■ Vizsgaidőszakban el kell pakolnom mindent, a vászontól kezdve, az állványon át az összes ecsetet, olajat és minden kelléket. Különben túl nagy lenne a kísértés. Ha egyszer hozzákezdenék egy újabb munkához, azt nem lehet csak úgy fél­ beszakítani, felfüggeszteni, ekkora időkiesést nem engedhetek meg magamnak. Vázlatokat ké­ szítek, ötletek természetesen ez idő alatt is szü­ léméit. A vizsgaidőszak végén már alig bírom ki­ várni, hogy ismét elővehessem a vásznat, és viszszatérhetek a festéshez. — Milyen terveid vannak a jövőre né2»je? — A legfontosabb számomra az egyetem el­ végzése, de természetesen a festészetet sem kí­ vánom elhanyagolni. Következő kiállításomat Érden rendezem. — Mit éreztél, amikor a kiállításod megnyi­ tójának meghívóján a neved alatt a festőmű­ vész megjelölést olvastad? — Először Kommá László, a Fregatt tulajdo­ nosa mutatott így be ismerőseinek, de még a mai napig nem tudom elhinni... Mándics Botond — Ezek szerint a vizsgaidőszakot leszámít­ va a szobád úgy néz ki, mint egy műterem? — A szobám úgy néz ki, mint egy raktár. Rendszerint több kép is szárad egyszerre, mert az olajfestményeknek több hétre is szükségük van, hogy végleg megszáradjanak. A padló pe­ dig rendszeresen újságpapírokkal van leborít­ va. — Leginkább olajjal szoktál festeni? Akvarellel kevésbé? — Alapvetően olajjal dolgozom, de van né­ hány akvarell képem is. — Mások is kitűntek családodból a képző­ művészetek terén? — Rokonságban álltam a nemrég elhunyt fes­ tővel, Fischer Ernővel, de vele az utóbbi évek­ ben nem sok kapcsolatom volt. Society Lady �N agyvizit Szócreai agónia Szeretem Gyurkovics Tibor stílusát. Szeretem ezt az örökké elégedetlen, morgó-zúgó, smirglihangú írót. Elégedetlensége csak krinolin- és szafaládéfalás közben csillapodik egy-egy pillanatra; boldogsága azonban ilyenkor sem lehet teljes, hiszen - mint tudjuk — már a szafaládé sem a régi, azelőtt sokkal ízesebb volt, ma csak csupa műanyag. Na meg a téliszalámi. Az vál­ tozott meg csak igazán, ma már olyan az íze, mint a szappannak, mert nincs benne elég szamárhús... De tényleg! Na mindegy; most nem is ez e leglényegesebb. várásában. Egyetlen esélyük van csak a gyógyulásra, egyet­ len esélyük van csupán arra, hogy történik velük még vala­ mi ebben a rongyos életben. Egyetlen történés a világ, Hogy mi ez?! Hát nem Zalatnay Cini koncertje, vagy Korda Gyuri önimádó giccssláger-estje! Nem is az, hogy kimehetnek bevásárolni a rumba-rumba-a-centrumba; - ja, pardon, ez akkor még nem is volt, csak valahogy mára összekuszálódott ez az egész. Na: az esemény a Nagyvizit, mindenki álma, a kórház egyetlen eseménye. Ekkor csillanna meg a szaba­ dulás, vagy a kórházi végítélet reménye, - legalább valami biztos! Az Esemény főaktora, vezére a főorvos. Aki min­ denben fő, első. Míg ki nem derül róla a való. Az, hogy te­ Aczél György és Lukács György az Akadémián hetetlenül hülye, szerencsétle­ nebb, mint betegei, valójában A lényeg a Nagyvizit. A groteszk tragi­ ő szorulna leginkább kezelésre. Elag­ komédia. Már a hetvenes években szín­ gott, elhasznált, mint egy otthagyott re került, és már akkor is mindenki tud­ halvacsora, - másnap reggel. ta, miről szól. Vizeslepedő a szocialista langyosvízre. Hogy a hetvenes évek közepén Brezsnyewel, Kádárral azonosította őt a Kórterem a hetvenes évek módjára, vájt fülű néző, - az csak természetes. De t-MZií-r veszélyesebb rrarrra !•» ♦-»párosítás »-z-\ r> , í-n volt a kórLr-z-viédes kis Magyarországon. Itt játszódik a még Nagyvizit; főszereplői kik lehetnek má­ sok, mint a funkci, az eltiport ellenzéki, és az átlagember. Akik egyben össze­ forrnak: halálos betegek, s akik minden valószínűség szerint csak szállított for­ mában hagyják el legközelebb a kórhá­ zat. Agóniájuk egyesíti őket a vég nehéz házba időnként ellátogató, minisztériu­ mi főfő és Aczél György hasonlóságá­ nak érzékelése. Amely a darab vesztét is okozta. így nem jutott el Gyurkovics műve a firenzei fesztiválra, így tűnt el a groteszk szépen lassan a hazai színpad­ okról is. Hát nem baj. Az nevet, aki utoljára ne­ vet. Gyurkovics nevet utoljára. És a Madách stúdiószínpada, merthogy az meg színpadra vitte Gyurkovics recsegő nevetését. Koncz Gábor rendezésében. aki munkáját nem úgy végezte rendezőként, mint a főfő - főorvosként! Az üldözött Reviczky Gábor, a funkci Némethy Ferenc, a átlag Pusztaszeri Kornél. És itt a bájos Tóth Enikő, mint ápolónő; és a remek-gonosz takarítónő. Pásztor Erzsi. Akihez a gonoszkodás szépen hozzánőtt, mára szinte elvárt, hogy legalább egy kicsit romlott legyen. Dózsa László a minisztériumi eeetárs, Horesnyi László a kórházi borbély és a halálangyal kettős szerepében ragyogó. A vég az öngyilkosság szándéka. A volt főfő el akarja hagyni a kórházat. De nem ám úgy, ahogyan illik, hanem az ablakon körösztül. Az egykori ellenzéki fogja vissza, menti meg az életét. O az, aki igazán tudja, ezt az értéket nem le­ het csak úgy eldobni. Mellesleg: ez mintha nem is a mi reszortunk lenne... Taps. Bálint György Rudolf 't! mn;!Wc 1 tizenkilencedik oldal �Tér-képek Emlékeztető 2002-es sajtófotó-kiállításról ...már a mesterséges paraváii-Iabírintus szorítása is nyomasztja az embert. Mielőtt eljöttem, bárkit kérdeztem, hogy tetszett neki az idei, mindenki csak meg­ vonta a vállát, és annyit mondott: — A tavalyi jobb volt. Ez már csak így van. A tavalyi mindig jobb. Tulajdonképpen rendben is volna ezzel minden, leszámítva, hogy a tavalyihoz sem volt szerencsém. így úgy gondoltam, már csak azért is érdemes lesz elmenni, hogy tudjak mire hivatkozni, ha jövőre megke­ resnének valamilyen hasonló kérdéssel, ilyen könnyelmű megfontolások vezettek tehát, amikor magam mögött hagyva a Kos­ suth téri metrómegállót, a Néprajzi Múze­ um felé vettem az irányt. A régies stílusú szürkés épület oldalán modern tervezésű tarka-barka ponyva fe­ szül ,^orld Press 2002” felirattal. El akar ütni. Sikerül is neki. Bent ez az elütés már nem jön össze annyira, legalábbis a kiállítás összhatásában nem, bár ennek egyáltalán a képek színvo­ nala, hanem a rendezés az oka. Az egyéb­ ként nem nagy kiállításanyagot, ugyanis egy még kisebb helyre zsúfolták, így ahelyett, hogy élvezni tudnánk a fotókat, kénytele­ nek vagyunk minduntalan a kollázs-él­ ménnyel hadakozni, amelyben a sorukat ki­ várni képtelen szomszédos fotók próbálnak részesíteni azáltal, hogy minduntalan látó­ terünk perifériájára pofátlan-kodnak. Egymást érik tehát a világ tavalyi ka­ tasztrófái, szép soijában, egy-egy szemvilla­ nással kontinensről kontinensre ugrunk, tűzvészek, véres felkelések tájait barangol­ juk be. Először az amerikaiakat robbanják, aztán ők robbantanak, lehetőleg mindent, ami az újukba kerül; afgán kisiskolások sza­ ladnak hatalmas puskákkal, egy pár paraván­ nal (és egy földrésszel) arrébb, pedig az éh­ halál miatt hasonló korú gyermekeket te­ metnek. Néha a szánalom érzése kap el, amolyan kétdimenziós-féle, de csak egy pil­ lanatra fonódik össze a tekintetem kuncogó, rongyokba öltözött kislányéval, aztán megint a pöffeszkedő katonai parancsnokok foncsorozott napszemüvegéé a szó. Az irdatlan pusztítást (mind tevéssel, mind nem tevéssel) egy-két katasztrófa-, és katonamentes kép szakítja meg csupán, megvillantva a gazdag emberi kultúra kü­ huszadik oldal lönbözőségének zsenialitását, a kultúráét, amit egy kis szerencsével sikerülni fog belátható időn belül a földdel egyenlővé va­ rázsolni. Az anyag végén „no-ezzel-is-megvolnánk” arcok indulnak a kijárat felé, és jó­ magam is felteszem a kérdést: Csak ennyi? Ennyi lett volna az egész? Csak most vagyok képes átérezni, hogy amikor ez a kérdés az eszembe villan, öntu­ datlanul is egy legalább akkora emberi kataszt­ rófát testesítek meg, mint amekkorákat a ké­ pek próbálnak tülekedve felém közvetíteni. Elcaplatok ugyanis ide a néprajziba, kifi­ zetem a pár száz forintos, diákkedvezmé­ nyes beugrót, majd közönyösen elrágózgatok a világ katasztrófái közt, és közben roszszallóan csóválom a fejem. Az információ­ áradattal bombázott, indifferenssé vált tár­ sadalom mintapéldányaként fordítok egyet a rágón a számban és az empátia félreismer­ hetetlen jeleként, hümmögök egy sort a lá­ tottak hatására. Oda-odapillantgatok a többi mintapéldányra is, és mintegy saját maga­ tartásom helyességének visszaigazolásaként, még egy adag hümmögéssel no meg kimért fejcsóválással találkozom. Ha éppen olyan kedvünk van, hazafelé még egyszer meghümmögjük az egészet a többiekkel, aztán csá, csókolom, alásszolgája. Ti, kedves olva­ sók valószínűleg szintén ezt teszitek a cikket olvasva, de higgyétek el, az egész kiállítás kislányostul, tálibostul, éhhalálostul el lesz szépen felejtve, annak rendje és módja szerint. így működik a tehetetlen szánalom [>| protokollja a H művelt nemzetek” gyakorlatában. Erről a folyamatról miért nem csinál ké­ pet senki? Valószínűleg azért nem, ez azért nincs olyan látványos, no meg aztán túl so­ kat kéne magyarázni. Most, hogy két hét múlva felidézem a látottakat, kezdem csak átérezni az egésznek a borzalmát, és most döbbenek csak rá, hogy bár a kiállítást nézve az emberiség öszszes bűne a fejemre olvastatott, szinte észre sem vettem semmit az egészből. Kifelé pe­ dig, továbbra is az indifferens társadalom „mintapéldányaként”, valószínűleg szintén a „no-ezzel-is-megvolnánk” arckifejezés „mintapéldányát” öltöttem magamra. És úgy gondolom, megérdemlem, hogy úgy érezzem magam, mint ahogy szerintem a foncsorozott napszemüveges tábornoknak kellene. És el fogok jönni jövőre is, mert igen is szükségem van arra, hogy fejemre olvassák a J5.bűneimet”. Ha pedig valaki akkor meg­ kérdezi, hogy mi volt a véleményem róla, eszem ágában sem lesz „atavalyijobbvolt”-ot felelni. Ehelyett azt mondom: - Menj el és szembesülj vele, hogy mi folyik nap mint nap az emberiség égisze alatt, és örülj, hogy Nostradamus felé haladva a tavalyi évre csak kevesebb jutott. Menj, és tedd meg a mini­ mumot, amit a kuncogó, rongyokba öltözött kislányért megtehetsz, azt, hogy megtanulod nem elveszteni az érzékenységed iránta. Hisz van még mit tanulni érzékenység­ ből mindannyiunknak. Zsellér Máté l 1 ’ 1 'J FI] íí It �Született július 4-én egyszer az Erzsébet-hídról Már nem emlékszem biztosan, hogy egé­ szen pontosan miért is adtam ezt az idétlen címet ennek a mostani írásnak, mert véle­ ményem szerint idén, 2002. július 4-én semmi új nem született, sokkal inkább meghalt valami, legalábbis Magyarorszá­ gon... Valami, ami minden valószínűséggel már előtte is halott volt, legfeljebb bennem léteztek még bizonyos gyermeki, ártatlan elképzelések arról, hogy valaha is létezett ilyesmi Magyarországon. A halva született gyerek neve pedig: Független és pártatlan magyar tömeg-tájékoztatás. Esetleg ide so­ rolhatnánk még a sajtószabadság intézmé­ nyét is mint olyat, feltéve persze, hogy azon többet értünk, mintsem hogy szabadon el­ dönthetjük: Andira kívánunk szavazni avagy Lorenzóra a Való világban... Tévedések elkerülése végett. a július 4-nekjelen összefüggésben semmi köze sincs Tóm Cruisehoz, az amerikai függetlenségi há­ borúhoz, nyálkás agresszív földönkívüliekhez, meg ahhoz a debilségbe oltott vér-nacionaliz­ mushoz, ami a függetlenség napja alkalmából rendre elboríga a tengerentúli gyógypedagó­ giai központot, (ami ha nem lenne ennyire fé­ lelmetes mint amennyire mostanság az, iga­ zán röhejes lenne!) Szóval ajúlius 4-vel az Erzsébet-hídi blokádra és a kapcsolódó esemé­ nyekre gondoltam... Nem magukat az eseményeket kíván­ nám mindenféle szempontokból értékelni, nem is valamiféle kétes kimenetelű politikai agitációba kezdenék valamelyik oldal mellett/ellen, csupán azt szeretném érzékeltetni, milyen iszonyatos szakadék tátonghat néha a saját szemünk és a „független és elfogulatlan” magyar média „szeme” között. Magamból kiindulván: hogy tudniillik lassan tudathasa­ dásos állapotba kerülök már attól, hogy az ál­ dott magyar elektronikus médiában valahogy soha nem azt sikerül látnom, amit a saját sze­ memmel láttam... Annyit azért előrebocsátanék, hogy a most ismertetni kívánt tények, értesülések mindegyikét saját szememmel láttam/hallottam akár a helyszínen, akár a Magyar TV/Rádió műsorában. Meggyőződésem egyébként, hogy hasonló ellentmondásokra bárki rálelhet, aki rászánja a fáradságot, hogy a fent említett intézmények híradásait’ (külön emelném kalapom a kereskedelmi médiának) összevesse saját tapasztalataival, esetlegesen egyéb hírforrásokkal. A tétován agresszív rendőrök esete De nézzük akkor július 4-ét: Verőfényes nyári napsütés, csivitelő madarak, a Páz­ mány jogi karán még javában zajlik a szóbe­ li felvételi, amikor dékájban befutnak az el­ ső SMS-ek az Erzsébet-hídról. A rendőrök, bár gyakorlatilag a kezdet-kezdetétől jelen vannak (tényleg, hogy kerültek oda olyan gyorsan ??), nem avatkoznak be, noha mint tudjuk - bejelentés nélküli demonst­ rációról van szó, amely ráadásul jelentős forgalmi fennakadást indukál, (vagyis sze­ mélyes szabadságot, azaz alkotmányos jogo­ kat korlátoz). Vajon miért? Vajon miért és kinek jó az, ha tovább zajlik egy olyan de­ monstráció, amely már a kezdet-kezdetén kudarcra lett ítélve, hisz alig száz ember vesz részt rajta, és mintájára - a szervezők feltehető szándékával ellentétben - sehol sem alakulnak ki további, a demonstrálókkal szolidaritást vállaló útblokádok. Vajon kinek jó az, hogy feleslegesen bőszítjük az autóikban kuporgó embereket egy olyan meccsel, amely igazából már az induláskor le lett játszva, meg lett pecsételve. A rend szilárd közegei mégis kb. 4-5 órán keresztül mozdulatlanok maradnak. Majd délután - mintegy varázsszóra - akció­ ba lépnek, és megkezdik a tüntetőknek a híd­ ról való leszorítását. A varázsszó persze a BM-ből érkezik, ahol éppen - talán a sors fintoraként - most éppen azok a politikusok ülnek, akik pont 12 évvel ezelőtt, amikor Ep­ én a körzeti patikáig sem lehetett lehajtani anélkül, hogy felhecceit, dühös taxisok állják az ember útját, szóval azok, akik akkor tapsi­ koltak örömükben és egymást túllicitálva gyönyörködtek a „polgári engedetlenség” és a 5J,választói öntudat” eme csodájában. Vajon mi változhatott meg annyira, hogy ezek a po­ litikusok most a szögmérővel kimért ellenté­ tét képviselik annak, amit 12 évvel ezelőtt nyilatkoztak. (Túl azon persze, hogy hajói emlékszem, akkoriban éppen nem ők ültek a fent említett Minisztériumban.) A valódi el­ képedést azonban nem ekkor érkezik, hisz efféle pálfordulások szerte Európában bár­ merre előfordulnak, csakhogynem megen­ gedettek is... A kérdés csupán annyi, hogy lehet az, hogy a tiszteletre méltó „független és elfogulatlan” magyar közmédia egyetlen riportere, egyetlen újságírója sem szegezte a fent említett és nagyon is magától értetődő kérdést az ügyben többször is nyilatkozó bel­ ügyminiszternek, főpolgármesternek, továb­ bi illetékeseknek, mikor erre számtalan lehe­ tősége lett volna ? Az összevert újságírók esete A tüntetők kiszorításáról hírt adó tv-s/rádiós híradások először a késő délutáni órákban láttak napvilágot, ám ezekben egy árva szó sem esett rendőri erőszakról, testi sérülések­ ről. A véresre vert újságírók esete legkoráb­ ban is csak másnap délután kapott nyilvános­ ságot, tegyük hozzá, akkor is igen szűk kör­ ben. Az újabb kérdés, ennek megfelelően te­ hát a következőképpen hangozhatna: a „füg­ getlen és pártatlan” magyar elektronikus mé­ diának ezek szerint nem érdeke, hogy a hely­ színen tartózkodó kollégáikat ért sérelmekről időben, objektív tájékoztatást nyújtson? Vagy esetleg a kérdésben ők is Wiesinger István MUOSZ-elnök álláspon^’át teszik maguké­ vá, aki az újságírók érdekvédelmi szervének elnökeként egy elegáns „Minek mentek oda?” -val állt ki a véresre vert kollégái mel­ lett? És végül - bocs, de nem bírom nem megkérdezni - : Ha egyszer így sikerült a fel­ lépés a helyszínen tartózkodó újságírók el­ len, akkor kb. mennyire lehetett civilizált, európai a tüntetőkkel szemben, amiről már esetleg felvétel sem készült... Az aranypisztolyos férfi esete És íme a legsiralmasabb: Kossuth Rádió 18.00 Esti Krónika: Elhangzik, a tüntetők egyike azzal vádolja a rendőröket, hogy azok fegyvert fogtak rá. Következő híradás: (19.00 Kossuth rádió) Magas rangú rendőr­ ségi illetékes határozottan cáfolja a vádakat. ilyesmiről az adott helyzetben szó sem lehetett....A2 ember megnyugszik, kifújja a levegőt, elvégre mégiscsak jogállamban élünk, ahol az ilyesmi, mint tudjuk, elképzelhetetlen... Kifújom én is, ez talán már tényleg túlzás, gondolom........ egészen a 9.45-ös Duna Híradóig, ahol viszont - láss csodát - hogy-hogynem mégiscsak előkerül a tokjából az a pisztoly! (Talán nem figyelte eléggé a híradásokat szegény?) De ez mind hagyj án, a tragikomédia még csak ezután kezdődik: A Rendőrség vizsgálatot indít az ügyben, majd kevesebb, mint egy napos nyomozást (!!!!) követően megállapításra kerül a jogszerű fegyverhasználat kilátásba helyezése... Anélkül, hogy párhuzamot akarnék vonni, azért hadd jegyezzem meg. huszonegyedik oldal �hogy valahány esetet hallottam eleddig a médiában, a bűnözőkkel szembeni fegyver­ használat jogszerűségének vizsgálata min­ den alkalommal több hétig/hónapig tartott... (Emlékezzünk például egy bizo­ nyos, a volt miniszterelnök családjához tar­ tozó gépjárművet őrző kormányőrnő eseté­ re, akit fegyverrel támadott meg egy rabló a nyomozás több mint egy hónapig tartott.) Magánál a döntésnél - ha lehet - akkor már csak annak indoklása volt a röhejesebb, tud­ niillik, hogy: 1. a fegyver nem volt kibiztosítva 2. A fegyvert a rendőr nem emberre fogta, hanem a földre szegezte 3. A fegyver elővételét a tüntető fenyegető magatartása indokolta Megegyezhetünk abban, hogy ennél szánal­ masabb indoklást nem hiszem, hogy valaha valakinek is sikerült volna összehoznia, de azért annyit megér, hogy pár szót foglalkoz­ zunk vele: 1. Aki az esemény után 3-4 órá­ val megállapította, hogy az előhúzott majd utána eltett fegyver ki volt-e biztosítva egy adott pillanatban, azt hiszem, elég komoly szakember lehet... 2. A felvétel ugyan há­ tulról készült, ám a váll mozgásából és a rendőr lendületéből nagyon is megállapít­ ható, hogy merre nézett a fegyver csöve (mindenesetre nem a földre - aki nem hiszi, nyugodtan töltse le az mno.hu-ról vagy más webhelyekről). 3. A fenyegető közeledést, ha nagyon akarnám, még képes is lennék el­ hinni, csak hát ugye az a gond, hogy tud­ tommal a hídon tartózkodók közül egyetlen ember ellen sem indult eljárás hatósági sze­ mély veszélyeztetése, stb. miatt. (Ilyesmire csak a későbbiekben, a Kossuth téri tünte­ tőkkel szemben került sor) Na most akkor a rendőr per pillanat fenyegetve érezte az éle­ tét, ám utólag nem tett feljelentést az illető ellen ???? Másrészt bocs, de kicsit életszerűtlennek tűnik az egész egy olyan élethelyzetben, amikor történetesen a hí­ don kb. ugyanannyi rendőr tartózkodik mint tüntető, támadó eszközként max. nemzeti lobogókkal felszerelkezve... Persze milyen könnyű is elbeszélgetni erről, meg még sokáig el lehetne vitatkozgatni, hogy mi hogyan történt, és néhány nap múlva már senkit nem is érdekel a dolog. Az eset érdekes módon egyetlen nagy nem­ zetközi jogvédő szervezet figyelmét sem keltette fel. A „független és elfogulatlan>í’ sajtó pillanatok alatt napirendre tért felette, csendben maradtak az újságíró-szövetségek, a civil szerveződések, emberi jogi fórumok. A Magyarország ellen hiányzó tejfogú ro­ magyerekekkel kampányoló Amnesty International is csendben maradt, miért ér­ dekelné őt, hogy itt nálunk a rendőr pisz­ tolyt fog egy fegyvertelen tüntetőre. Ho­ gyan??? Váljunk egy percet, nem biztos, hogy jól értettem, inkább elmondom még egyszer: Pisztolyt fogott egy fegyvertelen tüntetőre. Lehet, hogy nem volt mindenki­ nek világos, meg amúgyis eltelt azóta egy fél év, és sok minden egyéb is azóta, úgyhogy megismétlem: Pisztolyt fogott egy fegyver­ telen tüntetőre ! Akárhogyis emlékszem a fiatal magyar de­ mokrácia lassan 13 éves történetére, akárhogyis visszagondolok bármely jelen­ tős, rendszerváltáshoz kapcsolódó ese­ ményre, egyetlen hasonló eset sem jutott az eszembe... Hát, kb. ennyi! elomi 125 éve született Ady Endre Nekünk Mohács kell Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: Veréshez szokott fajta. Cigány-népek langy szivű sihederje. Verje csak, verje, verje. Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem: Én magyarnak születtem. Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon. Üssön csak, ostorozzon. Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. Ne legyen egy félpercnyi békességünk. Mert akkor végünk, végünk. Valami nagy-nagy, ős tanulság. Amely kis népeket tanít. Jöttünk, mert hitt a nyugati Vagyon, De erőnk nincs a küzdelemre S nyilaktól vérezünk agyon. S mégis szívesen áldozunk velőt. Mert tragikusabb és szebb sors nincs Isten és emberek előtt. Más fajta nép roboghat tova. De ily szép, álmos, láncolt fajnál Poétább faj nem élt soha. Í9Í2 1908 Hát ahogyan a csodák jönnek Szép magyar sors Nem álldaltak bús bölcsőink körül Sem bölcsek, sem rokkant királyok. Mert nekünk senki sem örül. Magyar életünk kezdtük tétován. Nem láttunk hét kövér esztendőt. De minden esztendőnk sovány. Szorongóknak sohsem adtunk kezet. Becsméreltük a jól tevőket S örültünk, ha ki vétkezett. Valami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt. huszonkettedikdik oldal Hát ahogyan a csodákjönnek, Úgy írtam megint ezt a könyvet. Se nem magamnak és se másnak: Talán egy szép foltámadásnak. Se nem harcnak, se nem békének: Édes anyám halott nénjének. Ö tudta, látta, vélte, hitte. Hogy ez a világ legszebbikje. És úgy halt meg, hogy azt se tudta: Mi lesz itt az okosság útja. S ha késlekedik az okosság, Nem poéta fajták okozzák. Jönnek rendjei a csodáknak, Kiket eddig tán meg se láttak. Jönnek mindenek, jönnek, jönnek. De a hiteim elköszönnek. 1918 �K E nagy tivornyán S volt kurta szoknyás lány szerelmem... Terítve a Föld: lakni tessék. Tombolj, Világ, most szabadult el Pokloknak minden pokla rajtad. Ha akartad vagy nem akartad. Hollókkal és kóbor kutyákkal Kész a lakoma, kész az egység. Volt... volt. Ez a másodvirágzás. Ez már csak az álmoknak álma A cél nem cél, a babér nem zöld. Nem pálma már többé a pálma. Rövid szoknyás lány mit sem adhat. Nekem sincs már semmim, csak lázam. Ilyen olcsó lelket nem kapnak: Csak egy forint, kérem alássan!... Véres bor koponya-pohárban. Hajtsd föl. Világ, idd ki fenékig. Idd ki hősiesen és bátran: Most már mindegy, most rohanj végig. Végig a Téboly zöld-vér-útján. S Téboly, most már ne szemérmeskedj. Szakadnak a vásznak, szakadnak. Eljött az álmodt minden-mindegy. Esküdjünk a mindent-szabadnak. Bőrünk úgyis ördögök bőre: Lakomázzunk s aztán — előre. Ha tivornya, legyen tivornya. Olyan mindegy, élni, nem élni S gyáva-e az ember vagy hérosz. Olyan mindegy: van-e tán még rossz S van-e még tán megbecsülendő? Herold-csizmám egy kicsit sáros. De jövök vígság-hirdetéssel: Ordíts, kapu és kiálts, város. Kárhozzatok, most van a napja S akinek van még virradatja. Ne haljon meg kárhozás nélkül. Egész világ szőttje kibomlott, S én egy nyomorék fonál hurkán Még mindig csak bénán zsibongok? Mit törődjünk elmúltak voltján? Terítve a Föld, lakni tessék: Éljünk dögig e nagy tivornyán. Ì918 Még egyszer Még egyszer meghajolni késztet A lelkem régi, színes álma. Még egyszer, ím, tárva elétek. Ami az enyém, ami drága: Piacra vont az i^u évek Álmodni vágyó i^usága... Mikor először szőttem álmot. Beteg, de szűzi volt a lelkem. Nem volt, mit el ne hittem volna. Nem volt, mit meg nem érdemeltem. Volt istenem, volt szépről álmom Csak egy forint... Piacon volnánk!... Mit szégyenkezzem, ez a vásár. Eladom még a megvetést is. Az én lelkem már úgyis lázár, A piacról hulljon még rá sár! lm, bevallom, hogy nyomorultan. Mit sem remélve, mit se várva, Még mindig van az én lelkemnek Szárnyakat adó büszke álma. És bár előttem vak sötétség És bár előttem mit se látok: Még mindig meg tudok én vetni Egy nálam is bénább világot! ím, bevallom, hogy nem hiában Vergődtem, nyögtem, vártam, éltem. Megleltem az igaz világot. Megleltem az én dölyfös énem. Megleltem, ami visszaadja. Amit az élet elragadt: Annyi szenny közt a legtisztábbat: ím, megtaláltam magamat!... ím, megtaláltam s a piacra Kivonszoltam, hol áll a vásár: Ez én vagyok, hitvány és büszke. Érints, vevő és hullj reám, sár! ... Még egyszer meghajolni késztet A lelkem régi, színes álma. Még egyszer, ím, tárva elétek. Ami az enyém, ami drága. Piacra vont az i^u évek Bénán is büszke i^usága... Mikor maradék magyar mit se forral. Ritkult, romlott s neki már minden más: jobb. Már nincs, kit leverjenek az urak, Már csak vonaglás a mi lázadásunk, Hálát nem adott s már nem is mutat Bécs. Késő a mi úr-virtuskodásunk. Hős uraink Majtényt is elaludták. Harcra készítni elő a magyart. Védő-bástyául megintelen Bécsnek? Az én népem már rút halálba tart És németet majd csak talál a német. Régen és másként lett volna itt: ország. Ì914 Alszik a magyar Most alszik a magyar a magyarban. Minden nációnak van terve. A magyar azt mondja, ha tönkrejut: így akartam. Élet-e ez? lássuk meg végre egyszer: Egyszerűen magyarnak lenni. Pláne ilyen tagadott, tiltott, érzett Szerelemmel? Nagy dolgok folynak, fújnak, keserednek. De — holott láttam egyet és mást----Nem láttam még fajtám rosszaságait Kerekebben. Minden fajtát szeretek s áldva áldok. De ha fölébresztik a magyart. Ha bennem is ébresztik a bestiát: Ütök és vágok. 19Í4 Í9Í9 Nincs itt ország Petuel fia. Jóéi jóslata: Városok, mezők elpusztulnak itten S lélekbéli s való vetéseinken Zsebrák-láb vagy a kozák ló-pata Taposnivalót egyként nem talál majd. Bús föld, hogy >> mentő <<-d olyan eszelős: Kötődik Gesztért duhajul a Sorssal S Bécsért és Gesztért ő akkor erős. huszonharmadik oldal �ÁLDOTT KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK MINDEN OLVASÓNKNAK! ggiBí ■b< Ke'rj 1“ iíö í »w J K 4: r ?1 a k. V h I i I < Aranyosmaróti mester:Királyok imádása (1460 körül, Esztergom, Keresztény Múzeum) � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 10. szám 2002. december 13. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. december 13. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (664kb+3670kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_10_20021213 Relation A related resource T00051 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 24. pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_10_20021213 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/617b092c6455f3b31a82933bc5cc1b7a.jpg 2e3fabb19d549c08eb23fb934f537394 https://omeka.ppke.hu/files/original/413d40fd353871d608d7af2010848a7b.pdf bb6b8899d1486b71bd2e433dab75cecc PDF Text Text J2.OO2.12-2.5 V. évfolyam, 9. szám e-mail: itelet01@fiotmaiLcom honlap: wwyv.itelettk 2002. november 25. �I A „független alkotmányjogász IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 55 A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf, Zsellér Máté, Garami Gergely Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel váija írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) vájjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TA RTA LO M Hírek Még élünk Dr. Sélley Zoltán, személyesen Szükségszerű generációváltás a Pázmányon Hogyan tanuljuk a polgári eljárásjogot? A doktorokról Száz éve született Illyés Gyula Hontalanul Johannesburgról a Zöld Körben Vén Pipás forever Szocializmus, vagy amit akartok Ajánló — Vörös Sárkány Magyar magány, magyar Biblia Ajánló — Hukkle «•,Kis szeleburdi voltam’ Igazgató: Jordán Tamás A kő marad Olvassatok Chestertont! Vedd és olvasd! Az álmok útján Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég 2. rész Gólyabáli őrület e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal 3 3 4 5 6 7 8 8 8 9 10 11 11 11 12 13 14 16 17 18 19 20 A rossz jogász csak Paul Newman alakításában oly megható. Első ráné­ zésre azt hinnénk, hogy a ’20-as évek tájékáról csöppent közénk. Csak­ hogy akkor még alázattal űzték ezt a szakmát, mesterséget, tudományt vagy ha úgy tetszik, művészetet. Nem pedig öncélú magamutogatásként, rendszeres odamondogatásként. Merthogy napjaink egyik, hangsúlyo­ zom, egyik szomorú jelensége, hogy remekül megélnek a hivatásos odamondogatók. Bármelyik oldalon. Mert erre van ma igazán szükség. A történelem során az ismert személyiségek a legkülönfélébb körül­ ményeknek köszönhették karrieijüket, kiváló adottságoknak, szellemi vagy fizikai képességeiknek, jó családi háttérnek, indíttatásnak, kapcsola­ toknak vagy egészen egyszerűen a szerencsének: jókor voltak a megfele­ lő helyen. Korunk egyik újabb sajátossága, hogy ma óriássá tehet valakit a média is. Kezdetben csak sport kapcsán felmerülő jogi kérdések ürügyén keresték meg, ám hamar kiderült róla, hogy alkotmányjogász is. Nem is akármilyen, független. Kapóra jött ez a kereskedelmi televízióknak, hisz független elődeiről kiderült, hogy nem is annyira függetlenek, olykor te­ vékeny részt vállaltak valamely politikai párt programjának összeállításá­ ban. Dehogy miért nem akad más, akit meg lehetne keresni közjogi kér­ désekben széles e honban, nem tudom. Mert illúzióink azért ne legye­ nek, arra ne is számítsunk, hogy egyszer Kilényi Géza, Ádám Antal, eset­ leg Schmitt Péter professzor urak véleményét kérjék ki a témában, de így is akadna bőven e jogággal foglalkozó szakember az országban. Hogy hogy lesz valakiből alkotmányjogász, azt már láthattuk, de itt nem ér véget fényes tündöklése. Polgári jogi kérdésekben is megosztot­ ta velünk magvas gondolatait. Amikor szóba került a családjogi törvény esetleges módosítása, minek révén - akárcsak Lengyelországban - elég lenne csupán az egyház előtt kimondani a boldogító igent, a jogásztár­ sadalom erősen megosztott volt a kérdésben, ő azonban azzal érvelt, hogy a vallásszabadság alkotmányos alapjogának tiszteletben tartása mellett, a hazai muszlimok esetén a Magyar Köztársaság ezek után elfo­ gadná a többnejűséget... Holott e téren a Csjt. módosítása szóba sem került. De újabban már neves büntetőjogászokkal is vállalja az élő tele­ víziós vitát. Ezért mindenképp tisztelnünk kell, bátorságát. Eddig elhittük, hogy a jogász kenyere a beszéd. Most azonban Iájuk, hogy hadar egy igazi alkotmányjogász. Amint viszi fel a hangsúlyt egyre fel­ jebb és feljebb, már tudjuk, közel a mondat vége, snitt, hirtelen elvágták Csokornyakkendős image-ével sem sikerült új trendet útjára indíta­ ni, hiszen e téren olyan egyéniségek jártak már előtte, mint a politika vi­ lágában kissé ügyetlenül mozgó mátyásföldi nagyvállalkozó, a kompro­ misszumokra nehezen hajló egykori pártelnök, vagy az önmaga paródi­ ájába forduló parlamenti vizsgálóbizottság elnöke. A rossz jogász csak Paul Newman alakításában oly megható. A valóság­ ban mulatságos, vagy inkább szomorú. Az állítólag magyar származású színész által játszott ügyvéd - lévén amerikai filmről van szó - végül mégis megnyeri első perét. Hősünk azonban az ismertségen kívül vajon mit nyert? Mándics Botond (főszerkesztő) honlap: www.itelet.tk �hírek Szabó Zoltán rovata >-A nagy sikerre való tekintettel idén is megrendezésre kerül a kari TDK, November 25-én, fél kettőtől, a Dísz­ terem falai között kerül sor a meg­ mérettetésre. Az előadott dolgozato­ kat és az opponálókat egyaránt mi­ nősítik. A legjobbak pénzjutalomban részesülnek. A kari TDK felkészülés a 2003. április 17-18-án sorra kerülő OTDK-ra, amely Debrecenben lesz megrendezve. A TDK-ra minden ér­ deklődőt szeretettel várnak a szerve­ zők. ">■ A Jogbölcselet Tanszék ismét elsőként hirdette meg a vizsgaidőpontokat a 2002''2003, I, félévére. Lehetőség van elő­ vizsgára december 9, és 13. között. „Rendes vizsga” december 16. és 2003. január 31. között tehető le. Utó- és javító vizsgalehe­ tőség február 3-15-ig. Telefonos jelentkezésű vizsgák: január 31., február 1., február 3. A vizsga díja 1000 forint. A vizsgákra de­ cember 14-ig lehet jelentkezni. >- Lassan itt a vizsgaidőszak, ezért es­ sen pár szó a „technikai” részletekről is. Mint bizonyára mindannyian tudjá­ tok, az idei vizsgaidőszak 2002. de­ cember 16-án kezdődik, és 2003. ja­ nuár 31-ig tart. Az UV Időszak 2003. február 3-tól 14-ig tart. Február 17-e után vizsgázni nem lehet. Vizsgára jelentkezni december 13-ig lehet. Ha a kedves versenyző ezt elmulasztja, vagy a megadott vizsganapon nem jelenik meg, az illetékes tanszék nem köteles újabb vizsganapot biztosíta­ ni. És most a feketeleves; a vizsga el­ mulasztása félévismétlést von maga után. Jól gondoljátok meg! 3^ A Karon idén mutatkozik be a Neptun számítógépes rendszer. Sokan közületek már ismerhetik. A jelentősége elsősorban abban van, hogy ezáltal a vizsgára jelent­ kezéssel együtt járó sorbaállás megszűnik. Minden hallgató kap egy kódot, amivel beléphet a rendszerbe. A Neptun bonyo­ lítja a vizsgára jelentkezést, a tárgyak fel­ vételét, az adminisztrációt. Az utolsó vizsga után pár perccel megvan a hallgató átlaga, várhatja a beiratkozást. A gépben minden hallgatóra vonatkozó adatot tá­ rolnak (felvett tárgyak, speciálkollégium­ ok, aláírások, jegyek, vizsgakötelezettsé­ gek). A rendszer a Ti érdeketekben jött létre, célja a gyorsabb adatkezelés. És még valami. A rendszer már él. >> Rendkívüli közlemény! A Tanul­ mányi Osztály, átalakítás miatt, a jö­ vő hónaptól ideiglenes helyre költö­ zik. Az új objektum a következő ko­ ordináták alapján fedezhető fel: 28­ as épület, büfé szint, lépcsőtől balra. Aki így nem találja, az keresse a Ta­ nári Klubbot. Megértéseteket és tü­ relmeteket kéri a TO. Nekem jutott a 3J.megtisztelő” feladat, hogy közöljem, vizsgát halasztani idén félévkor sem lehet. Aki mégis megteszi, arra félévismétlés vár. Polgári jogból pél­ dául egy félévben legfeljebb két vizsga teljesíthető, akinek ennél több kollokviu­ mot kellene letennie, a félévet nem tudja teljesíteni. Aki minden kötelezettségének eleget tesz, azt szeretettel váija a „beirat­ kozás” 2003. február 1-én (levelezős, számtávos), 3-án, 4-én, 5-én, illetve 17én, 18-án, 19-én. Március 17-e után semmilyen jogcímen nem lehet beiratkozni. Az idén nyáron végzettek első­ ként kaptak ajándékot - nevezete­ sen egy kitűzőt az egyetem címeré­ vel - diplomaosztójuk emlékére az egyetemtől. Hogy ne érezzék kire­ kesztettnek magukat azon többiek sem, akik korábban végeztek és ajándék nélkül távoztak, lehetőség van arra, hogy a HÖK-irodán 500.HUF ellenében magukhoz ragadja­ nak egy ilyen csecse-becsét (igen mutatós egyébként). Hogy ez így már nem is ajándék? Nyugalom, a többiek is kifizették az árát - csak éppen félig-meddig a diplomázás­ kor befizetett csekk összegébe épí­ tetten. Egy szó, mint száz: aki már végzett, és akar magának Pázmánycímeres kitűző-jelvényt, menjen a HÖK-be (8h-tól 16h-ig)! Még élünk Kergetett a tatár... túléitük Hozzánk költözött a török röpke százötven évre... kibírtuk. Osztrák sógoraink még tovább maradiak.., ezt is átvészeltük Ilákóczi szabadságharcát leverték... talpra álltunk. Világosnál letettük a fegyvert... mégis meg­ maradtunk. A vesztes oldalon álltunk az első válógbáborúbaii... megfogyatkozva bár, de össze­ szedtük magunkat. A vesztes oldalon áUnink a második világhá­ borúban is... újra felépítettük az országot. Együtt éltünk szovjet „barátainkkal” negyven ívig... úgy hisszük, most újra szabadok va­ gyunk. Megannyi tragédia és sorscsapás, melyek kö­ zül bármelyik az ország, majd a nemzet eltű­ néséhez vezethetett volna. Mégis itt va­ gyunk. Csodálatos bizonyítéka ez szívóssá­ gunknak, tűrőképességünknek, toleranciánk­ nak, Ezek a különleges képességek (is) segí­ tettek minket abban, hogy ma, 2002-ben még magyarként, magyarul. Magyarországon él­ hessünk. Azonban újabb viharfelhők gyülekeznek a láthatáron, mit gyülekeznek, már zuhog és villámlik is cgyszenc. Hiszen bár a képessé­ geinket ősidők óta génjeinkben hordozzuk, nem enyészhettek el évtizedek alatt, de ha nem tudnak napvilágra jutni, nem is segít­ hetnek nekünk. A kulturális Alzheimer-kór rohamosan sú­ lyosbodó tüneteire pedig mihamarább vála­ szolnunk kellene. Minden fronton támad az Olcsó, a Talmi, a Gagyi. Ez a liároin tábornok vezényli az eszünk és lelkünk elleni totális offenzívát. Sajnos, mint általában a történelem­ ben, most is a legtöbbet az árulók segítenek nekik, A sajtóbán, a televízióban, a rádióban, az irodalomban, a zenében és a képzőművé­ szetben is ők diktálják már a tempót. Alapos haditervvel és mindent elsöprő sereggel pusz­ títják évszázadok alatt felépített kultúránkat, teszik nevetségessé megtartó erejű nemzeti mítoszainkat, adnak nekünk cserébe színes, látványos, könnyen hozzáférhető értéktelent, rosszabb esetben gyorsan ható agysejtirtószert, Ifáadásul mi csak a bábokat látjuk, akik végrehajrák a kiszabott feladatokat. Muhit, Mohácsot, Majtényt, Világost, Tria­ nont, és Jaltát túléltük. Most itt van nekünk Fásy Ádám, a Big Brother, a Mai Blikk, a Pa-Dö-Dö, Mónika, Dopeman, Terry Black, Kóvi, az RTL Klub, Boetikor Gábor, Sas József, Fehér Anett és a többiek. Még élünk. De vajon meddig? CSERESZNYÉSSY ROLAND harmadik oldal �Dr. Sélley Zoltán, személyesen — On már karunkon szerzett diplomát a legel­ ső évfolyam hallgatójaként. Az érettségi után hogyan esett a választása egy teljesen új, és is­ meretlen egyetemre? — Ez egy elég érdekes és hosszú történet, mert nekem a gimnáziumi tanulmányaim ideje alatt eszembe sem jutott, hogy jogászi pályára lépjek. Én ugyanis a családi tradíció­ kat követve mindig is biológusnak, illetve orvosnak készültem. Biológia-kémia szakos gimnáziumba jártam, s ez a tény eleve arra predesztinált engem, hogy biológus, vagy orvos váljon belőlem. Nem sikerült a felvé­ telim, és ekkor az éppen induló Pázmány Péter Katolikus Egyetemet választottam. Nekünk, mint első évfolyamnak nem is tar­ tottak felvételit, hozott pontok alapján ju­ tottunk be. Mondhatjuk, hogy úgy kerül­ tem ide, mint Pilátus a Credóba. Megjegy­ zem, annak ellenére, hogy sokan mondták a mi évfolyamunkra, hogy az egy „kontrasze­ lektált banda” volt, bátran mondhatom, hogy közülünk a nagy többség igenis meg­ állta a helyét. Büszke vagyok arra, hogy eb­ ben az évfolyamban végezhettem! — Végzett hallgatók elmondása alapján az el­ ső időkben még elég kezdetleges körülmények között folyt az oktatás. Ön diákként milyen ta­ pasztalatokat szerzett a korai időkről, és ho­ gyan emlékszik vissza a diákévekre? — Állítom, hogy életem eddigi legszebb idő­ szaka az egyetemi éveim voltak. A Ménesi úti időszak különösen kedves a számomra, talán azért, mert egyedüli évfolyamként mindenki ismert mindenkit, családias volt a hangulat, és volt abban valamiféle varázs, hogy mi va­ gyunk az elsők. Még minden olyan kipróbálatlan volt, talán kicsit ad hoc jellegű, de iga­ zából én káoszt sohasem éreztem. — Az alapító évfolyam közül került ki eddig a legtöbb saját nevelésű oktatónk. Van-e valami igazság abban, hogy a kezdeti nomád körülmé­ nyek ellenére némi előnyt élvezett az Önök év­ folyama? — Nem akarok elfogult lenni, de mégiscsak azt kell mondanom, hogy a mi évfolya­ munk egy elég jól sikerült társaság volt, és nem hiszem, hogy azért került ki tőlünk olyan sok tanársegéd, illetve doktorandusz, csak mert mi voltunk az elsők, hanem azért, mert mi egy valóban tehetséges, jól felké­ szült évfolyam voltunk. — Hogyan történt az Ön tanársegéddé történő kinevezése? negyedik oldal Cum Laude minősítésű diploma, két nyelv­ vizsga, és egy felvételi elbeszélgetés. Ez utóbbit eddig Sólyom László Professzor Úr koordinálta. Ha én itt szeretnék maradni ta­ nárként, akkor nekem mindenféleképpen valamilyen tudományos fokozatot kell sze­ reznem, s a PHD az első olyan tudományos fokozat, amit nekem el kell érnem. Nem mondom, hogy ez egy könnyű feladat. Só­ lyom Professzor Úr elég magasra tette a mércét, - ami persze nem baj -, és elég ne­ héz a féléveket abszolválni, de hát ez egy tu­ dósképzés. — 1998-ban nyertem egy ösztöndíjat Lon­ donba. Egy féléves, az értékpapírokról szóló stúdiumon vettem részt, és londoni kutatá­ saim összegzéseiről írtam egy tanulmányt ,Az Eurodirektívák hatása az értékpapírtör­ 3>vényre” címmel. Ekkor keresett a kereske­ delmijogra Fazekas Judit tanárnő demonst­ rátorokat, én beadtam a pályázatomat, és a je­ lentkezők közül engem választottak ki. Gon­ dolom ebben szerepe volt a tanulmányom­ ban foglaltaknak is. Már negyed évvégén megkérdezte, hogy lenne-e kedvem maradni a tanszéken, a diplomám megszerzése után. Úgy döntöttem, hogy maradni szeretnék. — A polgári jog, s azon belül a kereskedelmi jog a hallgatók többségének nem áll a szívéhez épp a legközelebb. Hogyan esett a választása épp ezekre a jogterületekre? — Az első évben Zlinszky János Professzor Úr előadásai után éreztem, -hogy egy klasszikust, Lábady Tamást idézzek-, nekem inkább civiljo­ gi vénám van. Ez az érzés csak megerősödött bennem a második év során, amikor először ta­ nultunk igazából polgári jogot. Hozzám a polgári jogon belül a kötelmi jog áll a legköze­ lebb, ezt a részt tartom a legszebbnek. A keres­ kedelmi jog területén belül tanultuk az értékpapíijogot, s mivel ez volt az egyik kedvenc té­ mám, ezért is választottam a kereskedelmi jo­ got. És bár a hallgatók sokat panaszkodnak, hogy a kcijog nehéz tárgy, és sok az anyag, én azt szoktam erre mondani, hogy ha már végeztek, nagy részük ebből fog megélni. — Ön karunkon mégPHD-s hallgató. Sokunk azt sem tudja, hogy ez a képzési forma ponto­ san mit is jelent. Kérem erről beszéljen! — Külföldön ez a bevett, elfogadott dokto­ ri címszerzési mód a Jogi egyetem elvégzé­ se után. Nálunk a feltételek minimum — Úgy tudom, a polgári jogon belül a fogyasz­ tóvédelem érdekli igazán. Ki lehet már jelente­ ni, hogy ez lesz a kutatási területe? — A PHD-s témám mindenképpen erről a területről szól. Köszönhető ez nagyjából an­ nak is, hogy Fazekas Judit tanárnő fogyasz­ tóvédelmi szakértő, és ezért nagyon sokat tud nekem segíteni e törekvésemben. Pél­ dául ilyen irányultságú konferenciákra kül­ dött, illetve ezek szervezésében is tevéke­ nyen részvállaltam. Ettől függetlenül nem biztos, hogy én csak ennél a területnél sze­ retnék maradni, engem az értékpapírjog, és a csődjog is kifejezetten érdekel. — A tanársegédi munkája mellett máshol is dolgozik. Mondana erről valamit? — Csak megbízási jogviszonyban vállalok másféle munkát. Alapvetően felkérés alap­ ján dolgozom. Közbeszerzéseket írok, fo­ gyasztóvédelemmel foglalkozom stb. Eze­ ket főként a szakmai fejlődésem érdekében vállalom el, és mellesleg így a tanársegédi fi­ zetésemet is ki tudom egészíteni. Megjegy­ zem, az ilyen jellegű munkákat mindig úgy végzem el, hogy az ne menjen a tanári munkám rovására. — Ön Felvételi Bizottságokban elég sokat vizs­ gáztatott. Milyen tapasztalatokat szerzett? — Lehangoló tapasztalatokat szereztem. Azt vettem észre, hogy a most végzett gim­ náziumi diákok tudásanyagából messzeme­ nően hiányzik azaz alapvető műveltség, il­ letve tudásszint, ami megkövetelendő lenne ahhoz, hogy valaki egyáltalán érettségit sze­ rezhessen. A felvételizők olyan hiányossá­ gokról tesznek tanúbizonyságot, elsősorban az irodalom, zene, történelem, politika, il­ letve általában a kultúra teréről, hogy e ta­ pasztalataimból merítve kétségbeejtőnek ta­ lálom a gimnáziumok tanítási színvonalát. Természetesen tisztelet a kivételnek. �— Van esetleg olyan emlékezetes felvételi vizs­ gán esett sztorija, amit megosztana velünkí — Két kedvencem is van! Fábián tanár úrral voltam egy bizottságban, amikor az egyik jelöltet arról kérdeztük, hogy mi a vélemé­ nye az akkori Fidesz-kormány oktatás poli­ tikájáról, azaz arról, hogy egyre többen je­ lentkezhetnek egyetemre-főiskolára, s így egyre nehezebbé válik a diplomások elhe­ lyezkedése. Mit lehet velük majd kezdeni? Erre az volt a válasza, hogy igen-igen, ez va­ lóban nagy probléma lesz, mert akkor ki fog majd dolgozni? Ez a válasz egy elég érdekes megvilágítása a diplomás túlképzés veszélyének... A másik esetet Pálinkás tanár úrral éltük át. Egy igen attraktív hölgy azt a tételt húzta, hogy mely mostani államok fekszenek az egykori Római Birodalom te­ rületén? Nem nagyon ment a válaszadás, pedig próbáltunk még további kérdésekkel is segíteni. Én azt a mentőkérdésként tettem fel neki, hogy legalább azt mondja meg, hogy a honfoglalás előtt milyen népek éltek a Kárpát-medencében? A hölgy feszengett, és segélykérőén nézett rám, én meg is sajnáltam,- hátha tényleg túl nehezet kér­ deztem- így hátradőltem,- hogy a többi bi­ zottsági tag lehetőleg ne lásson- és tátogtam neki, hogy például az avarok. Erre a hölgy­ nek felcsillant a szeme, és kivágta, hogy a rovarok. Ennyit a középiskolás érettségi színvonalról... — Idén rengeteget vizsgáztatott Kereskedelmi jogból és Polgári jogból is. Megterhelő munka a vizsgáztatás? — Rendkívül. Nagyon nehéz összpontosí­ tani hosszú időn át arra, hogy a hallgató mit mond, és abból mit is ért. Tehát a feleletből nemcsak azt kell leszűrni, hogy mit sajátí­ tott el, hanem azt is, hogy érti-e is az általa elmondottakat, illetve azok összefüggéseit. Ez egy fárasztó, és igen nagy összpontosítást igénylő munka. — Népszerű társasági emberként nagyon soka­ kat ismer egyetemünkön. Hogyan tudja ügye­ sen elválasztani ezt a szerepet a „szigorú vizs­ gáztatóétól”? — Nehezen, de muszáj! Két problémát ér­ zek ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy na­ gyon sokan a hallgatók közül nem érzik azt, hogyha én megengedem nekik, hogy tegez­ zenek, akkor hol van a tegezés, és a pofát­ lanság határa. Ezt a problémát nagyon ne­ héz kezelnem, azaz úgy fegyelmezni őket. hogy ez a két dolog ne csússzon össze. A másik furcsa helyzet, ha egy hallgatóval az egyetemen kívül találkozunk. Ezek után a vizsgán néha furcsán viselkednek velem szemben, ha ismeijük egymást, néha egy kis ” várnak tőlem. ”.pluszt 1 SZABÓ VIKTOR Szükségszerű generáció­ váltás a Pázmányon Ihlán keveset! tudják, hogy hamarosan generációváltás következhet be az ecetéin oktatói karában. Annak idején, a Kar alapításakor más jogi karoktól eltérően nem támasztottak korhatárt korlátozást az egyetemi oktatókkal szemben. Míg máshol 70 év felett nyugalomba kellett vonulniuk, és mint professor eme rí tus taníthattak esetleg tovább, addig nálunk ilyen megkötés nem volt, és a 70. életév betöltése után nem csak egyetemi tanárok maradhat­ tak, de vezető tisztségeket is betölt hettek az oktatók. Az eltérő megoldás ész­ szerűnek bizonyult, hiszen egy oktató képességeit általában nem csorbítja önmagában az a tény, hogy elérkezik egy szép jubileumhoz - nevezetesen 70. életéve betöltéséhez. A tavaly, 20Ö1. szeptember 18-án jóváliagyott Egyetemi Statútum szerint ez az eltérés meg­ szűnik, hiszen: „38. § {!) Az egyetemi tanárok és docensek megbízása (jogviszonya) 70. életévük betölté­ sekor, az adott tanév lezárásával megszűnik. Ez a szabály a címzetes egyetemi tanárokra és docensekre is vonatkozik. (2) A 70. életév betöltésekor a kari és a kari szervezeti egységek vezetői megbízatá-sait vissza kell vonni (jogviszonyát meg kell szüntetni). Amennyiben a vezetői kineve­ zés nem a Nagykancellártól származik, akkor azt az azt kiadó vezetőnek, illetve tes­ tületnek kell visszavonnia. (3) Az (l)-(2) bekezdésben említett szabály alól - indokolt esetben - a Nxigykanccllár kivételt tehet, de csak határozott idejű, legfeljebb két évre szóló hosszabbítással. Ez a hosszabbítás a Nagykancellár által ismételhető. (4) E § hatálybalépésekor már kinevezett egyetemi tanárra és docensre c kinevezéssel létesült jogviszony kötelező megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket csak 2003, december 31-e után kell alkalmazni. Eddig az időhatárig vezetői beosztást i.s betölthetnek (5) A nyugállományba vonult vagy' tisztségéről lemondott egyetemi tanárnak a Kari Ta­ nács a professor emeritus címet adományozhatja." Mint látható, az újonnan meghozott szabály csak bő egy év múlva lesz alkalmazható azok­ ra nézve, akik a hatálybalépéskor már kinevezett egyetemi tanárok, vagy docensek voltak. Ezenkívül a Nagykanecliár két évre - kivételes esetben - meghosszabbíthatja a korhatárt bctöltők jogviszonyát. Mégis valószínűsíthető azonban az, hogy a jövő évben több, a Kar alapításában résztvevő, és abban érdemeket szerző, nagy tekinrélyfí oktatótól elbúcsúzunk. Olyan oktatók találhatóak az éritttcctek között, akik nélkül jelenleg még elképzelni is nehéz az egyetemet, akik köztiszteletnek és közszeretetnek örvendenek, és az eltelt hét év alatt úgjTnond „szimbólumaivá” váltak a Karnak, Kérdés, mekkora problémát fog okozni a megfelelő utánpótlás megoldása, hiszen nem biztos, hogy jelenleg mindenhol megtalálható a megfelelő leendő vezető, illetve elképzelhető, hogy lesznek olyan pozíciók melyekért többen is versenybe szállnak majd. Reméljük hogy már minden­ hol „dolgoznakaz ügyön”, és á váltás - ha egyáltalán bekövetkezik- zökkenőmentesen zajlik majd. Néhány oktató, akikre a döntés vonatkozik; - Garay Mána egyetemi docens (Magánjogi Intézet) - Péteri Zoltán egyetemi tanár, az Állambö lese len Tanszék vezetője - Zlinszky János egyetemi tanár, alapító dékán (Római Jogi Tanszék) - Horváti] Pál egyetemi tanár (Jogtörténeti Tanszék) - Békés Imre egyetemi tanár, a Büntetőjogi Tanszék vezetője - Pálinkás György c. cgj’ctemi docens (Büntetőjogi Tanszék) - Bánrévy Gábor egyetemi tanár (Nemzetközi Magánjogi és Eljárásjogi Tinszék) - Kussbach Erik egyetemi tanár (Nemzetközi Közjogi Tanszék) - Boytha György c. egyetemi tanár, az Európajogi Tanszék vezetője - Tarr György egyetemi docens (Magánjogi Intézet) - Radnay József egyetemi docens, dékán, a Munkajogi és Társadalombiztosítási Tanszék vezetője Cs. R. ötödik oldal �Hogyan tanuljuk a polgári eljárásjogot? Elöjáróban megköszönöm a Szerkesz­ tőségnek, hogy cikket kért tőlem a lap számára, s így újból módot adott arra, hogy lelkes olvasói minőségem mellé a szerzőit illeszthessem. Annyiban bizo­ nyára hasonlítok Luciferhez, hogy mást én sem adhatok, csak mi lénye­ gem. Avégett ragadtam tollat, mert na­ gyon szeretnék segíteni abban, hogy növendékeink hatékonyan, lehetőleg szellemi élvezettel, a tananyag betűi mögé is látva jó, sőt nagyon jó jegyeket kapjanak ebből a tárgyból /isZ. Az alábbi eszmefuttatásom sikerét esetleg több körülmény is nehezíti, illetve korlátoz­ za. Hagyományos vélemény és nemzetközi tapasztalat szerint a polgári eljárásjog egyike a legnehezebb stúdiumoknak. /A karunkon nemrég értékes könyvadományt átadó olasz nagykövet, \brderame úr, hasonló álláspont­ jának adott hangot./ Nem gondolhatom te­ hát komolyan, de nem is akarom, hogy e tan­ tárgyat illetően elhitessem a t. Olvasóval Kosztolányi Dezső szavait: „Tudjuk mi rég, mily könnyű, mit mondanak nehéznek”. Minthogy a szóban forgó diszciplínában is az ismeretek átadása tagozatról-tagozatra eltérő módszerekkel, illetve időkeretben történik, a túlzott/s így lapos/ általánosságok helyett ez­ úttal főleg az érdekelt nappali tagozatos jog­ hallgatók figyelmét szeretném lekötni. /Érdcmje-gyet a szakdolgozat szerzője is kap. E tárgyban talán némi haszonnal olvasható röpke írásom, mely a Diáktudós 1990. évi 2. számában a 16-20. oldalon jelent meg./ A polgári eljárásjogi ismeretek elsajátítá­ si folyamatában az első támpontot a tan­ anyag adja. Ezt az igencsak összetett matéri­ át több szempont együttes alkalmazása ré­ vén lehet bemutatni. Létezik mindenek előtt a polgári eljárásjogi ismereteknek egy olyan standard-je, amelyeket minden, kol­ lokviumra, illetve szigorlatra jelentkező hallgató ismerni tartozik. Ennek a standardnek az írásos forrásai a kötelezően ismeren­ dő tansegédletek. /Ilyenek jelenleg a 7. fél­ évben a jelen sorok szerzője által írt „Mo­ dern magyar peijogtörténet”, mely bővített kiadásban hamarosan megjelenik, továbbá a 9. szemeszterben a polgári nemperes eljárá­ sokról szóló, valamint a „Bírósági végrehaj­ tásijog” címet viselő egyetemi jegyzet, mely gyökeresen átdolgozott kiadásban úgyszin­ hatodik oldal tén a közeljövőben lesz kapható. Ezeket a jegyzeteket a jelen sorok szerzője szerkesz­ tette, s kis részben írta is./ A „megmagyarázós” tansegédletek mellé - sőt fölé, mivel­ hogy érett jurátuskorban lévő olvasókról és tételes jogi tárgyról van szó - sorakoznak a vonatkozó jogszabályok. A Polgári Eljárás­ jogi Tanszék - az óesztendő utolsó negyedé­ ben - már 2003-ban gondolkozik: azt tanít­ juk, s kérjük számon a vizsgákon, ahogyan polgári eljárásjogunkat a jogalkotó hatalmak a soron következő esztendőre /esetleg esz­ tendőkkel előre/ meghatározták. Az ismeretközlés szóbeli formái a jo­ gászképzésben /kell-e ezt bizonyíta-nunk?/ mintegy „holtversenyben” rivalizálnak az ismeretközlés írásbeli formáival. Önérdekét sérti meg, aki nem látogatja az in aula elő­ adásokat. Önrontás az is, ha valaki - noha köteles rá - nem vesz részt rendszeresen a polgári eljárásjogi gyakorlatokon. Milyen sokan nehezményezték korábban ennek a formának a hiányát, s mire - úrrá lévén a nehézségeken - beindítottuk: szomorúan látjuk egyesek közönyét. E sorok írója ke­ gyelettel idézi fel dr. Varga Gyula, az ELTE /első/ főtitkárának, egy balatoni sportbal­ esetben elhunyt kiváló practiseur-nek sza­ vait: „A jogászi szakmát nem valamiből, ha­ nem valakitől lehet megtanulni”. Most és itt is vannak „valakik”, akik a standard-en felülemelkedve osztják meg sa­ játos szaktudásukat az érdeklődőkkel. A Polgári Eljárásjogi Tanszék - működésének első s eleddig egyetlen lustrum- ában - vi­ szonylag szűkén, de fontos területeken /s mindenkor élénk érdeklődést kiváltva/ kínálgatta, s kínálja „menűkár-tyáját az ínyen­ ceknek”. Korábban az olasz jogi kurzus és perjogi repetitórium, újabban pedig alterna­ tív tárgy is választható. Az egyik a polgári el­ járásjogról szól a gyakorlatban, a másiknak a címe: „Az ügyvédi hivatás és gyakorlása”. Hála az Alma Mater anyagi nagyvonalúsá­ gának és talpraesett munkatársaimnak, akik ezt a mecenatúrát a joghallgatók nyilvános­ sága elé olyan profikkal léphetünk, akik na­ gyon is tudják, hogy mi fán terem az élő jog. A bölcs joghallgató a szóbeli közléseket szorgosan lejegyzi. Az így keletkező iratanyag olykor mint “szamizdat” sokszorosíttatik, s jut el a kevésbé bölcs/vulgo: renyhe/ évfolyamtár­ sakhoz. Nem tudom, hogy oktatói elvétés /ezt azért mégsem gondolnám/, vagy inkább az .íródeák” figyelmetlensége az oka annak, hogy - nagyon ritkán — futószalagon készülnek, s futótűzként regednek el téves tudomások is. Az ember végül is egy személyben szem­ besül az általa megoldandó feladatokkal. /Megjegyzendő, hogy a megoldandó felada­ tok meghatározása is - részben - egyéni dön­ tés eredménye./ Goethe írhatta ugyan, hogy életműve egy kollektivitás alkotása, amely a ».Goethe” nevet viseli, de joghallgatóként ő sem hurcolhatta magával a vizsgáira ezt a né­ pes seregletet. A vizsga: egyéni tett és teljesítmény Felkészülni arra lehet egyénileg is, másokkal közösségben is. /E sorok írója az előbbi módszerre adná a szavazatát./ A felső­ oktatási szokványhoz igazodva, s hódolva a közigénynek. Tanszékem is bő példányszám­ ban rendelkezik tételsorokkal. Egyfajta »•.Eselbrücke” /„sorvezető”/ ez: irányít, de nem adja ki a tudásanyag teljességét. A polgári eljárásjog a jogrendszernek va­ lószínűleg az egyik leginkább környezetfüg­ gő ágazata. Ez következik e jogágazat szolgá­ lati szerepéből. Felhívom tehát a polgári eljá­ rásjogra felkészülő tanuló ifjúság figyelmét arra, hogy biztos anyagi jogi alapokon álljon. Minthogy a polgári a polgári eljárásjog- nem győzöm hangsúlyozni - a jogi összefüggések keresztútján fekszik: annak szabályaiban módfelett sok az u.n. heteronóm, utaló nor­ ma. Ezeknek tartalmát más, „idegen” jog­ ágak, illetve jogterületek adnak. Önmagában, mint valaminő izolátumot szemlélve, a pol­ gári eljárásjog „bemagolható” ugyan, de meg nem érthető. A magasabb szintű elsajátítás­ hoz szükséges komplexitásnak van azonban egy másik vetülete is, ahol az elvi jelentőségű bírósági határozatok találhatók. Fontos ada­ lékkal szolgálhat a vizsgákra való felkészülés­ hez az a felismerés, mely szerint a polgári el­ járásjogi berendezkedés - bár nyitott rend­ szer - de rendszer, amelynek alapja a Pp. el­ ső tizenkét fejezete. E fejezeteknek mintegy parafrázisai a jogorvoslati eljárások /„föl­ felé”/, a speciális peres modellek pedig az említett alaptól „oldalvást” helyezkednek el. és végül a nemperes eljárások ezen alapnak egyfajta „nyúlványai”, hiszen azokban - ha a jogalkotó hallgat - a perrend általános szabá­ lyai alkalmazandók. Prof Dr. Gáspárdy László �A doktorokrúl A minap azt találta mondani egy nem joghallgató ismerősöm, hogy a jogi egye­ temek nagyon könnyedén osztogatják a díszdoktori címeket, olykor teljesen megalapozatlanul, pillanatnyi diplomáciai vagy politikai megfontolástól vezérelve. A jogászok különben sem érdemlik meg, hogy az egyetem elvégzése után automatikusan megkapják nevük elé a jól csengő doktori címet, a doktor orvost jelent - mondta. A díszdoktori címek odaítéléséről elmondot­ takkal nem kívántam vitatkozni, mert nincs igazából rálátásom e kérdésben más egyete­ mek gyakorlatára, de gondolom mindazoknak, akik akár a Pázmány, akár más egyetemek jogi karán ilyen kitüntetésben részesültek, volna mit hozzáfűzniük az elhangzottakhoz, mint ahogy remélem lesz is, épp e cikk kapcsán. Az állítás második fele azonban, vagyis hogy nem érdemeljük meg, hogy az egyetem el­ végzésével automatikusan doktorokká vá­ junk, igen gyakran hangzik el vádként. Biz­ tos, hogy a kiérdemeltség áll e gyakorlat hát­ terében? Nem lehet, hogy egy oktatás- és tu­ dománytörténeti sajátosságról van inkább szó? A doktor szó eredetileg a kiváló hittu­ dósok jelzőjeként szolgált, majd a XII. szá­ zadtól egyetemeken szerezhető tudományos fokozat volt, mely önálló egyetemi oktató­ munkára jogosított. Kezdetben jogi és teoló­ giai, később egyre több tudományterületen lehetett megszerezni. A középkori egyházi egyetemeken eleinte teológiát és kánonjogot, míg a császári egyetemeken római jogot ok­ tattak. így volt ez kishazánkban is, ahol az or­ szág első egyetemén (ki sem merem monda­ ni, ki által alapított egyetemről is van szó) eleinte teológiát, jogot és keresztény filozófi­ át tanítottak Kétszáz évvel később Mária Te­ rézia orvosi karral bővítette az időközben Nagyszombatról Budára, majd Pestre költö­ ző egyetemet, lévén korábban sebészi mun­ kát csak a borbély céhek tagjai végeztek, or­ vos végzettséget pedig csak nyugaton szerez­ hettek hazánkfiai, ez az állapot pedig a 18. századra tarthatatlanná vált. Azért a felvilágo­ sult abszolutisták számlájára is írható jó né­ hány pozitívum... Már ekkor megindult azonban a felsőoktatás­ nak egy másik szintje is, az akadémiai szint (leginkább a mai főiskolához hasonlítható). A robbanásszerű fejlődésnek indult műszaki tu­ dományokat és a mindig is inkább gyakorlati szakmának, és a legprofibbak szerint nem is tanítható gazdaságtudományok oktatása kizá­ rólag akadémiai szinten történt. így hát ter­ mészetes volt, hogy itt nem alakult ki a dokto­ ri cím viselésének hagyománya. Érdekesség­ ként jegyzem meg, hogy egy intézmény kere­ tében zajlott mérnökeink és kereskedőink ok­ tatása: József Nádor Királyi Műszaki- és Gaz­ daságtudományi Akadémia. Nem volt tehát minden előzmény nélküli az egyetemi integ­ ráció idején pár éve felmerült ötlet, miszerint összevonnák a műszakit és közgázt, ezt vi­ szont nem fogadták osztatlan sikerrel. Azon­ ban hozzátartozik a valósághoz, hogy a jogász­ képzésnek is beindult a másik szintje: számos vidéki városban ún. jogakadémiákat alapítot­ tak, a Katolikus Egyház például Egerben, a re­ formátusok Márama-rosszigeten, majd drianont követően Kecskeméten, az evangéliku­ sok pedig Epeijesen létesítettek ilyen intéz­ ményt. Utóbbi, szintén 1920-ban Miskolcra költözött) Ezekben az intézményekben a kép­ zés időtartama 3 év volt, azonban itt természe­ tesen nem lehetett doktori címet szerezni, miután a szigorlati rendszert nem sikerült meghonosítani. Általában közülük kerültek ki a jegyzők, de vállalhattak jogi képviseletet is. Tehát a doktori cím hagyománya alkalmas volt a kétféle jogvégzettség egyszerű megkülön­ böztetésére. 1945 után felszámolták a jogaka­ démiákat, és az egyetemi jogi karok közül is csak 3-at hagytak meg: a pestit, a szegedit és a pécsit. Tehát igazán nem volt már értelme a megkülönböztetésnek, annál is inkább, mert a politikai természetű koncepciós perekhez szükség volt egy új, a pártállammal garantáltan szimpatizáló, hűséges kádertömegre, akiknek azonban nem voltak kimagasló képességeik, ezért számukra létrehozták a mindössze kétéves(!!), gyorstalpaló jellegű Büntetőbírói és Ügyészi Akadémiát, ahol megtanultak he­ lyesen írni és olvasni, valamint beléjük suly­ kolták a büntető- anyagi és eljárásjogot. (Lásd Tarr György tanár úr által legutóbbi számunk­ ban elmondottakat). No ezek után pláne nem volt kívánatos, hogy az emberek különbséget tudjanak tenni a különböző végzettségű jogá­ szok között, ezért eltiltották őket a dr. haszná­ latától. Innen már csak egy lépés volt, hogy hasonlóan tegyenek az orvosokkal, majd az ál­ latorvosokkal is, lévén ezek a címek nem vol­ tak több holmi „burzsoá csökevénynél”. Az idősebb orvosok azonban nem cserélték le a névtáblájukat, a később végzettek pedig eleve JJ,dr.” nélküli táblát kaptak. Az egyszerű betegek pedig bizalmatlanok voltak a nem doktor doktor urakkal szemben. Miközben kígyózó sorok álltak az őszülő orvosok ajtaja előtt, ad­ dig az ifjú titánok félpercenként szóltak ki a folyosón várakozóknak: „Hozzám is lehet jönni...” Az ehhez hasonló helyzetek után vé­ gül visszaállították az eredeti állapotot. Éioktori cím használatára jogosultak a külön­ böző tudományos fokozatok viselői is. Há­ rom ilyen volt: egyetemi doktor (doctor universitatis), tudomány kandidátusa (candidatus scientiae) és a tudomány doktora (doctor scientiae). Ez utóbbi kettőt a Magyar Tudományos Akadémia adományozta, és ezek mögött többnyire komoly kutatómun­ ka állt. Egyetemi doktori cím adományozásá­ ra minden egyetem jogosult volt, ám a mai PhD-sek szerint ennek nem volt túl nagy ér­ téke. Gyakorlatilag 2-3 évvel a diploma meg­ szerzése után volt adható. Ezt mára meg­ szüntették, de megszüntették a kandidátusi fokozatot is, jelenleg e kettőt helyettesíti a PhD. A kandidátusok szerint azonban a PhD a néhai egyetemi doktorinál ugyan komolyabb, de a kandidátusinál jóval könnyebb megszerezni (alapdiploma megszerzése után három éves doktori iskola sikeres elvégzése szükséges), mégis gyakorlatilag ugyanarra jo­ gosítja viselőjét (pl. egyetemi docensi kine­ vezés). Ami továbbra is változatlanul megbe­ csült fokozat, az a DSC, vagyis a tudomány doktora, más néven akadémiai doktorátus, közkeletűbb nevén nagydoktori. Megnyug­ tattam azonban ismerősömet, hogy mi, leen­ dőjogászok nem kapunk a diplománkkal au­ tomatikusan semmilyen tudományos foko­ zatot, ugyanis a doctor iuris továbbra sem minősül tudományos fokozatnak. Erdő Pé­ ter Rektort Úr szerint, ami doktoravatás né­ ven zajlik évről évre Karunkon, valójában diplomaosztó, és mint ilyen nem igényelné az Egyetemi Tanács ünnepélyes ülését. Dok­ toravatásnak legfeljebb majd első sajátneve­ lésű PhD-seink lehetnek részesei. Ha ilyet akarunk megszerezni, ugyanúgy kell érte megdolgoznunk, mint bárki másnak. Annyi csupán a különbség, hogy a diploma meg­ szerzésével pusztán a dr. használatára válunk jogosulttá a nevünk előtt. Én viszont nem hi­ szem, hogy a tudományos munkát végző emberek csupán annak reményében írják meg értekezésüket, kutatnak annyit, hogy a végén nevük elé biggyeszthessenek két betűt. Persze az is igaz, hogy sok jogász egyébként teljesen olvashatatlan aláírásából csupán egy hatalmas nagy D betűt vélek felismerni, de találkoztam már olyan jogásszal is, aki csajágaröcsögei vityillójának farostlemezből összetákolt, majd’ széteső postaládájára is fontosnak tartotta fehér írógépkifestővei kiír­ ni neve elé doktori címét, mert ha valahol, ott aztán óriási jelentőséggel bír. Villamosmérnök hallgató barátom azonban kitüntetést érdemelne az orvostársadalom­ tól, hisz továbbra is kiállt amellett, hogy a doktor szó mai fogalomvilágunkban orvost is jelent, különben is, az orvosok sokkal többet tanulnak, és lényegesen rosszabbul keresnek, mint a jogászok... MÁNDICS BOTOND hetedik oldal �I I A környezetvédelmi előadássorozat első állomása Száz eve született Illyés Gyula Johannesburgról a Zöld Körben Vedd példának... Voltunk, - leszünk... Vedd példának őt. Hogyha vért szomjaznak fenn az istenek: a népedé helyett nyújtsd némán nékik fel a magadét. Yoltunk, - leszünk magyarok? Én már csak megmaradok. Hol üköm is félve szült, ülök, ahol dédem ült. Mert olyan a kor, mint midőn Zeusz bitorolta még a Fiú helyét, itta a bort és zabálta a húst. Midőn tivornya-hely volt még az ég. Barbár idő. De ilyenkor terem Sárkányölőt a föld és Tűzlopót. Barbár idők. De hősök s áldozok ilyenkor győzhetnek a végzeten. Települt vagy menekült, vagy jajongva elterült. Fájt a szív és fájt a talp. Eb megy innen, azt zavard. Száll a boglya és kazal, hej de kicsi egy vihar. Viszi a víz a búzám, ezt tudod csak, egy komám? Ilyen volt ő is, aki most kimúlt. Nem összeroppant, de fölmagasult. Körülnyal az áradat, beljebb húzom lábamat. Lejjebb húzom fejemet, ketten volnánk, förgeteg. Rom, rom és rom. S úgy érleli magát rommá a ház, a város, a világ, ahogy gyümölccsé érik a virág. Jön a tatár, a tokos, megy az örmény az okos. Ki Kocsin megy, ki gyalog, ki meg faron vánszorog. Hazám: jövendőnk, Déva vára vagy? Elég a vér, hogy megkösse falad? Szorong a szív; bár hajnalod hasad! Jön az örmény, az okos, megy a tatár, a tokos. Indulnak a házfalak, nagyobb lesz hát az ablak. Népünkjövője? Szó, te semmi rongy! Az beszél ma, ki semmit se felel. És nemzetét ma az emeli fel, ki hangtalan lerogy. Tokos, pohos, potrohos, összebékül, mind okos. Az lesz csak a jó világ. Akkor van, ha nincs hazád. Ég a pajta, ég a ház, hajdú sógor, mit csinálsz? Cigarettát, füzemen gyújts te is rá ügyesen. Fölfelé futva példát így mutat, ki jobbra-balra nem lel már utat. 194Í 1941 Hontalanul A nagyapám visszatért a Partiumba, leoldotta kardját, leszaggatta mundérját, belelökte a Berettyóba. De „fehér lovas” kulàk fiú volt, és elvitték kövekét rakni a Békás-szorosba. Másik nagyapámat kardos nagyanyja nevelte fönn a havasokban. Párnája alatt karddal aludt, mén vad világ szakadt csillogó, ősz fejért, miután kimentek az oroszok és visszajöttek az oláhok a hegyeken túlról, A Maniu-félék. A hadak útját hiába leste fagyos-éjszakán, Csaba királyfi nem jött, A másik nagyapám, akit húsz év barátság után legjobb barátja súgott be, a világ Icmsztességescbb, legbecsületesebb, legnagyvonalúbb magyaija. Bárcsak én is ilyen lehetnék Aztán lelőtték a Con-ducatort. Egynapos félelem és várakozás várakoz................ a sötétben, meg a zöldhatár, az a sok kocsi, az a sok elfolyt könny. Reggel ébredtem az Alföldön. Lapos volt és unalmas. Meg fagyos, fagyosabb szel fújt, mint bármikor a hegyekben valaha is. Anyám azt mondta, jobh lesz. Apám nem mondott, hallgatott, Tudta, láttám a szemén és a KOrmányt görcsösen markoló kezén, csak akkor lesz jobb, ha megkapaszkodunk és gyökeret ereztünk a Pannon földben, és egymásban. A Pannon föld nem Kánaán, nagyon érzékeny, ha egyszer sziket kap, sok emberöltő munkája sem teremthet ott gyümölcsöt. De most kiszik^dt, a kezek cicrnyedtók, a hadak ú^át eltakarta sötét fcllcg, és talán máshol kell meg­ próbálni, talán sikerülhet is, akár Izráél népének, de én nem akarom, én itt akarom... HERMANN SZILÁRD nyolcadik oldal Október 17-én délután, a másodévesek előa­ dótermében a Környezet- és Versenyjog Tan­ szék keretében működő Pázmány Zöld Kör meghívására „A fenntartható fejlődés és Jo­ hannesburg” címmel tartott előadást a kon­ ferencia magyar tárgyalóküldöttségének egyik tagja, Feiler József Az augusztus 26 - szeptember 4. között, a dél-afrikai Johannesburgban megrendezett Fenntartható Fejlődés Világtalálkozó megje­ lölt témája nem a környezetvédelem, hanem a fenntartható fejlődés volt - hangsúlyozta a környezetvédelmi szakember -, ám a kettő természetesen szorosan kapcsolódott egy­ máshoz, mint rész az egészhez. Hasonló ket­ tősség volt megfigyelhető az ülésterem és a folyosók között: a kinti, nem-kormányzati szervezetek (NGO-k) önkéntesei fontos kérdésekben képesek voltak hatást gyakorol­ ni az egyes államok képviselőire. Azaz, rajtuk keresztül az egymással ténylegesen tárgyaló hat országcsoportra. ,Közülük is az EU valamint az USA és érdekszférája küzdelmére voltak kihegyezve a konferencia” — mondta a vendég. Elmon­ dása szerint a tizenötök uniója általában progresszív álláspontot képviselt, konkrét számokat törekedett rögzíteni a konferencia záró dokumentumában. Céljai elérésében azonban dán elnöksége gyenge koordinálá­ sán kívül az Egyesült Államok is sajnos sike­ resen gátolta. Ráadásul, amikor világossá vált, hogy Bush elnök nem utazik el Johan­ nesburgba, érződött, hogy a tárgyaló felek számára a találkozó veszített jelentőségéből. A világtalálkozó megítélésekor kb. százfős hallgatósága figyelmét Feiler felhívta az ott uralkodott szemléletre: az EU a fenntartható (tehát bolygónk szempontjából „fontolva ha­ ladó”) fejlődés, míg a szegény államok cso­ portjai az ehhez (is) szükséges támogatások iránt érdeklődtek, az USA pedig mindkettő­ höz negatívan viszonyult. “Johannesburgban nem a szegények tárgyaltak, hanem a sze­ gény országok elitjei, így az országok képvi­ selt érdekei nem biztos, hogy az ország sze­ gényeivel voltak azonosak” - tette hozzá, „Túl sok pozitívumot nem lehet elmondani, ha a deklarált célt nézzük, akkor kudarc a konferencia, de lehetett volna ennél roszszabb is” - értékelte az eredményt. „Rio mi­ nőségi változása tehát itt nem jelent meg. 5> Elvi előrelépés csupán, hogy a kömyezettársadalom-gazdaság összefüggésrendszer megjelent a tárgyalások során. Bár, ez ütkö­ zött a politikai realitással, ami szerint a sor­ rend éppen fordított... Szamos Márton �Vén Pipas forever „Megismerni a jogászt, ékes járásáról” '„Élet, élet, jogász élet...” -Igen, .a nem létező - vethetné óda bárki fut­ va az egyetem folyosóin, és be kell vallani,: sok igazság lenne abban, amit mond. Nagy valószínűséggel fogalma sem lenne ar­ ról, ht^ épp a jogászinduló refrénjét kezd­ tem cl dúdolni, mielőtt félbeszakított. ! Nagy valószínűséggel nem lenne fogalma arrról sem, hogy mennyire kiérződik a hangjá|bÖl a tehetetlen elkeseredés, amit valószínűJleg mondata igazságtartalma miatt érezhéL „Megismerni a jogászt”? teszem fel magam­ ban a kérdést. Ugyan miről lehet megismer­ ni? Arról, hogy a dialógus kezdeményezési készsége kizárólag a mellette ülő jegyzetének megszerzése érdekében történik, mintegy „körítésként”? Arról, hogy tíz évfolyamtársá­ nak a nevét sem tudja felsorolni, és még csak nem is szándékozik ilyesfajta „felesleges” in­ formációkkal terhelni az agyát? Arról, hogy ha esetleg megtetszik neki egy lány az évfolyam­ ból, és (ne adj isten) a megismerkedés szándé­ kától vezérelve megkömyékez egy nagyszabá­ súnak hirdetett, az orra alá dugott, kiplakátolt bulit, (aminek a szervezésével kapcsolatban semmit sem kell tennie, éppen csak el kell rá fáradnia -hetente egyszer csupán, mondjuk csütörtökön), akkor még csak véletlenül sem találja ott a lányt, akinek a kedvéért ilyen alan­ tas helyre tette be a lábát? No meg talán arról lehet megismerni még, hogy nagyítóval kell keresnie azokat a bulikat, amelyek ténylegjól sülnek el a nagyrészt sajnos csupán ötven-száz főt jegyző „mega”-partik közül? (Úgy látszik, tényleg nem vesszük észre, hogy passzív ma­ gatartásunkkal még azoknak a kedvét is el­ vesszük a buli szervezéstől, akik netán-talán alkalmilag magukra vállalják ezt a meglehető­ sen hálátlan feladatot.) Szerintem, bár lehet, hogy nagyítóval kell keresnünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem is találunk, ha nagyon akarjuk a dolgot. Sőt az is lehet, hogy nem jó helyre irányijuk azt a bizonyos nagyítót, vagy talán éppen csak azt nem vesszük észre, ami a szemünk előtt van. Ugyanis mostanában nem is kell olyan messzire fókuszálnunk. Elég ide a szom­ széd utcában leledző Vén Pipás nevű kis­ vendéglőbe (aki a Pázmányos pályafutása során most hallja ezt a nevet először, az jobb, ha önként felfárad a szerkesztőségbe egy jó alapos szellemi elnáspángolásra), amely két hetente csütörtök esténként va­ rázslatos átalakuláson megy keresztül. Az ok pedig nem más, mint mi pázmányosok... ... Ahogy befordulunk a Horánszky utcába, már is megkörnyékez az a furcsa, semmilyen más „intézményes buli” hangulatával össze nem hasonlítható érzés, amelyet csak Nóta­ estek képesek kölcsönözni a Pázmányos hallgató számára, aki a csütörtök esti (meg)szokásához híven menetrendszerűen nekiindul a nagy, budapesti éjszakának. Pedig hol van még az éjszaka? Addigra már le is fut itt minden. Az éjjeli órák tévképzetét csak a lecsökkent fényviszonyok táplálják, teljes szintézisben az óramutatókkal, amik pár he­ te már egy órával előrébb kattognak. A távol­ ból jóízű kacajok, fél hanggal félresiklott dal­ lamkígyók kúsznak felénk a hétórai vaksötét­ ségben, körénk gyűlnek, és kifinomult indi­ kátorként muta^ák az utat a szűk lejáróig. amely a pincehelységhez vezet. Amint kinyílik előttünk az ajtó, a hegedűmuzsika és az énekhangok nóta ízűvé erő­ södnek; valósággal mellbe vág az a hangulat, ami miatt a csütörtök esti bemelegítés ürü­ gyén (este tízig, aztán meg jöhet valamelyik zsákbamacska „megaparty”) valahogy min­ dig itt kötünk ki. Testvéri hangulat ez, az öszszetartozás hangulata, amiről itt „megismer­ ni” egy utcával arrébb pedig „meg kellene is­ merni” a jogászt. (Vagyis azt a jogászhallga­ tót, aki ha másért nem, legalább amiatt tarto­ zik magának és hallgatótársainak is azzal a bi­ zonyos „összetartozással”, mert állítólag, azért választotta ezt az egyetemet, hogy a kö­ telező tananyag mellett a többiekkel együtt tudatosan felvállalja annak értékrendjét is.) „Meg is ismerem” az állandó arcokat, no meg látok néhány újat is, akikjövő héten már szintén ismerősként köszönnek majd vissza. Még be se léptem, és már is látszik, hogy itt nem kell, hogy a hangulat a tetőfokára hág­ jon. Ott volt az mindig is, időtől vagy a hely telítettségétől függetlenül. Ajó kedve pedig mindenkinek ugyanabból a forrásból szár­ mazik: egyfajta örömből, ugyanis nincs töb­ bé szükség arra, hogy „száműzetésben” tölt­ sük a „koraéjszakát” valami más egyetemi klubban. Ez a mi helyünk, itt, egymás közt érezzük jól magunkat, mi, pázmányosok... .. .Talán kevesen tudják, pedig nem érdemes elfelejteni, hogy a Nótaest ötletének érdemi szerzője Boros Balázs (alias Boros profeszszor) és Horváth Gellért (alias Lila), akik a tavaly hirtelen halált halt, és sokak által ma is visszakívánt Pázmány Pódium égisze alatt szervezhették meg az első csütörtök estét. mondanom sem kell, hogy osztatlan siker­ rel. Ma már ugyan zsíros kenyér nincs, az ingyenélők legnagyobb bánatára (ezúton megjegyzem, hogy e cikk írói is ide sorolják magukat), és az sem tölt el sokunkat felhőt­ len boldogsággal, hogy a Nótaest, a kemény anyagias világ diktálta feltételekhez idomul­ va, kénytelen volt valóságos „intézményi” kereteket ölteni ahhoz, hogy életben ma­ radhasson. Mégis úgy gondolom, hogy a Nótaintézetbe felvételizők a fényképes bi­ zonyítványon kívül, amit a sikeres felvételi esetén vehetnek át a Vén Pipás Tudomány­ egyetem tanszékeinek vezetőitől, rengeteg vidám élménnyel (és persze új ismerőssel) távozhatnak, ha úgy döntenek, hogy a csü­ törtök esti bulikra való „bemelegítést” a Vén pipásban ejtik meg. A közös nótázás ugyan­ is (jelen esetben Lila és Boros mesterdal­ nokok házfalnyi betongerendával felérő hang-alátámasztásával ) már a régi időkben is komoly közösségteremtő erővel rendel­ kezett. Egy olyan erővel, amellyel, ha elég sokan akaijuk, akár buzogánynyi rés is üt­ hető az egyetemi társadalmat jellemző lan­ gyos közöny bizánci kapuján. Csak akarunk e nagyot ütni, mi, Pázmányosok? ... ...az ajtónállóban máris egy egyébként is­ meretlen, de ismerős arcú hallgatótársat vé­ lünk felfedezni. Én máris heves zsebkotrás­ ba kezdek azzal a fanyalgó arccal, ami min­ den embernek sajátja, ha elválasztják né­ hány petákjától. Am azzal vigasztalom ma­ gam, hogy itt a bor decijét negyven forintért mérik, így még az is lehet, hogy teljesen megtérül a belépő ára. Amikor azonban elő­ veszem a pénztárcámat, az ismeretlen isme­ rős megveregeti a vállam: - Mindegy, csak adj valamennyit. Mégis jobb szívvel pengetem ki a vasakat, mint bármelyik marcona bőrkabátosnak tenném egy fél órás várakozás után valame­ lyik budapesti szórakozóhely előtt (ami tu­ ti, hogy két hét múlva megváltoztatja a ne­ vét, vagy a város másik végébe költözik). Amikor belépek a nagy terembe, arra gondolok, hogy mi a 5J.marcona bőrkabátos''’ szórakozóhelyekkel ellentétben nem me­ gyünk sehová, és a nevünket sem változtat­ juk meg. Aki nem tudná ugyanis, kétheten­ te csütörtök este Nótaestet tartunk. (Mi, pázmányosok...) Zsellér Máté & A Rózsaszín Nyúl kilencedik oldal �K' OS a. « K ib Hó^rúd Mo^cl Rond^rfőlmpitáiivsá^ mzm. A 1 a a a t á1 y . Sztgorucn UtkoBl Tárgyi Salgótarjáni ITaói allonsógae tartat Brtónt -1^ JolontóB. SalKÓtarJáa. 19ó5j aoHM: 19fi5, augusztus 11. -án o3.2o b-kor^WfeóRkánon a Salgótarjáni Acéláru­ gyár Uzoorondiszotl osztály vezotCJoI jft^onon bojolantetta, hogy az Acálárugyór vas'dntdde én TMX. 1« Ztirn VC-jóban Ismeretlon tottea kózÍrásától Bzáraazó kosnunlstákotBB Mzó feliratot találtak. Bgyuttal kSzölta azt is, hogy a holyazlnt ao^ BciZÓaUnklg a rendészet egyik dolgozóJ« utján biztosítja. A Salgótarjáni Acóláruu^b^^czkó László r.czds. vizsgálati aloaztály_----------rezetS‘ elTtársoat axá^ kW taolyazla oegtoklntásúr*. KssárkasisUnkkor Rá^|O a{1|B|laondotta, hogy s koaaanletákat gyalázó felIratról az Uzooraa^m:izutro^BóS. augusztus 11.-ón o7.45 h-kor Megy János TttK. Ozesl dolgo^^^ b^elentóst, akit a bejolontós oegtételéra Szaadróó ^/Salsótarján. 193J. XII. ó., Loezkó Mária/ Uzaalototos HSzlP-i^ bkásór kórt meg. lí halzzl ;áláaa után az alábbiakat állapítottuk aeg: J I * i t. í l' l í 1 vosOn^ ’t/t. kózbs térti VO-ben e. kovács tenulózUhely falóll be­ Járattól sz'M nt bansadlk VC> fülke funór losszból készített Jobboldali ^fnJ 'o grafit-coruzával az Isaoretlen tottoa az alábbi azbvealsó * 4 Vniunlsták, oocskoo placllegyck, alndeat odaadtak a ouszkánok, koptok rövidcEon." A ha.yazinoa talált szcSvei; olholyozfisűbSl orra lobot kSvetkoztetnl, boss ^^^^yttan a szövegot o uc-n ülve a padlószinttól kb, 7o ca. nagasságbon ^^^Tllko szólótól /bojúrotl/ 16-17 cm,-re, kissé olSredólve isocafolé dóivá fia allctto. Kdzbeo tntózksdóct tettünk arra, hogy a kooannlstákat gyalázó szöveget ei-edetl foraóbon a VC. oldalfaláról kivágják, aslt később magunkkal hoz­ tunk. »/* l t �- 2 - /k fsltrntoo tsI4Ibat4 U«a4rt£kU elaasutoládáa áltál ssárssalJi, asktalos karjc klvicis kSabsn a sstfrse^ássfaai tiri,/ a Kivágást A helasla aegteklatáse után SaondrSdl Liazló olvtáraat as Uz«sraad4sx«tl veaetS Irodájába hivattuk. SsendrSdl olrtárs olaoodotta, bog 19C5> Vili, ll.-ón reggel kb. e7.7o b-kor a 7MK. bldaárleg-Javltók BQbelyáben tartózkoilott, ahol V 1 1 e s a k László /talassacrareat, 1937. 1^21... Uesik Marsit, pk. KISs.-tac, TMX. fósSotÓ/ aakl ós az ott dolcOBÓ<*^'áeSylenS, Bolla Lajos, Vadas latvóa ós Tózsór Parsae dolsozótórsalaak aM it W14*« ealltóst, hogy a fenti VC.fUlkóbea aaár ezlttett konualí azBvoset litta felírva. SseadrSdl et. eaekutón a VC.ftllk' ^ta, bog Vllesek Liazló által elaondottak a valóságnak aagfalj SseadrSdl et. az általa ászleltakrSl a 7MI. aSveMt* tri ki akart b«» ^«sal IraokJalaatást tanai az Usearoodásastra, kSzbaa Begy Ja9 vlsssaasatak nak Is elaandta as általa ásxleltaket, akivel agyUtt 1 Qtsaló /Ssurdoka VC. fUlkóbe. a rulkáboa ebben az Idában B o pUspSkl, 1978. II. 2^., Boháti Márta pk. TMB. «WWIBipt»/ tartózkodott. Vtlesak László 7NX, fóabatO a vels folytati ta, hoG7 a nap.aalosaasxak kasdato után a ve. fUlkóbea, s ntr ekkor a kQa«int«<flB volt Írva. /enenSrzóskóppen Vllesaklflblri báBsálgatóallakkor elaoadot— ■«óMo b-kdzSttl Idábea Járt hstizS szSveg a VC. falóra Httát vettunk/ rtUbk b & t t Lássl« TMÁ, OcjancMk «Ibetziilsattaiik 4s tráaaÍB< 49 RS^'3táas~ 'slvt{rs«k ai os■T: fáaUbely »zter{cílyonitól, akit, ifiéit VC. fUlkeien'találtak. ■kassá, sort a bsljszlot sassi« soíohttl L4st)4 sx^aáljs as4rt vált ribi Is a VC-hon tartáskodott, Bohítvarra bt«atkosott, hojy erős hassoVC-ra. A oUssak kezdete után e6.7o-o7 b-kSBísa van 4a ozárt c^rakni Bár ekkor látta a feliratot. Bebátlt sBttl t4$b«n ts volt a ^tsj^ I^Bu szBvec volt kiírva, oalro ez alábblsoogkárdaEtUk, fao^sr alü inlsták odaadtok alndent a noezfcákaak, rSvldi kát vAlascoltat "Pian BB fel lesstek aMMtita." ItfMlatban nogj egy sondò, hogy a IW(.. VasSatSds, IKlbntSda egy rósse, o fUtSbás, bldagbaageraU roenUatabbóB kb. l.üoo fó. a WC. baszaólstl' huzalall patantli dolgozót hao^^l uolatban eztoltásba JábotS steoólyak kSzCl elleaártstea ul as enorglánll dolgozik, a aegállapltottea, begy 22 b trilszakban. 1 ripai Jakab Bj tót eűl K Ld^ló Bobátl LáezlÓ 7HK. Qsenl dolgozók elaondásatból az ál­ ható Bog, hogy a feliratot a 11.*4 nappalos aUssakot acgslázáen HRo el az Isneretlen tettes. . »1 JCiíiCi^y t. Sándor Perone r.bdgy. In SF/BB. Il.o.tl. Ki 2 pld. 1 " Kovács Pál r.szda. 1 • 0O-222O. t ÍÍl. . I �I I -'5 Szocializmus, vagy amit akartok,.. Sokat gondolkoztam azon, hogy a baloldalt olvasható történelmi dokumentumhoz, mi­ lyen magyarázatot, kommentárt íijak, vagy csak egyszerűen igám azt: No commenL Bizonyára ez a kérdés a dokumentum átol­ vasása után másban is megfogalmazódik, fő­ leg azokban, akik azt a bizonyos korszakot közelebbről is átélték. Apáink generációja magyarázat nélkül is érteni foga, miről szól, miről szólt a magyar történelem c dicstelen korszaka: 1965, a Kádár-rezsim fénykora, amikor még állítólag Jobb volt fiatalnak lenni”, \bjon ismeri-c ezt az időszakot az egyetemi polgárság legifjabb generációja is? Akik most, vagy néhány évvel ezelőtt fejez­ ték be a középiskolát, akik nem voltak úttö­ rők, lemaradtak Zánkáról, - arról aZánkárÓl - kimaradlak az Úttörő Vhsútból, meg Csil­ lebércből, nem hordtak piros nyakkendőt, nem énekelték a Szovjet himnuszt, - a ma­ gyar után - és nem iivöltötték teli torokból, hogy a hazáért: ,Előre, Rendületlenül!'’, Fogják-e ők érteni valaha, hogy ez, a véres valóság volt? 1965 nyara, 9 évvel a forradalom, 3 év­ vel az első amnesztiák után, amikor is az ENSZ levette napirendi pontjáról a ma­ gyar kérdést. Amikor „Ká” KISZ-eskéiit építette az Intemacionálét, meg a világforradalmac Prágában - 3 evvel bevonulásunk előtt (sic!). Amikor még teljes gőzzel dol­ gozott a UVIU, a legapróbb ügyiekben is. az ilyenekben is. A barbarizmus kora volt ez. Nem számított semmi, csak a Párt, meg a Rendszer. Még az sem, ha nevetség tárgyá­ vá válnak, bár akkor ez, bizonyára nem volt nevetséges. Nem történt más, csak valaki titokban nemtetszését nyilvánította a rend­ szerrel szemben, négy &1 között, abszolút magányában, elkeseredve. Csak egy meg­ tört ember, egy felirat, egy - mai szóval él­ ve - grafiti, egy szimpla WC felirat, amivel nap, mint nap találkozhatunk. Ez a felirat „felborította” eg\' 4Q0Í) főt ft^lalkoztató gyárnak az életét, megmozgatta az clhárft^t, a ni/IU-t, talán még a Szovjet kémclhárítást is; biztos, ami biztos alapon. Miután az olvasó végigolvasta a doku­ mentumot mosolygás nélkül, - már ha bír­ ta — kérem, gondolkozzon el azon, hogy ennek a korszaknak és rendszernek a lia(Szonclvezői máig a politikai paletta résztve­ vői. Álljon itt e dokumentum okulásként . mindazok számára, akik nem tudják meg­ különböztetni a vöröset a fehértől. Garami Gergely Ajánló — Vörös Sárkány Mi vonzza az embereket a rettegés felé? Miért szeretünk borzongani, miért szeretjük az őrült sorozatgyilkosokat? Nem sokkal jobb a nevetés, a vidámság? De, minden bizonnyal jobb. Mégis, van egy ösztönös, veleszületett reakciója az embernek, hogy érdeklődjön a bizarr dolgok iránt. Ezt a fajta érdeklődést jól példázza Hannibál Lecter elképesztő sikere. Thomas Harris trilógiája (Vörös sárkány, A bárányok hallgatnak, Hannibál) világszerte nagy sikert aratott. A mozi nézők a „második” és „harmadik” részt már láthatták, és most a hollywoodi szokásoknak megfelelően elké­ szült az első rész is. A főszerep most nem Hanibal Lecteré, hanem zseniális, ám súlyo­ san elmebeteg követője, D-é. Tipikus skizof­ rén személyiség, fcüldetéstudattal felszerelve. Át kell alakulnia a „vörös sárkánnyá”. És az át­ alakulás útját lemészárolt emberekjelzik. Ebben akadályozza őt a kiégett nyomozó, aki hjszál híján úszta meg a találkozást Hanibal Lecterrel. Talán nem árulok zsákbamacskát azzal, ha elárulom, meglepő befejezésre szá- míthatunk. De ezt már megszoktuk korábban is. Sir A. Hopkins ismét zseniálisan játssza az ördögi Lecter professzort, a nyomozót alakító E. Norton nem különben. R. Finnes, mint a „vörös sárkány”, elég rémisztő ahhoz, hogy az éjszaka álmatlanul teljen. Á rendező és az operatőr gondoskodott róla, hogy A bárányok hallgatnak hangulata ismét rabul ejtsen két órára. A krimiken nevelkedett nézők a végén előre fogják tudni a megoldást, de ez nem rontja el a szórakozásukat. Sajnos nem reménykedhetünk folytatásban, mert a trilógia véget ért. Ismerve azonban az amerikai trendet, elképzelhető hasonló filmek felbukkanása. Ezek azonban csak gyenge utánzatok lehetnek. Személy szerint nekem továbbra is A bárá­ nyok hallgatnak az etalon ebben a kategóriá­ ban, de ez persze csak magánvélemény. Kellemes borzongást! Értékelés: tízből nyolc -szabózé- Magyar magány, magyar Biblia É2. ember társas lény, mégis magányos, magtoyosabb Áriámnál. \6n egy félelmünk, egy ősi: egyedül maradni a Paradicsomban. Aztán jön Éva, a test, a szerelem, a bűn. Hisszük Istent, megvaílani csak bajban tudjuk, mert a fájdalomból való első rezzenés, mikor beszélni, sírni akarsz és nincs ki meghallgasson, meglátod öt, vállára borulsz, könnyeidből új remény sarjad, és talán föl­ veszed a kesztyűt. És akkor megint Ádám vagy megint születsz és megint élsz. Tudsz és akarsz is. Akarsz, mint a kisgyerek járni, beszélni, kitárul kozni az egész kedves világnak. De megbot­ lasz, beszélsz és nem értenek, mindenkit szeretsz és nem mindenki szeret. Majd megtanulszjár­ ni, beszélni, talán szeremi azt is, aki gyűlöl, talán felemeled magzatod, meglátod benne magad, mint párod benned, magát egykoron és már nem félsz, csak véried azt, ami a tiéd és azt ami a tieidé, magyaroké. Amen. HERMANN SZILÁRD Ajánló — Hukkle Az év legmeglepőbb magyar filmje. Az utóbbi évek legötletesebb, legszebben fényképezett, legvalósághubb magyar filmje. A Légy és a Mephisto óta az Oscar-dijra legesélyesebb ma­ gyar film. Bízva a Kedves Olvasó türelmében, folytatom, most már középfokban. Életszerűbb, mint egy krimi. Izgalmasabb, mint egy termcszctfilm. Változatosabb, mint egy dokumentum­ film, Krimi, termeszetfilm, és dokumenmmfilm egyszerre - így tudom alapfokban jellemezni. A műfaji sokszínűségre magyarázatképpen: szerepel benne ember, állat, növény egyaránt bőségesen, főszereplője mégsincs. Mindhárom szinten közösséget mutat be, egy kis magyar fa­ luban. Gyorsan hozzáteszem a Hukkle igazi kü­ lönlegességét: szavakat, mondatokat egy-két ki­ vételtől eltekintve nem hall a mozi íáizönségc, annál inkább hangokat, zörejeket. Kattogás, za­ katolás, berregés, zizegés, susogás, csuklás és még rengeteg ehhez hasonló nesz kíséri a képi cselekményt. A csuklás Ideinelkedik közülük ez a film címe is: „Hukkle”, szószerinti kiejtés­ sel. (Azért nem csak simán hukk, mert egy nye­ lés követi.) Az egyik szereplő csuklására válaszol a többi élőlény és a gépek hangja. Ez a ritmus, ez az eredeti hangulatot teremtő, bravúros film­ nyelvijáték tarfia lendületben a művet. Mindössze három profi színész jelenik meg a vásznon (Margitai Á, Ónodi E., lúszás A), és csak mellékszerepekben. A többiek egy valódi falu (Ozora) valóságos lakói, többnyire hajlott korúak A moziban is hétköznapi tevékenysége­ iket végzik A csukló öreg bácsi (Bandi Ferenc) ha nem vigyáz, könnyen a népszerű újhullámos popsztárhoz, Uhrin B.-hez hasonló imázst nyerhet a honi sztárkultúra tervezőasztalán. A történet - egy titok - mozaikszerűen alakul ki, megértéséhez a néző aktív figyelme szükséges. Nem elég kényelmesen hátradőlni a székben, ez a film gondolkodásra serkent. A cselekményt nem lenne helyénvaló ismertet­ nem, mert egyrészt nem nagy sztori, másrészt a varázstalanítás veszélyével járna. Ez a hetvenöt perc a rendező-forgató­ könyv író, Pálfi György számára két évnyi, va­ lóban igényes, aprólékos, befektetett munkát, és első nagyjátékfilmjét, a mozi közönségének pedig tapasztalatom szerint tartalmas, felejt­ hetetlen szórakozást jelent. A februári filmszemlén - többek között a legjobb el só fi lm díját (ahogy tavaly a Moszkva tér) kapta, és jelölték a jövő évi, leg­ jobb nem angol nyelvű film Oscar-díjára. Az amerikai filmes szakma gj'akorlata alapján lé­ vő sovány esélyét mégis erősíti, hogy elvileg külföldiek is megérthetik, a beszédhiány és az univerzális gesztusok révén. Értékelés: tízből tíz Szamos Márton tizenegyedik oldal �n rí LET 5? Kis szeleburdi voltam Interjú Vàri Attila olimpiai bajnok vízilabdázóval — Mi a fő cél a klubcsapattal, illetve mi lesz a program a válogatottal? Egyetemünk újabb kiváló sportolóval büszkélkedhet. Talán nem véletlen, hogy egy vízilabdáz óról van szó, hi­ szen, mint mondják, ez az intelligens emberek sperma. A 26 esztendős válo­ gatottjátékos Vári Attiláról van szó, aki jelenleg a Domino-BHSE csapatában játszik és karunk első évfolyamának le­ velező tagozatos hallgatója. Kiemelke­ dő eredményei: junior világbajnok, Ma­ gyar Kupa-győztes, KJEK-győztes, Vi­ lágkupa-győztes, Európa-baj nők, világ­ bajnoki ezüstérmes, olimpiai bajnok — Mindenhol döntőt szeretnénk játszani, de a BEK-trófea talán a legfontosabb. Ne­ kem nagyon nagy dolog lenne a bajnoki győzelem, mert felnőtt csapattal még soha nem voltam bajnok. A válogatott program nyáron következik, de erre nem szeretek még gondolni se, mert annyi mérkőzésünk lesz, hogy az valami borzasztó. A nemzet­ közi szövetség megint három vagy négy vi­ lágversenyt sűrített be a nyárra, még szep­ temberben is játszani fogunk. A BEK né­ gyes döntő után lesz egy hetünk, aminek elégnek kéne lennie a felkészülésre, pihe­ nésre, formába lendülésre... — Hogyan alakult a sportpályafutásod? — Először öttusázni kezdtem, aztán szüle­ im tanácsára mentem el vízilabdázni, mert nagyon nem szerettem futni. A KSI-ben kezdtem, 18 évesen mentem a Vasasba, ahol nyolc évig játszottam. Idén igazoltam a Honvéd Dominóhoz. —Miért éppen most váltál meg a Vasastól? Az örökös második hely a bajnokságban, a biztosabb anyagi háttér vagy az a bizonyos botrányos verekedés váltotta ezt ki? — Eddig még nem tudtam bajnokságot nyerni, ötször voltam második a Vasassal. Ez mindenképpen motivált, úgy éreztem, el­ jött a váltás ideje, és jól döntöttem. Pont rosszul jött ki, hogy azzal a verekedéssel zá­ rult a bajnokság, de sok minden közreját­ szott a döntésemben, nem elsősorban emi­ attjöttem el. — Hogyhogy nem külföldre igazoltál? — Lett volna rá lehetőségem, de az iskola miatt úgy döntöttem, hogy egyelőre itthon maradok. — Amikor új csapattársaiddal kilátogat­ tál egy Visas meccsre, volt csapatod szur­ kolói durván szidalmazni kezdtek... — Igen, bizonyos mértékig föl voltam rá készülve, hogy pár dolgot a fejemhez fog­ nak vágni, ez mindig így volt, ha az ember átment egy konkurens csapatba. Ettől füg­ getlenül nagyon rosszul esett, hogy ezt olyan emberektől kaptam, akiket személye­ sen ismerek. — A verekedésről mit tudsz mondani? — A vízilabda nem kisasszonysport, mindig is nagyon kemény meccseket játszottunk, de az elmúlt bajnokság nagy elvárásokkal, különösen felfokozott hangulatban zajlott. A kiélezett küzdelemnek sajnos ez a „látvá­ nyos”, csúnya nagy verekedés lett a vége. Ennyit tudok mondani így belülről, már amennyit játszottam... tizenkettedik oldal — Ezt elég keserűen mondod. Ezek sze­ rint nem voltál megelégedve az edző tevé­ kenységével? — Á2. biztos, hogy a döntőn elég keveset játszottam, többek között ez is belejátszott a váltásba. — Mit szólsz az ítéletekhez? — Szerintem ennek az egésznek akkor lett volna értelme, ha közvetlenül az események után egy-két héten belül hoznak egy olyan döntést, ami végleges, ami ellen nincs helye fellebbezésnek. Az, hogy ilyen sokáig húz­ ták a dolgot, hogy most ezen csámcsog min­ denki, senkinek nem tett jót, különösen a sportágnak nem. Most már túl kellene ezen lépni. — Hogyan hat a magyar bajnokság szín­ vonalára, hogy a Westel jóvoltából a fél válogatott a Dominóban játszik, a többi csapatban viszont azért nincs ennyi ki­ emelkedő személyiség? — Ezzel az a baj, hogy van négy olyan csa­ pat, akikkel viszonylag kiegyenlített mérkő­ zéseket tudunk játszani, de a többi mérkő­ zést sima győzelemnek kell venni. Már nin­ csenek meg azok a régi nagy vidéki csapa­ tok, akikhez ha lement az ember, ugyanúgy háromesélyes mérkőzést vívhatott. Remé­ lem, szép lassan felzárkóznak a fiatalok , mert a vidéki póló mindig nagyon sokat adott a válogatottnak is. — Mi a véleményed arról, hogy a Westel a szövetség támogatásából is részt vállal? — Szerintem ez mindenképpen jó, és nem azért történik, hogy a Dominót mégjobban segítsék.' A szövetségnek iszonyú nagy ki­ adásai vannak, a válogatottak és az utánpót­ láscsapatok utaztatása, felkészülése sokba kerül, ezért minél több a támogató, annál jobb. — Ha jól tudom, máshová is jártál már egyetemre. — Igen, Szegeden a JATE-ra, de az utazás miatt nehéz volt a sporttal összeegyeztetni, ezért jöttem át a Pázmányra. Érdekel a jog, a nagypapám ügyvéd, és miután a TF-en el­ végeztem a négyéves szakedzőit, úgy gon­ doltam, a nagybetűs élethez jól jön még egy diploma. —Hogyan viszonyulsz a népszerűséghez? — Ez a kellemesebb része, de például az egyetemen egyáltalán nem keltek feltűnést, pedig szombatonként bejárok. Örülünk ne­ ki, ha minél többen jönnek a meccsekre, jobb úgy játszani. Ha sokan szurkolnak ne­ künk, a nehéz pillanatokon is könnyebben átlendülünk. — Kovács Zolival való legendás barátsá­ god mikorra nyúlik vissza? 1995-ben Fukuokában volt az Universiade, ott játszottunk először egy csapatban. Azóta nagyon jó barátom. Sok emlékezetes csínytevésünk volt, de mosta­ nában már nagyon nehéz a felkészülési szakasz, annyi mérkőzés van, hogy az em­ ber örül, ha egy percet is pihenhet. Fárad­ tak vagyunk már ehhez, meg talán időseb­ bek is. — Felnőttetek? — Azt azért nem, de kicsit megkomo­ lyodtunk. .. — Miért Kutya a beceneved? — Amikor a Vasasba mentem. Faragó Tamás kiskutyának hívott, mert olyan kis szeleburdi voltam még, de mivel a kiskutya túl hosszú, ezért maradt csak Kutya. így ragadt rám. Szincsák Zsuzsa �'ïi í T ÉrF Igazgató: Jordán Tamás I lEz valami borzasztó. Már megint nem I értem a dolgokat. „A szakmai zsűri Jordán Tamás program­ jában és személyében látta leginkább a Nemzeti Színliáz vezetésére alkalmas, integrativ művészegyéniséget, aki egy XXI. századi, nyitott színház tervét vázol­ ta fel(..- áll abban a kuratóriumi állás­ foglalásban, amelyet az a miniszteri felké­ résre összeállt, szakmai grémium alkotott, amely Jordán lámás nemzeti színházi direktorkodása mellett tette le a voksot. A csapat tagjai voltak: Harsányi László közgazdász, a NKA elnöke, Blaskó Péter, a Nemzeti Színház művésze, Konrád An­ tal, a Színházi Dolgozók Szakszervezete részéről, Bálint András, a Radnóti Szín­ ház igazgatója, Konter László, a Békés megyei Jókai Színház igazgatója, Szakonyi Károly író. Tarján Tamás kriti­ kus, Henye Nándorné kulturális-igazga­ tási szakértő. Kállai Ferenc, színművész, Meczner János, a Magyar Színházi Társa­ ság, Hegedűs D. Géza, a MASZK orszá­ gos színészegyesület részéről. Aztán to­ vább olvasom a híreket, s látom: Jordánt 9:1 arányban választották meg. Ez valami borzasztó. Már megint nem ér­ tem a dolgokat. Hiszen akárhogy számo­ lok, a zsűri 11 tagú volt!?... De ez még mind semmi. Bekapcsolom a tévét, nézem a reggeli közszolgálatot. A vendég Jordán Tamás, aki egyébként az általa vezetett Merlint színes, mozgalmas életet élő színházként ismertette meg a nagyérdeművel. Beszélgetőtársa Mélykúti Ilona, akitől megtudom, a pocsék építésű nemzeti teátrumban nem hallani sehol semmit, ráadásul folyton műsoron kell tartani ezt az ósdi tragédiát, amit ez a vacak társaság már meg is buktatott... Tény, a tragédia rendezése és újszerűség­ re törekvő megfogalmazása sokak ellenér­ zését váltotta ki, de hogy megbukott vol­ na, nos, ezt először az a Mélykúti mond­ ta ki, aki főállása mellett, olybá tűnik, au­ diovizuális benyomásai - köztudomású tényként való kimondásának mesterségét is űzi! Hát bizonyosra vehetjük: lepelle­ rántása korszakos jelentőségű axióma lesz majd a következő évtizedek színi- Pl ;á ? ifi ÄI Hí- A Nemzeti Színház vezetésére alkal­ mas integrativ művészegyéniség dása után. Lehet, hogy ez nem ,XXI. szá­ zadi”, lehet, hogy nem „nyitott” - de most ez van, ezt kell szeretni. Aztán Verebes István szörcsögtével, új napra ébredek. Kállai a vendég. Szóba ke­ rül a széksorok kipaterolása, s minden, ami most ott aktuális. Kállai elmondja: ott volt, kipróbálta, s szerinte nem olyan tra­ gikus az akusztika, mint amilyennek le­ hordják. És félénken ugyan, de felveti a gondolatot: - Nem lehet, hogy színésze­ ink nem tudnak beszélni?! - S most egy pillanatra megáll bennem az ütő. Itt ül Kállai Ferenc, s ott ül Verebes István, aki teljesen beszédképtelen - színész! Aztán felrémlik Jordán, aki szájmozgatási tech­ nikáját maholnap odáig fejleszti, hogy minden harmadik-negyedik szavát meg­ közelítőleg azonosítani tudom... Ez valami borzasztó. Már megint nem ér­ tem a dolgokat. Lehet, hogy Kállainak igaza van, s Jordán a gombhoz varrja majd a kabátot?! világában... Am téljünk vissza az ominó­ zus beszélgetéshez. Jordán szavaiból ugyanis egyáltalán nem hallom azt, amit partnere szeretne hallani tőle. Kiáll a mindenkori nemzeti színház hagyomá­ nyos repertoárja mellett, amely bizony, kénytelen-kelletlen műsoron tartja a tragédiát! Aztán témát váltanak, s Jordán terveiről esik szó: széksorok megnyir­ bálása, a színház nappali meg­ nyitása, kávézó kialakítása... Ez valami borzasztó. Már megint nem értem a dolgokat. Amikor még az Erzsébet téri nemzeti megépítése volt napi­ renden, már akkor nyílt vita zajlott arról: meg kell-e, meg lehet-e nyitni a nemzetit nap­ BeszUtechnlkal gyahorialth pal, kellenek-e oda kávázók, matiné, satöbbi. Az Erzsébet tér helyett a Ferencváros egyelőre nem a legelőkelőbb részén megépült színház esetében viszont már nincs helye disputának: a színház nem a jordáni koncepció igényei sze­ rint épült. Egy belvárosi szín­ ház kávéztathat nappal, de Fe­ rencváros közepén ezt aligha tudom elképzelni, különösen most, a színházat környező épületek felhúzásának lefulla- Ajánlott irodalom... Bálint György Rudolf Montágh Imre TISZTA BESZÉD tizenharmadik oldal �A kő marad Kiegészítés az irodalomkönyvhöz A világ gyorsabban változik, mint ahogy a tankönyvek ezt a változást követni tud­ ják. Ha már el is tűntek azok, akik a taukönyveket írták, a könyvek attól még vál­ tozatlanok maradnak. Ha pedig már va­ lami évtizedek alatt - tévesen - rögzült az emberek fjében, azt nagyon nehéz átformálni. Talán ez az oka annak, hogy számos jelentős író és költő a mai napig nem kapja meg a nekik járó figyelmet. Nézeteik annak Ideien idején nem illettek bele a hatalom által siiulykolt egyetlen lehetséges értelmezésbe, az eltelt tizenkét esztendő alatt pedig nem fordult akkorát a világ, hogy őket újra a megérdemelt tisz­ telet övezze. Az egyik ilyen félig-meddig elfeledett óriás Wass Albert, a múlt század egyik legnagyobb magyar írója, a nyelv igazi művésze, akinek minden sora tanítás az emberiességről, a lélekről és az érté­ kesről. Wass Albert erdélyi főnemesi családban szü­ letett 1908. január 8-án a Kolozsvár közelé­ ben fekvő Válaszúton, gróf Wass Endre és Bánfíy Ilona gyermekeként. A Wass család nemesi címét a legenda szerint még Szent László királytól nyerte, annak érdeméül, hogy a család egyik őse, Buzátfia Lób 1081ben a kun betörés ellen harcoló királyt az ál­ tala egy, az orrán nyíllal megsebzett, felbő­ szült bölénybikától megmentette azáltal, hogy a bikát szarvainál fogva bedobta a czegei tóba. A király neki adományozta a ta­ vat, a körülvevő dombokkal együtt. Ezeknek a domboknak az egyikén állt a vasasszent-gotthárdi udvarház, melybe ma­ ga az író is beleszületett. A család régi kasté­ lyát már lerombolták, helyén ma konzerv­ gyár éktelenkedik. Wass Albert a neves kolozsvári Farkas Utcai Református Kollégiumban 1926-ban tett si­ keres érettségi vizsgát, azután, hogy az elő­ ző évben a román hatalom által kirendelt felügyelőbiztos közreműködése révén az érettségizni kívánó tanulók 86%-a elbukott. Ezután Magyarországon, a Magyaróvári, majd a Debreceni Gazdasági Akadémián ta­ nult tovább. Az apja tanácsára Bukarestben eltöltött katonaidő után Németországban (Hochenheim-ben) és Franciaországban (a Sorbonne-on) fejleszti tovább erdészeti és kertészeti ismereteit. A tanulmányok végez­ tével hazatért a családi birtokra, ahol erejé­ nek megfeszítésével még az akkori, szűkös lehetőségek közepette - a nagybirtokok java részét a román állam elvette — is mintagaz­ daságot rendezett be. A megmaradt birtoko­ kon úgy kellett gazdálkodni, hogy a család boldogulásán túl megteremtődjön a lehető­ ség az erdélyi magyar kultúra fenntartására, támogatására is. Nehéz, összetartásra köte- tizennegyedik oldal lező idők voltak ezek, amelyekben az erdé­ lyi arisztokrácia java képes volt összefogni, és az elnyomás éveiben is létrehozni a ma­ gyar kultúra létének alapfeltételeit. Az egyensúlyra és megbékélésre épülő igazi erdélyi, „transzilván” szellemiség segített ebben, A transzszilvanisták az erdélyi ma­ gyarság önálló lelki alkatát és jellegét téte­ lezték fel, ennek a különbözőségnek a vizs­ gálata révén igyekeztek meghatározni az er­ délyi lélek fogalmát, amelynek főbb köz­ ponti elemei: a történelmi szükségszerűség révén megvalósult önálló erdélyi történe­ lem, az erdélyi táj a gondolkodásra is kiha­ tó, azt formáló igen nagy szerepe, valamint az együtt élő népek közötti tolerancia elve, mely az erdélyi kultúrák és népek sorsközösségéből fakad. A transzszilvanizmus eszméjét hirdető erdélyi írók hitvallása Wass Albcrtbcn egy éle­ ten keresztül megmaradt, s műveinek állan­ dó eszmei vázát alkotta. Életének utolsó szakaszában is szilárdan kiállt a transzszilva­ nizmus létjogosultsága mellett. Az író igen magas, misztikus szintre emeli gondolatvilágában Erdélyt és az erdélyi szel­ lemiséget. Mert Erdély számára nem csak földrajzi egység. Ebben a szóban nála benne van mindaz, ami igaz, jó és tisztcsscgcs. Nem véletlen - tartja -, hogy a vallásszabadság is el­ sőként Erdély leikéből fakadt. Nem lehetett véletlen, hogy a válságos időkben a magyar szellemiség utolsó mentsvára volt Erdély, a magyar kultúra menedéke, „ahol viharban is virágzott a lélek”. Meglátása szerint az erdélyi ember, legyen az magyar, szász vagy román, nem téveszti össze a kultúrát a civilizációval, a valóságot a látszattal, a hazafiságot az elfog­ laltsággal, az igazat a hamissal, a jót a rosszal. Úgy érzi, Erdély levegőjében van valami lát­ hatatlan, megnevezhetetlen transzcendentális erő, mely mintha a földből sugározna elő, be­ lenő a fába, a hegyekbe, de legfőképpen az emberi leiekbe és gondolkodásba. Ez az erő az erdélyi lélek, az erdélyi szellem, melynek révén - ha idegen tényezők nem avatkoznak közbe - Erdély az „emberi lélek virágos kert­ jévé” válhatott volna. ,yannak a világon szebb vidékek, magosabb hegyek, gazdagabb vizek, fényesebb városok - írja —, de békésebb esték, szelídebb szel­ lők, kékebb égbolt, színesebb virágok, béké­ sebb emberek sehol sincsenek Isten szabad ege alatt. De a hangsúly a szabadságon van. Ideje hát, nagyon is ideje, hogy helyrebillenjen a szabadság mérlege Erdély vérrel és könnyel öntözött földje fölött.” Ez volt az az - erdélyi népek között valaha fennállt - egyensúlyi állapot, mely eleddig nem állt helyre, melyet a történelem vihara elsöpört, felborulása teret engedett az em­ berben megbúvó gonosznak. „Egyik ősöm íija Wass Albert - az 1600-as évek derekán Moldovából hozatott munkaerőt a földek művelésére, miután a sok háborúság során a Mezőség magyar jobbágyai kipusztultak. Pa­ pot is hozatott velük, templomot is építtetett nekik, s még a Szentírást is lefordíttatta szá­ mukra az oláhok nyelvére. Kétszáz esztendő­ vel később ezeknek a moldovaiaknak a le­ származottai fölgyújtották a kastélyt, lerom­ bolták a magyar templomot, s hiába billent helyre az idő múltával a világ: a magyar templomot már nem építette föl senki”. Az író minden keserű élménye ellenére is ren­ dületlenül hitt az emberi jóságban. Nem en­ gedi, hogy írásait indulatoktól feszülve te­ gyük le kezünkből, hanem békét teremt ott, ahol az érzelmek viharai dúlnak, a szeretet és a megbocsátás örökérvényű igazságával. Wass Albert első verseskötete 1927-ben je­ lent meg, de igazi feltűnést 1934-ben meg­ jelent első regényével, a Farkasveremmel keltett. A gazdálkodás és a kultúra támoga­ tása mellett később is mindig maradt ele­ gendő ideje az írásra. Az erdélyi magyar iro­ dalom megszervezésében a legjelentősebb szerepet a Helikon írói munkaközösség töl­ tötte be, mely 1926-ban báró Keményjános (1903-1971) kezdeményezésére jött létre a báró marosvécsi kastélyában. A közösség 1928-ban önálló folyóirattal jelentkezett Er­ délyi Helikon címmel, kiadója, az Erdélyi Szépmíves Céh pedig 1924-44 között összesen 166 művet jelentetett meg, olyan nagyságokét, mint Bánffy Miklós, Berde Mária, Dsida Jenő, Gulácsy Irén, Kós Kár­ oly, Keményjános, Karácsony Benő, Kuncz Aladár, Moher Károly, Nyíró József, Reményik Sándor, Szabó Dezső, Szemlét Ferenc, Székely Zoltán, Tamási Áron, Tom­ pa László és a fiatal Wass Albert. A marosvécsi kastélyban történő rendszeres találkozásokkor, a Kós Károly által faragott, a kertben álló nagy kőasztal mellett örökre meghatározó élmények érték az írót, me­ lyek közül egy igen emlékezetes alkalom �I T E TE T idős korára is tisztán megmaradt benne, er­ ről a következőképpen mesélt: .Minden este valamelyikünknek fel kellett ol3>J vasnia valamit munkái közül. Ezen a bizonyos estén - azt hiszem 1933-ban vagy 34-ben le­ hetett -, Dsida Jenőn volt a sor, és akkor felol­ vasta a Magyar Zsoltárt, a Psalmus Hungaricust. Tudod, abban az évben bejárta Fran­ ciaország legszebb vidékeit, és valahányszor szép vidéket látott, mindig Magyarország és Erdély fájt neki. Ez kijön a versben is. Mikor befejezte, könny volt mindenki szemében. Ekkor felállt Kós Károly — barázdás arcán hul­ lottak a könnycseppek -, odament Dsida Je­ nőhöz, megölelte, és azt mondta neki: ’le taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!’ Mindig elérzékenykedek, ha erre gondolok, és a szép ii napokra, amiket ott eltöltöttünk.,; Folyamatosan jelentek meg regényei, majd 1940-ben, munkássága elismeréseként Baumgarten-díjat kapott, ez azonban csak egyike volt azon szakmai és társadalmi elisme­ réseknek, amelyekben részesült. 1942-ben Klebelsberg-díjat, 1944-ben pedig Zrínyi iro­ dalmi díjat nyert. 1938-ban tagja lett az Erdé­ lyi Helikonnak, 1939-ben az Erdélyi Irodalmi Társaságnak és a Kisfaludy Társaságnak, végül pedig 1944-ben a Magyar Tudományos Aka­ démia is tagjai sorába választotta. 1943 márciusában az Ellenzék című lap fő­ szerkesztője lett, majd amikor e minőségében nem volt hajlandó együttműködni a német Gestapo embereivel, és megjelenésükkor egyszerűen kisétált a szerkesztőségből, csak úgy úszta meg a felelősségrevonást, hogy ap­ ja régi barátja. Veress Lajos tábornok az ukrán frontra „menekítette”. Veress egyik vezetője volt a titkos náciellenes mozgalomnak, Hor­ thy Miklós kormányzó parancsára létesített kapcsolatot a szövetséges erőkkel, megpró­ bálván alkut kötni velük, felajánlva a németek elleni harcot, ha garantálják azt, hogy nem a szovjetek, hanem az angolok és az amerikaiak fognak bevonulni Magyarországra. A próbál­ kozások eredménytelenek maradtak, a válasz mindig ugyanaz volt: ,^fegyék fel a kapcsola­ tot Sztálinnal. Magyarország Oroszország ér­ dekkörében van”. Veress tábornokot és számysegédjét, Wass Albertét 1944 szeptem­ berében végül letartóztatták a németek Az írót néhány nap múltán szabadon engedték, azonnal visszament a frontra harcolni. A harcokban szerzett érdemeiért I. és II. osztályú német vaskereszttel tüntették ki, a háború legvégéig folyamatosan harcolt az előrenyomuló orosz és román csapatok el­ len. 1945 húsvétján végül alakulatával együtt Sopronnál hagyta el az országot. So­ ha többé nem térhetett vissza szülőföldjére, Erdélybe. így mesélt a szülőföldtől való el­ válás utolsó emlékképeiről: ,Az orosz tankok ott dübörögtek már a feleki J,' úton, zúdult a halál Kolozsvárra. (...) Az utcák üresek voltak, halálosan üresek, mint éjfélkor a temetők. A Mátyás-szobor megett ott állt komoran, gyönyörű szépen a Szent Mihály templom, s szemben vele a Bánfíy-palota, mellette mindjárt az apácák gondozásában le­ vő Központi Szálló és Étterem előtt két szür­ ke apáca térdelt a szennyes járdán imára tett kezekkel, s néztek fel a templom tetején csil­ logó aranykeresztre némán, mozdulatlanul. Két apró kis megrettent emberi lélek a nagy üres térségben, ágyúszó és tankdübörgés kö­ zepette. (...) Abban a pillanatban éreztem, tudtam, hogy az a világ, az én világom, ami­ ben felnőttem, menthetetlenül összedűlt, elti pusztult, befejeződött; A román népbíróság a háború után, heve­ nyészett vádirat alapján, néhány román egy­ másnak is ellentmondó tanúvallomására alapozva, távollétében halálra ítélte. Azzal vádolták meg, hogy bosszúvágytól vezérelve két ízben is felbujtott magyar katonáiét ro­ mánok meggyilkolására 1940-ben, ÉszakErdély visszatérése után. A vádiratra jellem­ ző, hogy több eltérő adat szerepel benne, például az áldozatok számát, illetve nevét il­ letően is, sőt, még az író és szintén halálra ítélt apja nevét is háromféleképpen írták le! Egyértelmű, hogy az ítélet az erdélyi ma­ gyar arisztokrata írónak szólt. Az író időközben Németországba került (a halálos ítéletről is csak évekkel később érte­ sült), ahol erdőmérnökként alkalmazták, később, Hamburgban csak éjjeliőrként tu­ dott elhelyezkedni egy építkezésen, ahol, kihasználva idejét, éjjelente írta regényeit, köztük egyik legismertebb művét, az Adjá­ tok vissza a hegyeimet!. Az 1951-es esztendő már Amerikában találta, ahol előbb egy farmon dolgozott, majd egy katonai akadémián algebrát tanított, 1957-től nyugdíjazásáig (1970) pedig a Floridai Egye­ temen tanított történelmet, európai irodal­ mat, valamint német és francia nyelvet. Né­ hány évig a Szabad Európa Rádió munkatár­ sa is volt. Lakóhelyéül — mivel végtelen szeretete és vágyódása az erdő után változatlan maradt - a négyszázhuszonötezer holdnyi la­ katlan erdőségben, az Okala National Forest területén található Astor-villát választotta, melyben egészen haláláig élt. Amerikai élete kezdetétől fogva célul tűzte ki maga elé az emigráns magyarság meg­ szervezését, példaként a két háború közötti Erdély magyarsága lebegett szeme előtt. Bár Észak-Amerikában mintegy másfélmillió magyar emigráns élt akkoriban, egységbe forrasztásuk mégis csak jelentős nehézségek árán haladt. 1962-ben megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, majd 1970-ben a Danubian Press sajtóvállalatot. Ezek a vállalkozások könyveket, újságokat adtak ki, melyek feladata Magyarország és Erdély megismertetése a külvilággal, a ma­ gyar kultúra bemutatása, a magyarságról teijengő hazugságok cáfolata volt. Elképesz­ tő szívóssággal és elhivatottsággal, szűkös anyagi lehetőségek közepette végezte ezt az olykor sziszifuszinak tűnő munkát. A szer­ vezőmunka mellett még az írásra is futotta erejéből, újult erővel mesélt a lelkében kitéphetetlenül tovább élő régi világáról, Er­ délyről. Soha nem lanyhult szívében a hazá­ ja iránti szeretet: „Ha újra elővesz a sajgó honvágy, gondolj arra: minden kép, amit mutat, a múlté. Mintha réges-régi fényké­ pes albumban lapoznál. Ma már semmi sem ii azonos azzal, ami benned fáj. Munkája persze nem maradt visszhang nél­ kül Romániában sem. 1979-ben az újságok hasábjain indítottak hajszát ellene, újra fel­ idézve a régi „ügyet”, mely alapján halálra ítélték, a román állam kiadatását kérte, me­ lyet bizonyítékok híján az amerikai állam ter­ mészetesen megtagadott. Saját elmondása és közvetlen környezetének vallomása szerint még a hetvenes években is több merényletet kíséreltek meg ellene a Securitate ügynökei, akiknek fegyvereiből származó golyónyomo­ kat még a vele készült, 1996-ban forgatott ri­ portfilm során is meg tudta mutatni. Wass Albert 1996-ban nyújtotta be kérelmét a Belügyminisztériumhoz, melyben magyar állampolgárságért folyamodott. Az író, aki egész életében a magyarság sorsának jobbra fordításán munkálkodott szinte emberfelet­ ti erőfeszítéssel, szeretett volna magyar ál­ lampolgárként, magyar földön meghalni. A Belügyminisztérium 1998 elején azonban elutasította a kérelmet! Tar Sándor tisztelet­ beli washingtoni főkonzul és Csoóri Sán­ dor, a Magyarok Világszövetsége elnökének közbenjárására állítottak ki végül egy doku­ mentumot, azonban Wass Albert életében már nem térhetett haza, hiszen betegséggel küzdve, magányosan, megkeseredve, ráadá­ sul a magyar állam általi elutasítás irtózatos csalódottságával a szívében úgy döntött, „a kivénült harcos leteszi a fegyvert” és 1998. február 17-én floridai otthonában önkezéyel véget vetett életének. Életútja és hitvallása erősíti a mi lelkünket is, hiszen példamutatás arra, hogyan lehet és kell a legnehezebb helyzetben is megtartani a Reményt, hinni az eljövendőben és min­ den elénk tornyosuló akadály ellenére sem elfelejteni, hogy mindannyiunk közös fel­ adata: együtt munkálkodni közös jövőnk, a magyarság közös jövőjének jobbra fordulá­ sán. Hiszen, ahogy íija „Üzenet haza” című versében: ii ...Es lészen csillagfordulás megint / és miként hirdeti a Biblia: / meg­ méretik az embernek fia / s ki mint vetett, azonképpen arat. / Mert elfut a víz és csak a kő marad, / de a kő marad. Wass Albert halála után végre hazatér­ hetett, a marosvécsi kastély kápolnájá­ ban, egykori házigazdája. Kemény Já­ nos síijának közelében temették el. A kertben ott áll domborműve is, egy, a Marosból kiemelt hatalmas kövön. A kastély hivatalosan zárt státuszának dacára egyre többen és többen jönnek leróni tiszteletüket a század egyik leg­ nagyobb magyar írója előtt. Hi^yünk neki, amikor azt írja, sosem szabad elveszíteni hitünket, hiszen: „...Isten, aki a kivágott csonkból termő fát tud növeszteni újra, nem hagyja el­ veszni a népeket sem, akik benne hisz­ nek”. (forrás: Fráter Olivér - Tündöklő csillagunk, Hunnia, ii9. szám; Szűcsné Harkó Enikő-Is­ mertessétek az igazságot.,,; A vádlott neve: Wass Albert (dokumentumgyűjtemény)) Cseresznyéssy Roland I tizenötödik oldal �Olvassatok Chestertont! Micsoda egy hülye helyzet, amikor az ember önbizalmának túlzottra dagadásával kitalálja magában, hogy ő most ezennel bemutat egy irodalmi alkotást vagy egy szerzőt Honnan ve­ szi a bátorságot ahhoz az általában műkedvelő laikus, vagy áltudós illető, még ha a legjobb szándékú is, hogy néhány sorral és elnagyolt, felületes gondolattal elintéz egy jelentős mű­ vet és vele egy jelentős alkotót?! Ezt a kínos szituációt csak abban az eset­ ben lehet megúszni, ha valami neo­ avantgarde, esetleg poszthippi, neta­ lán new-age-surrealist stílusban író­ dott, mintegy többtucat mazochista olvasó által elolvasott, tökéletesen és méltán ismereüen műről és szerzőről van szó. Ilyenkor nincs nagy kockázat, kevesebb az esély a leégésre, és még újat is lehet mondani az embereknek, hiszen úgysem olvasták a művet és várhatóan nem is fogják. Na de mi a helyzet akkor, amikor például az előbb említett ember, a némileg túl­ zottnak tűnő önbizalmával kitalálja, hogy ő márpedig most arra fog buzdítani egy lap hasábjain, hogy az emberek olvassa­ nak Gilbert Keith Chesterton-t? Hát tel­ jesen ostobának nézi olvasóit, és tényleg azt hiszi, hogy rajta kívül nem sokan is­ merik eme írózseni műveit? Mit lehet még elmondani róla, amit még nem mondtak el? Hogyan lehet elemzően be­ szélni a műveiről, amikor legtöbben csak arra vagyunk érdemesek (és képesek), hogy a legnagyobb tisztelet hangján szól­ junk írásairól (a tudományoskodást meg inkább hagyjuk a tudósokra)? Chesterton (1874-1936), aki már meglett férfiként katolizált a XX. század elején Angliában, szinte egymaga képes volt megújítani a katolikus hitet, „leporolni n a kétezer éves dogmákat, és elmagyarázni az embereknek, hogy a kereszténység nem csupán holmi idejétmúlt, jelentősé­ gét vesztett megszokás. Tette mindezt mindössze az írás erejével. Saját bevallása szerint: „Én is tízpercnyi előnyt akartam szerezni az igazság felszaglászásában. Kí­ nos ifjonti erőlködéssel feszítettem meg a hangomat, hogy igazságaimat világgá ki­ áltsam. Aztán a legmegfelelőbb és leghu­ morosabb módon bűnhődtem, mert tizenhatodik oldal K megtartottam igazságaimat, fölfedeztem nem ám azt, hogy nem igazságok, hanem, egyszerűen, hogy nem az enyémek. Egy­ szer azon nevetséges helyzetben találtam magam, hogy az egész kereszténység van mögöttem”. Álláspontja szerint (és ebben mélységesen egyetértek az Öreggel”) a konzervativizmus egy olyan történelmi helyzetben, amikor a hagyományos érté­ kek súlyos válságba kerültek, és az embe­ riség lába alól “kihúzták a szőnyeget’ (idézet tőlem), nemhogy nem egy unal­ mas, fáradt, elmaradott valami - ahogy azt sokan állítják -, hanem egyenesen magá­ val a forradalommal, az újítással, a virtus­ sal egyenlő. Talán legfontosabb üzenete szerint: a modern ember tragikus válsága abban áll, hogy felül a harmincéves igaz­ ságoknak, de retteg a kétezer éves igazsá­ goktól. Hiszen: „Képzeljük el, hogy vala­ mi okból, teszem azt egy lámpaoszlop miatt nagy felbolydulás támad az utcán. Befolyásos emberek le akarják azt dönte­ ni. Előkerül egy szürke csuhás szerzetes, aki nem más, mint a középkor szelleme, és egy skolasztikus filozófus száraz mo­ dorában elkezd magyarázni: ’Minde­ nekelőtt is, testvéreim, vegyük fontolóra, hogy miben áll a világosság értéke! Mert ha a világosság jó önmagában..S ekkor, némiképp menthető okokból a szerzetest leütik. Az emberek mind a lámpaoszlop­ hoz rohannak, tíz perc alatt ledöntik, és hol ide, hol oda szaladgálva gratulálnak egymásnak a középkor szellemét félresöprő tetthez. Am ahogy múlik az idő, ki­ derül, nem is olyan egyszerű a dolog. Vol­ tak, akik azért döntötték le a lámpaoszlo­ pot, mert villanyvilágítást akartak; mások­ nak a vasra volt szükségük; voltak, akik a sötétséget akarták, mert gonoszak voltak tetteik. Egyesek azt gondolták, hogy a gázlámpa nem világít eléggé. Mások meg azt, hogy túlságosan is világít; voltak, akik azért cselekedtek, mert össze akarták zúz­ ni a helyhatóság gépezetét, mások meg azért, mert össze akartak zúzni valamit. És az éjszakában dúl a háború, és senki sem tudja, hogy kit csépel. így azután fokozatosan és elkerülhetetlenül - ma, holnap vagy holnapután, visszatér a meg­ győződés, hogy a szerzetesnek végered­ ményben igaza volt, mert attól függ min­ den, hogy miben áll a világosság filozófi­ ája. Csakhogy: amit megvitathattunk vol­ na a gázlámpa alatt, azt most a sötétség­ » ben kell megvitatnunk. A műveiből elemi erővel áradó derű és öngúny teszi a mély bölcselkedéseket könnyen befogadhatóvá. Érvelése kris­ tálytiszta, ma is ugyanúgy - ha nem még jobban - megállja a helyét. Szűk száz év­ vel ezelőtt is képes volt felismerni azokat a hamarosan bekövetkezendő problémá­ kat, amelyekkel az emberiség ma is szem­ benéz. Megoldást is ajánlott rájuk: a hit, a szeretet, a megértés erejét. írásainak ma is érzékelhető modernsége, magával ragadó stílusa, tisztánlátása valamint érvekkel va­ ló alapos alátámasztottsága a bizonyíték a sokszor kigúnyolt. arra, hogy ezen idejétmúltnak ítélt - értékek mentén építhető csak fel újra az emberiség. Na látjátok, ez történik, amikor valaki nem hír az önbizalmával, és azt hiszi, hogy képes né­ hány bekezdésben összefoglalni egy alkotóóriás jelentőségét. Mivel az előbb bemutatott rossz példa csak illusztrálása volt annak, amit talán jobb elkerülni, ezért mi, akik képesek va­ gyunk kordában tartani magunkat, és tisztában vagyunk korlátáinkkal, csak ennyit mondunk: OLVASSATOK CHESTERTONT! (köszönet Pozsonyi Ádámnak) Cseresznyéssy Roland �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata NYUGALMI NAPOK - PÁR-KAPCSOLAT Az ítélet előző számában egy cikk jelent meg Valami hiányzik címmel. Az írás címe nyo­ mán gondolkodóba estem. Valami tényleg hiányzik az egyetemi életünkből. Jómagam azon­ ban, nem beszélgetős, politizálós alkalmat vagy fórumot hiányolok, hanem olyan helyet és ritka alkalmat, amikor rövid időre távol lehetek a világ zajától és kicsit befelé figyelhetek. Rohanó egyetemi világ: évfolyamdolgozat, szakdolgozat, zh, nyelvvizsga, közelgő vizsga­ időszak, Csupa olyan kihívás, ami súlyos teherként nehezedik ránk. Ki ne vágyna néhány nyugodt napra, mikor mindezt leteheti és kimenekülhet a világból? Ez a vágyunk teljesült. mikor maroknyi csapatunk, az őszi szünet utolsó napjaiban lelki töltekezés céljából Nógrádmegyerbe utazott. Budapest forgatagából egy nógrádi falu mindenszentek ünnepére készülő, csendes áhítatába csöppentünk Hála Istennek a település fekvésének köszönhetően se forgalommal, se térerővel nem bír. Egy piarista szerzetes barátunkat kértük meg arra, hogy legyen velünk ebben a pár nap­ ban és adjon szempontokat az elmélkedéshez. Babits Örökkék ég a felhők mögött című próza­ verse és Pilinszky Ének a kőszívű királyról című verse alapján kaptunk kapaszkodót az elmélyü­ léshez. Néhány vers, jó szempontok, kérdések, befelé-fordulás, őszinte vallomások... Ennyi elég volt számunkra ahhoz, hogy a hétköznapok szürkeségébe belefásult (leendő vagy már vég­ zett) jogászokból álló társaságunk kicsit megpihenjen és új erőre kapjon. Ha fáradt vagy, ha eleged van mindenből, ha egy kis egyedül létre vágysz, ne sajnáld az időd: vonulj vissza néhány napra. Meglátod a fejedben zakatoló sok gondolat a helyére kerül, életedbe pedig nyugalom költözik. Vatikáni családértekezlet - A fiatal házasok problémáinak megoldására - állítja 11. János Pál pápa — a szentségek jelentik a legjobb orvosságot. A pápa a vatikáni palotában fo­ gadta a Család Pápai Tanácsának XV plená­ ris ülésére összegyűlt résztvevőket. A pápa felszólította a fiatalokat, ne hátráljanak meg a problémák elől, inkább az imádságból me­ rítsenek erőt: „Az imádságban egyesült csa­ lád egységes marad” - majd hozzátette, a 1,.tudományok” ugyan segíthetnek, ám semmi nem pótolhatja a bizalommal teli szemé­ lyes, erős hitet. A Szentatya emlékeztetett a szentségek szük­ ségességére, mint lelki vezérfonálra a háza­ sok életében, egy olyan korszakban, ahol a házasság értékét a különböző életvezetési stí­ lusok megkérdőjelezik. A pápa egy másik ajánlása szerint fontos lenne, hogy a lelkileg és morálisan megerősödött családok segítsék fiatal társaikat. Végül a Szentatya felhívja a figyelmet a szü­ lő-gyermek kapcsolat fontosságára, különös tekintettel neveltetésükre. „Ha a szülők nem beszélgetnek eleget gyermekeikkel, azok máshol fogják keresni boldogulásukat, ne­ megyszer az emberhez és az igazi szeretethez nem méltó, hamis értékek közvetítésével. A szexualitás hétköznapi szinten való kezelése egy minden etikai alapot nélkülöző társada­ lomban ártalmas lehet a gyermekek és fiatal­ korúak számára” - folytatta a pápa. (Zenit) Spengi, V éf. NYÍLT LAPOK Hamarosan nyilvánosságra hozzák a Szent-szék és a náci rezsim közötti kapcsolatok­ ra vonatkozó dokumentumokat Xhtikán: Pierre Blet francia jezsuita, aki a Szentszék és a náci rezsim közötti kapcsolatokra vonatkozó Vatikáni Titkos Levéltár legjobb ismerője, örömmel üdvözölte a címben jelzett hírt. A napokban Jorge Maria Mejía bíboros, a Szentszék főkönyvtárosa megerősítette, hogy 2005 január elsejétől kezdve a Vatikán megnyitja archívumának szóban forgó részlegét. A bíboros azt is bejelentette, hogy 2003. elsejétől kezdve konzultálni lehet azokat a dokumen­ tumokat, amelyek a németországi apostoli nunciatúrára vonatkoznak, ahol, mint ismeretes, Eugenio Pacelli érsek, a későbbi XII. Pius pápa dolgozott. P Pierre Blet az egyetlen, aki még él annak a történészcsoportnak négy tagja közül, amelyet VI. Pál pápa bízott meg a Vatikáni Titkos Levéltár tanulmányozásával és azzal, hogy a legfon­ tosabb dokumentumokat tegyék közzé 12 kötetben. A jezsuita történész szerint az archívum megnyitása hozzájárul ahhoz, hogy világossá váljon, milyen segítséget nyújtott a kérdéses idő­ szakban a katolikus egyház a zsidóknak P Blet elmondta: a második világháború egész időtar­ tama alatt, XII. Pius pápa külön rendeletére, a Szentszék gondjaiba vette a menekülteket és a konfliktus miatt szenvedőket. Ennek érdekében információs központot hoztak létre, hogy begyújtsék a segélykéréseket és megpróbálják megkeresni az eltűnt személyek hozzátartozóit. A hivatal három és félmillió kérvénnyel foglalkozott. Ez a kevéssé ismert tevékenység óriási se­ gítséget nyújtott, különösen a zsidókat segítette. Az információs központ német szekciójában külön részleg foglalkozott velük, hogy tudjanak válaszolni avilág minden részéről érkező szá­ mos kérésre, amelyek a Németországban élő zsidók sorsára vonatkoztak. Ezek száma 1941-45 között 102 026 volt. A vatikáni hivatal által végzett nyomozás összesen 36 877 esetben járt si­ kerrel. A két szám közötti különbség abból adódik, hogy Németországban nem használhatták a felkutatás normális eszközeit, mivel ezáltal súlyosan kockáztatták volna a keresett személy életét. Ennek ellenére 1943-ban 20 375 kérésre tudtak válaszolni. 1944-ben ez sokkal nehe­ zebbé vált. Ezeket az információkat hamarosan hat CD-ROM, illetve hatkötetes könyvfor­ májában teszik közzé - mondta P Blet, hangsúlyozva, hogy fontos kezdeményezésről van szó. Egyrészt napvilágra hozza az egyház által nyújtott segítséget, másrészt tanúskodik arról a kész­ ségről, ami a titkos levéltárban őrzött anyag teljes feltárására irányul. VR/MK Csökkenő abortusz az Egyesült Államokban - Az Egyesült Államokban a művi vetélések száma 1994 és 2000 között 11 százalékkal csökkent. Amint a washingtoni AlanGutmacher Intézet közölte, 2000-ben a ter­ hességek 25 százalékát megszakították. Az érintett nők egynegyede volt katolikus. A legtöbb abortusz a kisjövedelmű társadalmi rétegben történt. (Kathpress) Latin-amerikai püspökök a liberalizmus el­ len - Santo Domingó-i Nyilatkozat címen vonul be Latin-Amerika történetébe a latin­ amerikai püspökök Vatikánban nyilvános­ ságra hozott nyilatkozata a család- és gazda­ ságpolitika „liberális” elveiről. A család a kontinens több országában veszélyeztetett helyzetben van. „Erős ideológiai nyomás',55 érvényesül abban az irányban, hogy a férfi és nő hagyományos házasságát fokozatosan lebontsák. Ugyancsak élesen bírálják a fő­ pásztorok „a szélsőségeskapitalizmust, a pi­ ac diktatúráját.” (Kathpress) tizenhetedik oldal �álmok útján PázmányOS résztvevők a Mountainbike Világjátékokon Különös dolog ha egy álom megvaló­ sul, amíg az ember részese, amíg sod­ ródik az eseményekkel fel sem fogja, mennyire fognak hiányozni ezek a percek, egyszerűen csak boldog. De amikor véget ér, elmúlik valami nagy üresség keletkezik szívében, nem is ér­ ti miért, hisz boldognak kéne lennie, az álma megvalósult, de O mégis szo­ morú, mert tudja, hogy egy céllal ke­ vesebb, amiért küzdött, hajtott. Igazán csak utólag érti meg az ember, hogy nem akkor volt boldog, amikor álma betel­ jesült, hanem akkor, amikor robotolt, har­ colt álmai megvalósításáért, s hogy álma megvalósításával keletkezett űrt kitöltse új célt kell maga elé tűznie, hogy újra küzdhessen és harcolhasson. Szeptember 12-15 között rendezték meg Saalbach-Hinterglemm-ben az amatőr mountainbike világbajnokságot, vagyis hi­ vatalos nevén, a Mountainbike Világjátéko­ kat hisz a sportág valamennyi számában (cross-country, maraton, dual, freefride) vi­ lágbajnokot avattak. A versenyre már több hónappal korábban el­ kezdtük készülni - persze a több éves edzés­ munkát nem számítva- fizikailag (fogyasztás, magas hegyi edzések, formaidőzítés) és persze anyagilag is, a kihagyhatatlan szponzorvadá­ szattal. Talán már a magyar cégek is kezdik megérteni, hogy a sport szponzorálása nem kidobott pénz az ablakon, hanem anyagilag is megtérülő beruházás. Ez úton is szeretnénk megköszönni támogatóinknak, nagylelkű hozzájárulásukat (Suzuki Benkő, Nv Motor­ kereskedés, Big Bike, Ks Kerékpárbolt. Kistarcsai Önkormányzat, Kemecsei Sándor). Csütörtökön este 24 ország 1462 versenyzőjé­ vel vette kezdetét az ünnepélyes felvonulás, megnyitó. Az elkövetkezett napokban 4 ver­ senyszámban, 4 korcsoportban avattak világ­ bajnokot. Másnap a mountainbike olimpiai számában a cross-countryban két selejtezőben került sor a kvalifikációra; szerencsére a ma­ tizennyolcadik oldal gyár küldöttség valamennyi résztvevője kivív­ ta az indulás jogát (nekem a 27, helyet sikerült megcsípnem) a vasárnapi döntőben. Szombat korán reggel már élesben mentek a dolgok, ekkor rajtolt el a maraton kb. 1000 résztvevő­ vel két távon (40 és 80 km). Az előzetes meg­ beszélések alapján mindenki tudta melyik tá­ von indul, mégis akadtak, olyanok közöttünk, akik a táv közben a hihetetlenül kemény terep és az Alpok adta viszontagságok miatt a hoszszabb távról a rövidebb mellett döntöttek. Nekünk a hosszabb távon 4000 m szintkü­ lönbséget kellett leküzdenünk (a példa kedvé­ ért ószor Gyöngyösről a Kékesre vagy pestiek kedvéért 14 szer a Duna partról a HármasHatár-Hegy tetejére fel) — a magyar maratonok 100 km hosszúak 2000 m szintkü­ lönbséggel-. Kétszer kellett 2000 m-es hegyre felküzdenünk magunkat, s egyszer egy 2113 m-es magas hegyet másztunk meg. A „beve­ zető” 1610-es és a „két levezető” 1445 és 1728 m magas hegyet nem is említve. Nem volt rit­ ka a 20-25 %-os emelkedő, ahol igazán vicces ),*.schieben” táblák voltak kirakva, s mindez 90 %-ban terepen, s csak 10 % aszfalt úton. Iga­ zán csak a 2000-cs hegyek tetején értettem meg, hogy miért is érkeztünk 2 nappal koráb­ ban, mint a többi ország fiai, míg ők rendre légszomjjal, fejfájással küzdöttek, addig mi akklimatizálódva ezeket a bajokat elkerültük. Azonban nem kerülhettük el az Alpok szeszé­ lyes időjárását az egyik percben 25 °C fokban tekersz fölfelé, majd becsapa két hegy közzé a szél és fagypont közeli hőmérséklet lesz. Per­ sze, aki egyszer felment a hegyre annak le is kell jönnie, s ehhez az egy nyomtávos turista utak nem igazán alkalmasak, különösen akkor nem, ha hideg alpesi patakokat, szakadékokat és megkerülhetetlen teheneket keresztez. A táv egyik legnehezebb szakasza volt, amikor 10 percen keresztül, jó pár szakadékkel tarkí­ tott 20 %-os lejtőn a nyereg mögé beülve egyensúlyoztunk lefelé. De végül sikerült 6:06:49 alatt beérni az abszolút 95. helyen, ami az U23-ok között a 7. helyre volt elég. Másnap rendezték meg a Cross-Country döntőt, de előtte még mindenki örömére hajnali 2 kor elkezdett szakadni az eső és ki­ sebb megszakításokkal a verseny végéig ki­ tartóan mintha dézsából öntötték volna ömlött az eső. Ennek következtében (nem is beszélve az 5 °C fokos hőmérsékletről) a 130 kvalifikált versenyzőből csak mintegy 80-an álltak rajthoz. Összesen csak 8 ember akadt, aki az előző napi nagy maratont telje­ sítve rajthoz mert állni, tényleg nagy őrült­ ség volt fáradtan a regenerálódás hiányában, enerváltan rajthoz állni, s ez az eredményen is megmutatkozott az abszolút 51. helyet tudtam megszerezni, ami az U23-as kategó­ riában a 9. helyhez volt elég. Összesítésben a csapat 5 aranyérmet, 1 ezüstöt és 1 bronzérmet szerzett főként fi­ ataljainknak köszönhetően. Sajnos nem tudtuk megismételni az olimpiai számban a tavalyi teljesítményünket: egy ezüst a lá­ nyoknál, (melyet a szintén nálunk tanuló, másodéves Simon Emese szerzett) és egy bronzérem a fiuknál; de így is emelt fővel, büszkén távozhatunk Saalbach-Hinterglemmből. Kőhalmi „Sly” Attila �AZ OSIRIS KIADÓ NOVEMBERI ÉS DECEMBERI ÚJDONSÁGAI 1"BoldtKSár- Jeiicj' Petra (srerls.)! Nciiiretliözi jof^i tjlvasóköuyv 4980 FL NEMZETKÖZI JOGI OLVASÓKÖNYV WÉVuDm^woK. uaMSiVùrrn. MAGYAR BÜNTETŐJOG Frdosy Emil — Földvári Jójgef — Tótk Mihály: Ma^ar Lüidctójo^. /Cfi/fyntífi r0i‘2 378í) Ft Bíró Gáspár: Bovczvtcs a. iiciiizutkőzi politikai viszonyok 1 «1 n o 1 tu ált y oz.á »«á ka 32 00 F l Sliawi Mikolm N,í Ncínxetközi 1 fii A Kiwi A Wh («.«h ‘ I caiuzAch} eA ] iitAca A feudAijs TÁRSADALOM » 'T,./.- v' : Tpf.íe ,Íi» i Ml lApkO'* .Sh/a.tikrt I ( Lxuló aARÉGI BUDAPEST I [ : ERKÖLCSE I [ j POLtITKM KOAÍMCNIKÁCrt) 4980 Ft B*iníli Gyula; Köruyczctjo^ 3800 I’t Vesiíprónii l^szló (üzerl'Vj: Szent lijtván 'án c>cj ax állat II ti tapitás 79SÖ Fi Dnwsoii, Raymond: A kínai civilizáció világa 3980 Ft Davis, R. FL C.; A normannok. és vű/ásíít? 2500 Fi Ríme imán, Sir SteVen: A keresztes kari járatok története 5980 Ft Cook, Jiitncs: IJtnzasoU a vil.ág körül 2980 Ft J^lc1_nren, Ajigns: Szexnfilitás ,i 20. száziidkan 24S0 Pl l^rjés Géza: Zrínyi Miklós és kora 3600 Ft Ckir Vilmoíí: Mag’ynr párkaj 4960 Ft SíklóÉwy T^íii:lú’: A ró»?! RuJapusit erkollese 4980 Ft Tíilírits SáiiJör: A rc^i M^igvarorszá^ jókedve 246t) l'í nlock, Mare: A feucláli« táiídJakini 498,0 Fi fiiillai GurgUy: Av, uLű bvtsi ilünléii 2280 Ft A U4>Ltf(«-li íim^.WndliAtób GyftrfÉy György: A tnagynrolí cJödeirSl és a lioiifoglalásról 3200 Fi Küsáry Domokos: Kossuth Lajos a reform korkan 3S00 Ft * PPKIá JÁK luntìLiArtHH boll Imim fiUSS ItbJapLvt. ^zúttlirifdl/i u. jU. lut: 3Z?.07$]| cl OSIRI:? KÖNYl'H:?HÁZBAN | IU5B Bmlcpcci. Xtres Pátnéu. 4-6 T4./Í.1X4. 266-40W}. é« * IftliiyveflttíhoLlun t(H»gr«tt4(tlhu1űU » OSíRIS ^lÍVÖSZOLCÁLA'l'l lKOÍ)Á'I'Út:(tU3 líniUrt'vt* Vxer úi UH). Lraknói Vii;Inios; Gróf Szécliéiivi Jrcrenc 3SÖ0 Ft Szűcs Jenő; Az utolsó Árpádok 3Ó00 l't TuI. 452*Ü^4. 452-0595. Eciif 453-11596} Mazzoleni, űiaiipietro: Politikai kominunikáctó 2780 Ft Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég! - 2. rész Az ítélet 2002/7. számá­ T Ve ban esett szó arról a nem­ rég megjelent antológia­ kötetről, mely a fenti cí­ költészet 1945-56 között megjelent remekeiből vá­ logat. Kísérletet tettünk ennek kapcsán annak fel­ séggel rendelkeztek az írók, költők, művészek a diktatúrá­ számaiban pedig ezentúl bemutatunk egy-egy köl­ teményt a kötetből - egy­ szerre kedvcsinálóként, gondolatébresztőként és elrettentésképpIen. ( Nézd, ó Sztálin! Már épül Szegeden a gyapjú- és fonaléhes kombinát. A villamosság bonQa rügyeit, s többé Mohács sosem lesz pusztaság. Az ózdi tüzes bendők izzanak, vas-szürke é^g száll füstoszlopunk: tekintsd a müveink, ó nagy Sztálin: a magyaroknak végre van hónuk. A nép atyának hívja, kit szeret, s szavát figyelve, várva dolgozik; ezért köszönt most fiad; a világ, a nagyvárostól mind a kolhozig. vetésére, milyen felelős­ ban. Az ítélet eljövendő Sztálinhoz S hogy van hónuk, azt néked köszönik! Az üzemek s a tágas iskolák, az egész munkás-paraszt hatalom magit növelve dolgozik további A nép idéz: tanulja szavad, s megtudja, amit soha nem tudott, s mint apja képét látja szüntelen, derűs szemed és szárnyas bajuszod. met viseli, és az agitatív kommunista Vészi Endre I Ezért köszönt növekvő technikánk, szövetkezetben dolgozó paraszt, s az ipar fiistös, vasas ágam a munkásosztály mondja ugyanazt: csak hetven év? Hét évszázadnyi tett! Százmilliók erős, nagy fénye vagy. Kis népünk is boldogan néz feled; egy akarattal járja ia utadat. utadat, lód a népeket, A válladon hordod . úgy látlak én most tégedet nagy Sztálin, mint óriást, ki áll a hegytetőn s galambsereg pihen a váilain. Me^elent: 1953 tizenkilencedik oldal �Gólyabáli őrület Vigyázz, kész, hulizzi Szende elsősként alig várja az ember áz első gólyabált... Egyetem, új környezet, új emberek, buli, ismerkedés, jókedv. Most azért is aktuális a téma, mert idén: sem fog kimaradni ez az őrület, sőt; ezen számunk me^elenési idöponqához na­ gyon is közel van már, és reméljük, a szervezők mindent megtesznek annak érdekében, hogy felejthetetlen legyen a gólyáknak az első bál a Pázmányon. Köztudott, hogy a nők az ilyen alkalmakra „gerjednek”... Egyesek szerint kitűnő fórum az ismerkedésre, mások inkább a kiöltözés egyik legjobb lehetőségének tekintik és presz­ tízskérdést csinálnak viseletűkből. Nagyon is bonyolult rendszert alkot ez a folyamat a nők agyában, kimutathatjuk egyéniségünket, vil­ logtathatjuk szépségünket... és egyébként is, egy bálnál jobb alkalom nincsen arra, hogy fel­ vegyük az egyetlen estélyi ruhánkat, amit már százezerszer felpróbáltunk unokatestvérünk esküvője előtt. Reményeink szerint a ruha nem túl szűk vagy bő, mert itt bevenni, ott ki­ engedni elég problémás, és igazából nem sze­ rencsés egész este lélegzetvisszafojtva ülni, hogy szét ne repedjen rajtunk a varrásnál a kedvenc kis fekete (piros, lila, zöld, kék). A klasszikus „hasat be, mellet ki” szlogent mindenki ismeri, testtartására kénytelen is al­ kalmazni az, aki legalább egy Catherine Zeta­ Jones külsővel szeretne megjelenni. Persze ki­ sebb trükkökhöz is folyamodhatunk, ilyen­ olyan „leszorító-csodák” segítségével.... min­ denesetre könnyű annak, akinek nincsen mit leszorímia, de azt hiszem, egy-egy készülődés során mindenki szembesül valóságos méretei­ vel. Természetesen nem mindenki kerít ekko­ ra feneket a báli előkészületeknek, de szépít­ kezésünk idejének hossza általában egyenes arányban áll hódítási szándékunk erősségével. Kénytelen-kelletlen a nő, - ha tényleg nő- ele­ get tesz az elvárásoknak , magas sarkút húz, estélyit vesz fel, és elindul a harcba... A leg­ jobb dolog a szórakozás kedvéért résztvenni egy ilyen bálon, de a feszengés azért minden­ kiben megvan, és talán ez teszi különlegessé (kényelmetlenné) az ilyen estéket. Az első típus, a rákészülős leányegyed, aki már hetekkel a bál előtt készülődik, ruhát választ (a fanatikusabbja varrat), bejelentkezik fodrász­ hoz, kozmetikushoz, manikűröshöz, szoliba, egyebek... Elvégre a bál az bál, megjelenésünk legyen makulátlan.. Ebben a típusban elsődle­ ges cél személyiségünk megismertetése más hímnemű egyedekkel, valamint a többi női résztvevő halálra bosszantása tökéletes kül­ sőnkkel. Ismertető jele, hogy úgy néz ki, mintha most lépett volna ki valamelyik divat­ lapból, kedvenc mondata pedig a „Kérek még egy pezsgőt, kezdek kiszáradni...”. lüdjuk, hogy a ruhaválasztás elsődleges... Saj­ nos még mindig megfigyelhető, hogy a lányok többsége a csordaszellemet követi, hiszen je­ lenleg is fontosabb szerepet játszik a ruha ki­ választásánál a divat, mintsem az, hogy kinek mi áll jó, mi áll közel az egyéniségéhez. Egyjól megválasztott estélyi, ékszerek és smink sokat tud dobni egy amúgy még kicsit előnytele­ nebb külsejű hölgyön is (de tudjuk, hogy ilyen a Pázmányon egyszerűen nem létezik!), amúgy még a mai tömegkultúrában is fontos az „egyediség”... Mikor már a tizedik lányt lá­ tom végigvonulni ugyanolyan kreációban, ak­ kor kicsit elképedek, hogy tulajdonképpen mivel is szeretnének ők kitűnni. Bár manap­ ság a séma a divat, a divatot pedig divat követ­ ni, úgyhogy nincs is min csodálkoznom. A második típus, a bulizós, aki inkább az est második felére kíváncsi, az mindig merészebb, dögösebb szerelést választ, érezve a „dizsifílinget”. Ismertető jele a legkivágottabb felső­ rész, kedvenc mondata pédául a „Komolyan, a Géza rámnézett?... Esküdj! Ilyen nincs!'I” Harmadszor, ismerünk olyanokat is, akik nem fektemek energiát a bálba, de számuk elenyé­ sző. Ismertető jelük a „hanyag elegancia”, ked­ venc mondatuk pedig az „Engem nem érdekel, ki mit szól, ha nem tetszik, ne nézzen ide...” Egyszóval a „tökéletes estére” a legtöbbünk na­ gyon is rákészül. A lényeg persze mindig a jó­ kedv, a társaság, de fentebb említett kiegészítők ilyenkor sokat dobhamak megítélésünkön... a legideálisabb az lenne, ha nem köveménk sémá­ kat, csak magunkat adnánk, de sajnos manapság a legtöbb női (és a többi) lap, reklám, film, stb. a tökéletes női képet sugározza felénk, aminek kö­ vetésében egyéniségünk elvész. Ne hagyjuk Végül jöjjön egy ideális este forgatókönyve a Júlia-romantikusfüzetek alapján. A történet nem valós eseményen alapul, ha bárki magára ismer, az kizárólag a véletlen műve. Kő kóla? - avagy egy gólyabál forgatókönyve kétfelvonásban 1. felvonás: A lányos zavar a jegy, sms, barátnők, haverok. n.Megvan ‘ mindenkiottlesz, juhééé. Várakozás. Ruhavá­ sárlás, tortúra, nem jó a színe, nem jó a mére­ te, kövérvagyok, 3 napos expresszfogyókúra, jajistcnemhogynézekki, rondavagyok, nincs ruhám, nincs cipőm. Nem jó a tavalyi, vásár­ lás, kompromisszum, idén se leszek miss hungary, belenyugvás, már csak 2 nap. Egyez­ tetés a barátnőkkel, fodrász, kozmetikus, ma­ nikűr, szoli, fodrász újból, mert elrontotta a színét. Úristen, ma este!!! Készülődés, fürdés, hajmosás-de-minek... már csak két óra, se haj, se smink, se ruha. Tükör, zilált, arc, pattanás, miértma?, nem tűnik el, jézusom, smink. Hajhab, zselé, lakk, csatt. Ruha, harisnya, ci­ pő, kistáska, rúzs, fésű, parfüm, mehetünk!... Ja, ajegyek, vissza, késés eddig 20 perc... Havaseső, mínusz öt fok, szétmegy a hajam, megfagyok. Hol vagyunk már, elkésem, kilo­ méteres sor, bejutok Ruhatár, sor. Várakozom, idegbaj. Nyugi, nyugi, nyugi. Emberek, isme­ rősök, haverok, buli, fanta. 'Vacsora, jó zene, tánc pörgés, k^a, pia... pörgés, hangulat, terep­ szemle. Fiú közeledik, felkér, keringő, vicces, aranyos, helyes, kinti séta, tökéletes este, csók, nagy O? Tclefonszám, búcsú, várakozás, re­ mény, remény, remény Nem csörög. Nem meglepő. Újra suli, Spari, kávé, irtván, úristen, rámnéz, nem hívott, nem köszön, átnéz rajtam. Kiborulás, barátnők, előadás, miért nem fi­ gyelsz, ne gondolj rá, hess, hess, hess. Két nap­ ja semmi, szünet, óra, szünet, óra. Hol van, mit csinál, hol a telefonom, miért nem hív, mobil csekkolás, még egyszer, két percenként. Elő­ adás, telefon, csipog, sms, ő az! úristen, ő az, felfogom, elolvasom, boldogság, válaszolok. megvár. Randi, randi, hepiend?1»’ 2. felvonás; Félénk vagyok, de hódítani akarok Lesz ez a gólyabál vagy micsoda, a haverok hív­ tak, hogy menni kéne, elvégre közösségi életet is kéne élni, meghát buli meg minden. Ja, hogy ma este? Ok, otthon még szólnom kell, de me­ hetünk. Este 7, már készülődni kéne, hol az öl­ tönyöm, kicsi rám, elkésem, elvágtam az ar­ com, hol egy tiszta zokni. Fiam, hogy nézel ki, így sose találsz egy rendes kislányt, öltözz fel rendesen, ne igyál, ne cigizz, viselkedj jól, gye­ re haza. Jó anya, ne nyaggass. Elindulok, találka, haverok, a Géza megint késik Nem jön be ez a várakozás, mert iszonyat hideg van. Nagy a sor, sose jutunk be, kár volt eljönni, nem tudom, mire ez a nagy érdeklődés. Ja, itt egy haver, bevisz minket, kezdődhet a party. Kaja, pia. mennyi jó nő. Lötyögés, pia, lötyögés, kaja... hoppá...! Száj tátva, szem kiguvad... te, Géza, ki az a lány ott? Géza stíröl, de nincs infója... Ne már, most mit tegyek, tényleg, ami jó az jó... Barátnők gyűrűjében álldogál, édes mo­ solyt dob, na jó, felkérem... Egész jól táncol, nem tudom, bejövök-e, kimehetnénk ebből a pörgésből, séta, nem próbálkozom be, lehet, hogy nem vagyok jó nála. Elszállt az este, haza, alvás, alvás, alvás. Be kéne nézni a suliba is, Spari,jövés-menés... ja, ő volt az? Mekkora ba­ lek vagyok most már nem megyek vissza... Rágődás, hülyének néz, ezt elbuktam.... Géza szerint dobjak rá egy sms-t, hátha reagál... pró­ ba, szerencse, visszaír... hú, mi lesz ebből? Randi. Lehet, hogy beleestem. Iszonyat jó nő. A Géza is megmondta.” I � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 9. szám 2002. november 25. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. november 25. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (733kb+3562kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_9_20021125 Relation A related resource T00050 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_9_20021125 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/da5974188837dd35ca9ee29d3f1c4c14.jpg d1c1018458556ec1648f2516f4d9f9a6 https://omeka.ppke.hu/files/original/8dc200ba9db0ffa1d7ec81babca195c1.pdf 2d04c8b09ccbcec5953662510e7f4217 PDF Text Text PPKE 'Mit V 8 2.OOZ1ÍO4- V. évfolyam^ 8. szám e-mail: itelet01@hotmaiLcom honlap: www.itelet.tk 2002. november 4. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt’ !<» (Pázmány Péter) IMPRESSZUM A FRISS ERŐ Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) A szerkesztőség tagjai; Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf, Zsellér Máté Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel; a szerkesztőség. TARTALOM Hírek Dr. lárr György, személyesen „Színvonalas, igényes, nívós gólyabált rendezünk idén! >? Pázmányos jelöltek a szavazólapon Női szakasz Valami hiányzik... A „Pázmány” Öregdiák Szövetségről Hétköznapi gonoszságok Ki figyel kit? A Sándor-palota Az Ecseri Apor Vilmos üzenete Vedd és olvasd! A forradalmárok rejtélyes halála I. M. 1956 Százéves a kolozsvári Mátyás-szobor e-mail cím: iteletOÍ (§)hotmaiLcom második oldal 3 4 6 7 8 8 9 9 10 12 13 14 16 18 20 20 Bizony, bizony, kedves barátaim...! Ti, aki néha hajla­ mosak vagytok elmerülni az önsajnálat tengerében, Ti, akik hittel hiszitek, hogy „bezzeg a mi időnkben...”, Ti, akik szerint az utánatok jövők egyre és egyre sat­ nyábbak, testileg-lelkileg egyaránt. Ti, akik úgy látjátok, a Világ és az Ember hamarost fölemészti önmagát. Ti, akik csak titokban, magatok elé mosolyogtok, más előtt soha, egy pillanatra sem levéve a komor-felhős tekinte­ tet, Ti, akik szerint a pusztulás már itt kopogtat a ka­ punkon, hírnökéül a szentként tisztelt Tudás testét rá­ gó férgeket küldve, melyek megrogyasztják mindazt, ami az emberiség évezredes öröksége. Ti, akiknek szá­ ja mindig csak panaszra tud nyílni, akinek nem elég sós a só, édes a cukor, színes a virág. Ti, akik mindig feke­ tében jártok, lélekben legalábbis, akik legszívesebben csak temetésre járnátok, és a gyász alkalmával érzitek csak szívetek igazi súlyát, azt, hogy legalább létezik, va­ lahol mélyen bent, Ti, akik nem hisztek már semmi­ ben, főleg nem az Örökben, az Eszmében, a Szellem­ ben, akiknek gondolatai éppen, hogy csak elérnek a holnapig, akiknek nem létezik más Érték, csak az az egy, a disznófejű. Ti, akik régen levetettétek a felelősség súlyát, hisz miért legyek jobb, mint más? Ti, akik minderről talán nem is tehettek, akik szintén áldoza­ tok, eszközök, médiumok vagytok, anélkül, hogy tud­ nátok róla. Ti! Nézzétek meg alaposan a két úriembert, akik címlapunkról néznek le Rátok. Ök Ti vagytok. Helyesebben: akik egykoron voltatok. Nézzétek meg őket. Övék a világ. Az övék lesz egyszer. Mindig van megújulás, mindig jön a friss erő. Mindig van értelme a küzdésnek. Mindig vannak célok, amelyekért érde­ mes küzdeni. Hát küzdjetek, mosolyogjatok... és érez­ zétek a Reményt! Koltay András honlap: www,itelet.tk �■ =.~ .MB aga 81!^ »Ma'aai^'' win iiiS SH wHH SBBBnMK. ^.SAíSyi^.j^SaSJÍÜ D ; Sfc..- í láíj hírek Szabó Zoltán rovata Elsőként néhány közérdekű infor­ máció. Bár még csak egy hónap telt el a tanévkezdet óta, jó, ha tudjátok, hogy a szorgalmi időszak napra pon­ tosan december 13-ig tart. A „vezérigazgatóság” azonban a megerőltető télre tekintettel október 28-31. között erőnléti felkészítő szünetet rendel el. Csendes november után a levelezős versenyzők november 30-tól, a nappa­ lisok december 2-tól kaphatják kézhez leckekönyvüket. Aki esetleg nem tudja mire való, annak 2002. december 17-től egészen 2003. január 31-ig lesz alkalma bepillantást nyernie a kulisszatitkok­ ba. Amennyiben még mindig vannak homályos pontok a jövődet illetően, a decemberben diplomázó jogászok ad­ nak felvilágosítást számodra. >> Az Európa Jogi Tanszék idén is meghir­ deti a „Ki tud több aláírást gyűjteni az in­ dexbe” helyi fordulóját. Az Eu. 11. tantárgy leckekönyvi aláírásának feltétele, a nappali és a levelező tagozaton egyaránt, a tanrend­ ben meghirdetett előadások rendszeres lá­ togatása. Nem ártana komolyan venni. >-A Jogtörténeti Tanszék Egyetemes szekciója 2002. november 6-ra, 9 órai kezdettel szigorlatot hirdetett. A nappalisoknak 2002. november 7-én van lehetőségük elmaradt vizsgáju­ kat pótolni, A jelentkezés a Tanszé­ ken történik, 4000 forintnyi ropogós kék hasú befizetése ellenében. Problémáid támadtak tanulmányi ügyekben? ATO a legjobb szándéka elle­ nére sem tud segíteni? Kihez fordulhatsz? A Tanulmányi Dékán-helyetteshez, Hogy mikor? Október 25-én 15 órakor az iro­ dájában. Amennyiben a Tanulmányi Bi­ zottsághoz lenne kérdésed, október 22-én felteheted. >► A közösségi védjegy rendszeréről a Magyar Szabadalmi Hivatal szemi­ náriumot hirdet, melyen magyar és külföldi előadók ismertetik a legfon­ tosabb idevonatkozó előírásokat. A szeminárium helyszíne a Miskolci Egyetem, ideje 2002. november 12. Minden érdeklődőt szeretettel vár­ nak a szervezők. i fe? I Nincs második nyelvvizsgád? Sebaj! Elkeseredésre semmi ok. A Nyelvi Lekto­ rátus előreláthatólag a november 18-23-i héten rendezi meg az őszi vizsgáit. Jelent­ kezni lehet november 4. és 8. között. A vizsga díja 8000 forint, amit a „nyelvokta­ tási díj” csekken lehet befizetni. Wvabb folytatódnak a Spariban I a rendszeres Pázmányos évfolyam-találkozók a végzettek sza­ mát. Legközelebb november 8án, pénteken 20 órakor találköznak a 2002-ben cs 2001-ben vég­ zett évfolyamok (azért más is jö­ het). Élőzene, kaja, pia, tánc, kultúra is lesz! >► Kari honlap!!! Miért??? Mert min­ dent megtalálsz, szinte napra készen. Vizsgára jelentkezés, tanszéki infor­ máció, tételsorok. Társkeresés, kiadó lakás? Na, az azért mégnem! De min­ den fontos információ igen, ami a ta­ nulmányaiddal kapcsolatos. Elég egy kattintás, be sem kell jönnöd. Csak elő­ adásra! (Ha már itt tartunk, az ítélet is elérhető az interneten. Próbáld ki!) >> Kedves Gólyák figyelem! Idén is lesz Gólyabál. 2002. november 9-én a Masped Event Hall báltermében kerül megrende­ zésre a nagyszabású esemény. Lesz min­ den, mi szem-szájnak ingere, sőt annál is több. Élőzene, diszkó, kaszinó, szivarsa­ rok, bécsi kávézó. Sztárvendég Charlie. Jegyárak: 1500, 2500, 3500 forint. Részle­ teket keresd a plakátokon. Amennyiben elfogytak a tanköny­ vek, és neked már pont nem jutott, vagy a sok lapozástól elrongyolódott volna, eladó tankönyvek listáját talá­ lod az előadók előtti zsibongóban ki­ rakott hirdetőkön. Egyik-másik aján­ lat igen méltányos. Élj a lehetőséggel, az újranyomás után általában az ár is magasabb lehet. > SK 4 elmaradt polgári jogi vizsgád van, és nem tudtad időben befejezni, nem kell a Dunának menni. Dologi, öröklési, kötelmi, különös rész, orvosi jog vizsga­ lehetőség 2002, decemberében, a szor­ galmi időszak utolsó hetében lesz. Még van időd, hogy elkezd bepótolni a hiá­ nyosságot! >- Kriminalexpo-It-Sec 2002 címmel nemzetközi biztonsági, bűnmegelőzé­ si, bűnüldözési, informatikai és ka­ tasztrófavédelmi konferencia lesz no­ vember 4-6. között. Fővédnök Dr. Mád! Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke. A konferenciára jelentkezni lehet az Ügyészek Országos Egyesületénél. f W ü ss JiS 1^' w §k;. s »9 Szenvedélygyümölcsök** címmel megnyílt Udvarhelyi Zíuzsanna negyed-< éves hallgató kiállítása olajfestményeí-j bői, A kiállítás megtekinthető a Mohai és Páfrány virággalériában. »' Cím: Budapest, Magyar Jakobinusok tere 1, harmadik oldal �Dr. Tarr György, személyesen Egy pártatlan bíró — Dr. Tarr György Tanár Úr, a Magánjogi Intézet docense majd négy és fél évtizeden keresztül tevékenykedett bíróként, Pécsett végezte jogi tanulmányait. Kérem, meséljen a diákévekről, pályája alakulásáról, miként lett Tanár Úrból bíró? — Dombóváron kezdtem elemi iskolai tanul­ mányaimat, és az első négy év után már a gim­ náziumba kerültem, abban az időben nyolc­ osztályosok voltak a gimnáziumok, így az ak­ kor Dombóváron működő Esterházy Miklós Nádor Római Katolikus Reálgimnázium ta­ nulója lettem. Itt nagyon jó tanári kar tanított minket, latinul, németül és franciául tanul­ tunk, a latintanárunkat csak nagyszerű ember­ ként tudom említeni, nagyon szigorú volt, mégis neki köszönhetem azt, hogy az érettsé­ giig eljutva már latinul beszéltünk. Persze ez a latin beszéd ma már rettenetesen távolinak tű­ nik, de annyi azért megmaradt, hogy a latin jo­ gi szövegeket, mindenféle nehézség nélkül tudtam olvasni. Az egyetemi éveim, mint ta­ nulmányi évek nagyon szépek voltak, csak ép­ pen nekem nem adatott meg, hogy az egyetem székhelyén, Pécsett lakjak, mert amikor le­ érettségiztem, akkor került nyugdíjba az édes­ apám, ’48-ban 320 forint nyugdíjjal. Ó vasutas volt, utazó személyzeti főkalauz minőségben, nem nagy fizetéssel, így a nyugdíja is kevés volt. Én nem is jogász akartam lenni, hanem művészeti pályára szerettem volna lépni, mint festőművész. Amikor éppen hazajöttem Pest­ ről, az eredményes felvételiről, apám mondta, „Édes fiam, te nem leszel piktor, te is leszel jo­ gász, mint a bátyád, mert nyugdíjba mentem.” Bátyám, Tarr József Pécsett, a jogon végzett, neki megadatott a lehetőség, hogy ott lakjon, és nyugodtabban tanuljon, én viszont rákényszerültem arra, hogy az alsóbb osztályú gimnazista diákok­ nak a már gimnazista koromban megkezdett ta­ nítását folytassam. Természetesen naponta kellett az egyetemre bejárni, hajnali négy óra tíz perckor indult a vonatom, fél négykor keltem, délután négy órára érkeztem haza, öttől kilencig pedig a diákokat tanítottam. Dombóvár és Pécs között nagyon jó volt a vonatközlekedés, ez volt a sze­ rencsém, amellett az apám vasutas volt, így in­ gyen utaztam. Ennélfogva az egyetemi évek alatt annyit tanultam, amennyit a professzorok elő­ adásaiból megjegyeztem, lejegyeztem, és azokból Pécs és Dombóvár között utazva sikerült átismé­ telni, ennyi volt, ennyire jutott idő, ennek ellené­ re jeles és jó eredményeim voltak a kollokviumo­ kon és a szigorlatokon is. Kiváló professzoraink voltak, akiknek az előadásán már el lehetett szá­ rítani a tananyagot. Ott nem fordult elő olyan, hogy valaki elaludt volna az órákon. — Kikkel tanult együtt akkoriban Tanár Úr? Evekkel később ugyanis szintén Pécsett tanult Sólyom László és Varga Csaba pro­ fesszor úr, Lábady Tamás és Bagi István al­ kotmánybíró úr. negyedik oldal Egy évfolyamra jártam például Garay Mária tanárnővel, szintén a Polgári Jogi Tanszékről» de évfolyamtársam volt Péteri Zoltán pro-* fesszor úr is, az Allambölcseleti Tanszékről. Ennyi évtized után pedig épp itt, a Katolikus Egyetemen találkozott ismét a pályánk. Viszszatérve az egyetemi évekhez, a diákjaim már akkor mind leérettségiztek, amikor én a har­ madik évet befejeztem, negyedik évfolyamra már nem volt pénzem az egyetemi költségek fedezésére, jegyzetekre, tankönyvekre, tandíj­ ra, ezért bátyám javaslatára kértem az igazság­ ügyi minisztert, hogy nevezzenek ki fogalma­ zónak, ideiglenesen, hiszen negyedéves jog­ hallgató voltam. Ekkor már valójában meg­ szűnt az úgynevezett „mezei jogász” cím, de rektori engedéllyel már nem kellett bejárnom az előadásokra, és a negyedik év vizsgáit és szi­ gorlatait, már mint a Kaposvári Járásbíróság fogalmazója tettem le. Nekem azért volt elő­ nyöm is, nevezetesen az akkori törvények elő­ írásai szerint legalább két évig kellett fogalma­ zóként dolgozni a bíróvá történő kinevezés előtt, nekem már egy évem megvolt, és ezt ki is használták, ki is neveztek mindjárt. Marca­ liba kerültem. Abban az időben bocsátották ki a Bírói-, Ügyészi Akadémiáról az úgynevezett káderbírákat, akik tulajdonképpen egyéves bí­ rói tanfolyamon vettek részt. Az alapfeltétel az volt, hogy a nyolc általános iskolájuk megle­ gyen, írni, olvasni jól tudjanak, és a tanfolyam­ ról kikerülve általában ők töltötték be az elnö­ ki székeket. Mivel a káderbírákat elsősorban büntetőbíráknak képezték ki, a polgári jog te­ rülete jutott nekem. Aztán Bonyhádra kerül­ tem, ott először egy nagyon kedves idősebb, jogvégzett kolléga volt az elnököm, de őt ha­ marosan kitették az állásából, mert egyszer azt akarta a pártbizottság, hogy egy aktát vigyen át hozzájuk, erre ő azt mondta, hogy 6 semmi­ lyen aktát nem visz át, ha akarnak valamit, ők jöjjenek hozzá, így hát leváltották. Ezek után megint egy káderbírónak lettem a beosztott bírája, és így folytatódott a polgári jogi tevé­ kenységem, azonban pártonkívüliségem miatt ismét „persona non grata” lettem. Készültem onnan elmenni, mert akkor megint kezdték, hogy áthelyeznek. így kerültem le Barcsra, Barcson akkor határsáv volt. Ez azt jelentette, hogy a szülők is csak külön engedéllyel jöhet­ tek hozzánk, ez sok nehézséget okozott. Ott egyedül voltam egy darabig, senki nem jött, csak egy beosztott bíró, aki elnök szeretett vol­ na ott lenni. Mégis egy-két hónappal azután, hogy odakerültem, engem bíztak meg a bíró­ ság vezetésével. Három év múlva, a nyári sza­ badság idején hazamentem Dombóvárra, a szüléimhez, amikor valami miatt vissza kellett mennem Barcsra, azt vettem észre, hogy szó­ ba sem állnak velem a beosztottaim, nem is köszöntek. Rosszat sejtettem. Egy hét múlva, a szabadság letelte után visszamentem dolgozni, kijött a megyei bíróság elnöke és közölte, hogy pártonkívüliként nem vagyok alkalmas ellátni az elnöki teendőket, irányítani az alám beosz­ tott bírákat. Áthelyeztek Kaposvárra, pedig én kértem, hogy legalább beosztott bíróként ma­ radhassak ott, hiszen ott az elnöki lakásban laktam, míg Kaposváron nem adtak lakást. Az elnöki lakásból ki kellett mennem, és mivel más lakás nem volt már ott, egy óriási tárgya­ lóterembe tettek be. Akkor a „szobát” - a nagy tárgyalótermet - függönyökkel választottuk el, így az egyik rész lett a konyha, a belépőnél az előszoba, aztán a két gyermekemnek egy kisszoba és a mi szobánk. Itt éltünk, innen jártam be Kaposvárra, Kaposváron a hivatali szobámba felhozattak a börtönből egy ágyat, és azon aludhattam, mi­ vei minden nap nem mehettem haza Kaposvárról Barcsra, A hét elején elmentem, és szombaton - mivel akkoriban szombatonként is volt munka - mentem haza. Ez az állapot semmiképp sem volt jó. Ebben az időben ke­ rült az Igazságügyi Minisztériumba egy volt évfolyamtársam, dr. Vörös József, aki kijött vizsgálatot tartani, majd felajánlotta, hogy va­ lahova áthelyez, ahol lakást is kapok. így ke­ rültem az ő segítségével a Putnoki Bíróságra. A kaposvári munkavégzés alól azonban nem akartak fölmenteni, mert nagyon nehéz re­ szortot vittem: öröklési- és vagyonjogi pere­ ket, az ő közbelépésére volt szükség, hogy ez alól felmentsenek, és átengedjenek az új mun­ kahelyre. Az átköltözésem után azonban a Putnoki Bíróságot megszüntették és áthelyez­ tek az Ózdi Bíróságra. Ekkor viszont nagyon súlyos hangszalaggyulladást kaptam. — ...ami egy jogász esetében különösen kel­ lemetlen lehet... Hát igen, az ítélet indokolása közben ment el a hangom. Egyjó hónapig nem volt szabad be­ szélnem. Mikor pedig átkerültem Ózdra, az ottani vasporos levegő rátett még egy lapáttal. Az orvosom azt mondta, „Hogyha meg akarsz némulni, akkor maradj Ózdon, de ha nem akarsz megnémulni, akkor gyorsan menj el! �- iÄ I& .■i^^waayww^^^^ ngnngHíb Í ......... .. ' •"" “ 1 • •• á* * w — Itt jön a képbe Veszprém? — Igen. 1964-ben, Veszprémben meghirdették az elnökhelyettesi állást, megpályáztam, és Vörös József barátom szakmai felelősségvállalásával át­ helyeztek Vészprémbe, aliol azonban nem ne­ veztek ki mindjárt elnökhelyettesnek, ugyanis a megyei bíróság elnöke szerint „messziről jött emberről azt mondanak, amit akarnak”. Abban az időben az volt a szokás, hogy a legrosszabb embereket, akiktől meg akartak szabadulni, jól feldicsérték, hogy máshol fogadják, és azt hitték, hogy én is ilyen vagyok. Pedig én nem ilyen vol­ tam. Azt mondták, hogy majd meglátják, hogyan dolgozom. Fél évig beosztott bíróként, de ugyanakkor megbízott elnökhelyettesként dol­ goztam, mígnem felhívott a megyei bíróság el­ nöke, és közölte, hogy alkalmasnak találnak a tisztségre és kineveztek 17 évig töltöttem be az elnökhelyettesi állást, amikor rájöttek arra, hogy világnézetem miatt, pártonkívüliként, szakmai­ lag nem vagyok alkalmas a 12 beosztott bírót megfelelően irányítani. Mindjárt fölhívtak a me­ gyei bíróság elnökéhez, aki közölte velem, hogy leváltanak az előbb említett oknál fogva. Délután kértem tőle egy rövid kihallgatást, és amikor ke­ gyeskedett ezt engedélyezni, fölmentem és meg­ köszöntem neki, hogy az elnöklielyettességgel járó nagy terheket levette a vállamról. Ettől ret­ tenetesen elvörösödött, és csak annyit mondott, hogy „Mars ki!” Jellemző volt egész bírói pályám során, hogy mindig háttérbe szorítottak mert nem voltam hajlandó a pártba belépni, sem egyedi kívánalmaik szerint ítélkezni. De a volt állampárt mai maradványainak most sem tet­ szem. Ma is bejárnak ismeretlenek a lakásunkba, profi módon nyitják s zárják a házon a biztonsá­ gi zárakat, még ha cseréljük is azokat. Nem visz­ nek el értéket, csak egy-egy könyvet, máskor megisszák nálunk található italokat. Akkor teszik mindezt, amikor több napra utazunk el. — Ha jól tudom, továbbra is maradt Veszprémben... — 17 év elnökhelyettességet követően a me­ gyei bíróságon beosztott bíróként dolgoztam. 1989-ben, mikor megjelent a társasági jog, ke­ resni kezdték, ki van a bírák közt olyan, aki még az egyetemen tanult kereskedelmi Jogot, Hát én voltam ilyen egyedül, a többiek ugyan­ is mind fiatalabbak voltak nálam. így hát en­ gem bíztak meg a cégbíráskodással, amivel párhuzamosan intéztem a fellebbviteli ügyei­ met is eleinte. Később azonban, amikor fel­ gyülemlett a cégeljárások száma, önálló let­ tem. Ahogy pedig egyre több cég alakult, elő­ ször egy beosztott bírom lett, végül már há­ rom cégbíróval dolgoztam. A 60. életévem be­ töltése után két évet még rádolgoztam, amikor egy újabb méltánytalanság ért, nagyon csú­ nyán megsértettek, s akkor azt mondtam, „Ne tovább!” Nyugdíjba vonultam, és ezzel véget ért bírói pályafutásom. — Majdfolyamatosan áttért az elméleti jog­ tudományra. Gyakorló bíróként is sokat fog­ lalkozott elméleti, tudományos kérdésekkel, jogtudósként pedig azok közé tartozik, akik azoknak kellene ezt elvégezni. Tessék rájuk bízni! A politikusok eseti bizottsági játékai pusztán politikai célzatúak. Ez nem felel meg a törvényességnek. óriási gyakorlati tapasztalatra tett szert. A bírói kar mennyire tartja fontosnak, hogy tu­ dományos kérdésekkel is foglalkozzon? — A többséget ez egyáltalán nem érdekli. Én azonban kezdő bíró koromban sem elégedtem meg azzal az anyaggal, amit a törvénykönyvek tartalmaztak, sőt azzal sem, amit találtam a jo­ gi szaklapokban, tanulmányokban. Láttam, hogy van sok elméleti anyag is, ami az én né­ zetem szerint vagy túlhaladott volt már, vagy nem a legteljesebb mértékben volt jó. A nehe­ zen eldönthető jogeseteknél, amelyeknél vala­ milyen elméleti probléma is van, nagy segítséget nyújthatnak az elméleti jogi munkák. Amikor vezető állást töltöttem be, mindig ma­ gamnak szignáltam ki a legkritikusabb, leg­ problematikusabb polgári pereket, rengeteget merítettem Nizsalovszky Endre vagy Szladits Károly műveiből. Emlékszem, Barcson élt egy ügyvéd, akinek egy jogszabálygyűjteményre volt szüksége, amit végül a feleségemnek sike­ rült megszereznie itt Pesten, cserébe nekem adta a hatkötetes „Nagy Szladitsot”. Eleinte a külföldi irodalomhoz fordultam, majd én ma­ gam kezdtem elméleti kérdésekkel foglalkoz­ ni, és szakmai szempontból írtam egy-egy cik­ ket. Nagyon nehéz volt betömi erre a területre. Amikor az első tanulmányomat láttam megjelenni, nagyon boldog voltam. Nem len­ ne becsületes eljárás tőlem, ha elhallgatnám, hogy a gyakorlati és elméleti munkámban el­ ért eredményeimet jelentős mértékben nagy támogatómnak és önfeláldozó segítőmnek, a feleségemnek köszönhetem, — Hogyan került Tanár Úr a Pázmányra? — Zlinszky János urat én régóta ismertem, amikor ő jogtanácsos volt, én meg bíró, tár­ gyaltam is vele. Kiváló jogász hírében állt, a jo­ gi kar szervezésekor ő hívott meg tanítani a Katolikus Egyetemre. De a szervezési munká­ latokban jelentős szerepet játszó Sólyom Lász­ ló és Jobbágyi Gábor professzor urakat is is­ mertem. Sólyom Lászlót és Kilényi Gézát a környezetvédelemmel kapcsolatos jogi kutatá­ saim révén ismertem meg, amikor Sólyom László még a Tudományos Akadémia Jogtudo­ mányi Intézetének volt fiatal kutatója, és egy 1980-ban megjelent könyvében többször is hivatkozik az ítéleteimre, indoklásaimra. Erre mai napig büszke vagyok. MÁNDICS BOTOND Szabios Márton 5^' Melletted, ha pihensz i Melletted, ha munkát vcgzcl Melletted nappal, s éjjel — 1994-ben az Országgyűlés Tanár Urat át­ világító bíróvá választotta. Hárman kezd­ ték meg a munkát, de azt olvastam, hogy 1996-ban már csak Tanár Úr mandátumát hosszabbította meg a parlament. Ez azt je­ lenti, hogy egy ideig egyedül töltötte be ezt a tisztséget? — Azért kellett eltávolítani Eigner József és Bo­ tos Gábor kollégáimat, mert komolyan vették hivatásukat és a törvények szellemében kíván­ tak eljárni. Ezért használták fel ellenük azokat az ítéleteket, amiket hoztak, holott nem tettek egyebet, mint azokat a törvényeket alkalmazták, amiket nem ők alkottak, hanem épp azok, akik­ nek útjában álltak. Engem is el akartak távolíta­ ni, de én nem tárgyaltam bűntető pereket, így nem tudtak belémkötni. Valóban egyedül vol­ tam mindaddig, amíg új társakat választottak mellém. Ez alatt az idő alatt előkészítő munká­ latokat végeztem, összegyűjtöttem az eljárás so­ rán nélkülözhetetlen iratokat. — Azóta is gyakran keresik fel Tanár Urat és kérik ki a véleményét az újonnan fellán­ golt ügynökkérdés kapcsán. Niit gondol a je­ lenlegi helyzetről? — Az átvilágítási törvénnyel kapcsolatban ke­ restek meg, de amit ma folytat a Mécs-féle és ama másik bizottság átvilágítás címszó alatt, nézetem szerint jogszabálysértő, ugyanis az át­ világításnak megvan a maga szervezete, a je­ lenleg is működő átvilágító bizottságok, és ? 1 Melletted a hűség : Melletted a türelem j Arcod, hangod átölelem. I I !AlszÍabánat és a könny i 1 I Melletted szelíden j Szíveden, szívemen. BsIé ! Miért szólt 3 trombita? [ Nem mozdultál. Hívtalak. Mi volt ma a rádióban? ; Nem hallottam hangodat. I Hol van szabad íilólaely? I Sötét van. Már nem látlak. ! Kiégett a villanykóite, í Meggyújtom a gyertyákat. í } Előző szamunkban tévesen jelöltük meg a „Koncert” című vers szerző­ i ijei. ■ A verset nem Eiohai Bálint, hanem K. í I Ss'íimos'Míírfo/i írta. érintettektől elnézést kérünk. j I (Szerk.) i : ötödik oldal �«WX'’»« « J.k. Ili IH i „Színvonalas, igényes, nívós gólyabált rendezünk idén! 59 Beszélgetés Gór Csabával, a HŐK rendezvényi alelnökével — Kérlek mondj egy pár szót magadról! nali ötig tartó fix programokkal, szalonze­ nekarral várjuk majd kedves vendégeinket. — 1982-ben születtem Debrecenben. 2001-ben érettségiztem a Fasori Evangé­ likus Gimnáziumban, és most másodéves nappali tagozatos hallgatója vagyok egye­ temünknek. A HŐK Rendezvényi Elnöki teendőim mellett máshol is dolgozom, és e két feladat ellátása ki is tölti napjaimat, persze nem feledkezve meg a legfonto­ sabbról, a tanulásról sem. Azt is mond­ hatnám, hogy a rendezvényszervezés egy­ ben a hobbimat is jelenti, így igazán sze­ rencsésnek mondhatom magamat, hiszen örömmel, szívesen csinálom. — Tavasszal a HOK-választáson a bemu­ tatkozó írásodban azt ígérted, hogy megvá­ lasztásod esetén célod elsősorban több szó­ rakoztató program szervezése lesz. Mit si­ került eddig megvalósítanod ebből a ter­ vedből? — Például az idei gólyatábor megszervezése jól sikerült,,. Ezt nem magamtól mondom, hanem több helyről, illetve forrásból is úgy értesültem, olyan pozitív visszajelzéseket kap­ tam, hogy eddig ez volt talán a legsikeresebb, s legjobban megszervezett tábor a gólyák ré­ szére. Ez természetesen nem az én érdemem egyedül, hanem az egész HÖK-é, ahol mind­ annyian jól össze tudtunk dolgozni, s így a si­ ker is közös. Maga a tábor szervezett volt, sok jó programot találtunk ki, az emberek jól érezték magukat, s ami a legfontosabb: nem volt semmiféle botrányra okot adó magatartás. Munkám során ez a tábor volt az első igazi erőpróba, azóta beindítottunk egy két bulit is, a nótacstet folyamatosan támogaguk, s ezen programok megszervezésében ha minimáli­ san is, de ott vagyok Szeretnénk beindítani egy rendszeres Pázmányos bulit, amit mindig egy állandó helyen tartanánk meg. Azt is sze­ retnénk, ha újra lennének olyan egyetemi elő­ adások, amelyeket közéleti személyiségek tar­ tanának Az ilyen előadások az előző években is már nagy sikernek örvendtek Ennek a terv­ nek a megvalósítása egyelőre még várat magá­ ra, de a gólyabál után már erre a dologra is fo­ gunk összpontosítani. —A lestnevelési Csoporttal együtt szerve­ zitek a sportrendezvényeket? — Igen, teljes együttműködésben dolgo­ zunk, igyekszünk őket támogatni, s ők is ott segítenek nekünk, ahol csak tudnak. Példá­ ul a gólyabálra is ők szervezték meg a tánc- hatodik oldal — Tapasztalatból tudjuk, hogy az eddig megrendezett gólyabálok után többnyire heves támadások érték a HOK-öt, és a rendezvényi alelnököt is. Hogyan kívánod elérni azt, hogy a jelenlevők többsége elége­ detten távozzon majd a gólyabálról? próbákat. Tehát itt sikerült egy jó kapcsola­ tot kialakítanunk, a HÖK-ön belül sincs semmilyen ellentét, s ilyen légkörben tu­ dunk sikeres munkát végezni. — Idén hol, mikor, s milyen körülmények között lesz megtartva a gólyabál? — A gólyabál november 16-án, egy szomba­ ti napon lesz megtartva. Az őszi szünet, és a halottak napja miatt az időpontot nem lehe­ tett előbbre hozni, A bál a Váci úton találha­ tó Maspel Ignatzhol nevű helyiségben lesz megtartva. Ez nem a legreprezentatívabb helyszín, de 600 főt leültetni máshol, — ennyi pénzből gazdálkodva — képtelenség lett volna, léhát ez egy ülős, több fogásos, svédasztalos vacsorás bál lesz. A bál szervezé­ sénél a mind teljesebb igényességre törek­ szünk, minél elegánsabb, kultúráltabb bált szeretnénk szervezni. Ezt a törekvésünket az bizonyítja leginkább, hogy a bál fővédnök­ ének Mádl Ferenc Köztársasági Elnök Urat kívánjuk fölkérni, A bálon lesz kaszinó, bécsi kávézó, szivarsarok, tombola, hogy csak pár dolgot említsek. Sztárvendégünk reménye­ ink szerint Charlie lesz, aki szerintem beleil­ lik egy báli rendezvénybe. Persze tudom, hogy egy Tankcsapdát többen látnának szíve­ sen, de őket azért mégsem lehet meghívni... Az igazi bulizásra majd ott lesz a felező buli. Tehát egy színvonalas, igényes, nívós bál megrendezésére törekszünk. — Lehet már tudni a jegyárakat? — A jegyárakat a tavalyihoz képest minimá­ lis mértékben meg kellett emelnünk, tekin­ tettel a gazdag menüre, és a sztárvendégünk gázsijára. A gólyák 1500, a felsőbb éves Páz­ mány osok 2500, míg a külsősök 3500 forin­ tért válthatnak jegyet. Ez alá sajnos nem tudtuk lej’ebb szorítani a jegyárakat, a pénz­ ügyi keretünk miatt már így is sok tervünk­ ről le kell mondanunk. Este hét órától haj­ — Ez a kritika fennállt az eddig megtartott összes gólyatábor után is. Idén ilyen problé­ mával nem találkoztam. Ez szerintem annak tudható be, hogy a tábor szervezésébe ren­ geteg időt, és munkát fektettünk. Ugyan­ ilyen mentalitással végezzük a gólyabál szcrvczésbeli munkálatait is. Leült a HŐK tagsága, s igyekeztünk minden használható ötletet beépíteni a bál szervezésébe. Ezek után az én feladatom az, hogy a bál igénye­ sen legyen megszervezve, s lebonyolítva. Én ezen annyit dolgozok, amennyit csak tudok, s így képesek leszünk úgy megszervezni a bált, hogy a kritikus hangokat a minimálisra csökkentsük. — Hogyan lehetne nyereségessé tenni a gó­ lyabált? — Nagyon nehezen. Most ott tartunk, hogy talán nem lesz deficites. Hangsúlyozom, hogy nagyon sok elképzelésünket el kellett vetnünk a pénzszűke miatt, ezen csak úgy tudnánk segíteni, ha sok szponzort talál­ nánk. Vannak már ajánlatok, de hogy ezek­ ből mik valósulnak meg, azt még konkrétan nem lehet tudni. A gólyatábor szervezése­ kor is sok olyan ajánlatot kaptam, amiből később nem lett semmi, ezért nem monda­ nék még konkrét szponzorokat. — A szokásos március Í5-ei hajókirándu­ lásról korai még kérdeznem? — Nem korai, biztosan meg lesz tartva. Úgy gondolom, hogy a tavalyi nem volt kellőkép­ pen hirdetve, de ugyanezt tapasztaltam a töb­ bi rendezvényünkkel kapcsolatban is. Ezzel azt akarom mondani, hogy a PR munkánkon még erősítenünk kell. Ennél a programnál is a kulcsszó az igényesség lesz. Két hajót szeret­ nénk, a gondolatok már összeálltak, de a szer­ vezési munkálatok még nem kezdődtek cl. Még itt szeretném megragadni az alkalmat ar­ ra, hogy megköszönjem mindazok segítségét, akik a HÖK-nek, illetve nekem bármiben is segítségünkre voltak A segítő szándékok nél­ kül nem tudnánk ilyen hatékonyan dolgozni. SZABÓ VIKTOR �4 Pázmányos jelöltek a szavazólapon Hallgatóink az őszi önkormányzati választáson Mire olvasóink riportunkatf már túl leszünk a ne^edik önkormánya ti választáson. E sorok írásakor azonban: még javában tart a kampány, a közvélemcnyjelcntős része a 2002­ es év soron következő nagy erőpróbájára figyel. A hivatalos sta­ tisztikák.szerint a legidősebb induló 1912-ben, míg a legfiatalabb 1984-benrszületett. így nincs is semmi meglepő abban, hogy nem maradtak ki ebből a küzdelemből hallgatóink sem, akik közöl többen is megmérették magukat a kampányban.. Az egész felfog­ ható az itt, az eg^témen allcotmányjogból tamilt választójogi és választási eljárásjogi szabályok gyakorlati megvalósításának, de annak számára, aki komolyabban gondolja, akáFa jogászok oly sokszor hangoztatott^ közéleti szerepvállalásának előszobáját is jelentheti. Ebből az alkalomból a^teljesség igénye nélkül szólal** tattnk meg néhányukat. Somlai Attila — A Hallgatói Önkormányzat elnöke. Talán kevesen tudják rólad, hogy szőkébb hazádban, Gödöllőn bizottsá­ gi tag vagy a városházán. Milyen bizottságról is van szó? — A Jogi- és Ügyrendi Bizottságnak vagyok külsős tagja, ugyanis négy évvel ezelőtt is indultam a választáson, a Gö­ döllői Lokálpatrióta Klub kompenzációs listáján, akárcsak most, de mivel 100 %OS sikert értünk el, azaz 14 egyéni választókörzetből mind a 14-et elvittük, töre­ dékszavazatok híján egyetlen kompenzációs listás mandátumot sem szereztünk. — Miért nem indultál el egyéniben is az idén? — Épp a négy évvel ezelőtti siker miatt Gémesi György Polgármester Úr nem akart változtatni a csapaton. Kádár Tibor B — A főváros V kerületében, az 1-es számú választókörzetben indulok, egyik ellenfelem az ismert énekesnő. Halász Judit, aki egy belvárosi civilszervezet jelöltjeként szállt ringbe, valamint Kende Pé­ ter, aki a kormánypártok jelöltje. — Milyen jelöltként indulsz? — Független jelöltként, bolgár kisebbségi színekben. — A félreértések elkerülése végett tisztázzuk, hogy nem a kisebbségi önkormányzatba szeretnél bejutni, ugye.^ — Nem, én az V Kerületi Önkormányzat képviselőtestületébe szeretnék bejutni, a törvény által a kisebbségek számára biztosított kedvezmény által. — Hogyan kampányol egy független jelölt, Budapest belvárosában? — Nem könnyű a helyzet. Az állampolgárok meggyőzését nem lehet csu­ pán szórólapok, és plakátok hatására bízni. Ezért fontosnak tartom a köz­ vetlenséget, választókörzetem lakosait személyesen keresem fel, és adom át a programomat. — l^n-e valamilyen frappáns szlogened? — „Ne a pártok, hanem Ön legyen képviselve!” vagy „Nem az önkormányzatnak van kerülete, hanem a kerületnek önkor­ mányzata!” Hont András — Akkor viszont különös helyzetben vagy, ugyanis minél kevesebb egyéni győzelem születik, annál közelebb kerülsz te a bejutáshoz. Akkor minek örül­ nél inkább? — Leginkább annak, ha idén is sikerülne valamennyi körzetben győznünk, így sze­ mély szerint én sem kerülhetnék be listáról. De most még nem is szeretnék bejut­ ni a képviselőtestületbe, úgy érzem, nem vagyok még rá felkészülve, legalább négy évnek el kell még telnie ahhoz, hogy a bizottsági tevékenységen keresztül beleta­ nuljak a képviselői munkába. 1 — 'á. á Rétvári Bence — Egy ideig szintén betöltötte a Hallgatói Önkormány­ zat elnöki posztját. Jelenleg az Ellenőrzési Bizottság elnöke. Emellett az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szö­ vetség elnöki posztját tölti be, de a választásra megsze­ rezte több párt és szervezet támogatását is, akiknek kö­ zös jelöltjeként a főváros V kerületében, Lipótvárosban indul a 8-as számú egyéni választókörzetben. Bence, hova esik a körzeted? — A Szent István Bazilika környékét foglalja magába. — Milyennek látod az esélyeket? — A hét indulóból ketten vagyunk igazán esélyesek a győzelemre, a négy évvel ezelőtti eredményeket figyelembe véve, nagyon kiegyenlítettnek tűnnek az eroviszonyok a körzetben. — Kompenzációs listán nem szerepelsz? — De, a 9. helyen. Akár fölöttem, akár alattam húzzák meg a vonalat, valószínű­ leg közel leszek hozzá. — Neve szintén nem ismeretlen, hajdan a Rendezvé­ nyi Bizottság elnökeként szerzett magának „hírne­ vet”. Hol indulsz a választáson, Tibi? — ff éves hallgató Karunkon. Első diplomáját is a Pázmányon szerezte, a piliscsabai Bölcsészkaron, tör­ ténelem szakon. Ha jól tudom polgármesterjelöltként indulsz az egyik fővárosi kerületben. Melyikben is? 1 — A VII. kerületben, Erzsébetvárosban, ahol 1994-től I 2000-ig voltam önkormányzati képviselő, míg tagja nem lettem a Fővárosi Közgyűlésnek. Fővárosi Közgyűlésbe most nem akarsz bekerülni^ — Nem, viszont én vezetem a kompenzációs listát Erzsébetvárosban. — Milyen esélyeket látsz polgármesteri győzelmedre? — Nem lehet megjósolni, hogy mi lesz a választáson, aki ennek ellen­ kezőjét állítja, az hazudik, vagy tényleg a jövőbe lát. Tény, hogy a fővá­ rosban jelenleg nem nekünk áll a zászló... Sajnos lapzártánkig nem sikerült elérnünk Szabó Bálintot, vagy ahogy mindenki ismeri, „Szaffót”. A Pázmány Pódium egykori el­ nöke egy vas megyei kisvárosban, Csepregen, független jelöltként szállt ringbe a polgármesteri székért, de lévén 10 ezer lélekszám alat­ ti településről van szó, felkerült a képviselőjelöltek kislistájára is. Rajtuk kívül persze nagyon sok Pázmányos hallgató nevével talál­ koztam az Országos Választási Iroda honlapján, egyéni választóke­ rületekben, kompenzációs- és kislistákon. (Lapzárta után: sajnos a megszólaltatott Pázmányos hallgatók közül senki sem szerepelt sikeresen a választásokon.) Akkor esetedben van leginkább miért izgulni? Majd meglátjuk. MÁNDICS BOTOND hetedik oldal �Sí í: :ií' •í,> ü-í- m "liíííntr Síi! r ’■.... ^xí tHil'A. ,.;......... Női szakasz Beszélgetés Dr. Pelle Andrea ügyvéddel idősebbekre. Ami számomra ijesztő az utób­ bi időben , hogy egyre korábban próbálják ki a fiatalok a kábítószert, tehát most már 12-13 éves fogyasztókról is lehet hallani.: nőtt a 14­ 18 év közöttiek körében is a droghasználat. Véleményem szerint ezek riasztó adatok, az alsó korhatárok nagyon kitolódtak. — Ön a Táraság a Szabadságjogokért egyik ügyvivője. Mikor alakult ez a társaság, és milyen céllal jött létre? — Meséljen a pályája kezdetéről! Hol vég­ zett és hol helyezkedett el egyetem után? — Itt, Pesten végeztem, az ELTE Jogi Karán 1986-ban. Utána - mivel akkor még zárt volt az ügyvédi kamarai rendszer - egy vállaltnál helyezkedtem el Jogi előadóként 1990-ig, majd ebben az évben szakvizsgáztam. Ezután jogtanácsosi munkaközösségben dolgoztam 1991-ig, míg felszabadították az ügyvédi lét­ számot, és azóta ügyvédként dolgozom. — Ön elsősorban a drogjog területén tevé­ kenykedik. Mikor és minek a hatására kez­ dett ezzel foglalkozni? — Még ’88-ban kezdtem el jogsegéllyel fog­ lalkozni, akkor a Demokratikus Ellenzék csi­ nált egy jogsegélyszolgálatot, Független Jogvé­ dő Szolgálatnak hívták. Tehát maga a jogse­ géllyel való kapcsolatom egészen odáig nyúlik vissza az életemben. Ezután 1990-től pszichi­ átriai betegeknek nyújtottam jogsegélyt és 1991-ben jött a drogtéma. Ez tulajdonképpen egy véletlen volt, hiszen akkortáj t gyorsan hí­ re ment, hogy egy jogász úgynevezett „zűrös területen” is vállal jogsegélyszolgálatot, úgy­ hogy megkerestek, hogy nincs-e kedvem ezzel is foglalkozni. Nekem nagyon megtetszett, — Pontosan mit jelent a drogjog? — A drogjog, mint olyan nem számít önálló jogágnak, de a büntetőjog egy nagyon domi­ náns eleme ennek a területnek. Nagyon komplex tevékenység, hiszen lehet munka­ jogi, családjogi vonzata is, ha valaki kábító­ szerezik, gyakran előfordul, hogy munkájá­ nak, családi kötelezettségeinek sem tud ele­ get tenni. A „leglátványosabb” része nyilván a büntetőjogi szankciók érvényesülése. Emel­ lett a betegek jogainak védelme is fő feladat. — Milyen tendencia figyelhető meg most a drogfogyasztásban, mennyire veszélyeztetet­ tek ma a fiatalok? — Általában véve a fiatalokra jellemző a droghasználat, nem a középkorúakra vagy az nyolcadik oldal — 1994-ben alakult a TASZ, alapító tagja is vagyok. Azért hoztuk létre ezt az egyesüle­ tet, hogy a magánszférában előforduló sza­ badságjogokkal foglalkozzunk. Korábban a TASZ alapítói is mind ezen a területen te­ vékenykedtek, így jött a kezdeményezés egy speciálisan szabadságjogokkal foglalkozó egyesület létrehozására, — Mindezek mellett Ön elismert, sikeres ügyvédnő. Személyes tapasztalata szerint nehezebb-e elhelyezkedni és érvényesülni nőként a jogászi pályán? — Nekem nem okozott problémát ezen a té­ ren, hogy nő vagyok Az vitathatatlan, hogy a büntetőjogi területen, ügyvédek között sok­ kal több a férfi, mint a nő. Nem hinném, hogy ennek az az oka, hogy nőként nehezebb betörni, hanem talán, hogy a nők ódzkodnak ettől a témától. Bennem nincsen semmilyen ellenérzés ezzel kapcsolatban, — Ennyi feladat mellett hogyan jut idő a magánéletre, családra? — A családot elég nehéz összeegyeztetni a munkával, de azért az ember megpróbálja vala­ hogy. Nekem is van egy kilencéves kislányom, akivel nem tudok annyi időt tölteni, amennyit szcrcmék, de azt hiszem, sziikscgys kompro­ misszumokat kötni. Abban azért biztos vagyok, hogy a férfiak, akik ügyvédként dolgoznak, sokkal több időt töltenek a munkájukkal, mint én, később járnak haza, clfoglaltabbak. Én azért ezt próbálom kordában tartani, és a lehető leg­ jobban összehangolni, de ez semmiképp sem megy a munka rovására. — Fcgezcítí/ mit üzenne a pályakezdő jo­ gászlányoknak? — Azt, hogy szerintem nyitva a pálya előt­ tük is. Úgy tapasztalom, hogy ügyvédek kö­ zött nincsen semmiféle nemi megkülön­ böztetés, talán az egyes területeken oszlik meg inkább a nemek különböző aránya. GULYÁS JUDIT jr Valami hiányzik. Vegünk egy nagyszerű intézményt a vá-' ros szívében. Egy egyetemet, a tudás tár­ házát. Nézzük meg a történetét, hagyo­ mányait. Büszkék lehetünk, diákok, tana-, rok egyaránt. Vágy mégsem? Mi az, arai miatt elfelhősödik a tekintet? Valami hiányaik... a hz. összetartó erő. Bz a niegíoghatatlan valami, ami közösséggé kovácsolja a ha­ sonló érdeklődési körű embereket. Nem elég az, hogy reggeTmindannyian ugyáti azon a kapun lépünk be', helyiségben hallgatjuk az előadásokat. Esetleg még né­ hány zenés estét töltünk együtt. Kevés ez ahhoz, hogy közösséggé váljunk. "Szinte arctalanná válunk, Barátainkon kívül sen­ kit hém hallgatunk meg. Kis sejtekbe tö­ mörülünk, éljük beszűkült életünket, semmi egyéb nem érdekel bennünket. Tesszük ezt akkor, amikor amúgy is ^ülekeznek a sötiSt fel legek. Rohanó világbanelünk. a kihívásokkal pedig nekünk is :^^embe kell nézni. Kínek-kinekhitc, meg­ győződése szerint ÍEgyedüI' nem megy ^/^gy csak keveseknek. Hol lehetne nagyobb az összetartás, mint azon a helyen, ahol Öt éven keresztül nap, mint nap együtt vagyunk. Barátságok, szerelmek szövődnek, némelyik életünk végéig £bg tartani. Valami ~ mégis Hiányzik... Valami más Jellegű kapcsolat. Isíeked nem hiányzik? £ ismered egyáltalán a tanáraidat? Míndí^iket? Tháktársaidat? Ugye, hogy nem? Szükség lenne újra öntevékeny csoport tokra. Ol^nola^, melyek csak beszélget­ nének, politizálnának, előadást szervez­ nek, közösségi szellemre tanítanak. Végté­ re is jogászok leszünk, a közélet szereplői. Jobb lesz a világ, ha tudjuk hasznosítani az itt tanultakat. És nem csak a jogi tudással, az emberi kapcsolatok terén szerzett tapasztalatok hasznosításával. Vin erre lehe­ tőség? Sajnos nincs, legyünk ez ellen! Több érdeklődést, kedves barátaim. Is-, meijük meg egymást. Ha van lehetőség, akkor az egyetemen belül. Ha nincs, akkor azon kívül Merjünk tenni valamit, cseleí,x:. kedni, hogy ha elli^uk e falakat, légiül mire emlékeznünk. íSfe csak a vizsgák megpróbáltatásira, hanem a közös emlé­ keibe is. ^obh kreativitást! E;: Bíekem hiányzik valami! És nckedr íjjji SZABOZE �A Pázmány Öregdiák Szövetségéről Egyetemünk Öregdiák Szövetsége /mert már ilyen is van az Egyetemen!/ emléktáblát helye­ zett el a Vincés nővérek budai rendházának fa­ lán. Ugyanis tíz évvel ezelőtt ebben az épület­ ben kezdte meg működését az Egyetem Böl­ csészettudományi, majd később Jog- és Ál­ lamtudományi Kara is a nővérek befogadó jó­ ságának köszönhetően. A Vincés Irgalmas rend tagjai, az öregdiákok képviselői — ma már megbecsült bölcsészek és jogászok - előtt az Öregdiák Szövetség elnöke, Dr. Kránitz Mihály, a Hittudományi Kar professzora, rá­ mutatott a Katolikus Egyetem egyre inkább megnyilvánuló egyházi és társadalmi jelentő­ ségére, és szavakban is kifejezte azt a köszöne­ tét a nővéreknek, amelyet az emléktábla hir­ det, Dr, Zimányi Vera az Egyetem tanára fel­ idézte az indulás romantikus és valóban hősi korszakát, majd Szauzer Ildikó és Hernádi Zsolt egykori diákok két költeményt adtak elő, Dr. Erdő Péter püspök, rektor méltatta a nő­ vérek áldozatvállalását, ami egyáltalán lehetővé tette az új karok megindulását, majd leleplez­ te és megáldotta az emléktáblát. De mi is az az Öregdiák Szövetség? Röviden összefoglalva az Egyetemünk teológiát, bölcsé­ szetet, jogot majd pedig a későbbiekben infor­ matikát végzett egykori hallgatóinak közösséget, találkozási és kölcsönös informálódási és akár se­ gítségnyújtási lehetőséget is nyújtó olyan szer­ vezet, amelyet az Egyetem sajágának ismer el és a Rektori Hivatalon keresztül kapcsolódik az Egyetemhez. Mindemellett a Szövetség alkal­ mas lehet arra, hogy az Egyetem társadalmi hát­ terét erősítse, például azzal is, hogy vissz^elzést ad a pályájukon mozgó egykori hallgatóknak az oktatás minőségének javítására alkalmas tapasz­ talatairól, ami visszahat a már végzettek diplo­ májának felértékelődésére. /Ez utóbbi szempont jelentőségét éppen a már végzettek tanúsíthagák - tekintettel a felsőoktatásban résztvevők növek­ vő számára és az egyetemek között kialakuló éles versenyre,/ Nem utolsó sorban a Szövetség éb­ ren kívánja tartani az Egyetem szellemiségét tag­ jai körében, s ezáltal növelni kívánja annak társa­ dalmi kisugárzását. Az Öregdiák Szövetség 2001-ben alakult meg. Azóta rendszeresen tarja összejöveteleit minden hónap első péntekén du. 6 órától ajogi Kar dánári Klubjában. /1088 Bp. Szentkirá­ lyi u. 28./ Ezen alkalmakkor egy-egy közér­ deklődésre számot tartó rövid előadásra is sor kerül. /Az eddigiekben az egyetemek kialaku­ lásának történetéről, a külföldi egyetemek öregdiák /alumni/ szervezeteiről, a vallásos­ sággal összefüggő beteges kórképekről (vallás­ patológia) volt szó, de volt egy jó hangulatú kirándulás is. A következőkben az Egyház és politika, az Egyház és a média, a mai filozófiai irányzatok válsága témák kerülnek könnyen emészthető tálalásban terítékre. A karközi jel­ leggel működő — és ennek előnyeit kamatoz­ tató — Szövetség integrálja a jövőben esetleg kari keretek között szerveződő és azonos célú szervezeteket is. A Szövetségbe való jelentkezések a Rektori Hivatal fenti címére küldhetők a Szövetség megjelölésével. Az Öregdiák Szövetség hon­ lapjának elérhetősége: www.ppke.hu BITTSÁNSZKY GÉZA Hétköznapi gonoszságok „Boldogok, akik üldöztetést szenvednek az igazságért!” Senkit nem kímél, csak elindul. Forrása mindig ismeretlen, de ter­ jesztői szerint biztosak. Tévhit, hogy kizárólag nők űzik, de talán a férfiak diszkrétebbek. Kíméletlenül bekígyózott egyetemünk falai közé is. Nem kímél oktatót, titkárnőt, diákot sem... Emberi kapcso­ latokat tehet tönkre. Rossz emberi szokás, de mióta világ a világ, lé­ tezik ,.. Igen, a pletyka. (Kislexikon: hírközlés útján terjedő, gyak­ ran negatív - s egyben nem hiteles- elemet hordózó hír). A jelenség tehát nem új keletű, sokakat foglalkoztat, hasonló címmel egy amerikai film is készült már, ahol a közeg ismerős lehet: egy pár egyetemi hallgató arra volt kíváncsi, hogy milyen gyorsan terjedhet egy hamis pletyka. A filmben persze a dolog lényegét fel­ nagyítva, és túlzásokba esve emberéletet is követelhetett volna a ter­ jesztett hír által elmérgesedett helyzet. Mindenesetre tökéletesen és tanulságosan- végigvezette az információ útját az egyes embertől a másikig, és rámutatott ennek hatásaira is. Következményei és megítélése mindig az adott társadalomtól, közösségtől függ. Mire a füledbe jut, valóságtartalma meglehetősen kicsi, vagy teljesen hiányzik. Tálán te is egy láncszem vagy, de mire észreveszed, már célponttá váltál. Ellentámadást indíthatsz, de akkor soha véget nem érő harcba keveredsz. Érdemes elgondolkodni, kinekjó ez. Mi számít hírértéknek, mi az, ami személyes tapasztalato­ kon alapuló információ, és melyek azok a dolgok, amiket csak pusz­ ta hallomásból hiszünk el, mert elhitetik velünk. Lehet akár, hogy viszolyogsz egy oktatótól, mert mindenki azt mondja rá, vagy „úgy hallottad”, hogy gonosz, de talán egyszer egy jeles­ sel jössz ki tőle... Ekkor már épp az ellenkezőjét állítod, mert saját ta­ pasztalatból beszélhetsz. A pletykánál soha nem igaz a mondás , misze­ rint „Hiszem, ha látom”. Személyes me^yőződés nincs, csak puszta hit, és ez a hit nagyban függ a teijesztő személy iránt érzett bizalmadtól. Az alaptalan vádaskodások nem csak vizsgáztatók esetében merül­ nek fel... Bármely dolgot, ami nem sikerül, - vagy amelyet nem tu­ dunk megfelelően teljesíteni - hajlamosak vagyunk másokra kenni, a felelősséget elhárítani. Egy általad elejtett mondat is okozhat olyan se­ beket másoknak, amelynek semmi köze az igazsághoz, de erre a har­ madik embernek már nincs lehetősége magyarázatot adni. Megéri? Talán vigyáznunk kellene, hogy mit mondunk ki, kiről és mit állítunk. Ártalmatlan dolognak tűnik, sőt, mindennaposnak. Sokan elmennek mellette, de a legtöbb “unatkozó” hallgatónak hobbijává vált. Mind­ egy kiről, és mit, csak legyen téma. Úgy izgalmasabb az élet. Jerome H, Barkow, az evolúciós lélektan jeles képviselője az em­ ber leküzdhetetlen pletykaéhségét abból az alapállásból magyaráz­ za, hogy őseink a pleisztocén korban kisebb csoportokban éltek, amelyek egyszersmind többé-kevésbé rokoni közösségek is voltak. Az ilyen csoportban élő ember sorsát, a pártalálásra - s ennél fogva az utódnemzésre - való esélyét nagymértékben meghatározza, hogy mennyire van tisztában a közösség többi tagjának pillanatnyi körül­ ményeivel. Ha ismeri vetélytársainak, lehetséges szövetségeseinek, a párjaként szóba jöhető személyeknek az egészségi állapotát, anyagi helyzetét, sőt szexuális tevékenységét is, akkor ez megnöveli annak esélyét, hogy a saját érdekeinek legmegfelelőbb módon cselekedjen. Aki jól tud „helyezkedni”, az sikeresebb lehet a többieknél. Igaz, hogy legtöbbször csak a hozzánk közel álló személyek viselt dolgai iránt bírunk érdeklődéssel, jellemző, hogy a teljesen idegen, vagy sorsunkra semmiféle hatást nem gyakorló emberek iránt az ér­ deklődés meglehetősen kicsi vagy hiányzik... Igen ám, de akkor mi­ ért olyan élénk kíváncsiságunk az általunk személyesen nem ismert médiaszemélyiségekkel, színészekkel, politikusokkal kapcsolatban? Talán ez azzal magyarázható, hogy bclcpóztak otthonainkba, ismerjük arcukat, hangjukat, hajlamosak vagyunk őket „ismerősként” kezelni. Talán még szégyelljük is, hogy ennyire érdeklődünk ismeretlen, sőt talán kitalált alakok (például tévésorozathősök) iránt, de „tehe­ tetlenek” vagyunk. Éppúgy, mint a cukros meg a zsíros ételek irán­ ti vonzalmunkkal kapcsolatban , ami szintén az evolúció során ala­ kult ki... Sokszor legyőzi a józan megfontolás parancsát, így nem állhatjuk meg, pedig tudjuk, hogy az ilyen ételektől tartózkodnunk kell, mert fogyasztásuk egészségtelen,,. GULYÁS JUDIT kilencedik oldal �1 " f7fv437f3í'f3^ ■1 3?t ■-.'.ír^. ;ís '*íSfö i .'Í^ÍÍ'S ■jC .t\; , " ■ ^■\‘ * .5. ■ í.\‘. ^J>:, 1 Ib« :xfír .-■ :„ lTi;(W ■¥?«?«>? .'$4.«f.«<Sh».. '-*íí‘v«*l#“ Ki figyel kit? 1í S A ?1 Nagy Testvér személyiségfejlődése 1984-2002-ig F i^orgé Orwell negyvenes években írt regénye kétségtelenül a 20. satíZíJiíl kö-’ zépének egyik legnagyobb, hatású művévé vált. Az angol író nem csak, hogy zseniálisan veszi észre a torzulásokat, amelyek kora gondolkiodá$ának| részét képezik, de remekbe szabottan ülteti is át azokat egy szűk negyven évvel későBh játszódó ntójjíáBa (1948-B^ írta és 1984-ről ^zói), amely szinte telitalálatlcént mulat torz túlerőt a iilágBáBorű alatt is önfeledten tomboló hvtszadik századi diktatúrák beké|Í2élt|pojácaképébe, Az Updike-i NyúlcipőI átinos amerikai türsadalomábrázolása ide, Sylvia Plath zseniális Üvegbwrája| oda, a történelmi ihletésű orwelli utópia meg mindig erősen tartja az első Helyet a *?'■ modern klasszikusok képzeletbeli bestseller-listáján. KiiKiSi; £■ Ez gyakorlatilag persze nem csak annyit je­ lent, hogy az 1984 a szokásosnál gyakrab­ ban villan elő egy-egy lilahajú világmegvál­ tó tarisznyájából a Szabó Ervin könyvtár eldugottabb zugaiban, és még csak nem is azt, hogy a tömör, de annál célratörőbb címválasztás miatt, még egy erősen reál be­ állítottságú valakit is képes elmozdítani a szépirodalom kimeríthetetlen világa felé, hanem ennél sokkalta többet. Története­ sen azt, hogy a mű beleolvadt abba a bár sok forrásból táplálkozó, de többé-kevésbé egységesnek mondható hagyományba, amelyet sokak szerint találóan, mások sze­ rint nem kis túlzással „civilizált kultúrá­ nak” nevezünk. Ami viszont egy általános műveltség ré­ szévé válik, annak tudomásul kell vennie, hogy ezzel együtt jár a kikerülhetetlenség is. Azaz idézik, hivatkoznak rá, ötletet meríte­ nek belőle, és ha nem vigyáz magára, gyak­ ran a kisiskolások (ha nem is kötelező, de) melegen ajánlott olvasmányai között találja magát. Valószínűleg egy ilyen ötlctmerítésnek lehetünk tanúi akkor is, ha 1997-98 táján Hollandiába látogatunk, ahol egy kis tévés csoport, egy teljesen új, eddigiektől elütő tévéműsor képernyőre tűzését tervezgeti Big Brother néven. Nem show ez még ekkor (ahhoz Amerika is kell), főleg nem „valóságshow”. Az újságok rejtélyesen hallgatnak a pontosabb műfaji meghatáro­ zásokról. Ennek ellenére, talán a műsor megindulása előtti végletekig menő sejtetésnek, talán a jól sikerült beharangozás­ nak köszönhetően a Big Brother egész Hollandia szerte óriási siker lesz. Nap mint nap százezreket vonz a képernyő elé, és meg kell hagyni, teljesen egyedi él­ ményt nyújt, a televíziózás egy soha nem látott lehetőségét villantva meg a tévéné­ zők számára. tizedik oldal „ ___' Pedig az alapötlet első ránézésre nem is olyan bonyolult. Az alkotókat egyetlen cél mozgatja: legyőzni a hazugságot. Tudvalevő ugyanis, hogy a televíziózásban az élő műso­ rok bemondói bakijain kívül a nem játszik sok szerepet a véletlen. De nemcsak itt nem szívesen látott vendég ő, semelyik mestersé­ gesen teremtett világban nem az, ahol a bel­ ső valóságot óráról órára, percről percre „for­ mára szerkesztik”. Lehet a tévét szeretni, és lehet gyűlölni, azt viszont mindenképpen el kell ismerni, hogy a műsorok nagy része (főleg az előre elkészített műsorokról beszélek) egyfajta negatív megközelítésből, nem mások, mint vágások és szerkesztések halmazai, melyek bár a valóságról szólnak, mégis ezt jelle­ gükből adódóan egyfajta, magától a való­ ságtól eltérő, tökéletesre szerkesztett for­ mában teszik. Talán ez a művalóság lehetett az oka, hogy nálam sokkal okosabbak cikkek száza­ it írták a televíziózás személyiségtorzító ha­ tásáról. Itt persze most arról van szó, hogy ha az ember sokat néz tévét (azon is a meg­ felelő csatornákat), akkor hajlamos egy idő után elbutulni, mert ez tény és való. Ami a komolyabb probléma, az nem más, mint a kisebbségi komplexus, amelyet a valóságnak ez a tökéletesre szabott imitációja képes okozni. Ugyanis éppen az a gond a minden­ napokkal foglalkozó szerkesztett műsorok­ kal, hogy bár egy részről minél hatásosab­ bak szeretnének lenni, másik részről pedig minél nagyobb tájékoztatást szeretnének nyújtani arról a valóságból kiollózott szelet­ ről, amivel foglalkoznak, csak nagy igyeke­ zetükben éppen azt felejtik el, hogy közben pont az általuk imitált valóságot csorbítják meg. Ugyanis a valóság pontosan attól válik valósággá, hogy a véletlenek őszintesége „valóság ízűvé” teszi, (anélkül meg olyan, mintha a jó zsíros marhacsülök helyett gép­ sonkát enne az ember). Ez persze nem hi­ bája a szerkesztett műsoroknak, (mert mi­ lyen legyen egy szerencsétlen vetélkedő, vagy autósmagazin, ha nem tökéletesre szerkesztett), csupán egy tény, amivel ha nincs tisztában az ember (és nem tudja he­ lyesen, szétválasztva kezelni a tévé és a való­ ság világát), könnyen eljuthat a komolyabb személyiségzavarokig. Körülbelül ettől a szerkesztett „gépsonka­ világtól” szeretett volna megszabadulni a hollandiai első Big Brother-készítő csoport is, amely már a célját ismerte, az pedig, mint tudjuk a mai világban pillanatokon belül ké­ pes szentesíteni az eszközt is. Először is persze alanyokat kellett talál­ ni, akik vállalják, hogy a mindennapjaik eseményei folyamatosan megfigyelés tár­ gyává válhasson. Ehhez manapság nem kell sok, csak valami jó borsos összegű csaloga­ tó, és máris akad jelentkező bőven, sőt, ha az egészet vetélkedőkeretbe öltöztetik, még csak nem is kell mindenkinek fizetni. De hogyan lehetséges az, hogy az élet min­ den egyes másodperce videó-szalagra ke­ rülhessen? Hogyan lehetséges, hogy min­ den látható, és hallható legyen, a kamerák kijátszásának legminimálisabb kockázata nélkül. A kérdésekre Orwell regényének mindent tudó karaktere, a Nagy Testvér adja meg a választ, akiről később az egész műsor a nevét kapja majd: a mindent tudó, mindent látó Nagy Testvér, a Nagy Testvér, aki figyel téged, akinek virtuális szemei elől nincs menekvés. Nincs mese tehát, szükség van egy beha­ tárolt térre, meg rengeteg kamerára (még a WC-be is, hisz a rest kétszer fárad). Mert a lényeg pontosan ez: hogy a valóság semelyik pillanatra ne iszkolhasson el a szem elől, hogy mindenki belebújhasson a Nagy testvér szerepébe, és mindentudóvá válhasson arra a térre nézve, amely a kamerák által átfogott világot jelenti. A stáb pedig, bár lehet őket egekig magasz­ talni azért, amit tettek, és lehet piszkosul szid­ ni azért, amit tettükkel elindítottak, de min­ denképpen egyedi dolgot visz véghez: sikerül összevegyítenie a televízió szerkesztett világát a valósággal, amelyet eddig a képernyő másik oldalán csak megvágva, beszerkesztve láthat­ tunk; sikerül a képernyő tökéletességét meg­ fertőznie egyfajta csetlő-botló tökéletlenség­ gel, amelyben minden imitáció nélkül úgy folynak a dolgok, mint a kinti világban. �. iisrtír|í*^- ík... . . .U é ...... L í': ■ lí ss ,SÍ4,,..- •'■>-«S<líSfSííiW • «* -ííesfs ,í!í^Qí-l' í"; f'í?3 ** Hollandia lázban ég tehát, Amerika pe­ dig hitetlenkedve figyeli a nézettségi inde­ xeket: eddig azt hitte, ilyet csak az ő licenceműsorai képesek produkálni. Előbb-utóbb azonban a határtalan pénzvágy (no meg a sárga irigység) elhatalmasodik a büszkesé­ gen is, és Amerika (nem tudom pontosan, de) talán története először licence-jogot vá­ sárol Európából. Amerikában is végigsöpör tehát a Big Brother-láz, amely a vártnál egy árnyalattal szerényebb ugyan, de még így is dollármillió­ kat jelent a forgalmazóknak. Hogy mi az oka a gyengébb szereplésnek (ami persze egyáltalán nem gyenge, hisz az emberek nagy százaléka az utcán így sem hajlandó másról beszélni.) dalán az, hogy akármilyen furcsa, az eredetileg holland műsor természetes láncszemként épül bele az amerikai szórakoztató-televíziózás evolúciójába (ellentétben a magyarral, amire később kitérek). Itt ugyanis a kilencve­ nes évek elején egyfajta stagnálás figyelhető meg, amely újfajta igények megjelenését hoz­ za magával. Egy idŐ után ugyanis unalmas tud lenni a végelláthatatlan félórás tévésorozatok (akkoriban: Home improvement. Egy rém rendes család, Step by Step, Fresh Prince of Bel Air stb.) arzenálja, és az általuk nyújtotta csökkenő élvezeti érték. Hisz azt még ők is tudják magukról, hogy mind ugyanarról szól­ nak, és enyhe derültséget sugározva végered­ ményben mindannyian azt a kicsit közönyös amerikai „műidillt” sugározzák (nincsenek extrém meghökkentések, nincs túlfeszítettség), amely ma is eredményesen működteti azt az egész társadalmat. Megjelenik azonban egy ezzel ellentétes, másik igény is, amely a puncsmassza mögé el­ bújtatott valóság egy-cgy részének megraga­ dását tűzi ki célul, vagyis „rendben van gyere­ kek, tudjuk, hogy van ez a puncsmassza, de ne hülyéskedjetek már, hisz mindenki tisztában van vele, hogy ez csak látszat, nosza rajta hát, rántsuk le a leplet, és hadd lássuk csak, ami mögötte van”. így születik meg tehát az új szenzáció­ forrás, amely képes arra, hogy újra feltüzel­ je a fél álomban szendergő fogyasztói társa­ dalmat, és az utca emberének többségét új­ ra a televízió elé rángassa. Beköltözik tehát a való világ a képernyő másik oldalára, ha csak időlegesen is, a ki­ lencvenes évek közepén tehát nagyokat de­ rülhetünk a kandi kamerákon, betegre rö­ höghetjük magunkat a „hóm-vidijókon”, és rémülten a szánk elé kaphatjuk a kezünket, amint két nő szitkozódva egymás haját tépi a Jerry Springer show-ban. A képernyőn mű könnyek helyett igazi könnyek folynak, a két Jerry Springeres nő kezében igazi haj­ szálak tapadnak izzadt csomóban. Az ameri- kai társadalom egy „nézettségindexként” áll ki az ekkor még tág értelemben vett valóságshow-k mellett, és mialatt a képernyőn keresztül tömik magukba a valóságot (a tény, hogy később ez a valóság ugyanúgy. mint a tökéletesre szerkesztett műsorok, so­ kak számára a „valódi” valóság helyébe lép, egy külön kétoldalas cikket érdemelne), már erősen gondolkodnak egy következő kérdésen: Elég-e ennyi valóságból, vagy még többet akarunk tőle? A kérdésre, a válasz olyannyira egyértelmű, hogy a holland licenszű Big Brother, bár nagy sírás-rívás és huzavona kö­ zepette, de a nagy profit reményében az .«1 v* ■ 'M h SSf A ■ í « « ,*íf^ ff 4 Egy ország figyeli lélegzetvisszafojtva, mi lesz a nemzet Zsanijával amerikai képernyőkre kerül, és ugyan az előzmények miatt nem képes akkorát ütni, mégis vérbeli „show” válik belőle (szegény Jay Leno). Pár év múlva pedig ugyanez a show atyja lehet annak a máig tomboló reality forradalomnak, amely különböző ötletű „reality show”-kal (Elimidate, Murder in small town X, Fear Factor, The Mole, Meet my Folks) máig uralja az amerikai kép­ ernyőket este nyolc óra tájékában, a filmké­ szítők legnagyobb bánatára. Talán a társadalmi viszonyok miatt is, de más jellegű műsor ez, mint Hollandiában. Kevésbé féktelen, kevésbé vad, kevésbé hat­ ja át az a zabolátlan, szabad(os?) szellem, mint európai iker (Nagy) testvérét. Ki­ egyensúlyozott, józan, taktikus csata folyik a főnyereményért, igazi társasjáték háromdi­ menziós szereplőkkel. Talán az amerikai öntudat egy pozitív arcát vélhetjük felfedez­ ni benne (igen, olyan is van!), ami abban az egyszerű tényben mutatkozik meg, hogy: alapvetően pozitívan viszonyulok a másik- hoz, ha ő is alapvetően pozitívan viszonyult hozzám. Egy ilyen hozzáállással pedig akar­ va akaratlanul a tolerancia válik (legalább formálisan) azzá az alapmértékké, amely mentén a játékos közösség egyfajta ítélő­ székként kiszavazhatja az ettől eltérő magatartású tagjait (tisztára mint a falusi bírásko­ dás a középkorban). Persze lehet azt mondani, hogy minden a játékosok beválogatásától függ, de szep­ temberben a Big Brother 3 fejeződött be az Egyesült Államokban, és véleményem sze­ rint mindvégig meg volt az belső összhang, amelyet az első két játéknál is felfedeztem. És utólag visszagondolva akkor kezdek el csak irigykedni erre a belső összhangra, amikor öt perc után ordítva kapcsolom ki a tévét a magyar változat láttán. Tudvalevő, hogy a ma már az európai országok mind­ egyikében vetített show egy kicsit más sza­ bályokkal indult útjára, de mintha nálunk az egyetlen szabály az lenne, hogy: Felejts el mindent, amit a jó ízlésről és az erkölcsről valaha hallottál! (Valószínűleg tényleg vala­ mi ilyen jellegű arcot akartak adni a Big Brother-nek a magyar készítők, hiszen a weboldalon csak úgy hemzsegnek a szexuá­ lis témák a „Házzal” kapcsolatban, ellentét­ ben Amerikával, ahol ez az elem csak egy szinte elhanyagolható részét teszi ki a ház­ ban történt eseményekkel foglalkozó írá­ soknak, videóknak). Most nem szeretnék mindenkit egyen­ ként földbe döngölni, aki abban a show-ban él és létezik, hisz ennek az írásnak a célja egé­ szen más, és egyébként is megtették (mert sajnos meg kellett tenniük) ezt cikkek száza­ iban nálam sokkal okosabbak, akik tintát és papírt nem kímélve adtak hangot felháboro­ dásuknak az utóbbi hetekben minden lehet­ séges médiumban. Inkább azon gondolkodnék el a Nagy Testvér fejlődésének utolsó, magyar állomá­ sához érve, hogy a nyugati kereskedelmi mé­ diumokat szolgai módon követő hazaiak, akik nyolc év alatt erőltették rá a szórakozta­ tó műsorok „evolúcióját” (a feszített tempó­ jú licence-műsor átvétellel megerőszakolva a természetes fejlődést) a könnyű televíziózást kedvelő nézőközönségre, vajon nem azzal kívánják-e feledtetni azt, hogy valójában tel­ jességgel figyelmen kívül hagyják a valódi igényeket, hogy licence-műsoraikat a sokko­ lás nem titkolt szándékával ordenáré köntös­ be öltöztetik? Vajon nincsenek annak tudatá­ ban, hogy rombolnak ezzel? Vajon nincsenek tudatában, hogy azoknak az erkölcsöknek a maradványain tipornak, amelyet, bár tizen­ három éve megvan a lehetőségünk, mégsem tudunk igazán újjáéleszteni? ZS. M. & R. NY tizenegyedik oldal �Ilir «aHBHb A Sándor-palota A Sandor grófoktól a helyreállításig 77T^'í=^^ Os-Buda várának azon a terén, a hol Haidan Hunyadi Eászlőt lefejezték................... áll j , .. íegy egyszerű, kissé nyomott építésű ház, mely a Felvidéken megjárná kastély-1 ínak, az alföldi magyar városkák valamelyikében talán palotának is neveznék, de a főváros hatalmas épületei között csak azért érdemli ki a fennhéjázó elnevezését, mert tienne lakik Magyarország nagyura, legelső tisztviselőbe, a; Ima^^r miniszter-elnök...'M ti' 1 Vasárnapi Újság, 1890. március íó.): 5 w Î >* A Sándor-palota egy régi metszeten A palota telkét 1803-ben vásárolta meg Sán­ dor Vince gróf és Szapáry Anna grófnő, a rajta lévő épületekkel együtt. Ezt követően, 1805 és 1806 között, valószínűleg Johann Amann, bécsi építész tervei alapján, egy tö­ rök idők alatt romba dőlt ferences kolostor alapfalait is felhasználva épült fel a Sándorpalota. Az épület szobrászati díszeit Antal Kirchmayer bajor szobrász készítette. Az egész palotát a Magyarországon akkortájt még nemigen használt központi fűtéssel szerelték fel, s mint egy 1822-es leírás meg­ örökítette: még az istálló mennyezetét is „toszkánai oszlopsor tartotta, s a lovak ele­ dele márványmedencékben állott”. A palota élete már kezdettől fogva öszszekapcsolódott a politikával. A grófi házas­ pár ugyanis igen jó barátságban volt a Bécsbcn akkor uralkodó Ferenc császár öccsével, József nádorral, aki, miután 1801-ben meg­ özvegyült, udvari kötelezettségeinek barátai lakában tett eleget. Mi több, egyes krónikák szerint 1815-ben vagy 1816-ban itt látták vendégül Budán jártukban a nádor bátyját, Ferenc császárt és annak friss szövetségesét, tizenkettedik oldal I. Sándor orosz cárt is. Talán a nagy vendég­ járás miatt is került sor 1817-ben a palota kibővítésére, amikor is az északi és a keleti, addig földszintes szárnyra is emelet épült, s télikert, a kor nagy divatjának megfel­ elően..,. Am Sándor grófék már nem sokáig élvezhették palotájukat, - 1831-ben eladták azt az itáliai gyökerű. Magyarországra az 1800-as évek elején betelepülő arisztokra­ táknak, a Pallavicinieknek. 1848-ban a pest-budai tömeg mégis az előző tulajdonos miatt próbálta meg fel­ gyújtani az épületet, mert köztudottá vált: Metternich felesége nem más, mint a palo­ ta névadójának, Sándor Vince grófnak a leá­ nya. Ám nagy kár nem keletkezhetett, hi­ szen amikor Albrecht főherceg. Magyaror­ szág kormányzója és főparancsnoka 1851ben beköltözött ide, különösebb ráfordítás nélkül tette politikai centrummá az épüle­ tet. .. .Hogy a Pallavicinick mennyi lakbért kap­ tak Haynau utódjától, arról nem maradt fenn adat, ám azt tudni, hogy a kiegyezéskor Andrássy Gyula miniszterelnök immár kor­ mányrezidenciának szemelte ki a királyi várpalota szomszédságában álló palotát. A miniszterelnökség a teljességgel kiürí­ tett épületet saját - pontosabban a korszak jeles építésze, Ybl Miklós - ízlése szerint rendezte be. Az osztrák udvar a Kiegyezés jegyében a bécsi magyar kancellária kol­ lekciójából mintegy 80 értékes bútort is a miniszterelnök rendelkezésére bocsátott. Ekkor alakította ki Ybl a híres tükörter­ met, a minisztertanácsi saroktermet és a miniszterelnöki dolgozószobát is. 1875ben Ferenc Józseftől Tisza Kálmán is megkapta ajándékát: az egykori bécsi ma­ gyar kancelláriából a Sándor-palotába ke­ rültek - számos barokk bútor társaságá­ ban - azok az óriási méretű gobelinek, amelyeket aztán a szovjet csapatok hadi­ zsákmányként hurcoltak el... Nem sokkal később persze se szeri, se száma a panaszoknak, melyek szerint a palota egyre szűkösebb a miniszterelnök­ ség számára. Végül 1899 májusára kitűz­ ték, majd ideiglenesen el is halasztották az épület bontását. Még megszülethetett azonban Krumpholz Ádám építésznek - utóbb az irattárak mélyére süllyedt - ter­ ve is, amely szerint a miniszterelnöki pa­ lotát előbb 150-200 méterrel arrébb, az ugyancsak lebontásra ítélt Várszínház he­ lyére kívánta tolni, majd a kecses klasszi­ cista épületet négyemeletes monstrummá Ö7 •: 1 ■ ; j- Tárgyaló a palotában, 1940 körül alakította volna, A pénz hiánya miatt ettől is megmenekült Sándor-palotában előbb 1910-ben, majd 1929 és 1931 között zaj­ lottak nagyobb szabású belső átépítési munkálatok, az utóbbi alkalommal Hikisch Rezső építész tervei szerint. Ek­ kor, a harmincas évek elején újították fel a miniszterelnöki lakosztályt is. �A Sándor-palotában természetesen gya­ korta történtek fontos események. Itt fo­ galmazódtak meg például 1921 decembe­ rében a Bethlen-Peyer-paktum passzusai. 1941 áprilisában az épület falai között lett öngyilkos Teleki Pál miniszterelnök, mi­ után megírta nevezetes levelét Horthy Miklós kormányzónak.... Budapest ostroma végzetesen érintette a Várnegyedet, s vele a Sándor-palotát. Az épület rommá lett, de a teljes lebontástól csodával határos módon - megmenekült, így 1955-ben szerkezeti helyreállítási tervek készülhettek, amelyek azonban nem követ­ ték a palota eredeti struktúráját, - hiszen eredeti rajzok nem álltak rendelkezésre. A palota tudományos dokumentációját Czagány György készítette 1961-ben. Falkutatásokra 1982-ben került sor, ame­ lyek alapján elkészülhetett Pusztai László munkája, az épület külső-belső műemlé­ ki dokumentációja. 1985-ben került sor a külső homlokzat helyreállítására, - az ud­ var és a belső terek azonban még mindig a háború nyomait hordozták. A kilencvenes években történt az épület helyén egykor állt ferences kolostor ma­ radványainak feltárása, amellyel párhuza­ mosan falkutatás és művészettörténeti adatgyűjtés is folyt. A Budai Várgondnok­ ság Kht. végül 1999-ben tett tárgyalásos közbeszerzési ajánlatot a teljes, műemléki helyreállítás terveinek elkészítésére, - a miniszterelnök és kabinetirodája elhelye­ zése számára. A tervezés során fő szem­ pont volt az épület eredeti térstruktúrájá­ nak mind hitelesebb rekonstrukciója, összhangban az akkori kívánalom — a min­ denkori miniszterelnökség elhelyezése — támasztotta követelményekkel. Ma a palota emeletének déli termei há­ rom építési idő nyomait őrzik. A legko­ rábbi, kora klasszicista vagy empire stílust a kerek szalon, a kis empire szalon és a tü­ körterem képviseli. A miniszterelnökség­ gé alakítást, Ybl tevékenységét, a klasszicizáló neobarokk Mária Terézia-szalon és a gobelinterem (kék szalon) fémjelzi. Az 1920-as éveknek, s Hikisch Rezső neoempire-jának nyomait a miniszterel­ nöki sarokszoba és a miniszteri váró rep­ rezentálja. A helyreállítás során a díszter­ mek falburkolatai és mennyezetei az ere­ deti szerint készültek. Az udvaron az el­ pusztult Neptún-kút is újjászületett. Szikrázó csillárok, függönyök, cserép­ kályhák, bútorok, szőnyegek és festmé­ nyek teszik teljessé a történeti tereket... BÁLINT GYÖRGY RUDOLF Az Ecseri Hogy miért jó kimenni az „Ecserire”? Nem tudom. Hiszen nem uta- B zom régiségben, s komo- 9 lyabb darabokat - egy- ■ előre - meg sem enged- 8 hetek magamnak. Mert ff régen letűntek már azok 8 az idők, amikor szebb- 8 nél szebb, a szemétből kihalászott tárgyakat P szerezhetett (volna) az i ember bagóért; s becsesebbnél becsesebb kurió- ! zumok jutottak ki az or­ szágból, - a jópénzű nyugati közönség nem kis örömére... •ti ' ■ Ma kőkemény biznisz mind­ ez, s aligha vehetünk itt bár­ mit igazán olcsón. Pedig tényleg nagy a kínálat: nagy­ mama levetett, rongyos cipő­ jétől kezdve, kopott cilinde­ reken át, a legfinomabb kivi­ telű falikarig minden kapha­ Tóramutató. Avatott kezekben tó. Az igénytelenek a legócsményt viszont alig látni valamirevalót, kább giecset, az emberesebb pénztárcájúak nevenincs önjelöltek mázolmányai a leg­ - egy kis jó ízléssel megáldva a legkülön­ legesebb ezüstneműt is megtalálhatják. De gyakoribbak, sőt: minden mennyiségben van itt ’56-os forradalmi újság - a Magyar fellelhetők. A bútorok most jobbak, mint Honvéd - , ami összesen egy ív, azaz négy legutóbb: szépen helyrehozott komód, oldal, s mégis ezrekért várja új gazdáját. varróasztal - ezt vegye, aki akarja — , Akad tranzisztoros rádió; vagy gramofon, smizett, vagy csőbútor a harmincas (!) potom nyolcvanezerért, amelyet a jobb sze­ évekből. De van elegáns dohányzóasztal, műek természetesen nem vesznek meg. Hi­ faragott lábú fotel (az igényesebbeknek: szen aligha lehetséges, hogy ezek a kiglan­ fauteuil), és hajlított fából készült, kecses colt darabok - - eredetileg is furnérlemezből fogas is... készültek volna, vagy, hogy az angol márká­ Persze nem mind arany, ami fénylik: az jú remekekben eredetileg is szovjet szerke­ egyszeri vevő pillanatok alatt válhat az zet tekerte volna a bakelitet... élelmes kereskedők áldozatává. S most Amott egy nem túl szép kivitelű tóramu­ két német hölgyet látunk kézzel-lábbal tatót fogdos valaki, s természetesen fogal­ alkudni egy ametiszt-berakásos, ezüst ma sincs, mit tart a kezében. De lehet, karkötőre, de drágának találják és sarkon hogy megveszi ezt a nem is tudja, de érfordulnak. Egy másik pultnál egy angol dekes Hiszen ezüstből 5,.valamit”. lány dicsekszik barátnőjének, milyen ol­ készült... Igen, az ezüst Magyarországon csón sikerült ezüst cigarettásdobozt ven­ még mindig alulértékelt, az, amit talán nie, s amikor a stanicli rejtekéből előhúz­ még mindig érdemes megvenni, ha vala­ za szerzeményét, - megsajnálom. Az Ál­ ki a befektetés szándékával válogat a pia­ lami Pénzverő néhány év előtti katalógu­ con. S talál is egyet-mást: az elefántcsontsában láttam ugyanilyet. Alpakkából ké­ berakásos, ezüst desszerteskészlet éppúgy szült. Szegényke... megtalálható, mint az ezüsttalpú kristály­ BÁLINT GYÖRGY RUDOLF váza, vagy egy szép bonbonnière. Fest- tizenharmadik oldal �■ .<11— Apor Vilmos üzenete Òt éve avatták boldoggá a vértanúhalált halt püspököt A kereszt erősíti a szelídeket és szelídí­ ti az erőseket Apor Vilmos ' 1997. november 9.-én Rómában i avatta boldoggá 11. János Pál pápá a: Szent Péter téren sok ezer hívő, j köztük közel négyezer tnagyáf zá- ‘ , rándok előtt az 1945 húsvétján már( tírhalált halt^áró Apor Vilmos volt j ' íí^gyar püspököt. De ki is volt ő, és . mit üzen példamutatása nekünk, ma élőknek? Dr. báró altorjai Apor Vilmos törzsökös szé­ kely főnemesei családból származott. A le­ genda szerint Csaba királyfi Upor törzsének leszármazottja. A Háromszék megyei Apo­ rok ősi otthona, a Jókai által is megénekelt Bálványosvár a hasonnevű, cukorsüvegalakú kősziklán állott. Az erdélyi politikai életben állandóan szerepet játszó család tag­ jai a legnehezebb időkben is hűek maradtak katolikus hitükhöz. Miután az egykor nagy­ kiterjedésű családi birtokuk már csak né­ hány száz holdra zsugorodott össze, a család férfi tagjai nemzedékeken keresztül hivatalnokoskodással keresték kenyerüket. Apor Vilmos, mint a kilencgyermekes csaIád egyik legfiatalabb gyermeke született 1892, február 29-én Segesváron. Középis­ koláit jezsuita kollégiumokban végezte, teo­ lógiát az innsbrucki egyetemen tanult, ott is doktorált. 1915-ben szenteltek pappá. Gyu­ lán volt káplán, majd katonalelkész egy kór­ házvonaton. 1918-tól plébános lesz Gyulán. Már ekkor, fiatal papként ismert volt a sze­ gényekért vállalt felelősségérzetéről, akik­ nek otthont is létrehozott. A győri püspöki széket 1941. március 2án foglalta el. Mint püspök bátran szembe­ szállt az a hatalom túlkapásaival, mindent el­ követett az üldözöttekért, fellépett a győri zsidó gettó építése ellen, még Hitlernél is magánlevélben tiltakozott. A frontvonal 1945 húsvét tájékán elérte Győrt. Nagyhétfőn és Nagykedden a mosoni Dunaág és az Öregrába összefolyá­ sának háromszögén álló Püspökvár csonka­ tornyáról már látni lehetett a harcok ke­ reszttüzébe került falvak égő házait. Nagy­ szerdán, 1945. március 28-án délelőtt már Győr ellen is okádták a tüzet az orosz ágyúk. A védők visszavonultak a két folyó északi, oldal ? "3 illetőleg nyugati oldalára. Átkelésük után felrobbantották a hidakat és új állásaikból aknatüzet zúdítottak a belvárosba bevonuló oroszokra. Az ősi vár több méteres falaiban sem az orosz ágyúk, sem a német aknák nem tud­ tak kárt tenni. De ott állott a közelben védelem nélkül - a Szent István által ala­ pított székesegyház. A püspök a becsapó­ dások morajáról próbált a találat helyére következtetni. Amitől félt, délután három órakor bekövetkezett. Egy gyújtóbomba eltalálta a tornyot. Az égő torony rázuhant a templom tetőzetére és azt felgyújtotta. A szörnyű hír annyira megrendítette a püs­ pököt, hogy ledőlt az óvóhely pihenőjére és keservesen sírt. Nem sok ideje maradt azonban a bánkódásra. Az óvóhely ^tájában hamarosan megjelen­ tek a „felszabadítók”. Apor püspök kitörölte szeméből a könnyeket és a szárnyai alá mene­ kült hívek elé állva méltóságteljes nyu^lommal fogadta a betolakodókat. Nagyszerdán jártak első alkalommal szovjet katonák a Püspökvárban: „géppisz­ tolyok, revolverek szegeződtek a mellek­ nek, az értelmetlen kiabálásokra a kezek a magasba lendülnek és kezdődik a motozás. Vilmos püspök sem kivétel. Személyesen áll őrt az ajtóban. Már öt-hat külön erre a célra vett zsebórát leadott, de mindig újak jönnek, követelőznek, s géppisztollyal ha­ donásznak. A püspök türelme határtalan. Jóságos szeme hol mosolyog, hol szikrázik az elszántságtól...” Egész éjjel nem aludt. Nagycsütörtökön reggel korán elmondta - clctc utolsó szentmiséjét az óvóhelyen. A nap folyamán eltávolodott a harci zaj, de egymás után özönlöttek a katonák: „fosz­ togatnak, követelőznek. Vilmos püspök áll­ ja a harcot. Velük megy a pincébe, a torony­ ba, mindenütt ott van, ahol veszély fenye­ get”. Egy igen durván fellépő csoport veze­ tőjével vitába keveredett. A vezető félre akarta lökni az ajtóból. A püspök nem enge­ dett. Erre az egyik szovjet katona nyeglén oda szólt a vezetőnek: „Eressz bele néhány >1 golyót a hasába! Amikor a katonák eltávolodtak, valaki a várba menekültek közül arra kérte a püspö­ köt, hogy ne kerüljön összetűzésbe az oro­ szokkal, mert még baja lehet belőle. A püs­ pök a rá jellemző szelíd határozottsággal azt felelte, hogy azokat, akiket rá bíztak, min­ den áron meg fogja védeni. A Nagycsütörtökről Nagypéntekre vir­ radó éjszakát átvirrasztotta. A nagypénteki csonka mise bemutatásáról már szó sem lehetett, de kora reggel felolvasta Krisztus szenvedésének evangéliumi történetét. w',Sohasem volt az olyan megrázó, mint azon a napon, abban a lelki állapotban”. Úgy tíz óra tájban kisebb vöröskatona csoport érkezett. Végigjárták a pincehelysé­ geket, de nem követelőztek. Ellenkezőleg. Feltűnően barátságosan viselkedtek. Közü­ lük az egyik magyarul is tudott. Az óvóhely lakói még derültek is rajta: „Papa Karcagról, neve Király, háborúban szoldát, maradni oroszban, elvette mama, én félmagyar, kicsi tudni magyar,..”. Akkor még senki nem sej­ tette, hogy a barátságos csoport küldetésé­ nek célja a helyzet kikémlelése volt. A nap folyamán a Győrbe érkezett orosz parancs­ nokság egyik részlege a Városházán, a másik a Tápintézetben ütött tanyát. Amikor a püs­ pök erről értesült, követeket küldött hozzá­ juk, hogy a püspökvár számára védelmet kérjenek a katonák garázdálkodása ellen. Mindkét helyen fogadták őket ugyan, sőt meg is hallgatták a püspök üzenetét, misze­ rint Ő személyesen tartotta vissza alattvalóit az oroszok előli meneküléstől, s most saját házában kell a túlzottnak hitt hírek valódi- �ê;. ï O - A J. ságát átélnie, de végül semmi védelmi biz­ tonságot nem ígértek nekik. A délután végén, úgy hét óra tájban visszajött a délelőtti barátságos csoport, ezút­ tal azonban meglehetősen ittas állapotban. Egy őrnagy vezette őket. Hangos szóval fiatal nőket követeltek, „krumpli-pucolásra és egy kis házimunkára”. A pinccfcljáróban szor­ goskodó asszonyok ijedtükben kiugráltak az ablakon. A kiabálásra a püspök azonnal felsi­ etett a tágas földszinti helységbe. A délceg termetű és vállas főpapnál is magasabb és tes­ tesebb őrnagy megismételte a követelést. A püspök határozott nemmel válaszolt, de megígérte, hogy a házimunkához szükséges csoportot önkéntesen jelentkező idősebb férfiakból és nőkből összeállítja. Az Őrnagy visszautasította az ajánlatot. Ragaszkodott a fiatal nők kiszolgálásához. A tolmács, egy Bé­ késcsabáról menekült és szlovákul gyengén tudó orvos, egyre ijedtebben próbálta vissza­ adni a heves vita mondatait. A katonák percről percre fenyegetőbben viselkedtek. A püspök azonban rettenthe­ tetlen maradt. Végül felhúzott géppisztolylyal kényszerítették arra, hogy lemenjen pincébe. Az őrnagy, miután három katonát az ajtó elé állított, hármat pedig a fiatal nők felkuta­ tására küldött, lement a pincébe. A püspök a lépcső előtt fogadta. A szovjet tiszt egyre go­ rombább lett. A püspök ellökte magától el­ lenfelének hadonászó kezeit és halhatatlanul kitartott eredeti álláspontja mellett, hogy a lá­ nyokat és fiatal asszonyokat nem engedi ki a házból. A minden érvéből kifogyott őrnagy végül olyan dühös lett, hogy kirántotta pisz­ tolyát. Lőni azonban nem tudott, mert a röp­ ke pillanat alatt, amíg kezei a fegyver kibizto­ sításával voltak elfoglalva, a püspök mögéje ugrott és két könyökét hátraszorítva és a lép­ csőn maga előtt tolva, az óvóhely elhagyására kényszerítette. Ettől kezdve villámgyorsan követték egymást az események. Felülről kétség­ beesett sikongatás hangzott. A katonák megtalálták az almáspincében elbújt fiatal nőket és ráncigái iák őket kifelé. A püspök felrohant az előtérbe. Utána a di­ ákkorú Pálffy Sándor gróf Annak nyomában két pap. A saját biztonságával egyáltalán nem törődő főpásztor feltartott kezekkel haragos „Hinaus!... Hinaus!” (Ki innen!) kiáltással kö­ vetelte a katonák távozását. Erre az őrnagy vagy egyik embere tüzelni kezdett. A sorozat első három golyója az elő­ tér mennyezetébe fúródott. A következő hármat a fiatal gróf kapta. Apor püspök is há­ rom golyót kapott. Az egyik jobb kaijánál a reverenda és ing kezelőjét lyukasztotta át. A másik a homlokát súrolta, de csontot nem ért. A harmadik, a halálos, a köldöke felett hatolt a hasüregbe. A homlokáról kiömlő vér vcgigcsorgott az arcán, és vörösre festette a kövezetei. A katonák „hősi tettük” következményét látva elengedtek áldozataikat és kiszaladtak az épületből. A püspököt két papja vitte le az óvóhelyre, ahol a tolmács-orvos elsősegély­ ben részesítette és megállapította, hogy azon­ nali operációra van szükség. Az óvóhely lakói könnyes meghatottságai szemlélték a csodá­ latos, szinte természetfölötti nyugalmat, amely a mindvégig eszméleténél lévő pártfo­ gójuk arcából-szemébŐl feléjük sugárzott. Amikor egyik munkatársa föléje hajolt és megkérdezte vannak-e fájdalmai, szelíden suttogta: „Köszönöm Jézusomnak, hogy Nagypénteken szenvedhetek!” Arra a hírre pedig, hogy a lányok és fiatalasszonyok meg­ menekültek, boldog mosollyal felelte: „Érde­ mes volt!” Még az éjjeli sötetsegben egy sodronyon átvitték a város túlsó oldalán fekvő kórház­ ba, ahol mcgopcrálták. De az orvosok min­ den igyekezete ellenére, már csak két napot élt. A kórházi lelkésznél meggyónt és felvet­ te a betegek szentségét: a Confiteort együtt imádkozta a pappal. Végső perceiben sem önmagára gondolt: »•,Még egyszer üdvözlöm papságomat... Le­ gyenek hűek az Egyházhoz! Hirdessék bátran az evangéliumot! Segítsék romjaiból felépíte­ ni szerencsétlen magyar hazánkat!” Utána hangos imába kezdett: „Istenem, Atyám, a Te kezedbe ajánlom testemet, íelkemet! Jézus szentseges szíve bízom Benned! Felajánlom összes szenvedésemet engcsztelésül a saját bűneimért, de felajánlom papjaimért is, híveimért, az ország vezető embereiért és ellenségeimért. Kérem Is­ tent, ne tulajdonítsa nekik bűnül azt, amit elvakultságukban tesznek. Felajánlom szenvedéseimet az édes ma­ gyar hazáért és az egész világért! Szent Ist­ ván, könyörögj a szegény magyarokért! Ideiglenesen a győri karmelita templom kriptájába temették el, ahonnan 1986-ban vitték át hamvait a győri székesegyházba, még akkor is teljes titoktartás és a nyilvá­ nosság kizárása mellett. 1996 szeptemberé­ ben II. János Pál pápa is imádkozott sírja előtt. Öt éve avatták boldoggá báró Apor Vilmos püspököt, akinek üze­ nete és példamutatása a mai napig iránymutatásul és reménységül kell, hogy szolgáljon számunkra. (forrás: Horváth József - Apor Püspök élete és halála; az idézetek a szemtanúk visszaemléke­ zései) KOLTAY ANDRÁS első bécsi döntés emlékére S ^64 evvel ezelőtt, 1938. november 2-án szü-^i letett meg az első bécsi döntés. A kompro-j ‘misszumos megoldás szerint a Magyaror-^ jszágtól a trianoni döntés során elvett or-j kzágrészek közül 11927 km2-nyi területj ^tért vissza, 1 millió 60 ezer főnyi lakosság­ I gal, melynek 84^-a volt magyar anyany^l-! ívű„ illetve nemzetiségű (az 1941-es népjszámUfás adatai szerint). Magyarországoni Otörő lelkesedés fogadta a döntést, Babits jfíííhaly versben üch^özolte az eseményt. j i ! \Babits Mihály. Áldás a magyarra j I ^Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik. jA haza, a haza egyenlő volt mindig íezer év óta már, és mindig az marad, ?mert nem darabokból összetákolt darab: jegy test a mi hazánk, eleven valami! jNem lehet azt csak ügy vagdalni, toldani. i 4 jMáskor is hevert már ellratözött tagokkal. jZsibbadtan áléit a bal^ erőszakkal. I i jDe mihelyt fölengedt fojtó köteléke, l jbitaai kezdeti a ver elapadt erébe. Visszakapta ami soha el nem veszett. íNagj^bb nem lett avval. Csak egészségesebb. í jLam, igaz jószágunk visszaér kezünkre, jbar 3 miág minden fegyvere őrizze. jMert erős a fegyver és nagy hatalmasság, jde leghatalmasabb mégis az igazság. mint a Dunánk és csillagok üga: mincs ember, aki azt torlaszolni tudja. I lÉl a nagy Isten és semmise megy kárba. I j Magyarok se lettünk pusztulni hiába, í hanem példát adni valamennyi népnek, í mily görbék s biztosak pályái az égnek. Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga, hogy az erős előtt meg nem hunyászkodna. j jErős igazsággal az erőszak ellen: ' jígy élj, s nem kell félned, veled már az Isten, j Kjeinek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok. Re maradsz, te varhatsz, nagy a te zálogod. jZsibbad a szabadság, de titkon bizsereg, lés jön az igazsági, közelebb, közelebb... ií938. nor. 2-ií.j tizenötödik oldal �. .==if !ft^!^ì0!afiaiiaaftBf^^ ?n4W« a<ft a s ■■ ' . t,!.- -M- i' » £~ ■s ',n ********^^2?.'*''*' .................. ■ ■r-‘fi 'í^'' ■ « ■ ■ ■ÍZ o* . rt'wf íí— ........................... .: S ■ ■ hä »ffi ■ätii-! .fj Vedd és olvasd! Németh Adám rovata Űr 'eked is szentnei kel : II. Játids'’TPál pápa október 6.-án 1 római Szent Péter térén “szentté! avatta Josemaría Eserivá y dej ^Balaguert (1902-1975), az Opus Dei j alapítóját. Az eseményen a 1több-j f százezer hívő, zarándok között jó J (néhány Pázmányos tanár és diák is jrésatt vett. A négy napos üt után íDr. Molina Istvánnal, az Opus Deii ! Helyi központjának igazgatójával,! ‘ az Orbánbegy líollégium vezető] é’ vei beszélgettünk. :'xfl:í ÍÍJÍS í a » J J - Igazgató Úr! Mit jelent Jőse maria Eserívának, az Opus Dei alapítójának a szentté avatása az Opus Dei, ill. az On éle­ tében? — A szentté avatás fő üzenete, hogy Josemaria Eservá nem csak a mi alapítónk, hanem az egyetemes Egyházhoz tartozik. Nekünk pedig arra kell törekednünk, hogy még jobban megvalósítsuk az Opus Dei szellemét. - Magyarországon még kevésbé ismert az Opus Dei. Mi az Opus Dei fő mondanivaló­ ja, tartalma, szelleme? “ A lényeg az Opus Dei szellemében, hogy mindenkinek szentnek kell lennie: „Ne fe­ lejtsd el: Neked is szentnek kell lenned!”. Eb­ ből a szempontból fontos, hogy a mindenna­ pi munkában keressük ezt a szentséget. A lé­ nyeg, hogy a saját munkánkban - mindegy milyen munka- találjuk meg Krisztust, és mu­ tassuk fel Krisztust a többieknek. Az Opus Dei csak lelki támogatást nyújt mindenkinek. Fontos, hogy egyre nagyobb, mélyebb legyen a mi benső életünk, és mint a külső életünknek, a belső életünknek is szüksége van a megfelelő táplálékra. Mi ez a megfelelő táplálék? lérmészetesen a szentsé­ gek. Rendszeres, akár heti gyónás, napi szcntáldozás. De ugyanakkor nagyon fontos az imádság, hogy mindenki személyesen be­ széljen Krisztussal. Ezért mindenki naponta 10-20 percet imádkozik, ha lehet templom­ ban, vagy kápolnában, mert Krisztus jelen van a tabernákulumban. - Az Opus Deinek egyedülálló a jogi jellege az Egyházban. Az egyetlen ún. „személyi prelatúra”. Mi ennek a fiatal jogi intéz­ ménynek a lényege? tizenhatodik oldal •■(í ^0 Az Egyetemes Egyház, 2002. Róma (fotó: Jancsó G.) - 1982 óta személyi prclatúra az Opus Dci. Ebben a pillanatban ez az egyetlen az Egy­ házban, de biztos, hogy több is lesz, A sze­ mélyi prelatúrában a világiak és a papok együtt dolgoznak, bizonyos apostoli terv ér­ dekében. Mindenki tudja, hogy egyetemes a hívás az életszentségre. Ez a jogi forma rend­ kívül dinamikussá teszi a működésünket, A prelatúra élén egy prelátus áll, aki püspök. Az ő személyére a konzílium tagjai tesznek ja­ vaslatot a Szentatyának, aki a prelátust kine­ vezi. A kinevezés a prelátus élete végéig szól, A személyi prelatúrának nincsenek saját egy­ házmegyéi, területei. A világi tagok a helyi megyéspüspök joghatósága alá taroznak, akárcsak a többi hívő. - Ezen túlmenően, ebbe a jogi keretbe ho­ gyan integrálódnak a világiak, milyen a kapcsolat, az együttműködés a klerikusok és a laikusok között? - Világos, hogy a papoknak a fő munkája a prédikáció, a misék celebrálása, a szentségek kiszolgáltatása, a lelki vezetés. A papoknak nem kell dolgoznia más területen, mert a világiak minden más területen ott vannak, és „otthon” vannak. Van aki utcaseprő, van aki orvos, van aki miniszterelnök. Az Opus Deiben a világiak a papokhoz fordulnak, hogy megkapják a munkájukhoz szükséges kegyelmi forrásokat, amiről előbb már be­ széltünk. Az Opus Dei központokban is mindig világi személy az igazgató. A pap te­ szí a saját kötelességét, tudja mi a szerepe. Soha nem ő az igazgató vagy a vezető ezek­ ben a helyi központokban. Ha megértjük az első keresztények életét, az első gyülekeze­ tek működését, akkor közelebb jutunk az Opus Dei, ill. a személyi prelatúra intézmé­ nyének a megértéséhez is. - Mióta vannak Magyarországon és milyen apostoli tevékenységet végeznek? - A legfontosabb apostolkodás, mindig az Opus Dci tag saját tevékenysége, személyes munkája. Mi soha nem csoportokban dol­ gozunk. Én orvos vagyok, tehát én az orvos­ kollégáim között apostolkodom. Aki hallga­ tó, a hallgatótársai között apostolkodik. Az apostoli munka Magyarországon 1992ben kezdődött. 1995-től működtetjük az Orbánhegy Kollégiumot, itt az Orbánhegyi úton, ahol egyben az Opus Dci helyi köz­ pontja is van. - Milyen a légkör, a hangulat ebben a kicsi, alig 15 fős kollégiumban, ami azonban na­ gyon otthonosnak tűnik? - Úgy élünk itt, mintegy család. A légkör is családias, hiszen a kollégium nem laktanya, hanem valóban otthon. Éppen ezért, mint egy normál családban nem zárjuk kulcsra az ajtókat. Mindenkinek meg van a saját kis fel­ adata, amivel hozzájárul ahhoz, hogy a kollé­ gium jól működjék. Nagyon fontos a tanu­ lás, mert egy hallgató munkája a tanulás. �iIlii sÍ ’ : XS-Afe-í.: iS-S-S-'î-S'ÏS-'î Sí xxx-ílS-S-SsX&á&í i-î.S'ï.'S'ïS.'ï.'ï-.ïiiSS'Sïl-; J : XSSÍSSS A A A AÍS-íSSíftv.. A A A A A Aj iirïïiïiï-siïiïiïi igs«^5 í Sí-í'íS'» s-sís-ss--;., .. y-i -s s- s -s s -s s- s- s s- s * s < “>íí' .... *.... y A kollégiumban a lelki tevékenységek lehe­ tőségek és nem kötelező jellegűek. Az sem feltétel, hogy valaki katolikus legyen. Van nem katolikus diák is a kollégisták között. Szent Josemaría Eserivá élete - Májusban, a PPKE-JAK-on egy Eserívákonferenciát is rendeztek. Mi volt a konfe­ rencia pontos témája, ill. milyen tapasztala­ tokkal zárult? Josemaía Eserivá 1902-ben született - A budapesti konferencia egyik állomása volt a közép-európai Eserívá-konferenciáknak, melyek az alapító születésének 100. évfordulója alkalmából kerültek megrende­ zésre. Az itteni konferenciának a központi témája Eserívá tanítása volt az egyetemekről, az egyetem, ill. az egyetemista felelősségéről. Eserívá egyébként egész életében egyetemis­ tának tartotta magát. Az egyetem lehet az a hely, ahol az ember igazán fejlődni tud és nem csak az emberi tudományok területén. Az Evangélium szerint szeretnünk kell Is­ tent nem csak szívünkkel, hanem értel­ münkkel is. Ezért tanulunk. Roppant nagy az egyetemista felelőssége, hiszen fel kell készülnie arra, hogy később valamilyen mó­ don, kisebb-nagyobb csoport vezetőjeként - akár, mint családapa, vagy családanya - be­ folyásolja, ill. hatással legyen a társadalomra. - Hogyan élik meg az Opus Deit ért kritiká­ kat, értetlenséget, amelyek már nem annyira az Egyházon belülről, mint korábban, ha­ nem Magyarországon például egy neoprotestáns gyülekezet, a Hit Gyülekezete felől érik önöket? - Egyes emberek mindig kritizálnak, mert nem tudják mi az Opus Dei. Ha valaki ko­ molyan akarja tudni mi az az Opus Dei, milyen a szelleme, a hierarchikus felépíté­ se, kik azok a nume-ráriusok, agregátusok, szupernumerá-riusok, ill. milyen jogai és kötelességei vannak az egyes tagoknak; az ajtónk nyitva áll előtte, itt vagyunk. Van, aki más szempont szerint gondolkodik, mint mi. Természetesen meg kell érteni, hogy az Opus Dei célja, az egy természet­ feletti cél. Egyszerű emberi szempontból nagyon nehéz megérteni mi az az Opus Dei. Bécsben, ahol a regionális bizottság van, van egy szóvivő is, ill. egy informáci­ ós iroda. Aki érdeklődik, a szóvivővel is beszélhet és tájékoztató-anyagokhoz is hozzájuthat. - Végül egy személyes kérdés. Hogyan érzi itt magát Budapesten, hiszen On messziről érkezett ide, Mexikóból? - A nagyszüleim magyarok voltak. Nagy­ mamám sokat mesélt a magyar kultúráról, ételekről. Nem az ismeretlenbe jöttem. A magyar kultúra, történelem nagyon közel áll hozzám. Nagyon jól érzem magamat itt, úgy mint otthon. Barbastróban (Spanyolország). Szülei, minden megpróbáltatás mellett (üzletük tönkremegy, három legfiatalabb gyerme­ kük meghal) az egyszerű vallásos, élet­ erős légkört teremtik meg körülötte. 1918-ban belép a papi szemináriumba, noha még egyáltalán nem látja, hogy mi Isten szándéka vele. Gyakran fordul imádságaiban a Jerikói vak, Bartimeus szavaival ezért Jézushoz; „Domine, ut videam! — „Uram, add, hogy lássak!”. A teológiai tanulmányainak utolsó éveiben jogot is el kezd tanulni, ami miatt a nya­ rakat is keményen végig kell tanulnia. 1925-ben pappá szentelik. Hittant tanít, betegeket látogat, magánta­ nárként római és kánonjogot tanít. 1928- ban látja meg Isten szándékát: minden ere­ jét annak a szolgálatába kell állítania, ami­ ből később az Opus Dei lesz. 1930-ban is­ teni sugallat hatására láqa meg azt, hogy az Opus Dei a nőknek is szól, nemcsak a fér­ fiaknak, ahogy azt korábban gondolta. A polgárháború szétrombolja az első tes­ tületi létesítményeket (diákotthon stb.), ő is menekülésre kényszerül, és csak a há­ ború után tér vissza Madridba és nyitja meg új diákotthonát. A madridi püspök kiáll mellette és támogatja akkor is, ami­ kor egyházi körökből is sokan támadják. 1943-ban létrehozza a Szent Kereszt Papi Társaságot, ami az Opus Dei saját papjait foglalja magában. Az Opus Dei tehát egy teljesen új pasztorációs és jogi alakulat az Egyházban, ami egy új gondolkodásmó­ dot is igényel. A világháború után számos országban ter­ jed el az Opus Dei. Eseriva Rómában te­ lepszik le, ahol felépíti a férfiak és a nők kiképzésére szolgáló központot. Római prelátus lesz, a Pápai Teológiai Aka­ démia tagjává, a Szemináriumok Kongre­ gációjának, majd az Egyházi Törvény­ könyv hiteles értelmezésére alakult Pápai Bizottság konzultánsává nevezi ki őt a pápa. Életének utolsó éveiben sok utazást tesz főként Európában és Dél-Amerikában. 1975-ben, Római dolgozószobájában hal meg. Ébrenjárók (magyar film, 2002) Budapest kezdettől fogva kedvelt fielyszíne 3 magyar filmeknek. iSz ezerareü magyar világ­ város hol lendületes, színes, fejlődő, ugyan­ akkor műemlékekhen gazdag, szökőkutas parkokkal, árnyas, hangulatos utcákkal teli képeslapként, hol elidegenedettsegtől átha­ tott, nyomasztó útvesztőként jelenik meg a mozi tükrében. így van ez különösen az első nagy)átékfilmjüket rendezők esetében. Adott egy változa­ tos épületeket, érdekesebbnél érdekesebb ka­ raktereket rgtö metropolis. Szabadjára en­ gedjük a fantáziánkat: beleoltunk egy izgaímas, fordulatos, de legalábbis tartalmas törté­ netet, és bekapcsoljuk a kamerát. Példákhoz nem kell messzire visszatekin­ teni a múltba. A vidámabb művek közé so­ rolható a Pizzás, a Valami Amerika, de lé­ nyegében itt említhető a Moszkv’a tér is. Rezignált hangvételű alkotás az I love Budapcst, amihez Hasonló szem-léletetű az Ébrenjárók; Miklauzic Bence diplomafilmje is Budapes­ ten játszódik. Főszereplői egyetlen éjszakán veszik nyakukba a várost. Sándor (Gazsö György), a tapasztalt könyvelő; Anna (Márkó Eszter), a cigarettaárus lány; és Bandi (Eászlo Péter), a fiatal villanyszerelő magányosan, re­ ménytelcnúl múl próbálja váratlan feladátát telje* sfteni, sok szerencsétlen helyzetbe kevered­ ve. Nemcsak ők, de a mellékszereplők is ala­ csony életszínvonalon élnek, és viselkedésük valamilyen szinten deviáns, vagy azzá válik. A film érdekessége, hogy központi motívu­ ma a fény illetve az elektromos áram, ami a kihall pesti utcákkal együtt jellegzetes hatást eredményez a vásznon. A cselekmény (a Pindroch Csaba által alakított Anna bátyjá­ val együtt) három és fél szálra oszlik, ami többször keresztezi egymfet, majd végül egybefonódik. Ez a történctvezetcsi stílus is egyedi jelleget kölcsönöz, bár a cselekmérry - a benne rejlő ötletek miatt - lehetne kidol­ gozottabb. Gazdagíg'a a művet, hogy a sze­ replőgárdát erősíti az azóta elhunyt Hunya­ di Eászló és SimÓ Sándor, valamint feltűnik Gothár Péter, sőt, az egykoron népszerű gyerekszínész, Kovács KSsztián is. Az Ébrenjáróknak mondanivalója azon túl, hogy érdekes élethelyzeteket kapcsol össze sajátos hangulatban, nincs. Mégis képes újat adni, eltérő képben ábrázolni Budapestet a fenti filmekhez képest, amit jól jelez, hogy a 33. Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb férfialakítás, valamint a legjobb első filmes forgatókönyv díját, továbbá, az internetes szavazók közönségdíj át. Egyébként jogi szempontból is figyelemre méltó, Ugyanis a stábot nem zavarta különősebben a gazdasági reklámtevékenység­ ről szóló 1997. évi LVIII. törvény ami tava­ lyi módosításával megtiltotta a dohányáruk reklámozását... Értékelés: tízből líet SZAM0S MÁRTON tizenhetedik oldal �A forradalmárok rejtélyes halála Az 1956-os forradalom és szabadág-1 ■ harc némely részlete máig tisztázat-:: lan. Szeretném elemezni azt az ü^et, mely máig nem hagyja nyugoH- j ni Salgótarján városának lakosságát. : A két vezető forradalmárnak, Hadady ; Rudolfnak és Har-gitay Lajosnak nc■ ve az összes salgótarjáni koncepciós perben visszatérnek; rejtélyes balálu! kát máig nem sikerült minden kétsé­ get kizárva tisztázni. A két acélgyári ff *dolgozó 1956. december hó 8-án tűnt j lel, tehát a salgótaijání sortűz napja- ’ í nak éjszakáján. Azóta nyughelyük is-1 | meretlen helyen van. Ózv Hadady ' Rudolfné és özv. Hargitay Lajosné se-; j gítségével próbáltam az eseményeket | rekonstruálni. Ax általam készített : videofelvétel, mint primer forrás a í i Birtokában van. . .......... • A december 8-i sortűz után megindultak az emigrá lások, a gyári dolgozók közül sokan elhagyták az országot, köztük Fancsik György is, aki a két forradalmár egyik helyettese volt, és aki szerepet vál­ lalt a forradalom alatt használt fegyverek elrejtésében is. Az emigrációs hullámmal ellentétben, a két forradalmár családjával nem távozott külföldre, hiszen ahogy Hadady Rudolf fogalmazott: „En nem megyek, mert én nem tettem semmit, amiért el kellene mennem.” A külföldre való távozás egyébként korántsem lehe­ tett volna olyan könnyű vállalkozás a két család számára. A Hadady-család ekkor 4 éves fiúcskát nevelt, míg Hargitayné de­ cember 12-én szülte kislányát, és az egész időszak alatt hol otthon pihent, hol a kór­ házban tartózkodott. Ilyen körülmények között igencsak veszélyes lett volna útra kelni, „...ha akartunk volna mehettünk volna, hiszen autó, minden rendelkezésre állt, de a férjem nem akart, Lajos nem akart, Béla bent volt a kórházban...” (dr. Magos Béláról van szó, aki szemműtétje miatt visszatért a kórházba) A két család egyébként nem igen tartotta egymással a kapcsolatot, nem egy baráti társaságba tar­ toztak. December 8-án este fél nyolckor érkezett Hadadyékhoz egy fiatalember, aki azzal a csellel hívta be Hadady-t a gyárba „...hogy Lajos üzent, hogy men­ jen be.,.”. Eközben Hargitayéknál, a már több napja a ház körül ólálkodó Fehér Gyula is megjelent, aki hasonló módszer­ rel csalta be Hargitayt is a gyárba. Arról a Fehér Gyuláról van szó, akinek neve több helyen is előfordul, mind a Magos, mind az Erdődi-perben, mint érdektelen (sic!) tizennyolcadik oldal tanú. Az otthon maradt feleségeknek semmilyen információjuk nem volt férje­ ik hollétéről, csupán másnap jutott bizo­ nyos értesüléshez Hadadyné a gyárban, hogy férjét előző éjjel a pufajkások elvit­ ték. Megindult rögtönzött keresése: ?5 * ..mentem a rendőrségre, utaztam Bu­ dapestre, mentem a Kacsa u-ba... A rendőrségen tagadták a két forradalmár letartóztatásának még a hírét is, Budapes­ ten a Főügyészség mindezt egy hivatalos papírral is megtoldotta. A nagy hazugsá­ gok és rejtélyek innen kezdődnek, kik vit­ ték el őket pontosan, hova vitték, mikor és miért tagadja az állami gépezet még el­ tűnésüknek hírét is. A bürokratikus falak megálljt paran­ csoltak. Az első „igazi” nyom csak hetek­ kel később érkezett egy újsághírben, mi­ szerint kifogtak az Ipolyból két hullát, Hadadyné nyomozása folytatódhatott férje után, míg Hargitayné sajnos nem tudott „bekapcsolódni” a kutatásba, mert néhány hetes csecsemőjét gondozta, A balassagyarmati temetőben némi infor­ mációhoz juthatott két sírásónak kö­ szönhetően, akik közölték vele, hogy az állítólagos tetemeket bevitték a kórházba és ott boncolták is őket, A később meg­ kérdezett kórházi kapus pedig „elszólta' magát, kiderült ugyanis, hogy tényleg behoztak két hullát, akiknek ruházatáról — az elmondottak alapján - Hadadyné kétséget kizáróan meg tudta állapítani, hogy férjéről és munkatársáról van szó. A nyomok újra a temetőbe vezettek, ahol két sírásó segítségével megpróbálták be­ azonosítani a forradalmárok feltételezett sírhelyét. (Az, hogy a két sírásó ugyanaz a két korábban megkérdezett személy volt-e vagy sem, azt nem tudjuk, de ha Igen, a kérdés az, miért küldték Hadadynét a kórházba, ahelyett, hogy egyből megmutatták volna a feltételezett sírt.) A sírásók közül az egyik végül is megmutatta azt a helyet, ahova elvileg ők maguk (!) temették ládákban a holteste­ ket. A lápos kietlen területen nem volt semmijei, nyom, amely a későbbiek so­ rán támpontot biztosíthatott volna az eredményes kutatáshoz. A feltételezett sírhelyen volt ugyan egy öntöttvas ke­ reszt, de az idők során az eltűnt. Nem sokkal később Hadadyné visszatért a te­ metőbe a feltételezett sírhelyhez, ahol néhány gyertyát gyújtott és imádkozott. Ekkor krimibe illő esemény történt. A semmiből előtűnt egy bőrkabátos férfi, aki megfenyegette, hogy az életével ját­ szik, ha többet ide jön, A kommunista megtorlás elkövetkező 30 évében Hadadyné félelmében és még élő család­ tagjait érhető támadásoktól reszketve, soha többet nem kereste fel a feltétele­ zett sírhelyet, 1989-ben a két család kérte az exhumá­ lást, Hadadyné által még 1956-ban készített rajz alapján a megváltozott helyi körülmé­ nyeket is figyelembe véve megkezdték a két forradalmár testének kihantolását. Sajnos az exhumálás eredménytelenül végződött, A területen mindössze egy nagyobb kŐ jelen­ tett bizonyos támpontot, amelynek helyze­ te az elmúlt 35 évben sem változott. Egyéb támpont nem igen állt rendelkezésre a csa­ ládtagok számára. Az exhumálásról készí­ tettek egy filmet (az Engesztelőt), melynek utolsó példánya (a családtagok részére bo­ csátott filmek elvesztek) még megtalálható a filmgyárban. Az, hogy mennyire lassan változnak az idők a rendszerváltozás után is, azt „Az elhallgatott igazságról...” című cikk névtelen írója bizonyítja a leginkább, még 1991-ben, amelyben újra előkerülnek a „ré­ gi” reflexek. A sors iróniája, hogy azt az is­ meretlen személyt, aki Hadady Rudolfot 1956. december éjjelén elvitte, Salgótaijánban Hadadyné 30 évvel később felismerte egy buszmegállóban. Sőt, az ismeretlen is felismerte Hadadynét. Az illető a számonkérő kérdésekre (mint később kide­ rül) ismét hazugságokat válaszolt. 1993-ban kérte a két család a Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatalt arra, hogy a rejtélyes gyilkosságot kiderítse. A hivatal által kiadott határozatból kiderül, hogy az eltelt hosszú évek miatt a nyomozás eredménytelen volt, ill. bizonyítékok hiányában a feltételezett tettesek ellen (Pribeli József és Horváth Károly) eljárás „véletlenül” nem is kezde­ ményezhető, vagy éppenséggel ha kezde­ ményezhető is lenne, az már úgyis elévült. Arra a gálád vádra, miszerint Hadady Ru­ dolf SS tiszt (hadnagy) lett volna, kutatá­ som meghozta az eredményt. Nemhogy SS tiszt nem volt, de még katona sem. Az első exhumálási kísérlet tehát ku­ darccal végződött, de azóta újabb bizonyí­ tékok kerültek elő egy feltételezett sírhely­ ről. Idén tavasszal várható, az engedélyek megérkezése után a második exhumálási kísérlet. Ugyanis az eseményeket felpör­ gette Szokács László könyve, aki riportot készített néhány olyan emberrel, akiknek „biztos” tudomásuk van az eltemetett for­ radalmárok feltételezett sírhelyéről. GARAMI GERGELY �AZ OSIRIS KIADÓ OKTÓBERI ÚJDONSÁGAI Hóman Báhnt: A történelem útja 3800 Ft Bloch, Marc; A feudális társadalom 4980 Ft NEMZETKÖZI JOGI OLVA.$ÓkÖNVV A FEUDÁLIS TÁRSADALOM fcr Ml- Ml lY* Sít MEd* fj tUk MAGYAR BÜMTETŐJOG Boyer, Paul - Nissenbaum, Stephen: Boszorkányok Salembei 2480 Ft Sallai Gergely: Az első bécsi döntés 1980 Ft » -v Ars * í s ■ / í -»tXTJSiP EVROPA ---- 1 OK riMlffE^ » CFvdiz^iCiO i’Oi.i riKíÁi KOMAlüNIKzVJÓ Györffy György: A magyarok elődeiről és a boidoglalásról 3200 Ft Nagy Boldizsár - Jeney Petra (szerk.): Nemzetközi jogi olvasókönyv 4980 Ft Erdösy Emil - Földvári József - Tóth Mihály: Magyar büntetőjog. Különös rész 3780 Ft Mazzoleni, GUnpietro: Politikai kommunikáció 2780 Ft Goudsblora, Johan: Tűz és civiUzáció 2280 Ft Gelencsér Gábor: A 'Htanlc zenekara. Stílusok és irányzaíok a hetvenes évek magyar fibnmávész&éb&i 2480 Ft MH i feXJWH Ml MAÍÍVAR TÖRTÉNT r M etió becsi dl & Öítaipöi^öií Tóth István György (szerk.): MOlenntuini magyar történet 6980 Ft Davies, Norman: Európa története 6500 Ft A köletdc m^Aásárolhatók Földes Gábor: Adójog 2980 Ft a PPKE JAK lustitianus Könyvesboltban (1088 Budapest, Szentkirályiu. 30 Tel,: 327-0781) az OSUaS KÖNYVESHAzbAN (1053 Budapest. Veres Pálné u. 4-6. Ttel./fajc 318-2516, 266-4999), és a nagyobb könyvesboltokban vagy megrenddhetfik az OSIRIS VEVŐSZOLGÁLATI IRODATÖL (1133 Budapest, Váci út 100 Tel. 452-0594,452-0595. fax 452-0596) ívunuősirístöa/la fai ostrí^iaíio@>maiLiiabina hu bahjsi&maiLdattinet fai Földes Gábor (szerk.): Pénzügyi jog 2980 Ft Shaw, Malcolm N.: Nemzetközi jog 4980 Ft Bánd! Gyula: Környezetjog 3800 Ft Gazdag Ferenc: Európai integrációs intézmények 2980 Ft Tarkovszkij, Andrej: A megörökített idő 2480 Ft Munkás, paraszt, értelmiség munkauerseny lazában ég! - 1. rész Az ítélet előző (2002/7.) szá­ mában esett szó arról a nem­ rég megjelent antológiakötet­ ről, mely a fenti címet viseli, és az agitatív költészet 194556 között megjelent remekei­ ből válogat. Kísérletet tettünk ennek kapcsán annak felveté­ sére, milyen felelősséggel ren­ delkeztek az írók, költők, mű­ vészek a kommunista diktatú­ rában. Az ítélet eljövendő számaiban pedig ezentúl minden alkalommal bemuta­ tunk egy-egy költeményt a kö­ tetből - egyszerre kedvcsiná­ lóként, gondolatébresztőként és elrettentésképpen. Lukács Imre: yörös csillag arany kalásszal (részletek) Hazám: e föld és dolgos népe, a szívem érted ver, dobog. Érted épülnek házak, gyárak. hidak, iskolák, traktorok. Érted harsog a munkaverseny; a bő vetés néked terem, téged köszönt ujjongva versem a szabad magyar földeken. Hazánk: népem és drága Pártom, zászlós jelvényed közepén vörös csillag aranykalásszal utat mutat, ragyog felém. Te lüktetsz rég szívem verésén, húsz éve bennem él a hit: a kommunisták harcos pártja a győzelemre megtanít. Utad börtön, bitó jelezte, de vasbetonként állt a Párt. Sallai, Fürst, Ságvári, Rózsa s a többi mártír száz halált vállalt: szabad legyen az ország, a nép, a munkás és paraszt. Mire gyengék voltunk magunk­ ban. Szovjet Sereg meghozta azt. Hároméves tervünk naponta újabb és újabb győzelem, két és fél év alatt elvégzik a gyárakban és földeken. S mire tíz évig csak titokban gondolhattunk párom meg én: megszületett Marika lányunk a Terv első esztendején. Ezt mondja minden, ami szép itt s minden kacagó kisgyerek... és mi szülők megvédj ük nékik jövőnk: a boldog életet. (me^elent: 1951) Hogy országunkat, szép ha­ F.’» zánkat urak országává tegyék, hogy a munkásnak és paraszt­ nak r-'b. újból megláncolják kezét. Trockisták, kémek, szabotőrök törtek reánk - de itt a Párt és dolgozó népünk nevében kiáltott harsányan megálljt! Ezt érzem lányom nevetésén s kacagásán is érzem ezt, erre kéri Rákosi Mátyást Kistelek, Miskolc, Budapest, tizenkilencedik oldal �In memóriám 1956 Nagy Imre miniszterelnök felhívása a magyar néphez m 11 Í956. november 4. »/fi Nagy Imre beszél, a Magyar Nép­ köztársaság minisztertanácsának elnö­ ke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demok­ ratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! ~ a kormány a helyén van! - ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!” A szovjet csapatok november 4-én, vasár­ nap hajnalban kezdték meg „Forgószél” hadműveletnek nevezett támadásukat Bu­ dapest ellen. A miniszterelnök közlemé­ nyét először reggel fél hat körül sugározta a Szabad Kossuth Rádió, nyolc óra hét percig többször megismételte, majd örök­ re elnémult. A beszéd tartalmával ellentét­ ben a magyar honvédség a sokszoros túl­ erő láttán visszavonult. A felkelők Buda­ pesten azonban nem tették le a fegyvert, hanem szembeszálltak a szovjet túlerővel. A körút és az Üllői út sarka a harcok közben ÁVH-s katonák holtteste a Köztársaság téren a Pártbizottság épülete előtt 1 " h 1 : 'Ai Felkelők a Bródy Sándor utcában az első harcok után . -ra : .* .X' —* » 1 I Egy mozi homlokzata Százéves a kolozsvári Mátyás-szobor 2002. október 12-én volt a Fadrusz János J román felirattal látták el. A város vezetése által készített kolozsvári Mátyás-szobor j az utóbbi néhány évben is tett kísérleteket felavatásának százéves évfordulója. Bár a a jelképerejű szobor ellehetetlenítésére. szoborállítás terve már 1882-ben felme­ Ez természetesen nem véletlen, hiszen rült, a pályázat kiírására csak 1894-ben ke- I Kolozsvár a magyar kultúra egyik legfonrült sor. A szobor alap­ kövét 1896-ban rakták le, időközben az alkotó a !^* í ' párizsi világkiállításon ï' nagydíjat nyert művével, * mely 1902-ben érkezett 1 meg Kolozsvárra. Az $ avatási ünnepségen az 1.1 uralkodót József Ágost « főherceg képviselte. A Mátyás-szobor 1918 után természetesen vál­ lalhatatlanná vált az új urak szemében, de - sok más alkotással ellentét- J ben - megúszta az el- 3 pusztítást vagy áthelye- s zést, csupán a Hunyadi- k címert távolították el a B talapzatról, valamint azt " tosabb központja volt, főtere pedig egy­ ben képletesen szólva Erdély főtere is volt. Csak az utóbbi néhány évben több­ ször megpróbálták elvinni a szobrot (res­ taurálás címén), ásatásokat kezdtek a tö□ vében a dákó-román el­ B mélet igazolására, a polB gármester népszavazást .. sQi t II 1 ' ’ í ■* >1 ■ X 'tx H sugallja, Mátyás valójá■ 'd ban román volt. A hely- ff I 'ár:. B kezdeményezett a beol­ vasztására, a talapzatára H került új tábla pedig azt 1 béli magyarság többször is tüntetett a tervek és O döntések ellen. Minden kísérlet ellenére a szobor még ma is áll, túl fogja élni azokat, akik összeU rezzenek puszta látváK nyától, és néma ŐrszemIH ként kíséri figyelemmel a M magyar kultúra elpusztí­ ts tásán faradozókat. —Kúrán — � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 8. szám 2002. november 4. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. november 4. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1509kb+5527kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_8_20021104 Relation A related resource T00049 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_8_20021104 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/ccd528c47b8f93a284c0067198e2d1e0.jpg 657d4d65bbf2bccdab273984af9f9334 https://omeka.ppke.hu/files/original/8b9115b731e1ac7096afc51ffd90844b.pdf 6a28e3bcbd045ce7546bdae6679dbef1 PDF Text Text PPKE 'Mjzt V 7 2.002.^009 I I V, évfolyam, 7. szám e-mail: itelet01@hotmaiLcom honlap: yvww.itelet.tk 2002. október 9. �Címlap és közszolgálat IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf Munkatársak: Oberfrank Olivér, Zsellér Máté Honlap: Gettler András Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) váijuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TA RTA LO M Hírek Karunk CD lemezen Dr. Radnay József személyesen Veni sancte és doktoravatás a Campuson „Engem itt nem szeremek” - beszélgetés Murán Lilivel Felvételi aranyköpések Emlékezés 1849. október 6-ra Női szakasz Lehull a lepel, megnyílik az ajtó — beszélgetés Budai Ildikóval „Bombát vetünk, gránátot a múltra...” A kiakasztottak „Szuper buli!” — Hollandiában az Erasmussal Ajánló Gyuri bá, az utolsó mohikán Vedd és olvasd! Kosztolányi Dezső Pázmány Péterről 3 3 4 6 8 10 11 12 13 14 15 16 18 18 19 20 Mi, az ítélet szerkesztői még a hagyományos (értsd: idejétmúlt) módon viszonyulunk az újságkészítéshez. Legfőbb feladatunknak a köz szolgálatát tekintjük, minden egyéb, beteges perverzió csak c kötelességünk teljesítése után következhet. A mai világban eme magasztos célkitűzés, és ennek értelmezési lehetőségei is népszerű témák. Mármint abban az értelemben, hogy mindenki csak beszél róla, lehengerlőén érvel fontosságáról, hogy aztán a valóságban kinyilatkoztatásával homlokegyenest ellenkezően sütögesse saját pecsenyéjét a közösen őrzött tűznél. Mivel a hatályos Sajtótörvényünk (1986. évi 11.) nem határozza meg a közszol gála ti s^ fogalmát, kénytelenek vagyunk a Médiatör­ vényhez (1996. évi 1.) fordulni. Tehát: „Közszolgálati műsorszám: a műsorszolgáltató vételkörzetében (or­ szágos, körzeti, helyi) elő hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, ál­ lampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló műsorszám” Szuper. Csak azt mondja meg valaki, ki dönti cl, mi szolgálja ezen szükscglctckct, ükscelctckct, igényeket? icényeket? A kereskedelmi televíziók bugyuta, idió idió-­ ta, vagy éppen az infarktuskockázatot jelentősen növelő hírműsora­ ira sikerült ráhúzni a fogalmat. Pedig nagy valószínűséggel lehetne hatékonyan szolgálni a közt anélkül is. hogy nem értesítenek min­ ket szinte azonnal a „Mart néni legszebb malaca megdöglött, és most dfsztcmctcst kap, de előbb persze mcgcsszük", „szeretem a fe­ leségem, de nem engedte, hogy kocsmába járjak, ezért kikötöztem a fához”, „banánültctvényt szerettem volna, de a kecske megzabálta a helyette kiserkent gazt is”>, „nő létemre szőrös vagyok, de büszkén tudok együtt élni vele, sőt, most divatos Kossuth-szakállat szeret­ nék", esetleg a „kiskunlacházi láncfűrészcs fojtogató újra visszatért, és elképzelhető, hogy újra használni fogja a láncfűrészét” típusú hí­ rekről. A híradókban pedig úgy tudják tálalni és összeválogatni a hírcket, hogy az ember maradék életkedve is nyomtalanul párolog cl (felrobbant, kidurrant, felfújódott, leesett, nem esett le, lemondta, ellopta, adófizetőket megkárosította - jellegű hírek). Mi azonban elöl járunk a jó példává. Legújabb címlapunk által sugalmazott Legúi jótanácsok is példák a köz szolgálatára. zolgáL Ichát: 1. Járjatok be az órákra, mert indexaláíráskor való clőszöri fel­ bukkanás esetén ez lesz a következménye, ha nem. 2. Szabadságvesztésre ítélésetek esetén tartsátok be a házi őrizet szabályait, mert nálatok már az első alkalommal ez lesz a következ­ ménye, ha nem. 3. Barbár keleti mivoltotokat levetkőzve mulassatok igazi (leen­ dő) ajropécr módjára a Pázmányos bulikon, mert ez lesz az eredmé­ nye, ha nem. 4. Vágátok be az enyhített Btk. szabályait, mert ha a vizsga vi­ szont szigorodni fog, ez lesz a következménye, ha nem. 5. Ne akarjátok kifúrni a Sobri Jóskát alakító B. Willis-t a készü­ lő hollywoodi szuperprodukció főszerepéből, mert a statiszták köz­ belépnek, és ez lesz belőle, ami. Reméljük, sikerült elhitetni Veletek, hogy mi csak a javatokat akarjuk (adjátok ide!), és tényleg komolyan vesszük a közszolgáiatiság értelmét. Mándics Botond (főszerkesztő) e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal honlap: inww.itelet.tk �hírek Szabó Zoltán rovata A Magyar Jogászegylet Győr-MosonSopron Megyei Szervezete, a Győri Ká­ bítószerügyi Egyeztető Fórum Kínálat­ csökkentési Bizottsága, a Magyar Bűn­ ügyi és Igazságügyi Szakértői Alapít­ vány, illetve a Széchenyi István Egyetem Közgazdasági és Jogtudományi Kar Jogtudományi Intézet Bűnügyi Tudo­ mányok Tanszéke a jogalkalmazás ha­ tékonyabbá tétele érdekében diákkon­ ferenciát szervez joghallgatók számára a kábítószer-bűnözés témakörében. A konferencia ideje 2002. október 17-19., helye a Széchenyi István Egyetem. Minden hónap második szerdáiián alkotmán^jogi TDK ____ kerül _____ megrendezésre megrendi 16 órai kezdettel a 22-es gyakorlóban. Mindenkit szeretettel várnak a rendezők. >- Még nincs meg a második nyelv­ vizsgád? Sebaj, aggodalomra semmi ok. A nyelvi lektorátus november második felére tervezi a vizsgákat. A jelentkezés feltételei és a vizsgák pontos ideje október elején kerül kihirdetésre. Figyeld a faliújságot! >• A Polgáijogi Tanszék értesíti a kedves érdeklődőket, hogy az évfolyamdolgozat témaválasztási határideje október 16, ek­ kor kell jelentkezni, a választott témát be­ jelenteni. A kész dolgozatok leadási határ­ ideje későbbi számunkban lesz közzétéve. A büntetőjogi évfolyamdolgozatok téma­ választására október 31-ig van lehetőség, a végleges változat benyújtási határideje de­ cember 13. — Nem Karunk CD lemezen Az Intézet az ítélet rendelkezésére bocsá­ tott egy példányt, így Pázmány Péter alkalmunk nyílt bete­ Katolikus Egyetem kinteni az információ­ gyűjteménybe. Jog- és Állam!udomónyi Kar Az anyag középpontjá­ ban természetesen Ka­ 1 runk és azon belül a '2 CM távoktatás áll, de áttei kiütést nyújt Pázmány Péter egész egyetemé­ j bCM ről. Nemcsak a távok­ tatás, hanem a többi □ képzési forma hallgatói 2 számára is nyújt némi ITl - InfoírnütilKJí és Torvoktatásl Intézet újdonságot — a szintén beiratkozáshoz járó Btciuesi „zöld könyv”-höz ké­ pest. A tartalom ugyan­ is lényegében abból táplálkozik. A távoktatási tagozat (JÁKTÁV) hallga­ Az adathordozón videó-fájlban megszólal tói számára, a Jog- és Államtudományi — többek között — Radnay dékán úr, Karról készült CD-ROM az Informati­ Tersztyánszky intézetvezető úr. Somlai kai és Távoktatási Intézetben (ITI) a nyáron, aminek egy-egy példányát a be­ Attila, a HŐK elnöke és egy első éves iratkozáskor vehették át a JÁKTÁV hall­ JÍAKTÁV-os hallgató. Török Hajnalka, írásban szerepel a Rektor úr köszöntője. gatói. A tervek szerint visszajelzések után kibővített formában, kari informá­ Olvasható az Egyetem és Karunk történe­ ciós CD-ként szeretnék megjelentetni te, Karunk megközelítési lehetőségei, a még ebben a tanévben, illetve folyamaTVSZ, az évfolyamok tanrendjei, az ös­ tosan, az elkövetkező tanévekben, A ke­ szes tantárgy rövid ismertetése, a kari tele­ reskedelmi forgalomba bocsátás azon­ ban egyelőre nem szerepel az elképzelé­ fonkönyv. A legrészletesebb menüpont érthetően sek között. - tudtuk meg Groma Sarolt­ a távoktatásé és az informatikáé, ahol pél­ tól, a CD készítésének koordinátorától. dául, elsajátítható a távoktatásban alkalma­ zott programok (pl. Neo Mail) használata. Érdekesség, hogy a felhasználó megis­ merkedhet a Szentkirályi utca és a Mik­ száth tér nevezetesebb épületeivel is. Összességében igényes a kiadvány, aminek valóban jót tenne bizonyos bő­ vítés. Tartalmazhatna lényegesen több fényképet, kínálatát színesíthetnék jogi internet-címek, jogászviccek, aranykö­ pések. Néhány oktatói/hallgatói publi­ káció is valószínűleg emelne a színvo­ nalán. Az alkotók bárkitől, bármilyen észre­ vételt, javaslatot szívesen fogadnak, ami­ ket az Intézet részéről Bállá Pál gyűjt (28as épület, 128/a szoba, 326-os mellék, balla@jak. ppke.hu). A CD megtekinthe­ tő az Informatika Laborban. kispapok járnak... SZAMOS MÁRTON harmadik oldal �Dr. Radnay József, személyesen 1927. június 2-án született Farmos községben. Jogi tanulmányait 1946-ban kezdte a Pázmány Péter Tudományegyetemen, diplomát 1950-ben szerzett. A Pázmány Pé­ ter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának munkájában - a Munka­ jogi és Társadalombiztosítási Tanszék vezetőjeként - 1995-ös alapítása óta vesz részt, A munkajog rendszeres oktatása az 1997/98-as tanévben indult, amikortól kezdve a tárgy előadójaként tevékenykedik. 2000 tavaszán a Jog- és Államtudomá­ nyi Kar Tanácsa a Kar dékánjává választotta, amely tisztséget 2000. július 1-e óta tölti be. Dr. Radnay József a Munkaügyi Bírák Országos Egyesületének a szervezet megalakulása óta elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. Tágja a Magyar Bírák Országos Egyesületének, az európai munkaügyi vezető bírák testületének, és rendszeresen részt vesz a Magyar Jogászegylet munkaügyi szekciójának munkájában is. Meghí­ vás alapján közreműködik az illetékes mirúsztérium mellett megalakított, az új Munka Törvénykönyve előkészítésével foglalkozó szakbizottságban. A Gazdaság és Jog című folyóirat munkajogi rovatának vezetője. — A Dékán Úr még a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett. Hogyan teltek egyetemi évei a második világhá­ borút követő zavaros években? — Annyiban pontosítanám a kérdést, hogy én a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdtem meg jogi tanulmányaimat és jó részt ott is fejeztem be, de már a végzés az ELTE-n történt. Mi első évesként 700-an kezdtük meg a tanévet, ám az évvégére csu­ pán 200-an maradtunk. A professzor urak nagyon szigorúan vették a tanulmányokat, és akit úgy ítéltek meg, hogy a terhelést a későbbiekben nem fogja bírni, azt már az első évben - főleg a római jog közbejötté­ vel- „kihajózták”. Az igazi jéghideg áramla­ tot akkor érzékeltük a karon, amikor a kar dísze, Moór Gyula professzor úr részére a további előadások tartását nem tették lehe­ tővé, s aki 1947. őszén az utolsó szeminári­ uma végén azzal búcsúzott, hogy nem egészséges ember, de egy évet adna a hátra­ lévő életéből, ha svájci útlevéllel rendelkez­ ne. A háború után a közösségi élet kevésbé nyilvánult meg. Igaz jogászbál már ekkor is volt, egyesek októbertől mással sem foglal­ koztak. Gyakorlatilag nálunk kettéváltak a hallgatók, egyrészt voltak, akik rendszere­ sen bejártak, s másrészt létezett a „mezei jo­ gászok” köre, akik közül sokan dolgoztak, s ezért látogatták gyérebben az előadásokat. — Kinek a hívására kapcsolódott be karunk alapításának munkálataiba? — Az alapításkor még gyakorló legfel­ sőbb bírósági bíró voltam. Ismertem ko­ negyedik oldal rábbról is Zlinszky János professzor urat, ő alattam járt az egyetemen, és ő invitált engem. — A munkajog oktatása egyetemünkön a harmadik tanévben kezdődött el. A tárgy oktatása során milyen tapasztala­ tokat szerzett? — Egyrészt itt is tapasztalható az, ami a töb­ bi tárgynál, hogy a tanév elején az órákon egy kicsit többen vesznek részt, majd las­ sacskán megfogyatkoznak. Az régen is úgy volt, hogy a vizsgaidőszak előtt közvetlenül sokan azt mondják, hogy most már tanulni kell, s azért nem járnak órára. A magyar szo­ kásnak megfelelően a hallgatóság jó érte­ lemben véve passzív, 'léhát a magyar hallga­ tó úgy gondolja, hogy eleget tesz kötelességének, ha az előadást figyelemmel kíséri. Nálunk az nem szokás, - mint az USA-ban - hogy megállíga, beleszól, ellentétes véle­ ményt nyilvánít, vagy nem tar^a meggyő­ zőnek az indokot, s emiatt kér további kifej­ tést a hallgató. Én az első órán mindig felhí­ vom a figyelmet, hogy nem veszem rossz néven, ha valaki megjegyzést, vagy kérdést tesz fel nekem. A kivételnek a tiszteletet megadva, úgy ér­ zékelem, hogy nem mindenkinek elégsége­ sek az ismeretei a mydani jogászkodáshoz, például nem kevés hallgatónak nem elégsé­ gesek a történelmi ismeretei. A legutóbbi órán foglalkoztunk a két világháború közöt­ ti időszak munkajogával külföldön, és fel­ merült az a kérdés, hogy ezt az időszakot Németországot illetően lehet-e tagolni és hogyan. E kérdés megválaszolását kértem a hallgatóktól, és nem könnyen jutottunk el oda, hogy igen, nem egységes ez az időszak, meg kell különböztetni a weimari és a nem­ zeti szocialista Németországot. Ezért az egyetemi évek során nemcsak a kötelező tu­ dás-anyaggal kell foglalkozni, hanem a jö­ vőben szükségessé váló ismereteket pótolni, illetve tökéletesíteni kell. Ezért a könyvtár látogatása és használata elengedhetetlen, és kölcsönzéses könyvtárt is kell látogatni. Mint hallgató is sűrűn látogattam a Lukács uszodát. Egy professzorunk is járt oda, így rendszeresen előfordult, amint éppen a me­ dencébe akartam ereszkedni, hogy megszó­ lított, és addig nem engedett tovább, amíg be nem számoltam neki arról, hogy most éppen milyen szakkönyvet olvasok, és ab­ ban mi ragadott meg. A másik tapasztalatból adódó fontos igény - egyebek mellett - a nyelvtudás megszerzése és tökéletesítése. Enélkül néhány éven belül nehéz lesz állást kapni, illetve megtartani. — A Dékán Úr kinevezését követően milyen tervekkel, elképzelésekkel látott munkához, s ebből mit sikerült megva­ lósítani? — Azt hiszem — kerülve a nagy szavakat hogy az egyetem, illetve a kar megalapítá­ sát követően nagyon sok mindent megtett annak érdekében, hogy sorai rendeződje­ nek, kialakuljanak a megfelelő szabályok. s ezek alapján a megfelelő gyakorlat. Én forradalmi gondolatokkal nem foglalkoz- �uí tam, inkább arra helyeztem a hangsúlyt, hogy a kialakuló alapokat megerősítsük, és ahol szükségét éreztük, ott bizonyos módosításokat hajtsunk végre. Összessé­ gében tehát azt tartottam fontosnak, hogy az egyetemen mind az oktatói kar, mind a hallgatók pontosan tudják, hogy mik a jo­ gaik és a kötelezettségeik, s annak megfe­ lelően tudjanak dolgozni. — A Kar életében, s az oktatás során hogyan tud érvényesülni a katolikus szellemiség? —• Ha úgy fogjuk fel a kérdést, hogy ho­ gyan kell érvényesülnie, akkor erre azt tu­ dom mondani, hogy mindenkinek a munkájában, magatartásában kell tényle­ gesen érvényesülnie. Ha pedig arról az ol­ dalról közelítem meg, hogy e szellemiség ténylegesen hogyan érvényesül, akkor lá­ tok javítási lehetőségeket. Egyebekben a katolikus szellemiségnek egész életünk­ ben kell érvényesülnie. Nem hiszem, hogy lenne olyan része életünknek, amelynek során ennek nem kell megnyil­ vánulnia. Kis példa: nem felel meg az el­ várt magatartásnak az, ha a hallgató ké­ születlenül vizsgára jelentkezik, ezzel esetleg elveszi más elől a kívánt időpont­ ban történő vizsgázás lehetőségét, majd megjelenik a vizsgán és a tétel átvétele után rövid időn belül közli, hogy kéri bi­ zonyos jegy bevezetését az indexébe. — Mennyire ítéli fontosnak az egyete­ mi, hallgatói közélet meglétét? Szükség van-e arra, hogy a hallgatók megszer­ vezzék magukat, és a tanuláson felül megpróbáljanak valami többletet is hozzáadni az egyetemi léthez? — Föltétlenül az a véleményem, hogy szükség van rá, hiszen az egyetem, mint Universitas nemcsak a tanárok közösségét jelenti. Amit hiányolok fiatal egyetemünk életéből, az az, hogy még a kevés végzett hallgatót figyelembe véve is, nem elég in­ tenzív a kapcsolat a végzettek, az egyetem, és az itt tanuló diákok között. Ezen a kap­ csolatrendszeren mindenképpen javítani szeretnék. Külföldi nagy egyetemeknek az az egyik fő jellegzetességük, hogy nagyon szoros kapcsolatrendszer áll fenn a végzet­ tek, a hallgatók, s az egyetem között. Hiszen a végzett diákok tudják a legjobban meg­ győzni a hallgatókat arról, hogy mire ké­ szüljenek, s az így megszerzett tudással mi­ lyen szakterületet érdemes választaniuk... — A témához kapcsolódó kérdés: ho­ gyan értékeli a hallgatói öntevékeny csoportok Rektor Úr által történt, ta­ valy év végi megszüntetését? — Ezek a hallgatói öntevékeny csoportok legjobb tudomásom szerint hatékony mű­ ködést nem fejtettek ki, ezért a kikapcsoló­ dásuk nem érzékelhető. A kérdés annyiban pontosításra szorul, hogy a szóban forgó intézkedés egy öntevékeny diákszervezet működését nem engedélyezte a továbbiak­ ban az Egyetemen. Az intézkedés megje­ lölte annak indokát is, így a programok egyeztetésének elmulasztásában, stb. (Eb­ ben dékán úr téved, hiszen az összes hallgatói ön­ tevékeny csoportot (összesen 4 db) megszüntette a döntés, minden indoklás nélkül - a szerk.) — A Kari Tanács fél évvel ezelőtti ülé­ sén törölték a jogászi eskü szövegéből az „esküszöm az élő Istenre”, és az „Is­ ten engem úgy segéljen” kitételeket. Mi áll - egy katolikus egyetemen - megle­ hetősen furcsa döntés hátterében? — A kérdésben bennfoglalt minősítést nem tartom helytállónak. Az Egyetem és annak jogi kara katolikus intézmény, amelynek értékrendjét minden hallgató­ nak el kell fogadnia, illetve tiszteletben kell tartania. Ebből és a katolikus hitünk­ ből következik, hogy utóbbi esetben a hallgató nem köteles az élő Isten segítsé­ gét kérve, a kötelezettségeinek megtartá­ sát esküvel megfogadni. Egyébként a gya­ korlatban - amint azt legutóbb is módom volt megfigyelni — szinte mindenki mondta a befejező szövegrészt. — A Kar mely külföldi egyetemekkel tart fenn nemzetközi kapcsolatot? — Mint fiatal egyetemnél a kapcsolattar­ tás nem olyan széleskörű, mint az kívána­ tos lenne. Ennek ellenére hat német, két osztrák, két olasz, és egy-egy spanyol, holland, illetve francia egyetemmel tar­ tunk fenn szorosabb köteléket. Az Euró­ pai Tanulmányi Központ oktatási tevé­ kenységével kapcsolatban hét állandó meghívott vendégoktatónk van. — Pontosan mit is jelent a hallgatók számára kötelezővé tett négy hetes szakmai gyakorlat? — A szakmai gyakorlat az életre való fel­ készülést szolgálja. Külföldön - például Németországban - ennek ideje még hosszabb is. Ez is olyan dolog, hogy iga­ zán akkor van értelme, ha ezzel a lehető­ séggel ténylegesen élnek a hallgatók, és nem olyan helyre kérik magukat, ahol hagyják békében készülni őket a záróvizs­ gára. Magyarország egyszerűbb változatot alkalmaz, amely szerint itt elég egy helyen letölteni a gyakorlatot, míg más országok­ ban ügyvédnél, bíróságon, és esetleg még máshol is kell szakmai tevékenységet folytatni. A hallgatók így több oldalról tudnak tapasztalatokat gyűjteni, s így job­ ban, biztosabban választhatnak szakterü­ letet. Ez a jövőben úgy módosul, hogy el­ ső ízben a 2000/2001 tanévben volt első évfolyamnál 6-12 hetes igazságszolgálta­ tási, illetve közigazgatási szakmai gyakor­ lat megléte kötelező lesz. — Ót év alatt kell az összesen 4 hetes gyakorlatot eltölteni, s ennek időpontját a hallgató bármikor megválaszthatja? — A gyakorlatnak akkor van értelme, ami­ kor az illető szakmai tevékenységet tud vé­ gezni az adott munkahelyen. Az a gyakor­ lat amit sokan folytatnak, hogy a záróvizs­ ga időszak alatt kívánják letölteni a szakmai gyakorlatukat, az nagyon meggondolandó. Hiszen igen nagy megterhelést jelent a két hónap alatti négy záróvizsga letétele, és gondolom nagyon kevesen vannak olyan helyzetben, hogy amikor megkezdődik a záróvizsga időszak, akkor már tulajdon­ képpen mindent tudnak. — Pontosan mit is tartalmaz az Egyete­ mi lánácsnak az a határozata, amely a 70. életévüket betöltött oktatókról szól? — A PPKE közreadott Statútuma szerint az egyetemi tanárok, docensek és címzetes docensekjogviszonya 70. életévük betölté­ sekor az adott tanév lezárásával megszűnik és az ilyen személyek vezetői megbízatását vissza kell vonni. E szabály alól - indokolt esetben — a Nagykancellár legfeljebb két évre szóló hosszabbítással, mely hosszab­ bítás ismételhető, kivételt tehet. E rendel­ kezések a már kinevezett oktatókra csak 2004. január 1-től alkalmazandók (38.§). — Mostanság sok szó esik a túlképzés­ ről. Mit gondol erről a Dékán Úri' — Talán pillanatnyilag még nem beszél­ hetünk túlképzésről, de kétségtelen, hogy bizonyos idő múltán, legalábbis az eddig jogászok által betölthető helyeket figye­ lembe véve számolni kell egy ilyen lehe­ tőséggel is. Ezért nagyon fontos, hogy a hallgató és a fiatal jogász annak tudatában legyen, - amit főleg Amerikában hangoz­ tatnak-, hogy sok a jogász, de az igazánjó jogász mindig keresett. SZABÓ VIKTOR ötödik oldal �Veni Sancte és doktoravatás Tanévnyitó a piliscsabai Campuson Idén a Bölcsészettudományi Kar, annak is Stephaneum épülete adott otthont a szokásos, minden ősszel megrendezendő Veni Sancténak és Egyetemünk évnyi­ tójának szeptember 22. esős va­ sárnapján, miután az időjárás nem volt valami kegyes a rende­ zőkhöz. A nem mindennapi ün­ nepséget, megtisztelte jelenlété­ vel Karl-Josef Räuber pápai nuneins képviseletében Mons. Miroslaw Adamczyk titkár, Hans-Friedrich Solemacher (a budapesti Hanns Seidel Alapít­ ványtól), Rolf Kaiser, német kö­ vet, Rafal Wisniewski, lengyel nagykövet. Kovács István krak­ kói főkonzul, Erdődy Gábor, ki­ jelölt szentszéki nagykövet. Há­ mori József, volt kulturális mi­ niszter, és karunk számos pro­ fesszora is. A szentmise főcelebránsa Franciszek Macharski bíboros, krakkói érsek volt, koncelebránsként vett részt Zenon Grocholewski bíboros, a Ka­ tolikus Nevelési Kongregáció prefek­ tusa, Seregély István egri érsek, Tadeusz Pieronek püspök, a krakkói Teológiai Akadémia rektora. Bíró László és Erdő Péter püspökök, Jozef Lucyszyn lazarista tartományfőnök és Várnai Péter egyetemi lelkész. Seregély István Érsek Úr, az MKPK elnöke. Egyetemünk nagykancellára az elmúlt 10 évet értékelte, és arra emlé­ keztetett, hogy egy egyetem 35 év alatt szilárdul meg. Köszönetét mondott a 10 évvel ezelőtti alapításkor hivatalban hatodik oldal 7, ífy iy it •SS'**' » Franciszek Macharski krakkói érsek celebrálja a misét lévő kormánynak és valamennyi utód­ jának, valamint a társegyetemek veze- tőinek az általuk nyújtott segítségért. Erdő Péter Püspök Úr, egyetemünk Fröhlich Ida, a PPKE-BTK dékánja avatja fel a kar első doktorát �Hjrywaiifc rektora évnyitó köszöntésében áldást kért az új tanévre. Szomorú látványt nyújtott, hogy a szentmise után kissé elnéptelenedett a Stephaneum, mivel az ünnepély még messze nem ért véget, a szünet után tanúi lehettünk, amint ünnepélyesen bevonult az Egyetemi Tanács: Sere­ gély István nagykancellár. Erdő Péter rektor. Fodor György rektorhelyettes, valamint Rokay Zoltán a Hittudomá­ nyi-, Radnay József a Jog- és Államtu­ dományi-, Roska Tamás az Informá­ Franciszek Macharski veszi át a díszdoktori oklevelet Erdő Péter rektortól ciós Technológiai- és Fröhlich Ida a Bölcsészettudományi Kar dékánja. Beszédében méltatta Egyetemünket és az elért eredményeket Zénón Grocholewski bíboros, a Nevelési Kongregáció prefektusa, a Vatikán „ok­ tatási minisztere”. Ezek után került sor a díszdoktoravatásra: Franciszek Macharski bíboros úr - akit a krakkói ‘'riúr érsekség élére maga a pápa nevezett ki utódjául - és Alfréd Bayer államtitkár í *í úr személyében újabb taggal bővült a Hittudományi- valamint a Jog- és Ál­ lamtudományi Kar díszdoktorainak köre. Történelmi pillanat következett a Alfred Bayert avatja díszdoktorrá Erdő Péter rektor Bölcsészettudományi Kar életében: summa cum laude minősítéssel dok­ torrá avatták a tízéves Kar legelső dok­ torát, történelemtudományból. Tíz év. Egy ember életében jelentős idő, egy egyetem történetében csupán egy pillanat, de esetünkben nagyon is meghatározó pillanat, maga a kezdet, az indulás, és nagyon is lényeges sza­ kasz azok életében, akik megteremté­ sén annyit fáradoztak, akik szívükön viselték és viselik ma is sorsát. A Páz­ mány Péter Katolikus Egyetem vitat­ hatatlanul meghatározó része lett éle­ tünknek, történelmünknek, az egész magyar felsőoktatásnak és az európai katolikus kultúrának. Hámori József volt kultúrális miniszter beszélget Erdő Péterrel és a meghívott vendégekkel MÁNDICS BOTOND hetedik oldal �„Engem itt nem szeretnek Születésnapi beszélgetés Murati Lilivel Muráti Lili a háború vége előtti mozi- és színházi élet vitathatatlan sztárja volt. Emigrációját követően, személyét megszámlálhatatlan mendemonda, gyanúsítás övezte, s övezi a mai napig. A Madridban még a hazainál is nagyobb karriert befu­ tott „Lili Murati” születésnapja alkalmából látogatott haza, Magyarországra. — Hogyan emlékszik vissza a szüleire, s mi­ lyen volt az a háttér, amelyből elindult? — Nagyváradon születtem. Két bátyám volt, az egyik vegyész, ő Amerikában élt, a másik ma Hamburgban élő ügyvéd. Katonai állomáspa­ rancsnok édesapám harminc évvel volt idősebb édesanyámnál. Rengeteget utaztunk, még Bul­ gáriában is laktunk egy ideig, de a gimnázium első két évét Szegeden végeztem. S mert rossz tanuló voltam, egy németországi intézetbe adott édesapám, ahol életem első szerepét isját­ szottam: a Szentivánéji álom Puckját. Ezen fel­ buzdulva írtak az engem nevelő apácák apám­ nak, mondván, tanulmányaimat egy színiisko­ lában folytathatnám, — így került a kor híres színészpedagógusá­ hoz, Rákosi Szidihez. Kikkel tanult itt együtt? — Tolnay Klárival, Mezey Máriával és Turay Idával... Aztán jött Bárdos Artúr, aki egy lebe­ tegedett színész helyére keresett valakit - s vé­ gül Zilahy Lajos Tűzmadarában játszhattam Marietet. Nagyon jó darab volt, s a nagy siker sem maradt el. S mivel Bárdos új felfedezettje voltam, komoly reklámom is volt. — S aztán nemsokára jött is az elsőfilmszerep: az 1935-ben forgatott Csúnya lány, amelyben ket­ tős szerepe szerint hol csúnyának, hol gyönyörű­ nek kellett lennie. Egy mai színikritika, erről az alakításáról a következőket írja: „...hízeleg, hogy bánthasson, dühöngve bánt, ha szeret, s amikor végül leteríthetné, beleszeret „áldozatá­ ba.”- mi a véleménye ezekről a sorokról? — A férjem, Vászary János nagyszerű darabo­ kat írt, s persze minden vicc nekem volt kihe­ gyezve, a bejöveteleim mindig a legjobb pilla­ natokban voltak, amikor már mindenki dolgo­ zott. — Ezek szerint a férje volt, akinek köszönheti, hogy... — Száz százalékig! — Egy másik méltatás szerint „Muráti Lili a modem, fiús, sportos, önálló nőtípust adta a magyar színpadnak. "Ezt az imázst is Vaszary János alakította ki? — Én valóban rengeteget sportoltam: nagyon jól úsztam, lovagoltam, ugrottam, teniszez­ tem. Autóztam és motoroztam is. Szinte min­ den létező sportot űztem... Csupa sznob dol­ gokat, de nagyon jókat! nyolcadik oldal y — Olyan színészekkel játszott együtt, akiket a mai néző legfeljebb filmjeik alapján ismerhet. Nem egy szerepében volt partnere Jávor Pál... — Akkor Pali volt a sztár. Nagyon csinos és nagyon beképzelt volt. És sokkal sármosabb annál, mint amilyen jó színész! '0. — Szeleczky Zita? A többiek? — Szeleczky bűbájos, nagyon kedves ember volt. De, tudja, nagyon sok függ a hangtól. S ha valakinek nagyon szép, de egész vékony hangja van, amelyen úgy beszél, mint egy kisgyerek, az egészen más, mint például Karády orgánuma... Tolnay Klári nagyon ügyes, s már a háború előtt is nagyon sikeres színésznő volt. 1998-ban, mikor itthon vol­ tam, meglátogattam, s mikor visszaértem Madridba, fogadott a hír, hogy a Klári meghalt... De jó barátnőm volt Turay Ida is. — Páger Antal? — Talán 6 volt a legjobb színész abban az idő­ ben, de őszintén, talán egész Európában. Ere­ detileg egy parasztfiú volt, aki úgy játszott egy grófot, mintha annak született volna! Fantasz­ tikus színész volt... Ráday Imre viszont nem játszott olyan jól, mint amilyen csinos volt. Majdnem szép! — Habos Gyula és Gombaszögi Ella... — Kabos csúnya kis ember volt, de csodálatos színész. Gömbaszögi is nagyszerű volt, de mögötte ott állt az egész Vígszínház... — Csortos Gyula? — Hát, ugye... A Csortos egy külön szám volt; — azt mondott, amit akart, úgy játszott, ahogy akart, s mégis mindig, mindenben fantasztikus.... Nem is tudom, hogy tudtak ezek a színészek velünk játszani, mikor olyan híresek voltak.... — Tasnády Németországban is nagyon híres volt, az UFA-nak dolgozott. Szép, komoly úrilány volt... Makay, Ajtay, Mezey is a leg­ jobb művészek közül valók voltak. — Sztárok? — Igen, akik ma már nem léteznek. — Valóban, mintha kevesebb lenne... — Nem kevesebb, egyáltalán nincs! Azelőtt úgy mentek az emberek színházba, hogy meg­ nézték: hol játszik Somlay, hol a Muráti, vagy hol a lólnay. Sohasem a darab után mentek, hanem mindig a színészt keresték! — Ahogy Szörényi Évát, Simor Erzsit, Lukács Margitot is. — Vagy Gózon Gyulát, Rajnay Gábort, Vaszary Pirit. — kiiszary Piri egyszersmind a sógornője volt. — Igen, nagyon szeretett engem. — Kiss Manyi, Sennyei Ura, Bulla Elma? — Tudta, művésznő, hogy Somlay Artúr 1951ben öngyilkos lett? — Bulla tulajdonképpen német színésznő volt: egészen precíz, s nem olyan könnyelmű, mint mi, „normális színészek”. — Somlay Artúr?! Megfoghatatlan... De nemcsak ő. Bajor Gizi is. — Szilassy László... — Sohasem volt ilyen ruhám! — Hát, .. .nem akarok fölvágni, de azt hiszem, szerelmes voltam belé. Hogy viszonozta vol­ na? Nem hiszem. Egyébként csak mostanában hallom, hogy mindenki szerelmes volt bele, de én nem hiszek el semmit! — Térjünk vissza a pályatársakra. Hogyan emlékszik Tasnády-Fekete Máriára, Makay Margitra, Ajtay Andorra, Mezey Máriára.^ — Szilassyról a háború után azt terjesztették, hogy ’44 októbere után. Szabó László néven, benne volt... — Állítólag cigányasszonynak öltözve itthon járt akkor, hogy elmehessen Bajor Gizi és férje. Germán Tibor orvosprofesszor temetésére... �A ÉEE — Hogy nyilas volt... lüdom! Mit gondol, én miért nem voltam itthon, miért nem játszot­ tam, miért voltam kitiltva mindenhonnan? Mert azt mondták rám, hogy nyilas vagyok. A hetvenes évek közepén például, mikor itt­ hon voltam, bár meghívtak, nem engedtek fel a Jókai színpadára... Egyszercsak berontott egy férfi, s azt kiabálta, hogy „Ez a fasiszta nő nem mehet fel a színpadra!” Hát fogtam ma­ gam, és felugrottam a színpad szélére. Ott ül­ tem le, s beszélgettem a közönséggel, a férfit pedig kivezették... Egy biztos: egy színésznő­ nek, akinek sikere van, semmi nem árt úgy, mintha azt mondják, hogy jobboldali vagy baloldali... Azzal meg is ölték. Nem is kell mást mondani. — Hogyan esett a választás végül Madridra? — Először San Sebastianba kerültünk, a fér­ jemnek volt ismerőse egy ottani orvos. Onnan mentünk Madridba, ahol az egyik színházban éppen Jani darabját játszották! Kiderült, a szer­ ző is ott van, a férjem, akin éppen egy kimo­ sott, összement zakó volt, szóval rémesen né­ zett ki... — így indult el Muráti Lili spanyolországi karrierje is... — Az első darab, amiben felléptem, Michel Durand darabja volt: a Francia szobalány, ami­ ben még nem kellett jól tudnom spanyolul. Nagyon nagy siker volt. — És 1948-ban következett a két évig tartó munka a spanyol rádió magyar nyelvű adásá­ nál, amit Magyarországon szintén bűnéül rót­ tak fel. Azt mondták. Magyarország ellen uszít. — A híresztelések kiindulópontja ezek szerint irigység lehetett? — Nem tudom, egyáltalán miért kell irigynek lenni egy színésznőre, aki nincs is itt?! — Emigrációja előtt verseket is írt, regénye je­ lent meg, sőt a Petőfi Irodalmi Társaság is tag­ jai közé választotta. — A regény címe „Szeretni kevesen tudnak” volt... — A mai nézők filmjeiről ismerhetik: Csúnya lány; Elnökkisasszony; Fizessen, nagysád!; Százhúszas tempó. Mindig jó kritikákat ka­ pott? — Dehogy. Egyszer például azt írták: úgy já­ rok, mint egy hintáslegény! Persze, hogy úgy jártam, hiszen agyon voltam sportolva. Ha ke­ resztül kellett menni a színpadon, vagy a ka­ mera előtt, én szépen keresztülmentem, csak nem úgy, ahogy kellett volna. Hanem ahogy én járok! —A Megálmodtalak, és az Egy nap a világ cí­ műfilmje, hajói tudom, elveszett. — Azt hiszem, az Egy nap a világból Oroszor­ szágban van egy kópia, persze felirattal... Még nem hozták haza. — Castilglione Henrik 1941-es filmlexikona szerint két filmre Berlinbe is szerződött. Ho­ gyan kapta ezeket a felkéréseket? — Látták a filmjeimet és láthattak színpadon is! — „Ez történt Budapesten”. — Ez volt itthon az utolsó filmem, ’44-ben készült. untalan kihallgattak, s összeegyeztették az el­ mondottakat azzal, amit a másikunk vallott. S ha véletlenül volt köztük valamilyen eltávolo­ dás, akkor ordítottak. Egyébként semmi külö­ nös nem történt... Végül énekelve „mondtam el” Janinak, mi hangzott el a kihallgatáson, hogy tudja, pontosan mit kell vallania. S per­ sze az orosz őrök azt hitték, valamilyen slágert énekelek... — Az Andrássy út hatvanat is megjárták. — Voltunk mi mindenütt! Pasaréten is, egyik pincéből a másikba... — Végül Ausztriába kerültek, s onnan mentek tovább Franciaországba, ahol ismerősök segí­ tettek. — Igen: Lucien, aki hadifogságba esett, ina­ sunk volt, Párizsban tartott el bennünket, Pierre pedig, aki a birtokunkat vezette, Normandiában segített. S olyan boldogak vol­ tak, hogy elmentem, s hogy még élek... — Bemondó voltam, aki felolvasta azt, amit elé tettek. De nem igaz, hogy Magyarország ellen beszéltem, én a Rákosi-kormány ellen beszéltem! — Spanyolul könnyen megtanult? — Egy újság egyszer azt írta: Lili Murati a leg­ szebben beszélő spanyol színésznő! Igaz, na­ gyon tisztán beszélem a nyelvet. — A Doktor Zsivágóban is szerephez jutott, Omar Sharif partnere volt. Az egyik felvétel alatt azonban egy kisebb baleset történt... — Szerepem szerint a vonat mellett futottam, várva, hogy Sharif felránt a mozgó vonatra. De rosszul fogta meg a kezem, a peron és a vágány közé estem, s a ruhám széles övét elkapták a kerekek. Ahogy forogtak, úgy forogtam velük, s végül teljesen levetkőztettek! De nem tör­ tént semmi bajom, — nem úgy, mint a moz­ donyvezetőnek, aki idegösszeomlást kapott! ...Igen, volt néhány ilyen borzalmas dolog az életemben, és a Jóisten mindig olyan jó volt hozzám, hogy nem kellett meghalnom egyik­ nél sem... —i4 Spanyolországban eltöltött étiek alatt ma­ radt kapcsolata az itthon maradt, esetleg a többi emigráns magyar színésszel? — Nem. — S a mai magyar színészek közül ismer vala­ kit? — Kik voltak a partnerei ezekben a filmekben? — Mindig a legjobbak: Hajmássy Miklós, Páger, Petényi László... A féljem választotta a színészeket. És sokszor a történetet is ő írta, mint például a Kölcsönadott élet című filmét is. — Aztán jött ’44 vége... — S mi együtt mentünk a százezer emberrel, akik a front elől menekültek. Aztán a férjem azt mondta: - Hova megyünk? Nem tudom!válaszoltam neki, s indultunk is vissza Pestre. Persze rengetegszer fogtak el bennünket az oroszok, hol engem, hol a férjemet... Mind- — Eszenyi Enikővel találkoztam, s Sztankay Istvánnal, akinek gyönyörű hangja van. Bács Ferencet láttam a József Attila Színházban. — Nem gondolt még arra, hogy esetleg haza­ költözne Magyarországra? — ...Engem itt nem szeretnek. És az egész más. Nem szeretnek. Folyton kritizálnak en­ gem, akármit csinálok. Mindenben, minde­ nért kritizálnak... I BÁLINT GYÖRGY RUDOLF kilencedik oldal I �Felvételi aranyköpések 2002 Hát persze. Idén is megjöttek. Már nagyon vártuk őket. Régi hagyomány nálunk a Pázmányon az aranyköpésgyűjtés. Szórakoztató, de egyben szomorú is. Szo­ morú, hiszen - és ezt nem győzzük elégszer hangsúlyozni, mi magunk is hitet­ lenkedve - az emberek, akiknek szájából mindezek elhangoztak, egytől-egyig érettségivel (!) rendelkeznek. Ennyit a szomorúságról, most pedig jöhet a vidá­ mabbik rész, amikor is befogadjuk a 2002-es év felvételijének gyöngyszemeit, amelyek cseppet sem gyengébb az eddigieknél, tehát várhatóan hozzájuk hason­ lóan be fognak vonulni a Pázmányos „legendáriumba”, hogy aztán az idők vége­ zetéig emlegetve legyenek, és sok-sok év után is mindig, mindenkiből ugyanazt a hatást váltsák ki. A hagyományoknak megfelelően ezúttal is megválasztottuk a szerkesztőség három kedvencét, amelyet különös szeretettel ajánlunk figyelme­ tekbe. (Csak remélni tudjuk, hogy nem éljük meg az időt, amikor már nem lesz, aki nevessen rajtuk, mert senki nem érti, hogy hol a poén.) TÖRTÉNELEM POLITIKA • Szent István valahol azt hallotta: azé a föld, aki megműveli. • Milyen tisztségeket töltött be Cromwell 1685-ben bekövetkezett haláláig? Vizsgázó 1: életfogytiglani diktátor Vizsgázó 2: lord-processzor • Julius Caesar magáévá tette Galliát, myd behatolt Angliába. • Az 1200 körüli krónika szerzője: Drogérius. • A pun háborúban nagyon sok római elpusz­ tult. Ezek mind Rómába költöztek és prole­ tárok lettek belőlük. Athénban azonban kitört a pestis, amelynek az idős Periklész is áldozatául esett, ez kissé megviselte a várost. • Mi a hosszú kések éjszakája? Vizsgázó 1: Hitler megnyirbálta saját pártját. Vizsgázó 2: Lenin parancsba adta, hogy va­ lakit öljenek meg. Vizsgázó 3: Az ókori spártai államban a rab­ szolgákat egy napra szabadon engedték, és a férfiak szabadon legyilkolhatták őket. • A háborúnak már Jaltában végének kellett volna lennie. • Magyarország 1943-ban lépett be a háborúba. • A világháborúnak nem kellett volna ennyi áldozatot szednie. • A Rákóczi szabadságharc, aminek nagyon sok történelmi háttere van. • 11. András a zsellérek munkavállalást lefek­ tette az Aranybullában. • - Milyen származású volt az Anjou család? - Lengyel. • - Melyik évszázadban indultak a keresztes hadjáratok? - A 15.-ben. • - Magyarország tagja a NATO-nak? - Nem. - Miért? - Magyarország a Varsói Szerződés révén lett tagja az ENSZ-nek, de később úgy döntöttek, hogy mégsem csatlakozunk a NATO-hoz. • - Hány tagja van jelenleg a NATO-nak? - Több mint 30. Nem, nem, nem, 51. • - Ki Irak elnöke? - Arafat. - Na! Arafat melyik ország elnöke? - Irán. • - Olyan téren jó az Unió, hogy megszünte­ ti a halom macerát. • - Mely pártok vannak ma a magyar parla­ mentben? -A kereszténydemokraták és a szociál­ demokraták. .. EGKÍMZ • Az esztergomi püspök lett a prímás. • Az unitáriusok Erdélybe menekültek, miu­ tán anabaptistaként üldözték őket. tizedik oldal IRODALOM • - Mit tud a népi írók mozgalmáról? - A népi írók a 18-19. században Magyar­ ország önállóságáért harcoltak. • - Ki írta Az elsodort falu című regényt? - Mikszáth Kálmán. • - Melyik vidéken, melyik országrészen ját­ szódnak Mikszáth regényei? - Dunántúl. • - Mikor élt Mikszáth? - A 19. század elején. • Leginkább Aranyt szeretem és Petőfit, mert nekik nem volt annyi aberrációjuk, mint a többi költőnek. • — Radnóti Miklós miért volt kénytelen Sze­ geden folytatni egyetemi tanulmányait? - Radnóti Miklós eredetileg jogász szeretett volna lenni, de végül a könnyebb utat vá­ lasztotta, ezért ment a szegedi egyetemre. • - Hollandia mely országokkal határos? - Svájc. - Nem, nem. - Svédország? -Juj! - Olaszország. • - Melyik az az államalakulat, amit Kína csú­ nyán elfoglalt és bekebelezett? - Sri Lanka. • - Melyek voltak Jugoszlávia tagállamai, és ezek milyen vallásúak voltak? - Dalmáciát muzulmánok, katolikusok, ortodoxok lakták • - A muzulmánon kívül milyen vallás volt még Boszniában? - Az iszlám. TÁRSADALOM • - Mi az eutanázia? • - Az egy betegség, egy tudathasadásos állapot. • - A Duna TV és a Magyar lélevízió nekem nagyon nem jön be! - Mégis mi alapján szokták csoportosítani az elektronikus médiumokat, mondjuk a tévécsatornákat? Ugye egyik oldalon ott van a Magyar 1, a Magyar 2, a Duna TV... - Na nekem ezek nem jönnek be!! - Úgy érti, hogy vételi problémák adódnak a térségben, ahol lakik? - Nem. Egyszerűen azok a műsorok olyan blődek, amiket sugároznak. És VÉGEZETÜL AZ IDEI ÉV HÁROM LEGJOBBJA: • - Kinek ajánlotta fel Szent István Magyarországot? - Hmmmm.... - Mit mond önnek a kifejezés: Mária Országa? - Megvan! Máriának! - Mégis, milyen Máriának? -Öööööö... Szent Máriának! • - Ki az a 17. századi magyar hadvezér, aki a Birodalomban is elismerést vívott ki magának? - Kölcsey. (Ott is hagyta a fél szemét a Waterlooi csatában - a szerk.) • - Miről szól Katona József Bánk Bán című drámája? - Arról szól, hogy van Bánk, aki egy bán... FÖLDRAJZ • - Hol található Baszkföld? - Afganisztánban. Gyűjtötte: sok mindenki, még Benedek Elek is �Emlékezés 1849. október 6-ra Nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos egy nemzet életében az, hogy közös tudatában méltó helyet foglaljon el bőseinek tisztelete, A mai. meghasonlott világban, ahol a feje tetejére állni látszik minden, évszázadok óta létező értékrend és hagyomány, még inkább fontos az emlékezés, amely általában csendes, egs'szeri alkalom évente, támaszunk és segítségünk azon* bán csak abban az esetben lehet, ha az előttünk járt nagyszerű és nemes példák a hétköznapokban is elkísérnek. Példamutatónak kell lennie számunkra az aradi tizenhárom sorsában annak, hogy más nemzetiségű, különböző sorsú kato­ nák azonos célért, a magyar szabadságért tudtak harcolni, azért életüket áldozni. Az osztrákok dühét nem kis mértékben fo­ kozta az, hogy egy zászló alatt küzdött a milliomos földesúr (Kiss Ernő), a gazdag főúr (Vécsey Károly), az elszegényedett német arisztokrata (Leiningen-Westerburg Károly), a szerb és horvát nemzetiségű hivatásos katona (Damja­ nich János), a republikánus demokrata (Nagysándor Jó­ zsef), a vasúti főtisztviselő (Lázár Vilmos), az osztrák nemességet kapott őrnagy (Schweidel József), a kitűnő mérnök (Török Ignác), a magyar arisztokrata (Dessewfy Arisztid), a tehetsé­ ges iparszervező (Láhner György), az osztrák közép­ osztály tagja (Poeltenberg Ernő), a horvát származású katonatiszt (Knezic Károly), vagy a pozsonyi fogadós gyermeke (Aulich Lajos). Október folyamán kivégezték Csányi László közlekedésügyi minisztert, báró Jeszenák János kormánybiztost, báró Petényi Zsigmondot, a felsőház elnökét, Szacsvay Imre képviselőházi jegyzőt, Ka­ zinczy Lajos honvéd tábornokot, Peter Giron honvéd ezredest, a német légió pa- Nem szabad azonban elfe­ ledkeznünk azokról sem, akik ugyan nem pontosan B ezen a napon, de szintén S vértanúhalált haltak a ma- L gyár szabadságért. Október Kivégzés „lőporral és golyóval”. hatodikán, szimbolikusan A térdelő Kiss Ernővel csak a második sortűz végzett. Latour táborszernagy meggyilkolásának évfordulóján (pedig azt a rancsnokát, Mieczyslaw Woronieczki her­ bécsi nép követte el!) Pesten agyonlőtték ceg honvéd ezredest, Abancourt Károly Batthyány Lajos grófot, volt miniszterel­ honvéd századost, Csernus Manót. nököt. Már előbb, 1849 augusztusában Lenkey János tábornok a börtönben megkötélre küldték Ormay Norbertét, Kos­ tébolyodott, majd 1850-ben öngyilkos lett. suth szárnysegédjét. Novemberben újabb kivégzések követ- keztek. Ezerötszáz honvédtisztet ítéltek halálra, ezen ítéletek nagyobb részét ké­ sőbb húszévnyi várfogságra változtatták. A külföldre menekülteket távollétükben ítél­ ték halálra, nevüket akasztófára vésték fel (többek között Andrássy Gyula, Guyon Richárd, Horváth Mihály, Jósika Miklós, Kmety György, Kossuth Lajos, Mészáros Lázár, Perczel Móricz, Szemere Bertalan, Táncsics Mihály, Teleki László neve került fel így a bitófára). Összesen hatvanöt em­ bert lőttek főbe és száztizennégyet akasz­ tottak fel, az összes osztrák börtön magyar rabokkal telt meg. Schwarzenberg minisz­ terelnök így nyilatkozott: „Ugyan, mi a magyar nemzet! Ezek mindig is lázadók voltak, akiket meg kell semmisíteni, és egyszer s min­ denkorra ártalmatlanná kell tenni. Az aradi kivégzések helyszí­ T 't nétől nem messze 1881-ben emlékoszlopot avattak, mely azóta is zarándokhely. 1932ben a Maros áradása után, a § víz visszahúzódásakor a gátat javító kubikusok emberi csontvázakra bukkantak. A vizsgálatok után nyilvánvalóvá vált, hogy a mártírok marad­ ványait találták meg. 1979ben - kettő kivételével - az emlékoszlop mellé temették el a vértanúk csontjait. A szabadságharc leverése után egész Európa rokonszenvét bírta a magyar nemzet. Heine dicsőítő verset írt, Nietzsche Petőfi-verseket zenésített meg a Felhők ciklusból, Dickens kora legjelentősebb külföldi regényeként méltatta Eötvös József A falu jegyzője című művét. Victor Hugó így írt 1853-ban: „Átok azokra, akik Magyarországon e pillanatban lábbal tiporják az emberi jogokat és isteni törvényeket. E hős nemzet hóhérait megátkozva, a mártírokat vi­ gasztaljuk meg gyászos sorsukban. Átok a zsarnokokra és áldás a nemzetekre!”. » KO LTAY ANDRÁS tizenegyedik oldal �Női szakasz Esélyegyenlőség, karrier Mit jelent manapság nőnek lenni, amikor munkahelyet, szakmát kell válasz­ tani? Mire számíthat egy közeljövőben végző egyetemista vagy főiskolás lány? A kérdést nehéz objektiven megválaszolni, az alábbiakban arra keresíink választ, vajon létezik- e diszkrimináció, s milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy nőnek karrierépítése során. A nőket érő hátrányokról több kötetnyi szakirodalom jelent meg az utóbbi években. Ezek általános megál­ lapítása, hogy a nők hátrányos helyzetének legfőbb oka elsősorban a mélyen rögződött társadalmi előítéletekben gyökerezik. Sajnos el kell ismerni, még mindig él az az általánosan elfogadott nézet, mely sze­ rint a nők számára elsődleges fontossággal a család bír, a keresőtevékenység pedig ki­ egészítő jellegű, míg a férfiak életének középpontjában a munka áll. Adódik hát a kérdés, hogy mi magyaráz­ hatja azt a tényt, hogy a nők azonos szak­ mai képzettség esetén is lényegesen ki­ sebb eséllyel futnak be szakmai karriert, mint a férfiak? ludjuk, hogy egyes vezetői szerepekhez kifejezetten szükségesek az olyan tulaj­ donságok, mint az agresszivitás, racionali­ tás, magabiztosság és függetlenség. A nő­ ket azonban a nemi szerepek elsajátítása során éppen ezekkel ellenkező tulajdon­ ságokra nevelik. A nők magatartása, céljai és a munkához való viszonya is épp ellen­ tétes azzal, amit a felső vezetői pozíció megkíván. A vezetői szerepet vállaló nők­ ről elmondhatjuk tehát, hogy a magatar­ tások férfi modelljét alkalmazzák, és ke­ vés helyet engednek nőiességüknek. Sok „női főnök” panaszkodik, hogy nemük miatt teljesítési kényszer alatt állnak, nem tudnak olyan tekintélyt és elismertséget kivívni, mint férfi kollégáik. A siker ára sokszor a családi háttér kiegyen­ súlyozottsága, mert a hagyományos szere­ pek szerint a nő feladata a nyugodt háttér biztosítása félje előmenetele érdekében. A kérdés az, hogy megvalósítható-e ugyanez fordítva, vagyis elvárható-e a férfiaktól, hogy egyenrangú társként tekintsenek a nő­ re, és ugyanúgy vegyék ki a részét az ottho­ ni teendőkből. A ma elfogadott társadalmi szerepek szerint ez csak nagyon ritkán való­ sulhat meg. A női karrier legfőbb akadályá­ nak rendszerint azt a többes terhet említik, ami felöleli a feleség és az anya szerepét is a keresőtevékenységen túl. A kérdésnek véletizenkettedik oldal ményem szerint nem úgy kell felvetődnie, hogy a nőknek választaniuk kell a gyermek­ vállalás és a szakmai pályafutás között. En­ nek összehangolása persze nagyon nehéz feladat, statisztikai adatok alátámasztják, hogy a női vezetők között magasabb az el­ váltak, míg a férfi vezetők a házasok aránya. A mai sikerorientált lányok tervei között alig szerepel a féijhezmenetel, a gyer­ mekvállalás. Ez elgondolkodtató jelenség, hiszen tudjuk, hogy a társadalom alapegy­ sége a család. A tudatos nő hiába sokolda­ lú, akkor is csak ritkán tud eleget tenni anyasági, feleségbeli szerepének, ha töb­ bet van a munkahelyén, mint otthon. Úgy tűnik hát, feszül itt egy látszólag fel nem oldható ellentét. A nőktől elvárt többes szerep egy „láthatatlan üvegfalat',5) húz eléjük karrierépítésük során. Nem is kell messzire menni, elég, ha „házon be­ lül” vizsgáljuk a problémát: igaz ugyan, hogy a jogászi szakmában a nők már egyenjogúságot vívtak ki, mégis elmond­ ható, hogy a ranglétrán már nehezebben jutnak fel. Nézzünk csak egy egyszerű példát! A következő álláshirdetést egye­ temünk hirdetőtábláján olvastam: „Bel­ városi ügyvédi iroda keres férfi ügyvéd­ jelöltet.” Az említett ügyvédi irodának joga van férfit alkalmazni, erre bizonyára meg is van az indoka. Egy női munkavál­ laló ezek szerint számukra „problémá­ sabb”, valószínűsíthető egy szülési sza­ badság, ilyen-olyan családi kötelezettsé­ gek. Munkaadói szempontból tehát biz­ tosan jobban „megéri” férfi munkaerőt alkalmazni. Nem jellemző ez a tenden­ cia azokra a szakmákra, melyeknél úgynevezett 1, elfeminizálódás” figyelhető meg. Ezek általában az egészségügyi ápo­ lói vagy pedagógusi pályák (bár az isko­ laigazgatók zöme már férfi). A nők közéleti szerepvállalása még min­ dig nagyon alacsony, e tekintetben talán az európai uniós csatlakozás hoz majd előrelépést. Az EU politikája nem kizárólag a nőkkel szembeni megkülönböztetést, hanem a nemek közötti diszkriminációt tiltja. így az uniós férfi polgárok ugyanúgy élhet­ nek ezekkel a jogokkal, mint a nők, bár a gyakorlatban őket sokkal kevesebb hátrá­ nyos megkülönböztetés éri. A legtöbb tagállamban még mindigjelentősek a bér­ különbségek, elvétve találni csak női mi­ nisztert vagy magas szintű gazdasági veze­ tőt. Mindennaposak a diszkriminatív ál­ láshirdetések. Az utóbbi évtizedekben jelentős jogalko­ tási és intézményi feladatokat vállalt fel az EU annak érdekében, hogy ténylegesen érvényesüljön az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség elve. így mára a Római Szerződés 141. Cikke és nyolc irányelv alkotja az erre vonatkozó közösségi jogot. Olyan elveket szabályoz többek között, mint az egyenlő munkáért egyenlő bér el­ ve, jogot biztosít az egyenlő előmenetel­ hez, képzéshez és munkafeltételekhez. Az EU egyes esetekben lehetővé teszi a pozitív diszkriminációt is a nemek ki­ egyenlítése érdekében. A terhes anyáknak széles körű jogok biztosításával oldja meg a szülési szabadság problémáját, hiszen kimondja, hogy minden terhes nőt meg­ illeti a 14 hetes, egybefüggő szülési sza­ badság. Terhesség miatt nem bocsátható el egyetlen női munkavállaló sem. Mindezen alapvető jogok biztosításával csak remélni tudjuk, hogy Magyarorszá­ gon is javuló tendenciát fogunk megfi­ gyelni a női munkavállalók esélyegyenlő­ ségének vizsgálatakor. Aggasztó jelenség, hogy a magyar nők aránya riasztóan ala­ csony mind a parlamentben (387 képvise­ lőből 33 nő), mind pedig a helyi önkor­ mányzatokban. Érdekes adat, hogy az EU tagállamok közül csak a görög parlament­ ben van kevesebb nő, mint a magyar or­ szággyűlésben. Európai integrációnk érdekében tehát mindenekelőtt a közvéleményt kell érzé­ kenyebbé tenni a vázolt előítéletek vissza- �szorítására és az esélyegyenlőség társadal­ mi megítélésének javítására. Úgy gondo­ lom, nem szabad belenyugodni a kiala­ kult helyzetbe, igenis van járható út, amely során a nők érvényesíthetik önma­ gukat és kiteljesedhetnek a munka által. Nagyon leegyszerűsítve úgy is fogalmaz­ hatnánk, hogy nyilvánvalóan nem azért jár karunkra a legtöbb lány, hogy majdan egyetlen feladata a konyhában a puding kevergetése legyen. Persze itt is fontos hangsúlyozni, hogy a tudatos karrierépítés mellett szükséges megtalálni azt az egyensúlyt, ami a társa­ dalomban megkívánt szerepünknek is eleget tesz. Nagyon visszatetsző tud lenni egy arrogáns, kemény, túlságosan is karri­ erista nő, akiben egy csepp érzékenység vagy nőiesség sem lakozik. Látjuk tehát, hogy a fentebb feszegetett téma igen komplex, a kérdésre tökéletes választ sosem kaphatunk. Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet egy picit javuljon, több szinten szükséges a változás: a család­ karrier összehangolása megvalósíthatat­ lan egy olyan társ nélkül, aki hagyja a nőt érvényesülni, és ugyanakkora teret munkája számára. A második szint már nehezebb, a munkaadók gyakran rejtett diszkriminációt alkalmaznak, így ezek feltárása már nehezebb. Társadalmi szinten pedig az előítéleteket kellene megszüntetni a hagyományos szerepek felrúgása nélkül. Ezért úgy vélem, hogy inkább kiegyenlítődésre lenne szükség, mintsem forradalmi változásra. A ne­ gyedik szint az EU csatlakozással kapott szabályok gyakorlatban történő érvénye­ sítését jelentené. Ezek a gondolatok, feladatok persze még nagyon távlatinak tűnnek, de azt hiszem, elkeseredésre nincs ok, hiszen jó irányba haladunk. Reméljük, a Ka­ runk falai közül kilépők sorában a jogá­ szok mellett sok neves jogásznőt is üd­ vözölhetünk majd, legalább olyan szak­ mai elismertséggel, mint hírnevet szer­ zett férfi kollégáik. A rögös úton azért ne felejtsünk el nőnek maradni és a vállalt feladatokat teljesíteni. Sok sikert és kitartást. GULYÁS JUDIT Ezzel a témával és még sok minden mással is foglalkozik a Dr. Pelle Andre­ ával készült inteijú, amit a következő számban olvashattok. Lehull a lepel, megnyílik az ajtó Beszélgetés Budai Ildikóval, a Tanulmányi Osztály vezetőjével A törzsgárdához tartozik ez vitathatatlan. A kezdetektől fogva vesz részt a Kar éle­ tében, eleinte a Tanulmányi Osztályon dolgozó évfolyamelőadóként, 2001 janu­ ! árja óta pedig mint a hivatal vezetője. Ta­ lán nem mindenki tudja, hogy az első év­ folyammal együtt ő is 2000 nyarán vég­ zett. A megbeszélt időpontban a zárt ajtó előtt várakozom. Talán rosszkor jöttem? De mégsem. Nyílik a bűvös ajtó, szívélyesen fogad és körbevezet az irodahelyisége­ ken, hogy láthassák az olvasók, a To nem valami titokzatos boszorkánykonyha. — Bocsánat, talán rosszkor jöttem, nem volt nyitva a Tanulmányi Osztály. Tanács, a Dékán és a Dékán- helyettes hozhat. Nekünk marad a hálátlan feladat, hogy a döntéseket betartassuk a hallgatókkal. Sajnos nagyon sok esetben annyit mond a hallgató, hogy a „Tanulmányi Osztály nem engedte meg...” Nem jut eszébe, hogy nekünk az a feladatunk, hogy adott esetben „ne engedjük meg”. Azt gondolom, ez egy feloldhatatlan probléma mindaddig, amíg meg nem ér­ ti mindenki, a beadott kérelmeket nem mi bíráljuk el, még akkor sem, ha kifeje­ zetten nekem címezik. Természetesen el­ olvasom és attól függően, hogy ki bírál­ hatja el, továbbítom. Nos, az ajtó. Igen, ez egy probléma, । — Mi az oka annak, hogy néha az emvalamilyen rejtélyes ok miatt mindenki , kér túl magasnak ítéli a népsűrűséget a akkor akar bejönni, airiikor záiva van. A I TO előtt? félfogadási idő változatlanul hosszú ide­ — Sajnos a Tanulmányi Osztály iroda jű, hétfőn és szerdán délelőtt, kedden és méretei adottak, ezért néha elkerülhetetcsütörtökön délután. Vizsgaidőszakban ' len a sorban állás. Próbáljuk úgy szerr'ezebédidőn kívül folyamatos a „nyitvatar- i ni, hogy kevésbé rossz legyen, de amíg a tás”, ne kelljen a hallgatóknak külön be- ! beiratkozás a tanítás megkezdése után jönniük, mi többek között ezzel tudjuk ' van, addig kizárólag az évfolyam előadó segíteni a nyugodt vizsgaidőszakot. előtti „zsibongóban” tudunk iratkoztatni. Reményeim szerint a Neptun számító­ — Sok hallgató panaszkodik, hogy né­ gépes rendszer bevezetésével könnyebb hány fontos információról a tanulmá­ lesz mindannyiunk helyzete. nyi ügyekben nem kap tájékoztatást. Hogyan orvosolható a probléma? — Végszó? I — Minden közérdekű információ a fali- 1 — Engedjék meg nekem, hogy itt kér­ újságon - amióta Szabó István Úr a Dé­ jem a hallgatókat a Tanulmányi Osztály kán-helyettes, hónapokkal hamarabb hivatali rendjének betartására, valamint az interneten (www. pontosan tudom, hogy mindenkinek a jak.ppke.hu) megtalálható. Többen idő­ saját problémája a legfontosabb - vala­ ben tudomást szerezhetnének a közérde­ mint, hogy a kolléganőket partnernek kű információkról, ha néhány hallgató tekintsék gondjaik megoldásában, és ne nem szedné le a hirdetőről. Azon kívül ellenfélnek, akit meg kell g^'őzniük. A félfogadási időben a kolléganők is a hallzárt ajtók azt jelentik, hogy az irodában munka folyik, ilyenkor keresik az ott gatók rendelkezésére állnak. dolgozók a megoldást azokra a problé­ — A „rettegett” Tanulmányi Osztály, mákra, melyek a félfogadási időben az sokak szemében élet és halál ura. De ha asztalukra kerül. jól tudom, az igazság odaát van. — Talán megengedi nekem, hogy itt az újság hasábjain tisztázzak néhány dolgot. A Tanulmányi Osztály végrehajtó és nem döntéshozó szerv. A döntéseket a Kari I Ehhez kérem a hallgatók segítségét é.s megértését. MÁNDICS BOTOND tizenharmadik oldal �„Bombát vetünk, gránátot a múltra... JJ Az írástudók felelősségének kérdése a terror idején r; /M Nehéz lenne vitába szállni a címben szereplő idézettel, főleg, ha tudjuk, hogy Szüdi György Felszabadulás című verséből származik, mely 1950-ben, a „Szabadság énekei” című antológiában jelent meg, és a versben a hős szovjet katonák szájából hangzik el. A bomba valóban lehullt, elsöpörte a múltat, elpusztítva jót és rosszat egyaránt, megsemmisítette irodalmunkat is. Majd kétszáz hasonló hangvételű mű található a nemrég megjelent „Munkás, pa­ raszt, értelmiség munkaverseny lázában ég!” (alcím: Agitatív antológiaköltészet Magyarországon 1945-1956) című gyűjteményben (kiadó: Korona Kiadó, Budapest). A A kötetet mindenkinek érdemes kézbe vennie, hiszen egyfelől értékes kordokumentum, vala­ mint a magyar irodalom egy korszakának töké­ letes lenyomata. Történelmünk során talán először fordult elő, hogy az irodalom (és vele együtt minden művészeti ág) teljes mértékben a hatalom irányítása alá került, a szólásszabad­ ság megszűnt, minden mű csak és kizárólag egy célt szolgálhatott. Nevetnénk az otromba, erőltetett verssor­ okon, szerzőjük és az egész rendszer paródiáivá züllött műveken, ha nem tud­ nánk, hogy e vidám évek alatt emberek tízez­ reit ölte, nyomorította meg az állam, és szá­ zezrek hagyták el hazájukat. Az irodalom - mely társadalmi szerepénél fog­ va mindig némileg ellenzéki kellene, hogy le­ gyen - sem maradhatott ki a központosításból. Megjelentek a Párt által megbízott új dalno­ kok, kik szintén szép számban szerepelnek e kötetben, de kiknek munkásságára nem érde­ mes szót vesztegemi. Érdekes és tanulságos vi­ szont lámi azt, miként reagáltak erre az új helyzetre azok a költők, akik tehetségüknél fogva tényleg érdemesek voltak „a lant pengetésire”. 1945 és 1956 között számos költő és író is elhagyta az országot. De mihez kezdtek azok, akik itt maradtak? A kötetben szerepel költőnagyjaink közül például Csoóri Sándor (az Aranyos madaram... című verssel), Illyés Gyula (Cserepező; Az építőkhöz). Juhász Ferenc (Dal a traktorról; Szögecselők; Téged köszönt most), Nagy László (Ifjúság dala; A mindent látó szempár; Faluban), Szécsi Margit (Ün­ nep Sztálinvárosban; Munka után), Weöres Sándor (Épül az ország), de rajtuk kívül is számos neves költő és író írt a rendszert di­ csőítő műveket. Hogyan lehet értékelni az ő szerepvállalásukat? Mi vezette őket? Megtévesztettség? Megalku­ vás? Félelem? Élni, alkomi akarás? Legtöbbjük­ nél valószínűleg mindez együtt hatott. Mielőtt kényelmes fotelünkből könnyelműen elmarasztalnánk őket, meg kell kísérelnünk megérteni a dolog emberi oldalát, megpróbál­ ván beleélni magunkat abba a gyötrelmes lelki vívódásba, mely végigkísért minden gondolko­ tizennegyedik oldal dó és érző embert, aki becsületesen akart élni és dolgozni itt. Magyarországon, ahol akkoriban erre nem nyílt esély A kötet elolvasása után a következő, nehezen megválaszolható kérdések merülhetnek fel bennünk: 1. Ne felejtsük el, az ország valóban meg­ könnyebbült a háború befejeztével, és sokak­ nak csak később hullott le a hályog a szemé­ ről a kommunista hatalom természetét illető­ en. Sokan talán tényleg hittek az eszme meg­ valósíthatóságában, hogy aztán keservesen csalódjanak. Bűnös-e ezért valaki? 2. Sokakat a félelem vezérelt, hiszen parancs­ ba kapták: „törjenek be új idők új dalaival”, azaz dicsőítsék az új rendszert, különben sa­ ját és családjuk léte, megélhetése sínyli meg nemleges válaszukat. Aki ennek ellen tudott állni, az becsületre méltó, de elenyésző ki­ sebbségben maradó példa. Bűn-e, ha valaki nem vállalta önként a mártíromságot? 3. Mit tehet az ember, aki élni és alkotni akar, még akkor is, ha a történelmi helyzet nem kedvez neki? Válasszon más hivatást? Kezd­ jen új életet? Vagy próbáljon meg megbékél­ ni a rendszerrel, elfogadva a játékszabályokat, mégis megőrizve legalább az esélyét annak, hogy majd egyszer olyan művet is alkothat, mely nem központi megrendelésre készült? A megbékélés meddig tekinthető szükséges kompromisszumnak, és mikortól kezdve nem menthető? 4. Elválasztható-e egymástól az alkotó szemé­ lye és az általa alkotott mű? Csupán azért, mert valaki életével rossz példát mutatott, hi­ teltelenné teszi-e ezzel műveit? Egyszerűb­ ben: számít-e a mű megítélésénél, hogy vala­ ki milyen ember? Kivonhatóak-e egyes mű­ vek egy életműből, mely nélkülük hiánytala­ nabb és egységesebb lenne? Tudunk-e példá­ ul Tamási L^osra, a Piros a vér a pesti utcán költőjére, mint a forradalom hiteles megéneklőjére tekinteni, miután elolvassuk a kö­ tetben szereplő Esküszünk néked, Sztálin elvtárs című versét? 5. Magyarországon, ahol kevés példától elte­ kintve mindenki aktív, vagy néma cinkosa volt J msií, imsts f - 2’ s (■ a rendszernek (mert nem is lehetett más), ki |M képes meghúzni a ,tettes’ és a „bűnsegéd’ közti vékony határvonalat? Nem kétséges, szembe kell néznünk múltunkkal, de vajon le­ hetséges lesz-e ez valaha, vagy örökre átlátha­ tatlan érdekek és hatalmi körök saklgátszmájává válik minden erre irányuló kísérlet? 6. Mi volt az ára annak, hogy 1956 után, az ún. „puha diktatúrá”-ban a keleti blokk országai közül nálunk volt a legbékésebb az élet és a legmagasabb az életszínvonal? Ez vajon a Ká­ dár-korszak becsülendő erénye, vagy az embe­ ri gondolkodás, és az esetleges lázadás leghatá­ sosabb akadályozója („üres a fej, tele a gyo­ mor”), melynek átkát - a szellemi, lelki meg­ tisztulás esélyének elvesztését - ma is nyög­ jük? Lehet, hogy mindkettő egyszerre igaz? 7. Megbocsáthatóak-e az elkövetett bűnök, amelyek elkövetői részben még ma is élnek? Megbűnhődtek-e ők tetteikért? Jóvátehető-e bárhogy is az, ami történt? Le tudjuk-e zárni múltunkat és közben egyszerre előre is tekin­ teni, adott esetben együttműködve a múlt rendszer aktív részeseivel? Csak remélni lehet, hogy a kérdésekre lesz vá­ lasz valamikor. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a múlthoz való közeledést csak igen óva­ tosan szabad egyáltalán megkísérelni, mindig minden oldalt és körülményt a mérlegre he­ lyezve. A bűnöket meg lehet bocsátani, de nem lehet elfelejteni, ítélkezni viszont csak alapos megfontolás után szabad. (A kötetből az ítélet soron következő száma­ iban közreadunk alkalmanként egy-egy mű­ vet, egyszerre okulásul és elrettentésképpen.) KOLTAY ANDRÁS �A kiakasztottak Plakátkiállítás a Felvonulási téren Valahogy mindig büszkeség tölt el, ha az aluljáróból ki­ lépve elém tárul a Hősök tere. Ahogy fölém tornyosul térszerkezetileg tökéletes kivitelezésű alal^a, azt kép­ zelem, hogy turista vagyok, aki most jár erre először és gyönyörködöm a magyar főváros egy kétségkívül cso­ dálatos pontjában, elisme­ rően bólogatva. Ha valóban külföldi volnék, minden bi­ zonnyal most közelebb is lépnék a monumentális szoborcsoport­ hoz, majd egyből elkezdenék hezitálni, hogy vajon először a Műcsarnokba, vagy a Szépművészetibe vessem-e be magam. Ezen a napfényes szeptemberi délután azonban meghagyom a Hősök terét a gördeszkásoknak, és három évfolyamtár­ sam társaságában másfelé veszem az irányt: történetesen a Felvonulási tér felé indulok, amiről kinek az évenkénti elma­ radhatatlan sörfesztiválok, kinek pedig a téli vizsgaidőszakot követő legendás egyetemi sítáborok kezdete ugorhat be elsőnek. Három éve azonban szeptember-október tá­ jékán is érdemes volt kilátogami a Városliget melletti macskaköves térrészre, ami bár jócs­ kán elhíresült arról, hogy előszeretettel nyújt gravitációs élményt a magas sarkú cipőben topogó lányok számára, mégsem tartja vissza őket sem: összességében több ezer fiatalt vonz az @rc társulat szervezésében kiállított óriásplakátok köré. Érdeklődőkben idén sem lehetett hiány. Az ingyenesen megtekinthető kiállítást raj­ tunk kívül is rengeteg fiatal és kevésbé fiatal találta remek programnak, és mindenképpen pozitívnak mondható, hogy az óriási alapte­ rület előnyei miatt anélkül élvezhették a pá­ lyamunkákat, hogy egymás hegyén hátán kel­ lett volna topogniuk. Minden adott volt hát ahhoz, hogy egy po­ zitív élménnyel távozzunk plakát formátumba öltöztetett ötletbombák sokkoló hatásától megrészegedve, ám bármennyire is meresztet­ tük a szemünket, ilyennel csak kevéssel talál­ koztunk. Ezek között a viszonyok közt tehát erőlködhettünk mi bármennyire, a fényesre polírozott kényszermosolyokon kívül sajnos nem sokra futotta. Először persze magamat okoltam a várttól jócskán elmaradó katarzis miatt, ám a buzgó oldalra pillantgatások ered­ ményeként hamar rá kellett döbbennem, hogy a többiek arcán is a „kiakasztás” első jelei he­ lyett leginkább az unalom tükröződik Örök szkeptikus révén ekkor az idegen arcok bur­ kolt megfigyelésébe kezdtem, és amikor itt sem tapasztaltam egyebet, mint nagy néha egy mosolyt, amely unalom fala mögül vánszorgott elő, aztán rekordsebességgel semmivé foszlott, akkor kezdett el erősödni bennem az a furcsa érzés, mintha ez az egész kiállítás egyenesen azért lett volna megrendezve, hogy kiábrándítson magából. Másként érezhet valaki, akinek idén volt elő­ ször alkalma kilátogatni az óriásplakátok közé, ám az előzmények tükrében úgy tűnik, mintha az idei anyag alkotói jól megnézték volna a ta­ valyi műveket, és inkább azok hangulatát, mint a saját egyéni képzelőerejüket tartották volna el­ sődleges szempontnak a képek megalkotásakor. Lehet, hogy épp ennek tudható be, hogy bár a kiakasztani valókat kiakasztották, de minket nem sikerült igazán. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy meghökkentésre, sokkoló hatás eléré­ sére építő kiállítás (kiakasszunk?) csakis úgy tud hiteles maradni, ha mindig egyedi irányokba mozdul el az ötletek, maga az ötletesség terén. Egy magát ismételgető „meghökkentő” ugyan­ is pontosan arról tesz tanúbizonyságot, hogy mermyire nem ismeri, hogyan is működik meghökkentés érzése, (azé a meghökkentésé, amire állítólag apellálni kíván.) Tudvalevő ugyanis, hogy a meghökkentésnél nincs „újran’ tábla: ez csakis egyszer működik, és kész. Az ideiek pedig, tisztelet annak a két kezemen megszámolható kivételnek, amelyeket többékevésbé jónak tartottunk, nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy néha ez a plakáttal való meghökkentés-kísérlet is olyan, mint a kivénhedt, stagnáló szókincsű Ganxta Zoli, vagy a ti­ zenkét éve futó Jerry Springer show: a csökkenő határhaszon törvénye szerint működik Azaz, ha nem képes új oldalakról épít­ kezni, akkor épp olyan elveszett, mint az a bizonyos cirkáló Rejtő regényében. Arról már nem is be­ szélve, hogy ha a bizonyítani vá­ gyó fiatal művésznek, (aki termé­ szetesen azt a célt tűzi ki maga elé, hogy az egész magyar társadalmat megbotránkoztatja és kifordítja mind a négy sarkából) nem sike­ rült odáig eljutnia, hogy az általa hőn áhított katarzist a mai fiatalok edzettségét ismerve nem fogja tudni elérni pusztán azzal, hogy a plakát közepére egy óriás rhéretű frivol jelenetet tesz (az avantgárd egyébként már száz éve eljutott idáig), akkor valószínűleg nem fogja megérteni azt sem. hogy erőtlen próbálkozása a nagyérdeműből miért csak szánakozással vegyes szürke közönyt képes kiváltani egy jókora ásítással megtoldva. Továbbá azt is nehezen tartom hihetőnek, hogy valaki, aki úgy vélekedik a Hősök teréről, mint én, különösebben szellemesnek találná azt a szerző szellemi színvonaláról is tökéletes hely­ zet elentést nyújtó erőlködményt, amelyet a „Heroes Square ...it sucks!” című állítólagosán kétértelműnek szánt plakáton véltem felfedez­ ni. ( A kép egyébként két, egymást a kelleténél szimpatikusabbnak találó hölgyet ábrázol egy kisebb helyiségben, a szoba hátsó falán a Hősök tere látható ) Ilyenkor azon gondolkodom: tényleg megéri-e degradálni a Hősök terét egy ilyen vérszegénynek is csak három transzfúzió után mondható poén kedvéért? Én minden­ esetre úgy gondolom, ezt művészinek nevezni elég vicces lenne. Viccesnek nevezni meg egye­ nesen nevetséges. Nevetségesnek egy kicsit erőltetett. Erőltetettnek mondani talán lehetne, csak nem tudom pontosan mit is akar erőltetni. A negatív tapasztalatokkal együtt mégis úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes volt idén is ellátogatni a felvonulási térre. Már csak azért a pár munkáért is, amelyek megérdem­ lik, hogy minél több szem láthassa őket. Azért a pár munkáért, amelyek lehet, hogy nem gusztustalanságukkal és egyoldalú politizálá­ sukkal próbáltak kitűnni, mégis megmutatták azt az utat, amerre ennek a szedett-vedett, né­ hol ötletes, néhol csapnivalóan gyenge plakátötletkavalkádnak haladnia kéne a művészetté válás útján. ZSELLÉR MÁTÉ tizenötödik oldal �55 Szuper buli!” Hollandiai élmények az Erasmusszal Évente-félévente sok Pázmányos joghallgató dönt úgy, hogy körülnéz egy ki­ csit Európa uniós részén, ahol tanulmányok folytatásába is kezd, mindezt ösztöndíjjal. Hartwig Beáta, Kontár Ágnes, és Nemeskéri-Kiss Zita, jelenlegi V, illetve ív évfolyamosok is összekötötték a kellemeset a hasznossal: a 2001/2002-es tanév második félévét Erasmus-ösztöndíjasokként Hollandiában töltötték. Közülük kettejükkel sikerült beszélnem. Mivel „megérte?” kérdé­ semre egyértelmű igennel válaszoltak, kértem, részletezzék. — Miért pont Hollandiába pályázta­ tok? — Hartwig Beáta (H. B.): Olyan orszá­ got akartam választani, ahol angol nyel­ ven tanulhatok, a tavalyi évben csak Hol­ landiában adódott ilyen lehetőség. — Kontár Ágnes (K. Á.): Én azért válasz­ tottam, mert nagy szerelmem. Fél évet már éltem ott, meg is tanultam hollandul, így vissza akartam menni. hasonló más külföldiekkel, részben hol­ landokkal. Az európajogon kívül a jogfi­ lozófiától a versenyjogon át a nemzetközi adójogig mindenféle óra volt, többféle összehasonlító jogi kurzussal fűszerezve, ez utóbbi terület nagyon népszerű, sok professzor foglalkozik vele. ■ Zita, Bea és Ági Kortmann úrral, a jogi kar dékánjával +J — Mennyiben tehető különbség a két ország jogi oktatása között? I — K. A.: Nálunk inkább paragrafusokat Hol és milyen képzés szerint tanulta­ tok? — K. A.: Nijmegenben voltunk, Hollan­ dia egyik legrégebbi városában, ahol római romokat is találtak. Ez a kisváros az ország keleti, nyugalmasabb felében fekszik a Waal folyó partján. Nem túl nagy (kb. 150 ezer lakos), így gyorsan oda lehet érni bár­ hova biciklivel. A egyetem hivatalos neve: Katholieke Universiteit Nijmegen. Na­ gyon barátságos helyen van, és az emberek is nagyon kedvesek. A tanárok és az admi­ nisztrátorok nagyon segítőkészek, bármi­ kor meg lehet keresni őket. A jogi kar dé­ kánja pedig meghívott minden külföldit egy italra és beszélgetésre (lásd fotó). A nemzetközi diákoknak külön holland órá­ kat is szerveznek, Bea is így kezdett el hol­ landul tanulni. Az egyetemen nagyon pezsgő a diákélet, és sok a külföldi a világ minden tájáról. Több diákszervezet van, amelyek rengeteg programot szerveznek, például bevezető hetet, kirándulásokat, minden szerdára nemzetközi bulit. — H. B.: Hollandiában azoknak a diá­ koknak, akik európajogra akarnak szako­ sodni, kötelezően angol nyelvű előadáso­ kat is fel kell venniük, amiből angolul kell vizsgázniuk, esetleg külföldi professzorok előtt. Minket hozzájuk helyeztek, így az órákon együtt voltunk részben hozzánk tizenhatodik oldal tanítanak, ott pedig azt, hogyan kell alkal­ mazni azokat. A vizsgán is jogeseteket kellett megoldanunk, egyáltalán nem azt kérdezték, tudjuk-e a törvényszöveget. Könyvet, jegyzetet lehetett használni, ha nem ismertük volna a jogszabály alkalma­ zását, úgyis hiába kerestük volna ki. — H. B.; A tanév ugyanúgy szeptember­ ben kezdődik, mint nálunk, és két félévből áll, bár egyes esetekben vannak hármas ta­ golású évek is. Az írásbeli vizsgák túlsúlya jellemző, a szóbeli vizsga kifejezetten kü­ lönlegesnek számít. Egyébként érdekes, ahogy a szóbeli vizsgajelentkezések zajla­ nak. Sorban állás nélkül bejelentkezem a titkárnőnél, és ha a tanszék módosítja az időpontot, akkor telefonon személyesen felhívnak, és rendkívül udvariasan meg­ kérdeznek, hogy áttehetjük-e esetleg a vizsgát más időpontra. Még a nagy előadá­ son sincsenek többen negyven-ötven fő­ nél, így viszont folyamatos kapcsolat, pár­ beszéd van az oktató és a hallgatók között, akár közbe is lehet kérdezni. Tehát az órák kötetlenebbek a nálunk megszokottaknál. Ugyanakkor, a baráti jellegű hangvétel nem jelenti azt, hogy a tanár felé nem nyil­ vánulna meg a tisztelet. — K. A.; A tanárok valóban visszakérdez­ nek, hogy értjük-e az anyagot, sőt, kíván­ csiak a véleményünkre. s FiA A j 1 A jogi kar épülete Nijmegenben — Megtapsolják őket az előadások vé­ ért? gén.' — Együtt; Nem. — Milyen a holland diákélet? — K. A.; Először is, a hollandok tizen­ nyolc éves korukban, amint a felsőokta­ tásba kerülnek, elköltöznek otthonról kollégiumokba, diákszállásokra. Maguk mosnak-főznek, önállóvá válnak. — H. B.; Sőt, a folyamat már korábban kezdődik, mert tizennégy-tizenöt évesen elkezdenek dolgozni, kisebb-nagyobb munkát vállalnak (pl. éttermi munka, szá­ mítógépes adatbevitel, szórólap-osztoga­ tás). Az, hogy az egyetem alatt mindenki dolgozik, már természetes. —Akadt esetleg olyan körülmény, ami­ ben hátrányban éreztétek magatokat hozzájuk képest, vagy olyan, amit ép­ pen megmosolyogtatok? — Együtt (a kérdés első felére): Nem, egyáltalán nem. �— K. A.; A diákok a főzésre nem fordíta­ nak túl sok időt, az kimerül olasz jellegű, tasakos, porból készíthető ételek megal­ kotásában. (Úgy is néznek ki.) A hollan­ dok egyébként rendesen reggeliznek, ebédre csak szendvicset esznek, csak este hat-hét óra körül vacsoráznak meleget. — H. B.: A hollandok és a többi külföldi is érdeklődött a magyar nyelv iránt, végül már egész sok kifejezést megtanítottunk nekik. Olyanokat, mint „hazakísérhet­ lek?”, vagy „csinos lány/fiú vagy”. Volt, hogy keverték a kifejezéseket, például, egy olasz srác odament Ágihoz és kedve­ sen azt mondta neki, „csinos fiú vagy”. Ugyanez a srác, hajói érezte magát, min­ dig azt ismételgette: „Szuper buli!”. — A sajtokon és a tulipánokon kívül tudnátok említeni más jellegzetességet? — H.B.: Nijmegenben, ahol mi voltunk, nem láttunk tulipánokat, hanem sok nár­ ciszt. Meg is kérdeztem a lakótársam, hogy hol vannak a tulipánok?! Azt vála­ szolta, hogy a külföldieknek megvan az a rögeszméjük, hogy ott mindenütt tulipá­ nokba botlanak, ehhez képest sok város­ ban nem is ültetnek tulipánokat. — K. A.; Inkább Leiden és Amsterdam környékére jellemző a tulipán. És persze mindenhol rengeteg bicikli van. Bárhol lehet olcsó használt biciklit venni, mi is ilyen „pacikkal” száguldoztunk. Ugyan­ akkor nagyon gyakori a biciklilopás. Az összehasonlító büntetőjogi professzor mesélte, hogy huszonöt éve van az egye­ temen, és már a huszonötödik biciklinél tart. Továbbá, sokan úgy gondolják: náluk mindenki kábítószerezik, ez így nem igaz, bár valóban gyakori a füvezés. Ám nem erőszakolják rá senkire, nem kényszer. Házon belül egyáltalán nem, inkább buli­ kon fordul elő a füves cigi. Főleg a dél­ európai és a francia diákok kedvelik. — H. B.: Egyéb jellegzetességük, hogy kissé zsugoriak. Amellett, hogy hamar megtanulják beosztani a pénzt, egy-két eurós tételeken képesek összekapni, és olyan, hogy meghívnák egymást ebédre, vagy vacsorára, nem létezik. Kereskedő nép, vagy legalábbis megvan bennük vala­ hol a „kereskedői véna”. Minden épületet hasznosítani akarnak, talán ez a tulajdon­ ságuk el is fajult. Maastrichtban saját sze­ memmel láttam egy, már nem templom­ ként funkcionáló épületet, amiben jelen­ leg diszkó működik. A hágai Nagytemp­ lomot évente kétszer-háromszor nyitják ki, egyébként ki lehet bérelni. Amikor ott voltunk, éppen vizsga volt, nem mehet­ tünk be. Nijmegenben a Nagytemplom­ ban pedig kávézó van, azzal együtt járó hangoskodással. A hasznosítás lehet vásár, vagy bolhapiac is, mivel keveset járnak templomba, az számít, hogy az épület ne álljon üresen. Tehát már olyan szintre ju­ tottak, ami szerintem sokakat bánt. — Ez utal vallási életük intenzitására? — Együtt; Igen. — K. A.; Nagyon csodálkoztam a misé­ ken, mert én voltam a legfiatalabb, a töb­ biek legalább ötven évesek voltak... — Magyarországról milyen képük van? — H. B: Azt lehet mondani, hogy általá­ ban semmilyen, ha pedig mégis, akkor nem konkrétan Magyarországról, hanem Európának erről a részéről. Tényleg nem sokat tudnak rólunk. Első este a lakótár­ saim előadták, hogy tudnak egy magyar szót: peresztrojka... Ezután próbáltam tá­ gítani a fejüket, vittem nekik itthonról bort és képeskönyvet a magyar tájakról, és persze főztem nekik gulyást, meg rakott krumplit. Azt hiszem, sikerült megvál­ toztatni az elképzelésüket. — K. A.; Gyakran balkáni állapotot kép­ zelnek el, vagy pedig már nyaraltak a Ba­ latonnál, Budapesten, és akkor tudnak va­ lamennyit. — Hogyan működik a holland toleran­ cia? — H. B.: Beszélgettem erről lakótársaim­ mal, és elég nagy volt a szórás a vélemé­ nyek között. Van, aki szerint tényleg bár­ mit lehet, ami csak elképzelhető, van, aki az ellenvéleményt képviseli, akad, aki ki­ fejezetten a könnyű kábítószerek legalizá­ lása ellen érvel. De általában véve tolerán­ sak a hollandok. — K. A.: A kérdés jól érzékelhető Pim Fortuyn esetében. A hollandok a második világháború óta félnek a megkülönbözte­ tés minden formájától, inkább elnézik a dolgokat. Ezért jöhet annyi bevándorló, akikkel túlságosan elnézőek és jóindulatúak. Mostanra pedig iszonyatosan túlné­ pesedtek, ami társadalmi feszültségekhez vezetett, erről azonban a politikusok in­ kább nem beszélnek. Fortuyn nevén ne­ vezte ezeket a társadalomban megbúvó problémákat, ezért nagyon népszerű lett. Azzal, hogy lelőtték, sok szavazatot szer­ zett a pártja, de holland ismerőseim azt mondják, hogy nem fognak annyira erős pozíciót elfoglalni, mert elvesztették ve­ zéregyéniségüket. Gyakorlatilag rá épült a párt, már jelentkeztek belső ellentétek. — H. B.: Hozzátenném, Fortuynnak vol­ tak kemény megjegyzései. Például, a ká­ bítószer-gondot szerinte úgy kellett volna megoldani, hogy minden drogfüggőt túl kell adagolni, és így eltűnik a probléma. Februárban alapította saját pártját. Előző pártjából kirúgták, mert a muzulmánok­ ról azt mondta: ki kell toloncolni őket az országból, az ő kultúrájuk nem kultúra. Populista volt, de így csak a nép nem be­ vándorló részét tudta megragadni. — K. A.: Ez így nem igaz, mert Rotter­ damban - ahol sok bevándorló lakik - a temetésén a tévé mutatott olyan résztve­ vőt, akiről látszott, hogy török, hollandul alig tudott. Sírva mondta: Pim Fortuyn volt az ő embere, megölték a vezérét. — Ha már itt tartunk, milyen a politi­ kai élet? — K. A.; A politikai élet állítólag nagyon unalmas volt eddig. Az említett jelenség azonban mindent megváltoztatott. Ez volt az első politikai merénylet Hollandi­ ában. — H. B.; Másrészt, májusban lemondott a kormány, ami ott ritka. Ráadásul, talán a körülményekhez tartozik az is, hogy feb­ ruárban volt Willem Alexander, holland trónörökös esküvője - ez szintén külön­ leges esemény. Tehát ez a félév kifejezet­ ten izgalmas volt. — Milyen, nálunk is megvalósításra ér­ demes dolgot láttatok, tapasztaltatok? — H. B.; Talán az oktatás gyakorlati jelle­ gét kellene erősíteni, annak ellenére, hogy sokan mondják: az egyetem nem a gyakorlati ismeretek megszerzésének a helye, hanem arra vannak a végzést köve­ tő évek. Hollandiában túlzottan is gya­ korlatias az oktatás, és hiányzik az elméle­ ti alapozás, léhát az ideális megoldás a kettő között lenne. Egyébként, az egyete­ mi sport odakint gazdagabb, rengeteg sportot lehet választani a szinkronúszástól a műhavon síelésig. Nagyon népszerű a bewegen op muziek (BŐM), azaz a zené­ re mozgás. Egy nagy teremben középen, egy emelvényen áll a tornatanár, aki mu­ togatja a mozdulatokat, amiket legalább száz lány és néhány fiú követ. Az jutott eszembe, milyen jó lenne itthon is ehhez hasonló sport-féle. SZAMOS MÁRTON tizenhetedik oldal �Aj ánló Asterix és Obelix, a két rettenthetetlen gall Talán nem mindannyian emlékszünk az "Alfa című újságra. Jó ideje eltűnt már az Iújságos standokról. Eme nagyszerű sajtó­ I termék hozta le hónapról hónapra Asterix, Obelix, és barátaik kalandos történetét. Már első nézésre is magával ragadó volt, a J rajzokban rejlő apró részletek is órákra próbára tették a nevetőizmainkat Ehhez jött a zseniális fordítás, a nyelv és a szavak mesteri használata. Nem lehetett letennL Amikor a nyugat kapui megnyíltak, az egyes történetekről szóló képregény-füze­ teket is be lehetett szerezni. Igaz néha csak idegen nyelven, de kit érdekelt. Eltelt jó pár év... A francia filmesek úgy érezték, szükség van a nagyszerű képregény megfilmesítésére. A recept egysze­ rű, vágy’ alapul egy' elronthatatlan törté­ netet, remek színészeket, Hollyx^'oodot megszégyenítő technikát. Csak ennyi 'lenne? Közel sem. A filmet az egykori hangulat újraélése teszi fog)'asztlratóvá. ■Az első Asterix filmadaptáció még min­ den várakozásnak megfelelt, hűen adta vissza a gy'ermekkori élményt. De jött a kötelező folytatás, a Cleopatra küldetés. Sajnos csak a közepesnél alig jobbra sike^rült. Nem C. Clavier vagy G. Depardieu I tehet róla, nem is a gyönyörű Bellucci kisasszony. Valahogy az eredeti történet bája nem jött elő. A technika még jobb volt mint az első részben, a számítógép csodákra képes. A poénok jöttek sorban, a színészek pedig tették a dolgukat, szívből játszottak, a werkfilmből kiderült, mennyire élvezték a forgatást. Mégis, valami hiányzott. Nem állt össze a történet, kissé gyorsan történtek az események, a képregény hangulatát mégsem sikerült visszaadni. De ha elvonatkoztatnánk az eredeti mű­ vektől, és csak a filmet nézzük.... Kitűnően alkalmas arra, hogy kikapcsol­ junk. 107 perc tömény szórakozás. Poé­ nokban nincs hiány, bár néha leereszke­ dik az amerikai humor szintjére. Ettől függetlenül fogyasztható. Azért ha hazaérek újra előveszem a ron­ gyos újságokat, és átadom magam a haj­ dani élvezetnek, biztos ami biztos. Tízből hét SZABÓ ZOLTÁN tizennyolcadik oldal Gyuri bá, az utolsó mohikán Biztosan sokan olvastatok olyan regényeket, novellákat, melyekben fel- felsej lenek a „régi” Magyarország vendéglői, kiskocsmái (példának okáért Karinthy, Krúdy, Kosztolányi, Márai műveiben). Ezen írások legendás alakjai voltak a pincérek. A pincérek, akik minden törzsvendég összes rigo­ lyáját ismerték, adtáklí ' vették a legújabb híreket, sőt, akár cgy-egy kézirat­ példánnyal még be is sza­ ladtak a szerkesztőségek­ be előlegért, ha az újság­ író vendégnél éppen nem volt készpénz. Ma már inkább csak a flegma, M mérsékelten udvarias faj- Sra K ta jut nekünk, akinél K örülni kell, ha egyáltalán kegyeskedik kiszolgálni minket. Az igazi, régi vágású felszolgálók a kihalt fajok közé sorolandók - hihetnénk, ha nem lenne nekünk az egyetemen, egé­ szen pontosan a Spartacusban egy eleven példányunk belőle! Bizonyára sokatok kedvence Gyuri bá, aki az elmúlt immáron két év alatt a Spari, és ezáltal az egyetem egyik „szimbólumá”-vá nőtte ki magát. Egész asztaltársaságokat lehengerelni képes modora, sajátos humora, elegáns megjele­ nése csak néhány azon tulajdonságai közül, amelyek őt toronymagasan kiemelik a mai fclszolgálótársadalom tagjai közül, és a Spari alkalmazottait a háttérből, csendes szóval is irányítani képes „tekintéllyé” emelik. Más ízű a kávé, ha Gyuri bá szolgálja fel, akár a nap hát­ ralévő óráinak hangulatára is hatással lehet egy-egy kedves megjegyzés, jó idő­ ben elejtett tréfa. Egy bizalmas beszélgetés során árulta cl lapunknak, hogy gyermekkori álma tel­ jesült azzal, hogy felszolgáló lehet. Az előbb említetteken túl egyébként szakmai karrierje is lenyűgöző: évtizedeket átívelő pá­ lyafutása alatt többek között dolgozott az Etoile francia vendéglőben, Budapest első, legendás kínai éttermében, a Vörös Sár­ kányban és a Hotel Korda-villában is. Karrierje zenitjén aztán viszszatért régi kol­ légáihoz a Spartacusba, hogy átadja tapasz­ talatait az új nemzedékeknek. Becsüljük meg hát Gyuri bát, aki ebben a mai, őrült és elembertelenedő világban vis­ sza tud csempészni számunkra valamit a régmúlt idők hangulatából! - KA - köd Koncert Kedvesem, hallod a zongorát? Szerintem a tél szól hozzád Aliogy pelyhek hullnak a kottára Az ablakon látni a zúzmarát. Kedvesem, hallod a zongorát? dalán a tavasz szól hozzád Aliogy szellő suhan a billentyűkön Virágillat lengi be a szobát. Kedvesem, hallod a zongorát? Azt hiszem, a nyár szól hozzád Ahogy izzad a tenyered Csókod oltja ajkam szomját. Kedvesem, hallod a zongorát? Úgy érzem, az ősz szól hozzád Ahogy álmosan meghajlunk Kedvesem, játszunk tovább! ridegen csillognak távoli csillagok orromat megcsapják vidéki illatok kimondom büdös van titkon beszivárgott a buszba most terjeng ez a szag leváltott hármasba fülmegyünk a hegyre nézném a szép tájat de a köd ellepi a néma csendet csak a busz zaj töri minden hallgat lelassítunk hússzal megyünk minden gallyat mi a busz oldalán megkoppan letörném s az arcodba vágnám -ATk-* Vhgy ez? A csend lépte tépte kopár lelke száját keskeny vonallá döglődő éden a horizonton megy le a nap helyén megjelenni látszik az ében éjszaka holdezüst szárnyán nyugalmát vadászó kisbalázs a villamos álmát alussza mélyen a süppedés félhomályában, vagy mi (Dohai Bálint versei) �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata ÖSSZKÉP Dsidajenő (1907-1938); Legyetek őszinték Lássátok, fáradt vagyok már s nem bírok szavaitok labirintján tévelyegni. Szeretem a nyugodt, nyílegyenes, biztos utakat. Legyetek őszinték, ne zúdítsatok rám cifraszép szavakat, mert el tudom viselni a meztelen igét és ti is el kell, hogy viseljétek. Amikor beszélek, ne nézzetek a hátam mögé: az nyugtalanít. Állítástok legyen: igen, igen és tagadástok: nem, nem. Mindnyájan biztosan meghalunk. Esik a hó, itt pattog a tűz és mindnyájan testvérek volnánk és nyájas, jó apánk az Isten. + Bánk József érsek (1911-2002) Életének 91. évében szeptember 7-én el­ hunyt a legidősebb magyar főpásztor, Bánkjózsef egykori egri érsek és váci püs­ pök. A Heves megyei Adács szülötte volt. Teológiai tanulmányait Budapesten vé­ gezte. 1936-ban szentelték az Esztergomi Főegyházmegye papjává. Rómában foly­ tatott egyházjogi tanulmányokat. 1939-től Serédi bíboros aulájában szolgált, 1943-tól pedig a kánonjog budapesti tanára lett. Az egyházjog avatott tudósa és professzo­ ra volt egész életében. Püspökké 1964-ben szentelték. Jelmon­ datául ezt választotta; ))•,Pie severus, graviter mitis”, ami azt jelenti: Szelídség­ gel párosult határozottság. Győri segédpüspökként részt vett a II. va­ tikáni zsinaton, és többször fel is szólalt. 1966-ban VI. Pál pápa kinevezte a Kódex­ revíziós Bizottság konzultorává. Az ő munkája is hozzájárult az 1983-as új egy­ házi törvénykönyv létrejöttéhez. Európai alkotmány és a vallás - II. János Pál pápa az új szlovén nagykövet fogadásakor is­ mét állást foglalt azok ellen a törekvések ellen, hogy az Európai Unió készülő új alkotmánya említést se tegyen a világrész keresztény gyö­ kereire. E nélkül az európai egység és béke elveszti legfontosabb szellemi forrását. (Kathpress) kállásszabadság az EU-ban - A harmadik nemzetközi konferenciát \hrsóban tartották szeptember első napjaiban a vallásszabadságról az Európai Unióban. Jozef Zycinski lublini érsek megnyitójában hangsúlyozta, hogy egyetlen politikai irányzatnak, társadalmi cso­ portnak, a neoliberálisoknak és másoknak sincs joga kisajátítani az európai egységet irá­ nyító eszméket. (Kathpress) „Először gyónni, aztán ígéreteket tenni” - Bu­ enos Aires: Az argentin főváros érseke, Jorge Mario Bergoglio bíboros az új parlamenti vá­ lasztások előtt egyik prédikációjában kemény hangon fordult a politikusokhoz: „Először menjenek gyónni és csak utána tegyenek ígé­ reteket! Ajelenlegi gazdasági és politikai válsá­ got minden bizonnyal nem külföldi varázslók és nem is az ’aranyszájú’ politikusok fogják le­ győzni, akik hihetetlen könnyelmű ígéreteket tesznek választási beszédeik során.” Bergoglio bíboros az ország katolikusait felszólította: áll­ janak a szükséget szenvedők mellé. „A szoli­ daritás minden egyes cselekedetével új életet adhatunk Argentínának.” VR/MK Katolikus-evangélikus párbeszéd - A katoli­ kus-evangélikus nemzetközi dialógusbizottság nyolcnapos ülése szeptember 6-án ért véget Würzburgban. Az 1967 óta folyó teológiai pár­ beszéd során most a papság fogalmáról, jegye­ iről volt szó. Közös teológiai nyilatkozatot e kérdésben 2004 előtt valószínűleg nem tudnak kiadni. (Kathpress) A pápa levele az izraeli elnökhöz - Vatikán: II. János Pál pápa is közbelépett az újabb közelkeleti konfliktus megszüntetése érdekében, arra kérve Ariéi Sáron elnököt, hogy legalább átmenetileg oldja fel Arafat ramallahi főhadi­ szállásának zárlatát. Joaquín Navarro-Valls szentszéki szóvivő közlése szerint az izraeli akció felfüggesztését a pápa Angelo Sodano bí­ boros, államtitkáron keresztül kérte, aki leve­ let küldött Sáron elnöknek. A bíboros, állam­ titkár ezzel párhuzamosan biztosította Arafat elnököt, hogy a Szentszék továbbra is védel­ mezni fogja minden népnek azt a jogát, hogy biztos államhatárain belül békében élhessen. Navarro-Valls azt is közölte: a pápát mélységes aggodalommal tölti el a közel-keleti helyzet és kifejezi reményét, hogy a két fél mielőbb újból megkísérli egymással a párbeszédet. (VR/MK) Lelkipásztorkodás bevásárlóközpontban - Nyugat-Ausztria legnagyobb bevásárlóközponpában, az innsbrucki Dezben ökumenikus lelkipásztori központot nyitott meg Alois Kothgasser püspök és Luise Müller tiroli evan­ gélikus szuperintendens asszony „Az egyház ott akar lenni, ahol az emberek vannak. Ebben a helyiségben semmit sem lehet venni, de sokat lehet kapni. Csendben találkozni Valakivel. A bevásárlóközpontban naponta 25 ezer ember fordul meg. (Kathpress) IGEN — 2002. szeptember: „.. .Baráti beszámolóból tudjuk, hogy az Or­ bán Viktort Erdélyben a Széki napokra kísé­ rő Tőkés püspök két dolo^al is megnyerte a szíveket: nagy hatású beszédével, de leginkább azzal, ahogyan a legprofibbakat megszégyení­ tő ügyességgel járta a táncházban a széki né­ gyest.” Késmárki Zsolt: Egyháztáji (részlet) i Budapesti Katulikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség 2002^03 I. félévi programok (PK=Piarista Kápolna; MSZT= Magyar Szen­ tek temploma) - Keresztelés, bérmálás és elsőáldozásra való fel­ készítés: Jelentkezés szept. 23-ig az egyetemi lel­ késznél! A Katekumenátus időpontjai: szept. 25., okt. 2., 9., 16., 30., nov 6., 13., 20., 27. 19 szerda este 19 óra (MSzT) - Lelkészségi kirándulás: nov. 9. (felelőse Sza­ bó Sándor) Részletekért figyeld a faliújságot! - A Lelkészségi Tanács ülései: okt. 6-án, nov. 3-án és dec. 1-én, a vasárnapi szentmise után a PK-sekrestyéjében - Lelkészségi hétvége: október. 18-20. (pént. du. - vas. du-ig, Kecskeméten) Jelentkezés az egyetemi lelkésznél! - Egyetemi oktatók ökumenikus lelkinapja: november 23-án, szombat, délelőtt 10 óra MSZT-ban - Latin nyelvű szentmise: november 24-én, vasárnap, este 19 órakor, PK-ban - Lelkészségi gyűlés: december 1-én, a vasár­ napi szentmise után a PK-sekrestyéjében. A jövő félévi programok megbeszélése. - Adventi ökumenikus istentisztelet: Decem­ ber 6-án, péntek, este 7-kor az evangélikusok­ nál (1117. Magyar tudósok körútja 3.) -Jegyesiskola indul a II. félévben, jelentkezni lehet máris az egyetemi lelkésznél tizenkilencedik oldal �Kosztolányi Dezső Pázmány Péterről Feladatként tűztük ki magunk elé, hogy az ítélet hasábjain lehetőségeinkhez mérten be­ mutassuk az egyetem névadójának, Pázmány Péternek életútját, műveit, munkásságát. Mint azt már korábban is tapasztalhattátok, többször és rendszeresen jelentek meg róla szóló írások az újságban. Ez a célkitűzésünk nem minden esetben találkozott a tömegíz­ lés által diktált igényekkel, ennek némelyek időnként hangot is adtak A tömegizlés mi­ lyenségéről való vitát ezúttal mellőzve, csak annyit szeretnénk leszögezni, hogy véleményünk szerint a mesebeli, ideális állapot az lenne, ha minden Pázmányos hallgató bírna legalább alapvető ismeretekkel a magyar tör­ ténelem és irodalom egyik legmeghatáro­ zóbb alalgáról (ha már úgyis a róla elnevezett intézménybe jár). Ennek szellemében adunk közre ezúttal egy részletet Kosztolányi De­ zső; A magyar próza atyja című írásából, mely a Nyugat nevezetű irodalmi folyóirat­ ban jelent meg, 1920-ban. „A próza hamarább megfakul és kirojtosodik, mint a vers. Balassa Bálint költeményeit könynyebben olvassa mai olvasó, mint báró Eötvös József prózáját. Onnan származik ez talán, hogy minden vers magasabb síkban lebeg, egyformán távol a mai és holnapi hétköznapi beszédtől. De Pázmány Pétert most sem ér­ zem idegenszerűnek, még csak régiesnek sem. Az a stíl, mely már több háromszáz évesnél, üdítően hat szememre és fülemre. Ha valame­ lyik könyvtárban előveszek egy harminc év előtti magyar lapot és vezércikkét olvasom, melyet írója bizonyára a közvetlen hatás céljá­ val a napi élet közkeletű nyelvén írt, szépelgő­ nek, avultnak és repedezettnek találom ezzel az ódonnal is élénk, háromszáz évesnél is vé­ nebb prózával szemben, melyen az örökkéva­ lóság lehelete lebeg. Maga vallja, hogy «felmelegített tintával» ír. lóllán forró tinta csordogál, kalamárisában pe­ dig tűz van, égi szikra, de a poklok kénköves lángja is. Füstölgő állapotban kotorja ki szava­ it, melyeken még érzik egy barbár élet nyerse­ sége, s minden tő és gyök messze-messze idő­ ről regél. Ó a magyar próza atyja és törvény­ hozója, öntudatos stílművész, aki már aXVII. század elején becsüli a művészi gondot, inti a prédikátorokat, nehogy rögtönözzenek. Min­ dig leírja szentbeszédeit, gyalulgatja a monda­ tokat. Elődje nincs, senki. A protestáns harco­ sok, kik annak idején lándzsát törtek az új hit mellett, csak az igazsággal akartak hami, a szép szavakat megvetették, képzeletüket, rokonér­ zésüket, vagy gyűlöletüket pórázon tartották, a szóképeket éppúgy nem szerették, mint a ka­ tolikusoknak templombéli, «bálványos» szent­ képeit. Pázmány Péter az első, aki egy ember lüktető gondolatait ágyazza a magyar prózába. Milyen személyes és személyeskedő, milyen egyéni minden ízében. Ideges száján szinte meggyulladnak az igék. A reneszánsz felszaba­ dult egyéniségét érezzük, aki nem szégyenli különvalóságát. Azon a nyelven, melyen még csak enni és inni lehetett kérni és meghányni-vetni a családi élet történéseit, a földműve­ lés kezdetleges műveleteit, egyszerre lehelet­ nyi gondolatárnyalatot bűvöl elő, váratlanul hangot ad a harag, szeszély, önkívület és rész­ vét minden rezzenésének. Nincs többé lehe­ tetlen ezen a nyelven. Még csak néhány húrja van, de azért úgy játszik rajta, mint hangsze­ ren. Csodát művel. Irásközben keresi a kifeje­ zéseket, szemünk előtt formálja, amit mond, mindig feljebb és feljebb hágva az éscalier d’esprit-n. Ebben van nagy közvetlensége. Mintegy bőségszaruból önti a rokonértelmű szavak zuhatagát, tiszaháti népi szólásokat és magaalkotta terminus technikus-okat, ellenté­ teket tornyoz és lerontja, vitázik önmagával, hamis gáncsok és látszat ellenvetések özönével mesterségesen dühíti és az ellenfelére uszítja magát, hogy aztán a haragszülte rajongás tüzében annál tündöklőbben és lázasabban ra­ gyogjon fel egyetlen igazsága, az, ami az ő lel­ kében igazság. Egyedülvaló mestere a magyar szónak, alkotó lángelme. Ha őt forgatom, nem érzem a nyelvújítás szükségességét, nem látom azt a hiányt, mely­ re egy század múlva, a XVIII. század elején döbbentek rá azok, akik tővel-heggyel új fel­ adatokhoz akarták törni nyelvünket. Nem akarom kisebbíteni e mozgalom érdemét. Tu­ dom, hogy nélküle ma is dadogni kellene so­ kunknak, stílünk hézagos, fogyatékos lenne. De bizonyos, hogy előtte gyökeresebb, velősebb volt prózánk és a könnyítés, mely a tö­ megek javára vált, megakadályozta, hogy igazi művészek a szükség gyötrelmében és sugalla­ tában leljék meg a nyelv szelleme szerinti való megoldást. Pázmány e könnyítés nélkül is sza­ badon mozog. Amit mások kétkézzel végez­ tek, azt ő félkézzel végzi. Játékosan dobálja az irdatlan szavak szikláit, titàni kedvvel. Kell gyorsanölő gúny, újságírói nyílméreg? íme: a protestánsokat hitcsáválóknak, új-hitreszelőknek nevezi, akik egymást taréjozzák, azaz olyan nevetséges viadalra kelnek, mint a kaka­ sok. Kell szemléletes kép, mely mintegy meg­ állítja az időt és láttatja velünk, amit képzel? Azt írja; étszakállott az imádságban, vagy: ha­ ragot kincsez a fejére. Mondatok szükségesek. 1’5 hogy felbontsuk e lelemények tömör tartal­ mát. Kell új szó köznapi foglalkozások megje­ lölésére? Az adószedő: ravó. Kell megrázó és döbbenetesen- festő-jelző? Az éhes bendőt ugató gyomornak hívja. Kell szójáték, majd­ nem diákos és majdnem kabarés, durván talá­ ló, fricskázó és taglózó? Unió - unni jó, és: Luther Márton - Lator Márton. Vagy kell olyan tudományos szakkifejezés, mely a fogal­ mak csatájában értékeli az ellenfél lelketlen és mesterkedő csűrés-csavarását? A harag ihleté­ ben a rationalismust dib-dáb agyaskodásnak kereszteli el. Micsoda pazarsága a szabatos, merész rátapintásoknak. Pázmánynak nem volt szüksége a nyelvújításra, mert maga újí­ totta a nyelvet, még pedig helyesen, szőrmen­ tében, nem erőszakkal, a népnyelv gazdagsá­ gából és saját termőerejéből. Aliol ő szólalt meg, ott világosság támadt. A Csepregi szé­ gyenvallás című munkáján ez áll; «verőfényre hozta Pázmány Péter.» NYUGAT FŐSZERKESZTŐ: lONOTUS »s<srl6».. JAftlTS AKHAlY, CSVAT EK.IÓ, ►ÓMU.'iAM’tk'inM hLEKAKI'Úl?, Ht/ltó MIKSA. Ol,l-ÉKI ÜSZAAk.LőCIíXC GÍZA,. MbÓRICZlSHiMOflD, SCHÓr*Lia íZlNi OVULii. TARTPiLOM; ■ »V» « KOtzxr.sJízivi * »*(1*1 ■ IT* (O2VAnTI VII ^1*- üli» Kj' ■ Ib «MJI •WCÍ LA.WS fc/Kr.ó iö«n ificrni ZalLíT: C.«ll tk t O.SAiA». *»* r ZiaiXO.-Xl: Ltw ' Fjore^i ö, M CiHtt. 1 ».11 ntcvení»» M "-b 'ta* vi VILMOS •tiAkz'ig lü II: loaa oKTOubK. Kettős síám ; 30 koroiva, I � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 7. szám 2002. október 9. Subject The topic of the resource PPKE HÖK Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. október 9. Date Created Date of creation of the resource. 2002 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (921kb+3583kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_7_20021009 Relation A related resource T00048 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_7_20021009 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/8926b5f1e4b1b8db7bcf111250c196c0.jpg 3286d80bf43d301a44623b3d676e638a https://omeka.ppke.hu/files/original/7f2cf3f04b4bfeecc1fb67ae70a6888c.pdf 07b10be5807eed87197bc7df4d123a24 PDF Text Text FFKE-,(XeXzt-V 6J2.OOZO9Z5 l*pja A PPKfi-JÁK I 1 c ML £ A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA I 1 rS ■l I f 'Sj 4 «fx Sí**-' a - Vv 7* X' ->^1 %; &MI « VISSZA A DOLGOS HÉTKÖZNAPOKHOZ! BEST OF ARANYKÖPÉSEK DIPLOMÁZÁS EL-BEHEIRI NADJA FOCIVÉBÉ BALATONI LA2 SZIGET 2002 MODERN FORRADALMISÁG K évfolyam, 6. szám e-mail: itelet01@fiotmaiLcom honlap: www.extra.hu/itelet 2002. szeptember 25. �„Addig volt az Istennek aldasa rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Vissza a dolgos hétköznapokhoz! Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: ,yége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van 5J most a jogászpalántának... ” sírva húzza a zenekar a Jogász­ Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) induló legkeserűbb, ismeretlen strófáját... Ismét eltelt egy A szerkesztőség tagjai: nyár, megint öregebbek lettünk egy évvel, de legalábbis egy nyárral. Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton, Bálint György Rudolf Első dolgunk, hogy számba vegyük magunkat, számba vegyük egymást, miután a teljes egészében most életbe lé­ Munkatársak: pett szabályok következtében több hallgató kényszerült Oberfrank Olivér, Zsellér Máté évismétlésre vagy kihagyással kombinált félévismétlésre. Honlap: Gettler András Hogy pontosan mennyi embert érintenek a szankciók, egyelőre lehetetlen megmondani. Annyi bizonyos, a jövő­ Megjelenik 1200 példányban ben jobb lesz odafigyelni. Nyáron kirepült immár harma­ dik végzős évfolyamunk, ötödik alkalommal tartottak ava­ Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén vámnk tóünnepséget Karunkon. Utánpótlásban sincs hiány: is­ bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TARTALOM Hírek Gólyatábor Akaiin Dr. El Beheiri Nadja, személyesen Kari Tanácson történt A kezdet vége, avagy a vég kezdete Best of felvételi aranyköpések 1997-2001 Női szakasz „Sicc itur ad astra” - vagy még sem? Öt perc A jogbölcselettel való találkozásomról A HŐK Ellenőrző Bizottságának levele Modem forradalmiság A foci vébé és a Nő Dubrovnik Law School Multikultúra, megarészegség — Sziget 2002 Adolf az állatbarát Két perc Vedd és olvasd! e-tnail cím: itelet01@hottnail.com második oldal 3 3 4 5 6 8 9 10 10 11 11 12 14 15 16 17 17 18 mét gólyák árasztották el szép számban Egyetemünket. Rendezvényekben sem volt hiány a nyár folyamán, lapszá­ munkban beszámolunk a végzősbálról, a gólyatáborról, valamint az ELSA horvátországi rendezvényéről is. Az új tanév azonban magában rejti az új találkozás lehe­ tőségét. Régi barátok, évfolyamtársak, professzorok és ma­ ga az egyetemi élet, a jogásszá válás hosszú útja, annak minden szépségével együtt. Egyelőre nem gondolva azok­ ra a napokra, amikor a kezdetekben idegesen, majd idővel rutinosabban, de kicsit mindig izgatottan, fehér ingben vagy blúzban ott találjuk magunkat a vizsgáztató ajtaja előtt, és ahol számot kell adnunk a megszerzett tudásról. De addig is, ahogy a jogászinduló közismert refrénje szól: „a jogász délig alszik, egyetemre nem jár, szerényen ül meghúzódik, mégis ő a császár... » Mándics Botond (főszerkesztő) honlap: www.extra.hu/itelet �hírek Szabó Zoltán rovata >- Eljött a szeptember, a tanévkezdés ideje, megjelent az őszi szám. Ezen alkalomból üdvözlöm az olvasókat, különösen az elsőéveseket. Állandó rovatvezetőként továbbra is a hallga­ tók tájékoztatása a feladatom. Meg­ köszönöm az eddigi segítségeteket, és továbbra is várom a híreiteket, ak­ tuális információkat, pletykákat. ható tárgyak. Tanulmányi ügyekben kiadott körlevelek Dr. Szabó István dékán-helyettes úr szobája előtti hir­ detőn. (Ezzel kapcsolatosan a követ­ kező számunkban részletes ismerte­ tőt adunk.) helyszínen megvásárolhatóak. A fényké­ pek ára a pletykák alapján 400 HUE Ér­ deklődj, hátha rólad is készült felvétel. (A megtekintése ingyenes!) >- A hagyományoknak megfelelően az idén is a hűli hónap a szeptember. Rendezvényszervezők csábítanak a szigetre (ezúttal a Margitszigetre), a természet lágy ölébe (Zöld Pardon), vagy csak úgy a Spariba (mert nem kell messze menni, hogy találj egy jó helyet). Ne feledd, bulizz, amíg lehét, mert közeleg a (Erről majd egy későbbi számunkban.) >> Nem jutottál kollégiumi helyhez? Nem szereted a tömegszállást? Nincs hol laknod? Albérleti ajánló a földszinti aulá­ ban. Lányoknak, fiúknak, vegyesen, do­ hányzó, nem dohányzó, kacsalábon forgó paloták mindenkinek. >> Kezdjük a legfontosabbal. A beiratko­ zás már lezárult, de az indexbe be kell ve­ zetni az általatok választott speciálkollégi­ umokat, kötelező tantárgyakat is. Erre ok­ tóber elején kerül sor. Addig kell eldönte­ ni, mit kívántok felvenni. Az index lezá­ rását jelölő pecsét alá beírt tantárgyakból szerzett eredmény (jegy, vagy megfelelt minősítés) azonban nem számít bele az átlagba, ezért jól gondoljátok meg, mit választotok. Inkább többet, mint a kötele­ ző óraszám által előírt, abból még mindig lehet töröltetni, mint ha kevesebb lenne. Felhívom minden érdeklődő figyeimét, hogy a Kar honlapja továbbra is tájékoztatást ad a tanszé­ kekről, a leendő vizsgákról, a tan­ anyagról, valamint a Tanulmányi Osztály által kiadott körlevelekről. Ha nincs kedved a faliújság előtt sor­ ban állni, kattints az egyetem hon­ lapjára. Folyamatosan frissítve. >- Ehhez kapcsolódó hír, hogy a tan­ széki hirdetőkre kerülnek fel a speci­ álkollégiumok, kötelezően választ­ >- Idén végzett doktorok, figyelem! Elké­ szültek a diplomaosztó fényképei. Megte­ kinthetőek a HŐK irodán. A képek a Másfél év után kisebb probléma adó­ dott a HÖK-ben. A HŐK elnöksége (6ból 5 tag) azzal a kérelemmel fordult Radnay József dékán úrhoz, hogy Tóthné Lukács Klárát - a HŐK iroda­ vezetőjét - mozdítsa el a HÖK-ben be­ töltött állásából, tekintettel arra, hogy közte és a HŐK vezetősége közötti vi­ szony annyira megromlott, hogy az a további eredményes munkát veszélyez­ tetné. Gólyatábor Akaiin Balatonakali adott idén otthont Karunk gólya­ táborának. Az esemény augusztus 17-20. kö­ zött került megrendezésre. Egy kisebb, szerve­ zőkből álló portyázó előőrs már péntek este a helyszínre, azaz a Dörgicse felé vezető út men­ tén található tatabányai önkormányzati gyer­ meküdülőbe érkezett, ahol azonban ekkor még szegedi medikushallgatók töltötték utolsó esté­ jüket. Vòlt ott minden a jogászindulótól a me­ dikusindulóig. Jogászaink tanúbizonyságot tet­ tek konfliktuskezelő képességükről, miután bölcsen felismerték, hogy kevesebben vannak medikus társaiknál. így aztán elkerülhetővé vált, hogy a mulatság egy Újpest-Fradt meccs elő- illetve utójátékára hasonlítson. Másnap délután aztán megérkeztek tör­ vényszék] gólyáink, és azon nyomban fészket is raktak. A névsorolvasás - két felsőévesünk jóvoltából - inkább bokszolók felkonferálásá­ ra emlékeztetett. Este remek hangulatot te­ remtett az immár elmaradhatatlan cigányze­ nekar, mely hajnalig húzta a talpalávalót, melyhez a szintén elmaradhatatlan Horváth Gellert, vagy ahogy mindenki ismeri, „Lila” és örökzöld nótái társultak Másnap délelőtt kötetlen beszélgetésre nyílt lehetőség a tutorokkal, ahol nyilván SO- kakra sikerült alaposan ráijeszteni, hiába, gó- 1 kásabb talán az állatok bemutatása volt. A lyák közt a felsőéves már csak ilyen. Szemé- [ zsűri is meglepődött, amikor egy szamárral lyesen látogatott el a táborba Bittsánszky Gé­ jelentek meg a strandon. Sérülésektől sem za Tanár Úr, Kari Főtitkár, aki az egyetemről volt mentes a „ kétpercalattkitudtöbbtartott előadást újdonsült elsőseinknek. Ebéd vizetkihozniacóból” szám, ugyanis a nagy si­ etségben kissé élesnek bizonyultak eg^'es kö­ után csoportos vetélkedő színhelye volt a vek, erre megindult a katasztrófa turizmus: » Községi Strandfürdő”, ahová az önkor­ mányzat jóvoltából pázmányos csuklópánttal német vendégek kamerázták a kétségbeesett ingyen lehetett bemenni, külön köszönet a „árvízi mentőket”. Polgármester Asszonynak! Itt aztán megmu- I Este fergeteges koncertet adott a két egye­ tathatták a csoportok, mennyire rátermettek temi zenekar, a Legis Actio és a Lean Dubh. erre az igenis összetett, komplex szakmára, Egybehangzó vélemények szerint azonban a elvégre „egy jogásznak mindenhez értenie legemlékezetesebb a hétfői (utolsó) este volt. kell”. A csapatoknak valamelyik fiúból kellett Kedd reggel elcsigázott gólyaseregek vették a legszebb lányt faragni, majd következett a útjukat a főváros felé. Egyszer minden véget ér, még egy ilyen felhőtlen és felszabadult „Senior Club”, vagyis a strand legidősebb nyár is, de minden vég egyúttal valami újnak a emberének előállítása- Ha a legidősebbel megvoltak, a következett a legjobb nő, azt hi­ kezdete: gólyáink Pázmány Péter Egj'etemészem, itt néhány versenyző megtanult futni a nek újdonsült polgáraivá váltak. féltékeny férfi partnerek elől. Ki tud többet Mértékadó körök - Klári néni minden el­ lentétes irányú, erőteljes kísérletének dacára a Akaiiról? A település bizony igen nagy múlt­ ra tekint vissza, és hogy mint azt mindenki gólyatáborba évről évre vissza-visszatérő sejthette, a lakosság nagy része a nyári ide­ „evergreen” felsőévesek - megállapítása sze­ genforgalomból él. Szintén kiderült, mint rint az elmúlt évek legjobban sikerült gólyatá­ borát rendezték meg idén a Balatonon. hogy a fent említett Polgármester Asszony bizony igen régóta áll a település élén, elein­ MÁNDICS BOTOND te még tanácselnöki minőségében. A legmó- I harmadik oldal �I Dr. El Beheiri Nadja, személyesen „A római jog lehet az egyik alapja az új közös európai jognak.” — Kérem meséljen származásáról, s gyer­ mekkoráról! kezdődött. — Mit érzett akkor, mikorfelkérték a Ró­ maiJogi Tanszék vezetőjének, hiszen köz­ tudott, hogy Prof. Dr. ZlinszkyJános a té­ ma talán legnagyobb magyarországi tudó­ sa? Hogyan történt a kinevezése? — Én tulajdonképpen osztrák-egyiptomi származású vagyok. A nevem egyértel­ műen egyiptomi. Ausztriában születtem, s Egyiptomban nőttem fel. Gyermekko­ romat Egyiptomban töltöttem, s miután édesapám meghalt, utána költöztem viszsza Ausztriába. Az iskolai tanulmányai­ mat is ebben az országban folytattam. — Hol teltek egyetemi évei? I I — Bécsben tanultam jogot, itt is végez­ tem. Egyetemi éveim teljesen átlagos módon teltek el. Tanulmányaim kezde­ tén szerettem meg foglalkozni a nem­ zetközi kapcsolatokkal, s később a pro­ fesszorom mellett dolgozhattam is a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése te­ rén. Ezen kívül néhány évfolyamtár­ sammal, barátommal nagy vállalkozásba fogtunk. Szerettünk volna egyetemi ta­ nulmányaink ideje alatt lexikont készí­ teni társaink számára, amelyben fel akartuk dolgozni a társadalom összes lé­ nyeges kérdéseit, problémáit keresztény megközelítésből. A témák feldolgozásá­ ban segítséget kértünk híres szakembe­ rektől, akik készségesen közreműköd­ tek. A lexikonból elkészült a családdal, a múlttal foglalkozó rész (1988-ban), míg később a környezetvédelmet tárgyaló részt, és Ausztriának az EU-hoz való csatlakozásával kapcsolatos tanulmá­ nyunkat készítettük el. Én ekkor má­ sodéves joghallgató voltam, a munkát szerettük volna tovább folytatni, de saj­ nos megszűnt az anyagi fedezetünk. — Minek hatására, s mikor döntötte el, hogy Ön szakterületeként a római jogot válassza? I I — Első vagy másodéves hallgató lehet­ tem, amikor úgy döntöttem, hogy a ró­ maijog az, amely engem Jobban érdekel. Részben azért is, mert Selb tanár úr egyiptomi és szíriai joggal foglalkozott, s úgy gondoltam, hogy én ezen a téren is tovább tudnék vele lépni. Voltak olyan negyedik oldal idők is, amikor ezek a tervek kissé háttér­ be szorultak — azért is mert a professzo­ rom beteg lett—, s én mindinkább az al­ kotmányjog felé fordultam. A doktori munkámat is alkotmányjogból írtam. Az­ tán Magyarországra kerültem, s itt már az első pillanattól fogva a Római Jogi Tan­ székekkel kerültem kapcsolatba különbö­ ző nemzetközi kapcsolatok keretében. Ekkor kezdtem el komolyabban foglal­ kozni a római joggal. — Mikor, s kinek a hívására jött karunk­ ra? — A legelejétől fogva itt vagyok. Én tulaj­ donképpen Magyarországra egy nemzet­ közi program keretében érkeztem 1994ben. Először az ELTE-n dolgoztam, s egy ottani adjunktuson keresztül ismerked­ tem meg Zlinszky János professzor úrral, aki akkor a kar alapításával volt elfoglalva. Amikor találkoztunk, kérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem segíteni a karon, s én rögtön biztosítottam támogatásomról. A karalapítás évében úgy dolgoztam, hogy a nemzetközi munka tovább folyt az EL­ TE-n, s ezzel egy időben kezdtem el ok­ tatni római jogot Zlinszky János profeszszor úr mellett, még a Ménesi úton. Elő­ ször német nyelven oktattam, majd több speciálkollégiumot is tartottam. Tehát így — Természetesen nagyon örültem, és a felelősséget is átéreztem. Nagyon hálás voltam, és vagyok is Zlinszky tanár úrnak, aki mellett nagyon sokat tanulhattam, és nem csak a Római jogra gondolok, és ugyanakkor hálás vagyok még a csalá­ domnak, barátaimnak, és munkatársaim­ nak is, hiszen ilyen eredményeket sosem lehet egyedül elérni. Maga a felkérés szá­ momra egy kicsit váratlan volt. Említet­ tem már, hogy a doktori munkámat oszt­ rák alkotmányjogból írtam, ezt Ausztriá­ ban megvédtem, s az itt megszerzett cí­ mem egyenlőségét kellett megállapíttat­ nom Magyarországon miniszteri úton keresztül. Mikor ez megtörtént, Zlinszky professzor úr azt mondta, ha valóban ró­ mai joggal szeretnék foglalkozni, illetve a római jog keretén belül akarok továbblép­ ni, akkor neki az az elvárása, hogy készít­ sek egy nagyobb monográfiát a tárgyból. Ez el is készült, ami még nem lett kiadva, de kéziratban megvan, és jelenleg a kiadá­ sán dolgozom. A censor működéséről, a jog és erkölcs összefonódásáról szól. Amikor a munka elkészült, akkor Zlinszky professzor úr javasolta a docensi kinevezésemet, s ezzel együtt a tanszék­ vezetői kinevezésemet. — A Prodékán Úr nyilatkozta korábban, hogy a tárgyból a bukási arány a legutóbbi vizsgaidőszakban 40%-os volt. Mi lehet az oka annak, hogy a tárgyat a hallgatók nagy része nehezebben tudja elsajátítani? — A tárgy olyan, hogy a hallgató itt talál­ kozik először kifejezetten jogi kifejezé­ sekkel. A római jog megkövetel bizonyos jogászi gondolkodásmódot, ezért már az első pillanattól fogva komolyan kell ven­ ni. Ehhez a hallgatók nincsenek hozzá­ szokva, bizonyára ez az egyik ok, míg a másik az lehet, hogy a tárgyat a hallgatók �későn kezdik el tanulni, s nem már a leg­ elejétől fogva. S bizonyára nem lehet ezt a gondolkodásmódot, és hatalmas anyagot rövid idő alatt elsajátítani. megint azt lehetett tapasztalni, hogy a római jogászoknak igenis van mondani­ valójuk egy új közös jog kifejlesztésével kapcsolatban. — Az előadásokon való részvétel mennyi­ re fontos a tárgy szempontjából? — léhát a római jog lehet az alapja az új közös európai jognak? — Tényleg nagyon hasznos dolognak tartom az előadásokon való részvételt, hiszen itt nemcsak leadom az anyagot, hanem igyekszem azt el is magyarázni, illetve kiemelném itt a gyakorlatokon való aktív részvétel fontosságát is. A gyakorlatokat idén az előző évektől egy kicsit eltérően elsősorban doktorandus­ ok, illetve a gyakorlatban dolgozó jogá­ szok tartják, mellettük továbbra is szá­ mítunk néhány kiváló fiatalabb hallgató segítségére. Közösen készülünk fel, mi­ vel a doktorandusok különböző tanszé­ keken dolgoznak, és a gyakorlat is más nézőpontokat ad, így reméljük, hogy az egyes témákat tényleg átfogó módon fel lehet dolgozni. Én az előadásokon egy­ re inkább igyekszem kiszélesíteni az eszmecserét a hallgatókkal, ami azt je­ lenti, hogy írásban teszek fel kérdéseket a hallgatóknak, ezeket megnézem, s így egy kicsit jobban le tudom mérni, hogy a hallgatóim mit, s mit nem értettek meg az előadásokon elhangzottakból. Ezt a gyakorlatot tavaly már el is kezd­ tem, s idén is folytatni szeretném. Eb­ ben a munkában számítok a hallgatók pozitív hozzáállására, s így a közös munkával talán jobban el tudjuk érni, hogy a hallgatók már a kezdetektől ko­ molyan vegyék a tárgyat, s ne érje őket majd meglepetés a szigorlati vizsgán. — Az egyik alapja. Egyértelműen alkal­ mas arra, hogy fel lehessen használni az alapgondolatait. Nyílván a társadalmi vi­ szonyok állandóan változnak, de a min­ denkor érvényes alapelveket ki lehet dol­ gozni a római jogból. — Gondolom ez az inteijú főként a gó­ lyák körében fog nagyobb népszerűségnek örvendeni, ezért kérném a tanárnőt, hogy a lap hasábjain keresztül adjon tanácsot, illetve útmutatást számukra, hogy ho­ gyan is kezdjenek hozzá a tárgy elsajátí­ tásához? — Tehát egyrészt aktívan részt kell venni az előadásokon, másrészt azt tanácsol­ nám, hogy mindenki lépjen kapcsolatba a gyakorlatvezetőjével, s közösen beszéljék meg az előadásokon elhangzottakat. Ké­ szüljenek a gyakorlati órákra, s ha bármi­ lyen kérdésük merül fel, azt próbálják meg egymás között megbeszélni, illetve nyugodtan fordulhatnak segítségért a tan­ szék munkatársaihoz. SZABÓ VIKTOR A Kari Tanácson történt Különlegesnek mondható a Kari Tanács legutóbbi, június 26-ai ülése. Egyrészt mert először került sor az új Egyetemi Statútum szerinti összetételében történő összehívására, melynek lényege, hogy a legfeljebb 20 fős testület tagjai a Dékán, a gazdasági igazgató, Kar dékánhelyettesei, intézetvezetői cs más egyetemi tanárai közül a Rektor álul kinevezett 11 fő, a teljes munkaidejű oktatók közül a karral munkaviszonyban álló oktatók által vá­ lasztott 5 fő, a Hallgatói Önkormányzat­ nak, valamint a Kar nem okutói munka­ vállalóinak 1-1 kép\'iselqe. Másrészt kü­ lönlegesnek mondható napirendi ponqa miatt, lúszen aznap került sor a dékánvá­ lasztásra. Szabó István Általános Dékánhelyettes Úr, a Dékánjelölő Bizottság elnöke az alábbi javaslattal állt elő: mivel a Dékán megbízatása három évre szól, és Dr. Radnay József Dékán Urat csupán két éve választották meg, mandátumát hoszszabbítsák meg egy évvel. De más személyi döntésekre is sor ke­ rült, jóváhagyták többek közt Busch Bé­ la és Győrffy Tamás tanár urak egyetemi docenssé történő kinevezését. MÁNDICS BOTOND Kellemeset a hasznossal — Kutatási területe is a római joghoz tar­ tozik? — Igen, egyértelműen. Főként a ius publicummal, az államjog kialakulásával foglakozom. Tehát a fő kutatási területem még mindig a római államjog, ami meggyőződésem szerint a köztársaság idején fejlődött ki. Azt hiszem, s az volt a tapasztalatom az utóbbi időben, hogy a római jogászoknak fontos feladatuk lesz az új közös európai jog kifejlesztésében. Ennek létrehozatalában meggyőződésem szerint a római államjog is fontos szere­ pet fog betölteni. Több ízben részt vet­ tem nemzetközi kongresszusokon, ame­ lyeken Európa jövőjét tárgyalták— most legutóbb Rómában voltam —, ahol ... és mi ötödik oldal �A kezdet vége, avagy a vég kezdete Már a harmadik évfolyam búcsúzott az egyetemtől 2002. július. Átlagos nyári nap, árnyékban pilledő turisták, hívogató balatoni nyár, a megérdemelt pihenés ideje. Ilyenkor ki­ ürül a város, az utcák minta kihaltabbak lennének. De van egy belvárosi utca, ahol nagy a nyüzsgés. Ünneplőbe öltözött em­ berek sokasága téblábol egy impozáns épület előtt, kezükben virágcsokor. A ka­ puban időnként feltűnik egy fekete ruhás fiatal, mosolyogva integet, körülnéz, konstatálja, hogy minden rendben, majd siet vissza az épületbe, ahol már csak per­ cek vannak hátra addig a pillanatig, amire oly hosszú évekig készült. Kitalálta a drága olvasó, diplomaosztó a végzett jogászoknak. Öt év minden szép­ sége, gyötrelme lepereg a jelenlévők ar­ cán. „Emlékszel, mintha tegnap lett • volna... 35 35-.Bocsánat, hol találom a logika tanszéket?” Mindenkinek van egy emlé­ kezetes története, sérülésnyom a sorban állásból eredően, ráébredés a vizsgáztató személyére, elveszett indexek a történe­ lem útvesztőjében. Vér és verejték. Ezt ígérték azon a szep­ temberi napon, mikor először kellett be­ ülni az iskolapadba. Mindenki a végét várta, a napot, amikor hivatalosan is elis­ merik a tudását, kézhez kapja a hőn áhí­ tott diplomát. És most eljött a pillanat, innen nincs viszszaút. Még egy fél óra, hogy hivatalosan is a jogászok családjába tartozzanak. De nem ilyen egyszerű a dolog. Drága Bittsánszky tanár úr instrukciói mellett még egy utolsó sorban állás, csak a rend kedvéért. Mindenkinek megvan a helye, amit nem is olyan könnyű megtalálni. Már nincs sok hátra, és tényleg ki kell lépni a nagybetűs ÉLETBE, megkezdeni a néha robotnak tűnő munkát, felvértez­ ve azzal a tudással, amelyet e falak között gyűjtöttek össze. Ez alatt a teremben izgatott szülők zsibonganak, élesítik a kamerákat, mindenki a felemelő pillanatra vágyik. Feszülteb­ bek, mint azok, akiknek a tiszteletére öszszegyűltek. Jönnek, jönnek, kiabálja egy elfúló női hang. És valóban, fekete talárban érkez­ nek a végzősök, arcukon megkönnyeb­ bült, szinte már fensőbbséges mosoly. „Most már semmi sem állhat az utunk­ ba”. Pár pillanat múlva bevonul az Egye­ temi Tanács. Méltóságteljesen, büszkén, képviselve az Egyetemet, tanárokat, okta­ tókat. Jól tudják, van mire büszkének len­ niük. Ismét képzett jogászok hagyják el az iskolát, az életben az itt elsajátított tudás alapján kell boldogulniuk. Ahogy tették ezt elődeik, és méltó követőik. Himnusz, köszöntés, eskütétel, és a hőn áhított dip­ loma átvétele. Pillanatoknak tűntek, min­ denki valamilyen emléket idéz fel magá­ ban. „Hosszú volt ez az öt év. Végre nem kell többet... Már olvassák is a nevem”. I •i Áttörés az udvaron az ünnepség helyszíne felé hatodik oldal ffl Nincs más hátra, fogadni a gratulációkat, elérzékenyülve, diadalittasan, ki-ki vér­ mérséklete szerint. „Állj oda, még egy fényképet a sógorral is...”. Kilépve a ka­ pun, még egy utolsó pillantás a falakra, egy könnycsepp elmorzsolása titokban, hiszen mégsem jáija, hogy pont én érzé­ kenyüljek el. Sikerült, kisujjamban a tudás, majd én megmutatom a világnak. De addig is irány a jól megérdemelt pihe­ nés. Példának okán a végzős bál. Mert er­ re is gondoltak valakik, köszönet érte. A meghívón szereplő címet el sem lehet téveszteni, irány a Vár, ott is keresd a pa­ lota udvarát, ahol terített asztal, étel-ital várja a nap hőseit. Üröm az örömben, hogy a meghívón szereplők közül csak kevesen tisztelték meg jelenlétükkel az estét. Kár érte. A Palota közelébe érve el sem lehet té­ veszteni az irányt, csak követni kell az es­ télyibe öltözött hölgyeket, akik fáklyaként mutatják az utat. A szokásos, nem hivata­ los vetélkedő idén sem maradt el, az ön­ jelölt zsűri elismerően nyilatkozik a le­ hetséges bálkirálynőkről. Belépéskor egy pohár pezsgő a megfáradt jogásznak, már a hagyomány kedvéért is. Most már csak meg kell találni a barátokat, és semmi nem állhat a jókedv, a mulatozás útjába. Talán csak az időjárás, mivel komor fel­ hők gyülekeznek az égen, nem sok jót ígérve. Látva azonban az összegyűlteket, meggondolják magukat és mint a hívatlan vendégek, egykedvűen odébbállnak. A vacsora tálalásáig hátralevő idő a csen­ des poharazgatás jegyében telik, minden­ kinek van egy igazán frappáns története az államvizsgával kapcsolatosan, jó is, rossz is. De már nincs jelentősége, hiszen vége, befejeződött. Rövid várakozás után az asztalok megtelnek minden földi jóval. a kiéhezett jogászsereg ráveti magát a finom falatokra. A vacsora hangulatát kellemesebbé teszi az élőzene, ami a tánctér felől szűrődik az asztalok felé. Táncbemutató nélkül nincsen bál, nem is kell csalódnia a vendégeknek. Köztudott, hogy a jogásznemzet kedveli a táncot, így alig vonulnak el a profik, máris átveszik a �terepet az amatőrök, akik hajnalig kitarta­ nak, féktelen jókedvűknek csak a kelő Nap szab határt. Na meg a fáradtság. Hosszú nap volt, megérdemlik a pihe­ nést. Nemsokára úgyis más világ köszönt rájuk, vége könnyed hétköznapoknak, komolyabb kihívások várnak rájuk. A vég kezdete, korán kelés, idegesség, feszült­ ség, megfelelni akarás. Hol vannak már azok a napok, amikor csak előadásra, sze­ mináriumra kellett menni, könnyed zh írás volt a legnagyobb feladat. De tanáraitok nem hiába fáradoztak, bosszankodtak, mégiscsak sikerült a kitű­ zött célt elérni, benneteket elindítani a jo­ gászi élet rögös útján. Ennek az útnak a végigjárásához kívánunk sok sikert, kitar­ tást mindannyian, akik utánatokjövünk. SZABÓZÉ Vidám jogászok kicsiny csoportja a ceremónia után A 2002. tavaszán dipiomázottak névsora Abay-Nemes Orsolya, Abraham Judit, Aján Anita, Alberti György, Andrási Gergely, Antal Veronika, Antalóczy Péter, Aszalós Györgyeié Dr., Bácskai László, Bagaméry-Szalay Róbert, Balla Gábor, Balogh Tímea, Balsai Csaba, Bara Emőke, Bárdos Szonja, Barkó Péter, Bazsó Bernadett, Békés Orsolya, Békési Zsófia, Bekk Mária, Belákouics Eszter, Bencsik Dávid, Berecz Tímea, Bézsenyi Balázs, Birhemé Szabó Adrienn Dr., Birkás Györgyi, Biró Adám Péter, Biró 7ámás, Blalnyák Zoltán, Bogdán lámás Imre, Bohn Eszter, Bokor Adrienn, Bolla Zsófia, Bollók Szilveszter, Bólya Boglárka, Barbára Marcell, Boros Árpád, Boros Márta, Brindza Renáta, Bugyi Csaba Béla, Búkor Beáta, Christián László, Csákó Gergely, Csapiáros Ágnes, Czakó Mónika, Czímer István, Dalmy Júlianna Mária, Darus Ferenc, DarusJudit, Dekovics Zsófia Mária, Dely Zsófia, Desics Pétéi; Detrich Zsuzsanna, Dévényi Márton, Dienes Orsolya Katalin, Dobai Zsófia, Drágán Gyöngyvér, Erdélyi E>orottya, ErdódyJános, Erdösi László, Faix Zsófia, Farkas Norbert, Fazekas Dóra, Fehér Kinga, Fekete Erzsébet Edina, Fekete Imre, Fekete László, Fodor Bea, Fodor Krisztina, Forstóber Gábo^ Frank Ágnes, Frivaldszky Gáspár, Ftiglovics Gabriella, Fülöp Hilda, Gaál Péter, Gaál Tbor, Gáspár lámás, Gáti Anikó, Gegus Eszter, Geiger Nóra, Gerendás Anna, Cembardi Katalin, Conda Marietta, Conda Mónika, Cönczy Andrea, Gregttska Péter, Gresa Katalin, GrinitiszAdám, Grósz András, Gulrith Zsófia, Gulyás Noémi, Gurbán Gyöigyi, GyulaiJudit, Hajnal Gábor, Halmai Miklós lámás. Haraszti Anikó, Flamtat Anita, Haveria Ditta, Hegedűs Ákos, Hegedűs Magar Miklós, Hete Norbert Béla, Hidetmayer Csicsman Judit, Hlacsok Krisztina, Hódy Gábor, Holdampf Gusztáv, Horváth András, Horváth Bence István, Horváth Ferenc, Horváth Melinda, Horváth Réka, Horváth Zsolt, Horváth Zsuzsanna, Hós Hajnalka, Hrapka Judit, Hruby Attila, Hutusik Gyöngyi, Igaz Iván Dr., Imreh Borbála, Inokai Balázs, Istella Csilla, JávorszkiJózsefJuhász Orsolya, Jurida Petra Natália, Kálnoki-Gyöngyössy Zsófia, Kancsár Anita, Kántor István Zoltán, Karászi Margarita, KárpátiJúlia, Kárpáti Krisztina, Karsai Krisztina, Kegyes Anna Kinga, Kelemen Zsolt, Kemény-Beke Pál, KendeJúlia, Kenézi Diána, Kerdtes Gábor, Kéringer Csaba, Kbgyörgy Orsolya, Kiss Balázs, Kiss Károly Miklós, Kiss Krisztina, Kliment Géza Péter, Koch Tímea, Kókány Csaba Gyózó", Koltay András, Koiusekné Kovács Ágnes, Kondor Bence Barnabás, Korcsmáros Aliz, Kása Mónika Szidónia, Kovács Adrienn, Kovács Benedek Márton, Kovács Eszter Adrienn, Kovács György, Kovács Róbert, Kováts Dénes, Kozma Zsuzsanna, KunAnnamária Éva, Lakos István Sándor; Lásztity Dusán, Lévai Mariann, Lindmayer István, Lovas Márta, Lukács Krisztina, Lukács Zoltán, Majoros Márta, Máltcsics Eszter, Manhertz Zita, Marton Bernadett Ibléria, Mátyás Krisztina, Mécs Katalin r^nes, Medveczky Gábor, Medveczky Viktória, Mtgyeri Andrea, Mészáros Gergely, Mészöly Dóra, Micskey István, Mihályi Rita, Mikié Sándor, MikloviczJudit Renáta, Minárotdts Zsuzsanna, Mohos László, Molnár Csaba Imre dr.. Molnár György, Molnár Olga Borbála, Molnár Pál, Molnár Tbtricia Rita, Móricz György, Mosolygó Sára, Muhari Nóra, Mustilin Kata Aliz, Nádor-Nikiiiis Grácia, Nagy Adám Dániel, Nagy Gábor Bálint, Nagy Gergely Tamás, Nagy Katalin, Nagy Orsolya, Nagy Péter, Nagy Szabolcs, Nagy Szilvia Andrea, Nagyné Feckó Beatrix, Nedwed Mária Berrtadett, Németh Anita, Németh Doris Tímea, Németh Ildikó, Neumann Attila, Nyári Péter, Oláh László Zoltán, Onczay Gábor, Orbán Péter, OroszJános, Orosz Krisztina, Oszkó Rita, Östör Balázs, Pálné Vörös Nikoletta, Ibp Tamás, Pátzay Álám, Penzids Dávid, Peterdi Anikó, Petrássy Miklós dr., Peireczky Krisztina, Pfeifer Péter, Pintér Andrea, Pintér Evelin, Pluhár Hajnalka, Pócza András, Polony Geigely, Pomeisl AndrásJózsJf Pongor Lilla, PongráczJudit, Potrák Inez, Pózna Viktória, Pozsgai Petra, Presser Zoltán, PuruezkyJózsef László, Puskás Renáta, Rábai Mónika, Rácz Balázs, Rácz Margit dr., Rácz Zsuzsanna, Rádonyi Dénes, RadvánszkiJános, Rajkai Viola, Rapai Teodóra, Regős Norbert, Reisz Mónika, Rétháti Viktória, Révész Margit, Rosdy Tamás, Rostási Szabó Csilla, Sáray András, Sári Zoltán, Sárközy Gergő, Sárvári Tamás, Sas Máinda, Say Viktória, Schlosser Annamária, Schmeck Richárd, Schmidt Erika Ibronika, Schmidt Zoltán, Schmidtné Iváncsics Cecilia, Schümeky Zsombor, Seereiner Márta, Sefer Iván Dávid, Sidorow Károly, Siller Imre, Sinku Emese, Skarka Cecília, Somogyi Árpád, Somogyi Szilvia, Somojai-Döfeín Richard, Soóky Saul Márk, Soós Mihály, Spanga Zsuzsanna, Stágel Bence, Steffel Boglárka, St^a Annamária, Sugár Balázs, Surányi Eszter, Süslecz László, Sütő Katalin, Sydó Zoltán Dr., Szabó Endre Győző, Szabó Szilvia, Szabó Zorica, Szacsky Borbála, Szalai Nóra, Szalay Adrienn, Szalay Klára Gabriella, Szaniszló Brigitta, Szarka Eszter, Szász Bertalan Ákos, Száz Ágnes, SzénégetőAdrienn, Szentesi Mária, Szentkláray Bence, Szeremlei Andrea, Szeremlei Zsófia Eszter, Szilágyi Andrea, Szilágyi Beáta, Szinessy Péter, Szobonya Gergő Miklós, Szőkefalvi Nagy Gábor, Szövényi Márk, Szuhács Renáta, Szűcs Katalin, Szűcs Viktor, Takács Eszter, Takács Péter Attila, Takács Rita, Tamás Csaba, Tamás Gabriella, Tár György, Tarján Zoltán György, Tarlós Mónika, Tauber Szilvia, Tébeli Izabella, Tésenyi Renáta Edit, Tészársz Anna, Tòma Vinda, Tömasitz Ltván, Tóth András, Tóth Balázs Miklós, Tóth Gyula Ferenc, Tóth Judit Viktória, Tóth KrisztiánJózsef Tóth Péter, Tóth Szandra, Töpler Eszter, Török Petra, Tőrök Rózsa, TraserJulianna Sára, Trieb Getgriy, Uhel Gábor, Újvári Zoltán, Urbátt Kristóf, Ükös Gabriella, Üveges Sándoi; Vácz Gergely, l^jda Zoltán, lűller Hilda Zstizsanna, VáradyJózsef Vtr^a Edina, Váry Viktória, Ibressné Borovszky Titnea, VikorÁron Dávid, íűrág Benedek, Vitályos Áron László, Vízi László Tamás dr., íárkov Antal, Winbrenner Ágnes, lábrderits Krisztián, WiedemannJános, Windísch László, Winkler László, WofJudit, Zakar Gergely, Zakariás Andrea, Zalán Benedek Gáspár, Zarka Szilvia Ilona, Zsákos Szőke Melinda, Zsjkó Mariann, Zsilvölgyiné Tóth Szilvia, Zsíros Zoltán hetedik oldal �I Best of felvételi aranyköpések 1997-2001 Minden felvételi időszak alkalmával az okozza a legtöbb mulatságot számunkra, hogy sírva vihogunk a legújabb felvételi­ zők egyes kérdésekre adott, lehengerlő öntudattal kinyilatkoztatott, valami elké­ pesztő tudatlanságot, ép ésszel szinte fel­ foghatatlan ostobaságot bizonyító felele­ tein (ráadásul egyre több és egyre nagyobb hülyeségeket képesek mondani az új jelöl­ tek). Bizonyíték ez arra, hogy az érettségi, melytől egykor annyira reszkettünk, gya­ korlatilag értékwlen. Most az eddig össze­ gyűjtött aranyköpések kirívóan Icgnag)'obb hülyeségei közül szemezünk, csak remélve azt, hogy az idézett megszólalók közül senki nem hallgatója az egyetemnek (egyrészt tudatlansága okán, másrészt a szerkesztőség tettleges felelősségre voná­ sának elkerülése céljából)! A válaszokat témakörök szerint csoportosítottuk. Vé­ gezetül olvashaqátok öt kedvencünket, melyek — kiemelkedve a többi, szintén örökbecsű darab közül — szinte új távla­ tokat nyitnak a butaságot művészetté, sőt, tudománnyá fejleszteni kívánók számára. TÖRTÉNELEM • Pál javasolta, hogy a túlzott aszkétizmust mellőzzék, mert mindenkinek joga van a jóléthez. • Szent László másik fontos tevékenysége szentté avatásában nyilvánult meg. • A zsidó vallás szent könyve a Korán — És a Tóra? —Ja, az is! • Az 1848-49-es forradalom lényege, hogy kilépjünk az Osztrák-Magyar Monarchi­ ából. • Thököly arról híres, hogy összeszedte a hegyi népet. • Az 1054-es egyházszakadás előtt volt az avignoni-római kettős pápaság, utána lett az avignoni-római-moszkvai hármas pá­ paság. • Széchenyi fő műve a Tőke. • Csoóri Sándor több évet élt Indiában s ott is halt meg. • Mindszenty József neves kommunistael­ lenes aktivista volt. • Mit tud Pázmány Péterről? Pázmány Pé­ ter költő volt és politikus. Gondolom, köztiszteletben álló személy volt. • Mikor tört ki az 1848-as forradalom? — Február 1-jén. • Ki kötötte a Bethlen-Peyer-paktumot? — Az SZDSZ és az MDF. • Mivel ért véget az 1. Világháború? — A Varsói Szerződéssel. • Mondjon magyar kormányzókat! — Göncz Árpád, Éráter György nyolcadik oldal • Ki volt Szent Imre nevelője? — Várszegi Asztrik. • A Római Birodalomban milyen államforma következett a királyság után? — A cárság. • Mikor alapították a Szovjetuniót? — XVIII. század. — Nem. Mikor szűnt meg? — 1450-es, 60-as évek. Nem jó. Azt mondja meg, mely országok tartoztak hozzá! — .. .Az északiak! — Például? — Norvégia! • Magyarországon 1849 után a hivatalos nyelv az osztrák. EGYHÁZ • A pápák közül II. János Pál tevékenységét emelném ki, aki sokat utazik. • A Vatikánnak a világon a legmagasabb a GDP-je. • A pápa református vallású. • A Vatikán hadserege papokból és bíboro­ sokból áll. • Történelmi egyház Magyarországon a po­ gányság. , * A keleti kereszténység vezetője a tibeti lá­ ma. • Mondjon párat a tízparancsolatból! — Fe­ lebarátod feleségét szeresd! • Mondjon magyar szenteket! — Szűz Má­ ria. • Foglalja össze a keresztény tanítás lénye­ gét! — Hát, ezt így Anschluss nem tud­ nám megmondani. • Ki volt az első pápa? — VII. Gergely. • Luther Márton templomi könyvnyomta­ tással foglalkozott, és egyet-kettőt ki is szögezett a templomkapura. TÁRSADALMI ÉLET • Amit az iskolában tanítanak, abból sajnos sok mindent nem kell komolyan venni. • A feminizmus azt jelenti, hogy a nők el vannak nyomva a férfiak alatt. • Az eutanázia például azt jelenti, hogy ha valakinek az anyósa lélegcztetőgépen van, kikapcsolja a lélegcztetógépet. • Mi a cigányság vezető rétege? — A maf­ fia. • Passzív ellenállás az, amikor valaki aktívan elkerüli azokat a helyeket, ahol a törvé­ nyeket be kell tartani. • Ha valaki sok évig él egyedül, annak rendszerint házasság a vége. POUTTIKA • Az RMDSZ egy román alapítvány, a kura­ tórium elnöke Tőkés László. • Nem tudom, ki az új köztársasági elnök, mert szerintem alkalmatlan. • Csurka István a Munkáspárt elnöke. • Ki volt kormányon 1994-1998 között? (háromdiplomás felvételiző) — A MIÉP és az MSZMP JOG • Milyen jogi pályákat ismer? — Van a jo­ gász, az ügyvéd és a védőbíró. • Két szabadságjogot ismerek: a vallásit és a szexuálisát. • Az Alkotmánybíróság létrehozza az Al­ kotmányt és belefoglalja az alkotmányos jogokat. • Az Alkotmány egy intézmény, szervei: Al­ kotmánybíróság, a zászló, a címer. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK • Svájcban az egyik hivatalos nyelv a svéd, mert Svájc Svédországgal határos. • Magyarország szomszédai: Északon Ro­ mánia és Szlovénia, Kárpátalja Csehor­ szágban (!!) és Koszovó Délen. • Magyarországjcllcmző állatfaja a béka. • Ha elolvadnak a sarki jégtáblák. Magyar­ országot elönti a víz. • Hol van Bős és Nagymaros? — A Tiszán. - Hol ?? — A Maroson! • Bős-Nagymarosról mi jut eszébe? — A víziorgona. • Ha kivágák az őserdőt, megállnak a sze­ lek. ÉS VÉGEZETÜL MINDEN IDŐK ÖT UEGJOBBJA; • A Vatikán egy halász tetemén (!!) épült szeretetotthon (!!!), amit Mária lérézia alapított (!!!). • Szent István kért egy koronát (!), majd megfogalmazta a szatmári (!!) tizenkét pontot (!!!), • A Rákóczi-szabadságharc végén Károlyi Mihály (!!) Világosnál (!!) letette a fegy­ vert (!!!). • Ki volt Szent István felesége? — Bajor Gizi (!!!). • Mit csinált Hitler a II. világháború elején? — Festegetett (!!!). Dr. Jobbágyi Gábor, ár. Murányi László, ár. Adány Tamás, dr. Balogh András, dr. Bárándy Gergely, Rétvári Bence, Benedek Elek és mások gyűjtése Következő számunkban megtalálhatóak lesznek a várva várt 2002-es aranyköpé­ sek!!! lártsatok ki! �z. > TTEL'ET Női szakasz Bícs, parti, kafé Sütkérezem a Balaton parton és elképedem...hová tűntek a régi nyarak, mikor még a szabadstrandon, feltűnés és „iniidzs” nélkül tölthettük a jól megérdemelt pihenésünket...? Akár tetszik, akár nem, a Balaton hosszú évek alatt nagyon sokat változott... Azzal már kezdünk megbékélni (?), hogy az árak az égbe szökkentek, de valaki nehezebben veszi be a bícsháuzfílinget, a kigyúrt macsók nyomulásait, és a tinik szórakozási kultúráját... mert ugye megyünk a Nyugat felé... És min­ denben alkalmazkodnunk kell! Emlékszem még a nyarakra, mikor úgynevezett gimis „építőtáborokban” vagy kis baráti társaság­ gal nyugiban élveztük a vakáció örömeit. Gyere­ kek zsivaja törte meg a part csendjét, és Feri bá­ csit is ismerte mindenki, mert nála ő árulta a leg­ finomabb lacipecsenyét. Azóta sok minden megváltozott, a vendéglátósok és kereskedők egy nyár alatt akarnak meggazdagodni. A felnövekvő új generáció is belekapcsolódott az aktív fogyasz­ tói társadalomba, és a szabadstrandok kellemes nyugalma helyett megérkezett hozzánk is a mes­ terséges homokos föveny (lásd Beach House), az ott elvárt viselkedésforma és kellékei: dübör­ gő zene a parton, tenyérnyi ruhában és téli csiz­ mában táncoló lánykák a café mellé felépített to­ ronyban, vízimentőlányok piros fürdőruciban csak nem tudom, kit mentenek ki a bokáig érő vízből... Hódít a kockahas, a lazulás, a monokini...és persze a tömegkultúra, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, de talán nem vagyok egye­ dül azzal a véleménnyel, hogy hiányzik a régi, megszokott balatoni hangulat.... a nyugis pi­ henés, a csend, az igényes szórakozás lehető­ sége. A diszkógeneráció tehát berendezkedett a parton, és - valljuk be őszintén - a szolgálta­ tók nagy része is ezt az igényt elégíti ki. A kül­ földi megítélést csak rontja, hogy szeptember első napjaiban, a nyarat elemezve a Die Presse című osztrák lap is lesújtóan írt hazánk legna­ gyobb turistarégiórájól, a Balatonról. A balato­ ni turisztika sokat vesztett színvonalából, a strandok koszosak és ápolatlanok, külföldről is már csak a szerényebb keresetűek látogatnak ide... vagyis hódít az igénytelenség. Bár az árak a németeknek még vonzóak lehetnek, de az idegenforgalmi kínálat minősége nagyon gyenge. Ez talán azzal is magyarázható, hogy igényesebb programokat nem kínálnak a hazai utazásszervező központok. Egy kis helyzetjelentéssel illusztrálva nem is olyan nehéz ezeket a tényeket alátámasztani! A Tó fellegvára. Siófok mindig is a fiatalok ked­ venc helyei közé tartozott... Sokunk tölti itt évről évre a jól megérdemelt pihenését a vizs­ gaidőszak megpróbáltatásai után. Ha sikerül végre valami jó és olcsó szállást szerezni (AJózsi mamájának a barátnőjének az unokaöccsé­ nek az ismerőse révén...vagyis protekcióval. mert a kis pénzünket nem kőig ük ám holmi utazási irodára!), akkor indulhatunk is! Megérkezünk a napsütésbe, és akkor már csak 3 dolog lebeg a szemünk előtt: haverok, buli, fanta... Később persze majd nagyot csalódunk, de ne siessünk ennyire előre! Ha jó az idő, irány a strand, meleg van, fürödni kéne. Ilyen­ kor érkezik az első meglepetés: csobbannánk, de nincs mibe... arról hallottunk már valamit, hogy nincs víz a Balatonban, de hogy kilométe­ res túrázásra kell felkészülnünk ahhoz, hogy derékig érő vízzel hűsítsük habtestünket, arra legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna. így hát az elkeseredett diák(lány) elhatá­ rozza, hogy vízibiciklit bérel...potom hatszáz per óráért birtokba is veheti, és ha sikerül betol­ ni a sík vízen, akkor már csak arra kell ügyelni, hogy a heringként nyomuló embertömeg kö­ zött valahogy ellavírozzon a bójáig. Ha megéhezünk, semmi gond, remélhetőleg egy pár ezressel felkészültünk aznapra, hiszen a megszokott árakat még jó, ha csak kettővel kell megszorozni. Ilyenkor sokféle kis bódé közül választhatunk, emitt egy sajtos-tejfölös lángos négyszázötven, amott egy gyros hat­ száz. A menü lángos és palacsinta, és ha sze­ rencsénk van, 15 perc átlagos várakozási idő után falatozhatunk az isteni, égett olajban sült finomságokból, a bódéban repkedő legyekről ilyen idegállapotban már tudomást sem ve­ szünk. Ezek után még egy feladatot teljesíteni kell, hogy ebédünket nyugodtan elfogyaszt­ hassuk: helyet keresni a ragadó kerti székek egyikén. Étellel a kezünkben egyensúlyozva haladunk a kiszemelt üres asztal felé, egyszer csak egy férfitenyér durva tapintását észleljük testünk hátsó fertályán...az eset nem egyedi, ha hátranézünk, rögtön felismerhető a HansJürgen képű tipikus egyed, aki éppen egy n.ungarische menyecskét” próbál becserkészni! Ismertető jele, hogy korsószámra vedeli a sört, kuijongat, hiszen ő, az egyszerű gyári munkás DDR-Rostockból ilyenkor csak mulat... nem kell rá haragudni, ó az, aki az éttermekben a megbecsült első számú vendég, aki mindig Gulaschsuppét enne, akitől a vendéglátósok elájulnak. O a fizetőképes vendégek egy biztos magja, miatta már magyar feliratokat sem iga­ zán olvashatunk sehol a Balaton környékén. Keletnémet hagyományőrző turisták bemutatója a siófoki strandon ezért nem csoda, ha az egyszerű magyar turis­ ta néha eltéved, mert nem biztos benne, átlép­ te-e már a határt, vagy még itthon van! A nyúlkálós módszer persze felettébb felháborít, de nem tehetünk semmit, hiszen még a végén nyakunkba varrnak egy testi sértést... pedig csak egy jól megérdemelt pofon lett volna! És egyébként is: nyár van és semmi baj! Miután kihevertük az ebéd fáradalmait, a tűző napon rákvörössé égünk, hiszen a vizsgaidőszakban fehérré csoffadt testünknek még ide­ gen az erős napfény... persze irigykedve figyel­ jük a parton fekvő csinibabákat, akik már júni­ us elején olyan barnák voltak, hogy a kémény­ seprő mellettük világított volna. Mindenesetre reménykedünk, hogy a pár nap alatt sikerül va­ lami színt magunkra csalni anélkül, hogy mentőautószínű egyetemista libáknak lennénk titulálva. Hiszen a bícsen hozni kell a formát. Este persze jöhet a buli, az alkoholszint növe­ lésének érdekében ilyenkor minden sarkon nyitva egy bár vagy szórakozóhely Mi is beté­ rünk az egyikbe...Tizennégy éves kamaszlány mellettem furakszik, hogy az asztal tetejére mászhasson táncolni, német fiúk egy hada ép­ pen egy barátot támogat kifelé a mellékhelyiséghe, valószínűleg megártott a sok sör...hiába, a Freundschaft mindenek felett. Egy percre megáll az idő és elgondolkozom: a hely szelleme azt sugallja, hogy itt ilyenkor mindent szabad. Aztán kapcsolok, hogy a buli az én elmélkedésem nélkül is nagyon jól pö­ rög hajnalig. És ha kikeltünk az ágyból, más­ nap újra részesei lehetünk a balatoni fílingnek...a zsúfolt partnak, az egyre fogyó vizű Balatonnak, a kurjongató német turisták­ nak, és a romló színvonalnak. De akármilyen is, a miénk. Lesz még valaha a régi a magyar tenger? - felteszem a kérdést magamban, és sütkérezem tovább... G.J. kilencedik oldal �I „Sic itur ad astra 55 " vagy mégsem? Hajói emlékszem, Horányi Özséb profeszszor úr fogalmazta meg találó módon, hogy az „egyetem” nem más, mint a szervezett módon megvalósított önképzés helyszíne. Véleményem szerint mi hallgatók, akik eb­ be a PPKE-JÁK-féle önképzésbe kapcsoló­ dunk legalább két tekintetben változáson megyünk keresztül itt töltött éveink során. Az egyik mennyiségi jellegű: az elsajátított, és memóriánkba eltárolt ismeretanyag mennyiségére vonatkozik. A másik változás személyesen és egyénileg talán fontosabb is; az oktatóink példamutató magatartásában, az előadások, tankönyvek szemléletében. állásfoglalásaiban, közösségi vallásgyakorlat és más programok lehetőségében, adott esetben konkrét tantárgyakban is jelentkező kereszténynek mondott életfölfogás indít valamennyiünket az erkölcsi eszmény éle­ tünkbe való beillesztésére, magatartásunk hozzáigazítására, megváltoztatására. Neve­ lés az egyetemen? Bizony lehetséges, mert az emberi lény, amíg életben van, mindig képes az erkölcsi élet-átalakításra, megúju­ lásra. De ez mindenkinek személyes ügye, és ezen kérdés súlyánál és bonyolultságánál fogva nyilván nem vállalkozhatok arra, hogy szükségszerűen felületes és könnyen akaratlanul is igazságtalan módon akár a legcsekélyebb mértékben is megítéljem, hol tart ez a mi intézményünk a léleképítés in­ tézményesítése terén. Azonban az ismere­ tek nyújtásának tárgykörében a legutóbbi változások fényében szeretnék néhány megjegyzést tenni. Megszűnt a jogászi praxisban alapvető gyakorlati jelentőségű Logika, Deontika, Retorika, Stilisztika, Kommunikáció 1. és II. oktatása (és velük értékes spec. koll.ok vesztek el), csökkent a manapság egy­ általán a hozzávetőleg értelmes világ­ szemlélet kialakításához nélkülözhetetlen közgazdasági tárgyak oktatási ideje, súlyo­ san megnyirbálták a küszöbön álló globá­ lis ökológiai katasztrófa fenyegetésére fi­ gyelmet fölhívó Környezet és fejlődés tárgy lehetőségeit. És hogy el ne felejt­ sem: ismeretelméleti problémák, s más, nem jogi szakfilozófiai kérdések megol­ dásán sem töprenghetnek az utánunk jö­ vő Pázmányos jogásznemzedékek. Minél több tantárgy követelményének felel meg egy hallgató, annál alaposabban tizedik oldal képzett lesz. Ha ennek az állításnak az igazságát elfogadjuk, következik-e ebből, hogy a lényegesen könnyített követel­ ményrendszerben végzők lényegesen ki­ sebb tudással rendelkeznek majd? Aki ta­ nult logikát, az tudja a választ. (A helyes válasz az, hogy nem következik! Hiszen lehetséges, hogy a hallgató önállóan át­ hallgat más egyetemekre, karokra, szak­ könyvekből vagy más módon megszerzi a hiányzó ismereteket - stilisztikából, logi­ kából stb. Lehetséges - de nemhogy tö­ meges méretekben, de még egy-két hall­ gató esetében sem sokkal nagyobb ennek a megoldásnak a valószínűsége a nullánál.) Éppen ezért aggodalom tölt el, ami­ kor karunk képzési színvonalának alaku­ lására gondolok. A fentebb vázolt változások nyilván alaposan megfontolt elhatározások követ­ kezményei. Semmiképp nem kívánom a kar döntéshozóit a magam szerény véle­ ményével bírálni, vagy támadni. Éppen ellenkezőleg: szeretném, ha az itt megfo­ galmazott kétségekre kölcsönös bizalmon alapuló párbeszéd révén mindannyian megnyugtató választ kaphatnánk. Végül néhány záró gondolat, mely alapvetően világítja meg álláspontomat. Nagy eredményeket csak akkor érhe­ tünk el, ha magasra tesszük a követel­ ményszintet. Ha keveset követelünk, kicsi lesz a teljesítmény És ha valami nem úgy működik, ahogy kellene (gondolok itt pél­ dául bizonyos kevésbé szükséges kompli­ kációkra, célszerűtlenségekre mondjuk Stilisztika vagy Kommunikáció tárgyból), akkor nem az a megoldás, hogy a gond elől megfutamodva megszüntetjük az adott tárgy oktatását, hanem egyszerűen jobban kell csinálni. Magam is sokat panaszkod­ tam a magas óraszám és a zárthelyik terhe alatt nyögve. Rám is vonatkozik tehát: nyafogók mindig lesznek, de most visszate­ kintve már sok mindennek látszik a célsze­ rűsége, hasznossága, értelme. Nekünk hallgatóknak is ez a szempont a legalapve­ tőbb: a magunk területén nekünk is egy­ szerűen minél jobban el kell végeznünk állapotbeli kötelességünket. (Vagyis tudás­ ban, lelkiségben épülni, gyarapodni.) KÉRI ZOLTÁN Ot perc Téri néni a szomszéd utcában lakik és 78 éves. Eljárt már felette az idő, házának ódon falai helyette is be­ szélnek. Történetesen minden nap ez előtt a ház előtt ballagok cl, a ko­ ra őszi napsugár rásüt szépen virág­ zó kiskertjére. Olyan jó a szemnek. Teri néni csak futólag ismer, én sem tudok róla sok mindent, de mindig köszön és megállít, ha épp kint van. Vele nem beszélget senki. Gyerme­ kei már rég otthagyták, nem járnak vissza. Tehát sétálok, élvezem a kül­ város csendjét, és örömmel látom Teri néni reménnyel teli arcát. Sze­ meiben ott csillog minden szép em­ lék, de megbújnak az elszenvedett évek gyötrelmei is. Kis beszélgetéseink során elmesé­ li aznapi élményeit... fáj a háta, fel­ ment a gyógyszer ára, elromlott a vízóra, és a szomszéd kutyája is egész éjjel ugat... Serényen sepregeti a lehullott leveleket, portája mindig tiszta. Néha nagyokat hall­ gat, ilyenkor csak figyelem őt. Örül, ha meglát, ha panaszkodhat, és sze­ reti a fiatalságomat. Kedvesen és szeretetet sugározva néz rám, és ez jó érzéssel tölt el... mosolyogva bú­ csúzom. Nem tettem semmit, haza­ felé véve az irányt mégis megelége­ dettséget érzek. És megrémít, hogy néha egy idős ember pár mondatá­ val is milyen sokat adhat nekünk... Ezek az öt percek olyan jól esnek. Még ha számunkra most oly hihetet­ len is, egyszer mindenki megöreg­ szik. Szeretnék majd akkor Ièri né­ nire hasonlítani. Sokat tapaszulni, és megnyugodni. Virágokat ültetni és bölcsnek lenni. És talán az én házam előtt is elhalad majd egy olyanforma diák, mint én most, akiből merítlietek, és aki tőlem is kaphat valamit. Bármit. Egy mosolyt, egy bíztatást, egy kedves szót. íánultam tőle. Azt hiszem, azt a tiszteletet, amivel az idősekre kellene tekintenünk. Mert nem maradunk örökké húszévesek. Köszönöm neki ezeket az ötpcrccket. �A jogbölcselettel való találkozásomról (A történet 2001. december 20-án, Varga Csaba professzor úr kollokviumi vizsgáztatása keretében kerültfelidézésre.) I l Számomra, aki negyvennyolc éves múltam, mai napig pontosan visszaidézhető az a nap, amikor a jogbölcselettel, mint elsajátítható ismerettel találkoztam. Ez a „találkozás” döntően befolyásolta érdeklődésemet, vég­ ső soron életemet is. 1973-ban, húsz évesen házasodtam. An­ nak érdekében, hogy - a legtöbb fiatal párra jellemző - anyagi gondjainkon enyhítsek, (egyetem mellett) délutántól késő estig mun­ kát vállaltam egy vegyipari szövetkezetben. Az egyik este a szentendrei úti terpentin-kiszerelő telepen Sajószentpéterről vártunk üvegszál­ lítmányt, hogy kirakodhassuk. Várakozás köz­ ben beszédbe elegyedtem egy „Báró úr”-nak nevezett 60 év körüli, szikár alkatú segéd­ munkással. Már a „Báró úr” tartásán és be­ szédstílusán is látszott, hogy „deklasszált elem”, azaz egy olyan társadalmi rétegből — osztályból - érkezett, amely felszámolódott a szocialista Magyarországon. A beszélgetés perceken belül a politika­ tudományra terelődött. Pontosabban én te­ reltem ebbe az irányba, miután (sok más ak­ kori fiatalra jellemző módon) éppen lelke­ sen tanulmányoztam a marxizmust. Elő­ nyöm másokkal szemben az volt, hogy szár­ mazásom és neveltetésem okán a német szerzőket eredetiben olvastam. így figyel­ hettem csak fel arra, hogy Maix a „die Basis” és a „dér Uberbau” szavakat messze nem azzal a jelentéstartalommal használja, mint ahogy halálát követően rá hivatkozva, ezt más ideológusok (Engels, később Lenin, Sztálin és a többiek) tették. Fiatalos hévvel és önteltséggel beszéltem a szocialista ál­ lameszményről és a „Báró úr” tanácsát, vé­ leményét kértem minderről. Ö hűvös tá­ volságtartással jegyezte meg, hogy napjain­ kig tart az öncélú kisajátítása néhány alapve­ tően helyes gondolatnak, majd pár szót szólt a pluralizmus, az ideológiai sokféleség szükségességéről. Már tolatott az üvegekkel megrakodott teherautó az udvarra, amikor hozzátette: Ha holnap esete is itt kell üveg­ re várnunk, hozok neked kölcsönbe egy könyvet, amiből többet megtudhatsz arról, valójában milyen egy állam felépítése. Szerencsém volt, másnap is üveget ra­ kodtunk. A „Báró úr” természetes mozdu­ lattal, kedvesen mosolyogva adott át egy vé­ kony kis könyvecskét csomagolópapírban. A könyv Hans Kelsen - 1927-ben, Moór Gyula kérésére és fordításában a magyar ol­ vasók számára rövidített - általános államtanát tartalmazta einer » Grundriß allgemeinen Theorie des Staates” címmel. A könyvet olvasva az állami rend statikus és dinamikus vonásai mellett megismerked­ tem egy egyéb szempontból fontossal is: a más véleményeket sem kizáró érvelés mód­ szerével. Attól a naptól kezdve néztem kri­ tikusabban a világot, és kerestem a máskép­ pen gondolkodók (logikusok, filozófusok, jogbölcselők) könyveit. A „Báró lírtól" kölcsönbe kapóit könyo ex libris­ éből tiiátam meg ki is Ó valójában. A családi címer alatt ott állt a név: Báró Wlassics Gyula. A Politúr Vegyipari Szövetkezetben 1913. tava­ szán nyugdíjáért dolgozó, gondolkodásomat a leg­ jobbkor befolyásoló üvegrakodó segédmunkás, a századforduló táján a korjogbölcsészeivel kitünte­ tetten törődő vallás- és közoktatásügyi miniszter fia volt. DÚS JOHANN-GEORG (III. éves hallgató) A HŐK Ellenőrző Bizottságának levele Az új tanév közeledtével a Hallgatói Önkor­ mányzat Ellenőrző Bizottságának elnökeként tontosnak tartom megkeresni a Választmány tagjait jelen levelemmel. Teszem ezt azért is, mivel a HŐK SZMSZ 45. § (1) d) alpontja ér­ telmében a Bizottság feladata a Választmány­ nyal történő folyamatos írásbeli kapcsolattartás. Az Ellenőrző Bizottság több szempontból is a HŐK leginkább bizalmi, leginkább érzékeny szerve. Ezt jelzi a bizottsági tagokra vonatkozó szigorú összeférhetetlenségi szabályozás, ill, a bizottság elnökének megválasztásához szüksé­ ges - a szabályzatban csak itt előforduló - minő­ sített többség is. A Bizottság a HŐK SZMSZben leírtaknak megfelelően és a kari szabályza­ tokkal összhangban rendszeresen és időszako­ san ellenőrzi az Önkormányzat működését, gazdálkodását, nyilatkozik összeférhetetlenségi és etikai kérdésekben, valamint eseti ellenőrzési feladatokat végez. A Bizottság jelenleg is folytat ilyen vizsgálatot. Itt hívom fel mindenki figyel­ mét, hogy a HŐK SZMSZ 45. § (2) alapján a Bizottság jogosult az Önkormányzat vezetőihez és képviselőihez kérdéseket intézni, iratokba be­ tekinteni, írásbeli beszámolót és nyilatkozatot kérni. Amennyiben szabályzatban rögzített kö­ telességének a felhívott nem tesz eleget, úgy a Bizottság joga az illető felelősségre vonásának felvetése, végső esetben a Kar Fegyelmi Bizottságálioz fordulás. [44-'1-6. §] Mindezek a jogosítványok azt biztosítják, hogy karunk hallgatói bizalommal fordulhas­ sanak az általuk választott Hallgatói Önkor­ mányzat felé. Akkor betölti feladatát az Ön­ kormányzat, hajói körülhatárolt és mindenki által tiszteletben tartott kontroli-mechaniz­ musokkal biztosítjuk a HŐK szabályszerű és hallgatóközpontú működését. Ezért mond­ hatjuk, hogy a hallgatók felé az egyik legfonto­ sabb biztosíték maga az Ellenőrző Bizottság. Kérek ezért minden tisztségviselőt és képvise­ lőt, hogy legjobb képességei szerint működjön együtt a Bizottsággal. Mint a HŐK működésének jogszerűségét ellenőrző személy, és mint évek óta képviselő­ ként tevékenykedő hallgató fontosnak tarom a fentieken túl felhívni minden HŐK képviselő figyelmét néhány további előírásra. Első feladata minden hallgatónak, de a HŐK képviselőknek különösképpen a kari sza­ bályzatok (elsősorban a TVSZ), ill. a HŐK SZMSZ alapos ismerete. Képviselőktől - és egyben joghallgatóktól — joggal várliató el ezen felül a Felsőoktatási törvény, valamint az egye­ temi szintű képzésről és a felsőfokú jogi kép­ zésről szóló kormányrendeletek ismerete. Ezek a normák a kar belső számítógépes rendszerén online formában mindenki számára elérhetőek Korábbi közgyűlési határozatok rendelkez­ nek a képviselők fogadóóráiról és az évfolyam­ gyűlésekről. Ezek értelmében felszólítok min­ den képviselőt, hogy szeptember 21-ig jelezze a HŐK Irodavezetőjénél, hogy' a hét mely napján, milyen időpontban, a HŐK melyik helyiségében tartja fogadóóráját. Ezt a hirdetőtáblán, ill. a HŐK lapján ke­ resztül tesszük közzé. Felszólítok továbbá minden képviselőt, hogy a fenti határidőig je­ lezze, mikor tartják az adott évfolyam képvise­ lői a szabályzatban rögzített évfolyamgy'űlésüket. Felkérem az Önkormányzat Elnökét, hogy az első évfolyam évfolyamgyűlését az El­ nökséggel együttműködx'e még szeptember­ ben tartsa meg. Felkérek továbbá minden vá­ laszmányi tagot, hogy a kezdeti időkben kép­ viselő nélküli első évfolyam tagjaival vegt'ék fel a kapcsolatot, érdekükben járjanak el. Szintén szabályzati kötelezettség a Választ­ mány, az Elnökség, iU. a bizottságok rendszeres ülésezése. Ezek eredményeiről célszerű a FIÓK lapján keresztül tájékoztatni a hallgatókat. Mindezek a fent vázolt kötelességek azt segí­ tik elő, hogy a Hallgatói Önkormányzat valóban betölthesse feladatát a Karon, vagyis hatékonyan képviselhesse a hallgatók racionáhs érdekeit. Eh­ hez pedig a HÖK-nek kötelessége élni a Felső­ oktatási törvény nyújtotta lehetőségeivel is. RÉTVÁRI BENCE tizenegyedik oldal �fTE t E T Modem forradalmiság „Vilami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt, valami nagy-nagy, ős tanulság” (Ady Endre - Szép magyar sors) Ez elmúlt időszakban az ítélet oldalam több írásban is megpróbáltuk körüljár­ ni az egyetemista polgár lehetséges sze­ repvállalásainak témáját. Felvetettük a kérdést, környezetünk alakításában, a (egyetemi) közéletben való részvétel­ ben milyen lehetőségeink vannak jelen pillanatban, hallgatóként, és milyen fel­ adatok várnak ránk, ha fel akarunk ké­ szülni a jövő erőpróbáira, azaz lehető­ ségeinkhez képest a társadalom és a tár­ sadalmi élet erőnkhöz mérten történő alakítására. Egyáltalán, van-e szükség minderre? Érdemes-e azért küzdeni, hogy egy kicsit mi is beleszólhassunk a dolgokba, vagy minden jó úgy, ahogy van? Van-e a jogi egyetemistának, ké­ sőbb a jogásznak némi többletfelelőssé­ ge, ezáltal többletfeladata, kell-e köz­ életi szerepet vállalnunk, ha adódik rá lehetőség? A JOGÁSZSÁG ÉS A KÖZÉLET A válasz nyilvánvalóan igen, ellenkező esetben ez az írás sem született volna meg. Sorolhat­ nánk a mindenki által ismert neveket (Szemere Pál, Fáy András, Kölcsey Ferenc, Katona József, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Eötvös József Jókai Mór, Széli Kálmán, Apponyi Albert, Baross Gábor, Tisza István és így tovább), akik jogászi vég­ zettséggel váltak jelentős államférfiakká, vagy vállaltak komoly közéleti szerepet az elmúlt századokban. Ez a hagyomány ma is erősen él. A jogászok jelentős részéből válik közéleti ember, politikus. Ez nem a véletlen műve, hi­ szen ajogi tanulmányok és ajogi pálya a közéletiségre nevel, afelé tereli az embert. Ideális esetben a (jo^) egyetem tökéletes terep arra, hogy mindenki kibontakoztathassa a közösség érdekében való munkavégzésre irányuló egyéni ambícióit. Akinek minden szempont­ ból megvan a lehetősége arra, hogy a saját ja­ ván túl a közösségért is tenni tudjon, bűnt kö­ vet el, ha nem, vagy nem helyesen él e lehető­ séggel. Aki tanulmányai után egész életében a szűk értelemben vett jogi pályán marad, an­ nak is megvan a kötelezettsége, erkölcsi-etikai alapon végezni munkáját, de ha valaki a köz­ ügyek felé fordul, ez a felelősség még fokozot­ tabb súllyal esik latba. tizenkettedik oldal A PÁZMÁNY SPECIÁLIS SZEREPE A mi egyetemünk, a Pázmány különleges helyzetben van. Megvolt a lehetőségünk, a nulláról építkezni, kötöttségektől többé-kevésbé mentesen. Az oktatás rendje és a kö­ vetendő eszmeiség szabadon meghatároz­ ható volt. így született meg a katolikus egyetem. A társadalom átformálódása nem mehetett végbe tizenkét év alatt, mindez jó­ val bonyolultabb, hosszabb, akadályozott folyamat, A munka azonban elkezdődött. Ennek a kezdetnek vált egyik szimbólumá­ vá, kicsiny építőkövévé a Pázmány Egye­ tem, melynek feladata, hogy minden évben olyan fiatalok sokaságát bocsássa ki magá­ ból, akik új erőt és régi-új szellemiséget tudnak becsempészni a társadalomba. Újra fel kell ébreszteni az emberek lelkében az erkölcsi alapokon megélni kívánt életre való vágyat, hiszen minden, ami időtálló és érté­ kes, csak erkölcsi és hitbéli alapokon nyu­ godhat. Ebben az olykor kilátástalannak tű­ nő munkában pedig a családon túl az okta­ tásnak van a leghangsúlyosabb szerepe. A közügyek iránti elkötelezettség számtalan esetben jóval később tudatosul, vagy válik egyáltalán lehetővé az egyes emberek életé­ ben. Ellenben mindig komoly hagyományai voltak az egyetemista ifjúság aktív történel­ mi szerepvállalásának (Id. 1848, 1956). A fi­ atalok együtt jelentős erőt képvisel(het)nek. Ezért nem szabad ezt az erőt eltékozolni, él­ ni kell vele. Erre valóak például az egyetem által biztosított lehetőségek az egyetemi közéletben való részvételre. AZ „ALULRÓL ÉPÜLŐ" SZERVE­ ZŐDÉSEK ESÉLYE Sokan szeretnék tehetségükhöz mérten hozzátenni a maguk kis részét a nagy egész­ hez. Ez általában csak elhatározás kérdése. Nem kell feltétlenül a politikai élet csata­ mezején hadakozni ahhoz, hogy befolyá­ sunk legyen közös életünk alakítására, sőt! Kiegyensúlyozott állami berendezkedés mellett nem feltétlenül a politika dönt az ál­ lampolgárok személyes sorsa felől. Az alul­ ról épülő kezdeményezés, nyomásgyakorlás utat törhet és győzhet, ha megfelelő menynyiségű - és minőségű - ember képviseli azt. Ezért van nagy szükség a társadalmi ön­ szerveződésekre, melyek, ha megfelelő sú­ lyúak, elérhetik kitűzött céljukat. Ezt a munkát pedig már az egyetemen el lehet kezdeni, hiszen természetesen az egyete­ mista polgárnak is lehetnek közösségi céljai, közösségben megoldandó problémái, rá­ adásul az önszerveződés egy ilyen viszony­ lag zárt és homogén közösségben jóval egy­ szerűbb. Nincs könnyű helyzetben az, aki ma ilyes­ féle szervezőmunkát kíván végezni. Igaz, hogy egyfelől teljes a szabadság, tehát min­ denki jobbára azt tehet, amit akar, de talán éppen ez a kontrollálatlanság vezet a káosz­ hoz, a közösségek széteséséhez, mindenfaj­ ta kohéziós erő megsemmisüléséhez. Azok számára, akik a szabad rendszerbe „nőttek bele”, nem léteznek már a saját generáció­ juk egészével, vagy legalább túlnyomó többségével együtt megélt közösségi élmé­ nyek, elolvasott könyvek, meghallgatott le­ mezek, megnézett filmek - ha mégis akad­ nak néha-néha ilyenek, azoknak már korántsincs igazi jelentősége. Nincsenek kö­ zös eszméik, hitük, akaratuk. Elvesztették még a lázadás lehetőségét is, hiszen ma már nincs mi ellen lázadni (talán mégis lenne, de még a felismerése is nehéz, nemhogy a megvalósítása). A régi, sokat és legtöbbször joggal átkozott rendszer alatt — pontosan diktatórikus jellegénél fogva - legalább még léteztek kohéziót biztosító alkotások, jelké­ pek, cselekvési formák (ilyen volt már ön­ magában a rendszer ellen való „lázadás”, egy-egy indexen lévő mű elolvasása, egy rock and roll lemez meghallgatása). A BENNÜNK ÉLŐ REND A jövő remélhetőleg az alulról történő épít­ kezésé. Eleve elhibázott dolog politikai pár­ tokban gondolkodni, melyek nem feltétle­ nül a rájuk szavazott embertömeg akaratát képviselik. Ha valamit el akarunk érni, ne pártokat támogassunk, hanem szervezzük meg a velünk hasonlóan gondolkodók tábo­ rát, mely, ha elég erős, végigviheti akaratát. Mostanában tapasztalható tragikus jelenség, hogy bárki képes összeveszni bárkivel, csak mert az illető más párttal szimpatizál, mi­ közben egy szó sem esik arról, milyen mö­ göttes tartalom és érték található a vitázó fe­ lek és az általuk védett/támadott párt világ­ felfogásában. Először magunkban kell rendet tennünk. Az évek, évtizedek alatt bennünk bekövet­ kező lelki érés, fejlődés során szert kell ten­ ni egy (számunkra legalábbis) támadhatat­ lan értékrendszerre, világképre, amelybe természetesen bele kell, hogy férjen a má­ sok által valóban képviselt értékek tisztelete �is. Nem kell feltalálnunk semmi újat: bősé­ gesen elegendő, ha az előttünk járt jó pél­ dákból merítünk. Az általunk megalkotott rendszerhez tudjuk aztán magunkat és környezetünket mérni, illetve benne tudunk elhelyezni minden megtörtént eseményt. Aki nem rendelkezik ilyen rendszerrel, az vagy elveti az erkölcsi­ etikai alapon történő gondolkodást, vagy pedig képtelen arra, hogy helyesen értel­ mezze a világban történteket és abban saját szerepét. Azon többiek számára, akik felépítették sa­ ját különbejáratú „rendszerüket” (mely ujjlenyomatszerűen mindenkinél más és más lehet), a politikai pártok (melyek óhatatla­ nul is eltorzítva képviselik a mi álláspontun­ kat) szerepe mindössze arra korlátozódik, hogy négyévente kétszer kiválasszák az ér­ tékrendszerükhöz legközelebb állónak vélt „legkevésbé rosszat”, és odaíiják neve mellé az x-et. ÉRTÉKEK Fel kell vállalnunk az elcsépelten hangzó, néhol bizony lejáratódott értelmű, sokszor „nem korszerű”-nek ítélt alapvető értéke­ ket, amelyek alapjain az emberiség—jelen­ tős vargabetűkkel, de - eljuthatott fejlett­ ségének ezen fokáig, és amelyeken a mi or­ szágunk is - igaz, rengeteg buktatón, akadá­ lyon, áruláson át - felépült: hit, becsület, szeretet, alázat, a közösség érdekének való önkéntes alávetettség. Egyszer és minden­ korra (legalább önmagunkban) számoljunk le azzal a ma élő bevett „eszmé”-vel, misze­ rint kizárólag az egyéni boldogulás lehet az egyes ember legfőbb célja, az ehhez vezető egyetlen út pedig a pénz megszerzése. Ha ez a vezérelv általános lett volna az emberi­ ség egész történelme során, alighanem már évezredekkel ezelőtt sikerült volna véglege­ sen kiirtani önmagunkat (talán ma nem is állunk annyira messze ettől). A teljes életet élni kívánó embernek elen­ gedhetetlen, hogy legyenek közösségben elérni kívánt céljai, hiszen az igazi boldog­ ság az, amikor másokkal együtt tudunk akár csak pillanatokra, de - boldogok len­ ni. A halál pillanatában békét és nyugalmat adhat (ki kívánhatna ennél többet?), ha tudjuk, hozzátettük a magunk apró részét az egészhez, tehát volt értelme az életünk­ nek. Mi lehet az az apró rész? Bármi, ami a közösség javát szolgálja. Mi is az a közös­ ség? Tágabb értelemben az egész emberi­ ség, de minthogy ilyen messzire csak keve­ sen pillanthatnak, elégedjünk meg annyi­ val, hogy kijelentjük: a mi közösségünk a magyar nép, bármely országban éljenek is tagjai. VÁLASZRA VARÒ KÉRDÉSEK 1100 év alatt felhalmozódva Magyarországon rengeteg nyitott kérdés vár „alulról kezde­ ményezett” megválaszolásra. Ezek között számos erkölcsi alapon felmerülő kérdés is szerepel, hiszen hiába a gazdasági és életszín­ vonalbeli fejlődés, ha mindez nem párosul szellemi-lelki megtisztulással. Ezen kérdé­ sek, melyek elsősorban a közös múltunk he­ lyes megismerése, feltárása és értékelése té­ makörei köré csoportosulnak, nem „válaszo­ lódnak” meg maguktól. Azokat először fel kell tenni, kikövetelni a válaszokat, majd azok ismeretében helyesen cselekedni. Csak úgy építkezhetünk a jövőnek, ha együtt, mindenre kiteijedően válaszokat kapunk azon kérdésekre, kik vagyunk, honnan jöt­ tünk, hová megyünk, mit is akarunk. A vála­ szokhoz való eljutás késedelme sajnos akár puszta létünk veszélybe sodródásához is ve­ zethetnek. Egy nép, amely nem tud egység­ ben fellépni érdekeiért (talán mert nem is is­ meri fel azokat), amely nincs tisztában azzal, mi különbözteti őt meg a többi nemzettől, amely nem tud azonosulni múltával, felvál­ lalva annak minden átkát és jótéteményét, nem sokáig őrizheti meg önállóságát. Furcsa helyzetben vagyunk, hiszen múltun­ kat egyszerre, párhuzamosan kell megis­ mernünk és lezárnunk. Fel kell tárnunk, új­ ra meg kell tanulnunk, majd immár ezzel a tudással a fejünkben tiszta lapot kell nyit­ nunk, és a bűnök felhánytorgatása helyett azt vizsgálnunk, kinek a munkája és meny­ nyire lehet hasznos számunkra az elkövet­ kezendőkben. KÖZÖS FELADATUNK Nekünk, magyaroknak meg kell találnunk saját jogon szerzett helyünket a világban. egy olyan történelmi korban, amikor az egész világ rohamléptekben halad az egysé­ gesülés felé. Az egyelőre meggátolhatatlannak tűnő folyamat, mely egyszerre zajlik a gazdaság, a kultúra, a politika és a média frongán, számos áldásos hatásán túl kétség­ kívül veszélyeket is rejt magában. A kisebb nemzetek számára a bekövetkező „túlfejlett” egység akár az elsorvadáshoz is vezet­ het. Ne merjünk kicsik lenni! Azt láthatjuk, hogy még a nagy európai nemzetek is kézzel-lábbal tiltakoznak az egységesülés bizo­ nyos következményei ellen, ráadásul nem is mindig sikerrel. Nekünk is meg kell húz­ nunk valahol a határt. Amellett, hogy élvez­ zük a szűkülő világ minden áldását, meg kell őrizni sokarcúságát, egyenetlenségét is. Miért? Mert mindez érték. Az értéket pedig nem szabad veszni hagyni, még ha látszólag ez is lenne a pillanatnyi érdekünk. A magyarság, a magyar kultúra is érték, me­ lyet minden eszközzel meg kell őriznünk. Bármely ország szülötte, aki megfelelő mű­ veltséggel rendelkezik, tudja, hogy a magyar szellem nem csak a maga számára és nem kérészéletűén tett le sokat az egyetemes kultúra asztalára (méltatlan lenne oldalakon keresztül sorolni a mindenki által ismert neveket, írókat, Nobel-díjasokat, történel­ mi személyiségeket, sportolókat). Hinnünk kell abban, hogy az ezen írás mot­ tójául választott sorokban igazat mondott a költő, hogy nekünk, magyaroknak együtt van feladatunk ezen a földön. Ravasz Lász­ ló azt írta, mi nagy egyéniségekből összete­ vődő kis nép vagyunk. Talán igaza volt, és csak a közvetlenül fenyegető veszély tudatá­ ban vagyunk képesek együtt cselekedni, ahogy azt számos történelmi példa is igazol­ ja. Nem erényünk az egység, az alázat a kö­ zös érdek iránt, talán pontosan emiatt is vál­ hattunk és válunk ma is oly sokszor erősebb nemzetek játékszerévé. Néhol már olybá tűnik, kizárólag nekünk fontos a megmara­ dásunk. Legalább nekünk legyen még az! Ha a kérdést magasabb dimenziókba he­ lyezzük, ha elfogadjuk egy felsőbb rendező erő létét, lehet, hogy szükségszerű az eltű­ nésünk, mint ahogy már annyi nép tűnt el a történelem süllyesztőjében. Lehet, hogy már bevégeztük, vagy hamarosan be fogjuk végezni feladatunkat. De minthogy nem tudhatjuk a felsőbb akarat ránk kiszabott határozatát, magyarként egyetlen feladatunk maradt: minden erőnkkel a közös megma­ radásért, majd a gazdagodásért küzdenünk. MODERN FORRADALMISÁG Amint arról már szó esett, a fiatal generációk létének mindig is szükségszerű velejárója volt a lázadás, a forradalmiság. Időnként nagyszerű, nemes tettek, alkotások születtek ily módon. Ma azonban kissé anakroniszti­ kusnak hatna a „lázadás”. Miért, hiszen demokráciában élünk? Miért, hiszen éppen most csatlakozunk (ki tudja, hányadszor) a fejlett Nyugathoz? Ha a lázadás hagyomá­ nyos formáit el is vegük, mindez nem jelen­ ti azt, hogy bele kell nyugodnunk jelenlegi állapotunkba. Bármennyire ellentmondásos­ nak is hangzik, ma a forradalmiság, az újítás, a reformok nem abban az irányban keresen­ dők, amelyben hagyományos értelmük alap­ ján gondolnánk. Ma az igazi forradalom a szétrombolt történelmi folyamatosságunk megtalálása és «•,meggyógyítása” lenne. A visszatalálás egykori értékeinkhez, gyökere­ inkhez. A mai, arctalanná váló, a hagyomá­ nyos értékektől mentes, kultúránkat és az egyént is semmibe vevő, haszonelvű világ­ ban ez lenne az igazi lázadás. KOLTAY ANDRÁS tizenharmadik oldal �I A foci vébé és a Nő J, 2. A koleszban úgyis ordít a tv, tanulni Ki tudja, hány napig folyt már ez a min­ ezek után „Z” a kapuba rúgott. denkit (?) lázba hozó őrület... hány mér­ nem lehet, így - jobb híján - mi is odave­ V X, y és Z tetszés szerint helyettesíthe­ kőzésnek, és mennyi gólnak voltunk tanúi tődünk. tők az aktuális meccs játékosaival. Abszo­ idén nyáron.. .Igen, ez a jelenség az idén 3. Az okok között nem elhanyagolható lút laikusoknak néhány alapvető név: Totti, megrendezett Futball Világba’nokság, de tényező a társaság sem, bár, mint tudjuk, Ronaldo, Beckham, Kahn. Profibbak is­ ha nem szűkígük le ennyire a tárgyalandó a férfiak ilyenkor teljes hipnózisban van­ meretlen nevekkel is próbálkozhatnak, kört, akkor általánosságban is kijelenthető, nak, így bárminemű kontaktus kizárt, be­ időmilliomosok pedig készüljenek fel hogy ilyen-olyan liga, kupa, selejtező, vagy szélgetés kezdeményezése tilos... Ilyen­ kedvenc j átékosának élettörténetéből. — Második példamondat: „Én is mélysé­ barátságos meccs mindig akad majd, amit kor ugyebár ismerkedésre sincs lehető­ túl kell élnünk! Mi, akik az úgynevezett ség, ha pedig kiszemeltünk két félidő kö­ gesen fel vagyok háborodva amiatt, hogy zött esetleg mégis észrevesz, jó, ha felké­ „X” ország új szövetségi kapitánya nem »i.gyengébb nem” képviselői vagyunk, talán most jutottunk el odáig, hogy foglalkozni szültek vagyunk a csapatok összetételéből állítja be ,y”-t kezdőjátékosnak a csapat kell a dologgal. Mondhatni, a „Z” elleni meccsén.” A lényeg a Szpariba (is) bekígyózott őrület téma iránt érzett teljes áhitat, szí­ mindenkit célba vett. Ki lelkesebb, nésznői képességekkel rendelke­ ki pedig unottabb arcot vág, ha a zők előnyben. — És az utolsó, kicsit vagányab­ téma szóba kerül. Nos, az ember lánya - még ha egy baknak: „Képzeld, én vagyok az első nő az Arany Ászok szurkolói pici érdeklődést is mutat a téma iránt - sosem nyer teljes elismert­ klubban!” séget e téren, ,.rajongását” a szak­ Próbálkozhatunk még avatott és a foci rejtelmeiben jára­ Victoria Beckham külsővel, a tos férfiak nem fogadják szívesen, sportosabbjának ez bejön, ilyen­ elintézik, egy „Te úgysem értesz kor megszólalni sem kell, elég, ha hozzá, szívem”, vagy ehhez ha­ szépek vagyunk... a kettő együtt sonló hozzászólással. Meg kell cá­ sokak szerint úgysem menne! folnom azt az elteijedt nézetet is, Ezekkel a tippekkel nem garan­ miszerint a nők rajongása a futball táltan, de megszerezhető a foci­ iránt kizárólag a meglehetősen ki­ mámorban úszó kiszemelt. sportolt testű játékosok miatt len­ De téljünk vissza indokainkhoz, ne megalapozott. Az tény, hogy melyek rávihetnek arra, hogy a plusz esztétikai élményt nyújtanak foci miatt a tv elé telepedjünk.... nekünk, „futballanalfabétáknak”, 4. A „kedvenc okunk”, a már em­ de azért mégsem elsődleges szem­ lített, játékosok által okozott esz­ pont. (Hamarosan kiderül, miért tétikai élmény is ide sorolható, nem csak ez okból mutathatunk valljuk be, góloknál reményke­ némi érdeklődést...) dünk, hogy kedvencünk megsza­ Akkor nézzük csak, mi vihet arra badulva mezétől elővillantja egy lányt, hogy meccsnézésre >,vefelsőtestét.. .Rajongásunknak fiútemedjen”. Azt hiszem, a kérdés a A brazil válogatott csapatkapitánya, Cafu kezdeményez társaságban ne adjunk hangot, és lezajlott vizsgaidőszakban pláne kapcsolatot a világbajnoki trófeával tartózkodjunk például az olyan el­ aktuális volt, hiszen a foci vb fel­ szólásoktól is, hogy ,jajj, ez az öleli azt az időt, mikor karunk összes hall­ és VB történetből, és előny, ha „véletle­ Owen olyan, de olyan cuuuuuuuuuki! JJ gatója — nemtől függetlenül — éppen ke­ nül” annak a csapatnak szurkolunk, ame­ S, Az is előfordulhat, hogy egy leányzó ményen tanul. lyiknek O. Esetleg bevethetők az alábbi tényleg komoly érdeklődést és elkötele­ 1. Barátunk/féijünk/apukánk/hím nemű szövegek: (A teljesség igénye nélkül né­ zettséget érez e sport iránt, esetleg maga is szobatársunk stb. a távirányító elbirtoklá­ hány példamondat kezdőknek... haladók tagja valamelyik lányfoci szövetségnek, és sával azt a jogot is megszerezte, hogy na­ lehetnek merészebbek is): a jogi egyetemre is csak azért jár, hogy pi programunkat 8:30-tól 15;15-ig teije­ — „Igen, szerintem is gyönyörű volt, mi­ majdan Dávid Beckham jogi képviselője dő időszakban meghatározza, így nincs kor „V” a 44. percben egy becsúszással lehessen... más lehetőség, mártírként tűrünk (vagy szabályosan szerelte „X”-et, aztán egy 6. A hölgy családjában a nők jogai soha­ menekülőre fogjuk...). ügyes csellel ,y’’ mögé tette a labdát, amit sem érvényesültek, így ha megpróbált tizennegyedik oldal �T esetleg átkapcsolni a ,Végtelen szerelem'53 vagy „Nyári kaland Rióban” című kedvenc brazil sorozataira, rögtön önzőnek és gagyi szappanoperaimádónak lett titulálva. 7. „A fiúk lementek a SMATCH-ba bevásárolni, így ma este meccset nézünk! 33 8. Szeretjük Hevesi Tamás vagy Ganxta Zoli zenéjét, számunkra mellékes, hogy értenek-e a focihoz. 9. Tanulás helyett bármi jó, ami mentesít a könyv felett való gubbasztás alól. Nem elhanyagolható, hogy megmagyarázhat­ juk, mennyit is tanulhatunk ebből: hiszen a játékbíró is bíró, precedens értékű ítéle­ tei vannak, mérlegelhetjük az esetleges szabálysértések miatt hozott ítéletek jo­ gosságát, tanulmányozhatjuk ajátékra vo­ natkozó joganyagot is. Ha még nem tudtuk volna, ez bármely tantárgyra kivetíthető. Egy - egy tantár­ gyon belül, a teljesség igénye nélkül most megemlítjük a kiemelt témákat, önszor­ galomból esszé beadható. — Büntetőjog - A 11-es. Sárga, ill. piros lap a játékvezető megítélése alapján. Egyéb szankciók a pályán. — Közgazdaságtan - Üzlet és profit a VB-n. A legtöbb jegyet eladó cég, a leg­ eredményesebb sportruházat- gyártó. A csapatok versenyében: a legjobb PR, ill. marketingtevékenység, csődhelyzet és ve­ zetőváltás egy-egy vereség után. Tanács­ adás a győztes csapat játékosainak befek­ tetéseihez. — Kánonjog: Vallási sokszínűség és tole­ rancia a VB-n. — Környezetjog: Hogyan őrizzük meg a pálya szép zöld füvét? - kertészek versenye. Öntözési gondokjapánban. A szurkolók ál­ tal termelt hulladék újrahasznosítása. — Egyetemes Jogtörténet: A foci története a világon kezdetektől napjainkig. A játék­ vezetői jogkör fejlődése a modem korban. — Polgári jog: A játékos pályán ért halála esetén kialakult jogi helyzet rendezése. A bíró személyiségi jogainak védelme egy meg nem adott gól után. Nagyvonalakban ezek lennének az indo­ kok, melyek engem és nőtársaimat ráve­ hetnek egy focimeccs megtekintésére. Azért remélhetőleg ez, a nyáron lezajlott focimámor nem ment a tanulás rovására, és mindenki sikerrel vette a vizsgaidőszak akadályait... A következő vb-ig is sok tü­ relmet, a focirajongóknak pedig jó szur­ kolást kívánok! GULYÁS JUDIT Dubrovnik Law School 2002 Az Elsa Zágráb idén nyáron is rendezvényről lévén szó, a hallgatók megszervezte immár hagyományosnak I nemzetisége is hasonlóan változatos nevezhető konferenciáját Dubrovnikban. j képet mutatott, egyetemünkről három Hagyományos, hiszen ” ' 1 az első ilyen ; Elsa-tag volt kíváncsi arra, milyen is rendezvény az Elsa égisze alatt 1987-ben । lehet a Horvátország talán legszebb volt, majd négy évig minden nyáron városában tartott egyhetes nyári megrendezésre került, azonban a egyetem. délszláv válság és a város elleni jugoszláv ! Nos, csalódást semmiképpen sem okoz, agresszió miatt fenntartása a kilencvenes j Dubrovnik már önmagában egy olyan évek közepén lehetetlenné vált. hely, amit mindenképpen látni kell, ha Maga a kezdeményezés azonban nem ! pedig valaki a város egyik legjobb hervadt el, a Dubrovnik Law School hotelében harmadáron kap szobát, akkor 1997-ben újraindult. Köszönhető ez j biztosan elégedett lehet. Mindezen túl egyrészt a mindig lelkes zágrábi i azonban a rendező zágrábiak kitettek diákoknak, valamint azoknak az egykori ' magukért: a színvonalas és érdekes résztvevő hallgatóknak, akikből azóta , délelőtti akadémiai program mellett egyetemi tanárok lettek és oktatóként gondoskodtak a szórakozásról is, amihez térnek vissza minden nyáron a dalmát a keretet az éppen kezdődő nyári fesztivál tengerpartra. Az idei konferencia a nyújtotta. hangzatos „Humán Rights and Egy újságcikk sajnos nem lehet elégséges Globalisation Challenges” címet viselte. ' arra, hogy részletesen bemutassuk egy Előadók érkeztek az Egyesült ■ ilyen Elsa konferencia eseményeit. Ha Államokból (Williám Mitchell Law ! azonban komolyan érdeklődtök az Elsa School), Britanniából ' rendezvényei iránt, váijuk leveleiteket az Nagy vagy (Southbanks Law School, London), Il info@elsabudapest.hu címre. Portugáliából (Nova Universidade de H nézzétek meg weboldalunkat: Lisboa), Ausztriából, valamint a Zágrábi ( 3w.elsabudapest.hu Egyetem jogi fakultásáról. Elsa tizenötödik oldal �Multikultúra, megarészegség Megint volt Sziget Ha magunkra valamit is adó újság va­ gyunk, nem engedhetjük meg, hogy első őszi számunkban ne foglalkozzunk a nyár legnagyobb szabású eseményével, a Szi­ gettel (Pepsi? Diák? Hyógyári?). A média és minden résztvevő kulturális (!) rendezvényként kezelte az eseményt, ahol az unió előszeleként van minden, ami kell: internacionalitás, szellemi épü­ lés, tolerancia, plusz még sör és virsli is. A kultúrát néhány felvert katonai sátor jelentette, ahol jobb esetben fotók (pl. a szept. 11. emléksátor), rosszabb esetben a nagy semmi, még rosszabb esetben az eredeti funkció megvalósítását ellehetet­ lenítő félájult ittas egyedek voltak talál­ hatók. Az ismeretterjesztés nemes fel­ adatát ezúttal is a saját nemükhöz vonzó­ dók, a gyermekáldás ellen védekezők, a drogot megfizetni már nem tudók (őket hívja a köznyelv „leszokottak”-nak) vál­ lalták magukra. Nem sokkal azután, miután elhangzott a kijelentés, hogy a politika keze nem tehe­ ti be a lábát a helyre, megjelent a fél kor­ mány. Aggodalomra semmi ok; a politi­ kusok is csak mint magánemberek (!) les­ ték meg, mi is ez az egész. Olyannyira si­ került elvegyülniük a tömegben, hogy például az egyik miniszterasszonynak si­ került egy nehezen félreérthető ajánlatot is begyűjtenie egy lilahajú. Sex Pistolspólós fickótól. A lelki épülést az egyházak részéről né­ hány minden bizonnyal csak és kizárólag nálunk megtűrt szekta biztosította, pár hevimetál-rajongó krisnatudatú kopasz csávó, valamint egy rabbi, aki tíz forintért osztogatta tanácsait (csak ilyenekre tudok gondolni, hogy pl.: egyél is valamit fiam, mielőtt ledöntöd azt a fél liter vodkát, hogy majd felszívja azt). Ha valaki már eleget épült, sebtiben házasságot is köthe­ tett egy sátorban. Nagy baj nem lehetett egy esetlegesen elhamarkodott döntésből, hiszen reggeli fénynél nagy valószínűség­ gél már egyik „házastárs' sem ismerte meg a másikat. tizenhatodik oldal A táncdalfesztivál sátorban néhány mél­ tán elfeledett, fénykorában is megkérdő­ jelezhető színvonalú karelgott hamisít­ vány lépett színre, akik talán aggkori elbutulásuk okán nem vették észre, hogy a sokszáz atomrészeg fiatal nem azért csápol nekik, mert leborul örökérvényű munkásságuk előtt, hanem azért, mert amit csinálnak, az már az „annyira gáz, hogy már szinte jó” kategóriába tartozik. Kivétel ez alól dr. Soltész Rezső, akinek már nincsenek illúziói, mert egy alkalom­ mal, midőn pacsizni akart a rajongóival, valaki úgy lerántotta a színpad előtti dü­ höngőbe, hogy hirtelen elfelejtette a „Szóljon hangosan az ének!” refrénjét. Volt szerencsém látni az eseményt legin­ kább szimbolizáló, egyébként csinos lányt, aki az egyik kocsma előtt, a hangos­ kodó tömeg lábainál, angyali arccal, kisi­ mult vonásokkal, édesdeden aludt. Arcán és előtte a földön megszáradt hányásfolt bizonyította, méltán lehetne ő a „Sziget arca”. Az még rendben is van, hogy „mulatnak a fiatalok” egy hétig. Még az is elfogad­ ható, hogy itt nem terem meg a kultúra, mert hiszen kinek? hova? miért? De kell-e multikulturálissá hazudni egy egyhetes össznépi berúgást, amely a pián kívül kizárólag az üzletről szól? Miért kell azzal etetni a népet, hogy itt vár rá­ juk egy hét szabadság (kitől? mire?), ahol annyit vedelhetnek, amennyit csak akar­ nak? Ezen az alapon Magyarország leg­ szabadabb emberei a körtéri „Gödör » kocsma ajt^ában már nyitás előtt, reggel fél hétkor a féldeciért könyörgő szomja­ sak. Ráadásul ők legalább egész évben szabadok lehetnek. — koltay — Felvétel a megvalósult, valóban kulturális értéket képviselő programokról �tT É Lr T Adolf, az állatbarát Két perc „Talán semmi nem vesztett annyit a rang­ jából, mint a taps." Történeti nyalánkságra lehettek figyelmesek nemrégiben azok, akik valamilyen okból a közszolgálati rádió adását hallgatták. Érdekes ember ült a rádió mikrofonja elé; Rákosi Mátyás eg^'etlen élő testvére. Ajóízű inteijúban elfogulatlanul valló fivér mondókája érthetetlen okból - elsősorban bátyja ifjú­ korára összpontosított. Egy állatbarát, me­ legszívű Rákosit sikerült a hallgatók elébe tárnia... Figyelemreméltó. Szedtem hát a sátorfámat és addig mentemmendegéltem, míg nem kevésbé történel­ mi idők egyik utolsó tanújára leltem, aki kellő hitelességgel emlékezett egy másik történelmi személyiségre... egymáson, majd az orromat kedvesen a ha­ jába túrtam. Senkinek nem volt olyan kelle­ mes szagú a teste, mint Neki. A haja sem volt soha zsíros, büdös, - mégis: én méte­ rekről éreztem a közelségét... Igen, ez volt a legszebb karácsonyunk. —Tétjünk vissza az akkori mindennapok­ hoz. Hogyan indult annak idején egy nap? tapsot kap, mint valamilyen elképesztő bravúr. Persze, az erősség é.s az időtar­ ★ — A hálószobánk természetesen nem volt közös, de ma már elmondhatom, bizony sok­ szor lopóztam az ágyába. Csak odabújtam, Ö pedig lágyan a combomra tette a kezét. Egy­ más minden rezdülését éreztük. Szóval, együtt ébredtünk... Reggel aztán, kávézás után, gyakran tettünk nagy sétákat a hegyek­ ben. Délelőtt a munkájával volt elfoglalva, de az ebédnél megint találkozhattunk. Csodála­ tos volt, ahogy a terítő alatt a lábai közé nyomakodtam, ő pedig a fejemre tette a kezét... Bizony, ilyen intim kapcsolat volt közöttünk! Délután aztán megint dolgozott, de az estéket újra egymás mellett tölthettük. tam tekintetében azért akad különbség. Az írást olvasva elgondolkoztam, vajon Blondie valamikor csodálatos volt. Alakja pompás, szinte valószerűtlenül tökéletes. Aranybarnán csillogó szemeire rőtes szem­ pillák borultak - a másik nem képviselőinek nem kis borzongására. Fogai ragyogtak, mint a napsütötte hó. Körmeinek ápoltsága a legfinomabb kivitelű manikűrt sejttette, s ha csak végigment az utcán, az emberek össze­ súgva fordultak utána; - Nézd, itt megy Blondie! Milyen szép!... Az ítélet tudósítójával való beszélgetés idején azonban, Blondie már nagyon rossz fizikai ál­ lapotban volt. Egyik lábát még negyvenötben otthagyta Berlinben, fél szemét orosz katonák verték ki. fiálán meg is erőszakolták. Fogai ki­ hullottak, beesett szája szétnyitásakor hatal­ mas nyáloszlop képződött ajkai között. Hang­ ja megfakult, a régi zengésből szinte már sem­ mit sem engedett sejtetni. Csontporcogói be­ száradtak, kötőszövetei elvesztették rugalmas­ ságukat, mi több, az anyagcsere sem ment már neki egykönnyen. Mentségére legyen mondva: az ő korában ez már természetesnek mondható... De mozgása sem őrzött meg semmit abból a sikkből, amely valamikor olyan ellenállhatatlanná tette... — Kedves Blondie, vissza tud emlékezni a Fííe való első találkozásra? — Hogyne. Sohasem fogom elfelejteni. Már az első pillanatban tudtam: megtaláltuk egy­ mást. Senki sem tudott Neki ellenállni. Ha­ tározott volt, tudta mit miért tesz... S min­ dig csak jót akart... — Milyen kedves történetet őriz a tarsolyá­ ban, amely lile kapcsolatos? — Emlékszem, sűrűn hullott a hó, nagyon hideg tél volt akkor... ’40 karácsonyán nap­ hosszat a kandalló előtt heverésztünk. Iga­ zán idilli órák voltak: O a mellemet cirógat­ ta, mialatt én a nyelvemet húztam Rajta fel s alá. Fáradt tagjainkat jólcsőcn nyugtattuk — Aztán nehezebb évek következtek. — Igen, bár ő mindvégig igyekezett kézben tartani a dolgokat. Tudom, ma sokan rosszat gondolnak Róla, pedig nagyszerű ember volt... Sohasem jött például hozzánk annyi vendég, mint akkor. S a legtöbben olyan jól érezték magukat, hogy többé haza sem men­ tek. De sokaknak segítettünk a külföldre ju­ tásban is, s mégse köszönte meg soha senki! — Szorgalmasan dolgozott? — Természetesen. Nem kelt túl korán, de a munkáját mindig kötelességtudóan elvégez­ te. Ebben kérlelhetetlen volt. Mindig nagy tervei voltak, s ehhez megállás nélkül kellett dolgoznia. S a szép eredmény sem maradt el. (Kellér Dezső) A neves konferanszié egy' alkalommal így kezdte elmélkedését egyik könyt^ében, amiben életére tekint vissza, 1974ben. Ironikusan állapította meg: ma - vagyis már akkor is - nem kiemelkedő, arra ér­ demtelen esemény, mondjuk egy magá­ tól értetődő vetélkedői válasz ugyanúgy mi változott azóta. A taps mai gyakorla­ tát ugyanúgy - ha nem pejoratívabban lehetne jellemezni. Eltávolodott viszont egymástól a sztár és a taps. Úgy érzem, az eltelt idő alatt, különösen az elmúlt évtizedben, mindkét fogalom jelentése rendkívüli módon kitágult. Oda jtitottunk, hogy minden előadó, aki főleg az elektronikus média szágul­ dó vonatára valahogy felkapaszkodott, mintegy alanyi jogon tart igényt tenyércsapkodásra. Pedig, a még létező, de egyre süllyedő művészeti mércék sokuk számra magasnak bizonyul(ná)nak. És — A helyzet azonban hamarosan válságosra fordult... mennyit ártott a tapsgcp a tetszésnyilvá­ nítás eme ősi formájának, figyelemmel a — Igen, ’45 tavaszán már mindennek vége volt. A nyakunkon voltak az oroszok, Ber­ lint folyamatosan bombázták. Mindannyian rettegtünk. Már az óvóhelyen sem lehettünk teljes biztonságban. média közvélemény-formáló erejére! Az előbbi sorok esetleg borúlátónak — S mióta nincsenek együtt? — Azokban a zivataros időkben veszítettem Öt el. Azóta egyre csak keresem a helyemet a világban, de nincs egy hely, ahol befogad­ nának. Évekig bújdostam, éheztem, senkit sem találtam, aki egy tányér levest adott vol­ na. Mióta Ö nincs, magam keresem a ke­ nyeremet... ★ A cikk megírása óta Blondie elment, magá­ nyossá lett élete szomorú véget ért. Sírja szülőhazájában domborodik. Saját kérésére, a hantot fedő kőlapon csak ennyi áll: „Hitler kutyája voltam” BÁLINT GYÖRGY RUDOLF tűnnek, ami azért nem célom. Szerin­ tem ugyanúgy találni ma i.s olyan esetet, amiben a taps valóban a tctszé.s pillanat­ nyi fokát fejezi ki. Csekély és talán kis.sé meredek példa az egyetemi előadás utá­ ni taps, ami nálunk, a Pázmányon ta­ pasztalható, másutt azonban korántsem gyakori. Ugyan, csak egy'szerű megszo­ kás - mondhatja bárki. Lehet, hogy' a felső évfolyamokon már az, de emlék­ szem arra, amikor annak idején Péteri tanár úr két perces tapsot kapott az első évfolyamosoktól... SZAMOS MÁRTON tizenhetedik oldal �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata Európai mozaikok — élni es élni hagyni — khllásszabadság Európában - Szeptember 2-tól 4-ig jelentős konferenciára került sor a lengyel parlamentben Vallásszabad­ ság az Európai Unióban címmel. A kong­ programjának szer­ resszus tudományos prograrmanak vezői a varsói Stefan Wyszynski Egyetem, a Lublini Katolikus Egyetem és a trieri Jogpolitikai Társaság voltak. Az előadók között szerepelt Marék Borowski, a len­ gyel parlament elnöke. Kari Lehmann bí­ boros, a Német Püspöki Konferencia el­ nöke, Józef Zycinski érsek, a Lublini Ka­ tolikus Egyetem nagykancelláija. Román Herzog, ig^ volt német köztársasági elnök, elnök. Attilio Nicora püspök, az Európai Unió Püspöki Konferenciái Tanácsának alelnöke, aki az Apostoli Szentszék álláspontját ismertette, valamint Józef Krukowski professzor, a lengyel állami egyhá^og nemzetközi hírű szakértője is. Erdő Péter püspök, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora Az európai uniós jog ha;gyházak belső jogában címmel, Schanda Balázs pedi^ Egyházfinanszírozás Európában címmel tartott előadást. (Zenit) Az abortusz szabadságáért - Az Európai Parlament - szerencsére csak ajánló és nem kötelező erejű - állásfoglalása szerint az Európai Unióban „biztosítani kell a nők jogát a törvényes, biztos és mindenki számára lehetséges terhességmegsza­ kításhoz”. Ezt a határozatot 280:240 arányban, 28 tartózkodás mellett fogadták el július elején. A kereszténydemokrata és konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárt módosító javaslatai és szavazatai kisebbségben maradtak. Az EU-országok püspöki bizottsága, a COMECE szerint az ilyen „határozatok” erősítik a bizalmat­ lanságot az Európai Parlamenttel szem­ ben, és fokozzák az Európai Unió elleni közhangulatot - többek között - a katoli­ kus Írországban. (KNA) Európai életvédő koalíciót! - Joachim Wanke erfurti püspök felhívást tett közzé európai koalíció létrehozására az élet vé­ delmében. A keresztényeknek a társada­ lom minden rétegében „az élet ügyvédei­ nek” kell lenniük, az egységesülő Európá­ ban is. Társadalmi hasznosságától függet­ lenül minden embernek Istentől kapott méltósága van. Azoknak is, aki' _ ' akik ’betegek vagy korlátozottak. (Kathpress) Katolikus hívők az európai értékekért - Az Európai Laikus Fórum elnöke, Róbert D. Comns Erfurtban újságírók előtt kijelen­ tette: az európai vilá^ hívők be kívánnak kapcsolódni az európai értékrend vitájába, tizennyolcadik oldal mely az Európai Unió alkotmányának megszövegezése körül folyik. A katolikus szociális tanítás érvényesítésére van szük­ ség. Tizenkilenc ország világi szervezetei­ nek százhúsz küldötte tartott Erfurtban ta­ nulmányi konferenciát ezzel a mottóval: Az értékek Európájának építése.(Kathpress) Amerika (h)arcai Halálos ítéletek törlése - Az Egyesült Álla­ mok Legfelsőbb Bírósága halálos ítéletek százait semmisítette meg azzal a döntésé­ vel, hogy csak az esküdtbíróságok halálos ítéletei jogerősek, az egyes bírák által ho­ zott ítéletek semmisek. Ez a döntés az el­ ső komoly jele annak, hogy az Egyesült Államokban is el fogják törölni a halál­ büntetést. (Kathpress) Amerika az abortusz ellen - Miközben az Európai Parlament ajánlást fogalmazott a kormányok számára az abortusz teljes szabaddá tételére, az Egyesült Államok­ ban éppen ellenkező felismerés látszik előtérbe kerülni. Bush elnök programjá­ nak megfelelően az USA megtagadta anyagi hozzájárulását a világnépesedési alaphoz (UNFPA), mivel abból abortusz­ programokat támogatnak. Az ENSZ vo­ natkozó alapja eddig évente 34 millió dollárt kapott az amerikai kormánytól. (Kathpress) További lépés az abortusz ellen - George Bush amerikai elnök aláírt egy újabb tör­ vényt az emberi élet védelmében. Ennek értelmében a késői abortuszt elszenvedett magzatot teljes személyiségi jogokkal rendelkezőnek kell tekinteni. „A törvény szándéka annak tudatosítása, hogy a még meg nem született gyermek is tagja az emberi családnak” -jelentette ki Bush egy pittsburghi beszédében. (Kathpress) Munkát mindenkinek! - Az Egyesült Ál­ lamok katolikus püspöki kara mindenki­ nek munkát és igazságos bért követel szeptember 2-ra, az amerikai „munka napjára” kiadott nyilatkozatában. Ha vala­ ki az öt euró, tehát 1250 forint értékű mi­ nimális amerikai órabérért dolgozik heti 53 órát (ez 66 250 Ft heti és 265 000 Ft havibérnek felel meg), az a szegénységi küszöbnél van - íiják a püspökök. De so­ kan csak részidőben tudnak dolgozni. (Kathpress) Egyház - politika Az egyháznak politizálnia is kell Francis Arinze bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Pápai lánácsának elnöke szorgalmazta, hogy a katolikus ewház jobban kötelezze el magát a politikában. Nem elég imádkozni - mondta a bíboros a münsteri egyházi hetilapnak adott inter­ jújában - a politikusokat figyelmeztetni kell a javak igazságos elosztására. A gyer­ mekmunka, a nők jogai és a menekültek ügyének kérdésében jobban együtt kell működni. Az iszlám országokban a vallás­ szabadságot biztosítani kell. (Kathpress) Tbmas Halik a politikáról - Tomas Elaíik cseh teológus, a prágai Keresztény Akadé­ mia elnöke a közelmúltban adott nyilat­ kozatában nagyobb társadalmi elkötele­ zettségre buzdította honfitársait. A csehek a kommunista korszakban és most, az árvízi katasztrófa idején is rendelkeztek „tartalékokkal emberségből, szolidaritás­ ból”. A hétköznapokon sem engedhetik át a politizálás feladatát a hatalmon lévők­ nek. A teológus Vaclav Havel államelnök egyik lehetséges utódja, a magánéletbe vaíó visszahúzódás helyett a közügyekkel való törődést, jobb politikai kultúrát tart szükségesnek. ’ ' ’ " Szomorú ' ' jelenségm ' lek tartja, hogy a katolikus egyháznak az állammai szembeni anyagi követelései nagyobb hangot kaptak a mMiában, mint az, nogy mit IS kíván adni az embereknek és a társadalomnak az egyház. (Kathpress) Enteriőr szeletekre osztott világ kínálja hívó érveit egyre keveselíbet alszom emlékek láza részegít egyre több az ősz lujszálaini tétlen telnek itt az évek hegyet mozdító némaságban élni kősúlyos ítélet Az elmúlás ez csak a csend lépte a biztos a színüket vesztett házak hátul a kert a gyerekkori éden is egyre kopárabb a lélek elhagyja mindenét lezárt vonal a szája az elmúlás ez a süppedés a fényből a félhomályba Both Balázs versei �Hóman Bálint Atörténdeni útja 3800 Ft OSIRIS KIADÓ szeptemberi újdonságai MAGYAR ALKOTMÁNYlÜRltNtT Krlstó Gyula; Magyar historiográíia I. Történetírás a középkori Magyarországon 2780 Ft Utármvomások. 1 Fazekas Marianna - Ficzere Lajos (szerk.): Magyar közigazgatási jog. Általános rész 3980 Ft I I , Kengyel Miklós Magyar polgári eljárásjog 3980 Ft Mezey Barna (szerk.); Magyar alkotmánytörténet 3780 Ft MAGYAR KÖZJOAZGATÁSIJOG Mezey Barna (szerk.); A magyar jogtörténet forrásai 4800 Ft I :3' MAGYAR ■ HISTORIOGRÁFIA 1, MAGVAK liÜhíTErÖJOG Földvári József; Magyar büntetőjog Általános rész 3200 Ft Földes Gábor; Adójog 2980 Ft I Földes Gábor (szerk,); Pénzügyi jog 2980 Ft h'- s* ' Kiss J. László; A tizenötök Európái 4480 Ft Gazdag Ferenc: Európai integrációs intézmények 2980 Ft MAGYAR BÜNTETŐJOG 414 Ilit Shaw. Malcolm N.: Nemzetközi jog 4980 Ft Engel - Kristó - Kubinyi; Magyarország története 1301-1S26 3880 Ft /'I HalinL ■ ■ í 4 . U TÖRTÉNELEM liTJA Adler et al.: Kriminológia 3800 Ft Romsics Ignác; Magyarország története a XX században 3880 Ft Kósa László (szerk.) Magyar művelődéstörténet 3800 Ft Valuch Tibor; Magyarország társadalomtörténete a XX század második felében 3500 Ft A kötelek megvd&áralhalók az OSIRIS KÖNYVESHAZBAN (1053 Budapest, Vers Pálné u. 4-6. Tel /fax 318-2516, 266-4999). az OSIRIS VEVŐSZOLGÁLATI IRODÁTÓL (1133 Budapest. Vád út 100 Tel 452-0594,452-0595, fax 452-0596) wivuzosIrtstiadaAu oslriskladoig>TnailíÍatana.hu. baiasi&maE.datan£thu 9, Tisztelt oktatok és hallgatók! Alföldy Géza: Római társadalomtörténet 2980 Ft Tóth István György (szerk.); Millenniumi magyar történet 6980 Ft és a nagyobb könyvesből tokban va^ megrendelhetők Németh György (szerk.): Államéletrajzok 1980 Ft felhívás -•>*7 Ki ÖSÍRIS KIADÓ hagyományaihoz híven ismét megrendezi évi kedvezményes könyvárusítását. 2002. október 7-12-ig rendkívüli készpénzes akció keretében, egyszeri alkalommal, kiadványaink nagy része 50%-90% -OS kedvezménnyel vásárolható meg! Szeretettel várjuk az OSIRIS KÖNYVESHÁZ galériáján 1053 Bp. Veres Pálné u. 4-6. Nyitva tartás; hétfő-péntek 8-18 óráig szombat 10-16 óráig Október 15-én (kedden) délelőtt a Magyar Katolikus Püspöki Kar és az Országos Vérellátó Központ véradást szervez az összes katolikus felsőoktatási intézményben, így Karunkon is. Minden, jó szándékú, segíteni kész hallgatónkat várjuk a másodéves előadó és a Tanulmányi Osztály közötti zsibongóban. Dr. Erdő Péter püspök, rektor Szeptember 25-én (szerdán) és 28-án (szombaton) akciós tankönywásárt szerveznek a felsőéveseknek, jelentős árengedménnyel. A 7-es busz végállomásánál, a Bosnyák térhez közel, két szobás lakás kiadó 2-3 fő részére. 65.000 Ft/hó + rezsi. Érdeklődni: 06 20 460 31 04 tizenkilencedik oldal �MI IS AZ ÍTÉ L B Ti -ET OLVASSUK ! I • X* o'. Axl Rose Bill Gates Eric Cartman (Guns N' Roses) (Microsoft) (South Park) zi Shaquille O'Neal Prince Charles (Los Angeles Lakers) (Nagy-Britannia) Mint egyre szélesebb olvasótáborunkból is láthatjátok, az ítélet immár kinőtte saját, ed­ digi kereteit, és rohamléptekkel halad a globális média nagyhatalmává válás útján. Ép-; ' pen ezért bátorítunk és egyúttal nyomatékosan felkérünk arra minden olvasónkat 9-99 éves korig, hogy ha úgy tartja úri kedve, csatlakozzon hozzánk, és legyen ő is a világ egyik meghatározó közvéleményformálója (ez szinte automatikusan jár azáltal, hogy valaki a munkatársunk lesz). Tehát arról lenne igazából szó, hogy mivel ez a lap elsősorban mégis csak a HALLGA­ TÓKÉ (utánuk jöhet a világ többi része), mindenkinek alapvető joga megnyilvánulnia benne. Ez a cseppet sem elhanyagolható dicsőségen túl kamatozhat majd a felmérhetet­ len kincsnek számító kapcsolati tőkében, nem beszélve arról, hogy a munkatársaknak csak úgy dől a lé (mindennap kétökrös szekér kell hozzá, hogy elvigyük a bankig). Egyszóval: ha van kedvetek, gyertek, segítsetek nekünk! , A globális média császárai ri í' Obelix Michael Ballack Shakira Vlagyimir Putyin Woody Allen (Gallia) (Bayern München) (Shalúra) (Oroszország) (USA) A PPKEJAK legnépszerűbb lapja � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 6. szám 2002. szeptember 25. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. szeptember 25. Date Created Date of creation of the resource. 2002 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (883kb+3238kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_6_20020925 Relation A related resource T00047 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_6_20020925 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/d0bb5a899f27e8dc431d972d1dd0dfcd.jpg 27047ba8e4ea35e787abd8aa2a466c76 https://omeka.ppke.hu/files/original/1343a54db34e262fdb717f5cd2733cae.pdf 122adac89a2ec0e5bd8b818f8b362fd9 PDF Text Text K évfolyam^ 5. szám e-mail: itelet01@}iotmail,com honlap: www.extra.hu/itelet 2002, szeptember 1, �I IMPRESSZUM Kettős jubileum Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 3 5 8 12 15 16 Pénteki nap Wít, Zlinszky Dékán hír épp csak befejezte római jog előadását, mikor a zsúfolásig megtelt előadóba - ne feledjük, lelkes elsősök között járunk, akik frissen váltak Egyetemünk pol^raivá ~ tapsvihar közepette (mely természetesen Zlinszky János Professzornak szólt) belépett Tímár Áron, akkori HŐK elnök, valamint a szerkesztőség több tagja, hogy bemutassák nekünk a fiatal kar akkor induló lapját, az ítéletet. Mely a korábban ku­ darcba fulladt kísérlettel, a Jog-Ászok című láppal ellentétben si­ keres vállalkozásnak bizonyult, hiszen olvasóink az ötvenedik számot tarthatják kezükben. Persze sok minden történt azóta, a főszerkesztői s:^kben megfordult . Érdi Gábor, Éried Balázs, Richolm György, Koltay András.' Ezúton szeretném megköszön­ ni nekik, hogy én már egy beíratott lapot vehettem át. Valószí-■ nűleg sokan emlékeznek még a tanszékminősítési Botrányra vagy a Hallgatói Önkormányzat és a szerkesztőség közötti konfliktu­ sokra, de olykor előfordult, hogy személyes ellentétek, éles viták kaptak nyilvánosságot a lap hasábjain. Bizonyos szintű súrlódás természetesnek mondható mind a lapot fenntartó HÖK-kel, mind a kiadást felügyelő egyetemi vezetéssel, de a nagy skanda­ lumok semmiképp sem szolgálhatják a lap érdekeit. Kettős a jubileum, hisz nemcsak az ítélet ünnepel, hanem az egész Egyetem, melyet épp 10 évvel ezelőtt, 1992. január 30-án a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hozott létre azzal, hogy az 1635 óta fennálló Hittudományi Kar mellé Bölcsészettudományi Kart alapított, melyhez előbb a Jog- és Államtudományi-, majd az Információs Technológiai Kar is csatlakozott^ Tíz éves tehát térsé­ günk egyetlen elismert katolikus egyetemé, melynek igénye már a két háború közötti Magyarországon is megfogalmazódott. Azonban jelen lapszámunk, melyben megpróbáljuk bemutat­ ni az eddig eltelt tíz év történéseit, nem elfeledve a XVII. század­ ba visszanyúló „gyökereinket” sem, nem csupán jubileumi-, ha­ nem gólyatábori különkiadás is egyben, így elsősorban Nektek, újdonsült elsőseinknek szol. Nektek, akik túl vagytok egy sikeres felvételin, akik joggal erzitek, hogy ez az év a Ti évetek volt, majd akikre alaposan ráijesztettek a gólyatáborban feszítő felsőévesek, és akik most még kissé ügyetlenül csetletek-botlotok ebben az új világban; A kezdeti nehézségeket könnyen legyőzitek, és ebben segítségetekre lehet az ítélet című újság is, mely a kari informá­ cióáramoltatás revén megkönnyítheti eligazodásotokat az egye­ tem útvesztőiben. Az 50. lapszámot megélt ítélet szerkesztősége köszönti a gó­ lyákat, és egyben minden hallgatót és oktatót, de mindenekelőtt magát a tízéves Pázmány Péter Katolikus Egyetemet! 18 Mándics Botond (főszerkesztő) A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG; Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) Helyettes főszerkesztő: Koltay András A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa, Gulyás Judit, Németh Ádám, Szabó Zoltán, Szabó Viktor, Szamos Márton Munkatársak: Bálint György Rudolf, Gulyás Gergely, Zsellér Máté Honlap: Gettler András Megjelenik 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TARTALOM „Ahhoz, hogy a társadalom átformálódjék, a Pázmánynak is példát kell mutatnia” Jubileumi beszélgetés dr. Zlinszky Jánossal, a kar alapító dékánjával Pázmány Péter (1570-1637) élete és műve Pázmány Péter egyeteme (1635-1950) Tíz éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelem falaink között Ötvenesek lettünk! Kezdődhet a lelkek építése' »■ Beszélgetés Koltay Andrással, az ítélet volt főszerkesztőjével .Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal (Pázmány Péter) honlap: www.extra.hu/itelet �„Ahhoz, hogy a társadalom átformálódjék, a Pázmánynak is példát kell mutatnia” Jubileumi beszélgetés dr, Zlinszky Jánossal, a kar alapító dékánjával Ai ítélet 50. száma, valamint az egyetem indulásának tízéves évfordulója alkalmából ter­ vezett beszélgetés nem mindennapi körülmények között készült el Zlinszky János pro­ fesszor úrral, aki nélkül talán egyikünk sem lenne (lett volna) Pázmányos hallgató, mint­ hogy nagymértékben neki is köszönhetjük a kar létrejöttét. Az anyag a volt Dékán Úr au­ tójában ülve, a csütörtök délutáni budapesti csúcsforgalom közepén, a labdarúgó-világ­ bajnokság Olaszország-Mexikó mérkőzésének második félideje alatt talán még izgalma­ sabbra sikerült, mint egy hagyományos körülmények között elkészített interjú. (Következő számunkban megszólaltatjuk Radnay Józsefet, a kar jelenlegi dékánját is.) — Meséljen a kezdetekről! Hogyan, milyen körülmények között alakult meg a jogi kar í995-ben? ■—A terv konkrét formában az 1994-es eszter­ gomi zsinaton merült fel, ahol vezetésemmel alakult egy öttagú szervezőbizottság, tagjai a Rektor Úr, Jobbágyi Gábor, Varga Csaba pro­ fesszor urak, illetve Tersztyánszkiné Vasadi Éva voltak. Mi állítottuk össze az eredeti tan­ rendet, melyet a Püspöki Kar jóváhagyott. De­ cemberben összehívtuk az általunk megkere­ sett oktatókat, akiket szerettünk volna meg­ nyerni az új kar részére. Ok szinte kivétel nél­ kül vállalták a feladatot, így 1995 májusában megalakítottuk a jogi kart. Az akkori kor­ mányzat támasztott ugyan bizonyos nehézsé­ geket velünk szemben, de 1995 szeptemberé­ ben, jó egy évvel a gondolat felmerülése után elkezdődhetett az oktatás a Ménesi úton. — Sokan önt, mint a jogi kar első dékánját karalapítóként aposztrofálják. Hogyan értékeli saját szerepét a kar létrejöttében? — Én azt vallom, hogy a kar létrehozása kol­ lektív munka volt. A gondolat már megszüle­ tett, amikor megkaptam a felkérést a szervező­ munka vezetésére. 1982-tŐl tanítottam Mis­ kolcon, így tudtam támaszkodni a felsőokta­ tásban szerzett tapasztalataimra, ugyanúgy, mint a gyakorlati munkám során - ügyvéd­ ként, alkotmánybíróként - szerzett ismerete­ imre. Nagyon sokat segítettek a szervezésben részt vett kollégáim tanácsai, észrevételei is. Minket nem kötött semmiféle szervezeti struktúra, magunk szabhattuk meg az oktatás rendjét, általunk helyesnek ítélt irányban el­ térve az országos átlagtól. Néhányan emlék­ szünk még az 1949-es változásokig létezett Pázmány Péter lüdományegyetemre, így az onnét hozott tapasztalatainkat is megpróbál­ tuk felhasználni az új kar létrehozása során, léhát részben a régi alapokhoz való visszaté­ rés, részben a nagyobb tanszabadság alkotmá­ nyos gondolata, részben az átalakuló társada­ lomban felmerülő igények jelölték ki szá­ munkra az irányt. A máshol használatos tan­ tervtől való eltérés azonban kizárólag az egyik irányban működött: mindig megpróbáltuk emelni a szintet. Elvünk volt, hogy a középis­ kolai oktatás hiányosságai miatt meg kell erő­ síteni az alapokat, így kaptak nagy hangsúlyt az első évben oktatott történeti és elméleti tár­ gyak mellett a filozófiai jellegű tárgyak, vala­ mint a kánonjog is. Említhetném még a ná­ lunk meglévő erős gazdasági irányultságot (közgazdaságtan, pénzügyi jog, versenyjog, iparjog), a szociális gondolat, értékek hangsú­ lyos szerepét, vagy a nemzetközi jog igen szé­ les körű bemutatását. Elsőként mi követeltük meg hallgatóinktól a két nyelvvizsga meglétét. — Az oktatott tárgyakban való eltérésen kívül az egyetem szellemisége, eszmeisége miben kü­ lönbözik, vagy különbözött volna a tervek sze­ rint az állami egyetemekétől? — Az állami jogi karok tanári kara, még ha az utóbbi időben ez enyhült is, részben politikai szempontok alapján volt összeválogatva, amely egy politikai tárgynál természetesnek is mondható. Nekünk viszont szabad kezünk volt a tanári kar kiválasztásában, és ebben döntő szempont volt - természetesen a szak­ mai kvalitáson túl - az, hogy az oktatók egyetértsenek az alkotmányos értékek, vala­ mint a keresztény gondolkodás társadalmi megvalósulásának alapkérdéseiben. Sokan voltak ilyenek, nem volt nehéz összegyűjteni az oktatókat. Az induláskor már tulajdonkép­ pen több képzett oktató kötelezte el magát hozzánk, mint az ország bármely más jogi ka­ rán, azzal az eltéréssel, hogy mi nem támasz­ tottunk korhatárt, így számos, máshol már számításba nem vehető tanár érkezett hoz­ zánk. Éppen a viszonylag idős tanári kar mi­ att fektettünk kezdettől fogva komoly súlyt a tudományos utánpótlás nevelésére. így jó né­ hány fiatal oktatót is megnyertünk a kar szá­ mára. Immár működik a doktori iskolánk is, amelynek indulását a minisztérium annak idején kis híján megakadályozta. Visszatérve az eredeti kérdésre: az egyetem ki­ tűzött szellemisége tükröződik az általunk ki­ adott tankönyvekben, az előadásokon is. A hall­ gatók kiválasztásában érvényesülnek ezek az ér­ tékek, mind a felvételi rendszer sajátosságai, mind az egyházi iskolákból érkezettek számára biztosított bizonyos kedvezmények révén. — Milyen - az állami karoktól eltérő - szerepe lehet a Pázmánynak a jogásznevelésben? Mi az a többlet, amit az egyetem adni kíván a hallga­ tóinak? — A keresztény értékek, az etikai alapon tör­ ténő, felelős gondolkodás egy keresztény „Az tekéletes erkölcsnek és minden jóságos életnek gyökere és kútfeje az Istennek igaz ismérete.” (Pázmány Péter) harmadik oldal �,i’’í,'í. n egyetemnél fokozott súllyal esnek latba. Úgy vélem, hogy elsősorban ezen értékek úgy­ mond emberi megjelenítésében van nekünk komoly szerepünk, melyek az egész oktatási rendünkben érvényesülnek, ellentétben más karokkal, ahol legfeljebb megengedik azt, hogy valaki ilyen szellemben oktasson. A ta­ pasztalat az, hogy a társadalomban jelentkező, hallgatóink iránti igény számol azzal, hogy a mi hallgatóink ilyen értelemben mások egy ki­ csit, és szívesen alkalmazzák őket. Nagy örö­ mömre szolgál az, hogy olyan politikusok is, akik esetleg a szocialista, vagy a liberális oldal elkötelezettjei, szívesen adják a Pázmányra gyermekeiket. — Mennyire ítéli fontosnak az egyetemi, hall­ gatói közélet meglétét? Szükség van-e arra, hogy a hallgatók megszervezzék magukat, és a tanuláson felül megpróbáljanak valami többle­ tet is hozzáadni az egyetemi léthez? — Az én felfogásom szerint az egyetem egyik legfontosabb feladata lenne ennek a közélet­ nek a lehetővé tétele. Fontos, hiszen a majda­ ni közéleti szerepre lehet az egyetemen is ké­ szülni. Dékánként minden hallgatói kezde­ ményezést támogattam, igyekeztem önállósá­ got adni a hallgatóknak, noha természetesen néha én is beleszóltam a dolgokba, ha valamit nem helyénvalónak ítéltem. Az egyetem mai vezetőségének, úgy tűnik, nem éri meg az eb­ be belefektetett munka. En úgy látom, hogy nemcsak megérné, hanem nagyon fontos is lenne, hozzátartoznék a tanári munkához. — A témához kapcsolódó kérdés: hogyan érté­ keli a hallgatói öntevékeny csoportok Rektor Úr által történt, tavaly év végi megszüntetését? — A döntés közvetlen indítékait nem isme­ rem. Annyit azonban tudok, hogy ezekkel a csoportokkal dékánságom alatt problémamen­ tesen együtt lehetett működni, lüdom, hogy a velük való foglalkozás időigényes, de úgy vé­ lem, hogy aki életét az oktatásra szánta, annak elvben ez kötelessége lenne. Sajnálom, hogy így alakult. — Miért ilyen elenyésző, ráadásul évrŐl-évre csökkenő az érdeklődés a hallgatók részéről az egyetemi közügyek iránt? Ennek legtökélete­ sebb példája talán az utolsó HOK-választás tragikusan alacsony részvételi aránya, kan-e ebben az egyetemnek is felelőssége? — Kezdetben az érdeklődés igen nagy volt. Amikor a hallgatók úgy érezték, hogy valóban van helyük a kar ügyeiben, akkor felelősen és komoly formában hajlandók voltak foglalkoz­ ni a dolgokkal. A csökkenő érdeklődés, külö­ nösen annak fényében, hogy egy jogi karnak a ■ közéletre kell nevelnie, nagyon szomorú. A folyamat egyre súlyosbodik, elképzelhetően azzal összefüggésben, ahogy sorra megvonják a lehetőségeket a hallgatóktól. — Milyen felelőssége lehet egy egyetemi tanár­ nak a hallgatók nevelésében? kán-e szükség az anyag leadásán túl többre is? — A felsőoktatásban is szükség van nevelő­ munkára. Egy egyetemi tanár egész magatar­ tásával, annak bemutatásával, hogy ő milyen elvi felelősséggel áll hozzá kötelezettségei teljesítéséhez, példát mutat. Ezen túl olyan tárgyak oktatásával is lehet nevelni, melyek az egyéniséget formálják. Ilyen például az ál­ talam oktatott jogászi etika. Igenis van tehát egy egyetemnek nevelő hatása, és nevelő kö­ telezettsége, éppen egy olyan társadalomban, amely jó ideig erre nem fektetett súlyt. Az oktatók vannak a hallgatókért, azért lettünk egyetemi tanárok, hogy felvállaljuk az ezzel járó kötelezettségeket. A rómaiak azt raondták, hogy aki pedagógus lesz, arra haragusznak az istenek. Én máshogy gondo­ lom, szeretem ezt a pályát, és fontosnak íté­ lem. Ahhoz, hogy ez a társadalom átformá­ lódjék, meg kell mutatni a példát, gyakorlat­ ban és elméletben, azáltal, hogy komolyan vesszük a saját elveinket. Ennek a keresztény fakultásnak ezen a téren jelentős szerepe van. Más kérdés, hogy az Egyház által taní­ tott alaptételekben benne lenne a szabad aka­ rat, tehát a választási lehetőség és a döntési pozíció biztosítása, benne lenne a humánus elbánás, ami azt jelenti, hogy az embereket meghallgatom, választ adok kérdéseikre, le­ hetővé teszem a korrigálást. Ezen tételek beleillenének abba az erkölcsiségbe, amire az egyetem alapul, ezért ezek betartására, érvé­ nyesítésére az intézmény vezetőinek kellene időt szánnia. — Az egyetem Pázmány Péter nevét viseli. Vé­ leményem szerint az ő személyének bemutatá­ sa, emlékének ápolása nem kap megfelelő súlyt, a hallgatók többsége alapinformációkkal sem rendelkezik róla. Márpedig egy olyan intéz­ ménynek, amely az ő nevét viseli, és szellemisé­ ge szerint kíván működni, talán jobban oda kellene figyelnie erre. — Ezzel a felvetéssel némileg vitába szállnék. Egyfelől az ő tanításait elsősorban a Teológiai Kar és a Bölcsészettudományi Kar közvetíti. Ott Pázmányról, mint teológusról, vagy író­ ról számos tanulmány, könyv jelent már meg. Az ítéletben is többször szerepelt napirenden az ő bemutatása. Persze kérdés, elolvassa-e ezt minden hallgató? Nem kérdezheti meg a portás reggel a hallgatót, hogy mikor szüle­ tett Pázmány Péter. Ilyen értelemben szabad­ ság és önállóság van. Aki érdeklődik, utána­ nézhet. Tudományos szinten egyébként a Jogtörténeti Intézet foglalkozott a személyé­ vel. A lépcsőházban látható Pázmány Péter domborműve, az egyetemi tanácsteremben egy róla készült festmény. Kétségtelenül nem létezik mondjuk egy róla szóló speciálkollé­ gium, elsősorban azért, mert az ő munkássá­ ga a nálunk oktatott tudományszakba nem il­ leszthető bele, minthogy nem jogász volt. Az oktatáson felül egyébként nem tudunk és nem is lehet bizonyos egyéb dolgokat megkö­ vetelni a hallgatóktól. Ugyan mindenki aláírta beiratkozáskor azt a nyilatkozatot, mely sze­ rint elfogadja az egyetem szellemiségét, elveit, de azt már nem ellenőrizhetjük, vajon tényleg betartja-e azokat. Amit mi megtehetünk, az annyi, hogy megpróbálunk valami többletet adni, amely lehetőséggel aztán a hallgató sza­ bad akarata szerint élhet. —A Kari Tanács fél évvel ezelőtti ülésén töröl­ ték a jogászi eskü szövegéből az “esküszöm az egy élő Istenre" és az “Isten engem úgy segéljen" kitételeket. Mi áll e - egy katolikus egyete­ men - meglehetősen furcsa döntés hátterében? — A Rektor Úr álláspontja szerint, ha olya­ nokkal is kimondatjuk Isten nevét, akik nem tisztelik őt kellően, tulajdonképpen vétkezésre buzdítjuk őket. A magam részéről nem értet­ tem egyet ezzel a döntéssel, ellene is szavaz­ tam, fel is szólaltam ellene. Nehezményez­ tem, hogy a kérdést egyfajta alkotmányjogi I»,ízzel” vetették fel, de nem kérdezték meg a Kar alkotmányjogászait. Az volt a vélemé­ nyem, hogy aki nem akarja mondani, az álljon ki a véleménye mellett, adja azt tudtunkra, és akkor tehet külön fogadalmat. Nem lett volna ennek semmilyen hátrányos következménye. \ágy ha nem áll ki a véleményéért, egyszerűen nem mondja ki hangosan az említett részeket. Egy eskü úgyis csak annyit ér, amennyit betar­ tanak belőle. Amikor ez a kérdés felmerült, ahelyett, hogy megfontoltan, súlyának megfe­ lelően értékelték volna, azért, hogy az esetle­ ges külső elvárásoknak megfeleljünk, egysze­ rűen kihagyták, és adnak most ehhez egy sze­ rintem hamis ideológiai alapot. Magánvéle­ ményem szerint az eskü fogalmában eleve benne rejlik, hogy az Istenre esküszünk, de a mai embernek ez már nem természetes, ezért kellene külön is kihangsúlyozni. — Hol van a helyünk az egyetemek rangsorá­ ban? Milyennek ítéli meg a színvonalat immár hét év tapasztalata alapján? .Mert minekutána szüntelen veszedelmekben epedett, és csaknem hamuvá lett szerelmes hazánkban. a keresztyéni egyességnek kötele elszakadd, és minden gonoszság elárada: oly temérdek vakságra jutának az emberek. hogy utolsó és legkisebb dolgoknak tartják immár az igaz hitnek isméretit, és a keresztyéni tökéletességre való igyekezetei.” (Pázmány Péter) negyedik oldal �— Úgy vélem, hogy a színvonal más karok­ hoz képest jó, a Pázmány az élvonalban van. Ugyan a hallgatóság a számos jogi kar miatt kissé felhígult, ráadásul mi az állami egyete­ mek számára engedélyezett létszámon felül a levelezés és távoktatásos hallgatók bevonásá­ val több hallgatót is veszünk fel, és ebbe nyil­ ván bekerülnek gyengébbek is. De úgy vé­ lem, hogy ha valaki vállalja az oktatás terheit, akkor joga van azt tanulni, amit akar. Annak idején, a Miskolci Egyetemen 100-150 főt vettünk fel egy évfolyamra, de azoknak csak kb, 10%-a bizonyult valóban odavalónak. Az én tárgyamból a bukási arány 40% volt. Most a Pázmányon ez az arány 20% körül van, pe­ dig változatlanul ugyanúgy vizsgáztatunk, mint akkor. Ameddig az egyetem a vizsgázta­ tási szigorán nem enyhít, addig nem baj, ha sokan próbálkoznak. A színvonallal meg va­ gyok elégedve, az erre vonatkozó kritikákat nem tartom komolynak, azt pedig kifejezet­ ten irigységnek tartom, hogy az akkreditáció során elégséges jelzést kaptunk szemben az ELTE, vagy a pécsi jogi kar jelesével, mert hogy ezeknél nem vagyunk gyengébbek, azt felelősséggel állítom. — Ilyennek álmodta az egyetemet annak ide­ jén, 1994-ben? — Nyolc évvel ezelőtt én lényegesen szaba­ dabb oktatási rendben gondolkoztam. Az ál­ lam, a központi igazgatás sajnos bürokratikus eszközökkel megköti az egyetemi oktatók ke­ zét. Az évtizedek alatt lezüllesztett társadalmi felelősségérzet újraképződésének nehézkes üteme miatt újra egyre centralizáltabb az élet, és ez érződik az egyetemi oktatásban is. Emi­ att egy sor dologban a mi nem állami egyete­ münket is irányítani próbálják. Nem tudtuk igazán az általunk megálmodott szabadabb egyetemi életet teremteni. A központosításra utaló törekvések ugyanakkor az Egyház ré­ széről - pozíciójánál fogva elsősorban a Rek­ tor Úr által - is mutatkoznak. Az előző rek­ tor, Gál Ferenc azt vallotta, hogy az egyete­ met az önálló karok képezik. Ez mostanra megváltozott. Sok dologba - ilyen az anyagi források felhasználása is - belebeszélnek központi emberek, akiket egyáltalán nem foglalkoztat az, hogy mi mit és hogyan taní­ tunk. Mindezek ellenére ez az egyetem ma még azt csinálja, amit annak idején elképzeltünk. Büszke vagyok a nálunk végzett jó hallgatókra, akik valóban minőséget képvi­ selnek. Ebben reménykedtünk annak idején. KÚRÁN ANDOR Pázmány Péter (1570-1637) élete és műve osztályosak voltak, és tanul­ mányi rendjüket egységesen a Rómában kidolgozott ún. Ratio Studiorum szabályoz­ ta. Az ötéves alapozó szakasz után, három éves filozófiai stúdium (logika, fizika és metafizika) következett, és csak ez után lehetett meg­ kezdeni a felsőfokú tanul­ mányokat. Pázmány csak az első évet végezte el Kolozs­ várott, majd 1588. októberé­ ben társaival együtt Krakkó­ ba indult, a kötelező novícius évek letöltésére. A novíciusi éveket a Krakkótól kelet­ re lévő Jaroslawban fejezte be, ahonnan Bécsbe küldte a tehetségére felfigyelő rend. A bécsi jezsuita iskola az egyik legjobb ilyen intéz­ mény volt a korabeli Euró­ pában. Pázmány - újrajárva az első évet - itt végezte el a hároméves filozófiai stúdiu­ mot. Az oktatásban nagy hangsúlyt fektettek a leadott anyag megvitatására. Ez ki­ sebb vagy nagyobb csopor­ tokban történt, ünnepnap­ Pázmány címere és kézírása a Pázmány-könyvben okon közönség előtt, így Pázmány Péter 1570. október 4-én, Nagyvá­ szoktatva hozzá a növendékeket a későbbi radon született egy kálvinista családban, Páz­ éles hitvitákhoz. Pázmány már ekkor kiváló mány Miklós bihari alispán és Massai Margit vitázó volt és elsősorban - mint későbbi éle­ gyermekeként. Pázmány korán elvesztette az tében is - sziklaszilárd logikájával fektette két édesanyját, aki nyolc évvel fia születése után vállra ellenfeleit. Pázmány már Kolozsvárott elhunyt. Pázmány Miklós újból megnősült, és Krakkóban megmutatkozó tehetségének és a buzgó katolikus Tbldy Borbálát vette nő­ híre - hála a rendszeres és szokásos tanári jel­ ül. Pázmány - talán nevelőanyja hatására - 13 lemzéseknek és jelentéseknek - a rend köz­ évesen katolizált és egy évvel később apja a pontjába is eljutott, így Claudio Aquaviva, a kolozsvári jezsuita iskolába íratta be. A ko­ rend generálisa, 1593-ban kikérte őt, hogy a lozsvári jezsuita kollégiumot Báthory István rend főiskolájában, Rómában folytassa tanul­ erdélyi fejedelem és lengyel király alapította mányait. és az általa behívott lengyel szerzetesek egy A jezsuita oktatás „zászlóshajóját”, a jól szervezett iskolát hoztak létre hat tanárral Collegium Romanumot Loyola Ignác alapí­ és közel kétszáz diákkal. A jezsuita iskolák öt totta negyven évvel korábban. A tekintélyes „Mivel azért e világnak minden részei ily kimagyarázhatatlan szép renddel, ennyi ezer es2rtendeig ily nagy állhatatossággal viseltetnek: nem lehet kételkedése az okos embernek, hogy bölcs gondviselő ura és vezérlő Istene vagyon a világnak.” (Pázmány Péter) ötödik oldal �méretű intézmény ötven tanteremmel, negy­ ven tanárral, a rendházban kétszáz szerzetes­ sel és közel kétezer diákkal működött. A ta­ nanyag alapját a skolasztikus keresztény filo­ zófia, így mindenekelőtt Aquinói Szent Ta­ más Summa Theologiae-ja képezte, a triden­ ti zsinatnak az ellenreformáció jegyében ké­ szült „finomításaival” egységben. A tanárok nagy pedagógiai rutinnal rendelkező, főként olasz és spanyol rendtagok voltak, Pázmány jó tanulmányi előmenetelének köszönhetően 1595-96-ban a Collegium Anglicanum (a Collegium Romanum egyik intézménye) filozófiai receptora lett, ami leginkább a mai tanársegédnek, vagy gyakornoknak felel meg. Tanulmányai befejeztével, 1596. április 13-án szentelték pappá a Lateráni Bazilikában, miu­ tán megvédte teológiai doktori címét. Ezután következett az ún. harmadik probáció eszten­ deje. Miután ezt is letöltötte, a rend utasításá­ nak megfelelően Grazba ment, hogy meg­ kezdje a tanítási gyakorlatát. Graz ekkoriban egyfajta közvetítő szere­ pet töltött be Magyarország és Róma között, és nem kizárt, hogy a rend későbbi magyar­ országi szerepvállalásának előkészítése miatt küldte a stájer városba. Grazban a jezsuiták Károly főherceg - I. Ferdinánd fia - támoga­ tásával 1571-ben alapítottak kollégiumot, majd tíz évvel később egyetemet, amely Károly neve után - az Alma Mater Carolina nevet kapta. Itt lett Pázmány a konviktus prefektusa és filozófiai kurzusvezető. Miu­ tán végigtanította a három éves filozófiai kurzust és számos tanítványa sikeresen ab­ szolválta vizsgáit, a rend Vágsellyére, a ma­ gyar nyelvterület egyetlen jezsuita iskolájába küldte tanítani. Egy év elteltével Forgách Ferenc nyitrai püspök mellé rendelték, hogy az ellenreformáció előkészítésében segéd­ kezzen. Ekkoriban jelent meg Magyari Ist­ ván protestáns prédikátor könyve, a „Az or­ szágban való sok romlásnak okairul” címmel, amelyben - a kor protestáns szokásának megfelelően - a katolikusokat nevezi meg minden rossz okozóinak, ami az orszá­ got érte Mohács óta. Forgách felkérte Páz­ mányt, hogy válaszoljon a vitairatra, amit meg is tett, így 1603-ban Nagyváradon meg­ jelent a „Felelet”, az első magyar nyelvű és nyomtatásban is megjelenő válasz a protes­ táns vádakra. Ezzel kezdetét vette Pázmány hitvitázó-írói munkássága, amely egész éle­ tén át végigkísérte, és amely remekművek­ kel gazdagította a 1hazai hittudományt és szépprózát egyaránt. ■ öl & Pázmány Péter megalapítja az egyetemet - Temple János festménye Még ebben az évben visszahívták Grazba, hogy a teológiát is végigtanítsa az egyetemen, miután a doktori cím elnyeréséhez szükséges volt a meghatározott idejű tanítási gyakorlat. Pázmány igyekezett minél szélesebb tudást átadni a tanítványainak, így különösen jel­ lemző volt rá az álláspontok széles bemutatá­ sa és ütköztetése. Tanítási stílusának egyik markáns vonása volt, hogy nem érdekelték a tekintélyek, így csak a legmeggyőzőbb tétele­ ket fogadta el. Miután 1607. április 29-én letette negyedik szerzetesi fogadalmát, elöljáróinak utasítása szerint visszatért Magyarországra, ahol II. Ru­ dolf uralkodása alatt felerősödött az ellenrefor­ máció. Ennek jegyében lett Pázmány korábbi mentora, az ellenreformáció harcos híve, Forgách Ferenc esztergomi érsek 1607. július 4-én. Pázmány hazatérvén Forgách jobb keze lett és minden fontosabb útján elkísérte. Elein­ te Forgách feltétlen híve volt, de hamar felszín­ re kerültek a felfogásbeli különbségeik. Páz­ mány bár határozottan támogatta az ellenrefor­ mációt, ezt sohasem rendelte a nemzeti érde­ kek fölé. Egyértelműen különbséget tett a po­ gány törökök és a protestánsok között, amivel nem minden katolikus kortársa értett egyet. O mindvégig tisztában volt azzal, hogy protes­ táns vallási ellenfelei jó része ugyanolyan ma­ gyar, mint ő, és az ország tragikus állapota nem teszi lehetővé, hogy ettől a ténytől bárki elte­ kintsen. Az Országgyűlésben is a kompro­ misszumokat kereste, és a jezsuita birtokok vé­ delmében, arra a bécsi békére hivatkozott a protestánsok ellenében, amit a katolikusok többsége el sem ismert. A harcot a protestán­ sok ellen csak szellemi fegyverrel látta megvívhatónak, meggyőzéssel, érveléssel, szóval és tollal, papok nevelésével és iskolák alapításával. 1611 augusztusában részt vett a Nagy­ szombatban összeülő katolikus zsinat előké­ szítésében, mint a jezsuita kézen lévő túróci prépostság küldötte. A zsinat legfontosabb feladata, a tridenti határozatok kihirdetése — amely új lendületet adott az ellenreformáci­ ónak - és a legégetőbb problémák orvoslása (paphiány, alacsony képzettség, erkölcsi romlás a kléruson belül) volt. Pázmány en­ nek jegyében úgy döntött, hogy - szemben az eddigi, részletkérdésekkel foglalkozó írá­ saival — egy nagy összefoglaló művet ad köz­ re, amelyben a katolikus vallás egész tan­ rendszerét összefoglalva nyújtja a kor bi­ zonyságot és igazságot kereső olvasója elé. így született meg - tíz évi érlelődés után — a magyar egyházi irodalom máig egyik legki­ válóbb alkotása, az 1613-ban Pozsonyban ki­ adott „Az Isteni igazságra vezérlő kalauz”, amelyet már a kortársak is csak „Kalauz”nak hívtak. A „Kalauz” mind stílusa, mind mondanivalója tekintetében korszerű alko­ tás, mivel a kort leginkább foglalkoztató kér­ „Adja az mennynek földnek ura, hogy (...) egy szívvel, egy lélekkel szolgálhassunk az mi Istenünknek. Enyhíthessük az 6 mireánk felgerjedt haragját; az ő éles és megköszörült kardját rejtse el.” (Pázmány Péter) hatodik oldal �déseket taglalja, többszörösen alá- és mellé­ I pápa elfogadott, és odaítélte számára a meg­ rendelt mondatai, metaforái, fokozásai és I tisztelő címet. felsorolásai pedig tipikusan barokk eszkö­ I Pázmány kiváló kapcsolatban volt az ural­ zök. Nem véletlen, hogy a hazai irodalom­ j kodóval, és ezt elsősorban az országban dúló történet a magyar kora barokk próza egyik I békétlenség felszámolására, a katolikusok és a mérföldkövének tartja. I protestánsok közötti közvetítésre és terméI szeresen az ország újraegyesítésére igyekezett Miközben rendületlenül hitvitázott, Páz­ mány szép lassan Forgách Ferenc esztergo­ I felhasználni. Pázmány alapvetően Habsmi érsek egyik legesélyesebb utódjelöltjévé I burg-párti volt, de kizárólag a magyarság ér­ vált. Nem vitás, hogy dédelgetett ilyen ter­ I dekében. Mivel a „két császár” közül a néveket, és az sem, hogy a legfőbb akadály el­ I met-osztrákot érezte erősebbnek, úgy vélte bontása (jezsuita szerzetes nem vállalhatott I az a kisebbik rossz, ha az ország Bécs kegyeit főpapi tisztséget), a rendből való kilépés I keresi. Ferdinánd még diákéveinek helyszígondolata is megérett benne. 1616. október I néről, Grazból ismerte Pázmányt, így külö15-én Forgách Ferenc elhunyt. Mivel mind nősen nagyra becsülte az érseket, Magyar a bécsi, mind a prágai udvari körök és a ma­ i ügyekben szinte csak rá hallgatott, és miután gyar katolikusok is Pázmányt látták volna í 1619-ben német-római császár lett, európai legszívesebben az esztergomi érseki szék­ I ügyekben is sűrűn kikérte a véleményét. Fer­ ben, a helyzet rendezése nem tűrt halasztást. i dinánd távollétében Pázmány állt a kormány­ A Pápa engedélyezte, hogy kilépjen a Jezsu­ i zótanács élén, így aligha volt elszólás Bethlen itáktól és átlépjen a — kevéssé ismert I Gábortól, amikor egy alkalommal „Magyarszemmaszk rendbe. Ezzel párhuzamosan II. I ország helytartójának” nevezte. Mátyás előbb túróci prépostnak nevezte ki, i Bethlen halála után, Pázmány arra töre­ majd fél évvel később aláírta az érseki kine­ kedett, hogy az új viszonyokat elismertesse Pázmány Péter képmása a kalocsai érseki vezését. Utolsó felvonásként, november az uralkodóval, és erdélyi ügyekben rávegye palotában található festményen 28-án, a Quirinale dombon emelkedő palo­ a be nem avatkozás politikájára. 1. Rákóczi tában összeült a Pápai Titkos Tanács, és úgy Györggyel igyekezett a korábban Bethlennel rával szemben érvényesítette az egyház ér­ döntött, hogy megerősíti az uralkodói kine­ fenntartott Jó viszony folytatni. Amikor a fi­ dekeit. Elérte a pápánál, hogy a magyar fő­ vezést. atal és vehemens Esterházy Miklós nádor papok - tekintettel a háborús állapotokra, és Pázmány Péter egy olyan történelmi kor­ meg akarta támadni Erdélyt, meggyengíten­ így a nagy szegénységre - csakjelképes kine­ szakban lett esztergomi érsek, amit talán dő Rákóczi fejedelmi hatalmát, Pázmány vezési díjat fizessenek. Az érseki Jószágok nem túlzás a magyar katolicizmus mély­ azonnal közbelépett, és tető aláhozta az ún. ügyének rendezése után újabb pénzforrások pontjának nevezni. A helyzet a királyi Ma­ kassai egyezményt, amelyben a király elisután nézett. Először a XV Gergely pápa által gyarországon volt a legjobb, de a protestán­ merte I. Rákóczi György uralmát Erdély és a létrehozott, és a katolicizmus térnyerésének sok még itt is nagyon erős pozíciókkal ren­ kapcsolt részek felett, a fejedelem pedig vál­ támogatásával megbízott állandó bizottság­ delkeztek, Erdélyben és a hódoltsági terüle­ lalta, hogy nem támadja meg Magyarorszá­ hoz fordult, és elérte, hogy minden évben got. Ez a megállapodás teljesen beleillett teken pedig mindössze néhány ferences anyagilag támogassák törekvéseit. Ezután a „tartotta a frontot”. Pázmány érseki fellépé­ Pázmány politikai elképzeléseibe, melyek spanyol királyt is sikerült meggyőznie a ma­ sét katolikus részről fokozott várakozás, szerint keresztény országok ne háborúzza­ gyar egyház támogatásáról, így onnan 1626 protestáns részről viszont fokozott aggoda­ nak egymással, magyar földön ne folyjék há­ januárjától évi háromezer aranyat kapott a lom előzte meg. Pázmány nem okozott csa­ ború, inkább a törökök elleni összefogást tridenti zsinat szellemében való munkálko­ lódást híveinek, és a hitviták során tőle meg­ kell megteremteni. dásra. Határozottságának és a leleményessé­ szokott határozottsággal és hozzáértéssel lá­ Pázmány egész érseki tevékenysége egyik gének köszönhetően, másfél évtized alatt tott munkához. legfontosabb feladatának az ifjúság nevelé­ megháromszorozta a bevételeit. Első lépésként az egyházi Javak állapotá­ sét, iskolák alapítását és a hazai papképzés Ennél határozottabban és keményebben nak rendbetételéhez fogott hozzá. A legna­ színvonalának emelését tekintette. Számta­ csak az egyházon belül észlelt szabálytalansá­ gyobb gondot az érseki Jószágok jelentették, lan kollégiumot alapított, ezek közül a nagy­ gok és visszásságok ellen lépett fel. A tridenti Pázmány először is a meglévőket szedte szombati volt a legjelentősebb, amelyben zsinat eszméinek megfelelően az 1629-es ráncba, megszüntetve a tized-bérbeadást és 1615-ben indult meg a tanítás, háromszáz nagyszombati zsinaton megszigorította az könyörtelenül behajtva a tizedet, még az növendékkel. Pázmány egyik legfontosabb egyházi rendszabályokat, amelyeket ki is egyháziak magánvagyonát sem kímélve. Két iskolaalapítása a bécsi Pazmaneum létreho­ nyomtattatott. A tridenti szellem meghonosí­ évvel később visszaszerezte az előállított zása volt. Az 1623. szeptember 20-án alapí­ tása és a szabályok szigorítása mellett papne­ pénz negyvennyolcad részét kitevő, ún. tott intézmény a magyar papnövendékek velő intézetek sorát alapította, főként a Du­ pisetum-jövedelmet. 1625-ben egy főpapi bölcseleti és teológiai oktatására volt hivanántúlon, de az ország más területein is. Ér­ konferenciát hívott Össze, a főpapi végren­ tott. Pázmány másik fő törekvése, a demei elismerése végett, II. Ferdinánd 1629delkezés szabályozására, ahol ismét a KamaCollegium Romanum kebelében működő, ben felterjesztette a bíborosi címre, amit a .A keresztyén ember lelke is, semmi jószágban nem gyarapodbatik, semmi gyümölcsöt nem teremthet, semmi állhatatos tökéletességet nem nyerhet (Pázmány Péter) könyörgés és imádság nélkül.” hetedik oldal �Collegium Germanicum Hungaricum ma­ gyar diákoknak fenntartott helyeinek teljes feltöltése volt. Minden módon támogatta a kiutazókat (a diákok utazási költségeinek fe­ dezésére egy jelentős összeget helyezett le­ tétbe Rómában) és különféle beadványokkal igyekezett minél jobb feltételeket teremteni a magyar növendékeknek. Az ország min­ den részéből igyekezett összeszedni a tanul­ ni vágyó és tehetséges inakat, de főleg a bé­ csi Pazmaneum legtehetségesebb növendé­ keit próbálta kijuttatni Rómába. 1635. május 12-én, megkoronázva az okta­ tás terén kifejtett munkásságát, kétszázezer fo­ rintos költséggel életre hívta legmaradandóbb művét, a Nagyszombati Egyetemet. Célként a hit terjesztését, az ország kultúrájának szolgá­ latát, a „nemes magyar nemzet” tekintélyének emelését, és mind a magyar egyház kormány­ zására, mind pedig a magyar állam szolgálatára alkalmas emberek képzését jelölte meg, akik képesek vallásuk és hazájuk együttes képvise­ letére. Az oktatók Európa különböző katolikus egyetemeiről érkező jezsuita szerzetesek vol­ tak Alapításkor - a szükséges négy helyett csak két karral (bölcsész és teológiai) rendelke­ zett az egyetem, de Ferdinánd a birodalmi egyetemekkel egyenrangúnak ismerte el az in­ tézményt, így ez a probléma rendeződött. Az egyetem teljessé válásához szükséges orvosi és ajogj kar később került megszervezésre (utób­ bi 1667-ben). Halála előtt egy évvel adta ki utolsó művét, beszédeinek válogatott gyűjteményét, mely­ ből pontosan kitűnik világszemlélete. A kon­ szolidáció, a hierarchikus társadalmi rend hí­ ve volt. Indokoltnak tartotta a nemesség ve­ zető szerepét és hangsúlyozta a különböző társadalmi helyzetű emberek jogait és köte­ lességeit, ugyanakkor a törvények betartásá­ nak szükségességét is, amely köti az uralko­ dókat, a fejedelmeket, a bírákat és a vitézeket egyaránt. A közel száz beszéd alapján egy olyan gondolkodó képe bontakozik ki, aki a rendi államban hitt, de érződik eszméiben, hogy a reneszánsz és a reformáció hatása alól nem tudta teljesen kivonni magát. 1636 karácsonyán prédikált utoljára, már sú­ lyos betegen. Szívós szervezete a következő ta­ vaszig bírta a kórral folytatott küzdelmet. Hat­ vanhét évesen, 1637. március 19-én adta vissza lelkét a teremtőjének Pozsonyban temették el a Szent Márton székesegyház kriptájában. ÁRVAY GÁBOR Pázmány Péter egyeteme (1635-1950) A Pázmány Péter alapította egyetem 1635-ben kezdte meg működését Nagy­ szombatban, a már fennálló jezsuita kollégiumra alapozva, hittudományi és bölcsészeti karral. 1635. november 13-án a Szent Miklós-székesegyházban Dobronoki György rektor átvette a királyi oklevéllel megerősített alapító okle­ velet. A teológiai fakultás hivatalosan 1638. november 3-án nyílt meg. HUS nyitója 1667. január 16-án, vasárnap volt az egyetemi templomban bemutatott szentmise után. Az egyetem 1769-ben or­ vosi karral egészült ki. Az intézményt Mária Terézia HVjM 1773-ban - a jezsuita rend feloszlatása után — királyi magyar egyetemmé alakítot­ ta, mely 1777-ben Budára 1« költözött. Kempelen Farkas kamarai tanácsos szervezte < meg a költöztetést tutajokon J Ííill' és hajókon. Az egyetem a ki­ rályi palota épületét kapta meg, míg a teológiai kar a fu-iü . i , volt jezsuita kolostorba köl­ tözött. A költözéssel járó építkezések Mária Terézia Az egyetem első épülete a felvidéki Nagyszombatban sürgetésére is csak lassan haladtak, és csak 1780-ra feje­ A jogban jártas egyháziak és világiak hiá­ ződtek be. Március 15-én az uralkodónő nya az egyetemalapító közvetlen utódát, kiadta az egyetem második alapitó levelét. Lósy Imrét arra indította, hogy 1642-ben A királynő uralkodásának negyvenedik tizenötezer forintot hagyjon végrendelet­ évfordulóján Buda királyi várában ünne­ ében az egyetem jogi karának alapítási pélyesen megnyílt az egyetem, avatása al­ költségeire. 1667. január 2-án Szegedi Fe­ kalmából a kor egyik legnagyobb szabású renc, váci püspök, pozsonyi prépost és ünnepségét rendezték. Pongrácz György esztergomi kanonok, az 1784-ben II. József - Budát igazgatási központnak jelölve ki — az egyetemet elhalálozott esztergomi érsek végrendele­ Pestre költöztette. A jogi és bölcsészeti te alapján, kellő formában írásba adták, hogy a nagyszombati egyetemen jogi kar kar a volt pálos kolostorba került (V Pap­ szerveződjön. Ehhez megszerezték Szenövelde u. 7.). 1782-ben az egyetem lepcsényi György érsek beleegyezését, va­ mérnöki intézettel és állatgyógyintézettel bővült. A reformkorban két évtizedig lamint az esztergomi káptalan, a jezsuita tartományfőnök és a nagyszombati rektor folyt harc a magyar tanítási nyelvért (a la­ tin és a német helyett), mely végül csak támogatását. Az új kar ünnepélyes meg- * t í U I fmrr-' I „Mit használna világra születnem, ha igaz hitnek fényességével nem világosítanál engem? Mivel a hit nélkül lehetetlen üdvözülnöm.” nyolcadik oldal (Pázmány Péter) �1 15 anyag is igazodott az új, kommunista szemléletű „világ- T'"' rendhez”. Termé­ szetesen Pázmány Péter is „nemkívá­ natosnak minő­ sült”, így az egyetemet 1950-ben » Eötvös Lorándról nevezték el. Az 1635-ben alapított intézmény mely ma is az ország leg­ nagyobb egyete­ me, azóta is az ő nevét viseli. A Hittudomá­ nyi Kar önállósult, és egyházi intéz­ ményként folytatta tovább tevékeny- Az egyetem alapító oklevele 1635-bó'l ségét, felkészülve a túlélésért folytatott harcra. Az ellenfelek legfőbb magyarhoni tudományos műhe­ az országot idegen uralomnak alávető po­ lyének szétzúzásáért. A hatvanas évekre litikai hatalommal karöltve mindent nagyjából konszolidálódott a helyzet, de a megtettek a keresztény hit és szellemiség vallási-egyházi kérdésekben illetékes Állami Egyházügyi Hivatal m továbbra is ellenőrzése B alatt tartotta az intézg ményt. A IL Vatikáni zsiS nat (1962-1965) hatására 3 megszűnt a nemzetközi elszigeteltség és létrejöheB tett a kapcsolat külföldi 1 egyetemekkel. A rend­ kJ I szerváltozás után nyilvánI valóvá vált, hogy van létjoI gosultsága az egyházi felL r, sőoktatásnak. A magyar állam 1990-ben elismerte a Pázmány Péter Hittudo­ mányi Akadémia egye­ tem-jellegét, a többi egy­ H ház hasonló intézményei­ vel párhuzamosan. Hama­ ( rosan pedig elkezdődött az önálló katolikus egye­ i tem szervezése. De ez már egy másik történet... Tanévnyitó ünnepség a Pázmány Péter Tudomány egy etemen, 1927. szeptember 26. Balról az első SZABÓ ZOLTÁN gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, mellette dr. Fináczy Ernő rektor 1868-ban vált általánossá. A forradalom és a szabadságharc alatt a mintegy ezer hall­ gató többsége kivette részét az esemé­ nyekből, míg a tanítás természetesen szü­ netelt, A kiegyezés után Eötvös József és Trefort Ágoston miniszterek nevéhez fű­ ződik az egyetem megújulása. 1874-ben készült el a központi épület Szerb utcai szárnya, majd az elkövetkezendő években számos új épületet emeltek, melyek el­ szórva helyezkedtek el a városban. Az Egyetem téri épület, melyben ma az ELTE-ÁJK található, a századfordulón épült. A XIX. század utolsó harmadában a hallgatók száma 3200 körül volt, több mint felük jogász. Az intézmény 1921-ben — az alapító előtt tisztelegve - Pázmány Péter nevét vette fel, így lett hivatalos neve Páz­ mány Péter Tudományegyetem. Az 1930­ as évek átlagosan 6000 hallgatójának egyébként egyharmada volt jogász. A II. világháború után, a változások hatására 1949-ben indult meg az egyetem teljes átszervezése. Az oktatói kar jelentős része távozott, valamint az oktatott tan- „Kövesse, Uram, az én lelkem a te igaz tudományodat, e tudatlanságnak setét völgyében, hogy ezáltal örök boldogságnak napjára juthassak." (Pázmány Péter) kilencedik oldal �<<ï \ \’ �sí s IH £ o Ál 1 Wv' i\ V ,V,’4 •3 V-.i fe I I I �A tízéves Pázmány Péter Katolikus Egyetem szék sajátjának tekinti az intézményt, és szabályzatát jóváhagyta. A Bölcsészettudományi Kar először 1992 tavaszán fölvételiztette a jelentkezőket, akik a Ménesi úton kezdték meg a tanu­ lást, majd a folyamatosan, azóta is épülő, ;«■ impozáns piliscsabai campusba költöztek. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1995ben alapította az egyetem jog- és állam tu­ dományi karát. Zlinszky János akkori al­ kotmánybíró, a kar első dékánjának iro­ dájában gyűltek össze azok az egyetemi oktatók, akik ma már meghatározói az egyetemnek. Kivétel nélkül állítják: az egyetem megszervezése elejétől kezdve a végéig izgalmas és romantikus vállalkozás volt... Az első jelentkezőket a más karo­ kon tett felvételijük alapján válogatták ki, Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Zlinszky János dékán és Sólyom László, hiszen nem volt idő önálló felvételire. Az az Alkotmánybíróság elnöke az első Pázmány bálon 1997-ben első gólyatábor mindössze harmincezer A rendszerváltozás után az 1990. évi ■■ forintból jött létre, majd 1995 szép­ IV törvény garantálta az egyház részé­ ül temberében megkezdődött az első ről végzett közszolgálati tevékenység tanév. állami finanszírozását. Megteremtőd­ A kar az első évben a Ménesi úti épü­ tek a feltételei egy önálló katolikus letben működött (abban a rendszer­ egyetem létrejöttének. Az oktatás he- H változás óta újra apácazárdaként funklyének kiválasztása, a tárgyalások le- H cionáló épületben, amely a nyolcvafolytatása, az egyeztetések 1991-ig H nas években az ELTE Bibó Szakkollé­ tartottak. Ekkor a Magyar Katolikus B giumának első székhelye volt, és ahol « » t Püspöki Kar elérkezettnek látta az H gyakorlatilag a Fidesz 1988-ban meg­ !i időt arra, hogy benyújtsa a hivatalos fl J alakult), ahonnan a Bölcsészettudo­ kérelmet a Vatikán irányába, A Szent- B mányi Kar Piliscsabára költözött. szék pozitív válasza után a MKPK az H Amikor 1996-ban a Püspöki Kar viszApostoli Szentszék előzetes engedé- n szakapta az egyházi ingatlanok tulaj­ lyével megalapította a korábban is lé- H donjogának rendezése során a Szent tező Hittudományi Kar kibővítésével B István Társulat egykori székházát — a Pázmány Péter Katolikus Egyete- B azaz a Szentkirályi utca 28. számú met. Ezek után a Magyar Köztársaság j épületét, valamint a mellette elhe­ Kormánya az 1032/1993. számú korlyezkedő 30-as számú épületet is mányhatározattal ismerte el a Bölcsé- í azonnal felmerült a gondolat, hogy itt szettudományi Kart. A Vatikán általi | kerüljön elhelyezésre ajogi kar. A száhivatalos egyházi elismerésre 1999-ig mos felmerült egyéb elhelyezési ja­ kellett várni, A szentszéki alapítólevél állott, most kőhalom — majd pedig egyetemi vaslat (Esztergom, Piliscsaba) ellené­ kiadása azt jelentette, hogy a Szent- ^Idadó (a II. előadó 1998-ban) ben Budapest VIII. kerületében tele- „Sokan az eltébolyodtak és töretlen utakra szakadtak közül haraggal fenik és agyarkodva köszörülik fogókat ellenünk. Oltalmazzák a keresztyénség egyenetlenségének gyújtogatóit; (Pázmány Péter) mardossák azokat, kik oltani akarják az égó tüzet/’ tizenkettedik oldal I �lyezkedése (idén júliusban már a harmadik végzős évfolyamot búcsúztattuk), a tudo­ mányos versenyeken való sikeres szereplés. Az 1. előadó eredeti állapotában 1996-ban 1999. áprilisában érkezett meg az Apos­ toli Szentszék régóta várt határozata, amely alapján szentszéki alapítású egye­ temmé lett az intézmény Az alapítólevél kiadása azt jelentette, hogy az Egyház sa­ játjaként ismeri el az egyetemet. A leg­ magasabb elismerés annak szól, hogy az intézmény az elmúlt években jelentősen fejlődött, az oktatók együttese, a fakultá­ sok tudományos minősége, a pénzügyi háttér folyamatos biztonsága miatt a Szentszék garantálva látja a szabályszerű, tudományos szellemben történő műkö­ dést. Részlet az alapító határozatból; .Különböző súlyos körülmények okozták, hogy a Hittudományi Kar a világi egyetemnek nem lehetett része. Az idők változása indokolttá tette, hogy a Hittu­ dományi Karhoz más felsőoktatási egy- pedtünk meg véglegesen. Az elhúzódó rekonstrukciós munkálatok végeztével immár újra régi fényében pompázik mindkét épület. Később az egyetem meg­ vásárolta a Szentkirályi u. 26. szám alatti ingatlant is, ennek teljes felújítása azon­ ban még várat magára. Az első időben bi­ zony szükség volt a hallgatók és az okta­ tók türelmére is, hiszen az oktatás szinte ,nomád” körülmények között zajlott, fél­ kész termekben, elhasznált bútorokkal, büfé nélkül, teljes felfordulásban. Aztán szép lassan helyreállt a rend, és ma már szinte minden olajozot­ tan működik. A kezdeti nehéz­ ségek persze egytől-egyig ked­ ves emlékké nemesedtek, az első j HÖK-választások, a focikupák, a I bulik az elsős előadóban örök él- 1 a Pásmány JSgyeíön mények maradnak azok számá- ? t' - < * ■ Jog- és /Qxrdnofc ra, akik egykor hallgatói voltak í 1996, 20 órai az egyetemnek. Az első végzős évfolyam 2000 kesKÚtttí tatiándó júniusában hagyta el az alma mater falait. GÓLYABÁLJÁRA A kar immáron kétséget Gím: Kertészeti Egyetem, 1118 Budapest, VÜlányi út 29-35. I kizáróan bizo­ I nyitotta, hogy I színvonalában Program: I felveszi a ver­ 3 Nyitótánc Gólyaavatás j senyt az or- ■ Bál Maksa-mix I szág bármely | Koncertek Általános Rocktörténet I más jogi ka- ’ Disco M.É.Z, ( BfUnJGtJL CSÖTÖRTÖKÖN I rával. Tanú- í Cigányzene sítja mindezt I többek között I a végzett hall­ gatók gond Felhívás bulira — a jogászok mindig is tudtak mulatni nélküli elhe- A kar első gólyabáljára szóló meghívó ( 5 i GRAN ) 1997 SZEPTEMBER MH W „Nincs olyan vad, goromba ember, ki Istent nem látná a teremtett állatok tükörében; mivel a mennyei és földi állatok nem egyebek szép renddel egybeszerkesztett garádicsoknál, melyeken a nagy Isten isméretire juthat az értelmes embernek okossága.” (Pázmány Péter) tizenharmadik oldal �I ft oktatási segédeszközöket, '-s amelyekkel az egyetem ren-Í delkezik, valamint azt a biztos pénzügyi hátteret, amely az egyetemi életnek garanciája, ' tekintettel Magyarország püs­ pökeinek egyetértésére, akik biztosítják az egyetem gyűmöícsöző fejlődését a katolií* kus nevelés elvei szerint, hogy i,*1 ” az műhelye és vezetője legyen i>' a térségben mindazon törek- | véseknek, melyek a magasabb i tanulmányok terjesztését i & y IL szolgálják az Evangélium fé' nyében az Egyházi Tanítóhi vatal vezetésével, a jelen hatá- 1 rozattal, a Codex Iuris | Canonici 807, kánonja, vaia- 1 mint az Ex corde Ecclesiae 1 kezdetű apostoli rendelkezés I általános szabályai 3. cikkelyé- 1 « i nek 1, paragrafusa szerint a ] Pázmány Péter Katolikus * «"!• '1 • í Egyetemet Budapest városáA helyreállított lépcsőház a 28-as épületben bán kánonilag megalapítja és A felújított oszlopcsarnok a 28-as épületben megalapítottnak nyilvánítja. ségeket is kapcsoljanak, úgy, hogy az em­ Az Egyetem Hittudományi Karból, Böl­ dern zászlóvivőjének, az idén tíz éves lített kar katolikus egyetemmé alakuljon. csészettudományi Karból, Jogtudományi Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek! Ezt a szándékot a Magyar Katolikus Püs­ Karból, Informatikai Karból és a fakultás KÚRÁN ANDOR pöki Konferencia szívesen fogadta, és jellegű Kánonjogi Intézetből áll.” I 1992. január 30-án Budapesten megala­ pította a Pázmány Péter Katolikus Egye­ Röviden átte­ temet, mely az évek során egyre növeke­ kintve ez a kato­ dett és különböző karokkal és intézetek­ likus egyetem kel bővült. A nevezett katolikus egyetem eddigi története, főtisztelendő rektora 1998. június 15-i mely felvállalva kérvényében arra kérte KongregációnPázmány Péter kát, hogy jóindulatúan mérlegelje az örökségét, foly- g egyetem kánoni alapításának alkalmassá­ tatja azokat a gát a kérdésre vonatkozó szabályok sze­ hagyományokat, rint. Ezért a hely és idő különböző kö­ amelyek egészen L*; k rülményeit mérlegelve, figyelembe véve 1635-ig, a nagymind az egyetem tanulmányi struktúrá­ szombati egyeit, mind karainak és intézményeinek fel­ tem alapításáig K építését, az oktatók számát és tisztségük­ nyúlnak vissza. R ben való előmenetelét, valamint a hallga­ Kívánjunk hát a boldog születés- [ tók felvételét és azokat az egyetemi ta­ f nulmányokat, melyeket a különböző napot a XXI. is akadémiai fokozatok elnyerésére el kell században végezniük, szem előtt tartva továbbá időszerű pázmá- A kari zászló minden egyetemen hagyomány — ez itt az azokat a tudományos felszereléseket és nyi eszmék mo- egyetem alapításának 300. évfordulójára készült 1935-ben ÍÍ „Noha Isten semmiből teremthette volna a mi testünket, de azt akarta, hogy földből légyen kezdeti: avégre, hogy a föld, melyet szünetlen tapodunk, megemlékeztessen kicsiny fPí3ZOTíí«y Péter) állapatunkrúl, és fel ne fuvalkodjunk javainkban.” tizennegyedik oldal �tó ■ fa ■«I llír Történelem falaink között ■ épület, 1898. december 11-én az építte­ tők birtokba vehették a három emeletes neogót stílusú palotát. A díszes épület át­ vétele az 1850-ben alapított Szent István Társulat addigi működésének megkoro­ názása volt. A korszerű nyomdaüzem a 11. világháborút követő államosításig műkö­ z« dött, ezután vette át az épületet a Franklin nyomda. A Szent István Társulat az épü­ let újbóli egyházi tulajdonba kerülése után (1996) nem jelezte szándékát a viszii' szaköltözésre, ezért születhetett meg a Pl döntés, miszerint a PPKE jogi kara itt r’ffd megtelepedve folytassa az oktatást. Ifi Érdemes külön szólni az ún. „királyterém -ről, mely néhány éve még gyakorló teremként szolgált, ma sajnos zárva tart. A különleges helységben falfestményként a magyar történelem nagyjainak arcképei I díszítik a falakat, Attilától, Almostól kezd­ J ve a királyokon át az erdélyi fejedelmekig Az egyetem épülete ma és az aradi tizenháromig. Az alkotás 1873ban készült, Gaál Lajos munkája által. Le­ nyűgözően szép a díszterem is, mely sze­ Végezetül illik szólni néhány szót az utca névadójáról: Szentkirályi Móric neves rencsére viszonylag épségben maradt. történelmi személyiség Pest utolsó pol­ A Szentkirályi utca 26. alatti, szintén az gármestere, az egyesített főváros első al­ egyetemhez tartozó épület 1870-ben polgármestere volt, stílszerűen jogi egye­ épült. Itt, a Nemzeti Torna Egylet akkori székházában alapították a Magyar Olim­ temi végzettséggel rendelkezett. piai Bizottságot 1895-ben. Később a Spar­ tacus sportegyesület szék­ házaként szolgált, a benne tHHgjiwl található vendéglő ma is a klub nevét viseli. n I A 30. szám alatti ingatlant 1871-ben építette Amon Jó­ zsef A házban Bucsánszky H tá Lajos nyomdája működött, O mely később Rózsa Kálmán **‘N és neje tulajdona lett. Tőlük ^,1 1911-ben vásárolta meg a Szent István Társulat, így az .íís-íSI államosítás után mindkét 1 Ik V’’ i^í ház a Franklin Nyomdáé Magyar királyok arcképei a királyteremben lett. [9 A Szent István Társulat székháza 1899-ben Az 1890-es években lehetővé vált, hogy a Szent István Társulat a pesti belváros kül­ ső részén, a Szentkirályi utca 28. szám alatt telket vásároljon az új székház építé­ sére. A választmány 1896 májusában az elnökséget felhatalmazta a telek megvá­ sárlására, A katolikus könyvkiadás repre­ zentáns, tekintélyes palotájának tervezé­ sét Hofhauser Antal műépítész, egyetemi tanár vállalta el. A Szentkirályi utcai tel­ ken 1897. május 1-én kezdődtek meg a földmunkák. Másfél év alatt elkészült az A díszterem a 28-as épületben í( „Az embert az Isten urává tette minden oktalan állatoknak. Azért minden tehetségünkkel azon legyünk, hogy állapatunk méltóságát megtartsuk. (Pázmány Péter) és oktalan állatokhoz hasonlók ne légyünk erkölcsűnkben.” 11, ir tizenötödik oldal �•• Ötvenesek lettünk! Már a kar alakulásakor, 1995-ben felmerült a hallgatók között a gondolat, hogy saját lapot kellene készíteni. így született meg a néhány számot megélt Jog-Ászok című hallgatói lap. Majd pedig hosszú csönd; egészen 1998-ig, amikor is a Hallgatói Önkormányzat kezdemé­ nyezésére és finanszírozásával szeptember 10-én megjelent az ítélet első száma! A lap min­ dig meg-megújuló formában azóta is létezik, immár a sokadik szerkesztőség készíti azt, hi­ szen évről évre pályázni kell a HÖK-nél a főszerkesztői pozícióra. Az eddigi hagyományok szerint minden év végén váltás történt (no nem azért, mert egyik társaság sem dolgozott jól), így a pályázni vágyók már készülhetnek is, hiszen decemberben újra lesz főszerkesztő választás! Nagy-nagy örömünkre eljutottunk az ötvenedik lapszámig, melynek megjelenése az egyetem indulásának tízéves évfordulójával is egybeesik. Nekünk jutott a megtiszteltetés, hogy e két okból is jubileumi számot szerkeszthessük. Ezúton is köszönjük mindenki munkáját, aki az elmúlt években a szerkesztőségekben tevékenykedett, reméljük, a jövőben is mindig lesz ki­ nek átadni a stafétát. Ezen ünnepi számunkban pedig az emlékezés szellemében megszólalta­ tunk három korábbi főszerkesztőt, akik visszaidézik emlékeiket a lappal kapcsolatban. Tiszteletadásunkjeleként felsoroljuk az ítélet eddigi munkatársainak listáját: Főszerkesztők; Érdi Gábor (1998), Fried Balázs (1999), Richolm György (2000), Koltay András (2001), Mándics Botond (2002). A szerkesztőség tagjai (1998-2002): Árvay Gábor, Bálint György, Ghemlar Fanni, Christián László, Cserey Gyula, Csorba Judit, Csordás Ágoston, Frivaldszky Gáspár, Gerő lámás, Gettler András, Gulyás Gergely, Gulyás Judit, Gyorgyevics Bence, Hajdú István, Horváth Ádám, Jancsó Gábor, Juhász Péter, Kaluber László, Kosa Ádám, Kóti Réka, Miháltz András, Németh Ádám, Nikolics Réka, Papp Dávid, Szabó Ferenc, Szabó Zoltán, Szabó Péter, Sza­ bó Viktor, Szamos Márton, Szebényi Dániel, Szerémi Szabolcs, Szénégető Adrienn, Szincsák Zsuzsa, Tomaj Balázs, Ugrón Gáspár, Veress Orsolya, Vincze Szabolcs, Virág Zsolt, Wetzel lamás, Zsellér Máté, Az ítélet szerkesztőségének vidám hangulatú évzáró bankettje (2002) Fried Balázs — 1999 — Hogyan lettél az ítélet főszerkesztője? — Amikor új főszerkesztőt kerestek, még csak két hónapja dolgoztam a lapnál, nem láttam bele teljesen a dolgokba. Eleinte nem is gondoltam rá, hogy induljak a pályázaton, de megkerestek rész­ ben a HÖK-től, részben az újságtól, hogy próbál­ jam meg. Tényleg csak próba-jelleggel indultam, nem számítottam arra, hogy győzök, hiszen mel­ lettem olyanok indultak, akik már kezdettől fog­ va ott voltak a lapnál. Az, hogy mégis engem vá­ lasztottak, úgy érzem egyfajta kompromisszum volt az akkori HŐK két része között, A munka nagyon érdekes és izgalmas volt. Abban az idő­ ben minden arról szólt, hogy itt van egy új egye­ tem új lehetőségekkel, tehát ha mi megteszünk valamit, arra a későbbiekben lehet építeni. Ha nem teszünk semmit, lehet, hogy csak évek múl­ tán lesz valami. A játékszabályok is félig-meddig még kialakulatlanok voltak, tehát mi is alakíthat­ tuk a körülményeket, A csapatot tul^donképpen megörököltem Érdi Gabótól, Ez nagyon jó volt, biztos alapra építhettem. Gondolok például Papp Dávidra és Szénégető Adriennre, akik teljesen képben voltak a tartalmi részt tekintve, illetve Ju­ hász Petire, aki a tördelésben volt gyakorlott, és persze mindenkinek megvolt a maga szerepe, ab­ ban, hogy ment a lap. Nélkülük nagyon nehéz lett volna. Ok vitték igazából a lapot, és ha volt szerepem abban, hogy sikerült fejlődnünk - én úgy érzem, sikerült - az az volt, hogy azokat a személyeket és feltételeket, amiket Gabó biztosí­ tott, rendszerezni tudtam. A csapat hozott olyan helyzetbe, hogy végezni tudtam a dolgom. — Milyen nehézségekkel kellett megküzdened? — Az elején gondokjelentkeztek a tördeléssel, amikor Mácsik Zolinál tördeltünk, nem ment teljesen simán a dolog, mert nem voltak meg a megfelelő körülmények. Zolinál nem ülhet­ tünk ott egész hétvégén, mert a családjával la­ kott. Ez a munka ugyanis egész hétvégét igé­ nyelt. Az indulás után rögtön jött a HÖKválasztás, ez is gubancos időszak volt. Alapve­ tően két fő tábor volt akkor, és mindkét oldal­ ról próbáltak nálunk valamilyen előnyt szerez­ ni. Mivel akkor még nem ismertem eléggé az embereket, nem tudtam, hogy kitől mit várha­ tok. Különösebb nehézség a HÖK-kel csak az év végén volt, de ezt inkább hagyjuk. Közben az idővel küzdöttünk, elsősorban ez jelentett frászt: mindig éppen csak el tudtunk készülni. „Nincs Istennek, sem magunkra, sem javainkra szüksége: csak azért kívánja szeretetünket, hogy áldomásit velünk közölje és javaiban részeltessen: mert isteni gazdagságának tárháza kulcsa a szeretet, és minden javaival teljesíti az őtet szeretőket.” (Pázmány Péter) tizenhatodik oldal �Ennek ellenére - erre vagyok legbüszkébb mindig pontosan kéthetente megjelentünk. Rieholm György — 2000 — Mi az, ami miatt esetleg csalódást érzel? “ A legfontosabb, amit szerettem volna és nem sikerült, hogy hirdetőket szerezzünk. Ez nemcsak rajunk múlt, hanem az egyetemi la­ pok helyzetéből adódott. Egyrészt, nem volt nálunk olyan, aki hirdetésszervezőként vállal­ ta volna a feladatot, másrészt egy egyetemi lap annyira kis közösséghez szól, hogy a hirdetni vágyók nem nagyon foglalkoznak vele, pedig jó lett volna, ha az újság legalább harmadrész­ ben saját bevételeire támaszkodik. A becsület­ kasszából mindig bejött egy kis pénz, ami se­ gítséget jelentett. így a kassza nem volt telje­ sen haszontalan: sőt, eredményeként az utolsó számnak már színes volt a hátlapja. Egy évre terveztük a lapot, amit elérni törekedtünk, azt egy hónap híján elértük, de még rengeteg dol­ got lehetett volna kihozni az ítéletből. Hoszszabb távú gondolatunk volt, hogy a többi kar lapját közelebb hozzuk egymáshoz. Ez a terv, ha közös kiadást nem is, de a többi kar hallga­ tóit is érdeklő híranyagcserét, információ­ áramlást jelenthetett volna. Például, ha már tíz ember eljön az egyik helyen megtartott ren­ dezvényre, már megérte volna. — Hogyan lettél az ítélet főszerkesztője? — Mint Pilátus a Krédóba, úgy kerültem be­ le az egészbe. Akkoriban a HÖK-nek kemény problémái voltak az előző szerkesztőséggel, amibe nem láttam bele teljesen. Az Önkor­ mányzat úgy gondolta, hogy egy másik szer­ kesztőséget kell életre hívni. Éppen a Spartacusban tanyáztam többedmagammal, amikor Szebényi Daninak eszébe jutott, hogy én va­ lamikor két lapot is vittem. Az egyik a Pilisszentiváni Önkormányzat lapja, a másik - ha­ bár rövid ideig - a Hallgatói Önkormányzat­ ok Országos Konferenciájának lapja, a HÖOK Tükör volt. Nem értem az egy ideig a nevem mellé írt megbízott főszerkesztő megjelölést, mert az előbbi felvetés után pá­ lyázaton vettem részt, amit megnyertem. Ezen Fried Balázs újra elindult. A HŐK meghallgatott mindkettőnket, de értelemsze­ rű volt, hogy nem Balázs kapja a főszerkesztői titulust, az előzményekből kifolyólag. Ezért becsülöm, hogy el mert indulni, mert a körülmények arra utaltak, hogy bárki, de más lesz a lap következő vezetője. Ez a másvalaki lettem én. Remélem, e miatt nem maradt tüske Balázsban. Egyik pillanatról a másikra kellett összehoznunk egy számot, úgy hogy már rendelkezésre állt sok Balázs-féle anyag. Mivel nem akartam a határidőket elvéteni, és egyébként is már régóta nem jelent meg a lap, ezen írások felhasználásával, három nap alatt dobtuk össze első, úgymond botrányos számot, aminek többek között, nem volt címlapja. Az az igazság, hogy azelőtt nem dolgoztam színes címlappal, úgyhogy tekint­ ve a következő számokat, messze az én időm­ ben volt a legpocsékabb címlap. Akik velem dolgoztak, a baráti körömből kerültek ki. Mindegyiküket megkérdeztem, lenne-e ked­ ve az újságnál dolgozni. A válasz ez volt: mi­ ért ne?! Tehát ennyire volt profi a társulat. Egyesek kiváltak, többnyire személyes okból. Rossz főnök vagyok, tudom. Beosztottnak kellett volna lennem, de én voltam az egye­ düli, aki korábban készített lapot. Fél év alatt sikerült egy másik szerkesztőséget létrehoz­ ni, az előző csapat zöme elhagyott. Megértem őket. Ennek ellenére egy pillanatig nem gon­ doltam arra, hogy feladjam. Úgy éreztem, hogy akkor nem akad más, aki azt a fajta té­ maválasztást és hangnemet szeretné megütni. — Mi volt a legjobb sztori, ami veletek megesett az egy év alatt? — Hát, abból sok volt. Elsősorban az idő szo­ rításában történtek vicces dolgok. Hármannégyen, akik a legaktívabbak voltunk, minden második hétvégén bevettük magunkat Juhász Peti lakásába, és tizenkét-huszonnégy-harminchat órán át tördeltük a lapot. Peti egyma­ ga lakott, ehhez képest volt felszerelve a lakás. Előfordult, hogy már tíz órája ott voltunk, mindenkinek kiesett a kezéből a toll és a bil­ lentyűzet, leépültünk. Felvetődött a kérdés: Peti, lehet valamit enni? Volt otthon liszt, cu­ kor, olaj, fél kiflicsücsök. Éjjelnappali bolt nem volt a környéken, csak egy benzinkút, ott vettünk kólát és cigit. így másnap délig kólán, meg cigin nyomtuk. Amikor leadási határidő volt, rohanni kellett. Vblt, hogy buliból jöt­ tem, és másnap hétkor le kellett adni az anya­ got a nyomdába. Akkor kollégiumban laktam két másik sráccal együtt, akik rendszeresen ar­ ra ébredtek, hogy hétkor, fél nyolckor kiug­ róm az ágyból: Nem igaz, elkéstem! Elkéstem! Amikor valamilyen eredményt sikerült elérni, például, megjelent a lapszámok fele, próbál­ tam egy kis ülést tartani, ahol vidáman poharazgattunk. Ajó társaság meghatározta az újság készülését. Számíthattam rájuk, nekik éppúgy fontos volt az ítélet, mint nekem. — Milyen nehézségekkel kellett megküzdened? — O, nehézségek! Először is, a számítógépünket nem tudtuk tördelésre használni. Végül vala­ hogy felszenvedtünk rá két konvertáló progra­ mot. Később vettem egy számítógépet otthonra, amin tördeltem a lapot. Egy kiforratlan, de lelkes csapat élén dolgoztam, így a kezdeti időben gyakran a legalsó szintig kellett kiadnom az inst­ rukciókat. Ez egyrészt fárasztó volt, másrészt fél­ reértésekre adott lehetőséget. Tömpika barátom, becsületes nevén Wetzel Tamás egész mandátu­ mom alatt mellettem maradt, ezért külön ki sze­ retném emelni, sokszor segített ki a pácból. — Mi az, ami miatt esetleg csalódást érzel? — Szerettem volna az egyetem segítségével nyomdai háttérrel rendelkező gépparkot létre­ hozni (szkenner, nyomtató, két számítógép, stb.), amin a következő szerkesztőség is jó kö­ rülmények között dolgozhatott volna. Terveim között egy közös diktafonon kívül szerepelt még egy digitális fényképezőgép, hogy a fénykép-előhívási költségeket megspóroljuk. Ha rendelkezésre állt volna a fent említett infrast­ ruktúra, könnyebben lehetett volna szponzori hátteret szervezni. Személyes hibám volt, hogy miután nem valósultak meg az elképzeléseim, amilyen időintervallumban szerettem volna, magam is leálltam ennek forszírozásával. így nem kerestem szponzort. Tehát inkább a tárgyi oldal képezte a megvalósítatlan tervek sokasá­ gát. Örülök, hogy sok tanárral jó munkakap­ csolatunk alakult ki. Említeném itt Bánrévy Gábort, Varga Csabát, Horváth Attilát. — Mi volt a legjobb sztori, ami megesett veletek az egy év alatt? — Amikor még fent volt a szerkesztőség a Spari hátsó lépcsőházából nyíló harmadik emeleti helyiségben, egy ideig a mögöttünk lévő szobában működött a Pázmány Pódium. Szegény Nagy Laci gyakran megszenvedte ve­ lünk ezt az időszakot. Ahogy mondtam, egy baráti társaság vitte a lapot, ennek megfelelően sokszor bizony harsányak voltunk. Az irodánk ráadásul hasonlított egy hardware-bolthoz. Ha valamelyikünknek gondja akadt a számítógé­ pével, akkor behozta, mi pedig nekiestünk, amíg bírtuk. Addig dögönyöztük őket, amíg elkezdtek működni, vagy többé nem működ­ tek. Csavarok, gépházak hevertek szanaszét. Aztán egyszer csak a számtáv egyik vezetője került a szemben lévő szobába. Megijedtünk, hogy minden megváltozik, de az úriember olyan kapcsolatot épített ki velünk, hogy bár­ mikor beülhettünk hozzá egy kicsit pipázni, beszélgetni. Egyébként teljesen hibrid, Monthy Python-féle csapat volt a miénk. Rendszeresen idéztünk is tőlük (pl. a Creative Soundblaster hangkártyát lefordítottuk Találé­ kony Hangrobbantóra). Ez a baráti társaság re­ mekül együtt tudott működni, bár sokszor megromlott a munkakapcsolatunk, ami főleg miattam történt. Ezzel is megkövetem azokat, akik végig kitartottak volna, ha nem ennyire félőrült a főszerkesztő. SZAMOS MÁRTON „Minket igyenesen fennálló termettel azért teremtett Isten, hogy ebből hitessék életűnk célja és hivatalunk kötelessége. Mert az egek felé igyenes felserdült állapotot avégre adott Isten, hogy elménket, gondolatunkat, akaratunkat és minden kívánságunkat Istenhez, mennyei jókra igazítsuk; és ne nézzük csak a földet, mint az oktalan állatok.” (Pázmány Péter) tizenhetedik oldal �„Kezdődhet a lelkek építése 95 Beszélgetés Koltay Andrással, az ítélet volt fó'szerkesztójénei nyékről is beszámolunk. Ne feledjük el, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hall­ gatói vagyunk, és ha ez a min­ dennapokban nem is mindig tudatosul mindenkiben, ez a tény számunkra, hallgatókra nézve is kötelezettséget jelent. Kötelez minket Pázmány Péter neve, és éppúgy kötelez minket az egyetem katolikus, keresz­ tény mivolta is. — Hogyan kerültél annak ide­ jén az ítélet élére? — 2000 őszén tértem vissza egy év külföldi 5J,száműzetés ” ‘ után, amikor is éppen jó isme­ rőseim dolgoztak a szerkesztő­ ségben. így azonnal adódott a lehetőség, hogy velük együtt én is részt vegyek a munkában. Néhány hónap elteltével aztán lejárt az akkori főszerkesztő mandátuma, így a pályázatom alapján én nyertem el a főszer­ kesztői posztot 2000 decembe­ rében. — Mi volt a motivációd ahhoz, ftogy részt vegyél a dologban? — Milyen elképzelést nem sike­ rült megvalósítani? ‘ I- I — Mindannyian tudjuk, hogy a ? sajtónak, de főleg az elektroni- bk kus médiának milyen - sajnos túlzott - befolyá­ sa van az emberek gondolkodására. Egy egyete­ mi lap befolyása nyilvánvalóan nem mérhető egy országos napilapéhoz, de úgy gondoltam, a megcélzott olvasórétegnek, azaz a néhány ezer Pázmányos hallgatónak igenis lehet és kell is újat mondani. Az újságírás egyfelől alkalmas önkifejezési mód, másrészt igazi közszolgálati tevékenység. Hiszek abban, hogy bár az egyete­ mista polgár általában még burokban él, tehát keveset tapasztalt, lehet önálló, markáns véle­ ménye a világról, aminek hangot is kell adnia. — Mi okozott az elején igazi nehézséget? — A legnagyobb nehézséget az okozta, amivel előttem is minden addigi főszerkesztőnek szem­ be kellett néznie, azaz, hogy a semmiből az elő­ zőhöz gyakorlatilag csak a címében hasonlító la­ pot kellett készíteni. Sajnos az újságnál, ahogy a HÖK-ben is, gyakorlatilag lehetetlen megte­ remteni a folyamatosságot, évente váltják egy­ mást az emberek. A szerkesztőség is kicserélő­ dött, illetve a technikai megvalósítás is megválto­ zott. Szerencsés voltam, mert kevés kivétellel mindenki bevált, jól végezte munkáját, és ezt ez­ úton is köszönöm nekik. Néha érkeztek mind oktatói, mind hallgatói kritikák, de minden igénynek nem lehetett és nem is akartunk meg­ felelni, megvolt a saját koncepciónk, azt szeret­ tük volna megvalósítani. Az elégedetlenkedő hangok szerencsére jelentős kisebbségben ma­ radtak a pozitív visszajelzésekkel szemben. — Mi volt a legfontosabb megvalósítandó célod a lappal kapcsolatban? — Szerettem volna, ha az újságnak megte­ remtődik egy egészséges, mértéktartó, de mégis egyértelmű arculata, anélkül, hogy mindez a hallgatók irányában fennálló tájé­ koztatási kötelezettségeink rovására menne. Egy olyan értékrendnek próbáltunk teret ad­ ni - szerény lehetőségeink keretein belül persze - az ítélet lapjain, amely normális vi­ szonyok között nem lehetne vita tárgya, amely értékrend magában foglalja a magyar­ ság és a magyar kultúra évszázadok alatt fel­ halmozódott hagyományainak és értékeinek ma is fontos és időszerű elemeit. Nem kell itt világmegváltó dolgokra gondolni; csupán szerettünk volna bemutatni fontos történel­ mi személyiségeket, nemzeti ünnepeinknek méltó emléket állítani, ápolni a keresztény hagyományokat - persze mindezt amellett, hogy az aktuális hírekről, egyetemi esemé­ — Csak az anyagi lehetőségekre és a tárgyi feltételekre lehet némi panaszom, amely gondok az , 3 egyetem forrásainak szűkösségébői adódtak. Úgy gondolom, a ’ — * tartalmi elképzeléseket döntő többségében sikerült megvalósítani. Ugyanak­ kor önkritikusan megjegyezném, hogy bár a lap egyfelől igen komoly írásokat, interjúkat, elem­ zéseket tartalmazott, de mindez néha talán kicsit a könnyedség rovására ment. Minden egyetemi lap alapvető sajátossága kell, hogy legyen a hu­ mor, a lazaság. Természetesen próbáltuk mind­ ezt megvalósítani, úgy gondolom, talán nagyobb sikerrel, mint korábban, de az arány még tovább javítható lett volna. Persze, ha figyelembe veszszük, hogy jogi egyetemisták vagyunk, akik re­ mélhetőleg egyf^ta elitréteget képeznek majd a társadalomban, akkor úgy helyes, ha az egyetemi és az országos „közéletiség” teszi lő a lap java ré­ szét. — Mennyire vehet részt egy hallgató az egyete­ mi közéletben? — Mindig jót nevetek azon, ha valaki egy be­ szélgetés során, vagy akár az ítélet hasábjain egy interjúban felnagyítja saját szerepét az egyetemi közéletben, hősies helytállásként tüntet fel a vezetéssel folytatott jelentéktelen vitákat. Tudomásul kell vennünk, hogy a hall­ gatók lehetőségei korlátozottak, talán egy fok­ kal még korlátozottabbak, mint máshol. A hallgatók az egyetemi élet csak egy szűk és „Különbség vagyon az isteni és világi szeretet között; hogy isteni szeretettel Istent; magunkat, felebarátunkat. Istenért kedveljük. A világi szeretet, melyet Isten tilalmaz, magunk, felebarátunk és egyéb állatok kívánságában nem Istenre néz, hanem haszonra vagy gyönyörűségre.” (Pázmány Péter) tizennyolcadik oldal �A nem is olyan jelentős szegmensét tudják befo­ lyásolni, a Karon a döntéseket nem mi hoz­ zuk, és ez így is van rendjén. Ettől függetlenül lehet és kell is, hogy legyen véleményünk, és kellenek formai keretek ahhoz, hogy azt ki is fejtsük. Ilyen keret például az ítélet is. Az új­ ság sem lehet azonban teljes mértékben füg­ getlen: néhány korábban elkövetett vétség mi­ att az elmúlt két évben minden egyes lapszám átesik a hivatalos ellenőrzésen, csúnya szóval cenzúrán. Más jellegű formai keretek voltak a - felsőbb döntés alapján - megszüntetett hall­ gatói öntevékeny csoportok is, melyek a kö­ zösségi élet építését tűzték ki célul. Vélemé­ nyem szerint szükség lenne némileg nagyobb hallgatói szabadságra, no nem a tanulmányok, hanem az önszerveződés terén. Az egyetem talán hagyhamá, hogy a hallgatók megszervez­ zék magukat, sőt, támogathatná is őket, amennyiben kitűzött céljaik egybeesnek a Pázmány megálmodott szellemiségével. A meglévő és egyelőre elvett hallgatói jogokkal persze meg is kellene tanulni megfelelően él­ ni, megelőzve a múltban néhányszor valóban előfordult rossz szájízű eseteket. Mivel a hallgató nem hozhat súlyos döntése­ ket, felelőssége is korlátozott. Ezért én úgy te­ kintek minden hallgatói szervet, legyen az a HŐK, vagy az ítélet, vagy bármi más, mint jó felkészülést az igazi erőpróbákra. Ezért is elszomorító, hogy manapság mennyi­ re kevés hallgatót érdekelnek az egyetemi köz­ ügyek. Mondhatni teljes az érdektelenség, és ezért nagy kár, hiszen egyrészt szükség lenne valóban aktív, hadra fogható, és nem elsősor­ ban szerepelni vágyó emberekre, másfelől az, aki ebben a munkában részt vesz, szintén ren­ geteget tanulhat, tehát mindenkinek csak hasznára válhat az „extra” vállalás. Az évrőlévre növekvő érdektelenségnek persze meg­ vannak az okai, de azok elemzése hosszabb terjedelmet venne igénybe. — Szerinted milyen is ma a Pázmány? — Túlzás nélkül mondható, hogy történelmi esemény volt annak idején az egyetem, a kar elindulása. Gondoljunk csak bele, tizenegynéhány évvel ezelőtt egyszerűen elképzel­ hetetlen lett volna egy katolikus egyetem működése. Mi tiszta lappal indulhattunk, an­ nak minden előnyével és hátrányával. Éppen ezért örömmel jöttem ide 1996-ban, tudato­ san a Pázmányt választva, mert hittem abban, hogy itt megvalósulhat egy másfajta, ugyan­ olyan hatékony, vagy még hatékonyabb, még­ is emberközelibb, értékközpontúbb oktatás és - ez nagyon fontos - nevelés. Igen, azt hi­ szem, a gimnáziumból frissen kikerült hall­ gatókat nevelni is kell. Megtartva az egyetemi rendszer liberalizmusát, azon felülemelked­ ve, előadásokon, szemináriumokon, oktatá­ son kívüli programok során kell felmutatni a hallgatók felé egyfajta - természetesen itt, a Pázmányon katolikus, keresztény - világké­ pet, világnézetet, mást, többet nyújtani nekik, mint amit az állami egyetemek hallgatói kap­ nak. Persze ennek sikeréhez elengedhetetlen feltétel, hogy mindez találkozzon a hallgatók befogadókészségével. — Mi valósult meg mindebből véleményed sze­ rint? — Mint az előbb említettem, hatalmas diadal, és óriási erőfeszítésbe tellett, hogy a kar ma már hiánytalanul működik, színvonalában fel­ veszi a versenyt az ország bármelyik egyete­ mével, amit a már végzett hallgatók elhelyez­ kedése és teljesítménye bizonyít a legjobban. Ezért hálásak lehetünk mindenkinek, aki eb­ ben az építésben részt vett. De azt gondolom, nem szabad itt megállni. Tovább kell folytatni a munkát. Ma már állnak a falak, mindenünk megvan, ami egy egyetem működéséhez elen­ gedhetetlenül szükséges, így hát talán már egy kicsit többet lehet foglalkozni az előbbiekben már említett, „lelki építéssel” is. Továbbra is hiszek abban, hogy a Pázmány sokra, másra hivatott, mint a többi egyetem vagy jogi kar. Olyan intézménynek kell lennie, amely éven­ te százszámra bocsátja ki magából az egészsé­ ges lelkületű, érzületű, emellett hivatásukban is elsőrangú színvonalat képviselő leendő ér­ telmiségi, jogászi elitréteget. Akik pontosan tisztában vannak felelősségük súlyával, tudják, milyen nehéz feladat előtt állnak az életben, de képesek felvállalni munkájuk és mindennapi életük során a már megszerzett értékeiket. Akik mentesek tudtak maradni minden káros, lélekpusztító befolyástól, többek között azért is, mert az egyetem védőszárnyai megóvták őket. Akiket nem kizárólag az anyagi jólét el­ érése vezérel, hanem akarnak, és képesek is tenni azért a közösségért, amelyben élnek. Ám ennek eléréséig, és az előbb említett célok megvalósulásáig még igen hosszú út vezet. — Egy mostani Pázmányos hallgató hogyan felelhet meg e magasztos elképzeléseknek? — Ami szabadidőnk a véget nem érő mulato­ zások és az évi kétszeri vizsgaidőszakbéli totá­ lis pánik után marad, azt önmagunk felépíté­ sére kell fordítani. Az ember egyénisége, ér­ deklődése többnyire az egyetemen alakul ki igazán. Ezért kell mindenre odafigyelni, utá­ nanézni a dolgoknak, részt venni az egyetemi közéletben, és főleg rengeteget beszélgetni, vi­ tázni. A legfontosabb, hogy barátokat szerez­ zünk. A barátokkal eltöltött számtalan este, lé­ lekemelő beszélgetés, vagy néha akár tettlegességig fajuló vita építi legjobban az ember egyé­ niségét. Ahogy azt Sólyom László professzor úr is elmondta éppen az ítélet hasábjain, élni kell azzal a szabadsággal, ami az egyetemi évek sajátja, és ami soha többé nem jön vissza. Ke­ vesen tudják hallgató korukban eldönteni, a jog mely területe is érdekli őket igazán, de ezt a döntést talán ráér később is meghozni. Azt hiszem, az lehet a mindenki számára elérendő cél, hogy mire az öt év eltelik, rendelkezzen szilárd nézőponttal, saját válaszokkal a legalap­ vetőbb kérdésekre, találja meg úgymond a he­ lyét a világban, legalábbis tudja, hová akar majd egyszer tartozni. — Végezetül mesélj el egy vicces epizódot a szerkesztőség életéből! — Számomra a leginkább tréfás történet az a „vihar” volt, ami a tavalyi második szá­ munk megjelenése után tört ki, amelyben megírtam egy rövid történetet, mely ELTÉs barátaimmal esett meg. Ebben szót ejtet­ tem arról a botrányos esetről, amikor is né­ hány héten belül ugyanaz a személy vezette a „Vörös Október Klub” és a „Hungária Igazságáért Mozgalom” soros gyűlését is. A megjelenés után néhány nappal telefonhívás érkezett a Baloldali Ifjúsági Tömörülés ve­ zetőjétől (ők üzemeltetik az egyik előbb em­ lített klubot), aki felháborodva sajtóperrel, kártérítési perrel, és ki tudja még, mi min­ dennel fenyegetett meg. Hozzátette, hogy jogi osztályuk már dolgozik az „ügyön”. Először elcsodálkoztam, hogyan kerülhetett a kezébe az ítélet, majd büszkeség öntött el, látván, milyen széles körben olvassák lapun­ kat. Ha már megtörtént ez az árulkodó inci­ dens, miért nem lehet elismerni az igazsá­ got? Jellemző módon ezután persze semmi nem történt. Végezetül hadd fejezzem ki abbéli örömömet, hogy az ítélet „megérte,5’ az ötvenedik lapszá­ mot. Reménykedem abban, hogy mindig akad majd, aki az újság készítését felvállalja, mert én ezt nagyon fontos feladatnak tartom. Minden magára valamit is adó egyetemnek kell, hogy legyen egy színvonalas hallgatói lapja. SZAMOS MÁRTON ,A szeretet abban áll, hogy akit szeretünk, annak jót kívánunk; örülünk javain; bánkódunk és szomorkodunk ellenkező dolgain. Mert noha a szeretetből sok jótétemények és kedves nyájaskodások származnak; de a szeretet természetes mivolta nem ezekben áll, hanem hogy annak jót akarunk, akit szeretünk.” (Pázmány Péter) tizenkilencedik oldal �Jogászélet — régen és most V^4^s>Wlk^^^S^^5?W ,1' )ÍIÍ^I!^SIE^SÉ^^S^V Előadás alatt. i-t. ■ÍÍÍ 3?’ !•'* ’ 1' I, I 1 b?r^' Tapogatódzások a t'i '''-!?í- családi jog terén. ^•l\ y V (f’Í' R "fii í'.l á f •' r*' -•rx* í>. fifiM Kezd belemélyedni a váltójogba. ,*a.'A>iwV3\ 4 jC®' ■W ttó'l IL R oy/ níL t If: ?» lib Hl? n' 11. rl t (Ili '•ih 7!h !f ’ í A V \j / "ál 'K H'Ii: <i, .? Wb ' t<l- ■"'^y^j^ llWM|Wtrf»-,.i [i. ‘í; ,L «1 , I • !. '1 X^d Csakhamar megismerke­ dik a zálogjoggal is. lll 1, .'4^ — Látod, pajtás, ez itt jó Forrástanulmány lenne a doktori dissertatiómhoz. j cW / ? — Hát miről akarsz dis-^ > sertálni ? — fi. személyes kerese­ tekről. < i r Sőt — horrible dictu I — olyan is akad köztük, a ki — tanul. A Magyar Figaró című lapból, Linek Lajos rajza � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 5. szám 2002. szeptember 1. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. szeptember 1. Date Created Date of creation of the resource. 2002 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1690kb+5664kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_5_20020901 Relation A related resource T00046 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_5_20020901 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/1eac6db4b4a0d9dc4e5732b060d1b6b5.jpg c324797b1e9bb901c96a6fb630e7df10 https://omeka.ppke.hu/files/original/8764c60681fb6683311e671dd91109b5.pdf cdf231d6d75b7651a608015fdb7a97e2 PDF Text Text PPKH ÍMM: V 4 ZC>OZO5‘.t K évfolyam, 4. szám e-mail: itelet01@jiotmail.com honlap: wyvw.extra.hu/itelet 2002. május 17. �„Addig volt az Istennek aldasa rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Éljen a kerékpár, IMPRESSZUM Felelős kiadó: éljen a kerékpártároló! Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor, intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: P n c *7 Aí* K A c 'y • Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) Helyettes főszerkesztő: Koltay András A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa (sport), Bálint György Rudolf (kultúra) Németh Adám (egyház). Szabó Zoltán (hírek). Szabó Viktor (interjú), Szamos Márton (két perc) Munkatársak: Zsellér Máté, Miháltz András Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1200 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. TARTALOM Azon a bizonyos áprilisi napon Hírek Dr. Farkas Péter, személyesen Hát, választottunk A magyar jogalkotás leghorrorisztikusabb megnyilvánulásai (4) Országos Perbeszédverseny Kari TDK Egy (kampány) csendes jogászbál Vendégünk volt az ELSA-Lausanne Miért hagyjuk, hogy így legyen? Hungaroring - egy kicsit másképp Vedd és olvasd! Moziles Két perc Nem vérre megy Subkégel Irodalmi s(ar)okkk Itt a nyár! Pázmányos sporttáborok !!! e-mail cím: itelet01@hotmail.com második oldal 3 3 4 6 7 8 9 10 12 13 13 14 15 16 16 17 18 19 Nem kell tovább várni, itt a tavasz, végre visszatért felhők mögötti száműzetéséből a Nap, vége a téli depressziónak. A verőfényes idő­ ben joghallgatók árasztották el az Egyetem udvarát, miközben a földszinti előadókban és gyakorlókban már nem is lehet széket ta­ lálni. Micsoda élet zajlik a gesztenyefa árnyékában, micsoda gondo­ latok, bölcsességek, tisztára, mint egykor az ókori görögök a ligetek­ ben! Van, aki nem társalog, inkább elmerül a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogában. Vitathatatlan tény, a nyár beköszönte mind­ annyiunkat rádöbbent: „Hurrá, vizsgázhatunk! Hátrébb, a Tanulmányi Osztály irodái mögött, kissé eldugottan állnak a kerékpártárolók. Biciklit azonban mégsem látni. Vajon mi lehet ennek az oka? Hisz látszólag minden akadály elhárult: hosszas huzavona után sikerült rendeltetési helyére juttatni e vasszerkezete­ ket, elolvadt a hó, és mégis... Mi lehet az oka, hogy hallgatóink nem pattannak nyeregbe és te­ kernek be egészen szeretett műintézményükig? „Jogász egy kerék­ páron? Hogy festene már?” - kérdik erre lustitia papnövendékei. Összhangban a jogászinduló szövegével: „mert a jogász délig alszik, egyetemre nem jár...” Ennél azonban mélyebb gyökerű problémá­ ról van szó. Elsőre a kerékpározás népszerűsítése szinte mindenki­ ből pozitív reakciókat vált ki. Egészséges testmozgás, kalandos bi­ ciklitúrák, levegő tisztaságának megőrzése, véges energiahordozó­ ink kimerülésének fenyegető veszélye stb. A kérdés csupán az, hogy hol. Mert ha az úttesten, akkor az mérhe­ tetlen izgalmat jelent mind a kerékpáros, mind az autós számára. Külö­ nösen, ha olyan kerékpárosokkal találkozunk, mint amilyenekhez ne­ kem is volt szerencsém legutóbb: egymás mögött haladtak az út jobb szélén, amint észlelték, hogy autó közeledik, egymás mellé zárkóztak, elfoglalva az egész sávot, és mondanom sem kell záróvonal volt felfestve... De ne számítson túl nagy elismerésre az sem, aki a járdán a gya­ logosok között szlalomozva szeretne eljutni a Szentkirályi utcába, népharagra annál inkább. Kézenfekvőnek látszik: Építsünk bicikli utakat! Igen ám, de miből? Az autótulajdonosokjoggal háborodnak föl, ha belőlük akarják kisajtolni ennek fedezetét, hisz fizetik a súly­ adót, az amúgy sem olcsó üzemanyag árába beépített útalapot, az autópálya díjat, parkolási dijat lassan mindenütt. A kerékpározás még oly magasztos kérdése, úgy látszik, ma még - ahogy ezt mostanság állandóan szajkózzák - kettéosztja a társadal­ mat. Addig pedig... üresen állnak biciklitárolóink! Mándics Botod (főszerkesztő) Az ítélet történetében kiemelkedő jelentőséggel bír majd a következő lapszám (W5). Hogy miért, hadd maradjon egyelő­ re meglepetés. Mindenesetre, már most szeretnénk Nyájas „ Olvasóink eddigi hűségét e szerény módon megjutalmazni. honlap: www.extra.hu/itelet �Azon a bizonyos áprilisi napon Sikeres pázmányos szereplés az Országos Büntetójogi Perbeszédversenyen 1330. április 17-én, azon a bizonyos áprilisi napon. Károly Róbert Visegrádon, a királyi pa­ lotában, „midőn húsvét napján ebédhöz ült volna mind feleségével, gyermekeivel, egyik szolgája, Felícián nevű, az asztalhoz szolgál­ ván, kirántá dákosát...” (Heltai Gáspár). A merénylet eredménye: Erzsébet királyné el­ veszítette jobb kezének négy ujját. 2002. április 19-én, azon a bizonyos áprilisi napon, Budapesten, a Szentkirályi utca 28. szám alatt, a Büntetőeljárásjogi Tanszék ren­ dezésében megkezdődött az Országos Bünte­ tőjogi Perbeszédverseny döntője. A hét ma­ gyar jogi karról érkezett tizennégy versenyző páronként előadta perbeszédét, polemizálva egymással a hatszázhetvenkét évvel ezelőtti jogeseten - a hatályos magyar büntetőjogi ren­ delkezések alapján. Az ezúttal tárgyalóteremként funkcionáló Díszteremben a talárba bújt joghallgatók szám­ ba vették a bizonyítékokat (félméteres penge­ hosszúságú, kétélű kard, véres királynői palást, főurak vallomásai, stb.), hogy azok segítségével minősítsék a már több, mint kilenc hónapja előzetesen fogva tartott Zách Felícián tettét, amit állítása szerint a királynő öccse által Klára lánya becsületében okozott sérelem motivált. Valóban ki akarta oltani királya életét? Előre ki­ tervelte-e tettét? Bizonyítást nyert-e Kázmér herceg erőszaktevése? A király iránti hűség meg­ szegésével szemben méltányolható-e a család iránti hűség? Az ügyészi oldalon fellépők a kirá­ lyi méltóság, mint hivatalos személy elleni em­ berölés kísérletére helyezték a hangsúlyt, míg a védők a súlyos testi sértést választották kiinduló­ pontként. A modem köntösbe öltöztetett jog­ esettel kapcsolatban előterjesztett indítványok értelmi és érzelmi érvei tanulságos és szórakoz­ tató perceket nyújtottak a hallgatóságnak. A zsűri elnöke, Dr. Szeder Gyula, a Legfőbb Ügyészség főosztályvezető ügyésze szerint né­ melyik versenyzőnek „mintha sokéves gyakor­ lati tapasztalata lett volna”. Elismerő szavakkal méltatta a résztvevők jogi felkészültségét, hatá­ rozott fellépését, színészi hajlamát. Utóbbival kapcsolatban Dr. Bánáti János, a Magyar Ügy­ védi Kamara elnöke arra bíztatott, hogy majdan a tárgyalóteremben még ennél is jobban hasz­ nálják ki a meggyőzés érzelmi eszközeit. Az Egyetemünket képviselő páros közül Petia Csaba védőbeszédével második helye­ zést ért el, míg Bézsenyi Balázs vádbeszédét a zsűri a Legfőbb Ügyész által felajánlott különdíjjal jutalmazta. Az eredményhirdetés után, még a versenyt alig fél órával követő bombariadó előtt sikerült beszélgemem velük. Hírek Magyar Egyetemi és Főiskolás Bajnokságot vtuásban Számítottatok ehhez fogható jogesetre? B.B.: A korábbi évek gyakorlatához hasonlóan mindenki napjainkból származó példára számí­ tott. Olyanra, amely már előfordult a bírósági gyakorlatban, tehát van megoldása. Ehhez képest meglepetésként ért, hogy egy történelmi példát kellett a mai joganyag alapján feldolgozni. PCS.: Az eset történelmisége mindenkit meg­ lepett, de amikor ezen sikerült felülemelked­ ni, olyan jogesettel kerültünk szembe, amelyik tág mozgásteret biztosított, védő és ügyész számára egyaránt. Mennyi időt töltöttetek a felkészüléssel? Mi­ lyen segédanyagot vettetek igénybe? B.B: Tegnap, csütörtökön három órakor kaptuk meg a versenyfeladatot, és péntek reggel kilenc óráig, a verseny kezdetéig állt rendelkezésre a felkészülési idő. Minden résztvevő először a tár­ sával próbálta megbeszélni az esetet, az általános tapasztalatokat levonni: melyik a helyes irány, amerre el lehetne indulni. Ezért tárgyi tévedé­ sek nem nagyon fordultak elő. Sokkal inkább kellett a körülményeket, a bizonyítékokat mér­ legelni. Vilamivel kevesebb alvással tehát tegnap délutántól ma reggelig, szerintem, mindenki a lehető legjobban fel tudott készülni. Újabb Pázmányos siker A Vili. Országos Felsőoktatási Környe­ zettudományi Diákkonferencián Ka­ runk hallgatói óriási sikert arattak. Stágel Bence, V évfolyam nappali tago­ zatos hallgató első helyezést ért el, Goda Tamás, Süveges Antal és Zakar Gergely pedig különdíjat kapott pályamunkájá­ ért. Szívből gratulál eredményükhöz az ítélet szerkesztősége. beszéd elkészítéséhez vezető úton icipici se­ gítséget kaptunk Dr. Tóth Mihálytól, aki ki­ tűzte az útjelző zászlókat, anélkül, hogy magát az esetet helyettünk megoldotta volna. Ezt megelőzően szisztematikus felkészítésen vet­ tünk részt, korábbi perbeszédeket kaptunk, szerkezetüket vizsgáltuk. E mellett elolvastam Szitás Benedek: A védőbeszéd című könyvét. A díjakon kívül milyen plusz élményt nyúj­ tott számotokra a megmérettetés? P.CS: Számomra egyáltalán nem a díj volt a motivációs erő, hanem az a lehetőség, hogy ki­ állhatok, szerepelhetek, és előadásomat a jogi szakma ismert képviselői fogják elbírálni. Amennyiben pozitív értékelést adnak mun­ kámról, az a jövőben jó fényt vethet a karrie­ remre, valami pluszt bele tudok írni az önélet­ rajzomba, ami csak egy üres lapként fekszik majd valamelyik cég H.R-es munkatársa előtt. B.B: Annak megkoronázása ez, amit az öt év folyamán itt megtanultam. Aki bejárt előadá­ sokra, figyelte a tanárok gondolatmenetét, gesztusait, nagyon sok tapasztalatot szerezhe­ tett. Annak ellenére, hogy nem tárgyalóter­ mekbe jártam elsődlegesen, úgy vélem, jó is­ meretanyagot szereztem, amelyek alapján ki­ próbálhattam: milyen érzés szerepelni bírósá­ gi perbeszéd-szimuláción. PCS: Mindketten szeretnénk köszönetét mondani azoknak, akik a verseny megszerve­ zésében és színvonalas lebonyolításában részt vettek, valamint hallgatótársainknak, akik megtisztelték a versenyt és minket azzal, hogy eljöttek, meghallgatták a beszédeket, és mind szereplésünk előtt, mind az után támogatást nyújtottak nekünk. Gratulálok a ragyogó eredményhez! SZAMOS MÁRTON Tőr A Testnevelési Csoportunk 2002. már­ cius 24-én nagy sikerrel rendezte meg egyetemünk karok közötti labdarúgó baj­ nokságát ás a Pázmány sport napot. A lab­ darúgó bynokságon karunkról közel 200 hallgató, egyetemünkről összesen 340 hallgató vett részt. A hagyományos tanár­ diák labdarúgó bajnokságot szinten a sportnap keretein belül rendeztek meg. Nagy örömünkre a JÁK csapata nyerte a Egyéni: III. Kenese Attila (III. évf) 10. Mórotz Gábor (1. évf) 13. Kapronyi Ferenc (V évf) Csapat: III. Kapronyi Ferenc (V évf) Kenese Attila (III. évf) Mórotz Gábor (1. évf) Az ítélet szerkesztősége elnézést kér a szervezőktől és résztvevőktől, amiért elő­ ző számunkban nem számoltunk be er­ ről az eseményről. y A Tanulmányi Osztály köszö\ netet mond mindazoknak a hallgatók­ nak, akik közreműködtek a felvételi V írásbeli lebonyolításában. PCS.: Ehhez annyit tennék hozzá, hogy a per­ Az idén is megrendezték a Magyar Egyetemi és Főiskolás Bajnokságot vívásban. A részt­ vevő tizenhét intézmény közül összesítés­ ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a nyolcadik helyen végzett. Az eredmények: Női tőr Egyéni: 1. Baittrok Borbála (11. évi) karok közötti labdarúgó bajnokságot. harmadik oldal �ki .jA» 4ig‘ í I ’ ^5'- Dr. Farkas Péter, személyesen — Mikor, s minek hatására kezdett el ko­ molyabban foglalkozni a környezetjoggal, és a környezetvédelemmel? ményi anyagot. A baj az, hogy az alapta­ pasztalat szerint az igazán komoly abszo­ lút szennyezést adó nagyhatalmak ezt az egyezményt nem tartják be. Ekkora szennyeződés mellett hiába járna el pél­ dásan egy kisebb állam, mint például Ma­ gyarország. Csak a csalódottságomnak tu­ — Környezetvédelemmel kezdtem el előbb foglalkozni. Földrajz, biológia, geo­ lógia szakon végeztem eredetileg. Első­ ként a Földrajztudomány Kutatóban, majd a Földtani Intézetben dolgoztam, és előbb-utóbb rájöttem arra, hogy a szakte­ rületeim olyanok, amiknek a környezet­ védelemben való megjelenése a földrajz­ nak, a biológiának, és a geológiának egy­ szerűen kényszerű követelménye. A tár­ sadalomtudománnyal pedig azért kezd­ tem el foglalkozni, mert a környezetvéde­ lemhez nem elég például csak a biológia, hanem szükséges politológiai, jogi, szoci­ ológiai, és etikai látásmód is. Ezt felismer­ ve kezdtem el módszeresen tanulni kü­ lönböző egyetemi szakterületeken, s ami­ kor én azt mondom, hogy humánökoló­ gia, akkor éppen ezt a komplex látásmó­ dot képviselem. Tehát ma már nem létez­ het környezetügy a jog, a társadalomis­ meretek, - vagy az etika nélkül. Ehhez pe­ dig az igazi ösztönzést az adta, hogy ’90ben megpályáztam a Parlament Környe­ zetvédelmi Bizottságának szakmai titkári állását, ahol már intenzíven kellett alkal­ maznom a jogot. Később pedig a Környe­ zetvédelmi Minisztériumban helyezked­ tem el, ahol intenzív környezeti jogalkotó munka folyt, illetve a környezetvédelmi szakmai feladatokért felelős helyettes ál­ lamtitkár voltam rövid ideig. — Az 1992-es Rio de Janero-i Környezet­ védelmi Konferencia Eghajlatváltozási Keretegyezményét nagyon kevés ország tartja be. Válóban képesek az államok mindent alárendelni gazdasági fejlődésük, szintjük fenntartása érdekében? dok hangot adni, hiszen tapasztalataim alapján a fogyasztói társadalomszemlélet talán még a nyugatinál is jobban hódít Magyarországon. Ezért a környezetvéde­ lemnek a szempontrendszere itt kitolódik a távoli jövőbe az emberek szemléletében, és nincs is olyan súlya, mint amilyennel egyébként rendelkeznie kellene. Meg kell mondanom, hogy ez a tudat a kormány­ politikai szinten sincs meg sokszor. — Melyek a szakember számára a legfon­ képesek lesznek a nemzetek megérteni, és orvosolni. A hazajövetel után keserű csa­ lódás ért, mert hamarosan bebizonyoso­ dott, hogy a nemzetek közti megállapodá­ sok csupán papíron léteznek. Ezt követő­ en kormánybiztosnak kívántak kinevezni, a feladatom az lett volna, hogy a különbö­ ző szaktárcáknál a fenntartható fejlődés elveinek szempontjait ellenőrizzem. Te­ hát helyettes államtitkári beosztásban kormánybiztosként a XXI. századi kör­ nyezetvédelmi témáért feleljek az akkori Antall- kormányon belül. Azonban látha­ tó volt az első pillanattól kezdve, hogy eb­ ben a munkában bizony a többi tárca nem lesz partner. Ezért velük együttműködni nem nagyon lehetett, ekkor lemondtam. Úgy éreztem, hogy nincs fogadókészség a munkámra. A Riói Konferencián hozott Éghajlatváltozási Keretegyezményben — Nekem módom volt ennek a környe­ zetvédelmi világkonferenciának az előké­ szítésében is részt vennem, és a Magyar­ országról készült jelentés megfogalmazá­ megfogalmazottakkal kapcsolatban az a döbbenetes, hogy az abban foglaltakat nem nemzeti, s nem nemzetközi, hanem helyi szinteken értették meg. Kecskemét­ től Csömörig egy sor település elkészítet­ te ezt a helyi környezetvédelmi anyagot. Ez talán az alulról építkező környezetvé­ delem lehetőségét hordozza. A Riói Kon­ sáért is felelős voltam. Volt egy óriási él­ ményem, mégpedig az, hogy mi, a konfe­ rencia résztvevői nagy reményeket fűz­ tünk ahhoz, hogy a globális problémákat ferencia után később a Kiotói egyezmény bontotta volna le az államokra, a már vég­ rehajtási kötelezettséggel járó globális fel­ melegedéssel kapcsolatos éghajlati egyez- negyedik oldal tosabb környezetvédelmi problémák? — Én azt gondolom, hogy önmagukban nem értelmezhetőek ezek a gondok. Glo­ bális szinten a tudósok felállítottak egy fontossági sorrendet. Manapság a biodiverzitás kérdésével, a globális felme­ legedéssel, s a szegény országokon belüli túlnépesedés problémájával érdemes ki­ emelten foglalkozni. Magyarországon ez úgy néz ki, hogy a hazai környezeti tőke megőrzése érdekében a biodiverzitásért elég sokat teszünk, ezért a természetvéde­ lem az egyetlen szegmens, amellyel én szubjektíve elégedett vagyok. A túlnépese­ déssel szembehatóan nálunk pont a népes­ ségcsökkenés és az elöregedés a probléma. Végső soron, ha „összerakom” a folyama­ tokat, akkor velünk kapcsolatban három témát említenék meg: a levegőtisztaságot, a közlekedéssel összefüggésben a hulladékgazdálkodást, és a víztisztaság védelmét. Ezek jelenleg a problémás területek Ezek az egészből nem ragadhatóak ki, a lé­ nyeg az értékrenden van. A jogi szabályo­ zás mellett a legfontosabb kérdés ma a kör­ nyezetvédelemben nemcsak a szabályok, akciók végrehajtása, hanem a tudatformá­ lás, és az értékrend helyes irányban történő átalakítása. Nagyon komoly vészharango­ kat kongat az ENSZ is ma már, s ha a �1 I! iff. 2002-es Johannesburgi Világkonferencián nem születik valami féle áttörés, akkor 30-40 éven belül összeomolhat a földi fenntartórendszerek jelentős része. Azt már csak én jósolom hozzá, hogy eddig a Földön, ha valami nehéz helyzet alakult ki, akkor az emberiség rossz válaszaként a há­ borúhoz nyúlt. Gondoljunk bele az egyre éleződő észak-déli ellentétbe - egyre keve­ sebb gazdag, egyre több szegény. Túl kell lépnünk a fogyasztói társadalom mítoszán, ezen a „Barbie”-tudaton. A „plázás” Buda­ pest szembehalad minden környezeti kul­ túrával és értékkel, ezért én az értékrendet, s az erkölcsi tudatformálást tartom a leg­ sürgetőbb feladatnak. S hozzátenném, hogy az itt felvetett problémákra egy he­ lyes megoldás létezik: a keresztény-erköl­ csi értékrend. — Mikorra válhat jelentős ökológiai gon­ dok forrásává a demográfiai robbanás? — Ezzel kapcsolatban nagyon ambivalens a véleményem, mert ma már számos helyen a világban nem a demográfiai robbanás az igazi veszély Már több mint 40 országban csökken a lakosság létszáma, vagy legalább­ is stagnál. Ez nemcsak az euro-atlanti fejlett régióra jellemző. Az igazi problémát abban látom, hogy túlnyomórészt a szegény or­ szágokra jellemző a robbanásszerű népes­ ségnövekedés. Ha a gazdasági trendekben nem áll be változás, ha a globalizáció így folytatódik, akkor egyre inkább nehezebb lesz ezekre az égető problémákra meg­ nyugtató megoldásokat hozni. Ezért nem önmagában a demográfiai robbanást tar­ tom az elsődleges problémának, - bár az igaz, hogy véges a Föld eltartó képessége, hanem azt, hogy ez állandóan a szegény­ séghez kapcsolódik. A Földön egyszerre kell a békét, a társadalmi igazságosságot, és a környezetvédelmet összhangba hozni egymással! Riónak pont az volt az igazi üzenete, hogy nem szektorális környezet­ védelem kell, hanem egyszerre kell a társa­ dalmi igazságosságot, és a környezeti szem­ pontokat érvényesíteni. — Mikorra válhat tényleges globális prob­ lémává a természeti források kimerülése? — Ha ezt olyan szempontból nézem, hogy lesz-e jövő energia forrása, akkor én még bizakodó is lehetek. Egyre több a tiszta „energia” megoldási mód. A Riói Konfe­ rencia technológiai struktúraváltást hang­ súlyozott, tehát, hogy az energiafaló struk­ túrákat csökkentsük, s ne újabb atomerő­ művekben gondolkodjunk, hanem első­ sorban környezetbarátabb technológiák­ ban. Míg a nyugati országok az olajválság után képesek voltak a technikai váltásra, addig mi az elavult ipari technológiánkkal .beleragadtunk” a régi szakosított tömeg­ termelésbe. Ezeknek az iparágaknak nincs jövőjük. Ma pedig a megnövekedett lakos­ sági energiafogyasztási növekmények mi­ att egyre inkább előtérbe kerül egy újabb atomerőmű építésének gondolata. Én ma­ gam nem vagyok híve egy újabb atomerő­ APAI K€TS€G€K lOl öt kell és műnek, azt hiszem, hogy sokkal fontosabb lenne végre megvalósítani az eddig elodá­ zott technológiai struktúraváltást. Ez az energiaigények egy részét fedezné, más­ részt pedig addigra már kialakulnának azok a lehetőségi körök, amelyek képesek lennének csökkenteni az energia vesztesé­ get. Ez a probléma a globális felmelegedés okaként végül is 30-40 éven belül itt lesz a nyakunkon. Míg van elegendő időnk, ad­ dig kellene cselekednünk. — Tudom, hogy kissé naiv a kérdés, de mégis felteszem: Hogyan lehetne meg­ szüntetni a további környezetszennyezést, vagy legalábbis ezt a folyamatot hatásosan lassítani? — Most nem globális szinten válaszolnék a kérdésre, hanem szűkebb hazánkat né­ zem. Egy olyan független és erős környe­ zetvédelmi tárcára lenne szükség, amely integráló jelleggel képes lenne az összes szakterületen a környezeti érdekeket ha­ tásosan érvényesíteni. Maga a fenntartha­ tó fejlődés elve sem jelent mást, mint a környezetvédelmi szempontok integrálá­ sát a gazdaságba, infrastrukturális fejlesz­ tésbe, oktatásba. Magyarországon a ter­ mészeti tőke még gazdag. A humántő­ kénk értéke is fontos. Egy új közgazdasá­ gi szemlélet, kell, hogy áthassa a magyar gazdaságot is, ennek az elméleti alapjai már lerakódtak. Tehát a természeti tőkét, és a humántőkét is integráló mutatókként kellene a gazdasági szférát kezelnünk. Ezt úgy is lefordíthatom, hogy a GDP helyett mondjuk az emberi erőforrás fejlesztési indexet kellene alkalmaznunk. A lakossá­ gi fogyasztási mítosszal szemben haladó, az utódnemzedékek érdekeit is figyelem­ be vevő gondolkodásmódot szeretnék. Itt a médiumok felelősségét nagyon hangsú­ lyoznám, amelyek egyelőre éppen ezzel ellentétes irányba próbálják meg a folya­ matokat generálni. Én nagy bizalommal nézek a magyar környezeti helyzet javulá­ sa elé, de ehhez a következő kormánynak egy sokkal erősebb döntési kompetenciá­ jú környezetvédelmi tárcát kellene létre­ hoznia. E tárca neve lehetne: Természeti Erőforrás Gazdálkodó Minisztérium. Emellett személyes életében mindenki sokat tehet a környezeti gondok enyhíté­ séért. Mindez a túl individuális társada­ lomban a helyi közösségeket is erősítené. SZABÓ VIKTOR ötödik oldal �ISHbJ íii Hát, választottunk... Nemcsak új Országgyűlést, hanem új Hallgatói Önkormányzatot is. Az idén nem jellemezték különféle botrányok, visszaélések a választást, mármint a HÖK-ét. Talán csak annyi, hogy majd egy hónapot késett a procedúra, mivel több évfolyamon lasszóval sem sikerült kellő számú indulót összeszedni, ezek szerint egyre kevésbé ígéretes perspektívát nyújt a HŐK képviselőség, ráadásül nehezen állt össze a választási bizottság is, immár vitathatatlan tény: «a Pázmányon a közömbösség az úr”. Erről árulkodnak a szomorú részvételi adatok is, úgy tűnik évről évre kevesebben járulnak az urnák elé, ha a Hallga­ tói Önkormányzatról van szó. Ahelyett, hogy most ennek okát kezdenénk boncolgatni, lássuk az eredményeket! A mandátumot nyert jelöltek nevét vas­ tag betűvel szedtük. I.évfolyam nappali tagozat: 1. UJfalussy Márk 2. Sipter Orsolya Ajnácska 3. Bathó Ferenc 4. Fehér Tamás 5. Idilkó Lilla 6. Selyem Tóth Sándor 7. Czudar Balázs 8. Szabó Krisztina Választásra jogosult: Választáson részt vett: 53 szavazat 41 szavazat 28 szavazat 24 szavazat 20 szavazat 13 szavazat 11 szavazat 9 szavazat 310 hallgató 99 fő (32%) I.évfolyam levelező tagozat 1. Gór Csaba 2. Jójárt Borbála Gyöngyi 3. Kollmann Gergely « 4 Választásra jogosult: Választáson részt vett: 55 szavazat 45 szavazat 35 szavazat 531 hallgató 77 fő (14,5%) II. évfolyam nappali tagozat 1. Ràdi Vilmos Gábor 2. Thuss Balázs 45 szavazat 28 szavazat (mivel a jelölt azóta sem iratkozott be, hallgatói jogviszony hiányában a mandátumot nem nyerhette el) 1 ; . 4 3. Ivanics István 25 szavazat Választásra jogosult: Választáson részt vett: 336 hallgató 54 fő (16%) IL évfolyam levelező tagozat Induló hiányában a választás nem került megrendezésre. III. évfolyam nappali tagozat 1. Ujfalussy Zsolt 2. Szilvássy György Péter 3. Somogyi Eszter 4. Molnár Dániel Választásra j ogosult: Választáson részt vett: 89 szavazat 64 szavazat 47 szavazat 44 szavazat 390 hallgató 119 fő (30,5%) III. évfolyam levelező tagozat 'Y Y I,«' hatodik oldal 1. Paál Gabriella 2. Petras Dieu Róbert 30 szavazat 10 szavazat Választásra jogosult Választáson részt vett: 349 hallgató 32 fő (9,1%) �IV évfolyam nappali tagozat 1. Rétvári Bence 2. Szabó Tibor 3. Somlai Attila 119 szavazat 111 szavazat 109 szavazat 11. § (5) Minden évfolyamon tagozaton­ ként minden századik beiratkozott hallga­ tó után egy képviselő választható. 18. § A választás érvényes, amennyi- ben Választásra jogosult: Választáson részt vett: 305 hallgató 151 fő (49,5%) IV évfolyam levelező tagozat 1. Lehótai Péter 54 szavazat Választásra jogosult: Választáson részt vett: 207 hallgató 55 fő (26,5%) A Választási Bizottság a HŐK Választmá­ nyának létszámát 17 főben állapítja meg. Tekintettel az induló jelöltek alacsony szá­ mára, továbbá az alacsony választási rész­ vételre, valamint a HŐK működőképessé­ gére, nem célszerű megismételni a válasz­ tást. A tapasztalat szerint, ismételt választá­ si forduló esetén is ugyanazokat a hallgató­ kat lehetne csupán rábírni a részvételre. Budapest, 2002. április 19. Bittsánszky Géza s.k. VB elnök Szamos Márton s.k. VB tag Tóthné Lukács Klára s.k. VB tag Részlet a Pázmány Péter Katolikus Egye­ tem Jog- és Államtudományi Kar Hallga­ tói Önkormányzatának Szervezeti- és Működési Szabályzatából: ...és a.) minden évfolyamon és tagoza­ ton legalább a képviselői helyekkel egyenlő számú jelöltre lehet szavazni. b.) a választáson évfolyamonként a jogosultak legalább 25%-a részt vett. 20. § Amennyiben a választáson az ar­ ra jogosultak kevesebb, mint 25%-a jele­ nik meg, a választást meg kell ismételni. Az az évfolyam, amely az 50% részvételi limitet nem érte el, minden 50 leadott szavazat után lesz jogosult választmányi tagra. A tagok választására vonatkozó to­ vábbi szabályok az érvényes választás sza­ bályaival megegyezők. A Hallgató Önkormányzat Választmánya május 2-án megtartotta alakuló ülését, és megválasztotta tisztségviselőit. Az elnöki posztot továbbra is Somlai Attila (IV/N), a gazdasági alelnökit Szabó Tibor (IV/N) tölti be. Nem történt változás az Ellenőr­ zési Bizottság élén sem, ennek elnöke ugyanis Rétvári Bence (IV/N) maradt. A mandátumuk megszűntével leköszönő ötödéves képviselők helyére három új alelnököt is választottak: Ujfalussy Zsoltot (III./N) tanulmányi-, Ivanics Istvánt (II./N) külügyi- és Gór Csabát (I./SZT) rendezvényi alelnökké. MÁNDICS BOTOND A magyar jogalkotás leghorrorisztikusabb megnyilvánulásai (4.) Mottó: „a szocialisták javítani akaiják a világot^ de csak rontani tudják mivel a szocializmus nem egyéb, mint egy em­ bercsinálta pótszer annak az űrnek a be­ töltésére, ahonnan 'az igazi keresztény erkölcsiség hiányzik^^ (Wass Albert, 1964) 1959. évi V törvény a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között Pekingben, 1959. évi május hó 6. napján aláírt barátsági és együttműködési szerződés törvénybé iktatásáról (A megerősítő okiratok kicserélése Bu­ dapesten, az 1959. évi november hó 2. napján megtörtént;) 1. § Az Országgyűlés a Magyar Nép­ köztársaság és a'Kínai Népköztársaság között Pekingben, 1959. évi május hó 6. napján aláírt barátsági és együttműkö­ dési szerződést az ország tön/ényei közé iktatja. 2. § Az 1. §-ban említett szerződés hite­ les magyar szövege a következő: »^BARÁTSÁGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERZŐDÉS A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉS A KÍNAI NÉPKÖZTÁR­ SASÁG KÖZÖTT” " A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Kínai Népköztársaság El­ nöke a nemzetköziség eszméjétől vezé­ reltetve, a szuverenitás kölcsönös tiszte­ letben tartása, az egymás belügyeibe va­ ló be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján szilárdítani és fejleszteni kívánja a Magyar Népköz­ társaság és a Kínai Népköztársaság bará­ ti, testvéri együttműködését. Eltökélt szándékuk, hogy minden erejükkel megvédik és erősítik a világ­ békét, minden lehető módon hozzájá­ rulnak Európa és Ázsia népei biztonsá­ gának megőrzéséhez. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a Kínai Népköztársaság Elnökének szilárd meggyőződése, hogy a két ország baráti együttműködésének erősítése és fejlesztése megfelel mind a magyar, mind a kínai nép érdekeinek, egyszersmind megfelel a világ vala­ mennyi népe érdekeinek is. hetedik oldal �Országos Perbeszédverseny I2QQ2. április 19./ A Tudomány Egyetemek Állam- és Jogtu­ Kamara elnöke és még egy ismert bűn­ vád-egy védőbeszéd/, -két harmadik he­ dományi Karainak bűnügyi tanszékei /ügyi védő. Az öt tagú zsűri zárt tanácsko­ lyezés /egy vád-egy védőbeszéd/. büntetőjog, -büntető eljárási jog/ az 1970zásban hozta meg döntését. A rendes díjakon felül a Legfőbb Ügyész es évek elejétől rendezÚr 50.000 Ft. különnek -karonként felvált­ díjat tűzött ki az H va, kétévente- büntető­ ügyész szerinti leg­ jogi tárgyú perbeszéd■ jobb vádbeszéd elis­ Vádbeszéd kategória versenyt. Az ezt meg­ merésére. Az Igazság­ előző Országos Perbe­ Gaider Bálint ELTE 40.000 Ft. Miniszter úgy szédverseny /2000-ben/ 1. 2. Dr Tucsekné Horváth Antónia Miskolc 30.000 Ft. 20.000-20.000 Ft. küMiskolcon volt. Tóth Muity Klára Pécs 20.000 Ft. löndíjat ajánlott fel Mihály Professzor Úr 3. Eredmények: ■ ■ M egy vád, illetőleg egy és én 2001 tavaszán, a A Legfőbb Ügyész különdíja Bűnügyi Oktatók Talál­ védőbeszéd díjazásá­ PPKE-JÁK kozóján /BOT/, Szege­ ra. Az Országos Ügy­ Bézsenyi Baláz.s 50.000 Ft. den jelentettük be, hogy védi Kamara 30.000 2002 tavaszán a Páz­ Miniszter különd^a Ft. különdíjat ajánlott mány Péter Katolikus Novotny Petra Szeged -, 20.000 Ft. fel a legjobban érvelő Egyetem Bűnügyi Tu­ védő díjazására. dományok Intézete vál­ Védőbeszéd kategória lalkozik az Országos A versenyre nem neve­ Perbeszédverseny meg­ zett be a Debreceni Jo­ 1. Skita Erika Szeged 40.000 Ft; rendezésére. gi Kar. A benevezettek Az a tény, hogy 2001 0 PPKE-JÁK Petia Csaba 30.000 Ft. közül egyetlen díjat tavaszán a Pázmány Jánoshalmi Gábor ELTE 20.000 Ft. sem szerzett meg a rendezte meg az Károli Gáspár Refor­ OTDK-t, 2002 tavaszán Az Országos Ügyvédi Kamara különdíja mátus Egyetem. Ka­ pedig az Országos Perrunk versenyzői közül beszédversenyt, mutat­ Pfeifer Tamás' Pécs 30.000 Ft. ja, egyetemünk elis­ Bézsenyi Balázs vád­ mertségét és érdemi beszédével a legmaga­ Igazságügyi Miniszter különdíja szerepvállalását. sabb összegű pénzdíjat Kovács Melinda Győr 20.000 Ft. Az Országos Perbeszerezte meg szédversenyeknek hala Legfőbb Ügyész gyományosan az az előzménye, hogy a Ka­ A legtöbb karról a versenyzőket egye­ különdíja/, Petia Csaba pedig védőbeszéd rok hónapokkal, vagy hetekkel korábban temi oktatók kísérték. A verseny népes kategóriában második lett. „házi” perbeszédversenyt rendeznek, még­ hallgatóság előtt a Pázmány Péter Katoli­ pedig két kategóriában: a vádbeszéd és a vé­ kus Egyetem dísztermében folyt. A hagyományok szerint a jogesetet a dőbeszéd kategóriájában. Hagyományosan A perbeszédeket a versenyzők talárban rendező kar bocsátja a versenyzők rendel­ a kétféle perbeszéd első helyezettéit, vagyis tartották. Mindenki ugyanazt a jogesetet kezésére, a mostani Országos Perbeszéd­ két főt neveznek be az Országos Perbeszédkapta, sorsolás alapján kialakított sorrend verseny jogesetét Tóth Mihály Professzor versenyre. szerint párosával /ügyész-védő/ jelentek Úr készítette. Az egyedülállóan szellemes Ebben az esztendőben az ország nyolc meg a zsűri, illetőleg a közönség előtt. jogeset: Zách Felicián főúr 1330. évi me­ jogi kara közül velünk együtt hét kar Minden versenyző 10-10 percet kapott a rénylete Károly Róbert magyar király el­ nyújtotta be a nevezését. Értelemszerűen perbeszéd elmondására. len. A feladatot a mai jog szerint kellett mind a hét kar két-két versenyzővel sze­ A versenyzők díjazására összesen tíz megoldani. ... repelt, így a versenyen összesen tizennégy hallgató vett részt. A versenyt pártatlan zsűri bírálta el. A zsűri elnöke a Legfőbb Ügyészség egyik főosztályvezetője volt, tagjai pedig a Legfelsőbb Bíróság két tanácselnök bírája, a Budapesti Ügyvédi nyolcadik oldal díj állt rendelkezésre. A tíz díjból hat dí­ jazásának összegét a karoktól, illetőleg a PPKE-JÁK dékánjától kértük. Budapest, 2002. április 22. A hat díj: -két első helyezés /egy vád-egy DR. BÉKÉS IMRE védőbeszéd/, -két második helyezés /egy egyetemi tanár �Kari TDK — 2002. április 29. — Szerző/Opponens 1. Bónis Péter Dolgozat címe Intézet/Tanszék Ossz. Jogtörténeti Intézet 117 Hely. L Környezeti og és Versenyiogi Tanszék 105 1. Jogtörténeti Intézet 103 11. Az utópiák lényeges kérdései és kritikája Dr.Péteri Zoltán néhány kiemelked m összehasonlítása alapján A véleménynyilvánítás szabadságának polgári Dr.Sólyom László jogi kérdései Jogbölcseleti Intézet 101 II. Magánjogi Intézet 98 II. Közösség és társadalmi kontroll Dr.H.Szilágyi István Jogbölcseleti Intézet 97 III. A könyvvizsgálat magánjogi vonatkozásai Dr.Jobbágyi Gábor Dr.Nagy Lajos Magánjogi Intézet 96 III. A házasság érvénytelenségének kérdései a kánonjog és a polgári jog összehasonlításában Dr.Lábady Tamás Magánjogi Intézet 95 III. A tulajdonszerzés korlátái, különös tekintettel Dr.Bagi István a külföldiek ingatlanszerzésére Magyarországon Az úi-Asszír Birodalom nemzetközi szerz dései Dr.Szabó Marcel Magánjogi Intézet 94 III. Nemzetközi Jogi Intézet 93 Kincstalálás a magyar jogban Dr.Horváth Attila Jogtörténeti Intézet 92 elektronikus dr. Lándhidi Péter Környezeti og és Versenyjogi Tanszék 91 Az igazság megállapításának eszközei és korlátozó feltételei a polgári perben Az Európai Unió b vítésének intézményi feltételei Az összehasonlító iogtudomány mint a iogtársadalom tudománya Regionális politika és területfejlesztés a csatlakozás fényében; A film jogok és a merchandising Dr.Gáspárdy László Magánjogi Intézet 89 Dr.Dienes-Oehm Egon Dr.Péteri Zoltán Nemzetközi Jogi Intézet Jogbölcseleti Intézet 89 Dr.Kilényi Géza Közjogi Intézet 87 Dr.Tattay Levente Magánjogi Intézet 85 Feltétlen alkalmazást kívánó normák a nemzetközi magánjog európai gyakorlatában Dr.Burián László Nemzetközi Jogi Intézet 85 Hulladékprobléma Lépések a szelektív hulladékgy ités irányába A gyógyszerek által okozott károkért való felel sség A szoftver iogi szabályozása Dr.Bándi Gyula Nagy György Dr.Lábady Tamás Környezet jog és Versenyjogi Tanszék Magánjogi Intézet 83 Dr.Tattay Levente Magánjogi Intézet 81 A nemzetközi vízjog és Magyarország Dr.Prehoffer Elemér Nemzetközi Jogi Intézet 81 Közjogi Intézet 81 Munkajogi Tanszék 77 Környezet jog és Versenyjogi Tanszék 68 Konzulens A ius commune kezdetei Európában Dr. Zlinszlcy János opponens: Váczi Zoltán 2. Tóth András opponens: Szántó Tibor 3. Tamás Csaba A távközlés szel<torspecifil<us szabályozásának Dr.Boytha Györgyné jellegzetességei a távbeszél szolgáltatási piac vonatlmzásában A modern kori japán jogfeji dés Dr.Szabó István opponens: Pálvölgyi Andrea 4. Molnár Olga Borbála opponens: Fekete Balázs 5. Wiedemann János opponens: Somogyi Áron 6. H s Hajnalka opponens: Matisz Márk 7. Brehóvszki Márta opponens: Nyéki Renáta 8. Harmat Anita opponens: Domány Katalin 9. Nagy Izabella opponens: Perlaki András 10. Palotás Csongor opponens: Kratochwill Éva 11. Tomasitz István opponens: Rétvári Bence 12. Polony Gergely opponens: dr. Lánchidi Péter 13. Forstóber Gábor opponens: Kádár Eszter 14. Traser Julianna Sára opponens: Syposs Csilla 15. Rostás! Szabó Csilla opponens: Kovács Luca 16. Christián László opponens: 17. Stefka Annamária Internet és versenyjog kereskedelem területén az opponens: Csapiáros Ágnes 18. Várady József opponens: Hete Norbert 19. Szarka Eszter opponens: Pécsi Zsolt 20. Káplár Orsolya Csilla opponens: Szilágyi Pál 21. Bolla Zsófia 88 82 opponens: dr. Dévényi Péter 22. Deák Bertold Szamos Márton opponens: Veres Dóra 23. Bíró Ágnes opponens: 24. Lantos Veronika opponens: Kádár Tibor 25. Szacsky Borbála opponens: Szepesi Kinga Dr. Landi Balázs s.k. Az Európai Uniós Pénzügyi Szabályozás Dr.Vasadi Éva megielenése a magyar bankrendszerben A munkavállalót terhel versenytilalmi Dr. Radnay József kötelezettség a munkajogban, a munkaviszony megsz nését követ en A környezetvédelem a és versenyjog Dr.Péter Judit kapcsolódási pontjai Dr. Tattay Levente s.k. Dr. Tarr György s.k. Dr. Jobbágyi Gábor s.k. * Feltételesen javasoljuk kilencedik oldal �Egy (kampány)csendes jogászbál Április 20-án, szombaton este került megrendezésre a Pázmány Pé­ ter Jogászbál. Az eseménynek a Váci úti Masped székház rendezvé­ nyi terme (Masped Events Hall) adott otthont. A szervezők célja egyrészt a Pázmányos ál­ lóvíz felkavarása, másrészt pedig egy ha­ gyomány feltámasztása volt, hisz utoljára három évvel ezelőtt lehettünk tanúi hason­ ló eseménynek a Pázmányon. Éppen ezért szomorú, hogy ilyen nagyfokú érdektelen­ ség övezte a jogászbált, ami végül családias légkörben ___ lasztások másnapi második for­ dulójára és a szerte az országban kitört kampánycsendre tekin­ tettel. Az oktatói gárdát Seereiner Imre, Kávássy Pál és Tóth Zoltán Tanár Urak képviselték. Elnézést kérek, ha valakiről megfeledkeztem. Az est fővédnöke Dávid Ibolya Igazságügyi Miniszter Asszony aki személyesen is megjelent, a bált Jobbágyi Gábor Úr, Professzor dékánhelyettes nyi­ totta meg, a cere­ móniamesteri fel­ adatokat pedig a Jeruzsálemi Szent Lázár Rend lovagjai láttákéi. Csak a miniszteri köszöntő maradt el, nyilván az országgyűlési vá- tizedik oldal A lovagrend asztali áldása után vacso­ rához kezdett a báli közönség. Mindenki megtalálhatta az ízlésének megfelelő konyhai remekművet. A Várkert Casino ■M jóvoltából lehetőség nyílt rulett és black jack játék folytatására, a győztesek két darab kétszemélyes vacsorára kaptak meghívást a kaszinóba. Azok számára, akik valami maradandót is szerettek volna hazavinni a bálból, meghívtak egy profi karikatúristát Késő este az Új Színház I A 'X színésznői adtak elő egy revüválogatást „A nő öccör' címmel. Nem kell félni, katolikus egyetemmel még összeegyeztethető stílus­ ban, nem úgy mint a pár évvel ezelőtti jogászbálon az emlékezetes Fábry- �show... A talpalávalót az egyetemen már nem ismeretlen Alpha Bánd szolgálta. Hajnali 1 óra magasságában feltűnően elnéptelenedett e nagy hagyományokkal rendelkező nemzetközi szállítmányozási társaság székháza. Hogy vajon mi állhat az alacsony érdeklődés mögött, azt egyelőre csak találgatjuk, a vizsgaidőszak közeled­ te, a választások, netán a jegyár, ami egyébként nem haladta meg a három év­ vel ezelőttit, vagy az erőtlen reklámkam­ pány? Nem tudhatjuk. Csak remélhetjük, hogy „a Pázmá­ nyon mégsem a közömbösség az Úr”, és >> hogy jövőre talán lesz folytatás, amin esetleg még Pázmányos hallgatók is részt vesznek, mert idén összesen hetet szá­ moltam. MÁNDICS BOTOND tizenegyedik oldal �Vendégünk volt az ELSA-Lausanne Április elején egy bilaterális cserekapcsolat (BSV-Bilateral Study Visit) keretében meglátogattak minket a lausanne-i egyetem joghallgatói. A gondos előkészületek során igyekeztünk minél több mindent felölelő és élvezhető programtervezetet készítem, ami minden előzetes várakozásunkat felülmúlva — sikerült. ■1 lilll ■ ■ Az ELSA tagjai Dékán Úrnál A városnézés során minket is elkáprázta­ tott régóta, ámde talán mégsem eléggé is­ mert nevezetességeink, mint a Széchenyi fürdő, az Opera, a Bazilika, Városliget, vagy a Várnegyed patinás szépsége. Erdekés kihívás volt számunkra az is, hogy előzetes felkészülés után többnyire mi magunk mutathattuk be gyönyörű fővá­ rosunkat idegen nyelven. Az egyhetes programba egy szentend­ rei hajókirándulás is belefért. A hétvégi hűvös idő ellenére jókedvünk továbbra is töretlen maradt, amihez talán egy kissé a forralt bor is hozzásegített. Múzeumláto­ gatás keretében megnéztük a — vélemé­ nyem szerint - európai színvonalú Terror Házát, ami nemcsak a mi számukra tarto­ gatott megdöbbentő tényeket, hanem külföldi barátainknak is, mert olyan dol­ gokat tudhattak meg az elmúlt évszázad magyar történelméről, ami-sajnos- a nyu­ gati világ embere számára többnyire is­ meretlen. Azt hiszem ez után még inkább megérlelődött bennük az a meggyőződés, hogy sokkal több dolog rejlik ebben az országban, mint amire számítottak. tizenkettedik oldal Persze külön figyelmet fordítottunk ar­ ra is, hogy külföldi kollégáinknak lehető­ ségük legyen betekinteni a magyar jogi kultúrába is. Látogatást tettünk a Legfel­ sőbb Bíróságon, ahol a sok érdekes infor­ mációval szolgáló idegenvezetés mellett kipróbálhatták a fogdát, illetve a Magyar Királyi Kúria idejében használatos bírói székbe is beülhettek. Egyetemünkön is körbekalauzoltuk őket, majd-nagy örö­ münkre- a Dékán úr is szívélyesen fogad­ ta a svájci delegációt. Az ELSA- Budapest elnökségével való találkozás során a szakmai eszmecsere bará­ ti diskurzusba torkollott, melynek során kedves vendégeink megkínáltak minket ab­ ból a méltán híres svájci bonbonból is... Nagy csodálkozással figyelték a választás el­ ső fordulójával járó izgalmainkat is- náluk, ugyanis ez a gyakorisága miatt korántsem ilyen nagy közéleti esemény-. Volt, akit még az urnához is elkísért svájci vendége. Az esti koncertek és bensőséges hangu­ latú beszélgetések mind-mind hozzájárul­ tak ahhoz, hogy olyan tartós barátságok kö­ tődtek, ahol már nem jelenthettek nehézsé­ get a nyelvi különbségek. Külön megörven­ deztettük őket azzal, hogy egy sportszerű bowling- mérkőzés során is összemérhette a két csapat az erejét. A nyolcfős magyar fo­ gadó csoport gyakran bővült ki érdeklődők­ kel, így barátaink valóban részesei lehettek az igazi magyar vendéglátásnak. Egy vacso­ ra során pedig kipróbálhatták a világhírű magyar konyhát is. A program nemcsak nekik nyújtott le­ hetőséget arra, hogy minket-magyarokatmegismeijenek, hanem nekünk is, hogy a hétköznapok zűrzavarában elhanyagolt ba­ rátainkat, kicsit jobban, kicsit máshogy is megismeijük. Ugyanezt a kellemes él­ ményt éltük át a budapesti kalauzolás so­ rán is, amikor is olykor-olykor lenyűgözve álltunk olyan épületek előtt, mint a Nem­ zeti Múzeum, vagy a Parlament, melyek mellett máskor észrevétlenül elrohanunk; fel sem mérve, hogy igazán lenne és van is mire büszkének lennünk... A búcsúzás fájdalmas pillanatában - a jóleső fáradtság érzése mellett- mindanynyiunk fejében az járt, hogy ebben az egy hétben, nemcsak svájci barátainknak, ha­ nem magunknak is a vártnál jóval több és gazdagabb felejthetetlen élményben lehe­ tett részünk. Biztosra veszem, hogy ez ugyanígy fog majd folytatódni október­ ben svájci viszontlátogatásunk alkalmával is, amikor is már ők kalauzolnak bennün­ ket végig szép hazájukban. Ezúton is szeretném megköszönni mindazok lelkes munkáját és részvételét, akik tevékenyen részt vettek a hét program­ jaiban és hozzájárultak ahhoz, hogy ők is, mi is élményekkel gazdagon térhettünk haza. Jelenleg több ország helyi szervezetei­ vel is folyamatban van hasonlójellegű bi­ laterális cserekapcsolat kiépítése, így töb­ bek között az ELSA-Brno, ELSA-Prága és ELSA- Nápoly hallgatóival is. További jó hír, hogy a külföldi gyakor­ nokcsere programokról is tudunk már az érdeklődőknek információkkal szolgálni. Ez ügyben felkereshetitek homepageünket az elsa-budapest. freeweb.hu címen, vagy bizalommal fordulhattok STEP (Students’ Exchange Programme) illeté­ keseinkhez; Valkó Lillához és hozzám. TAKÁCS ZITA �Miért hagyjuk, hogy így legyen? Több hallgatótól is hallottam azt a véle­ ményt, miszerint az Egyetemen bántó a személytelenség. Magam is így látom, sőt folyamatában szemlélve egyre növekszik a személytelenség. Mintha intézményünket az újabb és újabb évfolyamok hallgatói egy­ re inkább olyan automatának tekintenék, amelybe belépve és egy megadott technoló­ giai folyamaton végighaladva diplomássá válik a... Ki is? Az ember? De hiszen az ember társas lény, amely kisebb nagyobb közösség­ be ágyazottan kommunikál, ad és kap a kö­ zösségtől, jogai vannak a közösséggel szem­ ben, és felelősséggel tartozik a közösség iránt. Netán szimpátiát és unszimpátiát érez a közösség egyes tagjaival szemben. A kom­ munikáció, az adni és kapni, jogokkal élni és felelősséggel viselni, érezni nem asz au­ tomaták sajátja, nem is szólva a kölcsönös megbecsülésről! Persze a nagy létszámú évfolyamok, a Kar egésze nem hasonlíthatók egy kisközös­ séghez, azonban itt is megteremthetők, fenntarthatok az ilyen nagyközösséghez il­ lő, és elvárható, tartalommal megtölthető konvenciók, haladó hagyományok, például a köszönés. Ez utóbbi a legminimálisabb je­ le, kinyilvánítása az összetartozásnak. A hallgatók jelentős része egyáltalán nem, vagy nehezen, esetleg csak időszako­ san él ezzel. Az időszakok periódusosak: vizsgaidőszak előtt, alatt hirtelen megnő a velem köszönőviszonyban lévők száma! Az ilyenkor sem köszönök olyanok lehetnek, akik egyetlen előadásomra, vagy konzultáci­ ómra se jártak, így eleve nem lehetek szá­ mukra ismerős. A nehezen köszönőknek több válfaja is azonosítható: ■ akik várják, hogy előre köszönjek/hiába már csak azért is, mert minden igyekeze­ tem ellenére a több száz hallgatót csak idővel sikerül arcról azonosítanom /, ■ akik elnéznek felettem, ■ akik mereven földre szegezik szemüket. ■ akikben rémlik valami a konvenciókból, miszerint zsebre dugott kézzel nem il­ domos köszönni, viszont a köszönésért nem éri meg zsebükből kivenni a kezü­ ket, ■ akik válluk fölött hátranézve köszönnek /ők többnyire a járdát elfoglaló és társal­ gást folytatók közül kerülnek ki! ■ akik leereszkedően és foghegyről mor­ molnak vajh’ mit is? Persze a köszönés terén mutatkozó fogyaté­ kosság nem csupán az oktató-hallgató vonat­ kozásban jelentkeznek. Ugyanígy tetten ér­ hetők a hallgatók egymásközti viszonylatában is, legyenek azok azonos, vagy más évfolyam­ ok hallgatói. Pedig a már végzett hallgatóink a megmondhatói, hogy milyen sokat jelenthet, jelent a pályán segítségnyújtásban az ismert­ ség, az összetartozás, persze csak akkor, ha hajlandók vagyunk azt ápolni, fejleszteni. Vé­ gül is mindannyian egy hajóban evezünk! BITTSÁNSZKY GÉZA HUNGARORING - egy kicsit másképp 2002.04.20. A helyszín: Hungaroring, perzse­ lő nap, tavaszt meghazudtoló hőség. Forma 1es autó sehol, Palik Laci sehol, nincsenek né­ met drukkerek, s bájaikat mutogató hölgyek sem. Mégis miért van kint ilyen sok ember? Az ok: hagyományaihoz híven, idén is meg­ rendezésre került a Tavaszi Futófesztivál. Volt itt minden, ami egy futó „szemének, szájának ingere”; 42 km-es táv, 21 km-es táv ( melyet magam is sikeresen teljesítettem) ilL 1 kör a Hungaroringen táv (4 km). Ez egy olyan nap volt, amikor mindenki egyenlő, s mindenki egyvalamiért fut: önma­ gáért. Az akaratért, kitartásáért, a célért. Itt nem az számított, mennyi pénzed van, milyen kapcsolataid vannak, hanem itt minden rajtad múlt. És nem máson. Itt egyvalami számított: akarod-e és ha igen, végig tudod-e csinálni az általad kitűzött távot. Mi is volt az indító ok, amiért pennát fog­ tam kezembe, hogy mind azt mit tapasztaltam leírjam egyetemi lapunkba? Nem a feltűnésvágy vezérelt, egyáltalán nem. Szerintem az ember nem másért, ha­ nem önmagáért csinálja. Önmagát teszi pró­ bára önmagáért. Kíváncsi, mire lehet képes. Hiszen mindenki feltette már magában azt a kérdést: vajon mire vagyok képes? Egyrészt azért írtam e cikket, mert úgy érez­ tem, megérdemli az a sok ember, aki szombati tévézés, pihenés helyett eljött és lefutotta nem kis hőségben, esővel tarkított időjárásban az álta­ la kitűzött távot. Úgy éreztem, s érzem most is: kivétel nélkül tisztelem ezeket az embereket, mert valljuk be őszintén, kell némi lelki erő (nem kevés) hogy valaki teljesítse a távot. Ami­ kor forróság van, fáradsz, fáj a tüdőd, kicsit már szédülsz, és úgy érzed nincs már sok és véged van, szidod magad, minek is kellet idejönnöd, minek álltái egyáltalán neki. De amikor vége van, és a hányinger kerülget, mert teljesen kiszáradtál, fáradt vagy és fájnak a lábaid, de VEGE, úgy ér­ zed érdemes volt megcsinálni. Ebben a pillanat­ ban masnak érzed magad. Kicsit talán tóválasz­ tottnak Az emberiség egy kis részének érz0 ma­ gad, aki teljesítette a távot, itt és most! És más nem érdekel abban a pillanatban. És ez jó érzés. Másrészt azért fogtam e cikk megírásába, mert kevés fiatalt láttam, Pázmányost egyálta­ lán nem. Tudok néhány Pázmányosról, akik voltak pl. a tavalyi Nike Félmaratonon, de nem ez jellemző az egyetemünkre. Nem is kell, hogy ez legyen a jellemző! (És nem is lesz ez a jellemző.) És nem is toborzás e cikk célja! De lehet hogy van egy kis mag, akit ez érdekelne, de nem tud ezen rendezvényekről. Nekik írnám elsősorban a cikket. Információ­ közlésből, kedvcsinálásból. Hangsúlyozom: nemcsak komoly futóversenyek vannak, meg IS ragadnám a lehetőséget, és adnék egy címet, ahol mindenki válogathat kedvére a rendezvé­ nyekből; 5vwwbpsportiroda.hu. S már most felhívnám figyelmeteket egy nem komoly versenyre, a neve; Dreher Maraton Váltó, amely június 2-án lesz, ahol én még nem futottam, de akár már most ke­ resnék jelentkezőket a Pázmányról. Itt csapat­ ban futnak az emberek, vicces nevekkel. Jö­ hetnek lányok is! Április 20-án is meglepő­ déssel tapasztaltam, hogy mennyi kedves hölgy futott. Zárójelben jegyezném meg, akár fogyókúrának is kiváló (ismered az érzést, mi­ kor barátnőd azért nem eszik, mert fogyózik. Persze nem fogy le, csak sanyargatja magát. Legalább is ezt mondja) Pároknak kiváló program lehet, kapcsolatuk erősítésére. Meg­ ható volt számomra, milyen féltéssel, szere­ tettel támogatta egy pár férfitagja párját, hogy tartson ki, és csinálja végig! És milyen boldo­ gok voltak, hogy sikerült, és együtt csinálták végig! Abban a pillanatban azt éreztem, hogy az ilyen pillanatokért érdemes élni! Azt mondanám befejezésként, hogy azért érdemes egy ilyen versenyt megnézni, druk­ kolni, s az érdeklődő embereknek jelezném, nézzék meg a wwwfutobolondok.com című oldalt, s lehet hogy rájönnek miért tisztelem e kitartó embereket... kicsiket és időseket. Köszönöm az ítélet szerkesztőségének, hogy lehetőséget adtak e cikkre, mindenkinek eredményekben gazdag vizsgaidőszakot kívá­ nok! . ■ ■■■.. •, . : SHELBAUER BALÁZS selbi@freeniail.htt tizenharmadik oldal �Vedd és olvasd! 11. ZSOLTÁR Segíts meg Uram, mertfogynak a szentek.... Segíts meg Uram, mert fogynak a szentek, JÉs kiveszett a hűség az emberek között. Ál nők ajakkal hívságot beszélnek. Kétféleképen szól szívök. Veszítse el az Úr az álnok ajkakat S a nagy szavaktól hangos szájakat, Jök így szólnak: „Nyelvünkben az erő, lés vélünk van az ajkunk! Kicsoda úr mirajtunk? 1” .Gyengék nyomorúságáért, Szegények sóhajtásáért - Úgymond az Isten - immár fölkelek, És megmentem; aki ezért eped. “ Az Isten szava tiszta szó: Agyagkemence lángja közt 1 íétszer megpróbált színezüst. Utam, te őket megvédelmezed, ; E Nemzedéktől minket megvédesz mindorökkön, Hiába jár körül a bűnös oly kevélyen, S hiába úr a hitványág a földön. Sík Sándorfordítása Kapálózol. - Kinek fogod a kezét? Az élet egy folyó. Örvény. És te nem vagy elég bátor, hogy belevesd magad. Csak menekülsz, vagy csak ülsz, és azt hi­ szed, hogy az idő nem akar előrébb menni. Hogy nincs mit csinálni, és te csak vársz, hogy majd csak elindul egyszer. És aztán észrevesz, hogy már elindult, és nemcsak hogy megy, hanem rohan, szinte utol sem érheted, de arra is rájössz, hogy nem is ne­ ked kell utolérned, hanem, hogy neked kell elkapnod egy ágat, mert mire rájössz, már késő, hogy te sodródsz az árral, és már nincs időd!! Már nincs is több időd, hogy megva­ lósítsd..., hogy építs valamit! Már csak szá­ guldasz az árral, kapkodsz az ágak után, pró­ bálod elérni az egyiket, („talán nekem sike­ rül”), hogy mindent újból kezdj, hogy újra kezdhess mindent. Akkor talán elkezdheted építeni a te szép új világodat, leteheted az új-alapjait, aztán meg felhúzhatod a falakat, meg a tetőt, és a végén benépesítheted, (a csak neked való szörnyekkel) tizennegyedik oldal de rájössz, hogy még a tervrajzod sincs kész, és mire kész, már 24, és akkor már csak ma­ ximum ötven. a legjobb esetben hogy fel­ építs egy embernek való életet... Akkor még az ellenség katonáiról nem is beszéltünk. Akik a hullámok, akik a betegség, a nem-tu­ dás, (a megtanulhattam volna, a szüleimigazán-megtaníthattak-volna-rá, a tanára­ imnak kellett volna megtanítani.), a lehető­ ség, a kitartás, a folyton folyás, a beleugrás. Ami az idő, a szemét, a folyton folyó idő: ez az ami neked nincs. Meg aztán hirtelen eszedbe ötlik a neked kellett volna megta­ nulnod, meg a hiába már úgysincs idő stb., stb. és hogy miért nem. Let there be light! Pokomyi KLatalin Egyetemisták látogatása a börtönben A budapesti Egyetemi Lelkészség két fiú­ kollégiumának tagjai tavaszi, soproni kirán­ dulásuk során április 27-én Pákozdi István igazgató lelkésszel látogatást tettek a sop­ ronkőhidai fegyházban. A majd egész dél­ előttöt igénybe vevő alapos vezetést az inté­ zet parancsnok-helyettese irányította. Rész­ letes történeti bevezető hangzott el a XIX. század második felében épült börtönről, an­ nak bővítéséről és mai átépítéséről, a mint­ egy 700 fogvatartott jogairól és napirendjé­ ről, a börtönben lezajlott korábbi szökési kí­ sérletekről, valamint arról, mennyire fontos szolgálatot tölt be a börtönlelkész, akit sze­ mélyesen is megismerhettek a fiatalok. Szekeres János atya a beszélgető szobájában fogadta a látogatókat, és lelkesen mesélt ne­ héz és fontos munkájáról. Az egyetemisták, akik közül többen fővárosi joghallgatók, nagy érdeklődéssel és megrendüléssel néz­ ték végig a cellákat, a sétáló udvart, a muze­ ális emlékeket és az épülő, modern szár­ nyat. A hely érdekessége, hogy 1944-ben két bíboros is volt a letartóztatottak között: Mindszenty József és későbbi utódja, akkor fiatal munkatársa: Lékai László (vö. EmMK lékiratok, 52. lap). Ferencesek felhívása a zsidó közössé­ gekhez — A Szentföld ferences rendi szer­ zetesei felhívásban fordultak a világ zsidó közösségeihez. Azt kérik, járjanak közbe az izraeli kormánynál a betlehemi Születés- bazilikában víz és áram nélkül maradt fe­ rencesek érdekében. A rend vezetőségének sajtóirodája többszö­ ri, az izraeli kormány részéről válasz nélkül maradt kérés után írta meg felhívását. Eb­ ben kiemelik a zsidó testvérek felé irányuló baráti érzelmeiket, a beléjük vetett bizalmu­ kat, és emlékeztetnek a ferences szerzete­ seknek a zsidók megmentéséért tanúsított hősiességére. ,Most nekünk van szükségünk a segítségetekre” — szól az üzenet. Szentföldi kusztódia — A ferencesek a szentföldi közössége, )5'Szentföldi kusztódia” (őrség) 32 országból származó, mintegy 300 szerzetesből áll. A kusztos (la­ tinul custos, azaz őr) „Sión hegyének őre”, akit a rend általános tanácsa választ, és a Szentatya erősíti meg tisztében. Assisi Szent Ferenc fiai már 1217-ben megalakították szentföldi tartományukat (provinciájukat). Maga Ferenc is több hónapot töltött a Szentföldön 1219-1220-ban, és találkozott Melek el-Kamel szultánnal is. 1263-ban a tartomány kisebbedett, és a missziós munka érdekében kisebb körzetekre, kusztódiákra osztották. A ferencesek jelenléte tette lehetővé 1847-ben a jeruzsálemi latin patriarkátus helyreállítását. (KIPA) 12. ZSOLTÁR Nagy elhagyatottságban. Meddig feledsz Uram egészen el? Arcod tőlem meddig fordítod el? Meddig forgassak új-új terveket, Hogy nappal új gondomra legyenek? Meddig engeded, hogy föl ebem Fölmagasodjék ellenségem? Nézz rám Uram, hallgass meg, Istenem, Világosságot adj, hogy a halálos álom Erőt ne vegyen lelkemen. Ne mondja bán tóm, hogy erőt vett rajtam, Szorongatóm ne örvendezzen, ha megingok a bajban. Én pedig Uram irgalmadban bízom, Örvendez szívem üdvösségeden. Áldom az Urat, ki jót tett velem S a magasságos Isten nevét énekelem. Sík Sándorfordítása �Moziles — Eperjes Krisztián rovata — Üdv az olvasónak! Első alkalommal (és remélem nem utoljára) itt a Moziles rovat, amelyben, az aktuális filmeket mutatom be röviden. A mozik filmkíná­ lata az utóbbi években egyre bővül, sajnos ez a mennyiségi növekedés nem jár együtt a minőség javulásával, ezért úgy gondoltuk nem árt, ha tudjátok mire vesztek jegyet, már csak azért sem, mert a hétvégi jegyek egyes helyeken már átlépték az 1000 (!) forintos „lélektani” határt. Minden premierfilmről technikai okok miatt nem tudok beszámolni, (nem az ítélet megjelenéséhez igazodnak a bemutatók) ezeket (x)-el jelölöm. Ennyit előjáróban, jöjjenek a filmek. 8 Nő, Kate és Leopold — feliratos, francia film. Francois Ózon rendezésében egy pergő ritmusú, kifejezetten jó humorú, igen cselekményes és szövevényes vígjátékot láthattok. A film meseszerű képpel indul. Behavazott vidéki kúriánál őzike téblábol, miközben ’60-as évekbe illő autón meg­ érkezik az Angliában tanuló Suzon, hogy karácsonyi szünidejét családjával töltse. A házban fogadja őt a rokonság: a félig rokkant nagymama, a kissé zilált, de leg­ inkább hárpia típusú nagynéni, a teenager húgocska, az „úriasszony” édesanya, a csi­ nos cselédlány és a termetes szakácsnő. Egy valaki hiányzik a papa. A papa még ágyban van, de többé már nem kel fel, mert kés van a hátában. Ki tehette? Valaki a családból, mert tegnap még élt, az utak alig járhatóak, a kutyák sem ugattak az éj­ jel (pedig, ha idegen jön mindig szoktak). Nincs más hátra, ki kell deríteni ki a gyil­ kos. időközben beesik a papa ledér életű húga, csak azért, hogy még egy gyanúsí­ tott legyen. A telefonzsinór elvágva, a bir­ tokról kijutni nem lehet, maguknak kell kideríteniük kinek volt útjában a derék családfő. Indíték van bőven: a feleség, a lányok, a testvér az örökség miatt, a nagyi a részvények miatt, a nagynéni a puszta utálat okán, a cseléd féltékenységből, a szakácsnő pedig csak úgy. De lehet, hogy összekevertem a szereplőket és pont for­ dítva. Az is lehet, hogy senki sem az, mint akinek látszik. Ki tehette? NÉZZÉTEK — feliratos, am., vígjáték (x). MEG és kiderül. Ennyi legyen elég, csak a kiváló poénokat lőném le. Mellesleg a szereplők néha rázendítenek egy-egy dal­ ra, ezzel fejezvén ki valódi, mély és őszin­ te érzéseiket. Kiváló, színes, remek ko­ média. Feltétlenül ajánlom mindenkinek! A film főszereplői Meg Ryan és Hugh Jackman. Amit biztosan tudok a filmről, hogy Meg Ryan itt újból ugyanolyan a magánéletben boldogtalan (egyébként tündén és elbűvölő) nőt játszik amilyet Showtime — feliratos, am., vígjáték. Robert de Niro és Eddie Murphy olyan rendőröket alakítanak, akiknek minden lépését követi a TV és így egyenes adás­ ban nyomoznak. A film nem túl izgalmas, sőt kissé unalmas. Mindkettőjüktől lát­ tunk már jobbat is. Mullholland Drive — feliratos am. film. David Linch (Twin Peaks) rendező Cannesi díjnyertes filmje. A film mottója: „Old meg a rejtélyt”. Rejtély azonban nincs, blöff az egész film (jó értelemben), a rendező így akaija bemutatni az őrületet és az illúziót. már A Szerelem Hálójában, vagy a Szere­ lem Hullámhosszán c. filmjeiben is alakí­ tott. így látatlanban is biztos vagyok ben­ ne, hogy ez a filmje is egy kellemes, könnyed, romantikus vígjáték, végén ter­ mészetesen „happy enddel”. Pihentető esti mozi, másfélórányi kikapcsolódással. Pánikszoba — feliratos, am., thriller. A Hetedik és A Harcosok Klubja rende­ zőjének új filmje Joddie Fosterrel a fősze­ repben. Anya és lánya beköltöznek új ott­ honukba, már az első éjszaka betörők je­ lennek meg, akik elől az un. biztonsági szobába menekülnek. A probléma az, hogy amiért amazok jöttek az pontosan ott van. A story nem túl izgalmas, a film annál inkább. Végig pontos tempójú, fe­ szült, izgalmas thriller. Egész jó. Skorpiókirály — szinkr. am. fantasy A Múmia sorozat harmadik része, mely­ Fújd szárazra édes — feliratos angol-am.-német vígjáték. A történet egyszerű Kightly városka ren­ dezi az angol fodrászbajnokságot, min­ denki eljött, aki név a szakmában, de a polgármesteren kívül egyelőre senkit sem érdekel a verseny, még Allent sem az egykori bajnokot, aki még mindig azon tépelődik, hogy felesége tíz éve le­ lépett egykori modelljével. Fia azonban szeretne indulni, de a csapat négy tagból áll. Végül összeállnak így négyen apa, fia, a feleség, és az exmodell. A fiú köz­ ben beleszeret a rivális lányába, a feleség halálos beteg, és a polgármester is egyre Elvisesebben öltözködik. A film KIVÁ­ LÓ, roppantul mulatságos, ugyanakkor mélyen emberi. Azt mutatja be, hogyan zavarodik meg egy kisváros, és hogyan jön össze egy család újra a verseny alatt, mindezt olyan fordulatosán teszi, hogy nem tudjuk a következő pillanatban sír­ ni, vagy nevetni fogunk. Mindenkinek ajánlom. ben Rock a pankrátorsztár próbálkozik mindannyiunk Arnoldját túlszárnyaló drá- maisággal, egy három Xena hosszúságú „opus”-ban, megvillantani izmait, és a ve­ leszületett színészi képességeit, mindeköz­ ben a negatív főhős műbőr zekében feszít úgy Kr.e. 2000-ben. PÉNZKIDOBÁS!!! A múlt héten voltak a francia filmna­ pok, ezért májusban több a francia film a mozikban, máris itt van három (8 no. Angyalok Végállomás, Ez a Szere­ lem). Minden olvasónknak jó szórakozást kívánok! tizenötödik oldal �i Két^^c M Az emher csak akkor, nem dadog, Nem vérre megy amikor énekel. (Ancsel Éva) A dadogós külön erőfeszítéssel keresi; a szavakat. Akit nem érint ez a kellemetlen szépséghiba, az is gyakran belebonyolódik egy-egy végeláthatatlannak tűnő mondat­ ba, ahol keverednek a kifejezések, rejtőz­ ködik a lényeg. Legbelül á gondolatok pe­ dig nagyobb zavarban vannak. . a. „ Valami hasonló helyzetet él át az énC' kés és közönsége az elhangzó dalok alatt. Á dallam kiemeli a szavakat hétköznapi környezetükből, és fokozott érzelmi ha­ tást kölcsönöz számukra. Az egyik kifeje­ zetten kellemes színt ad a szövegnek, a másik felszínes, erőltetett “eredményt , ér el. Végső soron, ajó dalt az jellemzi;- hogy évtizedeken keresztül ismételgetik. /' ’í;, / Nem feltétlenül a rádióban, hanem egy-egy buliban, tábortűznél, a fürdő­ szobában, avagy félhangosan dúdolva;’ az utcán - puszta emberi hangon. Igaz a mondás: a legszebb hangszer az emberi hang. Erre talán jó példa Bobby Mcferrin örökzöld klasszikusa, a,Donf t worry be happy. A zene, legyen akár könnyű, akár ko­ moly, különösen, ha énekkel párósul; az egyik legősibb emberi találniányt jelen­ ti. Kifejez, egyben kezelhetővé tesz talá­ nyos, mindennapi problémákat,^ vagy ellenkezőleg, nem mindennapi, túl­ csordult örömöt. -, . A daloknál is megfi^elhetők foko­ zatok. Van gyenge, felejthető, ami nem haladja meg a „slágergyanús” jelzőt. Lé­ tezik jól megkomponált mű, amit érde­ mes újra és újra meghallgatni. Ha van csúcs, akkor az szerintem az egyes országok himnusza. Nálunk is, nagy kezdőbetűvel, ahogy Alkotmányuk rögzíti. Kölcsey és Erkel tehetségéből lét­ rejött egy számomra megmagyarázhatat­ lan hatású dolog. Ez a megzenésített ima rendkívül nehezen meghatározható ér­ zést foglal magába, amit úgy hívnak: haza­ szeretet. Ismeretlen mélységeket rejtő fo­ galom. Egymástól különböző, sokféle el­ vet valló magyart kapcsol össze, földrajzi határokat nem ismerve. Amikor többedmaganimal éneklem ezt a csodálatos szerzeményt, jóleső borzongás fog el. Szerintem ez egyfajta belső dadogás. E szerint énekelve is ké­ pes dadogni az ember? SZAMOS KÖKrÖN tizenhatodik oldal Vajon tökéletesen egy véleményen kell lennünk valakivel, hogy kom­ munikálni tudjunk vele? — tettem fel a kérdést magamban a minap. Éppen azzal a céltalansággal róttam az egyetem folyosóit, amely egy lyu­ kas óra alkalmával könnyedén meg­ környékezi az embert, és akár a bü­ fébe, akár a gépterem elé vetődtem, kis csoportokban álló, hevesen vitat­ kozó fíatalokkal találtam szembe magam. egyezik a másik fél politikai beállítottsá­ gával. Elgondolkozom azon, hogy vajon nem vitatkozni felejt-e el az ember akkor, ha érzelmi kötődései, melyek a politikai csoportokhoz fűzik, elragadják a vita higgadt, a másik fél véleményét tisztelet­ ben tartó jellegétől? Nem ölik-e ki ezek a túlfűtött érzelmek az intelligenciát a diskurzusból, amikor az észérvek egyezményes kereteit szét­ vetve a vitát óvodásszintű veszekedéssé alacsonyítják? Nem válunk-e olyan buz­ Első ránézésre nem volt ebben semmi gó zoon politiconokká ilyenkor, hogy rendellenes. Bár a szellemi csatározások éppen csak a másik véleményét felejtjük kétségkívül kísérőjelenségévé váltak az el tiszteletben tartani, azt a véleményt, egyetemi életnek a választások közeledté­ amely által a másik is egyenrangú félként vel, ez a tény egyúttal - az egyetemen kí­ elismert zoon politiconná lesz a sze­ vüli közélet keresztmetszetét adva - hűen münkben? tükrözi a kiemelkedő érdeklődést is, ame­ A baj ugyanis nem a nézőpontok közti lyet az utca embere ezekben a napokban különbségek között van, hanem azzal, mutat az ország jövőbeli sorsa iránt. ahogy kezelni próbáljuk őket végletekig Amint azonban közelebb léptem egy kis leegyszerűsített (többnyire mostanában csoporthoz, megéreztem, hogy nem kis két) skatulyában gondolkodva. A problé­ feszültség van a levegőben. Egy széles ma az, hogy manapság könnyebb és baritonnal megáldott úriember vehe­ hangzatosabb valakit megbélyegezni mens, karmesteri kézmozdulatok kísére­ (bármelyik oldalról!) és jelzővel ellátni, tében, láthatólag jobb akusztikai adottsá­ annál, mint hogy gondolkodni kelljen gait teljes mértékben kiaknázva magya­ azon, hogyan is cáfoljuk meg az általa rázott egy megszeppent, nála két fejjel alacsonyabb lánynak. Érzelmektől túlfű­ felhozott érveket. Szerintem ugyanis tött néhol mosdatlan szavakkal nyoma­ tékosított mondatait, amelyek dialógus nem a véleményeket és a cselekedete­ ket. (Épp ezért nem mondom, hogy kezdeményezésének minden kísérletét marha vagy, legfeljebb csak azt, hogy élből elvetően értek körmondatokká, öt szerintem most marhaságot mondasz. ) lépés távolságból szinte még bedugott Mert az utca embere dicséretre méltó nem embereket kell megítélnünk, ha­ füllel is hallani. lelkesedésről tett tanúbizonyságot, ami­ Egy hét távlatából tekintve eltűnődöm kor véleményt alakított közügyek mi­ azon, hogy pontosan úgy érzem magam kénti alakulását illetően, ugyanakkor ezekben a napokban, mint ahogy az a egyúttal a szegénységi bizonyítványt is kislány érezheti. Bele gondolok abba is, kiállította magáról azzal, ahogyan ezt a hogy ahányszor arra az elhatározásraju- tok mostanság, hogy megnyilvánulok véleményt kinyilvánította. így a választások második fordulója után egy adott politikai kérdésben, mindig pedig még mindig érzem azt az áporo- egy kisebbfajta félelemmel teszem azt, a dott szagot, amelyet a gyengébb felekre mártír, számomra igen kellemetlen sze­ ráerőszakolódni kívánt akaratok izzad­ repét magamra öltve, minden pillanat­ ságbűze hintett szét a levegőben. ban attól tartva, hogy véleményemért felkoncolnak, csak azért, mert nem ZSELLÉR MÁTÉ �Subkégel Subkégel. tele derűlátással — írta a The New York dulás tér két oldalán a zöldséges stando­ Ha valakinek ez a szó nem mondana Times.” Hol ezt ír, hol azt. Menjünk to­ kon banánt árultak a minap. Apró, törő­ semmit, annak elárulom: nekem sem vább. Vissza a kádáros oldalra, nyilván dött, félig rothadt, félig zöld banánt — mond! Talán mindketten bugrisok va­ ott vannak az előkelő helyre, jobb oldal­ 75 forintért kilóját.” Tekintetem elho­ gyunk? Fogalmam sincs, ki lehetett az a ra szedett hírek. Megvan. Az alant fekvő mályosul: hol vannak már azok a szép, Subkégel. Mindenesetre ez az illető cikk, háromhatvanas-kenyeres és hetven- jegyzi azt a selyemfestést, amelyre nem­ Csók-képtár-béli kiállítás megnyitójáról. ötös-rothadtbanános idők! rég otthon bukkantam, egy legalább A cikk címe: „Medgyessy Péter: Megta­ Szédítő utazásomban már a szemem és hatvanéves bőröndben. A kép meglehe­ láltuk az egyéni szabadság örök érvényű tősen szirupos: két hölgyet ábrázol, igazságát. tudósítás egy székesfehérvári 5J agyam is felmondja a szolgálatot. A kö­ vetkező cikk címét csak második neki­ amint azok valami negédes táncot lejte­ Meg. futásra sikerül helyesen elolvasnom: nek lenge öltözetben. Gondolom, ezért A hetedik oldalon színikritika a Vidám JJ is nem a falon lógnak, hanem a bőrön­ Színpad vadonatúj kabaréjáról: ,yolt szememnek. Ahá: új favédő! Kedvesen döt boldogítják. Nálunk, perditák és egyszer egy Wadkelet”. Mocsokkal és bújtatott reklám az Álba Regia építőipa­ giccsek csak egy kiszuperált bőröndben vacakkal, ri vállalat külföldről szerzett licencéről, fordulhatnak elő. A kép másik életre se­ bugyutizmussal teletömött televízió­ amelyet most a magyar olvasók is meg­ gítője Váradi képkeretező, aki a Paulay műsorainkat és a remek bulvársajtót ismerhetnek. Persze, ma már óriáspla­ Ede-utca (sic!) 51. szám alatt fejtette ki nézve-bújva ma már csak mosolygunk kát hirdetné a céget, s megtudhatnám, tevékenységét, a pesti közönség nem azokon a kifogásokon, amelyeket a ko­ hogy az új eljárással akár cirka ötezer kevés megbecsülésére. A remekbe sza­ rabeli író még említésre méltónak tar­ évig sem kellene törődnöm a fából ké­ bott keretről és Váradi mesterről a ké­ tott. „Nem prüdériából, inkább a jó íz­ szült nyílászárók védelmével. Már rég pet hátul borító papírra nyomott pöcsét lés okán vált ki belőlem ellenérzést né­ elporladtam volna, de ablakaink és a vé­ zengedezik. hány szexjelenet, különösen az, ame­ céajtó még mindig zengenék Álba Sokkal érdekesebb azonban az a vala­ lyikben Kabos Lászlót Navarro bikájá­ Regia dicsőségét. mi, ami a kép és a bőrönd találkozását val téveszti össze a molett Csala Zsuzsa van hivatva megakadályozni. Ez a va­ a „Szexklinika és a vadász” című blüett- lami egy újság: a Magyar Nemzet ben. Ugyancsak lapos helyzetkomi­ 1989. július 14-iki száma. Ebbe teker­ kumra épül az a dialógus, amelyben a Elismeréssel nyúlok Subkégelhez. Újra gette be családom valamelyik tagja a tehetséges Kibédi Ervin szexuális vá­ átadom a jólábú hölgyeket a Magyar hölgyeket, mielőtt a koffer mélyén le­ gyában egy hajót vél nőnek; a nő ezút­ Nemzet ölelésének. töltendő szabadságvesztésre ítélte vol­ tal is Csala Zsuzsa.” Ugyan kérem, ez Mert Subkégel állandó. na őket. Talán 13 éve megint felme­ ma már természetes, s a cikkíró logikai marhaságokkal és rült Subkégel falra helyezése, - nem attrakcióján sem csodálkozunk. Nyil­ tudom. Talán megsejtettünk valamit ván még tartott szédülete, a Vidám abból a konjunktúrából, amely ma a Színpad katartikus élményt nyújtó elő­ régiségek piacát jellemzi, s falra kí­ adásától. Hiszen nő és hajó igazán egy­ vántuk volna a táncosnőket? A döntés re megy. Egy rezzenés sincs már vastag­ mindenesetre ez volt: már eleget ló­ ra edzett arcunkon. Aztán némi magya­ gott a kép egy ősünk hálószobájában - rázat: „Tévedés ne essék: nem a téma pihenjen csak továbbra is! ellen van kifogásom, hiszen az ezen a Lapozzunk bele a lapba. — Sárga és színpadon vélhetően először látható törődött. — A címlapon cikk Bushról sztriptíz igazán kellemes látvány, amiért (no nem az ifjabbról), aki akkoriban lá­ már nem kell Bécsbe utazni.” Hja ké­ togatott Magyarországra. Csak egy lapo­ zás kell és megtudjuk: „Tízezrek vettek rem, ma már nem kell. De gondolom, nem a hajó csinálta, — bár akkor is kel­ megrendült búcsút Kádár János ravatalá­ lemes lehetett volna. nál.” Lapozzunk. ,)Vashingtoni tudósí­ Aztán rövid önmarcangolást olvasha­ tónk téléig elentése: Budapest csordultig tunk egy másik cikkben: „A Felszaba- ,Uj fajvédő eljárás” — nem hiszek a ★ BÁLINT GYÖRGY RUDOLF ★★★X cikket, és a benne szereplő szalagcímeket olvasva, felrémlett hennem, hogy a Magyar Nemzet 1989. július 14-iki számával egészen véletlenül én is talál­ koztam, jó másfél évvel ezelőtt az Or­ szággyűlési Könyvtárban, miközben irodalmat gyűjtögettem akkori évfo­ lyamdolgozatomhoz, ugyanis nevezett lapszámban olvasható Kilényi Géza Professzor Úr cikke a választójogi tör­ vény előkészületeiről. Egyáltalán lehet­ nek ilyen véletlenek ? (Mándics Botond, főszerkesztő) tizenhetedik oldal �IRODALMI S(AR)OKKK Örömmel tapasztaltuk, hogy némelyeknek megjött (az ihlete). Előbújtak az eddig rej­ tegetett “írói vénák”, és nem egy, némi jóindulattal akár irodalminak is értékelhető al­ kotásjutott el hozzánk. Arra ösztönözzük a szerzőket és bárkit, aki ilyesfajta ambíci­ ókat táplál magában, hogy bátran jelentkezzen nálunk, ha átjut szigorú műítészeink rostáján, akkor szívesen elindítjuk irodalmi karrierjét (talán még az ES-be is bekerül­ het - de jó lenne neki!). Legalább még néhány jogásszal kevesebb lesz! Ezúttal egyetemünk hallgatója, Vaclav Borovicka (talán nem tévedünk nagyot, ha ar­ ra gyanakszunk, írói álnévről van szó - vajon kit takarhat?) és a nem Pázmányos, de ennek ellenére (éppen ezért?) szintén igen tehetséges György Milán verseit közöljük. György Milán: Napnyugta Napnyugta-egymagam vagyok hidegen-néma kabátban ballagok mint ti Január, Február rideg-percek fáradt-pillanatok. Mióta itt sétálok-megyek Nincsenek se madarak, se legyek tartalmatlan töltik az órát a másodpercek (a tikk-takk) Mint midig végtelen halhatatlanul kísértek, beszéltek puhán-illattalanul majd vadul ordították, tekintettel vert néma gondolatuk. György Milán: Alma Álmos, szép napok emléke álmomban hatalmam olyan. Mint a gyenge fáradt Rügy ki szirom létbe toppan. Robban és szárnyra kel kibontott szirmokkal, libben, perdül s törpül a nagy forgó alomban. Vitorlák dagadnak, ott fent pirosán, sárgán nyugodtan fodrozza az eget a langyos FényOceán . Zárul lassan minden. pillám lelkem enyhült-eltört a cigarettám. Pipál az Angyalkapitány... tizennyolcadik oldal Megtaláltam. Megtaláltam. De keresem még, és lehet, így veszítek el mindent. Akarom és nem én egyedül, de köztünk valami láthatatlan feszül Hazudjuk, hogy a tisztesség és nem más de tudjuk mindketten, hogy csak a félelem az. Pedig mindenki jól járna, csak belül egy kicsit fájna, hogy mégsem olyan vagyok, amilyennek hisznek (ahogyan ő látja). Megmondták sokan, nevettem rajtuk. 95-.miért, ki mondja?”, már tudom, mindenki ott hordja. Feledi a múltat mikor még kis rügy volt szeszélye a lombnak... Mára Egy virág lett egyike a soknak, kik a lét mezején versenybe porolnak. Majd Mind Alma lesz szeszélye a sorsnak. A szépet megeszik. Még egyszer felnézek, érzem a csodát a bárkák eltűnnek s-sötét lesz minden, minden tarkám. Messze int egy fény­ szele piros parázs... Megérint ÉRZEM-ÉRZEM!!!!! Boldog vagyok. Boldog és telhetetlen. Még akarok! Úgy is, ha szükség nincsen. Nincs még megállás, nincs egy perc pihenő, kényszer a vállamon, mit én helyeztem oda. Én meg nem értem, s kérdőn bólogatok... Sokat mentünk ketten, de elrepült a Malom... akkor voltunk s lettünk egymásnak Nagyon-Nagyon-Nagyon Ma megint leszek mára már vagyok magamban újra, egymagám vagyok. Leülök s nézem a Napot minden apró szem hol pislákol, hol ragyog. Vaclav Borovicka: R. - nek, ő tudja A csúfat elteszik. mindet szépen sorban, Én és én meg a bennem élő valami, akár jó is lehet, más joga eldönteni. Most is, mikor a papírra görnyedek, van, aki nevethet rajtam, aki csak rendel, de sohase fizet. De létezik az egyensúly, nincs okom panaszra, még ha nem is értjük, mindennek van oka s ára. Miért, hogy annyi év után még forog a föld és vele az ember? Uvöltsük már: Elég! Most jó, tovább nem kell! úgy mint én álmomban. Egy fának, alvó rügye voltam.... Nem lehet egyszerre minden az enyém, és ezt nagyon-nagyon rossz néven ve­ szem. �L' "'—j ALKOTMÁNYTAN Az OSIRIS KIADÓ, áprilisi újdonságai ■ .Id^ KÍ'KOÍtIXLí isr\ is Szvlrííí CvLiU RÖVID MAGYAR TÖRTÉNET kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan 3880 Ft Bosworth, A.: Nagy Sándor. Kukorelli István (szerk.): Alkotmányjog 5500 Ft , Pesti Sándor; Az újkori magyar parlament 3200 Ft Canning, JosepÉ?^Á középkori politikai gondolkodás története 300-1450 2980Ft Kende Tamás (szerk.); Európai közjog és politika 4500 Ft NAGY SANÍXJK A h(jd«h» PK hiriKÍ.íjmj s ! I Szekfu Gyula: Nép, nemzet, állam 3980 Ft n II i A hódító és birodalma 2580 Ft Schopenhauer, Arthur; A világ mint akarat és képzet 3800 Ft Szekfu Gyula; Rövid magyar történet 1606-1939 3800 Ft Mályusz Elemér: Magyarország története a felvilágosodás korában 3480 Ft Huszár Tibor (szerk.): Kedves, Jó Kádár Elvtárs! Válogatás Kádár János levelezéséből 2954-2989 4800 Ft Wajda, Andrzej: A film és más hívságok 2180 Ft Körösényi András: A magyar politikai rendszer 3280 Ft A kötetek megvásárolhatók n 1 az OSIRIS KÖNYVESHÁZBAN (1053 Budapest, Veres Pálné u. 4-6. Tel./fax: 318-2516, 266-4999), A PPKE JÁK JUSTITIANUS KÖNYVESBOLTBAN (1088 Budapest, Szentkirályi u. 30. Tel.: 327-0781) és a nagyobb könyvesboltokban vagy me^endelhetők az OSIRIS VEVŐSZOLGÁLATI IRODÁTÓL (1133 Budapest, Váci út 100. Tel.: 452-0594,452-0595, Fax: 452-0596); www.osiriskiado.hu osiriskiado@maildatanet.hu balasi<^nail datanet.hu Itt a nyár! Pázmányos sporttáborok!!! A PPKE-JÁK Testnevelési Csoport nyári sporttáborokat hirdet a következők szerint: ^8 s S^s július 29 - augusztus 2. augusztus 12.-16. Az 5 napos vitorlástáborok rész­ U.900.-Ft A vitorlás sportágban azonban csak a kö­ vetkező időpontokban áll módunkban tá­ borokat indítani; június 24 - 28. július 1-5. július 8 - 12. július 22 - 26. 8 5. 6. vételi díja: Bármely sportágban indul tábor, a jelent­ kezőkkel előzetesen egyeztetett időpont­ okban, legalább 8 fő jelentkezése esetén. A részvételi díjakról a jelentkezéskor tu­ dunk felvilágosítást adni. 1. 2. 3. 4. ■ '3» k A jelentkezőknek alkalma nyílik megis­ merkedni ezzel a gyönyörű sportággal, megtanulni a vitorlázás alapfogásait és ki­ pihenni az egyetemi szemeszterek szelle­ mi megterhelését. Nincs felüdítőbb az aktív pihenésnél! A táborok túra jellegűek, szállás a hajón (6 kényelmes ágy 2 kabinban, mosdó, WC, felszerelt konyha, 220 Y Hi-fi, TV). Az 5 nap alatt körbevitorlázzuk a Balatont. tizenkilencedik oldal �MULAT VALAHOL — Plébános Atya, ugye ön mondta, hogy a szolgálati lakásom kőhajításnyira van a templomtól? - kérdi az új kántor a főnökét. — Igen, én. — Szeretném, ha megmutatná azt az embert, aki a követ dobta. — Miért? A kántor válaszát a keresztrejtvény (függőleges 3. és vízszintes 47.) adja. A megfejtést 2002. május 24-ig váijuk a Spartacus Étteremben elhelyezett dobozba. Három nyertest sorsolunk ki, akik az Étterem által felajánlott háromezer, kétezer, illetve ezer forint értékű vacsora utalványt vehetnek át a Szerkesztőségben. Nevüket a következő számban közöljük. Ajánlatunk a Kar hallgatói, oktatói, dolgozói részére egyaránt nyitva áll. VÍZSZINTES: 1. A kultúra kezdete! 3. Munkás csoport 7. Ókori nép tagjai 13. Zellweger, színésznő 15. Muta­ tó szó 16. Hivatali helyiség 17. A nyelv érzi 18. Kellemetlen kerti képződmény 22. Betű, ki­ ejtve 23. Tömör fizika! 24. A rejtvény egyik jellemzője 27. Levegővel működő bontóesz­ köz 31. Német névelő 32. Re­ pülőgép-üzemanyag 33. Újszö­ vetségi személy 38. Polgári Per­ rendtartás, rövidítve 40. Ady egyik írói álneve 41. Pohármé­ ret 43. Dánia autójelzése 44. Fejfedő 47. A megfejtés máso­ dik része 50. ... John, angol ze­ nész 51. Magyar koronázási kel­ lék 52. Síremlék 54. Ezt teszi Munkácsy egyik festményének alakja 55. Angolszász katonai rendőrség, rövidítve 56. Légi­ posta-megjelölés, francia 58. ... György, legendás fradista labda­ rúgó volt 61. Spanyolország, Németország, Thaiföld, Kuba, Portugália autójelzése 63. Árad SS 1 2 5 4 SS 3 6 SS 7 8 9 10 11 12 13 14 SS §§ 15 SS 16 §s 17 18 19 20 21 22 §§ §§ §§ 23 27 28 SS §§ 24 29 30 38 39 44 45 46 26 33 34 §§ §§ 35 42 36 SS SS 43 48 49 §§ 51 50 SS §§ 56 57 52 §§ §§ 54 62 §§ 63 68 SS §§ SS 69 73 74 75 67 70 76 SS 77 81 82 §§ §§ 83 85 86 s§ 78 SS §§ §§ §§ 58 §§ 72 §§ 71 37 §§ 53 §§ 61 SS 66 §§ 41 47 §§ SS §§ 40 25 SS §§ 31 §s §§ 32 SS §§ §§ 59 55 60 SS SS 64 65 SS 80 §§ 79 84 §§ 87 §§ 88 §§ SS 64. Ellenérték 66. Jogszabályré­ szek 69. Attila, becézve 70. Kül­ 89 90 91 földi együttes 71. Nemzetközi kamion-jelzés 72. Ezért is érdemes rejtvényt fejteni 76. Az egyik hazai gyógyszergyár rövidítése 77. Rejtve figyelted 79. Csípős fűszernövény 81. Hátramenetben van a gépkocsi 83. Ezt teszi veled a rosszul sikerült zéhá. 85. Elvét. 87. Ez, régiesen 88. Egyezség 89. Ilyen a gyenge rím (és rejtvény­ meghatározás :) 90. Gratulálunk, a fődíjat Ön ... ! 91. A szoros ábécé 11. és 12. betűje. §§ s§ §§ FÜGGŐLEGES: 1. Kezdi, régiesen 2. ENSZ angol rövidítése 3. A megfejtés első része 4. EU-szabvány 5. Pap teszi 6. D.E.T.U.C 7. ... István, a Matáv Sopron labdarúgója 8. Hegység Oroszországban 9. Ruhatisztító hely 10. Ékszer Dóra monogramja 11. A tete­ jére 12. A fű előbukkan a földből 13. Sír 14. Éva, becézve 19. Középkori fenyítő eszköz 20. Aznapi utasítás 21. Noszogatás 22. Név­ elő 25. Rockkocsma a Millenáris közelében 26. Középen hűsít! 71. Pillangó 28. Gépkocsi, rövidítve 29. Végtelenül laza! 30. Aromás fűszernövény 34. Felszínes kapcsolat (2 szó) 35. Népszokáshoz kapcsolódó tárgy 36. Páros vándor! 37. Indián trófea 39. Töltetlen pulyka! 42. ... András, színész 45. Computer tomográf, rövidítve 46. Bútorfajta, németül 48. Például, rövidítve 49. Kása egynemű betűi 51. Fotó és látszerészeti cikkekkel foglalkozó magyar cég 53. Zsidó nyelv 55. Imádság neve 56. Serdülőkor 57. Ősi magyar női név 59. A zene egyik alkotóeleme 60. Kétbetűs helyeslés 62. Hosszú ing, régen fehérneműként hordták 65. Rizs fele! 67. Tehát, la­ tinul 68. Kenyérben van! 69. Magyar miniszterelnök volt 73. Isten teremtménye 74. Emese zavarban van! 75. Az egyik égtáj 77. Fagy­ lalt fele! 78. Betű, kiejtve 80. Hiányosan írtuk! 82. Növény 84. Országos Műszaki Tanács, rövidítve 86. Érdekegyeztető Tanács, rö­ vidítve. SZAMOS MÁRTON � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 4. szám 2002. május 17. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. május 17. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2377kb+6660kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_4_20020517 Relation A related resource T00045 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_4_20020517 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/48bc4d5015d47cc656ed639edb1c2ea4.jpg 284ae30af60d5982534753895cb854fb https://omeka.ppke.hu/files/original/af22386d5f73b90a46d31e4c1a354806.pdf b157440a40aa1680e83d67dc45499d94 PDF Text Text PPKE iteUt V 2. 2.002.052.5 K évfolyam^ 2. szám e-mail: itelet01@Jtotmail.com honlap: yvww.extra.hu/itelet 2002, március 25. �„Addig volt az Istennek aldasa rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.; 30//914 3497) Helyettes főszerkesztő: Koltay András A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa (sport) Bálint György Rudolf (kultúra) Németh Ádám (egyház) Szabó Viktor (interjú) Szabó Zoltán (hírek) Szamos Márton (két perc) Közös biz tons águnkról Szinte szégyellem, hogy házunk tájával untatlak benneteket, de továbbra sem tudom felfogni, hogy kinek állhatott érdekében meglovasítani szer­ kesztőségi számítógépünket, minek köszönhetően újságíróink kénytele­ nek voltak hol a gépteremben, hol a HŐK irodában, vagy a Millenáris Parkban, nyilvános számítógépen megírni cikkeiket, mert az ugye min­ denki előtt világos, milyen „egyszerű” napközben bejutni az infóba. Időközben kaptunk egy tapasztalt korú gépet, amit a HŐK használt átmenetileg, miután január 11-ére virradóra hozzájuk is betörtek. Azaz csak hozzunk. Mert a szerkesztőségi iroda ajtaján erőszaknak nyoma sem volt. így hát valahányszor intézkedem az ügyben, úgy állnak hoz­ zám, mintha én és munkatársaim keze volna a dologban. Nem egy cik­ ket kellett újra legépelnem, mert hiába adták le nekem, elkallódtak a megszámlálhatatlan lemez között. Nem fogok azonban nyugodtan aludni, míg a felelősséget én viselem, a kulcsot pedig az veszi fel, aki csak akarja, és amíg úgy lehet kivinni egy számítógépet a HŐK irodá­ ból, át az Informatikai Csoporthoz - igaz teljesen hivatalosan - hogy senki meg nem kérdezi, mi az ott a hóna alatt. A két géplopás nem volt minden előzmény nélküli. Még az ősz fo­ lyamán vitték el a Jogász Szalon irodájából, szintén a 26-os épületből az egyesület PC-jét. De eltűnt számtalan mobiltelefon is. Ezzel kapcsola­ tos legújabb hírünk is, mely szerint a VIII. kerületi Rendőrkapitányság elfogott egy fiatalembert, aki beismerte egy 3310-es telefon ellopását a Pázmány épületéből. Arra kérik a hallgatókat, hogy vagyontárgyaikat a HŐK irodában jelentsék be, hogy az önkormányzat az összegyűjtött adatokat továbbíthassa a rendőrség felé. A történet ezzel még nem ért véget: legutóbb a Magánjogi Intézet lett szegényebb egy telefaxszal. Kedves olvasóink, jobb lesz vigyázni! Mándics Botond (főszerkesztő) Munkatársak: Kurka Csilla Christián László Gulyás Gergely Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak 1000 példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-mail cím: iteletOl @hotmail.com második oldal TARTALOM Hírek Terror vagy megbékélés Prof Dr. Botos Katalin, személyesen Két perc Az Unió alapja a közös kultúrális örökség .Kettes osztó”: jövő évtől! »• A magyar jogalkotás leghorrorisztikusabb megnyilvánulásai (2.) ,a Quaestor; Személyes sikeremnek is érzem a fejleményeket’ Elég már a langyos vízből! Amelie csodálatos élete Imázsváltás az Unióban? Mindenki sztár Az ELSA Budapest Finnországban Vedd és olvasd! .Nekem ez az életcélom5?’ Bemutatkozik a Józsefvárosi Torna Egylet Új szuperhatalom, régi értékrendek... ,6.45” faludi filmklub 3 3 4 5 6 8 9 10 12 12 13 14 15 16 17 18 19 20 honlap: wivw.extra.hu/itelet �hírek Szabó Zoltán rovata Engedjétek meg, hogy új találkozásunk alkalmával ismételten felhívhassam a fi­ gyelmeteket a Kar honlapjára. Informáto­ raim arról tájékoztattak, hogy a folyamatos frissítésnek köszönhetően egyre több in­ formáció jelenik meg a honlapon. Már nem csak a Tanulmányi Osztály, hanem a tanszékek is igénybe veszik a lehetősége­ ket. Azt javaslom, hogy a felesleges sorbaál­ lás helyett inkább „lapozzatok” az oldalak­ ra, sokkal gyorsabb, mint végigállni a sort. Kari Perbeszédversenyt rendeznek 2002. március 22-én az egyetemünkön, 14 órai kez­ dettel. Az első helyezettek részt vehetnek az Országos Perbeszédversenyen, április 19-én, ahol tovább öregbíthetik egyetemünk hírnevét. ^A Magyar Jogtörténeti tanszék tudatja minden érintett hallgatóval, hogy az év végi szigorlat csak azok számára enge­ dett, akik a kollokviumot eredményesen abszolválták. Akik félévkor nem, vagy eredménytelenül vizsgáztak( esetleg megbuktak), azoknak a szigorlatra való jelentkezés előtt kell a kollokviumot pó­ tolniuk. Még van idő bőségesen. V évfolyamosok figyelem! A Polgári jogi tanszék a korábbi évek gyakorlatának megfele­ lően V évfolyamos hallgatók részére csak a IV évfolyam I. félévében elmaradt polgári jogi vizsga letételét tudják biztosítani, vizsgaidő­ szakon kívül, előre meghatározott időpontok­ ban. Figyeljétek a hirdetőt. >►2002. február 22-ével a polgári jogi záró­ vizsga tételsor megváltozott. A módosított tételsorok a tanszéken valamint a számító­ gépen megtalálhatóak. Érdemes lesz idő­ ben beszerezni. >^A Magyar Jogtörténeti tanszék április 9-én látogatást tervez az IMEI-be. Jelentkezés még korlátozott számban a tanszéki titkárságon, Szabó Petra demonstrátornál. >► Imádkozzunk a választások Isten akarata szerinti megvalósulásáért. 9 héten át minden csütörtökön este 8 órától a Szent István Bazi­ likában, Kemenes Gábor atya vezetésével. Idő­ tartama 1 óra, 9-től szentmise. Imával, ön­ megtartóztatással, böjttel készítsük elő a ma­ gyar jövőt! Megér egy kattintást. Szeretnék bíztatni mindenkit arra, hogy szörfözzön el a www.ppke.cjb.net címre, az ismeretlen webmestert pedig arra, hogy fejlessze mű­ vét. A hölgy/úr ugyanis létrehozott egy Pázmányos hallgatói fórumot a hálón. >► A megszigorított TVSZ a honlapon teljes ter­ jedelmében olvasható. A tanulmányi dékán he­ lyettes úr szobája melletti faliújságon is megtalál­ játok az információkat. Következő számunkban, reményeink szerint, már a szeptemberi beiratko­ zásra vonatkozó szabályokat is olvashat átok Leg­ alább lesz idő teljesíteni az ismert feltételeket. Február 20-án Karunkra látogatott Dr. Se­ regély István egri érsek, a MKPK elnöke, hogy előadást tartson a XXI. században az Egyházra váró feladatokról. A Díszteremben a kari polgárság nagy számban hallgatta a vendég rövid, frappáns beszédét. „Számolni kell a tömegek nagykorúvá válásával” - emel­ te ki, ugyanakkor a Taizé-alapító Roger test­ vért idézte: „olyan kétéves korban jár az em­ beriség sorsának alakításában”. Megváltoztak a kommunikációs eszközök, amiket alkal­ mazni kell, ugyanakkor még mindig nagy je­ lentőséggel bír, hogy „a pápa útra kel és min­ denhol hallják a szavát, mindenki kénytelen megismerni.” Elismeréssel szólt arról, hogy a tavalyi népszámláláson a vártnál többen val­ lották meg hitüket. „Nem mondhatok mást, mint amire az életemet feltettem.” - fejezte be előadását. A jogászok védőszentje. Szent Ivó ünnepe al­ kalmából május 18-án, szombaton, 18 órai kez­ dettel szentmisét celebrál Erdő Péter Rektor Úr. A szentmise helyszíne Óbuda, a Szent Péter Pál főplébánia. Mindenkit szeretettel várnak. >► Legutóbbi számunkban megjelent hí­ rekkel ellentétben, elsőéveseink egybe­ hangzó elmondása szerint Benedek And­ rás Tanár Úr továbbra is a helyén van, és tartja előadásait. Nem árt, ha tudjátok, hogy a 2001/2002 tanév végéig minden elmaradt illetve nem abszolvált vizsgátokat le kell tennetek, mert a méltányossági klauzula már nincs hatályban. Aki esetlegesen nem tesz eleget a követelménynek, az félévismétlésre köte­ lezett, ami jelentős hátrányt eredményez­ het. A legtöbb tanszék lehetővé teszi a hi­ ánypótlást, éljetek a lehetőséggel' Terror vMgy Megbékélés « let falához az emlékezés'gyertyáit. emlékezés’'gyertyáit-100 ezer nctévcl. Szocrcál dolgozószoba, ahogy a teljember áll némán, méltóságteljesen. Emlékezhatalmú elvtársak ottliagyták, képek a tablón, nck azokra, akik az emberi brutalitás, aljasság kellemetlen mementó az élőknek. Lift a pináldozataivá váltak, j^cok egy komor falon, céhe, Félhomály veríték, sikóly, szenvedés. A . megfakult fényképek emlékeztetnek családfalak mesélnek. Eltorzult vonásokról, állati apákra, testvérekre, gyerekekre. Ennyi maradt üvöltésről, az utolsó kívánságról. Sötét terem, belőlük a hozzátartozóknak. Emlékeztető a pislákoló fények, gyertyák, az áldozatok névszörnyuségekre, amit ártatlanul kellett clszen- jsora. Faltól falig. Sokan voltak. /...L ZF Pár --r-lépés. -o/ Egy vedniüL Tisztelgés az áldozatok előtt, á tömeg rövid folyosó, nevek a falon. Sokan vannak A órákig áll, nem akaródzik hazamenniük tettesek Még mindig közöttünk, emelt fővel. Andrássy út 60. Verőfenyes napsütés, türel­ bűnbánat nélkül. mes sorban állók Nyílik á kapu, és mi álamé' Visszatérés a jelenbe, sehol egy fekete autó, „ ;A’Terror Háza most múzeum, , de a XX. rülünk a pokolba, hogy 2 óra múlva visszatér, egy karszalag vagy géppisztoly. Nem kell fél­ században a magyar történelem két széhessünk a jelenbe. XXI. századi technika, pronünk, nem figyelnek' nem jönnek értünk gyenteijes és tragikus korszakában valóban a fesszionálís rendezés; korabeli relikviák bol- , Nem h^t a bosszú, mégbocsátenánk Dé feterror háza volt.”; dog 50-es évek Néhol már-már komikus fel- , lejteni hém fogunk. Enilékezni \ akarunk Andrássy út, csendes délután, felhők a fejünk iratok, de csak, pillanatnyi' feszültségoldás, , mindenkire, aki valaha megjárta a földi pokfelett. "Vhlami van a levegőben. Valami furcsa Nyilas egyenruhák a falon, régi filmhíradók lot. Méltóságai, némán! izgalom jáija át az ember belsőjét. Órák óta » képei az. üldözésről. Száguldó vonat a tömegek közelítenek egy szürke, Jellegtelen' SZABÓZÉ Gulágra, megfakult képeslapok a remény üzeépülethez, majd csendben elhelyezik az épü- 1 harmadik oldal �Prof. Dr. Botos Katalin, személyesen — Gimnáziumi barátnője írta, hogy önt az iskolás évek alatt leginkább irodalomta­ nárként tudta elképzelni, de mint tudjuk, a “történelmi kényszer’^ másként határo­ zott, és közgazdasági pályára lépett. Arra kérném a Professzor Asszonyt, hogy első­ ként erről a politika által erősen befolyásolt pályaválasztásáról meséljen. — Nagyon egyszerű a válasz. Azt mond­ ták nekem, hogy tanár abban az esetben lehetek, ha azt állítom, hogy a szüleim kényszerítettek egyházi iskolába. Ez nem volt igaz, a döntés a sajátom volt. Egy na­ gyon kitűnő paptanárral hozott össze a sors, aki felhívta a figyelmemet, a Patrona Hungáriáé leánygimnáziumra, ennek ha­ tására ide akartam jönni. Szüleim ezt nem ellenezték. Következésképpen, azt mondtam, hogy nem tudok olyat állítani, ami nem igaz. Az akkori hatalom azt mondta erre, hogy nem baj, hogy nem igaz, csak mondjam. Ez annak a világnak a skizofré­ niája volt, amely tulajdonképpen a dörgölődzéssel helyettesítette a meggyőződést, s én ezt sosem vállaltam fel. Úgy gondo­ lom, hogy ezt jól tettem, mert végül is a sors mindent megadott számomra, amit elképzeltem, igaz, jókora késéssel, mert ehhez meg kellett várni a rendszerváltás bekövetkezését. — A Professzor Asszony életpályáját bön­ gészve arra lettem figyelmes, hogy sok, igen fontos munkakört töltött be. Szakma­ ilag mely munka volt a legkomolyabb, s a legkeményebb összpontosítást igénylő? — Értelemszerűen a legnagyobb horde­ rejű munka a kormányzásban való rész­ negyedik oldal vétel volt. Miniszteri megbízásom az volt, hogy egy olyan bankrendszer fel­ építését segítsem a 40 éves tervgazdál­ kodás csökevényesítő hatása után szinte a semmiből, amely nagyon gyorsan al­ kalmas arra, hogy a magyar piacgazda­ ság átmenetét segíteni tudja. Mind mi­ niszterként, mind a kormány felelős szakembereként részt vettem egy évig a kormány ülésein, és három éven ke­ resztül a Gazdasági Kabinetnek is a tag­ ja voltam. Természetesen ezekben a posztokban az ország egészét érintő döntéseket hoztunk. Ilyen értelemben a felelősség közvetetten igen nagy volt, de ez a felelősség elsősorban politikai természetű. Ha az ember rosszul hozza meg a döntéseket, akkor a választók ki­ szavazzák a következő választáskor. Mégis azt kell mondanom, hogy a Bankfelügyelet vezetőjeként álltam olyan kihívás előtt amilyen előtt egész életpályám alatt szinte soha. Olyan fel­ adatokat kellett megoldanom, olyan döntéseket kellett hoznom, amelyek emberek százezreinek egzisztenciáját Az Állami közvetlenül érintették. Bankfelügyeletnél - amelyet ma Pénz­ ügyi Szervezetek Állami Felügyeletének neveznek - olyan döntéseket kellett hoznom, hogy becsukjunk-e bankokat, vagy hogy börtönbejuttassunk (csalárd) embereket. Ha a döntés nem volt he­ lyes, akkor vagy az embereknek veszett el a pénzük, vagy az államkasszát érte olyan károsodás, amely közvetetten szintén a polgárok pénzének elvesztését jelentette. Harmadrészt fontos volt e poszt azért is - s ezt jogászoknak aligha kell magyarázni -, mert államigazgatási jogkörben okozott kárért pert lehetett indítani a Felügyelet ellen. (Megjegy­ zem; volt is nem egy per, de hála kitűnő jogász kollégáimnak s a megfontolt kol­ lektív döntési mechanizmusunknak, mind megnyertük.) Tehát ez a munka szakmai és személyes presztízsemet közvetlenül érintette. — Első ízben, 1965-ben lépett katedrára a Professzor Asszony. Azóta már több egye­ temen tanít, de mindenek előtt itt nálunk, a Pázmányon. Hogy került kapcsolatba a tanítással, s egyetemünkkel? — Első munkahelyemen az akkori igaz­ gatóm tanított a Közgazdasági Egyete­ men, és rögtön oda vett maga mellé ta­ nársegédnek. Pénzügytant, illetve átfogó közgazdasági - gazdaságpolitikai kérdése­ ket tanítottam. A pénzügytan olyan volt számomra, mint egy krimi. Láttam azt, hogy egy elméleti kérdésnek a politikai összefüggései nem egyszer olyanok vol­ tak, hogy a szakmai vitában legyőzött el­ lenfél kiugrott a harmadik emeleti abla­ kon - öngyilkos lett. Vagy egy esetet tud­ nék mondani, hogy amikor a Közgazdasá­ gi Egyetemen átvettem a KGST-pénzügyi rendszerének az oktatását, akkor a KGST helyzetét, mechanizmusát és távlatait fej­ tegető professzornak lettem a tanársegé­ de, aki miután rámutatott a KGST műkö­ désének gyengéire, és ezt az igen kiváló munkát lefordították angolra és oroszra, valamilyen csodálatos véletlen folytán a Dunába esett, és Paksnál fogták ki. Ilyen eset után az ember végig érezte magán azt a hallatlan felelősséget, amely munkájával járt. ’81 környékén megdöbbentő volt számomra hallani, hogy Andropov „elv­ társ” - aki 56-ban magyarországi követ volt — egykori tolmácsa, aki ismerte a szovjet akció részleteit, Andropov buda­ pesti látogatásakor - belefulladt a Bala­ tonba, egy félméteres vízbe. Különösen azért volt ez aggasztó, mert éppen aznap kaptam egy figyelmeztetést a miniszte­ remtől, hogy Havasi „elvtárs”, a párt köz­ ponti bizottságából felhívta a figyelmét személyesen rám. Felszólítottak, hogy ne közöljek negatív kritikát a rubel pénz­ funkcióiról, mert már nagyon elegük van belőlem a szovjet elvtársaknak. Három évig nem publikálhattam, mindaddig, míg el nem kezdtek fújdogálni az új idők szelei, Gorbacsov színre lépésével. Ez a politikai szorongás végig kísérte az ember életét, és emellett kellett szakmailag jó színvonalon tejesíteni. Ezekben az idők­ ben nagy karriert nem futhattam be, de vigaszágon, a tudomány berkeiben odafi­ gyeltek szavamra. Olyan hamar talán csak egy kolléga lett kandidátus Magyarorszá­ gon, mint én, s elérhettem az akadémia doktori fokozatát is. Egyetemünkkel úgy kerültem kapcsolatba, hogy részt vettem a Kar alapítás körüli munkában. Rabár Fe- �?=• renc egykori miniszter társam engem ajánlott az intézet élére. A modern világ­ ban két dolog nagyon fontos: a jog- és a gazdaságismeret. A gazdaságismeret a jo­ gászok, míg a jogismeret a közgazdászok számára. A Szegedi Egyetemen kissé ko­ rábban már felkértek a Pénzügyi Tanszék vezetésére. Ezt se mondtam le, hogy fo­ lyamatos maradjon a kapcsolat a szakmá­ val, de főállásom a Pázmány maradt. E párhuzamos munka gyümölcseit a jog­ hallgatók abban érzékelhetik, hogy min­ dig naprakész pénzügyi-, gazdasági isme­ reteket kapnak. — Hogy került a rendszerváltás politikai elitjébe? — A féljem az MDF alapító tagja volt, ne­ ki az 56-os múltjából fakadóan ott volt a helye. Amikor az Egyesületi Törvényt megalkották, együtt alapítottuk meg az Eötvös József Társaságot. Itt a szabadelvű, keresztény gondolkodásnak a keretét te­ remtettük meg. A 12 alapítóból tíz az Antall-kormány minisztere, államtitkára vagy főtanácsadója lett. Amikor az MDF - ke­ rületi szervezete megalakult, több gyűlésre elmenvén, hozzászóltam a gazdasági kér­ désekhez, és az ottani kerületi vezető azt mondta, hogy igen kiváló jelölt lennék a budapesti listán. így jutottam be a Parla­ mentbe. Rabár Ferenc visszavonulása kö­ vetkeztében az első költségvetést nekem kellett benyújtanom, mint az ügyvivője a pénzügyminisztere a tárcának. Ennek kap­ csán elmondhatom, hogy az államháztar­ tás minden apróságát átláttam, hiszen ko­ rábban húsz évet töltöttem el a pénzügy­ minisztérium állományában. Nem volt olyan ember a szakmában, akit ne ismer­ tem volna. Az a humán tőke, amely sze­ mélyes kapcsolataimból adódott, nagyon Két perc Számomra mindannyian közel vagytok. (11. János Pál) Két évfolyamtársam is részt vett a március 2-án, a pápa által szervezett Imádság a bé­ kéért találkozón, úgyhogy este leteleped­ tem a fotelbe, és bekapcsoltam a tévét. Egyedi találkozás volt ez, hiszen több nagyvárossal együtt Budapest is bekapcso­ lódott a különleges élő televíziós közvetí­ tésláncba. Különböző országok fiataljai gyűltek össze egy-egy templomban, így a lágymányosi Magyar Szentek Templomá­ ban is. Kivetítővásznon jelentek meg a tá­ sokat segített az első időszak konszolidálá­ sában. Magyarország államcsőd nélkül el­ kerülte az első, rendkívül nehéz pénzügyi helyzetet, noha nagyfokú volt az eladóso­ dás. Miénk volt az egyetlen a rendszervál­ tó országok közül, amelynek kormánya a négyéves ciklust ki tudta tölteni. Azt hi­ szem, hogy ebben nem kis szerepe volt an­ nak az első két évnek is, amíg a pénzügyi területen, a kormányon belül dolgoztam. — Egyetemünkön kialakított közgazda­ sági kutatóközpont az önkéntes és kötelező elosztási rendszerek vizsgálatára összpon­ tosít. Hol tart ma ez a munka? — Számtalan sikeres hazai és nemzetkö­ zi pályázattal igyekszünk megalapozni az oktató-kutató munka egységét. Éppen most nyújtunk be egyet az MTA-hoz, akadémiai kutatócsoport támogatásához. Ez a szegényes pénzügyi kereteket te­ kintve annak a lehetőségét adná meg, hogy az oktatás mellett, a kutatásra is tudjunk elegendő energiát fordítani. A kötelező és önkéntes elosztási rendszer témája azt takarja, hogy a globalizációs világ kihívásai közepette a gazdasági gon­ dolkodás egyre inkább behatolt a köz­ szférába. Ezt próbálja a modern gazdasá­ gi irányítás visszatuszkolni a “magán­ megoldások” keretében. Vagyis, az az igyekezet, hogy ne a kötelezően besze­ dett pénzt fordítsák bizonyos feladatokra, hanem azt szabadon, mint megtakarítást helyezzék el a pénzügyi közvetítő rend­ szerbe. A bank-biztosítási és értékpapír­ piac úgyis gondoskodik arról, hogy ezek a pénzek tovább forogjanak. A pénz és tőke közvetítésének az apparátusa itt Ke­ let-közép Európában is emelkedjen olyan szintre, mint a világ többi részén, hogy az érzékeny műszerként - mint az voli helyszínek, ahol az egy közös cél meg­ többszörözte az ima erejét. Milyen nemes cselekedet. Vij on csak ilyen nagy gondolat érdekében; tudunk összefogni, mi katolikusok? Akadnak kisebb lehetőségek is. Össze tudunk fogni; a mindennapi aprónak tűnő dolgokban, mi, katolikus egyetemisták? Egyedivé tudjuk tenni egyetemi napjainkat? A hallgatói öntevékeny csoportok, akár­ hogy is, de nagy részt vállaltak az ún. egye­ temi életből. Talán paradox módon hangzik, de ha egyoldalúan, az „egyik oldalról” érke­ zett is meghívott vendég az előadásokra, mégis többen, nagyobb érdeklődéssel voltak kíváncsiak rá („nem bírom, de elmegyek, meghallgatom a sületlenségeit”). Eötvös inga - találja meg azt a helyet, ho­ vá kell mennie a pénznek, ahol jól tud kamatozni, és ily módon hatékonyan tudjon működni a gazdaság, hatékonyab­ ban, mintha bürokratikus elosztást való­ sítanának meg. Ezt természetesen nem lehet abszolutizálni, a mértéket kell meg­ találni, ennek a feladatnak a megoldása a kutatócsoportunk célkitűzése. Tehát nem lehet azt mondani, hogy csak a magán­ megoldás a célravezető, de nem lehet azt se mondani, hogy mindent vállaljon át az állam magára. Egyik helyen bürokraták, míg a másikon mohó érdekeltségű tulaj­ donosok döntenek. A kettő között egy optimum pontnak kell kialakulnia, és azt hiszem, e feladat megoldásának legideáli­ sabb helye az Egyetem jogi karának Köz­ gazdasági Intézete. Hiszen az egész kér­ dés a jogi szabályozáson nyugszik. ----Sok diplomás lányt foglalkoztatja e kérdés: hogyan lehet összeegyeztetni a kar­ riert a gyermekvállalással? A Professzor Asszony - mint kétgyermekes családanya­ mit gondol erről, s tudna-e tanáccsal szol­ gálni? — Még azt is mondanám, hogy ötunokás családanya, ami azért fontos, mert a mai életszakaszban nagyon sok feladat hárul úgy is rám, mint nagymamára, és a férjemre is, aki szintén nagyon szerető nagyapja a gyerekeknek. A nőnek olyan társ kell, aki tisztelettel viszonyul a má­ sik azon igényéhez, hogy önmagát meg­ valósítsa. Vállaljon át tőle feladatokat, és ugyanazt a tisztelettudó alázatot várja el társától, hogy így “tandem”-ben tudjon előrehaladni a férfi és a nő. Üzenem a lá­ nyoknak, hogy válasszanak jól férjet! SZABÓ VIKTOR Vajon öntevékeny csoportok nélkül nem tudjuk kiszínezni a vizsgaidőszakok közötti „rést^? Vajon ráfoghatunk-e min­ dent a tanulmányi- és vizsgaszabályzat szi­ gorúságára? Mennyit ér egy-egy jó színhá­ zi előadás, élvezetes film, szórakoztató ki­ rándulás, vagy egy gitáros mise a kápolná­ ban? És van türelmünk megérteni egymás gondjait? Ne engedjünk gépesített korunk annyira divatos, lappangó elidegenedésének. Mi közel vagyunk egymáshoz? Számít­ hatunk egymásra? SZAMOS MÁRTON ötödik oldal �Unió alapja a közös kulturális örökség Dr. Roberto Formigoni, Lombardia Tartomány elnökének február dF-ei előadása Egyetemünkön Rektor Úr, Professzor Urak, Hölgyeim és Uraim! Köszönöm ezt a meghívást és a lehetősé­ get, hogy itt és ma olyan témákról beszél­ jek, amelyek mindannyiunk szívéhez közel állnak. Az Európai Unió előtt álló intézményi, gazdasági és társadalmi kihívásokkal kap­ csolatban rendkívül fontos, hogy újra vé­ giggondoljuk az identitás kérdését, amely képes elismerni kontinensünk kulturális és történelmi gyökereit és ebből kiindulva felvázolja a jövőbeni fejlődést. Maga a vendéglátó intézmény, ahol előadá­ somat tartom nem véletlenül olyan hely­ szín, amely segít nekünk közelebbről újra felfedezni - és ezt már most hangsúlyozni kívánom - az ezeréves katolikus hagyomá­ nyokban és kultúrában gyökerező európai identitás eredetét. Épp ezért biztos vagyok benne, hogy, ha most Önökkel végigjárhatjuk közös európai identitásunk néhány fontos állomását, ez se­ gíteni fog minket az összhang jelentős ele­ meinek újrafelfedezésében, felismerve, hogy az Önök egyetemi intézménye értékes szerepet játszhat abban, hogy újra felvegyük a keresztény hagyományok és a szabadság hagyományainak fonalát és egyetemük je­ lentős mértékben hozzá tud majd járulni a közös kulturális újjászületéshez. Az európai identitás témájának megköze­ lítéséhez egyrészt mélységében meg kell vizsgálnunk a kulturális és történelmi gyökereket, másrészt meg kell néznünk, hogy ezek ma hogyan képviselhetik az Európai Unió perspektívái és eseményei által kivetített területi és intézményi bőví­ tés közös alapját. EURÓPA AZ EURÓPAI UNIÓ SZÜLŐANYJA Mindenekelőtt fontosnak tartom egy alap­ vető tény hangsúlyozását: Európa az Euró­ pai Unió szülőanyja és nem gyermeke. Európa nélkül, az európai civilizáció és identitás nélkül - a gazdasági szintet is be­ leértve - semmilyen szinten semmiféle nemzetek fölötti intézményt nem lehetett volna elképzelni és nem lehetett volna ki­ alakítani sem, ha igaz az - mint ahogy igaz -, hogy a gazdasági kapcsolat lényegében hatodik oldal arányos visszatükröződése a kulturális kap­ csolatnak. Tehát, ha egyik oldalról ma már minden európai ország számára szükséges, hogy az Unió részévé váljon, másik oldalról az Unió számára ugyanannyira szükséges, hogy perspektivikusan minden európai or­ szág részt vegyen benne. Amennyiben tudatosodik ez a kölcsönös szükséglet az Unió és a felvételre váró or­ szágok kapcsolata is kiegyenlítettebbé vá­ lik. Egy az Unióba való belépést kérő euró­ pai ország nem olyan, mint az ajtón beko­ pogó vándor: inkább egy családtag, aki raj­ ta kívül álló okokból hosszú ideig távol volt és kéri, hogy hazatérhessen. A szó igazi ér­ telmében vett elővigyázatosság indokolhat­ ja, hogy óvatosan történjen a belépés, de hazatérése vitathatatlan. AZ EURÓPAI UNIÓ KIALAKULÁSA 1. Egy az Unió megszületését behatároló hátrány” még ma is az egyikét jelenti azon tényezőknek, amelyek egy egyébként következetesebben végbemenő folyamat bizonyos mérséklését követelik. Az Uniónak van egy alapvető korlátja: A Berlini Fal leomlása előtt született és fejlő­ dött, amikor Nyugat-Európában sok em­ ber számára úgy tűnt, hogy a Vasfüggöny­ ön túli Európa többé nem létezik. A dolgok ezen állása szerint nemcsak az úgynevezett Nyugat-Európa volt elzárva lé­ nyegi elemétől, Közép-Európától, hanem a „Vasfüggöny” egyik oldalán Bajorországgal és Ausztriával, a másik oldalán Magyaror­ szággal - a Dunamenti Európa is ketté lett vágva. Mivel a „]/hsfü^öny” katonai események és az akkori két szuperhatalom stratégiai megállapo­ dásának eredménye volt, ezért nem ott „ereszke­ dett le", ahol pontosan kettéválasztotta volna Nyugat- és Kelet-Európát, vagyis Róma örökö­ sét és Bizánc örökösét. Miközben egy tipikusan görögkeleti és bizánci örökséget hordozó ország, mint Görögország Nyugaton maradt, „Keletre” kerültek olyan tipikusan nyugati, latin örökséget hordozó katolikus és protestáns országok ponto­ san, mint Magyarország, Lengyelország, Cseh­ ország, Morvaország, Szlováki, Szlovénia, Horvátország. Az érthető közvetlen indokokon túl, ha hosszabb történelmi időtávlatból tekintjük mindazt a há­ 55-.kulturális borgást, amely a régiJugoszlávia felbomlását kö­ vette, olyan ez jelenségként tűnik fel, amely mi­ att mindmáig késlekedett a dunamenti területek felé történő teljes nyitás, vagy másképpfogalmaz­ va kikapcsolva maradt Dél-Európa növekedésé­ nek és felvirágozásának egyetlen lehetséges mo­ torja. Ezen felül a Maastrichti Egyezmény is igaz, hogy 1991-ben kötötték - még ezen a szűk horizonton belül marad, és ennek a határnak az árnyéka mostanáig rávetült az egyezmény alapján született minden megál­ lapodásra. Ma végre megvannak az anyagi feltételei annak, hogy mindezek a törések újra összeforrjanak. De félreértés ne essek, ez nem azt jelenti, hogy a dolgok maguktól helyreállnak. A korábbi helyzet hatalmas akadályokat hagyott ránk és ezeket csak mind kulturális, mind politikai síkon óriási energiák befektetésével lehet elmozdítani. Ma egy ilyen irányú vállalkozás nem lenne hiábavaló. 2. A korábban említetteken kívül az Unió­ nak van egy másik alapvető korlátja, ez nem áll fenn a kezdetektől, hanem a 70-es években alakult ki; az az igény, hogy szinte kizárólag gazdasági realitásként menjen végbe a konszolidáció és a fejlődés. Az eu­ rópai intézmények alapítói tisztán látták, hogy - amint korábban emlékeztettem er­ re - Európa sokkal előbbre való az ilyen in­ tézményeknél és széleskörű, mély gyöke­ rekből táplálkozik. Annak felismerése, hogy Európának keresztény gyökerei van­ nak nem követelmény és még csak nem is elvcsúsztatás: egyszerűen az intellektuális tisztesség megkívánja, hogy ezt elismerjük. Evvel kapcsolatban az alapítók egyértelmű­ en egy történelmi mintát vettek alapul: Nagy Károly Európáját, a Szent Római Bi­ rodalmat. A tegnap még az EGK-nak, ma már az Uniónak helyet adó brüsszeli szék­ ház neve, a Nagy Károly díj (melynek át­ adási ünnepségét Aachenben tartják, ott, ahol az ókori császár relikviáit őrzik) mindmáig egyértelmű bizonyítékai ennek. Egyértelmű, hogy széles értelemben vett analógiáról volt szó, egyértelmű, hogy ész­ szerű módon ma senki nem gondolhat a Szent Római Birodalom újjászületésére, és az is egyértelmű, hogy az elvi elképzelés és a realitás között óriási távolság volt. Mind- �ezzel tipikusan európai, tipikusan nemzetek feletti és tipikusan a különállás és az egyete­ messég pozitív összekapcsolásával jellem­ zett valóságként a Szent Római Birodalom megfelelő viszonyítás és szimbólum volt. A Nagy Kárloly császárrá koronázásának 1200. évfordulója alkalmából (2001. de­ cember 16.) tartott konferencián II. János Pál felszólította a résztvevőket, hogy: ... gondolkozzanak el azon az értéken, amelyet a Nagy Károly által támogatott kulturális és vallási reform még ma is őriz: jelentősége jóval túlmutat ténykedésén, azon, hogy materiális értelemben egyesí­ tette a kor különféle politikai realitásait. A klasszikus antik, elsősorban római kul­ túra és a germán és kelta népek kultúrái­ nak nagyszerű ötvözése. Jézus Krisztus Evangéliumán alapuló egyesítése az, ami Nagy Károlynak a Kontinens formálásá­ hoz való jelentős hozzájárulását jellemzi. Es valóban, az az Európa, amely földrajzi szempontból nem alkotott egy meghatá­ rozott egységet, csak a keresztény hit elfo­ gadásával vált olyan kontinenssé, amely az emberiség javát szolgálva az évszázadok folyamán szinte a világ összes egyéb terü­ letén el tudta terjeszteni értékeit. Ugyan­ akkor muszáj felvetni a kérdést, hogy a XX. század folyamán könny- és vérfolya­ mokat okozó ideológiák egy olyan Euró­ pából származtak, amely el akarta feledni keresztény alapjait. A 70-es évektől kezdődően - talán egy rosszul értelmezett laikus elv miatt - pró­ bálták elhanyagolni mindennek a jelentő­ ségét. Mivel azonban büntetlenül nem lehet el­ rugaszkodni a dolgok realitásától, a bünte­ tés egy egyszerű vákuum volt. Mára már evidens, hogy az Unió, annak ellenére, hogy egy gazdasági óriás, mindmáig politi­ kai törpe maradt és megvan a kockázata, hogy kulturális torzszülötté váljon - az utóbbi időben újra előtérbe került az Unió elvi alapjainak kérdése. Egyelőre úgy próbálják ezt megoldani, hogy ezen a „cenzúrán” belül maradnak, vagyis nem lépnek ki ebből a vákumból, ahogy azt az EU elvi alapjai újrafogalmazá­ sának első gyümölcse az „Alapvető jogok kartája”. Ezt a helyzetet mutatta be II. János Pál a már idézett üzenetében: A kötelezettség, amelyet az Európai Unió magára vállalt az n-.Alapvető jogok kartája” megfogalmazá­ sával azt jelenti, hogy az új évezred küszö­ bén megpróbálják újra összefoglalni azo­ kat az alapvető jogokat, amelyekre az eu­ rópai népek együttélésének törekednie kell. Az egyház fokozott figyelemmel kö­ vette a dokumentum kidolgozását. Evvel kapcsolatban nem titkolhatom csalódott­ ságomat, hogy a Charta szövegébe még csak egy utalást sem vettek be Istenre vo­ natkozóan, akiben pedig az ember méltó­ ságának és alapvető jogainak felsőbbrendű forrása található. Nem lehet elfeledni, hogy Isten és parancsainak megtagadása vezetett a múlt században a bálványok ön­ kényuralmához, amely az élő és igaz Isten helyett egy faj, egy osztály, az állam, a nemzet, a párt dicsőítésében fejeződött ki. Pontosan a huszadik századot ért csapások kapcsán érthetjük meg, hogy Isten és az ember jogai hogyan erősítik egymást, vagy hogyan hanyatlanak együtt. (...) Nem elég nagy szavakkal hangoztatni az embe­ ri méltóságot, - folytatja II. János Pál - ha azután a jogrendben azt súlyosan megsértjük. J, A KULTURÁLIS KIHÍVÁS, AMELY MEGNYITJA AZ UNIÓ BŐVÍTÉSÉT Ha igaz - mint ahogy igaz - az, amit Emmanuel Mounier mondott: vagyis, hogy „a politikus elfordíthatja a villanykap­ csolót, de nem ő állítja elő a villamos ener­ giát”, akkor a politika szereplőinek felelős­ ségvállalása mindenképpen szükséges, de nem elégséges. Az ilyen szintű kérdéseknél a kultúra most még inkább a politika előfutára, és ilyen ér­ telemben a Magukéhoz hasonló egyetem hozzájárulása mindehhez egyértelműen rendkívül fontos. Az Unió bővítésének kihívásában csak ak­ kor lehet győzni, ha a kérdést sokkal széle­ sebb körben vetik fel, mint ahogy azt ma­ napság szokás. Ha csak a gazdaságot veszik számba, és, ha az Unióba való belépés mindig azzal kelle­ ne, hogy járjon, hogy az újonnan érkezők­ re kiterjesztik a régi tagok összes jogát és kötelezettségét, akkor - egy megerőltető közelítési eljárás árán, amely gyakran túl drága is - a kapu csak körülbelül tíz állam számára nyílna meg, köztük Magyarország számára is, olyan államok számára, melyek a tervek szerint 2002. év végéig elvi síkon szabad jelzést fognak kapni. Viszont, ha elsősorban a kultúrát és a poli­ tikát veszik figyelembe, akkor változik a bővítési eljárás ritmusa és perspektívája is. Az egyetlen szükséges nagy cél többé nem az egységes piacra történő azonnali bejutás lenne. Előzetesen elég lenne egy közös biz­ tonságos területre való bejutás, amely ma­ gában foglalná a belső és nemzetközi, egy­ mással kompatibilis gazdasági és szociális törvényhozást, átjárható iskolarendszert és egyetemi oktatási rendszert, valamint az úgynevezett fenntartható gazdasági integ­ rációt. Bizonyos országok esetében ehhez logikusan kapcsolódhat a a közös piacra va­ ló bejutás is. Más országoknál ez a lépés nem lenne azonnali, sőt esetleg fel sem merülne a belátható jövőre vonatkozóan. MAGYARORSZÁG POZÍCIÓJA A magyar politikai és gazdasági rendszer fejlődése az utóbbi években jelentős ered­ ményeket mutatott fel, amelyek lehetővé tették az ország számára, hogy szilárd ala­ pokon építse fel a jogállami, a piacgazdasá­ gi és a politikai demokrácia intézményeit. Az Európai Unió bővítése szempontjából Magyarországot mindig a startnál első helyről induló nemzetként emlegetik, amely számára az európai integráció a té­ nyek szintjén már valóság. MÉG NYITOTT KÉRDÉSEK Mindezzel együtt léteznek még kényes kérdések, annak felfogásában is, hogy a polgároknak, valamint a társadalmi és gaz­ dasági erőknek a közösségi integrációból előnyeik és hátrányaik is származnak. Újra fel kellene tenni a kérdést, mik az Unió sajátosságai. •Véleményem szerint a jelenlegi nehézsé­ gek és félreértések nagy része abból a tény­ ből fakad, hogy az Uniót fokozott mérték­ ben felruházták avval a gazdaságot felülről támogató és irányító szereppel, amelyet a nemzetállamok a XX. század folyamán fo­ kozatosan magukra vettek, ami azután olyan túlzott mértéket öltött, hogy felülke­ rekedett magukon az államokon. Ahelyett, hogy ebből a bukásból a megfelelő tanulsá­ got levontuk volna, elvárás, hogy az Unió végezze azt, amire az államok nem voltak képesek. A Maastrichti Egyezmény ennek az illúzi­ ónak a Magna Chartája. Az Unió nem várhat sikereket olyan terü­ leten, ahol az államok megbuktak és ennek objektív oka van: ahogy a XX. század törté­ nelme bebizonyította, a gazdaságirányítás nem politikai feladat. A bővítés gondviselő jellegű mindenkinek a számára, ha törek­ szik arra, hogy ez az igény megszűnjön és még az Unió jogi reformja előtt filozófiája egészséges reformját megvalósítja. hetedik oldal �„Kettes osztó”: jövő évtől! Felvételi: egyelőre bizonytalan 2002. február 25-én tartotta legutóbbi ülését a Kari Tanács. Néhány kérdés, mint például a mellékállásban alkalmazott oktatók bére vagy a professzori szobákra fordítandó pénzösszeg megvitatása után elfogadták a Kar költség­ vetését. Ezek után következett a felvételi rendsze­ rünk reformja és az oklevél minősítésének számítási módja körüli vita. Szabó István Dékánhelyettes Úr arra a kormányrende­ letre hívta fel a Kari Tanács tagjainak fi­ gyelmét, amely előírja, hogy 2003-tól egy­ séges írásbeli rendszert kell bevezetni az ország valamennyi jogi karán, valamint hogy a hozott pontok számításánál csak a kötelező tantárgyakat lehet figyelembe venni. A kormányrendelet egyébként azt is előíija, hogy az alkalmassági vizsgát nem lehet pontozni, csupán annyit lehet megál­ lapítani, hogy a jelentkező alkalmas-e az általa kiválasztott intézményben való tanulásra vagy sem. E szabály megalkotásakor azonban - mint mondta - nem ránk, ha­ nem például a rendőrtiszti főiskolára vagy a művészeti egyetemekre gondoltak. A Dékánhelyet-tes beszámolt az oktatási jo­ gok biztosának hallgatói panaszra írt leve­ léről is, amelyben aggályosnak tartja nem magát az oklevél minősítésének számításá­ nál alkalmazott kéttényezős képletről a há­ romtényezősre való áttérést, hanem ennek módját. A biztos szerint ugyanis a vissza­ ható hatály tilalmának elvébe ütközik, ha a hallgatók oklevelét nem a beiratkozásuk­ kor hatályban lévő szabályok szerint minő­ sítik. Zlinszky János Professzor Úr rámuta­ tott, hogy a felvételi eljárást törvény sza­ bályozza. Az alkotmánybíróság értékelése szerint az oktatás és kutatás autonómiájá­ ból következően az intézmény jogosult felvételi eljárását önállóan szabályozni. Lévén, hogy ez egy autentikus alkot­ mányértelmezésnek minősül, a benne foglaltakat kormányrendelettel nem lehet módosítani. Emellett nem mehet el egyetlen jogi kar sem pusztán a kényelem kedvéért, ezért a Prodékán szerint a he­ lyes magatartás az volna, ha nem vennénk tudomást a rendeletről. Ugyancsak alkot­ mányossági kérdésnek nevezte, hogy nyolcadik oldal minden érettségizettnek alkalmasnak kell lennie felsőoktatási tanulmányokra. Olyat, hogy valaki abszolúte alkalmatlan, megfontolt ember nem mond. Zlinszky Professzor azt javasolta, hogy opponáljuk a döntést, ha szükséges pedig, az autonó­ mia sérelme miatt forduljunk Alkot­ mánybírósághoz. Bánrévy Gábor Professzor Úr az előz­ ményekről szólva, annyit fűzött hozzá, hogy semmilyen válasz nem érkezett hi­ vatalos részről Rektor Úrnak a még terve­ zet stádiumában lévő kormányrendeletre írt határozott hangnemű reagálásaira. Emlékeztetett arra, hogy még a Hornkormány művelődési miniszterével álla­ podtak meg abban, hogy be lehet számí­ tani a hozott pontok közé a hittan érettsé­ git, cserébe annyit engedett a Kar, hogy más hitoktatási formákért nem jár nem jár pont. Jobbágyi Gábor Professzor Úr ritka al­ kalomnak nevezte, hogy nem ért egyet Zlinszky és Bánrévy Professzorokkal, hisz velük szemben évek óta állítja, hogy felvételi rendszerünk rossz, Dr. Sólyom Lászlóval együtt az állami egyetemeken alkalmazott rendszer bevezetését szorgal­ mazta. Hivatkozott arra a felmérésre, amely szerint a bejutás nehézsége szerint az ország 8 jogi kara közül a 7. helyen ál­ lunk, ez pedig - mint mondta - kihatással van a későbbi vizsgák, sőt az egész kar színvonalára. Javasolta, hogy ne fordul­ junk semmilyen fórum elé, mert ezzel csak azt fejeznénk ki, hogy a mi rendsze­ rünk tökéletes, holott jelen helyzetben az állami egyetemeken alkalmazott jobb. Professzor Úr kérte is, hogy ne osszák be felvételiztetni, mert alkalmatlan embere­ ket nem hajlandó vizsgáztatni, másfelől nem szeretné, hogy hátrányos helyzetbe kerüljön az a jelentkező, aki hozzá kerül, ugyanis jelentős eltérések voltak az egyes bizottságok, valamint az írásbeli javítást végző oktatók pontozási módszerei kö­ zött. Ha ragaszkodunk egy rossz felvételi rendszerhez, annak következményei beláthatatlanok lesznek. A két-, illetve há­ romtényezős számítási mód alkalmazása kapcsán elmondta, hogy fölösleges újra elővenni a kérdést, csupán a bevezetési időtartamot kell megállapítani. Erdő Péter Rektor Úr szerint nem volna szabad feladni a még Magyar Bálint minisztersége idején szerzett pozíciónkat, másfelől szükségesnek látja a szóbeli vizs­ ga fenntartását, mert legalább a vallási kultúra felmérésére egyedüliként nyújt lehetőséget. Kilényi Géza Professzor Úr utalt rá, hogy legutóbbi felszólalásában élesen bí­ rálta a visszamenőleges hatállyal hozott döntéseket, de itt szerinte egészen másról van szó. A tilalom ugyanis nem általános, hanem két irányban áll fenn; egyfelől nem lehet kötelességet utólag megállapí­ tani, másrészt tilos valamely magatartást utólag jogellenessé nyilvánítani. Nem üt­ közik azonban a visszamenőleges hatály tilalmába minden a beiratkozást követően hozott módosítás. Az oklevél minősítés számítási módjának megváltoztatása nagyjából akkortól ütközik tilalomba, amikor a hallgató a szakdolgozatával ko­ molyabban el kezd foglalkozni, ez pedig a 4. év elejére datálható. Bánrévy Professzor Úr arra hívta fel kollégái figyelmét, hogy legalább a kétté­ nyezős számítási mód alkalmazására a jogszabály által kötelező jelleggel előírt 2005-ös időpontig ne hozzuk hátrányo­ sabb helyzetbe hallgatóinkat a többi kar hallgatóihoz képest. Elmondta, hogy még tanulmányi dékánhelyettesként, az első végzős évfolyam záróvizsgái előtt, a Ta­ nulmányi Osztály akkori vezetőjével el­ végzett számítások bizonyítják, hogy sok­ kal rosszabb eredményű okleveleket eredményez a kettes osztó alkalmazása. A hallgatói képviselők szerették volna elérni, hogy az idén végző évfolyamra még ne alkalmazzák az egyébként a Kari Tanács által még 2000 júniusában elfoga­ dott kéttényezős számítási képletet, mivel �az nagy mértékben megnehezítené a summa cum laude, illetve a cum laude oklevél megszerzését. A kérdésben egyébként a HOK-nek nincs vétójoga, mert nem a TVSZ módosításáról volt szó, pusztán egy technikai kérdésről, neveze­ tesen arról, hogy mikortól lépjen életbe a két évvel ezelőtti módosítás, amikor is az akkori HOK-elnök nem élt a vétójoggal. Jobbágyi Professzor Úr szerint a gya­ korlati életben egyetlen egy bíró, ügyész, vagy ügyvéd sem az oklevél lapján értéke­ li a frissen végzett ifjú jogászt, tudását e nélkül is azonnal fel tudja mérni. Ezért arra kérte a hallgatókat, hogy ne kössék magukat olyan példákhoz és elvekhez, hogy minél jobb minősítésű diplomát kapjanak, hanem tanuljanak többet. Kéringer Csaba (VN) ezzel szemben arra emlékeztetett, hogy ma, amikor csak Budapesten évente közel ezer jogász vé­ gez, egyre több helyen előírás a jeles mi­ nősítésű oklevél. Azt a javaslatot, hogy az idén végző év­ folyamra már alkalmazzák a kéttényezős számítási módot, a Kari Tanács végül 11 igen, 10 nem és két tartózkodás mellett nem fogadta el, mivel a szabályzat szerint egy határozat elfogadásához több igen szavazat szükséges, mint ellenszavazat és tartózkodás összesen. Ezek után azonban továbbra is nyitva maradt a kérdés, hogy mikortól lehessen alkalmazni az új számí­ tási módot. Szabó István Dékánhelyettes Úr szerint, ha a Kari Tanács nem fogad el erről határozatot, akkor csak a kormány­ rendelet által előírt módon 2005-től. Dé­ kán Úr azonban figyelmeztetett, hogy ilyen késői időpontot még a HŐK sem kért. Mire a Klári Tanács elfogadta Zlinszky János Professzor Úr javaslatát, miszerint az új módszert először a 2001 őszén negyedikbe beiratkozott évfolyam­ ra fogják alkalmazni. MÁNDICS BOTOND Hármas osztó kettes osztó 4. háramtényezQs számítási mád: a 4 záróvizsga tárgy értékéből alkotott át­ lag (a), a 11 szigorlat átlagából (b), valamint a szakdolgozat eredményéből (c) alkotott egyszerű számtani átlag; (a+b+c):3 , .4 kéttényezds számítási mád: 2.4 záróvizsga tárgy és a szakdolgozat 5 érté­ kéből alkotott átlagból (a) mint egyik tényezőből, másrészt all kötelező szi­ gorlat átlagából (b), mint másik tényezőből számolt egyszerű számtani átlag; (a+b):2 ' • # i Az ily módon számított átlageredmény alapján a doktori cím megszerzését tanúsító oklevél minősítése lehet; O: .Praeclare « .Summa cum laude » iCum laude»’ 5,00 4,51-4,99 3,51-4,50 2,00-3,50 A háromtényezős módszer, bírálói szerint túlságosan felértékeli a szakdol­ gozatot, hiszen a tapasztalatok szerint általában jobb jegyek születnek, mint a szigorlatokon vagy a záróvizsgákon. Az országban működő jogi karok gyakorlata e téren nem egységes, néme­ lyiken már évek óta a kettes osztót használják, de például az ELTE-n egészen a jogszabály áltál végső határidőnél?megjelölt 2005-ig megtartják a hármas osztót, ami általánosságban kétségtelenül jobb minősítésű okleveleket ered­ ményez. A magyar jogalkotás leghorrorisz tikusabb megnyilváiiixlásai (2.) Mottó: „a szocialisták javítani akarják a vilá­ got, de csak rontani tudják (...) mivel a szocializmus nem egyéb, mint egy embercsinálta pótszer annak az űrnek a betöltésére, ahon­ nan az igazi keresztény erkölcsiség hiányzik” (W^s Albert, 1964) 1953, évi I, törvény Joszif Visszárionovics Sztálin generalisszimusz emlékének megörökítéséről Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs, gene­ ralisszimusz, a Szovjetunió Minisztertaná­ csának elnöke 1953. március 5-én eltávozott az élők sorából. Azok közé a világot átalakí­ tó nagy férfiak közé tartozott, akik a legtöb­ bet tettek nemcsak saját népük és államuk elvirágoztatásáért, hanem az egész emberi­ ség haladásáért, a világ minden dolgozójá­ nak felszabadításáért és boldogulásáért. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya ki­ mondja: ■A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a fbidesurak és nagytőkések népelle­ nes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés ú^át. A hazánkat felszabadító Szovjetuniót és fegy­ veres erejét Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs vezette. Elsősorban neki köszönhet­ jük azt az önzetlen segítséget, amelyben a nagy Szovjetunió szakadatlanul részesítette a Magyar Népköztársaságot. Elsősorban neki köszönhetjük, hogy népünk, a Szovjetunió támogatásával sikeresen védelmezve békéjét és függetlenségét, eredményesen rakja le a szocializmus alapjait Magyarországon. Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs neve, műve és tanítása eltéphetetlenül összeforrt hazánk történelmével. A magyar nemzet füg­ getlensége, a magyar nép szabadsága, a magyar dolgozók felemelkedése eltéphetetlenül öszszeforrt azzal, amit Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs a szovjet nép, az egész haladó emberiség számára alkotott Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs emléke iránti tisztelet és kegyelet, nagy tanításaihoz való rendíthetetlen hűség kifejezéséül az Országg\''űlés a következő törvényt alkotja: 1. § Az Országgyűlés Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs emlékét, a magyar nép felsza­ badítása, a magyar nemzet függetlenségének kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai, gazdasági, kulturális felemelkedé­ se körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért, a magyar nép el nem múló hálájának tanú­ bizonyságául törvénybe iktatja. kilencedik oldal �„A Quaestor: Személyes sikeremnek is érzem a fejleményeket” Beszélgetés Szabó Tiborral, a HÓK Gazdasági Alelnökével a hallgatói támogatásokról Milyen előzmények tették lehetővé az új hallgatói támogatási rendszer bevezetését? A kezdeti elképzelés olyan támogatási rendszer volt - akkor még tandíjas volt a tanulás - amely megpróbál mindenkinek, ha nem is maximális, de minimálás támo- , ' ' gatást nyújtani a tandíj mellett. 1998-ban r szüntették meg a tandíj-kötelezettséget, megvalósult az áttérés a fizetős-nemfizetős |H normahatárra. Ebben a struktúrában H8 ugyanúgy megmaradt az általam „segítőosztó”-nak elnevezett rendszer: mindenki, aki pályázatot nyújtott be, akár nappalis- IR ként, akár levelezősként, akár számtávos- Hh ként, továbbá önköltségesként vagy nem ilyen minőségben, az egyetem által kapott hallgatói normatívában részesülhetett. Négyféle normatívát különböztetünk BE meg: elsőként fenntartásit, ami teljesen az egyetemet illeti. Továbbá szociális és tanul- H| mányit, ezt a legnagyobb összegű normatí- fin vát a hallgatók után kapja az egyetem. Megkülönböztetünk még lakhatási, valamint jegyzettámogatási normatívát. Az első normatí­ va elosztásába a HÖK-nek nincs beleszólása, a többi viszont a hallgatókat illeti, nekik kell oda­ adni. A rendszert fokozatosan alakították. Kez­ detben még úgy hívták, hogy szociális és tanul­ mányi támogatás, nem volt lakhatási támogatás, mivel a kollégiumi bérelt férőhelyeket bárki igénybe vehette, mindenkit el tudtunk helyez­ ni. Tehát a lakhatási normatívát a kollégiumra fordították. Ennek köszönhetően, noha bérelt kollégiumunk volt, viszonylag olcsón tudtak a hallgatók hozzájutni. A jegyzettámogatási nor­ matíva pedig a könyvtár fejlesztését szolgálta. Úgy érezte a HŐK, hogy az, hogy csak tanul­ mányi és szociális ösztöndíjat oszt, és ráadásul minimális összeget, ezt a többi egyetemhez ha­ sonlítva, azt leszámítva, hogy épül-szépül a kar, nagyon kevés. A hallgatók részéről pedig egyre többször érte a vád a HÖK-öt, hogy csak isme­ rősök, barátok, haverok kapnak támogatást, és teljesen szubjektív az elbírálás - ami tény és va­ ló, így volt. A következő átmenetben bevezetés­ re került a súlyozásos rendszer. Kétfajta tanul­ mányi kategóriát állítottunk fel: 4,00-4,5 és a fi­ zetős küszöbtől 4,00-ig. Ezek mellett létezett három szociális kategória: hajói emlékszem, 15 ezer ft. alatt az 1/1-es, 15-25 ezer ft. között az 1/2-es, 25 ezer ft. felett az 1/3-as kategória. Ezt az osztályozást kívülről is lehetett követni: min­ denki pályázatára ráírtuk a kategória-számot. Azonban ezt azért nem tartottuk jónak, mert ha valaki jól tanult, de szociális helyzete nem tette tizedik oldal ■■ térően a korábbi helyzettől, amikor ezen átlag felett a tanulmányi ösztöndíj automa­ tikusan illette meg a hallgatót, míg e határ­ tól az önköltséges küszöbig tanulmányi és szociális támogatásra lehetett pályázni. Az új rendszer sávokból áll. Sáv alatt azonban kétfélét lehet érteni. Az eredeti terv szerint az átlagarányos sáv került volna bevezetés­ re. Ez azt jeleni, hogy az önköltséges kü­ szöb helyett az évfolyamátlagra emeltük fel az alsó határt, ami kicsivel magasabb volt, mint az évfolyamátlag. Előfordult egy pj kis átlagszámítási galiba is: pár hallgatót nem rangsoroltak, aztán utólag mégis... így át kellett számolni, és utólag megálla­ pítani a határokat. Ez tehát az átlagarányos te rendszer, amiben egy sávba tartozhat, t'Vv mondjuk 130 ember, míg egy másikba le­ het, hogy csak 3. A másik alternatíva a lét­ Hte ( számarányos sáv, ahol minden sávba ugyanannyian kerülnek. A tervezetünk mindig a félévi átlagtól teszi fűtővé az ösztöndíj nagyságát. Most azonban még lehetővé az első kategóriát, akkor nagyon kevés évben számolunk. így nem az átlagarányos. egy pénzt kapott. Ez az igazságos elosztórendszer­ hanem a létszámarányos sávokat választottuk. nek megfelelt, de úgy gondoltuk, érje meg a ka­ Viszont mindenkit szeretnék arra figyelmeztet­ ron tanulni. Tehát véleményem szerint a maga­ ni, hogy a 2002. szeptemberétől folyósítandó sabb tanulmányi ösztöndíjak a hallgatókat ösz­ tanulmányi ösztöndíj már a mostani második tönzik arra, hogy jobb tanulmányi eredményt félévi átlag alapján kerül megítélésre, és ezt fél­ érjenek el. Nagy eredmény volt, hogy a jegyzet­ évente fogjuk felülvizsgálni, amikor már átlag­ támogatási normatívát - miután nagy részét a arányos sávokat alakítunk ki. A következő része könyvtárra fordítottuk - végre, először 1999 az új megoldásnak: a szociális rendszer. Erre a nyarán sikerült kiosztani, akkor még készpénz­ hallgatói normatíva 20 %-át fordítjuk. A HŐK ben (20 ezer ft.) Sajnos, mivel a vizsgaidőszak­ készített egy pontozásos kérvényt, amiben a ban került meghirdetésre, kevesen pályáztak rá. hallgatóknak véleményem szerint kellően ob­ 2001 első felében kiosztásra került a lakhatási jektív és szubjektív pontokat tudunk meghatá­ támogatás is, amit az indokolt, hogy a kollégiu­ rozni. Vannak benne a szubjektív részt erősítő mi árak rohamosan emelkedtek. Már kevesen megfogalmazások („egyéb szociális indoka­ választották a kolit, de ugyanúgy szükségük volt im”), a pontozásos rendszer pedig az objektivi­ támogatásra. A fejlődés során így alakult ki a je­ tást szolgálja: a hallgató tudja, hogy mire szá­ lenlegi, négykategóriás támogatási rendszer, míthat. A mi feladatunk a ponthatárok megha­ ami nem tökéletes, de hát nincs tökéletes rend­ tározása, hogy mitől részesülhet valaki szociális szer, mindegyikben vannak hibák. ösztöndíjban, és azon belül is a két-három sáv­ nak a meghatározása, tehát ne ugyanannyit kap­ Miben áll az új megoldás? jon egy rosszabb szociális helyzetű, mint a sáv­ Az új megoldás tervezetében különválasztottuk ba éppen becsúszó hallgató. A jegyzettámogatás a lakhatási, a szociális, tanulmányi, és a jegyzet­ sajnos rajtunk kívül álló hiba miatt csúszott. A támogatást, ahogy már említettem. A normatí­ hónokon is látható, hogy mi úgy terveztük, vák pénzösszegei szintén máshogy került meg­ hogy november végén már lejár az akció, és ép­ határozásra. A tanulmányi és szociális támoga­ pen november végén adtuk ki őket, mert egy tást egy összegben kapjuk, aminek 75 %-a ke­ kis félreértés támadt az egyetem vezetése és rült a tanulmányi ösztöndíjak finanszírozására, köztünk a szerződés aláírása körül. Nem sze­ 20%-a jutott a szociális ösztöndíjakra, 5%-a pe­ retnék ezzel untatni senkit, lényeg, hogy sikere­ dig a rendkívüli és egyéb szociális támogatások sen megoldódott. A lakhatási támogatás immár fedezetéül szolgált. A tanulmányi ösztöndíj je­ kétéves múltra tekint vissza, nagyjából kifor­ lenleg már nem csak 4,51-es átlag felett jár, elrott. Lakhatási támogatásban nem mindenki ré­ ■ eW �(» ss ■ szesül, a 147/2000 sz. kormányrendelet szerint lakhatási támogatás egyhavi összege vidéki hall­ gatóként 3300 ft. Most ha valaki megnézi, tíz­ ezer forint havonta. Tehát a beadott pályázatok nagyjából 33 %-a, azaz majdnem minden har­ madik pályázó nyeri el a támogatást. Itt ugyan­ is szintén választanunk kellett, hogy sok em­ bernek adunk támogatást, ami inkább kis segít­ ség, vagy kevés, jobban rászorulónak adunk tá­ mogatást, amit én már támogatásnak hívok. Ha a tízezer forintot leveszed az albérleti díjadból, vagy ha nem a Griffben, hanem más koliban laksz, a kollégiumi díjadból, már jelentős könynyebbséget jelent, míg háromezerből lehet, hogy nem lennél kint a mélyvízből. Mennyiben zárja ki egyik támogatási forma a másikat? A szabályzat általános rendelkezései meghatá­ rozzák, hogy melyik támogatási forma alanyi hatálya kire terjed ki. A szociális és tanulmányi­ ban csak nappali tagozatos, államilag finanszí­ rozott hallgatók részesülnek. Itt a levelezősök szenvednek hátrányt, utánuk ilyen normatívát nem kapunk. A lakhatási támogatásban viszont csak nappali tagozatos, de nem kizárólag álla­ milag finanszírozott pályázó részesülhet. Ez az egyetlen támogatási forma, amit önköltségesek is jogosultak igénybe venni. A jegyzettámoga­ tást szintén csak államilag finanszírozott és nap­ pali tagozatos hallgató veheti igénybe. Nem tar­ tom etikusnak, hogy valaki mindhármat meg­ kapja, amennyiben jogosult lenne mindegyikre, mert ha kiszámoljuk, ez már elég szép támoga­ tási formát jelentene. Viszont mégis előfordul, főleg olyannál, aki nagyon rossz szociális hely­ zetben él, és nem vállalkozó, aki be tudja ha­ zudni a jövedelmét, hanem épphogy „megélő”. Esetükben a HŐK mérlegelés alapján megadja mindhármat. Általában a háromból egy, netán két támogatási formában részesülnek a pályá­ zók. így tudjuk korrigálni, hogy nagyjából a szociális helyzetének megfelelően kapjon tá­ mogatást. Itt ragadom meg az alkalmat, és szó­ lok a határon túli, nem magyar állampolgárok­ ról. Nem véletlenül nem említettem őket ed­ dig. Amikor ugyanis a szabályzat 2001 nyarán elkészült, még érvényben volt az a rendelet, hogy a határon túli hallgatók tandíjkötelesek, nem részesülhemek semmilyen támogatásban. Aztán szeptemberben kijött egy kormányren­ delet, ami szerint a határon túli hallgatókat ugyanolyan elbánásban kell részesíteni, mint a magyar állampolgárságúakat. Személy szerint egyet értek a rendelettel, de megemlíteném, hogy egy romániai átlagkeresetet nem lehet összehasonlítani egy magyar átlagkeresettel, mert ilyen alapon a magyar árszínvonalhoz ké­ pest jóval alacsonyabb jövedelmet tud kihozni az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai hallgató. Ezért részükre, áthidaló megoldásként találtuk ki, hogy - ha nem is ítéljük meg nekik a szociális, rendkívüli lakhatási, és egyéb támogatásokat - a már kész támogatási rendszert átalakítjuk úgy, hogy egy külön támogatásra pályázhassanak. Véleményem szerint nagyjából egy árszínvona- Ion vannak az említett országok, így mindenki­ nek elfogadható lesz, de amennyiben nem, vá­ rom az építő ötleteket. Összegezve, szerintem méltánytalan lenne a határon túli hallgatókat össze rakni azokkal a magyar hallgatókkal, akik­ re egyenként mondjuk csekély 25 ezer ft. jut, amihez képest egy romániai hallgató lazán ki tudja hozni a 7 ezer ft-ot az ottani árszínvonal­ hoz képest, ami lehet, hogy ott annyit ér, mint a magyar 25 ezer, csak hát, lényegesen nagyobb szociális támogatást kapna, noha ugyanazon a szociális szinten él. Milyen tipikus problémás esetek merültek fel? Például, a tanulmányi ösztöndíjnál az átlagszá­ mítás. A szabályzat világosan rendelkezik arról, hogy csak azokat az átlagokat tudjuk figyelembe venni, amik teljesített vizsgakövetelmények után, valamint időben leadott indexek alapján keletkeznek. Nagyon sokan jöttek, hogy később adtál le az indexüket, és utólag kerültek be abba a rangsorba, amit én már nem kaphattam meg, mert valamikor el kellett kémem a Tanulmányi Osztálytól. Ekkor szoktuk azt alkalmazni, hogy méltányossági alapon kapja meg a támogatást. Sokan nem önhibájukon kívül adták le késve az indexüket - hiszen sokak kérvénye még elbírá­ lás alatt volt - hanem saját trehányságuk miatt, netán aláírásuk hiányzott. Ilyen esetben nem fo­ gunk méltányosságot gyakorolni a jövőben, ezt mindenkinek üzenem. A szociális támogatások pontrendszerét kellően objektívnek tartom. Ki­ írtuk, hogy csak azokat a pontszámokat tudjuk elfogadni, amiket kellőképpen, megfelelő ira­ tokkal igazol a kérelmező. Valaki beikszelte, hogy a szülők elváltak (volt egy ilyen pont) - er­ re adtunk x pontot - ám odaírta, hogy nem vál­ tak el, de külön élnek. Ezért jöttek később rek­ lamálni. A lakhatási támogatásoknál a bírálási szempont váltott ki kérdéseket. Sokan érdek­ lődtek, mi a támogatási küszöb. Nos, ez a 80 km. Ennél messzebb kell lakni, hogy valaki lak­ hatási támogatásban részesüljön. Nem megye­ határt jelöltünk meg, mert pl. Pest megye észa­ ki határa jóval közelebb van Bp.-hez, mint a dé­ li határa. Az esetek 90 %-ában belátták, hogy igazunk van. Nagyon nem tetszik, hogy néha olyanok hívnak fel, akik nem tájékozottak. Úgy reklamálnak, hogy nem ismerik a felsőoktatási törvényt és a kormányrendeleteket. Az önbe­ csülésükben megsértett szülők gyermekük ne­ vében telefonálnak, és közlik, hogy rablóbanda ül az Irodában. Bezzeg a szomszéd Pistike meg­ kapta, ugyanolyan helyzetben. A HŐK jogköre a bevallott adatokon túl csak az iratok ellenőrzé­ séig terjedhet. Maximum kimegyünk és meg­ nézzük az ott megjelölt lakcímen lévő házikót, de nem kötelesek minket beengedni. Felvetet­ ték, hogy csak vennem kellene a fáradtságot és megnéznem ezt vagy azt a házat. Nos, erre én azt mondom, hogy a több mint kétezer pályázat alapján hadd ne kelljen kimenni, és megnézni minden egyes házat. Az előforduló csúszásokkal mennyiben hozható kapcsolatba a Pénzügyi Osztály, illetve milyen nehézségek adódtak a HÖK-ön belüli ügyinté­ zés során? A Pénzügyi Osztály nem hibáztatható. A Sza­ bályzat szerint a tanulmányi és egyéb ösztöndí­ jak folyósítási rendje: a HŐK által javasolt listát jóvá kell hagynia a Pénzügyi Osztály vezetőjé­ nek, a HŐK Gazdasági Alelnökének, a Gazda­ sági Menedzsernek, és utána a Dékán Úrnak. Remélem érthető, hogy ennyi személytől az aláírást néha igen nehéz beszerezni. Hogy mi­ ért nem havi összegben utaljuk a pénzt? Azért, mert mi sem havi, hanem esetenként három­ négy hónapnyi ösztöndíjat kapunk egyszerre. Szeretném megköszönni a segítséget Tóthné Lukács Klárának, a HŐK Iroda vezetőjének, valamint a Pénzügyi Osztály szívét-lelkét kite­ vő munkatársainak: Rébeli Szabó Gézánénak, az Osztály vezetőjének. Újhelyi Lászlóné, Térjék Ottóné, és Bottá Gabriella pénztárosok­ nak. Amint a lista megérkezett hozzájuk, tőlük telhetőén, a legrövidebb úton igyekeztek elin­ tézni a hallgatói utalásokat. Am, az utalásnak gyakran gátját jelentette, hogy a hallgatóról nem minden adatot tudtak. Ahhoz, hogy valaki hallgatói juttatásban részesüljön, szükséges a neve - amit mi megadunk, így ez nem hiányoz­ hat - valamint ha van, bankszámlájának száma, továbbá az adószáma. Ha ezek nem állnak ren­ delkezésre, nem tudják átutalni a pénzt. Ilyen­ kor a hallgató vegye a fáradtságot, és lássa el a Pénzügyi Osztályt a szükséges adataival. A szo­ ciális, a lakhatási és a jegyzettámogatás elbírálá­ sát - a tanulmányit nem kell bírálni - az egyes évfolyamok képviselői végezték az én felügye­ letemmel. Ennyi embert összeegyeztemi vi­ szont nehéz volt. Az a két-három hét, amíg ez­ zel foglalkoztunk, nekem gyakran okozott reg­ gel 8-tól este 8-ig tartó munkát, és óralátogatá­ si hiányt jelentett, de gyorsabban nem ment. Egyedül nem végezhetem el az egészet, mert az a szabályzatba ütközne. Szerintem egy HÖKön belül ne az legyen a legnagyobb gond, hogy leültessem és hajtsam a többieket. Ha valaki el­ vállalja a hallgatói érdekképviseletet, szépen ke­ resse meg a munkát és dolgozzon rajta, ez a kö­ telessége. A tervezet elkészítése során felmerült, hogy a pázmányos társkarok is átveszik a döntő rész­ ben általad kidolgozott új megoldást... Igen, rajtuk kívül a Semmelweis Orvostudo­ mányi Egyetem is érdeklődött. Az átvételnél az okoz gondot, hogy a tervezet jogi karra, egy szakra, és nem kreditre épül. Ugyanakkor váz­ nak szerintem tökéletes a megoldás, amiből el lehet venni, hozzá lehet adni. Megnézték, tet­ szett nekik, és felkértek arra, hogy a törvé­ nyességi hátterét (Ftv, kormrend.) nézzem át, segítsek nekik a saját viszonyaikra alkalmazni. Nyilván karunknak is nagy siker, hogy a többi kar is átvenné a megoldásunkat. Talán nem hangzik szerénytelenül, ha azt mondom: sze­ mélyes sikeremnek is érzem a fejleményeket. SZAMOS MÁRTON tizenegyedik oldal �u jsn. W" - s Elég már a langyos vízből! A közömbösség az úr a Pázmányon Adott egy egyetem, legyen ez a Pázmány, annak is a jogi kara, mely elindult 1995-ben, az évek során a semmiből felépülve, korlátozott lehetőségekkel. De már az indulásnál, a káosz és zűrzavar közepette megfogalmazódtak a bátor célkitűzések. Zlinszky János alapító Dékán mondta ki: az egyetemnek elitegyetemmé kell lennie, mely mást, többet ad hallgatóinak, mint a többi jogi kar, úgy tudományban, mint erkölcsiségben-szellemiségben. A keresztény értékrend és tradíciók mentén kell felnevelni egy új jogásznemze­ déket. A magasztos célkitűzés megvalósítása (remélhetőleg) még mindig folyamatban van, legalábbis mindmáig elérni nem sikerűit. Elsősorban nyilvánvalóan anyagi okokból a hallgatók olyan tömege áramlik manapság a felsőoktatásba, mely óhatatlanul „felvizezi’ az oktatás színvonalát. Mindenki szeretne diplomát szerezni, és az is természetes em­ beri ösztön, hogy mindenki szeretné a lehe­ tő legkevesebb energiabefektetéssel meg­ szerezni azt. De valahol azért nem ártana meghúzni a határt, hiszen így az oktatás színvonala romlik, és ezzel - hosszú távon mindenki rosszul jár. A másik hozadéka ennek a felhígult álla­ potnak, hogy nemcsak az oktatás minősé­ ge romlik, hanem az erkölcsi-világnézeti nevelés is lehetetlenné vált. Nyilván nem arról beszélek, hogy az oktatóknak és az egyetem vezetőinek rendszeres „fejtágí­ tást” kellene folytatniuk a hallgatók felé, de nevében katolikus és elviekben a ke­ resztény értékek iránt elkötelezett egye­ tem lévén talán valamilyen formában erre a nevelő munkára is szükség lenne. A hallgatók nagy része ugyanis közömbös. Nem igazán különbözik más egyetemek hallgatóitól. Pedig annak idején nem erről volt szó... Nyilván, szegény ember vízzel főz, „ezek a mai fiatalok”, de véleményem szerint nem kellene abba beletörődni, hogy egy büfébeli társalgás kizárólag a dél-ameri­ kai szappanoperák, a mobiltelefonok illetve a pasik/csajok/sör/buli problémakörben mozogjanak. Ez ugyanis minősíti a hallga­ tók, így az egyetem színvonalát. Nem áll szándékomban megsérteni senkit, nem is állítom, hogy a hallgatók többségé­ ről beszélek, de bizonyosan jó részéről. A Pázmányos hallgatók közömbösek a kö­ zösség és a közügyek iránt. Láttuk ezt a leg­ utolsó HOK-választáson is, ahol alig indult el jelölt. Igaz, a HŐK nem mindig műkö­ dött megfelelően, a hallgatók java része „zsigerből HÖK-ellenes”, de addig min­ denki mondja a magáét, szidja a testületet, amíg nem kell tenni semmi egyebet. Ahogy megnyílik a lehetőség, javítani valamin, kö­ vetkezik a néma csend. Ja kérem, az mun­ kával is jár! tizenkettedik oldal A legtöbb ember nyilvánvalóan megelég­ szik a baráti körével, azon belül él és virul, nem is kíváncsi másra. Természetes és tel­ jességgel normális, hogy a legtöbben így gondolják. A gond az arányokkal van; hogy több ezer hallgatóból csupán ilyen csekély létszám aktivizálja magát az egye­ temi közéletben (és itt nem csak a HÖKválasztásra gondolok, hanem minden egyéb lehetséges hallgatói fórumra), az már súlyos probléma. A hallgatókjelentős része passzív, nem fo­ gékony arra, ami nem a szórakozással függ össze. Hogy a tankönyv is csak a le­ hető legszükségesebb mértékig kerül fel­ használásra, közvetlenül a vizsga előtt, ta­ lán még a legkisebb baj, annál nagyobb, hogy a Pázmány egykoron megálmodott szellemisége csak igen csekély mértékben valósul meg (ha egyáltalán...). Persze nem könnyű dolog jogilag felnőtt (nagykorú) embereket bármire is rávenni, bármerre is irányítani, de talán nem is tel­ jességgel lehetetlen. Csak éppen rengeteg pluszmunkával, vesződséggel jár. Éppúgy feladata lenne ez az oktatói karnak és talán még inkább a hallgatói önszerveződések­ nek. Sajnos azonban az öntevékeny cso­ portok mára már nem léteznek, de amíg voltak, sem igen töltötték be ezt a funkciót. Mindezektől függetlenül úgy vélem, a Pázmánynak igenis másnak kell lennie, mint a többi jogi kar. Ez az egyetem talán tényleg hivatott arra, hogy többet, jobbat, különbözőt nyújtson hallgatóinak, úgy a jogtudomány, mint a magáénak vallott ér­ tékek terén. Ha ez megvalósulna, azzal mindenki nyerne. A lehetőség erre még mindig megvan, csak tenni kell érte. (Szánom ezt az írást vitaindítónak, kérve mindenkit, aki nem ért velem egyet, hogy szán­ jon rá egy kis idó't, és írja meg nekünk vélemé­ nyét, melyet szívesen leközlünk!) KOLTAY ANDRÁS Amelie csodálatos élete (francia-német szinkronizáltfilm, 2001) n-,Két Malom kávéház. Általában négytől ott vagyok. - üzen a főszereplő az egyik jelenetben. Ez a mondat sajátos módon utal a mű lényegére. Amelie Poulain, a valóságban is létező párizsi kávéház elképzelt pincérlánya egy sze­ retnivaló modern mesében csal mosolyt az emberek arcára. Miután az utolsó kocka is lepereg, ez a mosoly varázslatos módon átragad a nézőre, és elkíséri az utcán... . A rendező, Jcan-Pierre Jeunet életvi­ dám filmet álmodqtt a vászonra, A könnyed francia stílust beoltotta a hét­ köznapok apró örömteli mozzanataiba. A fiatal színésznő, Audrey Tautou nagy szemeivel és-gesztusaival A. Hepburn ártatlan pajkosságát idézi. Hollywood hatása azonban szerencsére itt ki is me­ rül. Öreg-kontinensünkön olyan filrn készült, ami lenyűgözően nemes és­ szerűséggel utasítja el az elnagyolt, unott sablonokat. Bravúros ötletek és karakterek gazdagítják. Bámulatosan il­ leszkedik az aláfestő zene a képi hangu­ lathoz. Amikor Amelie kikacsintgat a meséből, jó adag derűt lop a mozi leve­ gőjébe. Háromféle érzés fogott el, miután megnéztem; eljutni újra Párizsba,"felér­ tékelni néhány jóleső, jelentéktelen hétköznapi pillanatot, és egyszerűen, segíteni felebarátaimnak megoldani a gondokat. ... Ajánlom mindenkinek ezt a szóra­ koztató, kétórás kikapcsolódást. Mond­ juk ezen a hétvégén, esetleg egy isméte­ lendő tanegység után. ' " Érdemes megismételni! SZAMOS MÁRTON �Imázsváltás az Unióban? a Konvent munkájáról — Nemrégiben kezdte meg működését a Konvent, az Európai Unió intézményi reformját előkészítő tanácskozó gyűlés. A magyar felet Szájer József (FideszMPP) és Vastagh Pál (MSZP) képviseli. Tapasztalataikról, gondolataikról mindketten a Parlamenti Európa-klub ötödik találkozóján, az Országház Delegációs Termében számoltak be. A konvent, az Unióhoz való csatlakozásunk történetében az első olyan intézmény, amely­ ben majdnem teljes jogú tagként vehetünk részt - hangsúlyozta Szájer József A konvent tevékenysége intézményes keretek között fo­ lyó, ugyanakkor nem szűk körű tárgyalás Eu­ rópa jövőjéről. Célja, hogy az Európa jövőjét meghatározó alapokat rakja le, így nélkülöz­ hetetlen a konszenzuális döntések létrehoza­ tala - amint azt Giscard d’Estaing is hangsú­ lyozta. Ezt segíti elő, hogy működésében a tagjelölteknek is széles körű beleszólási joguk van, hiszen olyan kérdésekben kell dűlőre jutni, amelyek annak az Európának a jövőjét érintik, amelyben már Magyarország is teljes jogú tag lesz. Még nyitott kérdés, milyen ha­ tása lesz a konvent-béli tárgyalásoknak az Unió jövőjére, születik-e egyáltalán valamifé­ le európai alkotmány, s ha igen, annak nor­ matív tartalommal kell-e bírnia, vagy csak úgymond - iránymutatóul szolgál a feleknek. Szájer József az esetleg létrejövő alkotmány tekintetében a nemzeti kisebbségek jogainak deklarálását hangsúlyozta, különös tekintettel arra, hogy ez nem csupán magyar, hanem számos európai országot érintő ügy A kon­ vent munkája nem tekinthető közvetlenül a bővítési folyamat részének — emelte ki Vastagh Pál. Sokkal inkább a “demokratikus deficit”, az európai unió életében felmerülő nehézségek hozták létre ezt: szerveinek mun­ kája az unió polgárainak szemében sokszor áttekinthetetlenné, bürokratikussá vált. E problémák megoldására már korábban szü­ lettek elképzelések, amelyek szintén előreve­ títették a Konvent megszületését, előképe már az Alapvető Jogok Chartájának megszö­ vegezésekor megjelent. Utóbb a laakeni kon­ ferencia tette még egyértelműbbé feladatait. Persze félelmek is vannak a konvent működé­ sével kapcsolatban: hiszen az európai alkot­ mányozási folyamat akár a bővítés lassítójává is válhat; ugyanis a Koppenhágai Kritériumok mellett újabb követelmények is megszület­ hetnek. Magyarország érdeke tehát, hogy a konvent működése 2003 végére fejeződjék be, körvonalai egyértelműen kirajzolódjanak, s 2004-ben a magyar polgárok is az Európai Parlament választói lehessenek. A konvent-béli pozicionálás is problemati­ kus: jelentsen-e a tagjelölti státusz egy olyan csoportképző ismérvet, amely szorosabb együttműködést eredményezhet ezen orszá­ gok között, avagy azok önállóan képviseljék magukat. Magyarország nem akar válaszfalat építeni a tagjelöltek és az uniós országok kö­ zé, így az előreláthatóan az önálló fellépés út­ ját választja - fejtette ki Vastagh Pál. A helyze­ tet színesíti, hogy az európai politikai paletta képviselői a jövőben mind komolyabban fog­ nak együttműködni az eszmerendszereikben rokon, hazai politikai erőkkel. Valószínű, hogy a konvent munkája az egyes országok belső fejlődésére is komolyan visszahat: em­ líthetők itt az “európai kormányzás elvei”, amelyek Európában a legkülönbözőbb szintű kormányzati tényezőket hatják át: mind a nemzeti, regionális, mind a helyi kormányzás szintjén érvényesülnek. Az átláthatóság, rész­ vétel, elszámoltathatóság, koherencia elve ál­ talános európai elvekké válnak. A tagjelölteknek még mindig kevés tapasz­ talatuk van arra nézve, az egyes nemzeti parlamenteknek milyen feladatot kell betöl­ teniük a jövőben, hiszen ha azoknak nincs komolyabb szerepe az integrációban, ez az egész csatlakozási folyamat demokratikus legitimációját csökkentheti. ★ Dr. Szent-Iványi István, Vastagh Pál kon­ vent-béli helyettese személyesen állt lapunk rendelkezésére. A konvent kialakulásának kontextusáról, előzményeiről, kimondott és kimondatlan céljairól kérdeztük. — Az Európai Unió gondolata az európai politikai elit nagy álmaként fogalmazódott meg, amelynek célja a nemzetek közötti bé­ kés, feszültségmentes együttműködés kiala­ kítása a. Ezt a gondolatot a gazdasági elit, akadémiai értelmiség is felkarolta. Am so­ hasem sikerült ugyanezt az álláspontot az állampolgárok gondolkodásába építeni. Az 1990-es évekig ez a helyzet nem okozott problémát, ám ezt követően egyértelműen megfigyelhető jelenség az átlagos európai polgár és a (politikai) elit közötti távolság növekedése. Ezzel egyidőben jelentkeznek a populizmus kihívásai, s az euroszkepszis terjedése nyomán, egyes politikai tényezők ma már nyíltan vonják kétségbe a közös Eu­ rópa kialakításának szükségességét. Ilyen­ formán az Európai Unió mára legitimációs válságba került - ugyanezt mások demokra­ tikus deficitként említik. A két kifejezés mondanivalója azonban egy: az emberek úgy érzik, a döntések a fejük fölött szület­ nek, nem tudják azokat befolyásolni. Eddig az Unió intézményi reformjának megvaló­ sítására is kevés rálátása volt az állampolgár­ oknak, s a nemzeti választott képviselőknek is: a kormányközi konferenciákat ismert politikusok készítették elő, azokon hivatal­ nokok tárgyaltak, s az eredményre az államés kormányfők bólintottak. A Konvent ma ezen kíván változtatni: jelezve, hogy a folya­ matoknak az állampolgárok is részesei, mindez értük történik. Ezért hirdették meg a teljes átláthatóságot (transzparenciát); s így a folyamatok, dokumentumok ma hoz­ záférhetők, akár az Interneten követhetők. — Ma Európa kiemelt feladata, hogy a vi­ lágban végre komolyabb pozíciót vívjon ki magának. Az Egyesült Államokkal éppúgy fel kell vennie a versenyt, mint Japánnal. A kialakítandó európai imázsban vajon expli­ citté tehetők-e az állampolgárok számára az ilyen megfontolások is? — Ez nem közvetlen cél, de természetesen - közvetve - megfigyelhető folyamat. Sike­ res állomása az euró bevezetése, amelyet, bár eleinte szkeptikusan ítéltek meg, mára a nemzeti valutájukhoz legerősebben ragasz­ kodó államok is elfogadtak. Egyértelmű, amennyiben Európa meg akarja őrizni ver­ senyképességét, minél nagyobb fokú integ­ rációra van szükség, - nemcsak gazdasági, hanem védelmi, külpolitikai tekintetben is. Természetesen senki nem akarja azt a látszatot kelteni, amely szerint a világok harca lenne kialakulóban; sokkal inkább hangsú­ lyos az említett három nagy térség uralkodó politikai nézeteinek hasonlósága. Itt említ­ hetők a demokrácia, a jogállamiság elveinek betartása. A fejlődés fő iránya így remélhe­ tőleg a békés gazdasági verseny fejlődése. Ennek pedig alapvető feltétele az egységes, európai belső piac kialakulása - ne feledjük, a korlátlan belső piac az Egyesült Államok­ nak is erőssége. Az európai folyamat utolsó állomása várhatóan a ténylegesen közös kül- és védelmi politika kialakulása lesz. BÁLINT GYÖRGY RUDOLF tizenharmadik oldal �Mindenki sztár Tombol az alpáriság „A jövőben mindenki híres lesz... tizenöt percre. ” (Andy Warhol) Akárhogy is vesszük, Andy Warhol (a hat­ vanas-hetvenes évek amerikai pop-art kép­ zőművésze) túlzottan optimista volt. Ma már tényleg mindenki híres, de csak né­ hány percre, legyen mondjuk úgy öt-tíz. Manapság töménytelen mennyiségben ömlik ránk az információ, többtucat tele­ vízió-társaság, újságok tömege, rádió. Internet, óriásplakát, zene, könyv, kiállítás és minden egyéb eszköz hivatott arra, hogy minket kiszolgáljon. Persze ez a kiszolgálás csak a szép csomagolásba hivatott elbújtat­ ni azt, ami ezen információhordozók való­ di célja. A mozgatórugó mindenhol, mint a mai világban a legfőbb értékmérő, a pénz. Vegyél, költsd el a pénzed, lehetőleg nálunk, a mi reklámainkat nézd, hallgasd, olvasd, hiszen nekünk az a jó. Ennek el­ érésére, a népszerűséghez vezető legegy­ szerűbb út pedig az alpáriság. Minden, ami színes, könnyen fogyasztható, lehetőleg van benne erőszak vagy némi erotika, jö­ het. Az átlagember ezt „eszi”, de nem kizá­ rólag azért, mert szellemi színvonala csu­ pán erre jogosítaná fel, talán inkább mert ,nem kap mást”, legalábbis nem ilyen könnyen fogyasztható formában. Az egyik legnépszerűbb napilap külpolitikai rovat­ vezetője mondta nekem egyszer, amikor megkérdeztem, milyen írásokat is vár, hogy, idézem: „minden, amiben van szex, erőszak, botrány”. Még egyszer mondom, ő egy külpolitikai rovatvezető! Ami tartalmában talán nívós is lehetne, elsősorban a közszolgálati médiumok műsoraira gondolok, azt néha az elkészí­ tés amatőrizmusa teszi fogyaszthatatlanná, ráadásul mára már bekövetkezett a tö­ megek olyan mértékű átnevelése, hogy sokan már eleve nem is kíváncsiak másra, csak a bóvlira. A kereskedelmi jellegű televízióadók, a reklámokból megélni kívánó lapok kizáró­ lag az olcsó szórakoztatásra törekednek. Jó-jó, a médiatörvény ró bizonyos kötele­ zettségeket, bizonyos „kötelező közszolgálatiságot” rájuk is, de ez kevés. Példátlan, tizennegyedik oldal hogy nagy nemzeti ünnepeinken is hu­ szadrangú gagyi amerikai filmeket vetíte­ nek főműsoridőben, és talán nagy kegye­ sen bepasszírozzák a műsorba A kőszívű ember fiait - mondjuk 23.30-as kezdettel. Most kanyarodnék vissza a címben megfo­ galmazottakhoz: ma tényleg mindenki sztár! A tehetség meglétének minimális látszatát magukról elhitetni képtelen egyedek vezetnek show-kat, hírműsornak álcá­ zott formedvényeket, szerepelnek tévéso­ rozatokban. A műsorokban, írásokban las­ san sztárnak nevezik a negyedvonalbeli vi­ déki színészt, csak mert a „Barátok közt”ben ő volt mondjuk Misi legújabb pasija (mert neki az van). Liptai Claudia (szigo­ rúan c-vel) sminkesének az unokaöccsét, mert ő ugrott ki a boltba egy kis alapozó­ ért, amikor az elfogyott, Mónika show-jában szereplő Gipsz Jakab villanyszerelőt, mert elmondta, hogyan dobta ki a barátnő­ jét, Kozsó legújabb örökzöldjét a falusi dizsiben eltátogó szerencsétlen mitugrászt, aki úgyis repül, ha már megunják (ez el­ tarthat azért néhány hétig, addig ő is sztár), szegény Jimmy teljes családját (csak azért, mert ők voltak szegény Jimmy teljes csa­ ládja), Németh Istvánt, aki éppen, hogy megúszta az akasztófát (igaz, Gyuri bá­ csi?), és sikeresen letöltötte börtönbünte­ tését (ez aztán!), és így tovább. Mindenki szerepelhet napilap borítóján, mindenki neve elé oda lehet biggyeszteni az állandó eposzi jelzőt („sztár”), és ami a legviccesebb az egészben, hogy mindenki el is olvassa ezeket (nem ám kizárólag a műveletlen, iskolából kibukott társadalmi rétegek, hanem rengeteg állítólagos értel­ miségi, diplomával - újabb ékes példája annak, mennyit ér manapság a felsőfokú végzettség). Talán eljön az idő, amikor a mi közvetlen környezetünkben is mindenki sztár lesz. Az egyetemen például lesznek „sztártitkár­ nők” (akik a legkedvesebbek a hallgatók­ kal), talán egyszer lesz „sztárdékánunk”. .sztár.sztáradjunktusaink”. meg konyhásnénink” (mert nagyobb adagot ad a menzán) is. Otthon a nagymama lesz a sztár, mert süteményt sütött a hétvégén, meg anyu, aki megvette nekünk a legújabb ,sztármobiltelefont”, amilyen csak a sztá­ roknak van (így hát mi is azok lettünk). Az olcsó szórakoztatásnak az a lényege, hogy mindig újat kell mutatni. Mindegy, milyen a színvonal, amíg jól bereklámo­ zott az áru, és sikerül felkelteni a figyel­ met iránta, addig lehet rajta kaszálni. Leg­ többször maga az „áru” (mint az előbb említettek például) is csak bábfigura, aki addig kell, amíg eladható, utána szépen megköszönik neki a részvételt. Persze így sem jár rosszul, hiszen neki is csepereg a haszonból. Mindig kell tehát az új és még újabb gagyitermék, ami újra és újra beadható az embereknek. Ezért van az például, hogy a két legnépszerűbb kereskedelmi tévéadó szinte havonta cserélgeti egymással .sztárjait”, akik mindig új műsorral állnak elő, ami aztán megy néhány hétig, hóna­ pig, majd jöhet az újabb csere. Odáig rendben is van minden, hogy szó­ rakoztatni kell, de nem mindegy, hogy hogyan és milyen arányban. Mert a szóra­ koztatás színvonaltalansága (az amúgy nagyszerű komikus, Gálvölgyi János sem képes már összehozni egy épkézláb paró­ diát, hiszen a kiparodizált műsorokban annyi egyediség sincs, amennyit ki lehet­ ne figurázni) mellett sajnos meg kell em­ líteni - a legnépszerűbb médiumokban az .építő”, tanító-nevelő célzattal készült. ismeretteljesztő műsorok, írások égető hiányát. Újak egyáltalán nem készülnek, a régieket meg nem szedik elő. Talán el­ adható lenne, de nem is akaiják az ilyen jellegű műsorokat eladni. Talán, mert ki­ csivel nehezebb lenne, nem akkora a „tu­ ti profit”, talán néha politikai megfontolá­ sok is állnak a háttérben, nem tudom. Ami biztos: az átlagember műveltsége évről-évre zuhan lefelé (nézzétek meg a fel­ vételi aranyköpéseket), magyarán: butul az ország. És ez nem jó. Nekünk leg­ alábbis. Az „áruk” előállítóinak annál in­ kább. Hiszen minél kisebb az igényszint, annál egyszerűbb a feladat: eladni, eladni és eladni... KOLTAY ANDRÁS �Ax ELSA Budapest Finnországban Bár Karunkon a hallgatói öntevékeny csopor­ tok száma az utóbbi időben nagymértékben lecsökkent, az ELSA Budapest továbbra is lé­ tezik; nagy lelkesedéssel szervezünk újabb programokat. Az ítélet korábbi számaiban már olvashattatok rólunk, és többeket érde­ kelhet, milyen programokat tervezünk a kö­ zeljövőben, illetve mit csináltunk eddig. A lap hasábjain igyekszünk majd bemutatni az ELSA tevékenységi köreit, és persze azt is, hogy a Pázmányos ELSA-tagok miként vehet­ nek ebben részt. Az ELSA mindenhol igyekszik lehetőséget biztosítani a különböző európai országokban ta­ nuló jogjiallgatóknak, hogy csereprc^ramok ré­ vén is megismerhessék egymást, a másik ország (jogi) kultúr^at, ajogászképzés módját és persze a diákéletet Az ilyen cserék eléggé kötetlenek, a programot általában a mindenkori vendéglátók állítják össze, ők gondoskodnak a szállásról, étke­ zésről, állják a helyi utazás költségeit. Ebben a tanévben két ELTE-s hallgató (Steinhof Katalin, Kis Attila) és négy Páz­ mányos diák (Bóné Beatrix, Erdélyi Dóra, Pfeifer Péter és e sorok írója) vett részt egy csereprogramban, amit Vaasa-i ELSAtagokkal közösen szerveztünk. Vaasa egy hatvanezer lakosú kisváros Finnországban, a fővárostól kb. ötszáz kilométerre. Az ott működő jogi kar nem önálló, hanem a Hel­ sinki Egyetemhez tartozik. Finn barátaink tavaly októberben egy hetet töltöttek Buda­ pesten, mi pedig februárban utaztunk el. Szerencsénk volt az időponttal kapcsolat­ ban, mert éppen február végén rendezett a Pykkala (a helsinki joghallgatók szervezete) és a finn ELSA egy konferenciát ’On The Way To The Hague’ címmel a Nemzetközi Büntetőbíróság időszerű kérdéseiről, ame­ lyet természetesen nem hagytunk ki, és így az eredetileg tervezettnél kissé hosszabb időt, tíz napot töltöttünk kint. Négy napig voltunk Vaasa-ban, ahol lát­ tuk az egyetemet, megnéztük a helyi bírósá­ got és egy éjszakát töltöttünk egy hétvégi házban. Mindemellett voltunk finn szauná­ ban, meg helyi klubokban, éttermekben is gyorsan eltelt az a pár nap. Vaasa-ból átmentünk Helsinkibe, ahol a konferencia kezdete előtti két napon megnéz­ tük a város nevezetességeit, köztük az Egyete­ mi Könyvtárat is, ahol gazdag gyűjtemény van magyar könyvekből. Helsinki egyébként igen barátságos város, bár mindenki azt mondta, hogy nyáron érdemesebb odautazni, hiszen akkor legalább nincs ennyire hideg. A csereprogramot lezártuk egy búcsúest­ tel, majd másnap bejelentkeztünk a konferen­ ciára, ahol még egy Pázmányos hallgató. Per­ laki András is csatlakozott hozzánk. Egyéb­ ként tizenhat országból érkeztek résztvevők, jórészt diákok, de voltak gyakorló jogászok is közöttünk. Maga a rendezvény négy napon át tartott, a Helsinki Egyetem tanárai (köztük Martti Kosken-niemi, a Nemzetközi Jogi Bi­ zottság tagja), holland és norvég szakemberek tartottak előadásokat, ’workshop’-okban jog­ eseteket oldottunk meg. A záróesemény pedig egy vitafórum volt, ahol többek között a finn külügyminiszter is részt vett. Esténként a Pykkala klubjában voltunk, ami egy igazi közösségi hely bárpulttal, könyvtárral, szaunával és úszómedencével. (A diákélet egyébként a mi viszonyainkhoz képest teljesen más dimenzióban folyik, például a joghallgatók szervezete tulajdono­ sa egy bérháznak Helsinki belvárosában, és a befolyó bérleti díjjal szabadon gazdálkod­ hatnak.) Rövid összefoglalása ez a cikk a Finnor­ szágban velünk történteknek, de remélem sikerült felkeltenem az érdeklődést az ELSA cserekapcsolatai iránt: idén tavasszal a Lausanne-i és a prágai jogi fakultások diák­ jait lesz lehetőség fogadni Budapesten, és folyamatban van egy kapcsolatkiépítés az újvidéki egyetemmel is. Mindezzel, valamint az idén szerte Európá­ ban rendezett ELSA konferenciákkal kapcso­ latban bővebb felvilágosításért bátran fordul­ jatok hozzánk, személyesen vagy e-mailen! (elsa@jak.ppke.hu; http://elsabudapest. freeweb.hu) JUHÁSZ GERGELY The European Law Students’ Association BUDAPEST pályázatot hirdet Az ELSA Válogatott Európajogi Tanulmányok (Selected Papers on European Law, SPEL) című kiadványa lehetőséget biztosít tehetséges joghallgatóknak, hogy legjobb munkáikat tekintélyes és elismert tudósok írásai mellett publikál­ ják az európai közjog, az európai integráció, az Európai Unió és más országok kapcsolatai, valamit internetjog témakörében, nemzetközi szinten. A SPEL-t több, mint 30 európai ország jogi karaira juttatják el. Az ELSA-Budapest ezúton pályázatot hirdet a fenti témakörökben. A pályázatra angol nyelven írt, maximum 20 oldal terjedelmű értekezésekkel lehet jelentkezni. A dolgozatok leadási határideje: május 10. Az első három helyezett számára lehetőséget teremtünk a SPEL-ben való megjelenésre. További információkért írj a bebe@jak.ppke.hu címre, vagy gyere az ELSA irodába. tizenötödik oldal �Vedd és olvasd! Németh Adám rovata S.'•'.í' K Meleg este, melé^^hori2ont alig látliatÓ^^ falu illemtudó illától won nélküli falu sok-: zsong mögötteb^^-e lőre. Besötétedett mcgin^l^S/ :me^rödni tud a számokról. az este az este kep^J^*^ ' Be megkongatnék W»Vcgy'tólem' távoli harangot. Be rínék, be nevetnék teli S2^[j^^zívvel, szemmel. Térdig cr valami végtelenbe nyújtózkodó késő nyári Szél fúj, fel a hegyekbe. Almozza;;,l:^ambóh fel, a még nem estébe. Fel,’slítíi^tni, fel, Ölelgetni, fel, meghalni, nagy-nagy szeretettel, gyöngédséggel, türelemmeL., Örcg-borba-fulladóst játszik,két, )^atlan. elaggott kéz, festett szemű kezeid Magáról beszél a kút mellett a dió .i. A sötétben Rá­ adásul már régen ki is vágták. Mé^ ott áll. Engem is kivágtak. Jüfceat/qtelb^ ülök a pén és ropit eszek lecsóvalH II» GYOS köze- iSABA A HETI VÁLASZ március eleji számában (II. évfolyam, 10. szám 2002. 03. 08.) HORKAY HÖRCHER Ferenc tanár úr ajánlja az olvasó figyelmébe MÁRAI Sándor Röpirat a nemzet­ nevelés ügyében c. írását (első kiadás: 1942 Bu­ dapest; mostani kiadás: Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2001. Ára: 990Ft). Részlet a könyvből: „... vérpezsdítő bódulatában a legjobb elmék is haj­ landók időlegesen megfeledkezni arról, hogy egy nemzet mindig szerződéses állapotban él az emberi­ séggel, s e szerződés legmélyebb értelme a közös em­ beri verseny méltányos szolidaritása. (...) .. .a min­ dig spekulatív szellemű hazafiasság éppen olyan bűn a nemzet ellen, mint a közösséggel minden együttérzést megtagadó, a nemzet nyelvét, múltját, tagadhatatlan egyéni képessé­ geit ócsárló, igen, a nemzet történelmi és missziós létezési jogát végül is megtagadó 5> szemlélet. Mindkettő ellen küzdeni kell... tizenhatodik oldal MAGYAR NEMZET (2002.03.09): VÉGH ALPAR Sándor: Helyén fű sem nő azóta - Mi­ ért lett annyiak reménye a Regnum Marianum c. írását H. GY-nak, az elszánt .hitnyomozónak” ajánlja. Most a Prohászka »• Ottokárral is kapcsolatos részek egyikéből idé­ zünk egy rövid, de minden ma élő katolikus joghallgató számára is tanulságos részt - re­ méljük egyre több ítélet-olvasó előtt lesz is­ mert a „szociális apostol” neve, emberi-papi helytállása: J, ...A huszadik század elején Prohászka Ottokár ráébredt, hogy a katolikus egyháznak meg kell újulnia. Felismerte a veszélyt, amelyet a kiegyezés utáni változások hoztak. Pest-Buda egyesült, növekedni kezdett, százezrek özön­ löttek vidékről a fővárosba csodát remélve. Csoda helyett borzas-szakállas igehirdetők jelentek meg az ócska munkásnegyedekben. Liberalizmusról, Marxról beszéltek, s azt mondták, a kommunizmus igazságosabb éle­ tet hoz majd. (....) Prohászka is járt a nyomornegyedekben. Ut­ cára csapott gyerekeket látott, teli kocsmákat, kurválkodó asszonyokat. Mindenük üres volt: a zsebük, a lelkűk, a tekintetük. Gazdátlanul tengődtek Tenni kellett valamit. (...) A Damjanich utcai házban első az Úrjézus volt, második a gyerek, és csak messze mögöt­ tük következtek az atyák. A fontosságnak ezt a sorrendjét Prohászka állította fel. ,5 Az IGEN (XTV évfolyam, 2.szám, 2002. febru­ ár) MOLNÁR Tamás filozófussal (aki meg­ fordult már néhányszor a Szentkirályi utcában is) közöl interjút, Az egyház nem lobbiszervezet címmel (A felvetett gondolatok­ kal, látásmóddal persze lehet egyet érteni, meg .ellene mondani” is, de egyet azért nehezen lehét: nem elgondolkodni r^tuk...). Kedvcsiná­ lásképpen: ,, ...Kultúrtörténetünk tele van annak jeleivel. hogy az egyház elvesztette (ideiglenesen?) ha­ talmát - vallási befolyását és jelenlétét is - az emberek felett. Annak, aki vagy ami az embe­ reket befolyásolni akarja, politikai hatalmat is szereznie kell - olyat például, mint amilyen a mai médiának van. Úgy tűnik, mintha a fran­ cia forradalom idején az egyház „szerződést’ kötött volna a világi hatalommal, és ennek kö­ vetkezményeként a sok száz lobbi egyikévé vált volna. Egyik fő jele ennek a változásnak, hogy a vallás nem domborítja ki korábban markáns esztétikai oldalát, aminek viszont az lett a következménye, hogy a szakrális elem eltűnik az életünkből... 5, (Katolikus lapok -Új Ember, Magyar Kurír..alapján) 4” A Magyar Szentek Templomában március 2án nemzetközi televíziós körkapcsolás keretében hat európai nagyváros egyetemistá­ ival együtt, II. János Pál pápával közösségben a budapesti fiatalok is bekapcsolódtak az idén másodszor rendezett közös imádságba. Orbán Viktor miniszterelnök március elsején megnyitotta a magyar kereszténység évez­ redét megörökítő kiállítást, amely tavaly októbertől idén januárig a Vatikánban volt lát­ ható. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Edmund Casimir Szoka bíboros, Vatikán Vá­ rosállam kormányzóságának elnöke is. A püspöki konferencia tavaszi ülésén Er­ dő Péter rektor tájékoztatta a testületet a PPKE működéséről. Á püspök-rektor szerint az egyetem a magyar felsőoktatás szerves és meg­ becsült részévé vált. Négy karon folyik a kép­ zés, és már szinte teljes létszámmal működik az intézmény. A megfelelő ingatlanok kialakí­ tása után most az egyetem katolikus jellegének erősítése a legfőbb feladat. A Szegedi Fegyház és Börtönben, a „Csillag­ ban” február 22-én emlékeztek meg a Szent Jobb Latorról, a börtönlakók védőszentjé­ ről. (36 ember jár odabent rendszeresen szent­ misére és 10 fő alkotja a „kemény magot”) Homoszexszuálisok nem fogadhatnak örökbe - Az Emberi Jogok Európai Bírósága Strasbourgban február végén példaértékű döntést hozott, mely homoszexszuális személyeknek megtilga gyermekek örökbefogadását. Egy párizsi férfi fordult jogorvoslatért az európai bírósághoz, akinek megtagadták, hogy örökbe fogadjon egy gyermeket. A bíróság hangsúlyozta, hogy a tetszés szerinti szexuális élethez való jogot nem szabad összekeverni a gyermekek jogaival. ❖ A Szentszék ENSZ-missziójának, Martino Rento Raffele érsek szerint elfogadhatatlan, hogy kü­ lönbséget tesznek a kétfajta (reproduktív és gyógyászati) klónozás között. Bármilyen eszköz­ zel, és bármilyen cél érdekében is történjék a klónozás, annak betiltását szeretné elérni a Szentszék. A javaslata szerint a tiltás nem vo­ natkozna a nem emberből származó biológiai egységek (molekula, sejt, szövet), a nem kimerikus (félig állat, félig ember), illetve a nem emberi embriók és növények előállítására. II. János Pál pápa február 28-án fogadta a Pápai Életvédelmi Akadémia tagjait, és hozzájuk in­ tézett beszédében arról szólt, hogy a termé­ szetjog az élethez való sérthetetlen jog alapja, de az nem statikus, hanem dinamikus. (...) �h í „Nekem ez az életcélom 55 Beszélgetés Bognár Krisztiánnal ■MM Karunk harmadéves számtávos hall­ gatója, Bognár Krisztián 2001-ben az országos bajnokságon bronzérmet nyert. A sportág hivatalos neve ma­ gyar Kyokushin Karate. Feketeöves, elérte a mesterfokozatot, immár 1. Dan-osnak mondhatja magát. Am nem elégszik meg ennyivel, tovább szeretné folytatni a sportolást, a jogi diploma megszerzését életcéljának tekinti, és mindemellett még dolgo­ zik is. — Mikor elkezdtél sportolni, miért dön­ töttél küzdősport mellett? — Édesapám is sportolt, de azt szerette volna, ha valamelyik akkoriban divatos sportot, a futballt vagy a bokszolást vá­ lasztom. Nekem ezek nem voltak szim­ patikusak, a karate teljesebb sportág, kéz és lábmozdulatok összehangolásáról, for­ magyakorlatokról, önvédelemről szól. Eleinte, amikor 13 évesen elkezdtem, mindenben az utolsó voltam. Most én va­ gyok az egyetlen abból a csoportból, aki edzésre jár, én lettem egyedül mester. In­ kább a kitartásomnak, mint a hatalmas te­ hetségemnek köszönhetem, hogy idáig eljutottam. Megkérdőjelezhetetlen volt, amit az edzőm mondott, szinte hitvallásszérűén jártam az edzésekre. — Hogyan alakult a sportpályafutásod? — Második lettem az országos bajnoksá­ gon, aztán ötödik egy világbajnoki váloga­ tóversenyen. A mostani bronzérmemmel pedig kvalifikáltam magam az Európabajnokságra, ami 2002 márciusában lesz Amszterdamban. Ritkán járok versenyek­ re, mert szerintem nem éri meg sem az anyagiak, sem pedig az elismertség tekin­ tetében. Arra jók ezek a versenyek, hogy felméijem hol tartok, meg tudom-e állni a helyem országos szinten is. — Magáról a sportról, a versenyszabá­ lyokról mit kell tudni? — Ez egy szokatlan mozgásrendszer, amely szokatlan gondolkodásmóddal és 4-' ; I edzéssel párosul. Külön van kezdő, hala­ dó és mester fokozat, korosztályonként mindenki a saját szintjének megfelelő csoportban dolgozik. Az egyes övfokoza­ tok színeinekjelentése szimbolikus; a fe­ hér például a tisztaságot, a barna az érést, a fekete az elmélyülést jelképezi. Tíz-tíz fokozat van tanuló és mesterszinten is. A verseny 11 percből áll, ami küzdelemmel kezdődik. Ez védőfelszerelés nélkül, tel­ jes erővel történik, de Ízületekre, szemre, nyakra, térdre, ágyékra nem szabad ütni és rúgni. Ez egy kitartásra ösztönző sport, a fizikai tűrőképességet, az állóképességet méri. A versenyeken egyenes ági kiesés zajlik, a tizenhatos döntőben kerül sor a töréstechnika felmérésére (ki hány desz­ kát tud eltörni). Ebben a hosszú távú, fo­ lyamatos küzdelemben nagy szerepe van a gyorsaságnak is, ezért a versenyeket álta­ lában a viszonylag kisebb, de gyors embe­ rek nyerik. — Mekkora hangsúlyt fektetnek a keleti filozófiák tanításaira, és ezt hogy lehetfel­ használni a „civil életben”? — Ez egy életforma. Fizikai, szellemi kondíciót ad, segíti az életben való helytállást. Szigorú rendszabályok van­ nak, az edzések katonás fegyelmet és rendszerességet kívánnak, úgy is lehet­ ne mondani, hogy az emberek „megta­ nulnak viselkedni”. Érezhetően más a légkör, az edzőknek tényleges tekinté­ lyük van. A másik nagyon fontos dolog, hogy kitartásra nevel. Összesen huszonháromszor vizsgáztam, tehát jó sokszor megbuktam, míg erre a szintre eljutottam. E tekintetben hasonlít is az egyetemhez, hiszen ott is sokat kell vizsgázni, míg az ember eljut a diplo­ máig. Eközben persze sok kudarc is ér­ heti az embert, és a sport megtanít eze­ ket jobban kezelni. Ilyenkor nem sza­ bad megtörni, újra fel kell állni és neki­ menni ugyanannak az akadálynak akár sokadszor is. Nekem ez a sport nem el­ sősorban az eredményekről szól, az a célom vele, hogy segítse a tanulást, a munkát, az egész életemet. — A továbbtanulás is ilyen természetes volt számodra? — Igen, édesapám mindig azt mondta, hogy sportolni és tanulni kell. Bár felső­ fokú tanulmányaimat a Számviteli Főis­ kolán kezdtem, a humán tárgyak, a jog mindig közelebb álltak a szívemhez. 1999-ben vettek fel a Pázmányra, szám­ táv tagozatra. A kis vállalkozásomban dolgozom annyit, hogy a tandíjat ki tud­ jam fizetni, mert a szüleim ebben nem tudnak támogatni. Sokan mondják, hogy ennyi pénzért rengeteg más dolgot tud­ nék csinálni, de mindig azt mondom, hogy nekem ez az életcélom, a lehetősé­ get, hogy itt diplomát szerezzek, nem cserélném el semmivel. A mindennapi munka mellett nem olyan könnyű előre tanulni, de azért a fontosabb tárgyakból igyekszem bejárni a nappalisok előadása­ ira. így könnyebb a felkészülés is, ha az ember rendszeresen bejár az egyetemre, nem esik ki a ritmusból. Azt kicsit ne­ hezményezem, hogy a magas tandíj elle­ nére nem nyújtanak valami sokat a számtávosoknak. Ha már létezik ez a ta­ gozat, akkor azon kívül, hogy ennyi pén­ zért el lehet jönni vizsgázni, foglalkoz­ hatnának többet az emberekkel, például konzultációs lehetőségeket biztosítva. SZINCSÁK ZSUZSA tizenhetedik oldal �Bemutatkozik a Józsefvárosi Torna Egylet Már-már közhelyszerű, hogy az egyetemen nincsen semmi közös­ ségi- és sportélet. Ugyan ezt már többen igyekeztek megcáfolni, még az ítélet hasábjain is, de kár tagad­ ni, hogy hallgatóink részéről elké­ pesztő méreteket ölt a passzivitás. Ezúttal egy újabb kezdeményezést szeretnénk bemutatni, a frissen ala­ kult JTE sport klubot, mely ha másról nem, az étterméről jól is­ mert Spartacus épületben kezdte meg működését, és amely legutóbb hadat üzent az édes Pázmányos semmittevésnek. Ennek kapcsán beszélgettem Fraknói Andrással, az egyesület egyik életre hívójával. András, mit kell tudni a JTE-rdl? A Józsefvárosi Torna Egylet idén január 17-én lett bejegyezve, és 4 szakosztállyal kezdte meg műkö­ dését: torna, labdarúgás, kosárlab­ da, ökölvívás, a szakosztályveze­ tők sorrendben Draskóczy Imre, Fraknói András, Pintér Ákos és Kiss Tamás. Kosarasaink tavaly megnyerték az egyetemi bajnok­ ságot. A tornaszakosztály az or­ szágban a második legeredménye­ sebb, versenyzőik között egészen kis gyerekeket és Atlantát megjárt olimpikonokat egyaránt találunk. Említést érdemel a Karunk három hallgatója, Fahn Gábor, Incze Ádám és Kiss Tamás által március 3-án a Kőér utcai Sporttelepen szervezett ökölvívó csapatbajnoki forduló, mely nagy sikert aratott a nagy számú közönség előtt, és ki­ vívta az Ökölvívó Szövetség elnö­ kének és a szakma több jelen lévő képviselőjének elismerését. Boksz edzések naponta kétszer vannak. tizennyolcadik oldal reggel és este a Spari földszinti kis edzőtermében, a klub alkalmazá­ sában álló hivatásos ökölvívó edző közreműködésével. l^n jövője a labdarúgásnak a Pázmá­ nyon, miután tavaly egyetlen csapat sem képviselte Karunkat az egyetemi bajnokságon? Annak idején megrendezték a 2000 perces focimeccset a Margit­ szigeten és voltak mérkőzések a Czakó utcában is, de ezek a kezde­ ményezések idővel elhaltak. Való­ ban, tavaly nem indult csapatunk bajnokságon, maradt az immár ha­ gyományos tanár-diák összecsapás, de igenis megfogalmazódott az igény arra, hogy hivatalosan is indúljon a Pázmány jogi kara a bajnokságon. Az egyetemi csapat játé­ kosai ugyanis különböző klubokba szétszórva játszottak. Augusztusra verbuválódott össze a társaság mag­ ja, és szeptemberben meg is kezd­ hettük a bajnokságot. Most akkor Pázmány egyetemi csapat vagy Józsefvárosi Torna Egylet? Hogy is van ez? Az egyetemi és főiskolai bajnoksá­ gon (MEFOB), mint a Pázmány Jo­ gi Karának csapata veszünk részt, de szerettünk volna indulni a Budapes­ ti Labdarúgó Szövetség (BLASZ) bajnokságán is, de mivel az egyetem nem adta beleegyezését, hogy a neve alatt induljunk, kénytelenek vol­ tunk bejegyeztetni egy tornaegyle­ tet. Ez a JTE. Indultok esetleg valami más hajnoksá- gon is? tsr A MEFOB őszi idénye kieséses rendszerben zajlott, mivel bejutot­ tunk a legjobb 10 csapat közé, ta­ vasszal folytathatjuk a küzdelmet. A BLASZ-ban március 16-án játssza első tavaszi mérkőzését a JTE csapa­ ta. Ezen kívül részt veszünk az ESFA (European Student Football Association), belga székhelyű szer­ vezet által immár negyedik alkalom­ mal megrendezett tornáján, melyre Európa összes országából összesen 130 csapatot hívtak meg, és amely­ nek Antwerpen, Párizs és Amszter­ dam után idén Barcelona ad ott­ hont. Magyarországot egyébként csak a Pázmány fogja képviselni. Ki finanszírozza ezt a kiruccanást? 24-en utazunk Barcelonába, saját szervezéssel, busszal. Az Igazság­ ügyi Minisztérium 200 ezer forint­ tal támogat minket, mint jogi kar hallgatóit, de csak a barcelonai tor­ nán való részvételünket. A JTE foci szakosztályát pedig állandó szpon­ zorként a Pro Corona Bt., az uhlsport magyarországi kizárólagos képviselője támogatja. Amúgy vala­ mennyi szakosztály saját forrásból gazdálkodik, ami éves szinten egy főre bontva átlagosan mintegy 30 ezer forint kiadást jelent. A labdarúgás egyheti költsége el­ éri a 25 ezer forintot, hiszen 15 hé­ ten keresztül heti két edzést tartunk az Orczy-kertben, hétvégenként pedig mérkőzést. Ehhez jön még a BLASZ nevezési díja, valamint a já­ tékjog megváltása. A HOK-től kap­ tunk 20 ezer forintot focilabda vá­ sárlásra. �Uj szuperhatalom, régi értékrendek... (önismereti teszt szuperhatalom olvasóink részére) 1. Végy egy ásványkincsekben gazdag ismeret­ len kontinenst, irtsd ki a teljes őslakosságot, majd hurcolj be párszázezer rabszolgát a harmadik világból... Ha ezzel megvagy, már nyugodtan tündökölhetsz a demokrácia és az (í pont) emberi jogok bajnokaként ! 2. Magyarázz minél többet a világbékéről meg a pacifizmusról, miközben költségvetésed (1 pont) 27%-át fegyverkezésre költöd ! 3. Magyarázz sokat az esélyegyenlőségről meg a szabadversenyes kapitalizmus szépségeiről olyan országoknak, melyekben a GDP 1.4%a a tiédnek ! (1 pont) 4. Ne dolgoztasd túl sokat a népedet mert ak­ kor nem fognak szeretni téged ; Inkább tedd ezt a külföldiekkel !!! Építs tornacipőgyárat Malajziában, ahol a 40.000 dolgozó együtt fogja majd kb. a felét keresni annak, mint az a kosárlabdázó akiről a tornacipőt elnevezték... (1 pont) 5. Tartsd meg a lakosságodat a 12 éves gyerme­ kek szintjén, így nem fognak kellemetlen, idegesítő kérdésekkel traktálni ! (1 pont) *' • ....... ' r Folk és vallás ság és emberi jogok nehézsúlyú bajnokára uis ezek nem vonatkoznak... (1 pont) 9. Két „Éljen a szabadversenyes gazdasági vi­ lágrend !” diadalkiáltás között függeszd fel a bírósági eljárást a világ legnagyobb szoftvercé­ ge ellen, az ugyanis nem létezik, hogy az a cég, (aki a világpiac 92%-át birtokolja) megsértette volna a versenyszabályokat! (í pont) 10. Szúrd lejól a sunyi kis Magyarországot, szórass rá minél több mocskot a washingtoni postá­ saiddal, mondván „nem teljesíti a tagságából adódó kötelezettségeit”, csak mert nem a te re­ pülőgépeidet vásárolta, holott alig kétszer annyiért adtad őket mint mások... (1 pont) ÉRTÉKELÉS: Sajnáljuk, de az Ön országa jelen í-5 pont: pillanatban teljességgel alkalmatlan szuperha­ talmi pozíció betöltésére ! 5-9 pont: Önök ígéretes fejlődést mutatnak, de persze még igen sok tennivalójuk van az igazi szuperhatalmi pozíció eléréséhez. 10 pont: Gratulálunk ! Ön nagy valószínű­ séggel éppen a világ vezető szuperhatalma !!! Az OSIRIS KIADÓ márciusi újdonságai J A» gmgiii td 6. Bizonyos időközönként szórj le minél több bombát (esetleg atomot) mindenfelé a világ­ ban, akkor is, ha per pillanat épp magad sem Ha tudod, hogy éppen miért bombázol !!? aztán valamelyik hülye honfitársad mégis megkérdezné, hogy: „Most tulajdonképpen miért is bombázunk ??” akkor nyugodtan mondd meg, hogy hát azért, mert ők a rosszak. mi pedig a jók... (1 pont) 7. A világ leggazdagabb hatalmaként annyival tartozhatsz az ENSZ-nek amennyivel akarsz, nyugodtan vegyél a tagdíjhátralékodból is bombákat; Csak közben el ne felejtsd behajta­ ni Közép-Kelet Európától a kommunista ter­ ror alatt összeszedett adósságait, meg a háborús bűnökért való kártérítést... (1 pont) 8. Kössél minél több nemzetközi környezet­ védelmi egyezményt, hogy aztán pénzhiányra hivatkozva felmondhasd őket!!! Tégy ugyan­ így a nközi vámtarifa-egyezményekkel is !!! Olyan idült marhaságokkal pedig, mint a ha­ difoglyokkal való bánásmódról szóló Genfi Egyezmény végképp ne foglalkozz, a szabad- JÓZSEF ATTILA ÖSSZES VERSEI 3200 Ft Horvát Jenő: AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ TÖRTÉNETE NAPRÓL. NA PRA, yJW ' :: « banxWpoliQ NEMES NAGY ÁGNES ÖSSZEGYŰJTÖTT 1945-2000-IG. KRONOLÓGIA 2980 Ft VERSEI 2800 Ft Mczei Géza: HELYREÁLLfrOíT EURÓPA, ntirópa-épüés RADNÓTI KÍÍKLÓS ÖSSZEGYŰJTÖTT ' Mki. itiu és egpségstratégiiík a Miirshiill-terotdí a Nizzai PHAREkézikönyv VERSEI ÉS VERSFORDÍTÁSAI 3200 Ft TÓTH ÁRl’ÁD ÖSSZEGYŰJTÖTT’ VERSEI szerződésig 29S01’t ÉS VERSFORDÍTÁSAI 3200 Ft Rapcsák János - Heil Péter; PIIARE-KÉZIKÖNYV 1480 Ft Tamaroa ♦ ■ FIGYELEM! Gazdag Ferenc: AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKÁJA 1580 Ft óví alábbi könyvek új kiadásának megjelenése: április eleje Hegyi Dolores: lOUS ÉS VALLÁS. KukoRTli ísB^án (szerk.): ALKOTMÁNYI’AN Bevezetés a ^öriig vallástörténetbe 1980 Ft Kukorelli István (szerk.); ALKOTMÁNYJOG Rockenbduer Zoltán: TA'AROA. Tahiti mitológia 2280 Ft ;:' Kende Tamás (szerk.): EU RÓPAl KÖZJOG ÉS POLITIKA OsMíCrtijiönviRat A kötetek megvásárolhatók az OSIRIS KÖNYVESHÁZBAN (10.53 Budapest, Veres Pálné u. T-ó. Tel./fax: 318-2516, 266-4999), c, PPKE JÁK liistitiauus Könyvesboltion (1088 Budapest, Szén tkirályi utca 30. Tel: 327-0781) és a nagyobb könyvesboltokban vagy megrendelhetők az OSIRIS VEV(55ZOLGÁLz\TI IRODÁTÓL (11.33 Budapest, Váci xít 100. Tel: 4.52-0594, 452-(í;95, fax: 452-0596); rpWj^siriskiditoJni osiri$kit}ito®)niiil.íJutanetJm liiihisi®i!uiil.dattinet.hii tizenkilencedik oldal �99 6.45 9* faludi filmklub A filmklubot a „Látható és láthatatlan” alcímmel indítjuk el. Vetítésekre kéthetente, szer­ dánként kerül sor. A klubot Vidovszky György filmesztéta vezeti, és alkalmanként meghí­ vott vendégek is jelen lesz-nek. A választott filmek és az utánuk következő beszélgetések azt a kérdést vizsgálják, hogy a kézzel-fogható világ mellett, azzal korrelálva, egyáltalán felvet­ hető-e, és ha igen, akkor hogyan jelenik meg, hogyan értelmeződik a film nyelvén életünk­ nek az a távlata, amely érzéki módon többnyire megragadhatatlan. A részvétel ingyenes. A klub Helye: Pázmány Péter Egyetem, Jogi Kar, Szentkirályi utca 30. fszt. 02. Vetítések ideje: 18.45. 2002 - Tavaszi Program április április május május május június 03. 17. 01. 15. 29. 12. Ingmar Bergman Carl Theodor Dreyer Robert Bresson Andrej Tarkovszkij John Cassavetes Ingmar Bergman A hetedik pecsét Az ige Egy falusi plébános naplója Stalker Premier Suttogások és sikolyok 2002 - Őszi program szeptember 18. október 02. október 16. Akira Kuroszava Robert Bresson Carl Theodor Dreyer Szaladják István október 30. Robert Bresson november Tarr Béla Selyem Tóth13. Sándor (Humán) Lars von Trier november 27. december 11. Ingmar Bergman A vihar kapujában A vétlen Baltazár Jeanne d’Arc szenvedései Aranymadár A pénz Werckmeister harmóniák Hullámtörés Csend PANEM ET CIRCENSES A Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói számára talán már nem ismeretlen a Spartacus étterem. Étterem? A kiváló olasz konyha re­ mekei mellett a galérián kellemes hangulatú kávézó nyújt kikapcsolódási lehetőséget. A nemdohányzó terem könnyen átalakítható táncparketté, ahová szeretettel várjuk táncolni vágyó barátainkat . Péntekenként remek jazz muzsikával várjuk kedves vendégeinket. Az étterem mostantól új akcióval bővíti eddegi szolgáltatásait: Egyes napokon csupán 350 Ft­ ért ihatsz whiskey-colát. Guba Libre-t, vagy gin-tonicot. Ha a tavaszi napsütésben egy korsó hideg sörre vágysz, ezt mostantól tera­ szunkon is elfogyaszthatod, mindössze 200 Ft-ért. Esetleg megéheztél? Eleged van a menzakajá­ ból? Unod már anyu szalvétába csomagolt párizsis szendvicsét? Térj be a Spariba, és kapj be egy óriáspalacsintát, ami bizonyos napokon csak 350 Ft. Téged is sok szeretettel vár a Spartacus étte­ rem! „Belzuglói, zöldövezeti, 2 szobás 52 nm-es bútorozott összkomfortos lakás egyetimista lányoknak hosszú távra kiadó 70 000 Ft/hó+rezsi. Tel: 06120-36-22-962 l^lkó Lilla • 1982-ben születtem Budapesten. Általános- és középiskolai tanulmányaimat is itt végeztem 11. osztályig, majd az Amerikai Egye­ sült Államokban fejeztem be és érettségiztem le. Hazaérkezésem után a Budapest Média Intézetben tanultam Havas Henriknél, műsorvezető és tudósító szakon. Továbbá külföldön tartózkodásaim alatt fejlesztettem tovább, a már 16 éve, a táncművészeti élet­ ben való jeleskedésemet. Egyetemünkre jelentkezésem és felvételi vizsgám után, első úton vettek fel. 2001 decemberében, a buda! pesti ELSA (European Law Students’ Association) tagjaként, a STEP csoport elnökévé választottak. A Pázmány Péter Katolikus j Egyetem Jog- és Államtudományi karának egyetemi diákszervezete, a diákok számára ad lehetőséget, az egyetem életének irányítáj sába való bekapcsolódáshoz, melyet nagyon fontosnak tartok és úgy gondolom, hogy a Hallgatói Önkormányzat munkájának teret kell adni és színesíteni kell a diákok életet és tudást a lehetőségeiken keresztül. Szeretnék a HŐK munkájába bekapcsolódni, a szer­ vező készségemet, melyet általános és középiskolában is igénybe vettek, (többek közt: 7 éven keresztül tagja voltam az Iskolai DiI ák Bizottságnak, valamint különböző kirándulások és rendezvények szervezésében vállaltam szerepet), azt itt is hasznosítani tud­ nám és segítségére lennék a szervezetnek. Nemzetközi tanulmányaim során tapasztalatokat szereztem és betekintést kaptam a kül­ földi diákélet terén is. Fontosnak tartom a színvonalas diákéletet, az „egy családként” való összetartozást, jó programok szervezését, a d van tartását különböző szórakoztató és tudományos programokkal. Nem csaplak be Titeket teljesíthetetlen, de hatásos ígéretekkel, hiszen ahogy Ti és az Egyetem, én is hosszú távon gondolkodom. Mások nagy valószínű­ séggel az adataik ismertetésére pazarolták a helyet. Én a programomat mutatom be Nektek. Előéletemet tekintve (büntetlen:)) rengeteg tapasztalattal és sok szakértelemmel tudom támogatni a HŐK munkáját, valamint az ésszerűség keretein belül érvényesíteni évfolyamom érdekeit. 1994-től önkéntes segítő­ ként megismerkedtem a közösségért végzett munkával. Jelenleg is az Egyetem mellett fiatalokkal, diákokkal foglalkozom, így meglátom a problémáikat és eddig szerzett gyakorlatomnak köszönhetően a megoldást is gyorsan megtalálom. Eddig sok témával találkoztam, ami foglalkoztat Benneteket, íme a leg­ fontosabbak: A vizsgákra jelentkezés egységessége, a jelentkezésetek megkönnyítése: a vizsgák úgyis elég stresszt okoznak! Nagyobb összhang a diákok és a tanszékek között: a tájékoztatás fejlesztése, a sorban állás csökkentése. (Álljatok inkább sörben, vagy aki amit szeret!) A sportprogramok mennyiségi és mi­ nőségi növelését, az igényeiteknek megfelelő sportolási lehetőségek biztosítása: jobb fizikai állapot hatékonyabb tanulást tesz lehetővé! Az Egyetem szelle­ miségét és a Ti elképzeléseiteket ötvöző kulturális programok szervezése: nem érzel kényszerűséget a tudás megszerzésekor. Javaslataitokkal, ötleteitekkel bármikor megkereshettek, hiszen a HŐK a Ti érdekeiteket képviseli! Ràdi Vilmos Gábor II. év nappali tagozatos hallgató vagyok, 1981-ben születtem Budapesten. Szentendrén élek, ott is jártam a Ferences Gimnáziumba. Életrajzi adatokkal nem is untatlak tovább titeket, inkább rátérek programom lényeges részeire. Tisztában vagyok vele, hogy egymagámban nem tudok változtatni a fennálló hely­ zeten, de a reális lehetőségek határai közt szeretnék az egyetem diákságáért tevékenykedni. Mindenek előtt a legfontosabbnak tartom egy kiszámítható, a gyakori változtatgatásoktól mentes Tanulmányi és Vizsgaszabályzat megalkotását, hogy így elkerülhetőek legyenek az idegtépő meglepetések. Továbbá szük­ ség volna az egyetemen a sportolási lehetőségek megteremtésére és a tanárok, a tanszékek és diákok közti kommunikáció lehetőségeinek bővítésére. Az egyetemi élet frissítését néhány közös kirándulás, bulik szervezésével gondolnám frissíteni. Ha megválasztotok, problémáitokkal nyugodtan fordulhattok hozzám, amennyiben képes vagyok rajta segíteni, mindent meg is teszek érte. Ahogy itt körülnézek, nem ártana néhány új számítógép is a gépterembe... � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 2. szám 2002. március 25. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. március 25. Date Created Date of creation of the resource. 2002. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2020kb+5788 kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_2_20020325 Relation A related resource T00044 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_2_20020325 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/12ff5eb9c670bea9fb17d6526188eecf.jpg 94cea102cff8aa3edeb769f5992bead9 https://omeka.ppke.hu/files/original/0acd254c79e5b1728c12a66fc8908d85.pdf 2f70a3100696f3f17494fc22d18fa8f5 PDF Text Text PPkE Mzt V í 2.002.0-507 V. évfolyam, 1. szám e-m ail: iteletOl@h otm ail. com honlap: www.extra.hu/itelet 2002. március 7. �ILJ9 ITELET „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Újra itt vagyunk! Felelős kiadó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem A kiadó képviselője: dr. Jobbágyi Gábor intézetvezető egyetemi tanár SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Főszerkesztő: Mándics Botond (tel.: 30/914 3497) Helyettes főszerkesztő: Koltay András A szerkesztőség tagjai: Szincsák Zsuzsa (sport) Gulyás Gergely (inteijú) Németh Ádám (egyház) Szabó Zoltán (hírek) Szabó Viktor (inteijú) Szamos Márton (két perc) Igen, végre megjelentünk, itt vagyunk Minden rémhírteijesztés ellenére megmaradtunk. Mégis kinek állhatott érdekében azt terjeszteni, hogy meg­ szűnt a Pázmány legnépszerűbb lapja, az ítélet? Tönént ugyanis, hogy még az előző szemeszter legvégén Dékán Úr határozatában oszlatta fel a Karon működő hallgatói öntevékeny csoportokat. Közülük az ELSA sorsa később rendeződött, de felröppentek olyan hírek is, melyek szerint bekerült ebbe a kalapba az ítélet is. Nos megnyugtatunk mindenkit, hogy nem. A Szer­ kesztőség a helyén van! De hogy kinek állhat érdekében betelefonálni és azzal fenyegetőzni, hogy felrobbantja az universitast, azt végképp nem tudom! Mert hogy ezzel sem­ milyen vizsgakötelezettség alól nem lehet mentesülni, az több mint való­ színű. De hogy mennyi bosszúságot, előre Id nem számítható nehézséget okozhat ez, azt tudjuk December 18-án például volt olyan vizsgáztató, aki nem ért rá délután visszafáradni az egyetemre, ezért a hozzá kiírtakat egy másik időpontra osztották be függetlenül attól, hogy az nekik megfelelt-e vagy sem, de az a vizsgázó sem repesett az örömtől, akinek másnap is lett volna vizsgája, és úgy kalkulált, hogy még a délelőtt folyamán letudhatja az első megmérettetést, és mehet folytami a tanulást másnapra, ehelyett jó, ha koracstére hazavergődött. De néni volt elég Karácsony előtt. Nem, a nagy sikerre való teldntettei a Bombariadó című szuperprodukciót meg kellett ismételni január 14-én is. Kedves Öngyilkos Merénylő! Vannak helyek ahol tárt karokkal várnak ahol sok hozzád hasonlóra van szükség, ahol ennél sokkal nagyobb sikere­ ket érhemél el. Erre még nem gondoltál? Mándics Botond (főszerkesztő) TARTALOM Munkatársak: Bálint György Rudolf Kurka Csilla Christián László Honlap: Gettler András Megjelenik sajnos csak ÍOOO példányban Az ítélet szerkesztősége szeretettel várja írásaitokat! Úgyszintén várunk bárkit, aki szívesen részt venne a szerkesztőség munkájában! Az írásokat lemezen, vagy e-mailen (itelet01@hotmail.com) várjuk! Köszönettel: a szerkesztőség. e-tnail cím: itelet01@hotmail.com második oldal Hírek Isten veled Nándi bácsi! Az Alkotmánybíró Emlékezzünk 1848. március 15-ére! Kari Tanács A HŐK háza tájáról Újabb Pázmányos légió a nagyvilágban A hetedik In memóriám Farkas József Két perc Nyílt levél az egyetemen dolgozó egyes titkárnőknek A Gyűrűk Ura Művelődési jogok Punnyadó csikk Vedd és olvasd! Szakmája: jogász és sportriporter Koltay András volt főszerkesztő méltatása HŐK választások 2002 Elitképzés hiányosságairól ‘49 alkotmány 3 3 4 4 5 6 7 8 9 10 10 10 11 13 14 15 15 16 20 20 honlap: www.extra.hu/itelet �HÍREK Szabó Zoltán rovata Mindenkit nagy szeretettel üdvözlök az újbóli találkozás alkalmával! Tovább­ ra is folyamatosan próbálunk tájékoztat­ ni benneteket a Kar aktuális híreiről, lét­ fontosságú információiról, pletykákról. Közreműködő segítségeteket ezúton is előre köszönjük. A legfontosabb, hogy a Kar honlapján minden aktuális információt naprakészen megtaláltok. Ez azért Jó, mert nem kell fi­ gyelni a tanszékek félfogadási idejét, elkerüli­ tek a sorbaállást, és különben is gyorsabb. El­ érhető az internetről vagy az egyetem hálóza­ táról. Aki ezt a formát mégsem veszi igénybe, az a faliújságokon elhelyezett hirdetésekből tájékozódhat. >^Nem árt, ha tudjátok, hogy a 2001/2002 tanév végéig minden elmaradt illetve nem abszolvált vizsgátokat le kell tenne­ tek, mert a méltányossági klauzula már nincs hatályban. Áki esetlegesen nem tesz eleget a követelménynek, az félévis­ métlésre kötelezett, ami jelentős hát­ rányt eredményezhet. A legtöbb tanszék lehetővé teszi a hiánypótlást, éljetek a le­ hetőséggel! A megszigorított TVSZ a honlapon teljes terjedelmében olvasható. Az V évesek záróvizsgárajelentkezése már­ cius 11-én kezdődik, az általatok által ismert fel­ tételek alapján. ( 2 nyelvvizsga, abszulotórium, stb.) Előre gondoljátok végig a sorrendet, mert változtatásra csak a legutolsó esetben kerülhet sor. További információk a honlapon. Imádkozzunk a választások Isten aka­ rata szerinti megvalósulásáért. 9 héten át minden csütörtökön este 8 órától a Szent István Bazilikában, Kemenes Gábor atya vezetésével. Időtartama 1 óra, 9-től szent­ mise. Imával, önmegtartóztatással, böjttel készítsük elő a magyar jövőt! Sportolni vágyók figyelem! Karok közötti fo­ cikupa 2002. március 21-én, csütörtökön, aJákBtk-Htk hallgatói között. 1 napos kispályás kupa a népligeti Építők csarnokában. 5 + 1 fős lány és fiú csapatok Jelentkezését várják a szervezők. Nevezés március 18-án 16 óráig a Testnevelési Csoportnál. Minden érdeklődőt résztvevőként és szurkolóként egyaránt szeretettel várnak. A Deák Ferenc továbbképző intézet félfogadási ideje megváltozott, ezután 14-től 16 óráig lehet az intézetet kérdé­ sekkel bombázni. >> Pázmányos szónokok sikere. Technikai okok miatt sajnos csak késve jelenthetjük, hogy nagy sikerrel szerepeltek versenyzőink a III. országos egyetemi-főiskolai Kossuth szó­ nokversenyen! A három Pázmányos induló (Frenyó Edit, Ország Ilona és Lakatos Mária Csilla) a házi elődöntő alapján Jutott el a ver­ senyre, ahol Frenyó Edit a “Legjobb jogászje­ lölt” elismerő oklevelet kapta! Hallgatói fórumot tartott 2001. De­ cember 6-án Szent Mikulás napján Szabó István Dékánhelyettes Úr az I. előadóban a TVSZ módosításainak gyakorlati következményeiről, jelentő­ ségéről. Ezt követően a felmerült kér­ dések megválaszolásával állt a mind­ össze a hallgatóság rendelkezésére. Szomorú, hogy mindössze 10 hallgató jelent meg. Ennek ellenére a dékán­ helyettes azt tervezi, hogy a jövőben is fog tartani ilyen és ehhez hasonló fóru­ mokat, az egyes vitás kérdések tisztá­ zásának érdekében. Addig is, kísérjétek figyelemmel a hirdetőtáblájára kiírt közleményeket! Komolyság skála szerinti 0 fokozatú bombariadó rázta meg Karunkat 2001. de­ cember 18-án és 2002. Január 14-én vizsgá­ zók és vizsgáztatók legnagyobb örömére... Ezzel összesen 5-re emelkedett a PPKEJAK elleni majdnem robbantásos merényle­ tek száma. Isten veled, Nándi bácsi! Február 14-én elhunyt Hidegkúti Nán­ dor, minden idők egyik legnagyobb ma­ gyar labdarúgója. Ma, amikor futballunk legfeljebb Európa harmadik harmadába tartozik, egyszerűen elképzelhetetlen az a hajdanvolt dicsősó mely egykor a micnk- volt. Az ötvenes években a magyar válogatott végigverte a fél világot, majd minden idők talán legnagyobb sportbéli igazságtalanságaként „csak” második he­ lyen végzett a svájci világbajnokságon. Sokan nem szeretik a futballt, sőt, egyre ke­ vesebben. De ők sem tagadhatják azt, hogy a focinak - népszerűsége folytán - hatalmas társadalomformáló ereje van, vagy - ná­ lunk - inkább csak volt. Egy-cgy komo­ lyabb tétmérkőzés idején elnéptelenednek az utcák, eleganciájukat feledve tombolnak a képernyő előtt komoly, öltönyö.s urak, sőt, maga a pápa is óriási focirajongó. reknek. Az a csapat, melynek I lidegkuti Nándor is tagja volt. Nándi bácsi, vagy. ahogyan barátai emlegették, az öreg” volt annak a bizonyos Aranycsapatnak a középcsatára, a világon először játszva úgynevezett „hátravont centcrt”-t, ame­ lyet ma, ötven évvel később (!) a világ legjobb csapatai alkalmaznak. t FA. 1 ’J” I Az ötvenes évek terrorjában éppen a lab­ darúgás adott erőt és reményt az embe­ O az MTK örökös gólkirálya, sokszoros magyar válogatott, olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, három gól szerzője a legendás 6-3-on Londonban az an­ golok ellen. A nagy csapatból már csak Grosics, Buzánszky é.s Puskás lehet velünk, míg Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Gzibor é.s most már Nándi bácsi is máshol játsszák kedvenc játékukat. -KA- harmadik oldal �Az Alkotmánybíró ünnepi ülést tartott február 18-án a Marton Géza Polgári Jogi Diákkör, mégpedig abból az alkalomból, hogy Dr. Sólyom László, a Polgári Jogi Tanszék professzora, az Alkotmánybíróság alapító elnöke most ünnepelte 60. születésnapját. Komáro­ mi László a Római Jogi Tanszék ta­ nársegédje Sík Sándor versével kö­ szöntötte a jogtudóst, majd egykori alkotmány­ bíró kolléga. Karunk ala­ pítója, Zlinszky János Prodékán Úr hívta fel a jelenlévők figyelmét arra, hogy a 60 éves kor fizikai munka esetén ugyan a munkaképesség végét jelenti, ezzel szem­ ben a jogászi és egyéb tudományos tevé­ kenység körében a pálya csúcsát. Kiemelte, hogy az ókori népek a politikában ennek a kornak tiszteletet, megbecsülést tulajdoní­ tottak, ezt mutatja a szenátus és a vének ta­ nácsának példája. Visszaemlékezett, hogy a Jogtudományi Közlönyben találkozott elő­ ször a mesterének Benedek Ferenc római jogászt tartó, és az alapjogokkal, valamint a személyiség- és környezetvédelem kérdé­ sével egyre hangsúlyosabban foglalkozó Sólyom László nevével. Prodékán Úr el­ mesélte azt is, hogy Sólyom Professzortól kapta a telefonhívást, melyben felajánlotta az ellenzéki jelöltséget az alkotmánybírói posztra, amint épp Firenzében vett részt egy tudományos konferencián. Mint mondta, nagy az irodalma a magyar Alkot­ mánybíróság „Sólyom-korszakának”, ahol a vitákat a türelem és a kölcsönös szakmai és emberi elismerés jellemezte. Az egyete­ mi tanárságot hivatásnak és nem címnek tekintette, elsők közt mondott igent a szer­ veződő katolikus egyetem hívószavára, majd németországi ösztöndíja lejárta után is visszatért tanítani. A diákság nevében Sélley Zoltán dokto­ randus hallgató szólt, aki az Alkotmánybí­ róságot Sólyom László 12. életévébe lé­ pett, életrevaló gyermekének nevezte, mely megfogalmazása szerint úgy formál­ ta a jogállamiságot, mint Arany János Tol­ dija a magyar irodalmat. Noha a nagy mű, mint mondta, még nincs és nem is lehet negyedik oldal befejezve, de a gép forog, az alkotó pihen. Am a mandátumának lejártát követő idő­ szakban nevéhez fűződik két monográfia megírása, egy év Kölnben, diplomáciai te­ vékenység, valamint a Doktori Iskola indí­ tása. Tanári érdemeiről szólva pedig kiemel­ te, hogy alkotmánybíróként nem állhatott ki a széles közönség elé, és nem mondhat­ ta cl véleményét az eléjük került kérdések­ ről, de letéve a talárt, mint tanár igen, és meg is teszi a katedráról az MTA, az Euró­ pa Tanács Velencei Bizottságának a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével kitüntetett tagja. Erdő Péter Rektor Úr arra a hivatásra emlékeztetett, amellyel a Kart alapították, hogy szolgálja a hitet és a tudományt. Ezt a hosszú időre megszakadt hagyományt olyan személyek, katolikus jogtudósok in­ díthatták újra, mint Sólyom és Zlinszky Professzor Urak, akiknek szemlélete kisu­ gárzik az egész munkájukra. A Püspök Úr külön szerencsénknek nevezte, hogy eb­ ben a munkában alkotmánybírák vettek részt. Az Alkotmánybíróság köszöntőjét az egykori egyetemi diáktárs, Bagi István Al­ kotmánybíró Úr közvetítette, aki a mai testület tagjai közül még együtt dolgozott Sólyom Lászlóval. Végül a Marton Géza Polgári Jogi Diák­ kör nevében Landi Balázs tanársegéd Thomas Mann Ének a kisgyermekről című könyvét ajándékozta Professzorának, mely ajándékot több mint 100 hallgató írt alá. Mint Landi fogalmazott, ez már önmagá­ ban több mint 100 érv amellett, hogy Só­ lyom Professzor Úr még évekig tanítson minket, egyúttal abbéli reményének adott hangot, hogyha 10 év múlva kinyitva a könyvet, abban a közéletben és a tudo­ mányban sok ismert név legyen, hisz eb­ ben nemcsak a polgári jogi diákkörnek, de személy szerint Sólyom Lászlónak is nagy szerepe lenne. Adjon az Isten még sok alkotásban gazdag évet Sólyom László Professzor Úrnak! MÁNDICS BOTOND Emlékezzünk Í848, március 15-ere! A forradalom százötvennegyedik évfordulóján Pet^i Sándor Magyar vagyok Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy területén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, amely tekintetet vét A Kaszpi-tenger habjain is túl, És rónasága, mintha a föld végét Keresné, olyan mcssze-messzc nyúl. Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink első hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem; Magas kedvemben sírva fakadok; De arcom víg a bánat idejében, Mert nem akarom, hogy sajnáljatok. Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A múltnak tengerén, ahol szemem Egekbe nyúló kősziklákat lát. Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. Európa színpadán mi is játszottunk. S mienk nem volt a legkisebb szerep; ügy rettegé a töld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyerek. Magyar vagyok. Mi mostan a magyar? ÉTolt dics Őség halvány kísérteié; Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar — Ha vert az óra - odva mélyibe. Hogy hallgatunk! A második szomszédig Alig hogy küldjük életünk neszét. S saját testvérink, kik reánk készítik A gyász s gyalázat fekete mezét. Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég. Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! Itt minálunk nem is hajnallik még, Elolott máshol már a nap úgy ragyog. De semmi kincsért s hírért a világon El nem hagynám én szülőföldemet. Mert szeretem, hÖn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetemet! 1^7. február �Kari Tanács Kétszer is ülésezett a közelmúltban a Kari Tanács: 2001. december 13-án, majd 2002. január 30-án. Ismét jelentős mértékben módosult a Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat. Egy régi vita végére került pont azáltal, hogy a jövő tanévtől vizsgaidőszakon belüli sike­ res U.V esetén az elégtelen nem, csak a ja­ vított érdemjegy számít be az átlagba. Annál is inkább érdemes lesz kijavítani a bukást, mert a TVSZ szövegének módosításával tanegységnek nem a tanév, hanem a sze­ meszter fog minősülni. A TVSZ tavalyi módosításával, közismert nevén a nulla tolerancia klauzula bevezetésé­ vel nem lehet beiratkozni a korábbi tanévről bármilyen okból hiányzó vizsgával. Az úgyne­ vezett átmeneti méltányossági klauzula pedig csak az elmúlt év szeptemberi beiratkozásra vonatkozott. Azáltal pedig, hogy a szemeszter vált tanegységgé, nemcsak szeptemberenként, az új tanév kezdetén lesz feltétel a vizsgák hi­ ánytalan megléte, hanem a második félévre történő beiratkozásnak is. Mivel azonban ka­ runkon nem ismert a keresztfélév lehetősége, a félévismétlésre kötelezett hallgatónak valójá­ ban egy egész évet kell majd kihagynia. Töb­ ben úgy fogalmaztak, hogy a félévismétlés tu­ lajdonképpen egy burkolt évismétlésként fog­ ható fel. Mindkét módosítás azonban csak a következő tanévben lép hatályba. A határozat ellen csak a Kari lánács hallgatói képviselői szavaztak, mondván hogy a HÓK beleegyezik a szigorításba, ha másutt sikerül engedménye­ ket kialkudni, szerették volna elérni például, hogy a tanszékek az utóvizsga időszakban is az arra rászorulók (értsd: bukottak) 150 százalé­ kának biztosítsanak vizsgahelyet. Ezt a javasla­ tot kivitelezhetetlennek nevezte Varga Csaba Professzor Űr, de ellene foglalt állást Jobbágyi Gábor Professzor Űr is, aki felhívta a hallga­ tók figyelmét arra, hogy ne próbálják meg szigorításnak beállítani az olyan módosítást, amely csupán a többi, állami egyetemen alkal­ mazott rendszert vezeti be. lérsztyánszky Ödön Dékánhelyettes Űr beszámolt arról, hogy míg a Kar akkreditációja jogerőre emelkedett, a távoktatási tagozatot tovább fogja vizsgálni a MAB. A bi­ zottság ajánlásában felhívta a figyelmet a ta­ gozat külön tanrendjének szükségességére, és a meghosszabbított tanulmányi idő bizto­ sítására. Példaként a német rendszert emlí­ tette, ahol a távoktatásban résztvevő hallga­ tók szabadon választhatják meg a tanulmá­ nyaik időtartamát, és bár - mint mondta nálunk is van egyéni tanulmányi rend, ennek lehetősége igen szűkre szabott. Ezért Tersztyánszky Tanár Űr javaslatára a Kari Tanács a TVSZ II. fejezetének 5/A.5(2) c) pontját kiegészítette azzal, hogy ha valaki távoktatási tanulmányokban vesz részt. A kérdést egyébként a kredit rendszer meg fogja ugyan oldani, de szükségesnek látták a tanulmányok clnyújtásának biztosí­ tását az Akkrcditációs Bizottság irányába, A tanulmányi dékán helyettes kifejtette, hogy nem híve az egyéni tanrendnek, ha az a vizsgaidőszakon kívül történő vizsgázásra biztosít lehetőséget. Határozati javaslat született a jelenlegi óraszám csökkentéséről. Ezzel kapcsolatban Botos Katalin Professzor Asszony felhívta a Kari Tanács figyelmét, hogy a szigorlaton ugyanúgy az eddigi teljes anyagot fogják számon kérni közgazdaságtanból, elvégre a kevesebb kötelezően hallgatandó óra nem jelent kevesebb számon kérhető anyagot. Varga Csaba Professzor Űr az ilyen és ehhez hasonló vitás kérdések gyakorisága miatt egy oktatásszervező tisztség bevezeté­ sének lehetőségét vetette fel. Bánrévy Gábor Professzor Űr a szerin­ te már örökzöldnek számító nyelvvizsga­ kérdéssel kapcsolatban javasolta, hogy az elfogadandó nyelveket ábécé szerint tün­ tessék fel, mert köztük fontossági sorren­ det megállapítani nem lehet. Nem tartotta szerencsésnek, ha a TVSZ szövegébe beke­ rülne, hogy az 5 világnyelven és az oroszon kívül a “Dékán méltányosság alapján” mást is engedélyezhet, mert ez nem érinti a tényleges dékáni méltányosság intézmé­ nyét, azt nem is meríti ki, ezért indokoltnak látta helyette a »,Dékán egyedi merlegelése alapján” - kifejezést. Természetesen személyi kérdésekről is született határozat: a Kinevezési Bizottság nem támogatta Tóth Tihamérnek, a Ver­ senyjogi Tanszék oktatójának egyetemi do­ censi kinevezését, ezzel szemben 28 igen és 2 tartózkodás mellett, a bizottság ajánlásá­ nak megfelelően elfogadták Botos József címzetes egyetemi docens egyetemi do­ censsé történő kinevezését. Nem lesz többé egyedül a női nem képviseletében a pro­ fesszori karban Botos Katalin dánárnő, mi­ után Fazekas Juditot, a Kereskedelmi Jogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docensét egyetemi tanárrá nevezték ki. Átalakult a Magánjogi Intézet belső szerkezete: össze­ vonták az eddigi három Polgári Jogi Tanszé­ ket, és beintegrálták az intézetbe a Polgári Eljárásjogi Tanszéket is. Lemondott a kül­ ügyi dékánhelyettesi posztról Várga Csaba Professzor Űr, feladatát átmenetileg Szabó István tanulmányi dékánhelyettes látja el. Megszűnik az informatikai és távokta­ tási dékánhelyettesi poszt, a feladatot to­ vábbra is Tersztyánszky Ödön Tanár Űr látja el, intézetvezetői minőségében. Tá­ vozott a Karról Benedek András Tanár Űr, a Logika Tanszék vezetője, valamint Horányi Özséb Professzor Űr a Kommu­ nikáció Tanszék vezetője. Utóbbi szemé­ lyesen búcsúzott el a Kari Tanács - mint mondta - általa nagyra becsült tagjaitól. MÁNDICS BOTOND A magyar jogalkotás leghorrorísztikusabb megnyilvánulásai (1.) Mottó: „a szocialisták javítani akarják a világot, de csak rontani tudják (...) mivel a szocializmus nem egyéb, mint egy émbercsinálta pótszer annak az űrnek a betöl­ tésére, ahonnan az igazi keresz­ tény erkölcsiség hiányzik” (Wass Albert, 1964) Az 1949. évi XX. törvény, a Magyar Népköztársaság Alkotmányának eredeti preambuluma (kiemelések tölünk) A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a fol­ desurak és nagytőkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés úyát. A régi rend urai és vé­ delmezői ellen vívott kemény küzdel­ mekben hatalomra jutva, a magyar munkásosztály, szövetségben a dolgo­ zó parasztsággal, a Szovjetunió ön­ zetlen támogatásával újjáépítette háborúban elpusztult országunkat. Évtizedes harcokban ineged ződött munkásosztályunk vezetésével, az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagodva, a Szovjetunióra támaszkodva népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását s országunk a népi demokrácia útján halad előre a szoci­ alizmus felé. E küzdelem és ország­ építő munka már megvalósult ered­ ményeit, országunk gazdasági és tár­ sadalmi szerkezetében végbement alapvető változásokat fejezi ki és a to­ vábbi fejlődés útját jelöli meg: A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA. ötödik oldal �A HÓK háza tájáról Közgyűlést tartott a Hallgatói Ön­ kormányzat választmánya 2001. janu­ ár 7-én, február 14-én és február 19én. Lejárt Legeza Dénes, Kovács György és Kosztarab Ibolya mandá­ tuma, akárcsak a két korábbi HŐK elnöknek, Mile Attilának és Rétvári Bencének, miután háromszor is in­ dokolatlanul maradtak távol az ülé­ sekről. Legeza Dénes helyére Deák Andreát hívta be a testűiét Rétvári Bence helyére Ujfalussy Zsoltot vá­ lasztották az Ellenőrző Bizottság el­ nökévé. FŐtíszielendo és Excellenáás Püspök, Rektor Ur! A Testnevelési Csopon vezetője, Draskóczy Imre beszámolt a .Spartacus Székliázbaii lévő sportlétesítmények ter­ vezett felúj ítisáról. Idén szeptemberben megnyílik a III. emeleti labdacsarnok, ahol kosárlabda- és focimérkőzésekre nyílik majd lehetőség. Ugyanakkor hozzátette - elkeserítő az a passzivitás, amit a hallgatók tanúsítanak a sportlehetóségek iránt. Lapzártánkig egyetlen csa­ pat sem jelentkezett a megliirdctett egye­ temi íoeibajnokságra. A Vili, kerületi ön­ kormányzattól pályázat úpán elnyertek egy kilencfős mikrobuszt, amivel sporto­ lóink utazhatnak a versenyekre, de alkal­ mas zarándoklatokra is, akár Róniába, akár Esztei^omba, bár legutóbb is a meg­ hirdetett velencei karneválra kétszer is el­ látogattak, ám a rendelkezésre álló lÖ helyre csak 5 hallgató jelentkezett. Az idei évre tervezett rendezvények közül említésre méltó a hagyományos március 15-i hajókirándulás, aminek úti célja ezúttal Visegrád lesz, a nyári végzős bál, az őszi gólyabál és a gólyatábor, me­ lyet idén hosszabbra teiveznek (áz eddigi 2 éjszaka, három nap helyett 3 éjszaka, négy nap lenne), cz2el az egykori póditimrendezvénynek, a jogász tábornak a szerepét is átvéve. Ezzel kapcsolatban Somlai Attila HŐK elnök ^jelentette, vallású hallgatóinak korábbi panaszát — ti., hogy nekik meggyőződésükkel ellentétes hogy semmilyen közük nincs a Pázmány Pódium megszűnéséhez, csupán a döntés végreliajtásában vettek részt, együttmű­ ködve a Műszaki Osztály vezetőjével. A február 12-én a FÉSZ-ben megren­ dezett felező bulit sikerült nullszaldósra kihozni. MÁNDICS BOTOND hatodik oldal dS. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Hallgatói Önkor­ mányzata a következő tiszteletteljes kéréssel fordul a Főtisztelendő Rektor úrhoz. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Egyetemi Tanácsa határozatot hozott, mely­ ben a Jog- és Államtudományi Karra kötelezően megváltoztatatta az ünnepélyes jogá­ szi eskü szövegét, kivéve abból az „élő Istenre” szavakat, ill. fakultatívvá téve az „Is­ ten engem úgy segéljen!” záradékot. A FIÖK Választmánya úgy véli, hogy intézmé­ nyünkben igenis helye van a korábbi, teljes szövegnek. Álláspontunk szerint egy ilyen fontosságú eskü nem üresíthétőki csak világi tartalomra, hasonlóan a házassági eskü­ höz. Méltó igénye a krisztushívők közösségének, hogy szakmai pályájuk kezdő aktu- .sánál hitükre alapozva esküdjenek. Nem urguk elfogadhatónak a Kar ateista és más- szöveget kell mondaniuk —, hiszen a Jog- és Államtudományi Kar Kari Tanácsának korábbi javaslata alapján a nem hívő hallgatóknak lehetőségük van az említett részek kihagyásával mondani ez előolvasott szöveget. Ha erről a diplomaosztó ünnepség előtt vagy alatt pontos tájékoztatást kapnak, nem kerülhetnek visszás helyzetbe és a hívőket sem sértheti esetleg a nem hívők es­ küje. Kérjük ezért a Főtisztelendő Rektor urat, az ünnepélyes jogászi eskü szövegé­ nek újra teljessé tétele érdekében képviselje véleményünket az Egyetemi Tanács előtt. Maradunk Tisztlettel: HŐK VÁLASZTMÁNY Hat és fél év prodékdni értékelése Zlinszky János Professzor Ür, karunk az etika, a logika, az ismeretelmélet vagy alapítója és prodékánja tartott előadást a Szent István Társulat 2001. december 3- a kommunikáció bevezetésével a gyen­ gébb középiskolai képzés hiányait kíván­ ták pótolni. Az éppen születő piacgazda­ ai közgyűlésén a kar eddigi hat és fél évé­ ről, az alapítás óta eltelt időszak tapaszta­ latairól. ságra tekintettel pedig megduplázták a közgazdaságtan anyagát. Fontosnak lát­ Az oktatói kar megalakulásával kap­ csolatban elmondta, hogy lévén a jog gyakorlati tudomány, igyekeztek annak idején minél több gyakorló jogászt meg­ ták bővíteni az oktatott szakjogi tárgyak körét. Azonnal kívánták megkezdeni az hívni, a ma a Karon oktató tanárok % ré­ sze már ’94 őszén igent mondott a meg­ hívásra. Mint mondta, akkori felmérések igazolták, hogy szükség volt a magasabb létszámú jogászképzésre, az állampolgári ismeretek minél szélesebb körben törté­ nő terjesztésére. Hallgatóiknak többet és jobbat szeret­ tek volna nyújtani ugyanabból vagy eset­ leg még kevesebb anyagi eszközből. Az úgynevezett nem jogi tantárgyak, mint mot. Jelentkezőben már a kezdetekkor sem volt hiány. Zlinszky Professzor Úr utódképzést, ezért szervezték meg a doktori iskolát és a szakjogász progra­ alkotmányos gondolkodásával úgy véli, hogy a művelődéshez való jog központi­ lag nem korlátozható. Felvételi rendszerünket pedig az ál­ talánosan elterjedtnél jobbnak nevezte, és ebben látja okát annak is, hogy éppen ezt szeretnék velünk megváltoztatni, el­ ismerte azonban, hogy vannak szubjek­ tív szempontjai is. Az oktatók körében �feltűnően sikeres volt a meghívás, ezek után az MKPK rögtön kart alapított, pont a Felsőoktatásról szóló Törvény módosítása előtt, amikor is nem állami egyetem engedélyezésre nem, csupán bejelentésre volt köteles. A kultusztárca éléről ’95 novemberében leköszönő mi­ niszter azonban utolsó hivatali napján megtiltotta a Kar működését, és utódá­ nak rugalmasabb hozzáállása nélkül a felvételi tájékoztató kötetbe sem kerül­ hettünk volna be. Bíboros Úr felaján­ lotta az esztergomi papi szeminárium egykori épületét, később ezt mégsem vette igénybe a Kar. Az intézet, mint szervezeti egység alapgondolata Mis­ kolcról származik, ahol a műszaki egye­ temi háttér nagyobb egységeket igényelt, ezért a tudományos területek összehangolására nyolc intézetet állítot­ tak fel. Ez a rendszer bevált, tette hozzá a Prodékán. E nem kis munka a Millen­ nium évében, az első diplomaosztón ér­ te be gyümölcsét. Zlinszky Professzor Űr elmondta, hogy minden ellentétes híresztelés elle­ nére, létszámunkhoz képest a bíróságo­ kon és ügyészségeken túlreprezentáltak hallgatóink. Szó esett a jogászi eskü szövegének módosításáról is. Isten nevének kikerü­ lését az Egyetemi Tanács utasításszerű határozatának nevezte, mely - mint mondta - megalkuvásszerű álláspontot tükröz. A hallgatók részéről felmerült alkot­ mányossági panaszt nem a fejünk felett kell eldönteni, annál is kevésbé, mert összesen 7 volt és jelenlegi alkotmánybí­ ____ Újabb Pázmányos légió a nagyvilágban Már túlzás nélkül mondhatjuk, hogy kezdünk belejönni a diplomák Osztoga­ tásába, hiszen december 21-én immá­ ron negyedik alkalommal történt meg,a Pázmányon az i^ú jogászok felavatása. Bár természetesen a nyári eseménynek már csak az időjárás miatt is jobb han­ gulata volt, azért itt is fülig ért a szája minden felavatottnak, annál is inkább, hiszen ők legalább fél évvel tovább él­ vezték az egyetem vendégszeretetét nyáron kiröppent társaiknál, és a nagy többség véleménye szerint már éppen elég volt nekik belőle. Maga az ünnepség (mely végre viszszaköltözött a Díszterembe) menete a szokásos volt: bevonulás. Himnusz, kö­ szöntés, eskütétel, diplomák átvétele, beszéd, Szózat. A felavatottak boldogan ismerkedtek a kötelezően viselt talárral, mely többségüknek ezentúl munkaruha lesz. A felhőtlen öröm perceit kissé be­ árnyékolta az a tudat, hogy így, együtt most utoljára volt együtt ez a „csapat”, és bizony nem telik el majd sok idő, mi­ kor felocsúdva az eufóriából vissza-visz- szasíija mindenki a gondtalan egyete­ mista-éveket, melyeknek ezennel örök­ re vége. Kezdődhet a nagy-nagy munka időszaka, melynek a Pázmányon való megalapozása a siker magabiztos remé­ nyével kecsegteti a „kalandnak” nekivágót. Nagy számban gyarapodik tehát a .kinti világban” a Pázmány-légió. akik Ti' valami máat, újat, állhatatos keresztény erkölcsiségen nyugvó elmélyült tudást, esküjének megtartását saját önös érdekei elé helyező, egészséges világszemléletet visznek magukkal útravalónak, amely ki­ emeli Őket a többiek közül - reményked­ jünk mindebben legalábbis. KOLTAY ANDRÁS A decemberben felavatottak névsora: Albert Erika Orsolya, Baltay Tímea Krisztina, Bácsi Éva Judit, Bartha Gábor, Bereczky Orsolya, Bisztray Zsolt Márton, Bittsánszky Géza, Budavári Krisztina, Benkó Balázs, Benő László Tamás, Berényi Diána, Birher Nándor, Boros Ildikó, Botos András Gábor, Búzás Melitta, Csabai László, Csala Győző, Csonka Szabolcs, Dancs Judit, Dobos József, Éliás Krisztina, Élő Gábor, Fakó Beatrix, Farkas Roland, Fekete Eszter, Ferenczi Brigitta, Filipszky Tamás, Fodor Anetta, Forgács Gábor, Galó Gabriella, Gámán Tünde, Gebe Zoltán, Gerencsér Gábor, Gergely Dorottya, Gyarmati Franciska Kata, Gyurcsó Judit, Haidegger-Nagy Ágnes Éva, Hauberl Emőke, Herpy Miklós, Horányi Cintia, ró oktat a Karunkon, vagyis az Alkot­ mánybíróság is túlreprezentált... Csupán mert 1-2 hallgató viszolygást érez Isten nevének hallatán, ne erőltes­ Horváth Viktória, Jávor Ágnes, Juhász Andrea, Juhász Zsuzsanna, Kele Mária, Kemény-Beke Ádám dr.. Keresztes Orsolya, Kontér Tamás, Kovács Eszter, sük rá akaratukat a többségre. Ilyen ki­ Mihálffy Angéla, Mina András Attila dr.. Molnár László Zsolt, Molnár Tamás, sebbségijog nem ismert - fogalmazott a taláros testület egykori tagja. Nemes Tamás, Neményi Réka, Néráth Andrea dr.. Nógrádi Mária, Órai Győző Zoltán, Ötvösi Orsolya, Palanovics Dorottya O., Paluch Tünde, Kovács Anett Éva, Kovács Melinda, Kovács Rita Edit, Kriston István, Lenkei Mirtill, Márton Bernadett, Medve Richárd Ákos, Mészáros Zsófia, Pápay Zoltán Szilárd, Perbíró Gábor, Petróczky Anna, Péceli Ádám, Pikali Petra, Összefoglalva megállapította, hogy az alapok, amiket leraktak, jók, a keretek, amiket meghatároztak, használhatók. A Magyar Akkreditációs Bizottság ugyan rangsorában a többi Jogi kar alá sorolta a Pázmányt, de a gyakorlati élet visszajelzé­ Pile Klára, Pohl Petra Mercédesz, Reichert Péter, ifj. Récsényi Attila, Silling Ákos, Sípos Attila, Stefán László Péter, Sóki Anett Rita, Sümegh Attila, StumpfAdrienn Ramóna, Szabó Ágnes, Szabó Sarolta, Szanyó Edina, Szemes Róbert, Szenei Ildikó, Szentes Katalin Dóra, Szepesi Andrea Éva, Szutrély Gergely, lénk László, Tili Annamária, Tòta Áron József, Tóth Dóra, Tóth István, Tóth László, Tóth Orsolya, Tóth Zoltán, sei pozitívak. Virga Zsigmond, Vámossy Andrea Eveline, Vig András Gergő, Virág Zsolt, MÁNDICS BOTOND Virágh Attila, Vörös Almos András, Zsigmond György, Zubornyák Emília hetedik oldal �A hetedik Interjú Somlai Attilával, a Hallgatói Önkormányzat hetedik elnökével i' ■ í. Az új HÓK első nagy feladata volt a ren­ dezvények tekintetében. A szűkös anyagi­ ak ellenére úgy gondolom, hogy sikerült egy igen nívós gólyatábort létrehoznunk, amelynek legnagyobb újítása, hogy sok sztárzenészt hívtunk és a Balaton-parton egy hatalmas nyitott színpadon nagy buli­ kat lehetett rendezni. Ott volt a únited, a Chrystal, egyetemi zenekarok, sztár dj-k. Érdekes volt megfigyelni, hogy az egyete­ mi zenekarok jobban lázba hozták a gó­ lyákat, mint a híres tánczenekarok, akik nem egy-két fillérbe kerültek. A tábor jó hangulatát egyetlen esemény árnyékolta be: egy szívemhez közel álló, kedves cso­ port fergeteges lábtechnikával átrendezte a mosdókat. Az Önkormányzat szokatlan összhangját a mondhatni szokványos költségvetési vi­ Kérlek, mondj egy pár szót magadról! 1978. július 6-án születtem Budapesten, de amióta az eszemet tudom, Gödöllőn élek. Egy éve költöztem külön édes­ anyámtól, a kedvesemmel élek néhai nagyszüleim parasztházában. Szabad­ időmben ha tehetem, borászkodom. 1993 óta behatóbban foglalkozom a poli­ tikával, ekkortól vagyok tagja az MDF If­ júsági Tagozatának, három éve pedig a gö­ döllői alapszervezet elnöke, és az országos választmány tagja. 1998-tól kezdve a Gö­ döllői Városi Önkormányzat Jogi, Igazga­ tási és Úgyrendi Bizottságában is tevé­ nyékét. A legfontosabb eredménynek tar­ tom, hogy a tavalyi „nulla tolerancia sza­ bály” mellé majd egy kötelező, kéthetes utóvizsga-időszak kerül bevezetésre szep­ tembertől. Az első félévben február első két hetére szorítkozik majd, míg nyáron megosztva: júliusban, illetve augusztusban lehet majd a bukott, elmaradt vizsgákat pótolni, hiszen sajnálatos módon, már nem lesz lehetőség tárgyat átvinni a következő fél­ évre. Tavalyi választási programodban szerepelt az ösztöndíjrendszer reformja. Ez megva­ kenykedem. lósult. Mile Attila és Rétvári Bence után - eddig példátlan módon - egy éven belül harma­ dikként, májusban kerültél a HŐK elnöki Az ösztöndíj szerkezet új megoldása Sza­ tisztségébe, lérhes örökségként hárult rá­ tervezetet a Kari Tanács is elfogadta. A legfontosabb változtatás szerint már nem csak a korábban rögzített - egyéb­ ként elismerésre méltó - magas, 4,51-es átlag felett ját a támogatás, ehelyett egy sávos rendszert vezettünk be. A minden­ kori évfolyamátlag fölött alanyi jogon mindenki jogosult tanulmányi ösztön­ díjra. tok a februári TVSZ-módosítás. Mit sike­ rült azóta elérni? Valóban, nagyon ingoványos és zűrös alapról indultunk, hiszen a TVSZ-t a ko­ rábbi HŐKjóváhagyásával igen negatívan bó Tibor Gazdasági Alelnök Úr érdeme. Ö dolgozta ki és hajtotta végre, miután a változtatták meg a hallgatóság nem kis morgolódására. Ezt a csorbát kellett kikö­ szörülnünk, amennyire lehetett, ezt meg Evezzünk más vizekre. A Balatonbogis tettük. Szabó István Tanulmányi Dé­ kán-helyettes Úrral folyamatosan egyezláron rendezett gólyatábor miben nyújtott tetve, sikerült elérni bizonyos engedmé- | újat? nyolcadik oldal tán kívül csak a gólyatábor törte meg... Igen, szeretném elmondani, hogy ebben a ciklusban keveset hallhatott a hallgatóság a HÖK-ről. Ez valahol jó is, mert eddig botrányoktól volt hangos a szervezet. Idén úgy látszik, sikerült egy olyan elnök­ séget felállítani, aminek tagjai valóban a szakmai munkára helyezték a hangsúlyt. Hál’ Istennek, nem volt ellentét. A gólyatábor ügyében sem hangos vita volt, hanem inkább az érvek korrekt egy­ másra vetítése. Az összeütközés abban je­ lent meg, hogy néhány képviselő „I.H.Bbulit” akart csinálni, mások pedig - köz­ tük én is — olyan bált akartunk, ami mél­ tó a Karhoz, tehát egy bál jellegű gólya­ bált. Persze, azért az előbbi típusú, könynyedebb bulik sem maradnak m^d el. Ezzel együtt sajnos be kell vallani, hogy a mostani HŐK egyik hiányossága volt, hogy a Választmányban nem volt poten­ ciális rendezvényszervező, így elég súlyos hiányosságaink voltak, de azért mindig próbáltunk kedvező megoldást találni. Tulajdonképpen túlnyomó részben nem a Rendezvényi Bizottság dolgozott a ren­ dezvények szervezésén, az oroszlánrészt az Elnökség vállalta. A jövőre nézve a mi­ nap tárgyaltam Kávássy Pál Tanár Úrral, hogy milyen úton-módon lehetne kiala­ kítani az egyetemen egy igazi közösségi �szellemet. Arra gondoltunk, hogy mind az oktatók, mind a hallgatók bevonásával folyamatos rendezvényeket fogunk szer­ vezni. Talán ezáltal közelebb kerül egy­ máshoz a két réteg. Itt szeretném elmon­ dani, hogy a választásokig még megren­ dezésre kerül a hagyományos március ti­ zenötödikéi hajózás. Lehetséges, hogy 16án rendezzük meg, mert a kari vezetésnek az a kérése, hogy az állami ünnepségeken részt vehessenek a hallgatók. Sajnos nem új jelenség Karunkon a lopá­ sok gyakorisága. Hogy vélekedsz erről? Igen, rendkívül kellemetlen jelenség. Annyival tudnám vigasztalni kárt szenve­ dett hallgatótársaimat, hogy egy elsős rendőrhallgatónknak sikerült rábukkanni egy erősen gyanús, koszos joggingban és sísapkában a Karon kolbászoló ápolatlan egyénre, akit előző nap is látott a Kánon­ jogi Intézet előtt, ahonnan akkor tűnt el tizenötezer forint és két mobiltelefon. Magam is jelen voltam az esetnél, így meg tudom erősíteni, hogy illető a Nem­ zetközi Tanszéken kereste a büfét. Kide­ rült, hogy már szerepel a nyilvántartásban lopásért és orgazdaságért. Nem lehet elégszer mondani, így én is figyelmeztet­ nék mindenkit, hogy vigyázzon értékeire. Mi a véleményed a Pázmány Pódium megszüntetésérdi? Sajnálom, mert nívós rendezvényeket bo­ nyolítottak le, azonban el kell ismerni. hogy az elmúlt időszakban nem volt egyensúlyban a mérleg két serpenyője, és a szervezés tekintetében nem mindig a megfelelő gondossággal jártak el. A Blikk­ ben megjelent cikk sem éppen javított a helyzetükön. Sajnos részükről többen megvádoltak minket, hogy mi is negatí­ van közrehatottunk. Hadd szögezzem le: semmi közünk a Pódium megszűnésé­ hez. Ellenkezőleg, a korábbi gyakorlat az volt, hogy a két szervezet egymás konku­ renciája volt. Nos, ehhez képest pozitív elmozdulás volt tapasztalható, hiszen a Szabó Bálint elnöklete alatt megújult Pódiummal a HŐK sikeresen együtt tudott működni. Nyitottak voltunk egymás felé, eljártunk egymás közgyűléseire. így közéletünk egy árnyalattal szürkébb lett. A tiltó dékáni határozat után felajánlottuk Bálintnak, hogy a HŐK keretein belül, az Önkor­ mányzat neve alatt tovább folytathatják tevékenységüket. Pozitív visszajelzést azonban még nem kaptunk. Kérlek, foglald össze röviden az Önkor­ mányzat személyi ügyeit. Az elmúlt háromnegyed év munkájára jellemző volt, hogy az elnökség vette vál­ lára a gondokat, ezzel párhuzamosan töb­ ben a megkívánt mértékben nem vettek részt a HŐK munkájában. Poldauf Gábor önként lemondott. Néhány képviselőnek azonban áz SZMSZ-ünk értelmében szűnt meg a mandátuma, ugyanis három közgyűlésen nem vettek részt. Ez a szabály érintette Mile Attilát, Kovács Györgyöt, Rétvári Bencét, Kosztarab Ibo­ lyát, és Legeza Dénest. Utóbbi helyett ke­ rült a testületbe Novák Andrea. Rétvári Bence Alelnök Úr helyét az Ellenőrző Bi­ zottság élén Újfalussy Zsolt vette át. So­ mogyi Áron Rendezvényi Alelnök Úrtól a közgyűlés megvonta a bizalmat a gólya­ bál szervezése miatt, helyére Hódy Gábor került. Ezek eredményeként a HŐK tag­ jainak száma 18-ról 13-ra csökkent. Hogyan alakult a kapcsolat a testvérka­ rokkal? Harmadszor is vállalnád a felelősséget a hallgatói érdekek képviseletéért? Jól. Felvettük a HTK, a BTK, és az ITK HÖK-elnökeivel a kapcsolatot. A Spari sörözőjében rendszeresen megbeszélést tartunk. Eljárunk egymás bulijaira is. Bár csak papíron létezik az EHÖK, lépéseket tettünk az irányba, hogy a gyakorlatban is fölállhasson az Egyetemi Hallgatói Ön­ 1 kormányzat a karok HÖK-jeiből. l Évfolyamom eddig kétszer szavazott bi­ zalmat nekem. Indulok a választáson, ha továbbra is méltónak tartanak évfolyam­ társaim, az utolsó évre is elvállalom kép­ viseletüket. SZAMOS MÁRTON In memóriám Farkas József Dr. Farkas József Egyetemünkjog- és Ál­ lamtudományi Karának címzetes egyete­ mi docense 1926-ban született Budapes­ ten, középiskoláit a hírneves győri bencés gimnáziumban, egyetemi tanulmányait pedig 1944-195()-es években a budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudo­ mányi karán végezte. 1950-1959. években jogi előadóként, majd jogtanácsosként az államosított festékiparban tevékenykedett. 1959-ben lett az akkor épülő Tiszai Vegyi Kombi­ nát jogtanácsosa, majd vezető jogtaná­ csosa. 1975-től pedig a MÓL jogelőd­ ének vezető jogtanácsosaként működött nyugdíjazásáig. Azt követően ügyvédi iroda tagjaként állt az ügyfelek rendel­ kezésére. Dr. Farkas József széles körben ismert és tisztelt jogász volt, egyik társszerzője a Gazdasági Jog című többkötetes tan­ könyvnek, intéző bizottsági tagja a Magyar Ipaijogvédelmi Egyesületnek stb. Karunkon 1999. óta adta elő az Iparjog tárgyat, amellyel főleg a gyakorlati élet­ ben sokféle ismeretet közvetített. Dr. Farkas József csendes, halk szavú, ér­ tékes egyéniségével a vele találkozók elis­ merését és megbecsülését érdemelte ki, Karunk oktatói és hallgatói körében is. ‘b‘ Ezért iic feledkezzünk meg róla, tartsuk meg őt jó emlékezetünkben és búcsúz­ zunk tőle Isten hozzáddal. kilencedik oldal �Két pere Ezen a földön találtam kincset. {Republic) Álmok álmodói - Világraszóló magya­ rok. Egy tavaly decemberben meg­ nyílt, az országban egyedülálló nem­ zeti kiállítás címe ez. Színhelye, az egykori Ganz-gyártelepből kialakított Millenáris remekül megközelíthető, csupán néhány percnyire található a Main műtöktől. Megálmodói a teljesség igényével törekedtek bemutatni azt a számbavchetetlen kultúrkincset, amit kiemel­ kedő magyar személyiségek hoztak lét­ re. Nehéz felsorolni a rengeteg ábrá­ zolt témát, amik maguk is újabb gon­ dolatokat ébresztenek. Például, a szó­ táraktól a hidakon át a borokig juthat a kalandozó magyar. Többek között megtekinthető a Ford T Modell, tele­ fonkagylóból szól Pilinszky, és az eme­ leteken kívül csigalépcsőn panelháznyi magasságba lehet jutni. Elgondolkod­ tató, hogy az idegen nyelvű szövegek általában hiányoznak, de ez itt nem is annyira meglepő. Nem tudom, vajon az ábrázolt dolgok által kiváltott ámulat, vagy a műveltség hiányos voltára ébredés juttatja el a hon­ polgárt a tárlat szándékolt céljához: a büszkeség érzéséhez. Az ismeretterjesztés mintegy lezárása­ ként korunk magyaqa csábító feladatot kap: üzenjen a Millenniumi Kódex lap­ ján ezer év múlva élő utódainak. Úgy tűnik, én is azok közé tartozom, akik az élet ilyen nagy kihívásai előtt ta­ nácstalanná válnak. Némi töprengés után, saját magvas gondolatra nem lel­ vén, a fenti idézetet jegyeztem be. Vannak olyanok is, akik ilyen esetben is határozottan nagyvonalúak tudnak lenni. Miután kikapcsoltam toliamat (ami egyébként a Bíró László által feltailált golyóstoll modernebb változata), Ineni álltam meg, hogy ne lapozzak visziSza. Mindig legyen feltöltve a mobilod! - figyelmeztette egy köbüki távoli utódját. Nyílt levél az egyetemen dolgozó egyes titkárnőknek Tisztelt hölgyeim! Egy réges-régi, az egyetem hőskorába vissza­ nyúló problémával szeremék a következőkben foglalkozni. Pontosabban szeretném, ha a problémára végre-valaliára - közösen - meg­ oldást tudnánk találni. Mindannyian, önök is, mi is ugyanazon épületben töltjük napjainkat. Néha-néha össze is találkozunk egymással általában sajnos inkább csak számunkra krízis­ helyzetekben, mint például a vizsgajclentkczés, aláírások begyűjtése, órákra jelentkezés. Amikor éppen nem v^yunk krízisben, és jól megy a sorunk, nem jelentkezünk önöknél. Amikor viszont igen, akkor persze mindanynyia) egyszerre, és ez kellemetlen helyzeteit okozhat. Azonkívül némelyikünk néha tény­ leg rosszkor (értsd: félfogadási időn kívül), rossz helyen (tehát mondjuk s büfében, és nem az irodában), rossz kérdést (tehát nem az önök hatáskörébe tartozót) tesz fel. Töredel­ mesen bevalljuk, ilyesmi bőven előfordul. Sőt, akár tömegesen is, ami időnként jogos fclliáborodást eredményez, persze ahogy az lenni szokott, rendszerint ártatlanokon lecsapódva. De létezik egy másik oldala is a történemek. Bizonyos intézetekben (és itt most szándéko­ san nem írok neveket, annak ellenére nem akarván megbántani senkit, hogy oly sokszor bántottak meg minket - úgyis tudjuk mind­ annyian, melyekről van szó) tényleg rendsze­ resen minősíthetetlen a hallgatókkal szembeni hangnem, a segítőkészség teljes hiánya. Ha egy vendéglőben így viselkedik egy pincér, oda egyszerűen nem megyünk többet. Az egyete­ men ezt nem tehegük meg. Amikor a félfoga­ dási idő rendszeresen öt perccel később kez­ dődik, de tíz perccel korábban végződik, áltól nem írnak ki a faliújságra a hallgatókat érintő információkat, ahol kulcsra zárják az ajtót, és ennek néha áldozatul esik a Kar egy-egy okta­ tója is, akik kétségbeesett dörömbölésükre a "takarodjon, lejárt a félfogadási idő" választ kapják, ahol egy indexaláírás is szinte megold­ hatatlan feladat, aliol nyolc napon túl gyógyuló testi sértés a hallgató jutalma talán túlzott rámenősségéért (volt ilyen!), ahol már az ^tóban való puszta megjelenésünkkel is okot adunk egy felénk villantott fintorra („mit keres ez itt, csak azért jött, hogy az én sorsomat keserítse”) ott komoly gondok vannak. Hölgyeim, sokan önök közül talán hitetlen­ kednek e sorok olvasásakor, hiszen sok helyütt elképzelhetetlen ez a bánásmód. Tisztelet azoknak, akik mindig mosolygósán, akár félfo­ gadási időn kívül is, mindig örömmel állnak rendelkezésünkre, velünk együtt örülnek egy sikeres vizsga után. A levél azokhoz szól, akik állandóan hadat viselnek a hallgatósággal. Mint azt már említettem, ebben persze a hallgatók is hibáztathatók. De mindent nem lehet az ő „nyakukba varrni”. Mindenkiiiek megkeseríti a napjait, ha ilyen légkör uralkodik az ecetemen. Éppen ezért kérem önöket, ássuk el a csatabárdot, vagy, ha már jogi karon vagyunk: kössünk egyezséget peren kívül! Csupán annyit kérünk, próbálja­ nak meg velünk ember módjára bánni, és mi megpróbálunk akként is viselkedni. Tisztelettel: SZAMOS MÁRTON tizedik oldal KÚRÁN ANDRÁS, Vévf., nappali tagozat A Gyűrűk Ura Tolkien tündérmeséjének történetéről a; jfilm megtekintése előtt semmit sem tud­ jam. „Egyszerű” módon csupán arra vol­ tam kíváncsi, hogy a film előzetesében részletként bemutatott háborús tömegje­ lenet veri-e az általam etalonként tisztelt! Gladiátor döbbenetesen valósághű ütkö­ zeteit. Ebből a szempontból a Gladiátor fényévekkel jobb, viszont maga a törté­ net nagyon ötletes, szinte orkánszerűen ragadt magával... Középfölde fantáziabirodalmát Peter Jackson új-zélandi filmrendező álmodta vászonra, aki cirka 300 millió dolcsiból; forgatta le a Gyűrűk Urának három ré-: szét. A történet maga a jó és a rossz örök harcáról szól. Megjelennek az ilyenkor jSZokásos kellékek; ajó oldalán a bátorság, a segítőkészség, a kitartás, s mindez egyesül a Szövetségben, melynek célja, íhogy megsemmisítse az Egy Gyűrűt, s ezáltal a gonosz Szauront. Dramaturgiailag a film legfontosabb pontja a Szövetség létrejötte. Emberek, hobbitok, tündék és törpök szövetkeznek egymással. A gonosz oldalt a kíméletlen­ ség, az álnokság, az árulás és az örök sötét­ ség jellemzi. A film mesterien ábrázolja Mordort, a gonosz világát. A legjobban az örkök és a trollok tetszettek, félelmetesen élethűekre sikeredtek, a maszkmestermár most magáénak tudhat egy' Oscart. Trilógiáról lévén szó a közel három órás film a történetet nem fejezi be, így a nézőnél erős hiányérzet lép(het) fel an­ nak kiderítésére, hogy a film végére fel­ bomlott Szövetség GyűrűhordozójaFrodó, s annak segítője Samu, véghez tudja-e vinni a küldetést. Nekik taná­ csolnám, hogy szerezzek be a könyvet, s olvassák el. Nagy meglepetés fogja őket érni, mi­ vel a könyv letehetetlen, s maga a film hozzá képest csupán színes képeket fel­ vonultató olcsó utánzatnak tűnik. A film nagyonjó, míg a könyv tökéle­ tes olvasmány. Várom a folytatást! A Gyűrűk Ura — úi-zélandi-atnerikaijilm, rendezte: PeterJackson — 178 perc — 2001 SZABÓ VIKTOR �jtüT M TI Művelődési jogok Adalékok a tudományszabadság ügyéhez Szerves fejlődésünk útjait keresve communis opinio ma is, hogy a tudomány szabadsága záloga lehet az előrehaladásnak, a történelmi lemaradások leküzdésének. Nem vitás tehát, hogy a szabadságjogok triásza (a politikai, a gazdasági, ill. tudo­ mány szabadsága) csak együtt és elszakít­ hatatlanul szolgálhat eszközül a modem társadalom megteremtésének. Ennek az egységnek a kialakulásához vezető utak és módozatok összetettsége nyilvánvaló, a különböző kényszerpályákat, terelőutakat megjárt modern társadalmak mégis érthe­ tő módon éppen a kitörési pontokat keres­ ve vonzódnak a felidézett hármas egység­ ben implicite bennerejlő lehetőségekhez. Érthető, hisz nemzedékek mentek el anél­ kül, hogy a modern társadalom szerves fej­ lődésének a gyümölcseit elvárható ered­ ményességgel felhasználhatták volna. In­ nen van ma a kulturális jogok, ill. a tudo­ mány szabadságának a helyreállításához ta­ padó felfokozott várakozás és az a lázas igyekezet, hogy a történelmi előképek, a létező társadalmi tapasztalatok számbavé­ tele nyomán jussunk közelebb az oly sok­ szor elszalasztott lehetőségekhez. Ilyen értelemben a tudományos élet levegőjét szaturálja nálunk is az ismert porosz-német eredetű Lehrfreiheit­ System (a tanszabadság) helyreállításában bennerejlő lehetőség, a tudományszabad­ ság valóban maradéktalan megvalósulása (legalább az universitas falain belül). Ismert ma már, hogy minálunk a polgár­ ság politikai, ill. gazdasági felszabadítása is megkésett történelmi folyamatként jelent­ kezett. Nem véletlen tehát, hogy a mi kés­ leltetett polgári átalakulásunk után még nem kis időnek kellett eltelnie, hogy a kul­ turálisjogok intézményesüljenek. Pedig ha­ zánkban már az 1848/49-es átalakulás meg­ hozta e téren az áttörést, amidőn az utolsó rendi országgyűlés legiszlálta azt a porosz­ német, osztrák mintákból átplántált eszme­ rendszert, amely most már modellt képez­ hetett szélesebb értelemben is a kulturális jogok, ill. a tudomány felszabadításának leg­ alizálására. Eleink a libertás Magna Chartá­ jaként (Vécsey lámás) tekintettek ilyen ér­ telemben az 1848. évi 19. tc.-ben foglalt tanszabadságra, amely - lakonikus keret- kontinentális régiójával (tehát a szom­ normatíyákkal bár - megadta az indítást a kulturális jogok kiépítésére. Sőt, e téren ta­ szédnépekkel) egyetemben részesei vol­ lán azt is joggal mondhatnánk, hogy a hazai tunk és vagyunk a kulturális jogok kiépí­ reformjogalkotás már ekkor a társadalmi tését célzó progresszív törekvéseknek. haladás élvonalába került a kulturális jogok A kulturális jogok, ill. a tudomány sza­ alapozásában. Csak a külső tényezők, ill. a badságának az intézményesítéséről van itt nemzeti függetlenségi harc elbukása tette szó, amely mint ismeretes, csak a polgári átmenetileg lehetetlenné a szerves jogfejlő­ átalakulások harmadik (megkésett) törté­ dést e téren. Valójában azonban a győztes el­ nelmi etapjában válhatott valósággá. Rá­ lenforradalom szellemi irányítói sem tér­ adásul az aposztrofált történelmi helyzet­ hettek ki most már a tudomány szabadságá­ ből természetszerűen folyt (és folyik), nak az intézményesítése elől. hogy az idevágó legiszláció szinte kivétel Az un. osztrák-magyar Lehrfreiheit­ nélkül a fokozatosság, ill. a megtorpaná­ System történelmi vizsgálata tette érthető­ sokkal tarkított reformjogalkotás útján reavé számunkra, hogy az Eötvös József nevé­ lizáltatott. Nincs tehát semmi különös ab­ vel fémjelzett 1848. évi 19. te. valóban ban, hogy az Ember és Polgár Jogainak nem múlt el nyomtalanul. A Leo Thun Deklarációját követő évszázadban bonto­ Hohenstein báró, birodalmi vallás- és köz­ gatja csak a szárnyit az a porosz-német, oktatásügyi miniszter által behozott (okt­ osztrák-magyar mintákba burkolt eszme­ rojált) tanügyi reformok is jellegükben rendszer, amely valóban egyf^ta modellt azonos tőről fakadtak, Eötvös második mi­ képezett a kulturális jogok, ill. a tudomány szabadságának meghonosításához. íme, nisztersége, ill. Trefort egész életműve pe­ dig elszakíthatatlanul visszanyúlt a 48-as innen fakad, hogy a térségben zajló kései keregogszabály adta lehetőségekhez. A bo­ forradalmak sem tagadták meg a kulturális nyolult történelmi helyzetben persze egy­ jogok történelemformáló szerepét. Sőt a fajta sajátos, Janusz-arcú magyar tansza­ nevelésügy egyfajta sajátos missziós szere­ badság kiépítésére kerülhetett csak sor, és péhez is minálunk közel két évszázados ez egyben a kulturális jogok kiterjedésének várakozások tapadnak. a lehetőségeit is behatárolta. Találó tehát a Távolról sem vált teljessé ezáltal per­ gondolat, hogy megannyi súlyos megpró­ sze az emberi jogok katalógusa és még báltatás ellenére valóban azon népek köré­ kevésbé az e jogok megvalósulása, az be soroltunk be, amelyek a modern állam előrelépés azonban elvitathatatlan ma­ emberi jogok triásza ezzel vált és jogrendszerek alapozásával egyidejűleg ( radt. megismerkedhettek a kulturális jogokkal, teljessé a modern társadalmakban. Nem ill. — bár gyötrelmes útkeresések árán - kö­ véletlen tehát, hogy az idevágó termézel másfél évszázada részesei lehettek az szetes emberi elvárások az állampolgári idevágó reformtörekvéseknek. (politikai), a gazdasági-szociális, ill. a A megkésett polgári átalakulásunk ko­ kulturális jogok szerves egységeként te­ rától datáljuk ugyanis azokat a reális tör­ kintenek ma már az emberi jogok ügyé­ ténelmi lehetőségeket, amelyek a kulturá­ re. Sőt, a hármas egység kialakulása elő­ lis jogok megalapozásának cselekvő része­ feltétele volt az Emberi Jogok Nemzet­ seivé tehettek volna bennünket. Tehát va­ közi Törvényének. Témánkat tekintve lóban azok közé a nemzetek közé sorol­ pedig ez utóbbi hat ma igencsak kreatív tunk be, amelyek már vagy két évszázada módon a nevelésügy, ill. a kulturális jo­ a ,jövő zenéjének a partitúrájába is bete­ gok kiteljesedésére. Fel kell idéznünk te­ kinthettek”, ill. nagy ritkán bár, de a droits hát az Egyesült Nemzetek ismert 213. de l’homme alapintézményeinek a gazda­ számú határozatában foglalt ajánlásokat gításában is részt vehettek. A Déclaration (az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatko­ des droits de l’homme et du citoyen szü­ zatát), ill. az ennek nyomán megszülető letésének a 200 éves évfordulóját meg­ egyezségokmányok rendelkező szakasza­ idézve joggal mondtuk tehát, hogy már a it, amelyek ma már kogens jogtételeivé késleltetett polgári átalakulás szélesebb lettek a felgyorsult reformjogalkotásnak. tizenegyedik oldal �Fíjílí 4. V- Kötelmeink az Emberi Jogok Egyetemes Törvénye alapján A világszervezet (az ENSZ) alapozását ké­ pező kútfőkhöz tapad az a törekvés, amely végülis az Emberi Jogok Nemzetközi Tör­ vényének az elfogadásához (1966) veze­ tett. Az is nyilvánvaló, hogy ez a törekvés már a magyar államiság és jogrend újjászü­ letése idején (az első koalíciós korban) közvetlen hatást gyakorolt a hazai közálla­ potok miként történő alakítására. Még in­ kább így van ez természetszerűen az egyezségokmányok becikkelyezése után, amely - mint ismeretes - számunkra tejes­ sé lett azáltal, hogy immár az ún. Fakulta­ tívjegyzőkönyv rendelkezéseit is elfogad­ tuk (1988). Nyilvánvaló tehát, hogy a kul­ turális jogok kiteljesedését célzó minden­ fajta törekvés ma már szervesen összefo­ nódik az Emberi Jogok Egyetemes Törvé­ nyében megfogalmazott elvárásokkal. Elvitathatatlan, hogy az Emberi Jogok nemzetközi Törvénye a nevelésügy, ill. a kulturális jogok vonatkozásában is a meg­ valósulás feltételeire helyezte át a hangsú­ lyokat. Az egyezségokmányokat becikkelyező államoknak tehát nem pusztán mo­ rális kötelezettsége, hogy a különböző sza­ badságjogok az adott államhatalom keretei között jogilag is garantáltassanak. Ebből fakad nyilván az a felgyorsult legiszlációs munka, amely hazánkban is követi az egyezségokmányok elfogadását, mert a Nemzetközi Törvényt elfogadó államok ily módon vállalták magukra az ún. „ál­ lampolgári (politikai), a gazdasági-szociá­ lis, ill. az ún. kulturális jogok” törvényes szabályozását. Nem csak az adott jogok meghonosítását szolgáló legiszlációt jelen­ ti ez, hanem azt a kötelezettséget, hogy minden idevágó „emberi megaláztatást, önkényt és jogfosztást” a törvény erejével kell elhárítani. A felgyorsult társadalmi­ gazdasági átalakulások jogilag rendezett feltételeinek megteremtésével egyidejűleg tehát le nem becsülhető erőfeszítésekre köteleztük el magunkat a kulturális jogok, ill. a tudomány szabadságának a legiszlálásában. Egyáltalán a kulturális jogok alapját képező modern alsó-, közép- és fel­ sőfokú nevelési rendszer megteremtését feltételezik az egyezségokmányok, hogy az állampolgár tudatában legyen elidegenít­ hetetlen jogainak és szabadságának. Erről szólt már az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) mondván, a cél „e jogok és szabadságjogok tiszteletben tartása...” hazai és nemzetközi jogi nor­ tizenkettedik oldal matívák útján. Az Egyetemes Nyilatkozat 26. cikkelye pedig a nevelés ügyét eleve összekapcsolta a kulturális jogok megvalósulisával, amely nem öncél, hisz a >3-,nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, vala­ mint az összes faji és vallási csoportok kö­ zötti megértést”. Új szemléletet követelnek az egyezség­ okmányok a kultúra és a tudomány sza­ badságát csorbító akadályok elhárításában. Miként már az Egyetemes Nyilatkozat is mondja, a hatályos jognak garantálni kell, hogy „senki ne szenvedjen zaklatást” véle­ ménye (meggyőződése) kifejezésre jutta­ tásáért, ill. vallási hovatartozan-dósága mi­ att. Ezt a komplex szabadságigényt pedig csak a törvényben megállapított korlátozá­ soknak (közbiztonság, közegészség, közer­ kölcs), ill. „mások alapvető jogai és szabad­ ságai védelmének” lehet alárendelni (Id. a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmá­ nya 18. c.). Igencsak munkaigényes legiszlációs munkát követel nyilván a Pol­ gári és Politikai Jogok Egyezségokmánya akkor is, amidőn az ettől való eltérés ren­ .33 dezettségére utal. Csak a „nemzet létét’ fenyegető veszedelem és a „hivatalosan ki­ hirdetett szükségállapot” idején lehet jog­ alapja ugyanis a vállalt kötelezettségektől történő eltérésnek. Nemzeti nevelésügyünk permanens va­ júdásában is iránymutató lehet tehát, hogy olyan feltételek létrehozására köteleztük el magunkat, amelyek révén mindenki élvez­ heti a gazdasági-szociális jogokkal minden­ ben egyenlő értékű kulturális jogokat. Ezért kell minden személyt képessé tenni a kul­ túra és a tudomány megőrzését, fejlesztését és terjesztését biztosító intézkedésekre is. Nem puszta óhaj tehát a „tudományos ku­ tató és alkotó tevékenységhez nélkülözhe­ tetlen szabadság legiszlálása, ill. a tudomány és a kultúra területén történő nemzetközi együttműködés feltételeinek a biztosítása. Végezetül az ún. Fakultatív Jegyzőkönyv rendelkezéseinek az elfogadása (becikke­ lyezése) által sajátos kötelmeket vállaltunk olyan törvényhozási, ill. törvénykezési gya­ korlat irányában, amelyek az Emberi Jogok Nemzetközi Törvényében rögzítettek megvalósítását garantálják. A végrehajtás felügyeletének a garantálását hordozzák ezek a kötelmek, mondván, hogy a csatla­ kozó államok az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának, ill. az egyezségokmá­ nyoknak a rendelkezéseivel összhangban alkotmányos és más törvényhozási garanci­ ákat kell, hogy kiépítsenek az emberi jogok védelme érdekében. Összegezve azt látjuk tehát, hogy az Emberi Jogok Nemzetközi Törvénye ma egyfajta sajátos ősforrása a kulturális jogok kiépítését célzó reformjogalkotásnak. Az emberi jogok kiteljesedésének a reményét ébreszti ez a törekvés, és ez is fokozza fele­ lősségünket a jogalkotási garanciák hézag­ mentes feltérképezésében. A megélt társa­ dalmi tapasztalatok felidézésével ezt a célt kívántuk szolgálni. Vagyis egyfajta sajátos ösztönzet mindez számunkra, hogy való­ ban a kultúrhistória révén jövőt formáló konzekvenciákhoz jussunk el. Mert jogos várakozással tekintenek ránk pl. az új okta­ tási reformok, az egyetemi törvény, az in­ tézményi autonómia és sok más kérdés kapcsán. Megcsalatott és ismét várakozá­ sokkal telt nemzedékek kérdezik, hogy lesz-e végre modern értelemben vett tudo­ mány- ill. tanszabadság, lehet-e egyáltalán a modern világ feltételei közt egyetemi auto­ nómia, valóban jövőt formáló habilitáció. Még a tárgyi feltételek irdatlanul nehéz problémáit viselők is kérdően tekintenek ma a kultúrhistória által feltárható társadalmi ta­ pasztalatokra. Van-e visszatérés ilyen érte­ lembe az autonóm egyetemi szabadsághoz, az alapítványi javakra épülő önállóságához, el egészen az egyetemi tulajdonlás által megte­ remthető autonóm szabadsághoz. Nem so­ rolom tovább a venia legendihez, a tanár, ill. a tan szabad választásához, a diploma ekviva­ lenciájának biztosításához, a nézetek és a tu­ dományos eredmények szabad áramlásához, az állami felügyelet racionális keretekbe szo­ rításához, stb. fűződő mai várakozásokat. Mindaddig tartani fog a zavar és a bizonyta­ lanság, amíg üres szlogenekké degradáljuk a kultúr-história ilyen legalapvetőbb eredmé­ nyeit. Nekem persze az a szerény meggyő­ ződésem, hogy nem felülről és nem elsősor­ ban megint a legiszlációtól (pl. az új egyete­ mi törvénytől) kellene várni a tudomány szabadságát. Sokkal inkább kellene, hogy va­ lóban alulról, intézményi szinteken és csak a hallgatóval együtt végzett kreatív munka kapjon végre erkölcsi és anyagi elismerést, hogy a tudományos eredmények szabad áramlását, egyáltalán a megújulás igényét a meghaladott idő téveszméi ne akadályozzák. Mindezt a gondolkodók új nemzedékének meggyőződésévé kell formálnunk, hogy a szukreszcencia természetes útjait járva graduáljuk, hogy az Universitas tagjainak, ill. testületéinek a jogait, a vezetők rotálását, sőt magát az egyetem alapításához fűződő jogo­ kat is korszerű értelemben akceptáljuk. HORVÁTH PÁL �Punnyadó csikk — auagy gondolatok Bacsó Péter Hamvadó cigarettavégéró'l Decemberben végre a mozikba került Bacsó Péter legújabb mozija, a Hamva­ dó cigarettavég. írásom célja nem egy új mozifilm reklámozása, így elsősor­ ban azoknak szól, akik a filmet már lát­ ták, vagy legalább egy kicsit tudnak fő­ hőseiről: Karády Katalinról, Újszászy Istvánról, G. Dénes Györgyről. Akik nem fiktív alakok. S ezzel már el is érkeztem az okhoz: minek is akarok én erről az új filmről néhány sort idevetni. Nos, valahogy mindig viszolyogva fo­ gadom az úgynevezett fikciós játékfilme­ ket. Sajnálom, én szeretem pontosan tud­ ni, hol a képzelet és a valóság határa. Nem bánom, csinálhatunk FJ-ket, - egy kitalált világba helyezve. Ha már egyszer fikció, akkorvelejéig legyen az, mondhat­ nék: ha már lúd, legyen kövér. Olykor azonban elviselhetetlen torzításnak hat, ha az FJ-t élt alakok tetteinek megmásításával csinálják, és az imigyen kreált cse­ lekményt a történelem valós fogaskerekei közé illesztik. Bacsó Péter lelkiismeret nélkül sáfárko­ dott a remek alaptörténet - Karády és Újszászy kapcsolata - kínálta lehetőségek­ kel. Vértelen, rózsaszínű szerelmecskét si­ került ábrázolnia, amit talán Nagy-Kálózy Eszter játéka ment meg olykor-olykor. Ö ugyanis - bár karaktere nem igazán pre­ desztinálja erre a szerepre, - meglepően jól veszi az akadályokat (-lehet, hogy a tanulság az, Nagy-Kálózy jó színésznő?). Az Újszászyt alakító Cserhalmi György szerepe annyira kidolgozatlan és átgondolat­ lan, hogy valószínű, a színész rutinból for­ málta meg az egész alakot. Ami persze nem mindig sikerült jól. Cserhalmi olykor képte­ len elhitetni a nézővel, hogy akit látunk, az egy magyar katonatiszt, méghozzá a máso­ dik világháború kellős közepén. Játéka sok­ szor suta, hanghordozása kellemetlen, az egyenruha pedig úgy áll r^ta, mint tehénen a gatya. Helyzetét olykor Nagy-Kálózy menti meg, ő képes elhitetni velünk, hogy akit látunk: Újszászy István. Maga Cserhal­ mi erre a lehető legkevesebbszer képes. Rudolf Péter jó színész — komikus gyermekhanggal. Ezzel ő maga is tisztá­ ban van; nem véletlenül halljuk, hogy fo­ lyamatosan „rekeszt” — s ezzel inkább sa­ ját fogyatékosságára hívja fel a figyelmet, semmint a munkaszolgálat súlyának érzé- « ■ ví keltetésével foglalkozna. De nem. Inkább — a rendezővel egyetértésben — a komi­ kum felé közelít, fittyet hányva arra, hogy a cselekmény valójában itt nem komikus lesz, - hanem blőd! Rengeteget írtak arról, milyen érdekes, ahogy Bacsó tragikum és komikum között kötéltáncot jár. Nos, valóban kötéltánc ez, csak azt felejtik el egyesek, hogy Bacsó er­ ről a kötélről le is esett. Képzeljük csak el: Zsüti éppen munkaszolgálatot teljesít, ami­ kor luxusautóján elénk gördülve megérke­ zik Karády, aki prozódiai kérdéseket akar megbeszélni a félholt zsidó muszossal. Majd mikor mindent megbeszéltek, a mű­ vésznő elégedetten távozik. Égbekiáltó marhaság. Pardon: Fikciós Játékfilm. Karády ne lett volna tisztában azzal, mi történik valójában? Akinek Újszászyja a hírszerzés-kémelhárítás magyar vezére volt? Aki nem egy embert' hozott ki Kistarcsáról és aki nem egy embert bújta­ tott lakásaiban? Nem valószínű. ’44. március tizenkilecedike után maga Karády is megjárta a Pestvidékit, és a Zrí­ nyi utcát. Naponta vitték föl vallatni a Svábhegyre, a háború után Vörös Csillag szállónak keresztelt hírhedt Majestic szál­ lóba, ahol akkoriban a Gestapo főhadi­ szállása volt. S hogy ott mi minden tör­ tént, arról kérdezzük meg magát Karádyt: w (...) Ütöttek, vertek naponta agybafőbe. Fogaimat kiverték. Hajamat tép­ ték. Hadd ne részletezzem, hogy mi mindent csináltak, hiszen ilyesmire nem emlékszik vissza az ember szíve­ sen. De én ebben sem voltam kivétel. 55 hiszen mindenkivel ezt tették. (...) Nem egy csúsztatás van a filmben, amit semmiféle dramaturgiai ok nem magyaráz. Például a nevek kicsavarása. Zsütiből rövidúton Sütit faragtak. Hogy miért, azt nem nagyon értem, különös tekintettel arra, hogy a „Zsűrinek” törté­ nete van. Ezt a nevet ugyanis Karády ta­ lálta ki. Egyik fellépése alkalmával fel kellett konferálnia következő dalának szerzőjét. Bizony, ekkor a Gutmann név bemondása nem lett volna jó lépés - így lett belőle egy franciás Zsütman, utóbb ez rövidült Zsűrivé. Karády apját pedig nem a filmbéli Kasztnernek, hanem Kanczlernek hívták, ahogy korábban természetesen a színésznőt is. Ebből lett később a jobb hangzásúnak vélt „Karády”. A film befejezése sem mentes a remek Fikciótól. Karádyt itt összevert arccal, nyilas gyűrűben láthajuk, amint azok fegyverrel kényszerítik: énekelje már el a kedves rádió­ hallgatóknak a Jó éjt, Budapest! című dalát. Nos, ez is bátor kalandozás - a tények meg­ kerülésével. Karády, miután ’44 nyarának végén kiszabadult a németek fogságából, az oroszok bejöveteléig folyamatosan bujkált. Talán leírni is fölösleges: amint márciusban a németek letartóztatták, dalait azonnal le­ vették a rádió műsoráról, - mondván, azok „deferisták”, „lélekrombolók”, „a magyar lé­ lektől idegenek”, s „különben sem buzdíta­ 55 nak eléggé a végső győzelemre' Igaz, egyszer valóban megtörtént, hogy néhány nyilas betört Karádyhoz, ám céljuk nem a nóta, sokkal inkább a Dunába lövés volt. Karády az utolsó pillanatokban mene­ kült meg, néhány üveg, a testvérek által le­ döntött konyaknak és néhány ezer pengő anyagi támogatásnak köszönhetően. Igen, a valóság filmrevitele talán sokkal fordulatosabb és drámaibb történetet ered­ ményezett volna, mint a Fikció. így történ­ hetett, hogy Bacsó, Karády izzó-parázsló Hamvadó cigarettavégét - Punnyadó csik­ ké alakította. BÁLINT GYÖRGY RUDOLF tizenharmadik oldal �Vedd és olvasd! Németh Addm rovata Noé balladája Amerika ege alatt angyalokat hallottam énekelni. Amerika ege alatt démonokkal viaskod­ tam. Amerika ege alatt, a nagy füves fennsíkok ébredő terében, kolbászt vaesorillam. De so­ kat meneteltem a lélek balladáit dudorászva, viszonzatlan szerebnek poklain át Amerika ege alatt nem termett nekem édes gyümölcs. Amerika ege alatt békét leltem egy ma­ gános szikla tövében. Onnan kiáltottam szerteszét: — Hajókon menjetek, jó széllel menjetek, a szabad világba menjetek, az egekbe menjetek! - S mentek a hajók, libegtek, re­ pültek a hajók, zsúfolt hajók. Amerika cgpn liajók úsztak, Amerika egén angyalok énekeltek, viszonzott szere­ lemről énekeltek. Amerika egén, egy csuda kis ladikkal, egy falat kolbászt kergettem én, hej, a szél­ ben egy falat kolbászt kergettem én. képviselők amellett döntöttek, hogy ajövőben en­ gedélyezik az embriókon végzett kutatást. A tör­ vényt még a szenátusnak is el kell fogadnia, majd pedig a következő ülésszakban a második olvasa­ tot is meg kell vitatni. A löivény alapján tofábbra is tiltják a szaporodásra felhasznált klónozást. Az ún. „terápiás klónozás" is tiltott marad. Lionel Jospin francia miniszterelnök még hajlott ez utóbbi lehetőség engedélyezésére, de végül elfogadta az Etikai Bizottság és Jacques Chirac ál­ lamfő tiltakozását. Z képviselőik az új törvényben engedélyezni kíván­ ják a mesterséges megtermékenyítésfolyamán nyert és „fölöslegben" megmaradt embriókon végzett kísérle­ teket. Létre kívánnak hozni egy embriológiai hu­ mángenetikai ügynökséget, mely dönteni fog a kutatási tervekről Az ügynökség feladata továbbá tanácsot adni a politikusoknak. A törvény nem ad lehetőséget arra, hogy az em­ beri szervezet bármely részét, génjét szabadal­ maztatható feltalálásra használják Ezzel Francia­ ország szembe helyezkedett az EU irányelvvel, mely a biotechnológiai feltalálásokat szabadal­ mazni engedi. KAP/MK Györgyi Csaba A pápa szenvedélyes hangú felhívást intézett a jogi szakemberekhez, hogy ne szolgáljanak ki mindenféle érdekeket, kerüljék el, hogy foglalkozásukat az igazságossággal ellentétes cél, így például a válás szolgálatába állítsák. Szakmai tudásukat inkább használják fel arra, hogy a válságban lévő házastársak megbékélésén fáradozzanak, támogatja ezzel az egyház házassági paszta rációját is.(...) VR/MK ÁLLAM-EGYHÁZ Pápai Lajos győri megyéspüspök február 13án sajtótájékoztatóján többek között kifejtette, hogy az egyház és állam szétválasztása azt je­ lenti: az állam nem szól bele az egyház életé­ be, például abba, hogy mit prédikáljanak, az egyház pedig papjain és püspökein keresztül nem gyakorolhatja a közhatalmat (például nem utasíthat önkormányzatot, rendőrséget, parlamentet. Továbbá: „Ha tehát cn a szószék­ ről politizálnék - amit nem teszek -, az sem­ miféle alkotmányossági problémát nem vetne fel, hiszen ugyanolyan jogokkal rendelkező magyar állampolgár vagyok, mint bárki más. Mi önmagunk miatt - az egyház belső törvé55 nyc miatt - nem politizálunk a templomban; Semmiségek (IWOAL4NY-POÍJTÍK4-7OGTörzssejtek nyerésére lehetőség van az embrió el­ pusztítása nélkül is; fürgén Hescheler kölni kutató szerint lehetőség van törzssejtek nyerésére az embrió elpusztítása nélkül is. Hescheler szerint a német parlamentben folyó törzssejt-átültetés vita azért problematikus, mert az aktuális tudo­ mányos eredményeket figyelmen kívül hagyja. A kölni egyetem kutatócsoportja kifejlesztett egy eljárást, mellyel az embrió sejttömegéből ki­ nyerhetők sejtek az embrió károsítása nélkül. Ezt az eljárást azonban még nem teszteltek em­ beri sejteken, ezért még nem tekinthető bizo­ nyítottnak nyilatkozta a kutató. Rámutatott azonban arra, hogy megvan az esély az „etikai kockázat” csökkentésére. A jelenleg eljárások során az embrió elpusz­ tul a sejtek kinyerésekor. Ezért a kutatás ezen módját sokan helytelenítik. Gebhard Fürst, rottenburgi püspök, a Nem­ zeti Etikai Tanács tagja esélyt lát arra, hogy meg­ találják azt az utat, mely sem az etika törvényeit nem sérti, ugyanakkor a tudomány fejlődését sem korlátozza. Arra szólított fel, hogy a szigorú magzatvédelmi törvényt egyelőre ne változtassák meg, várják ki a kutatók eredményeit. KAP/MK Franciaország engedélyezi az embriókon végzett kutatást: yd Francia Nemzetgyűlés jelentős többséggel elfo­ gadta az új bioetikai törvény első olvasatát. Ezzel a tizennegyedik oldal „Tisztelt választópolgárok! 1. Felbúg alattam a busztest. Minden rendben. ’daérck. is azután? a 2. Keserű félelem forrasztja torkomra a szót. Magányom köre bezárul, mint virágl«;hcly az első fagyban. Tóth Franciska A szentatya a házasságfelbonthatatlanságáról: II. János Pál pápa január 28-án hétfőn délelőtt fogadta az egyházi törvényszék, a Rota Romana dékánját, majd közösen annak bíráit, ügyvédjeit és tisztségviselőit. A találkozóra minden év januárjában kerül sor, a Törvénykezési Év megnyitása alkalmából. A szentatya beszédének középpontjában a házasság felbonthatatlansága, mint a társadalom és a család javának elsődleges feltétele állt. (...) A szentatya a válást a társadalom súlyos sebének minősítette, azokkal a kísérletekkel együtt, amelyek az együttéléseket még homoszexualitás vagy egyéb esetben is a valódi házasság rangjára akarják emelni. (...) A teendők meg\'álaszLísa. a körülmé­ nyekhez alkainrazoct keresztülvitele a legne­ hezebb feladat, amihez nemcsak tapintat, oemesak megfontolás, hanem, mint az em­ ber minden cselekedetéhez az ég áldása és szerencse is szükséges. A visszatekintés a múltra ne tegyen, nem te­ het bennünket elbizakodottá. Sokkal, igen sokkal több még a teendő, mint ami már meg van téve, mert az, mi eddig történt, inkább csak az alapot vetette meg. inkább csak lehe­ tővé tette, hogy jövőre azon alapon tovább működhessünk. Ne el bizakodóttakká tegyen ez berniünket, hanem inkább ösztönül szól­ aljon, erőt és ingert adjon. Hú Isten eddig megsegített bennünket, ma­ gunk iparkodása és Isten segítsége talán to­ vább is visz azon a pályán, melyen a íiaza jövöjét biztosítani és a iiaza minden lakójának jobblétét elérni akarjuk. (,.,) Csak azt adja Isten, hogy ellenfeleink leCTcnek e hazában, de a pol^ polgártársának, na ellenfele is, ellensége ne; legyen. Magyarország föivirágzása csak akkor biztos, hú a politikai működésnek, az ellenkező irá­ nyú eljárásnak keserűségeit nem visszük át a magánéletbe; ha azokkal kik más véleményen vannak, ellenfelek vagyur ink, határozottan ramlkjól megfontolt nézeté­ gaszkodunk a magmikjól hez, de ellenségek sohasem leszünk. (Hoszszasan tartó élénk íetszésnyiivátiíiások.) {,,,)" (DEÁK FERENC beszéde országgyűlési képvise­ lővé választásakor, Pest, 11172. június 19.) �» Szakmája: jogász és sportriporter Borbély Zoltán látszólag egy, az egyetemünkön tevékenykedő okta­ tók között. Bár még harminc éves sincs, már most megannyi érdekes és tanulságos élményben volt része az életben. Hamar jó nevű sportriporter lett, de soha nem felejtette el igazi szakmáját, a jogot sem. Jelenlegi munkahelyén, a Fővárosi Főügyész­ ségen beszélgettem az egykori Be s z em inár i umve z etőm mel. — Hogyan alakult ki a jog és a sport ket­ tőssége az életedben? — 1990-benjelentkeztem az ELTE-re, aho­ vá fel is vettek Azon a nyáron láttam egy hirdetést „Sportriporter kerestetik” címmel. Mivel érdekelt a téma, gondoltam elme­ gyek, később azonban kiderült, hogy a meg­ hallgatás a gólyatáborral egy időben van. En a gólyatábort választottam, ott azonban a sors úgy hozta, hogy egy srác rábeszélt, menjünk fel Pestre mi is a meghallgatásra. Emlékszem, borostás voltam, és a vonaton kezdtem borotválkozni. Mondanom sem kell, hogy legalább harminc helyen sikerült elvágni az arcom, így eléggé bizarr külsővel érkeztem a meghallgatásra, ahol már renge­ tegen voltak. Ennek ellenére sikerült a rám bízott vívóversenyt úgy leközvetítenem, hogy felvettek, aminek köszönhetően a Sportriporter Stúdió első évfolyamaként többek között Faragó Ricsivel és Hajdú B. Pistivel együtt - ösztöndíjjal végeztünk. Ezek után a kedd reggeli TeleSportokban kaptunk kisebb-nagyobb szerepeket. Az első feladatunk Hajdú B.-vel az volt, hogy egy tájékozódási búvárúszó versenyről kellett anyagot készítenünk. Mi azonban annyira poénosra vettük az egészet, hogy m^dnem ki is rúgtak minket. Önállóan először egy Osztrák-Magyar parlamenti focimeccsről készítettem riportot, ami viszont olyan jól sikerült, hogy a Parlament külön köszönet­ nyilvánító levelet küldött a TeleSpormak — Hogyan folytatódott a riporteri pályád? — Pályafutásom során, abból a szerencsés helyzetből kifolyólag, hogy három nyelven beszélek (angol, finn, orosz), rengetek sztár interjút készíthettem Felétől Hakkinenen keresztül Szergej Bubkáig. Összességében öt-hatszáz riportot készíthettem, én mégis Kovács KOKO olimpiai győzelmének köz­ vetítését tekintem a pályám csúcsának. Leg­ alább ilyen sikeresnek érzem a Papp Laciról készült filmemet, amit másfél millióan láttak (2001. március). Miután 1997-ben eljöttem a TeleSporttól, főként filmeket forgattunk. Búcsú Koltay András volt főszerkesztőtől! Radnay József dékán úr2(W. decemberében megbízott azziii, hc^ az ítélet kiadásánál le­ gyek a kiadó képviselője. Utólag bevall ha­ tóm, nem kis aggodalommal és szorongással vállaltam cl a feladatot; az újság korábbi szín­ vonalával, cikkeinek egy részével nem volt megelégedve a tanári kar és az Egyetem veze­ tése, sőt az újság a lullgatók körében sem volt különösebben népszerű, mivel a frissen megjelent példányok hosszú napokig álltak a porta mellett, annak ellenére, hogy a kiad­ — Ért-e valami kínos helyzet a mikrofon­ vány ingyenes volt. Emellett időnként meg­ nal a kezedben? jelentek olyan írások is az újságban, amelyek vaskos botrányt kavartak, vagy a hallgatóság, — Soha nem fogom elfelejteni a Békéscsaba vagy az oktatók körében. Vagyis szerepköröm - Vardar Skopje kupameccsen történteket. ingatag volt egy kényes helyzetben; megpró­ Az egész azzal kezdődött, hogy útépítések bálni jó irányba irányítani, finom módsze­ miatt késve értünk a mérkőzésre, amely már rekkel az ítélet kissé díieögős szekerét. javában folyt, a közvetítő állásban pedig szin­ iEkkor nyerte el az ítélet főszerkesztőt posztját te már nem is volt hely. Ráadásul a nagy ro­ Koltay András. Ót régebbről ismertem, jő ta­ hanásban a szemüvegemből kiesett a lencse, pasztalataim voltak róla, így örültem szemé­ így a meccsből gyakorlatilag semmit nem lát­ lyének, de láthatóan ő is némi aggddalpiiinial tam. Egyetlen lehetőségem az volt, hogy vette át nsztét. K'zdetbcn két alLilommal is minden nyelvtudásomat összeszedve beáll­ tam a macedón rádióriporter mögé, és gya- '| hosszan beszedettünk arról, hogyan is lehet­ korlatilag őt közvetítettem le. A bökkenő i' ne az újság színvonalát növelni. Úgy érzem Koltay András az elmúlt több mint 1 évben csak a csabai gólnál jött, mégpedig azért, síkénél oldotta meg kényes és nehéz felada­ mert én a kollega nyomán a közvetítésben tát Az ítélet úgy érzem javult, az újság sokkal végig Szarvas Jánost éltettem, mint gólszer­ infonnatívabb lett, s kiszorultak belőle a bán­ zőt, holott azt igazából Csató lőtte. Monda­ tó, támadó írások. Mitidcz történt úgy, hc^ nom sem kell milyen kellemetlen volt, ami­ laz újság tényleges szerkesztésébe, a megjelent kor fény derült a bakira. cikkekbt' jófonnán soha nem szólom bele. Egy év alatt mindössze két-három olyan írás — Hogyan jutottál el jogászként a Fő­ volt, melynek megjelenését nem jasosoltani. ügyészségre és az egyetemi katedrára? (Némi enyhe konfliktusunk csak egy-két — 1995-ben végeztem, 1996-ban kerültem a képanyag miatt támadt; a bennem lakozó bi­ PKKB-ra, mint fogalmazó, ahol is közleke­ zalom alapján az újságban megjelenő képeket déssel, házassággal, ifjúsággal kapcsolatos először nem kértem megmutatni, ennek köügyekkel ismerkedtem meg. Bírói példaké­ vetkezinénye lett, hogy a címlapon kezdtek pem mindig is Pálinkás Gyuri bácsi volt, aki elszaporodni a szép, fededen keblű hölgyek, egyedülálló tekintéllyel bírt a tárgyalóterem­ amiből voltaképpen nagy botrány is kereked­ ben, ítéletei pedig nem csak helytállóak, ha­ hetett volna, tekintettel egyetemünk kattílikusi nem olvasmányosak is voltak. 1997-ben ösz­ voltára. A második ilyen címlap után azonban töndíjasként egy évet Finnországban töltöt­ ez a kerdás is szerencsésen rendeződött) tem, ahol a finn jog tanulmányozása mellett Koltay Andrásnak és a szcrkesztőbiz.oHsága finn tévénél is dolgozhattam. 1999-ben ke­ nak így véleményem szerint sikerült színvo­ rültem a Pázmány Egyetemre, ahol Tóth nalas, jó lappá átalakítani az ítéletet, mely a Mihály eljárásjogi szemináriumot bízott hallgatók körében is lényegesen népszenlbb rám. Meg kell mondanom, hogy azóta is óri­ lett, s a Kar oktatóinak sem volt ellene külö­ ási megtiszteltetésnek érzem, hogy ilyen kol­ nösebb kifogása —sőt, gyorsan és szívesen az. legák mellett tevékenykedhetek, és nem egy­ oktatók is elolvasták a lapot Mindezért sze­ szer én is tanulok a közös államvizsgáztatá­ retném köszönctemet kifejezni Koltay And­ sok alkalmával. 2001. márciusában kerültem rásnak, s az új főszerkesztőnek és szerkesztő­ a Fővárosi Főügyészségre, Polt Péter meghí­ ségnek kívánom, hogy hasonló színvonalon, vására. Félállásban az ügyészség sajtó szóvi- | koriÜiktus nélkül lássa el nem csekély böl­ vője vagyok, míg a maradék időmben csességet, megfencoltságotés műveltséget kí­ ügyészként tárgyalok közlekedéssel kapcso­ vánó feladatát. latos ügyeket. így többek között képernyőre került egy Pá­ linkás Gyuri bácsiról („A Köztársaság nevé­ ben!”) és Hidegkuti Nándorról (Az Öreg) készült riportfilm is, valamint több sportos témájú film is. Ezen tekintetben a jövőre nézve is van néhány konkrét elképzelésem, így például Vitray Tamás hetvenedik, míg Szepesi György nyolcvanadik születésnapjá­ ra szeretnénk életüket a képernyőre vinni. ÜR. JOBBÁGYI GÁBOR IFJ. CHRISTIÁN LÁSZLÓ A Kiadó képviselője tizenötödik oldal �HŐK választások 2002 - újra választjuk. Újraválasztjuk? Ismét, újfent. Karunk történetében im­ már hetedik alkalommal járulhatnak az urnák elé hallgatóink. Mindez ugyan jog és nem kötelesség, mégis általános elvá­ rásként fogalmazódik meg minden egyes választással szemben a minél magasabb részvételi arány. Mint ahogy nem vet túl jó fényt országunkra, ha esetleg Lajtán tú­ li társaihoz képest nagy számban marad­ nak otthon polgárai, ugyanúgy nem vet jó fényt pont egy jogi karra, hogy épp azok bojfcottálják a voksolást, akiktől a köz iránti elhivatottságot várná el a társada­ lom, miközben például a SOTE-n 90%hoz közelít a sok mindenről árulkodó. Az elmúlt évekből vett száintalan példa bizonyíga, hogy a Hallgatói Önkormány­ zat igenis képes volt eredményt felmutat­ ni a Hallgatók érdekében; az ún. átmeneti méltányossági klauzulával hozzájárultak az új, hosszútávon ugyan célravezető sza­ bályokhoz történő felkészüléshez, gördü- Ickcnycbb alkalmazkodáshoz. Az állam­ tan elgörgetésének lehetőségével valame­ lyest sikerült enyhíteni a tanrend módosítás aval a tavalyi harmadikosok jelentős mértékben megnőtt vizsgaterhét, és mármár kilátástalannak tűnő helyzetét. Azzal, hogy sikeres U.V esetén az elégtelen töb­ bé nem számít be az átlagba, egy több szempontból igazságtalan gyakorlatnak vetett véget a Kar. Az ösztöndíjrendszer átalakításával lehetővé vált, hogy például negyedik évfolyamon ne csupán húsz hallgató részesüljön benne, ahogy az a ko­ rábbi szabályokból következett volna. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetett volna semmit jobban csinálni, sőt.,,de ez is an­ nak bizonyítéka, hogy a HÖK-nek min­ dig van mozgástere, mindig vannak lehe­ tőségei, amiket érdemes kihasználni. Ezért igenis van jelentősége annak, hogy kik jutnak be a testületbe, kiknek a kezé­ ben lesz a döntési jogkör számtalan. mindannyiunkat érintő kérdésben. Emiatt nem csak az aktív-, hanem a passzív választójogukkal élők csekély száma is el­ szomorító. Lapzártánk idején ugyanis több évfolyamon, illetve tagozaton volt bizony­ talan, hogy egyáltalán meg lehet-e tartani a fordulót. így az ön kormányzat egészen a választás hetéig meghosszabbította a je­ lentkezési határidőt. A ,yaskancellárnak”, Bismarcknak tulaj­ donítják az alábbi aforizmát: „Az emberek életükben háromszor hazudnak a legtöb­ bet; vadászat után, udvarlás közben és vá­ lasztás előtt...” Mindennek szemelőtartá­ sával kívánok jó olvasást a jelöltekkel és programjukkal ismerkedő ' • ■.................... választóknak, tanulságos kampányt és sok sikert a ver­ senyzőknek és egy bizalomra méltó, szava hihető Hallgatói Önkormányzatot az egész Karnak. MÁNDICS BOTOND I. évfolyam, nappali tagozat Szabó Krisztina 1982. június 4-én születtem Budapesten. Édesapám dr. Szabó János, ügyvéd; édesanyám Széplaki Ágnes ötdiplomás tanár, ere­ detileg okleveles programtervező matematikus, Nyolc évig jártam a Batthyány Lajos Általános Iskolába, végig kitűnő eredmény1 nyel zárva éveimet. 7. Osztályban az I. kerületi kémiaversenyen első helyezést értem el, és ugyanennek az évnek végén koren­ gedménnyel alapfokú OKJ képesítést szereztem számítástechnikából. Az utolsó két évben az iskolaújság főszerkesztőjeként kezd­ tem újságírással és-szerkesztéssel foglalkozni. 1997-ben a Soros Alapítvány országos diákújságíró pályázatán osztott 3. Díjat nyer­ tem, melynek jutalmaként részt vehettem egy egyhetes gyakorlaton az MTV Natura szerkesztőségében. Az újságírást a Szent Margit Gimnáziumban is folytattam. Ezen kívül három évig voltam tagja a gimnázium színjátszó-körének Az iskolai szavalóver­ senyen 11. osztályban második, a 12. osztályban első helyezést értem el, s ugyanebben az évben a XI. kerületi szavalóverseny 2. helyezettje lettem. Budapesti illetve országos versíró pályázatokon ígéretes, illetve díjazott pályamunkákkal vettem részt. 1999ben három versem megjelent egy antológiában. Humán és reál érdeklődésem azonos szintű. A gimnáziumban biológia tagoza­ tos diákként végeztem. Az angol és német nyelv mellett latint is tanultam. A középiskolában kedvenc tantárgyaim a magyar irodalom és filozófia mellett a fizika, biológia, matematika, számítástechnika voltak; de lenyűgözött a művészettörténet is. Célom minden erőmmel és tehetségemmel a diákság érdekeinek képviselete, egyetemünk hatékonyabb és teljesebb működésének elősegíté­ se a Hallgatói Önkormányzatban való tevékenységgel. Ujfalussy Márk 1982. augusztus 25-én születtem Budapesten. Általános iskolai tanulmányaimat a II. kerületi Pitypang utcai általános iskolában végeztem. Majd a szentendrei Ferences Gimnáziumba jártam, tavaly érettségiztem, kitűnő eredménnyel. Családunkban sok ajo­ gász illetve joghallgató, így szinte természetes, hogy én is a jogra jelentkeztem. Drámai küzdelmek (kinek nem volt az?) árán sikerült elsőre bekerülnöm. Persze célom, hogy ne kelljen megismételnem ezt... Ha már bent vagyok akkor viszont célom, hogy maradandóbbat alkossak és tevékenyebben vegyek részt az egyetem életében, minthogy csak bejárjak előadásra (?), illetve vizs­ gázni. Mivel megszűntek a különböző társaságok az egyetemen, ezért nem maradt más hátra. Sokan mondják, hogy nem valami bizalomgerjesztő a HŐK, de szerintem a remény hal meg utoljára. Ösztönzőleg hat, hogy bátyám, Ujfalussy Zsolt már 3. éve HÖK-ös. Szeretnék családi hagyományt csinálni (remélem a jó HÖK-össég genetikailag van kódolva...). Céljaim között szere­ - pel, hogy valahogy a HŐK és a diákság kapcsolatát javítsam. Mielőtt kinevetnétek, közlöm, hogy naiv persze nem vagyok, de va­ lamit azért lehet tenni. Egyrészt felétek azt, hogy megpróbálnám bizonyítani, van értelme a HÖK-nek, mint érdekképviseletnek, még ha kevesen is hiszik. Másrészt a HŐK felé azzal, hogy elérném, hogy egy kis bizalom legyen iránta (kezdésképp azzal, hogy legalább gyertek el a vá­ lasztásra), mert az, hogy is mondjam, most eléggé nulla közeli... (érdekes folyamat ez: régebben még csak azt mondták, hogy a HŐK nem csinál semmit, manapság meg már keményebb kritikákat lehet hallani) lóvábbá a diákság és a tanári kar, egyetemi dolgozók kapcsolatára is ráférne egy kis frissítés. Gon­ dolom mindenkinek vannak ’érdekes’ vizsga-, de legfőbbként vizsgajelentkezési élményei. Teljesen új rendszer persze nem képzelhető el, de egy kis hu­ mánumot bele lehetne vinni. Ezért célom, hogy megválasztásom esetén a Tanulmányi Bizottságba kerüljek Szeretném, hogy évközben is mindenféle ta­ nulmányi problémával fordulhatnátok hozzám, a megoldás elérésének valós reményével. ígérgetni, főleg egy választáskor, könnyű, ezért én nem is teszem (tovább...), csak annyit mondok, hogy megpróbálnám minél jobban képviselni az érdekeiteket. ■' tizenhatodik oldal 1 �Fehér Tamás 1983. március 25-én születtem Komáromban. Szülővárosomban jártam általános iskolába. Hetedik és nyolcadik osztályos koromban a Diákönkormányzat elnöke voltam Középiskolai tanulmányaimat a tatai Eötvös József Gimnáziumban végeztem. Sajnos a bejárás és a különböző versenyek kevesebb időt és energiát hagytak az iskolai életben való aktívabb részvételre, így inkább csak az osztályközösségen belül fej­ tettem ki „áldásos tevékenységemet". Szeretek együtt dolgozni olyan emberekkel, akiket nemcsak saját, hanem más embe­ rek boldogulása is motivál. Az elmúlt két év nyarán néhány helyi fiatallal tábort szerveztünk három egyházközség hittanosainak. Jónak tartom, ha vannak olyanok, akik tudnak közös célok érdekében együttműködni, legyen az a cél akár pár kis­ iskolás kikapcsolódása vagy az egész egyetem hallgatóinak képviselete. Sajnos rövid Pázmányos pályafutásom során is talál­ koztam olyan problémákkal, amelyek nemcsak nekem, hanem jó néhány hallgatótársamnak is bosszúságot okoztak. Nem hiszem, hogy járható út, ha ha mindenbe belenyugszunk. Esetenként talán nincs is szükség óriási erőfeszítésekre egy-egy probléma megoldásához, egyszerűen csak szót kellene emelni értük. Ez csak úgy lehetséges, ha szorosabbá válik a viszony az évfolyam és képviselője között. Az évfolyam­ képviselő egyedül nem tud csodát művelni, akkor várhatjuk a változást, ha nem csak morgunk, hanem teszünk is érte. Bathó Ferenc Bathó Ferenc vagyok. (De talán ha azt mondom „Franky”, akkor így talán többen felismertek!) 1979-ben születtem Budapes­ ten, és itt végeztem cl mind az általános iskolát, mind a gimnáziumot. 1993-ban felvételt nyertem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karára, történelem-szlavisztika szakpárra. Ott jelenleg 111. éves vagyok, szintén nappalin. Már a bölcsészkaron kapcsolatba kerültem a Hallgatói Önkormányzat munkájával, de nem jelöltettem magam egyszer sem, mivel ed­ dig még nem éreztem magamban elég elszántságot és tetterőt, hogy jól tudnám csinálni, ha megtálaszcanának. De nem akarlak tovább untami Titeket az „élettöncnetemmel”! Mint aliogy az ilyenkor lenni szokott, minden jelölt összefoglalja, hogy megválasziása esetén mit is szándékozik kezdeni mandátumával. Mivel már volt szerencsém egy-két egyetemi választást megérni, dsztában vagyok vele - ilyenkor gyakorlati!:^ mindent m^ szoktak ígérni... Most, hogy jelöltettem magam, úgy döntöttem, nem fogok felelőtlenül a levegőbe ígérgetni, abban bízva, hogy a következő választásig úgy is mindenki elfelejti, mi is volt tavaly. Igyek­ szem csak olyan dolgokat megígérni, amit úgy hiszem, hiánytalanul tudok majd teljesíteni. Icliát mellőzném az olyan fogásokat, mint könnyítem a vizsgaterheket, olcsóbbá teszem a büfét, cltörlöm a Róma szigorlatot, vagy jaj az olyan tanároknak, akik sok egyest adnak...) Amit viszont fel tudok ajánlani: az, több mint 3 év egy egyetem falain belül! (Tisztában v^ok vele, hogy az egy másik kar, de bibétek cl az alapvető problémák mindenhol ugyan azok...) Már egyszer volt szerencsém tapasztalni (a saját bőrömön), milyen nehézségekkel, kemény problémákkal kell szembesülni egy elsősnek! Ha meg­ választotok, biztosak lehettek afelől, hogy megfelelő felkészültséggel fogom cllámi feladataimat. Ha bárkinek bármi problémája van, azt nyugodt szívvel megoszthaga velem! (Azt szintén nem ígérem meg, hogy minden problémát, nehézséget meg fogok majd teljesen oldani, de a tőlem elvárható ma-ximális odafigyeléssel és odaadással fogom érdekeiteket képviselni, minden elérhető és számbavehető fórumon. De nem akarom tovább szaporítani a szavaim (illetve betűim), mert most már, úgy is minden Rajtatok múlik! '■ Stipter Orsolya Ajnácska Születési hely, idő: Budapest, 1982. Gimnáziumi tanulmányaim során 7 éven keresztül képviselhettem a diákok érdekeit és 1 évig diákpolgármes­ ter lehettem. A HÖK-ös választáson azért indulok, mert foglalkoztat a hallgatók egyetemi élete és lehetőségeik Fontosnak tartom a hallgatók és a HŐK közötti folyamatos és személyes kapcsolattartást, a nappali tagozaton érdekképviseletét. A rendszeres kapcsolattartás folytán lehetőség nyílik az évfolyam tájékoztatására a szociális, ösztöndíj és pályázati ügyek felől. Célomnak tekintem a diákélet felpezsdítését rendszeres és szezonális ren­ dezvényekkel, úgymint teaház, fórum, kirándulás szervezés. Céljaim között szerepel még a sportolási lehetőségek fejlesztése és bővítése is. Célki­ tűzések programpontokban: 1. Az I. évfolyam nappali tagozatos hallgatóinak érdekképviselete 2. a hallgatók tájékoztatása a szociális támogatások­ ról, a pályázatokról, az ösztöndíjakról 3. az egyetemi diákélet felpezsdítése különböző programok szervezésével: pl. teaház, kerek asztalbeszélgeté­ sek, fórumok, kirándulások, sportlehetőségek... 4. folyamatos kapcsolatfenntartás a Hallgatói Önkormányzat és a hallgatók között. Szeretnétek jól járni? Szeretnétek többet tudni a HŐK munkájáról? Szeretnétek jobban érezni magatokat az egyetemen? Ha a válasz IGEN, akkor ragadjátok meg a lehetőséget! Ha ötleteim elnyerték tetszéseteket, remélem a márciusi választáson számíthatok támogatásotokra L évfolyam levelező, számtáv tagozat F I KoUmann Gergely I , . . TI éves, első évfolyamos SZAM-TA\t>s hallgató vagyok Az IBS-ben (Nemzetközi Üzleti Főiskolán) folytatott tanulmányaim ’ során szereztem tapasztalatot a hallgatói érdekképviselet, érdekérvényesítés területen. Két éves munkám során kidolgoztam az IBS HŐK SZMSZét, amit a Hallgatói Önkormányzatunk képviselőtestülete álta­ li elfogadás és a Főiskolai Tanácsnak történt bemutatást követően a mai napig hatályosan szabályozza a fenti szervezet mű­ ködését. Képviselővé választásom esetén tapasztalataimon túl a HÖOK-ban (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konfe. rcnciájában) és a NAFIOR-ban (Nem Államilag Finanszírozott Felsőoktatási Intézményi Régióban) meglévő kapcsolatai­ mat szeretném intézményünk, évfolyamunk és számtávos egyetemi társaim javára is kamatoztatni. Jójárt Borbála Gyöngyi Pl Alii lírottJójárt Borbála Gyöngyi, első éves -számtáv.-os hallgató vagyok, választási felhívásotokra nélrány személyes adatomat sze­ retném közölni. Gimnáziumi éveim alatt az iskolai i^úsági szervezet ritkára voltam, a megyei és országos választmány tagja, majd vezetőségi tagja. 1982-ben érettségiztem Temesváron. Ifjúkori szerelmem beteljesüléseként féijhcz mentem, egy 12 és egy 15 éves gyermek édesanyja vag>'ok, mindkét fiam a Fazekas Mihály Fővárosi Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium tanulói. Egy várat­ lan baleset átgondoltatta életemet, így jelentkeztem felvételizni, most azon igyekszem, hogy eddigi munkámat átszervezzem, tel­ jes egészében egyetemi tanulmányommal foglalkozhassak- s ebben féljem, gyermekeim támogatnak- melyért hálával tartozom Nekik.. Látogatom a nappali és levelezős előadásokat egyaránt- félévi eredményeimet mellékelem fénymásolatban. Egy állandó _______ _ ________ kapcsolatot szeretnék Idcpíteni a nappalis, levelezős és számtávos Irallgatők valamint a tanárok, tanszékek között, az aktív HŐK élet bonyolításában és szervezésében szívesen hasznosítanám ödeteiteket, igényeiteket és tapasztalataimat. Gór Csaba. 1982-ben születtem Debrecenben. 2001-ben érettségiztem a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. I. éves számtávos hallga­ tó va^ok de mindennap bejárok az egyetemre így látom a felmerülő problémákat és igényeket. Úgy látom, hogy az egye­ temi életből hiányoznak a közösséget építő rendezvények és a sok embert megmoz^tó sportolási lehetőségek. Á számtá­ vos és levelezős hallgatók tájékoztatása hiányos és nehézkes. Ha megválasztotok, HŐK képviselőként célom lesz, hogy a HŐK szervezzen több szórakoztató programot. Gondolok itt a rendszeres bulikra, kirándulásokra, sportrendezvényekre. A HÖK-nek segítenie kell az Egyetem és a levelezős hallgatók közötti hatásosabb információáramlást. Kérlek benneteket, hogy 3 választáson minél többen vegyetek részt, hogy egyetemi éveinket kellemesebben tölthessük el! tizenhetedik oldal �Czudar Balázs ri Szeretném az első évfolyamot képviselni a Hallgatói Önkormányzatban. Tekintve, hogy volt középiskolámban a Diákönkormányzat elnöke tisztségét láttam el, illetve számos országos diákfórumon vettem részt ezen pozfdóban, rendelkezem bizonyos alapvető „diák-közéleti” tapasztalatokkal (hozzáteszem; természetesen elisme­ rém a középiskolai és egyetemi lét közötti lényeges és alapvető különbségeket). Programomat, terveimet, elképzeléseimet — a teljesség igénye nélkül — a következő pontokban fogalmazom meg; A jelenleginél jóval aktívabb, mozgalmasabb közösségi élethez szeretnék (több) lehetőséget biztosítani. A hallgatók és tanszékek közötti kommunikáció gyakran tapasztalt nehézségein kívánok hatékonyabb megoldások bevezetésével segíteni. Az évfolyamon belüli információáramlást (jegyzetek, hasznos dokumentumok, vizsgatippek...) ugyancsak javítani kívánom. Tervem továbbá hallgatói jogaink teljes mértékű és feltétel nélküli érvényesülésének elősegítése, ...és ami a legfontosabb: komoly hallgatói érdekképviselet. Végül, de nem utolsó sorban: jól szervezett, színvonalas évfolyambulik. �11. évfolyam nappali tagozat Thuss Balázs 1980. szeptember 24.-én születtem Budapesten. Gimnáziumi tanulmányaimat a Pannonhalmi Benccsek-nél végeztem, a hatosz­ tályos évfolyamban. Utána egy évig a németországi Schaftlam bencés gimnáziumában tanultam, mint vendéghallgató. Német­ ből és latinból középfokú nyelvvizsgán van, jelenleg angolt és franciát tanulok. Fél éve egy Európa parlamenti képviselőasszony­ nak dolgozom, alti lelkes támogatója Magyarországnak. Az évfolyamot tavaly óta képviselem, biztos vagyok benne, hogy az új fel­ állású testület kitartó és eredményes munkát végzett a korábbi évekhez képest, amit a tanulmányi és vizsgaszabályzat reformja, az ■ ............................... ■ ...bevezetése .... ösztöndíjrendszer újraformálása, az egyéb kedvezmények jellemez. Munkám során a szervez&ekkor,, támogatásokkor _ fellépő pénzhiány miatt újabb források feltárására, és a külföldi intézményekkel való kapcsolatok bővítésére helyeztem a hang­ súlyt. , Remélem,, hogy logy ebben az évben is ezen a vonalon folytathatom műn) munkámat. A kezdeti tanulmányi , nehézségek ellenére erős , évfolyamunk van, biztos vagyok benne, hogy a kitartó munka meghozza eredményét, A későbbi cUielyezkedés megkönnyítésé­ re egy Állásbörzét szerem ék szervezni, ahol lehetőség nyílna a munkalehetőségek, továbbképzési lehetőségek megismerésére. Remélem hogy a program elnyeri tetszéseteket, továbbra is várom az építő észrevételeket, megjegyzéseket, javaslatokat Ivanics István Ivanics István, nappali tagozatos hallgató vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy kizárólag e tagozat érdekeit szeretném képviselni a HÖK-ben. Csapatmunka lévén természetesen, mint saját eredmény nem számolhatok be semmiről. DE biztatónak érzem, hogy az eddigi sajnálatos gyakorlattal szemben egyjól, és botrányoktól mentesen működő képviselet tudott felállni. Remélem ti is hoz­ zájárultok szavazatotokkal, hogy ez így is maradjon. A tanulmányi ügyekkel foglalkoztam alapvetően eddig is, szeretném ezt foly­ tatni. Magától értetődően támogatnám az egyetemi életet és a sportéletet. Képviselném évfolyamomat, tagozatomat a Kari Tanács­ ban. Köszönöm az eddigi bizalmat remélem rászolgálok idén is. III. évfolyam nappali tagozat Ujfalussy Zsolt „óvodás korom óta arra készülök, hogy a Pázmányon HÓK tag legyek Sőt, már csecsemő koromban is GŐGicsélés helyett HÖKicséltem.” Már harmadik alkalommal kezdem így a pályázatomat, hiszen ismét szeretnék a Hallgatói Önkormányzat tagjaként segíteni Nektek, mint évfolyamtársaimnak, továbbá az Egyetem többi hallgatójának A HÖK-ben eltöltött két év alatt - úgy érzem - sokat tapasztaltam, sok új ismeretségre tettem szert az Egyetem munkatársai és tanárai között is, és jobban megismer­ I tem az egyetemi szervezetek, bizottságok, tanácsok működését is. Remélem ez mind hozzájárul ahhoz, hogy a felmerülő prob­ lémákat, kérdéseiteket - legyen az tanulmányi, ösztöndíjjal kapcsolatos, vagy bármilyen egyéb - meg tudjam oldani, meg tudjam válaszolni. Nagyon örültem annak, hogy eddig is bizalommal fordultatok hozzám. Szeretném, ha ez a későbbiekben is így lehet­ ne. Nem szeretnék semmilyen konkrét „programot" előre ígérni, hiszen nem tudom, hogy - megválasztásom esetén - milyen feladat áll majd elém a HÖK-ben a következő év során. Ám azt megígérhetem, hogy a legobb tudásom szerint fogom képvisel­ ni az érdekeiteket és teljesíteni a képviselőségből származó kötelességeimet. Továbbra is szívesen vennék részt a tanulmányi ügyekés az Ellenőrző Bizott­ sághoz kapcsolódó feladatok intézésében. Remélem az előző két évhez hasonlóan ismét megtiszteltek bizalmatokkal, és bízom benne, hogy minél többen részt vesztek a választásokon! 1981. március 19-én születtem Budapesten. Az előző két tanévben az évfolyamomon — évfolyamtársaim bizalmának kö­ szönhetően - megnyertem a Hallgatói Önkormányzat választást; mindkét alkalommal a HŐK Ellenőrző Bizottságiak tagja lettem, de sokat foglalkoz­ tam tanulmányi ügyekkel is. Ezen kívül az Egyetem Kari Tanácsának és Tanulmányi Bizottságának a tagja, továbbá a Magyar Jogtörténet tanszék demonst­ rátora vagyok. Tavaly a szóbeli felvételiken a felvételiztető bizottságok hallgatói tagjaként segítettem a Kar munkáját. Molnár Dániel 1980. szeptember 19-én születtem Budapesten. A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban érettségiztem 1999-ben. 1990-1998-ig a 344. sz. Szent István Király Cserkészcsapat tagja voltam. 1997-től a Független íróság Egyesület tagja, 1999től a II. kerületi alapszervezet szervezet elnöke vagyok. Tavaly budapesti társelnökké választottak. Az elmúlt években sokan megkerestek különböző gondokkal, ezeken igyekeztem lehetőségeimhez képest segíteni. A Tanulmányi Bizottságban te­ vékenykedtem, bár kétségtelen, hogy a Hallgatói Önkormányzaton belüli különböző ellentétek miatt e testületben csak ta­ nácskozási jogot kaptam. Ha jövőre is bizalmat szavaztok nekem, továbbra is igyekszem küzdeni a hallgatók egyébként el­ várható, a jogbiztonság elvével összhangban lévő igényéért, a hiteles tanszéki és tanulmányi tájékoztatásért, melyért többek között például a Tanulmányi Osztály is felelős. Saját sikeremnek is érzem, hogy szeptembertől a javított elégtelen érdem­ jegy nem számít az átlagszámítás során. Ennek érdekében többször felszólaltam a bizottsági üléseken. Meggyőződésem, hogy ezzel a vizsgahalasztás iránti tömeges igény rohamosan csökkenni fog. Mivel a Tvsz. folyamatosan változik, fontos, hogy legyen valaki a Hök-ben aki a különböző anomáliákra felhívja a figyelmet! Közös érdek, hogy a Pázmány jó egyetem legyen! Ennek érdeké­ ben fogok küzdeni továbbra is, ha alkalmasnak ítéltek e feladatra! Somogyi Eszter Egyetemi éveimet Kecskeméten, a Károli Gáspár Református Egyetemen kezdtem, ezért közületek a legtöbb embernek fogalma sincsen róla, hogy ki biztatja szavazásra ezen az úton. Bevallom, jelentkezésem meglehetősen spontán, kiváltó oka pedig roppant egyszerű: döbbenetén értesültem ar­ ról, hogy a mi évfolyamunkat idén senki sem óhajtja képviselni. Ezt azért talán mégse kéne... Úgy érzem, a múlt év szeptemberében életbe léptetett új vizsgaszabályzat, nem éppen a hallgatók életének könnyítését segítette elő. Bevallom, en­ gem a Hallgatói Önkormányzat számos feladata közül egy mifcroterülct érdekel kiemelten, ez pedig az egyetem és a hallgatók közötti adminiszt­ ratív kapcsolatrendszer javítása. Amit én szeremék: 1. A jövőbeni vizsgaszabályzat- módosítások vegyék méginkább figyelembe a hallgatók típusos problémáit. 2. A tanszékek közötti információs rendszer javítása, kiemelten a vizsgaidőszakokban. 3. Vizsgajelentkezések, átiratkozások, pótvizsgák lehetőségeinek bővítése. . 4. Kérelmek elbírálásának gyorsítása, az egyetemi menetrendhez igazítása. 5. Az Egyetem biztosítson megfelelő jogi gyakorlatra lehetőséget a hallgatók életre való felkészítésének érdekében. HÖK-kentsük meg a feleket; alkalmazzuk a kis lépések taktikáját hátra, előre a nagyot! De szökőévek is vannak... tizennyolcadik oldal �Szilvásy György Péter Szilvásy György Péter vagyok, harmadéves, nappali tagozatos hallgató. 1981. március lY-én születtem Budapesten, “Elóéletcmrór - amely persze itt kis jelentőséggel bír — annyit elegendőnek tartok bemutatni, hogy az általános iskolában és a gimnáziumban is több évig képviseltem osztályomát a diákönkormányzatban, illetve a középiskolában szerepeltem még a felvételiző diákokkal folytatott beszélgetésekben. Szintén érdekes lehet. hogy a harmadik osztályban - amikor erre az új rendelkezések lehetőséget adtak - részt vehettem egy negyedikes osztály érettségi vizsgabizottsá­ gában (persze csak megfigyelőként). Tulajdonképpeni „cér-ként néhány kérdést szeretnék felvetni, melyekre úgy érzem, eddig nem kaphattam ki­ elégítő választ - de nem ártana megtalálni: — Van-e kellően szoros kapcsolat az évfolyam és az őt képviselők között? Mindig mcgtalálhatjuk-c képviselőinket, ha kérdésünk volna hozzájuk (például az évfolyam-előadóban, mondjuk előadások között, netalán alatt)? - Minden fontos, bennünket érintő döntésről időben értesülünk-e? Ugyan be lehet menni a HÖK-irodába vagy a Tanulmányi Osztályra (hiszen a fogadókészséget mindenki ismeri), de nem volna-e megoldható, hogy közvetlenül az általunk választott képviselő tájékoztasson bennünket? - Nem lenne-e hamarabb megismerhető a meglepetés erejével bíró egyik-másik döntés, hogy ne a tűzoltás folyjék, miután szembesültünk vele? (Lásd pl.: 0 vagy nem 0 az elmaradt polgárijog-vizsga; félévente csak egy lialasztott vizsga lehetséges, amibe a szigorlat javítása is beleszámít; aki­ nek az év végén nincs meg minden vizsgája, az évet ismétel stb.) Egyáltalán: mindenki tisztában van vele, hogy hol olvashatóak az új tanulmányi és vizsgaszabályzat rendelkezései, és ezek mikor lépnek hatályba? Mert a tanulmányi dékánhelyettes mellett a HOK-képviselők is ismertethetné­ nek néhány új rendelkezést. - Kiválóan ismerjük-e a „ködbe burkolózó” HÖK-gyüléseken hozott döntéseket, a Kari Tanács által elfogadott fontos - vagy legalábbis ránk vonat­ kozó - rendelkezéseket? Azt, hogy hogyan zajlik a tanulmányi, jegyzet- stb. támogatások kiosztásának rendje? Hogy mikor kereshetjük fel HOKképvisclöinket? Hogy valóban egy személy sem jelentkezett-e évfolyamunkon képviselőjelöltnek? Aki kíváncsi a válaszokra - mert én például az vagyok -, és rám szavaz, annak megpróbálok találni néhányat. I Paál Gabriella Paál Gabriellának hívnak, harmadév levelező tagozatos hallgató vagyok. Harmadszorra indulok a HŐK választáson. Ez idő alatt megismertem lehetőségeimet, mint HŐK képviselő, s e kereteken belül próbáltam, próbálok meg a legtöbbet tenni a levelező/számtáv tagozat hallgatóiért. Nem írok jól hangzó, de teljesíthetetlen ígéreteket. Segítek eligazodni tanulmányi- és vizsgaügyekben, s igyekszem mindig elérhető lenni. Sokan azt sem tudják, hogy én az ő HŐK képviselőjük vagyok, csak azt tudják, hogy engem megkereshetnek problémájuk­ kal, kérdéseikkel. Ezzel a választással döntőtök ti most arról, hogy kívántok-e továbbra is hozzám fordulni segítségért. ív évfolyam nappali tagozat Rétvári Bence Első év óta tagja vagyok a HŐK Választmányának. Előbb tanulmányi alelnök, majd elnök, a legutóbbi időkben pedig az Ellenőrző Bizottság elnöke voltam. Legfőbb célom a hallgatók tanulmányi érdekeinek képviselete, azon belül pedig különösen a mi évfolya­ munk érdekeinek érvényesítése volt. Érdekképviseleti tevékenységem részeként - többek között - sikerült elérnem, hogy harmad­ év első félévében nem vált kötelezővé a munkajog és a nemzetközi közjog kollokvium (a mai harmadikosoknak már az), hogy év végén az államtan vizsgát el lehetett görgemi (ez volt az utolsó ilyen lehetőség a Kar történetében), és hogy közepes átlag mellett három vizsgát vagy utóvizsgát át lehetett hozni negyedévre, és nem kellett évet ismételni (az ún. átmeneti méltányossági clausula). Mindezt szerencsére a Kar vezetésével egyetértésben, velük megegyezve sikerült elérnem. Ezen felül a Kari Minőségbiztosítási Bi­ zottságban és a Kari Tanulmányi Bizottságban képviseltem a hallgatói érdekeket, adtam a hozzám fordulóknak tanácsot. Utolsó évünkben is fontos érdek­ képviseleti feladatai lesznek a HÖK-nek, így kérek mindenkit, jöjjön el szavazni, hogy minél többen kerüljenek be közülünk az új testületbe! Somlai Attila Újból eltelt egy év, választanotok „kell”. Kell mert fontos, hogy szavazatotokkal képviselőt juttassatok a Kar vezetésébe, hogy az kellő szorgalommal és odafigyeléssel képviselhesse közös érdekeinket. Bizalmatokból két éve képvisellek benneteket a Hallgatói Önkormányzatban. Az elmúlt évben a Választ­ mány egyhangúlag megbízott a HŐK elnöke lehettem. Most, hogy lejárt a mandátumom számot kell adnom mindarról, amit „cselekedtem”. A HŐK mélyrepülése után vettem át a vezetését. Viszály, visszaélések, “nulla tolerancia”. Elsődleges feladatom az önkormányzat hitelének visszaállítása volt. Be­ hatóbban két területtel foglalkoztam. Kifelé képviseltem az önkormányzatot az országos fórumokon, illetve a TVSZ számunkra minél kedvezőbb korri­ gálását próbáltam elérni. A jövőben továbbra is e két területtel szeretnek foglalkozni. Köszönöm az elmúlt két év bizalmát Szabó Tibor Aki ezek után és fénykép nélkül nem tudja ki vagyok, és nem emlékezik semmi olyan dologra, amit a HŐK ebben az egy-két évben elért, az ezért szavazzon rám és társaimra, hogy ebben az utolsó évben ezen változtassunk, aki fel tudja frissíteni a memóriáját és a sok nagyon vastag és most már érthetetlennek tűnő könyv között esetleg ráakad valamire amit nekünk tulajdonít az pedig ezért szavazzon ránk. Mivel tisztában vagyok vele én is, hogy ez utóbbit így a vizsgaidőszak után elég nehéz megdolgoztatni, ezért íme néhány elért eredmény: Hajói emlékszem (hú ez így most nekem ts nehezen megy) akkor az elmúlt évben 100%-al emelkedtek az ösztöndíjak, és majdnem 100%-al nőtt az ebben részesülők száma. Hajói emlék­ szem az eddigi 1 fajta ösztöndíj helyett mostanra legalább 4 félét vehetsz igénybe (Tanulmányi-, szociálistámogatás, lakhatásitámogatás, jegyzettá­ mogatás) Végre sikerült elérni azt hogy az átlagszámításnál nem veszik figyelembe az egyest. Tudom ez így rajtunk már nem sokat segít. Habár ezt hajói nézem minden olyan jelölt leírta, aki újra jelölteti magát mégolyán is aki veletek együtt értesült erről és a tárgyalásokon ott sem volt azt sen­ ki nem írta le mekkora árat fizettünk érte nem évet hanem félévet kell zárni. Most mindenki döntse el megértc-c. Véleményem szerint drága árat fizettettek az alsóbb évfolyamos hallgatókkal. Most hogy így kutatok az emlékeimben egyre inkább észreveszem, hogy mindig a mi évfolyamunk­ nak jutott ki a ,jó"-b6!. Nézzük csak sorba . Az első és egyetlen évfolyam, ahol nem adtak pontot a hittanra. Az első évfolyam akinek szigorlatoz­ nia kellett egyetemesből, az első évfolyam akinél Körinek és Vókó tanár úr úgy döntött „kicsiveí” nehezebb lesz a vizsga. Az első és egyetlen évfo­ lyam arnclynck előadás nélkül kellett vizsgáznia államtan 3-b61, a tárgy évi jogbölcseleti tárgyak mellett és mindezek után a legutolsó Kari Tanács után már azt is elmondhatjuk, hogy ha nem teszünk valamit akkor az első évfolyam akinek a diplomaminősítését már az un. „kettes-osztó” alap­ jai! számolják. Kérlek benneteket gyertek el minél többen hogy 3 jelölt képviselje az évfolyamot és remélem megtiszteltek bizalmatokkal. ámogatom Somlai Attila és Rétvári Bence jelölését. tizenkilencedik oldal �Kt. elitképzés hiányosságairól - 2. rész Eszmefuttatásunk előző (első) részében a szigorítás, a fegyelem, és az egyenlő el­ bánás megerősítésének igényére helyez­ tük a hangsúlyt, jelen számunkban - a kiegyensúlyozottság jegyében - az okta­ tói vizsgafegyelemről szeretnénk né­ hány gondolatot megosztani. A cikksorozat folytatásának szándékát már előző számunkban is jeleztük, és annak célját az egyetemi képzés minőségi fejlesztésében, színvonalasabbá tételében, az egyetem hírne­ vének ’öregbítésében’ határoztuk meg. Ép­ pen ezért nem szereménk senkivel sem hoszszantartó vitákba bonyolódni különféle rész­ letekről, hiszen a fenti cél azt hiszem (remé­ lem) mindannyiunk számára közös. Evvel együtt néhány szóban szeretnék azért kitérni Professzor úrnak a múltkori cikkünkre tett reagálására. Szóval a Prof Úrnak részben igaza van, részben viszont nincs: Tény és való, hogy nagy valószínű­ séggel többet is forgathattuk volna könyve­ inket az egyetemi évek alatt, és valószínűleg tényleg könnyebb “méltányos rendszerben szerzett” diplomával a zsebben a túlpartról kiabálni, hogy: - Nagyobb szigorúságot aka­ rok !!! mint akkor, amikor az ember még az egyetem falain belül ténfereg. Ezzel a megállapítással azonban három ap­ róbb probléma van: Az első ezek közül igen egyszerűen megérthető, a cikk írói közül ket­ ten ugyanis továbbra is az egyetem PhD. hall­ gatói, vagyis egyelőre még nem a túlpartról ki­ abálnak, hanem az innensőről, és ha egyszer szigorítások, komolyabb minőségi szűrések mellett agitálnak, akkor ezzel többek között maguk alatt is fűrészelnek. A második gond az, hogy lehet ugyan, hogy mi tényleg a sze­ rencsés “méltányos rendszerben” végzettek közé tartozhattunk, csakhogy ezt alapvetően nem mi akartuk így, sőt nem is nagyon profi­ táltunk belőle. (Mi, a cikk írói uis soha nem igényeltünk sem méltányosságot, sem évha­ lasztást, sem semmilyen egyéb kivételes elbá­ nást, melyekről az előző cikk íródott, mivel egészen egyszerűen nem szorultunk rá.) Vé­ gül, hogy még mindig az eredeti szóképnél maradjak, “ a kiabálást sem csupán most kezd­ tük el”. A cikk egyik írója még hallgatóként — mint a hallgatói önkormányzat elnöke- több ízben egyeztetett Varga Csaba Professzor úrral a vizsgafegyelem helyreállítása érdekében. A cikk írói közül ketten, mint a HŐK tisztség­ viselői, részt vettek a Kar Minőségbiztosítási Bizottságának munkájában, ahol ugyancsak véleményt formáltak a múltkori ítélet szám­ ban leírtakról. Említhető ugyancsak megannyi kari tanácsi ülés, ahol a cikk írói - akkor még hallgatók - több ízben szólaltak fel igen ke­ mény kritikával illetve a tanulmányi rendszer nagyon is elnéző, talán túlzottan is “emberba­ ráti” voltát. (Az ülések jegyzőkönyvei azóta is rendelkezésre állnak, így állításainkat bárki el­ lenőrizheti aki kívánja.) Szóval, mint azt a bevezetőben említet­ tük, most a “másik” oldalt kívánnánk ele­ mezni, mindezt hangsúlyozottan a Kar iránti szeretetből, sőt féltésből. (Ismételten utalnék rá, hogy a cikk írói közül ketten a PhD.-képzés keretében továbbra is a karon kívántak maradni. A vizsga kérdésekről... Sajnálatos módón visszatérő jelenség az, hogy az oktató, pontosabban a vizsgáztató vizsga közben gyújga meg és szívja el a napi betevő cigarettá­ ját. lérmészetesen Öt is megértjük és belátjuk, hogy neki sem könnyű, de úgy hisszük nem szükséges megmagyarázni miért nem targ’uk helyesnek a fenti gyakorlatot. Ez azon­ ban (mármint, hogy dohányfüstben vizsgáztamak) néha akár külön kegynek is tekinthető, miután nem egyszer fordul elő az is, hogy a vizsgáztató különösebb indok nélkül egysze­ rűen eltávozik a vizsgáról... miközben a ki­ végzésére váró, lelkes, berregő pészmékerű vizsgázó-különítmény egy elegáns “jöjjenek máskor” -ral kénytelen megelégedni. Egy ön­ magára adó tanszék nem tűrheme ezekhez hasonló magatartást. Mint ahogyan nem en­ gedhetné meg egyetlen tanszék sem, hogy az oktatói által írt jegyzetek—melyeknek anyaga, tartalma a vizsga anyagát képezi- túl kevés pél­ dányszámban, és természetesen a vizsgaidő­ szak kellős közepén jelenjenek meg. Ugyanígy visszatérő, csaknem minden­ napos jelenségnek tekinthető az is, hogy a hivatalosan két személyes szigorlati bizott­ ság “mono” bizottsággá szűkül a vizsga fo­ lyamán. A kétszemélyes bizottság alapvető célja szerint a nagyobb objektivitást, ezáltal közvetve a hallgató érdekeit hivatott képvi­ selni, azért annak egyszerű negligálása nem feltétlenül méltányos dolog. Végül valószínűleg mindannyian talál­ kozhattunk már -ha nem személyesen, hát akkor valamely évfolyamtársunk előadása alapján- azzal a kissé groteszk, kissé poszt­ modern helyzettel amikor a hallgató a vizs­ gáztatóval történő pár perces ütésváltás után végül tankönyvét volt kénytelen levágni az asztalra a hivatkozott résszel. Nem szeret­ ném nagyképű életbölcsességekkel perme­ tezni a köztudatot, de ha egy vizsgázó ilyet tesz (mer tenni), akkor annak általában iga­ za van. (Már csak azért is mert 92%-uk egy­ általán meg sem teszi, hanem szemet lesüt­ ve, meghajlott derékkal és kiegyenesedett osztályzattal távozik a vizsgaszobából. Azt hiszem mindannyian nyugodtabbak len­ nénk, ha ezek a jelenségek a mi egyetemün­ kön is egyre ritkábbakká válnának. A hallgató megítélése... E kérdés ugyan­ csak meglehetősen kényes. Sajnálatos módon Karunkon sokan mintha nem ismernék az egyetemi polgárság fogalomkörét. Az egyete­ mi polgárság ugyanis a hallgatók és oktatók közössége. Am sokan az oktatók közül kis­ gyermekeknek tekintik -ezáltal gyermekként kezelik- a hallgatóságot. Tisztában vagyunk azzal (és tisztában voltunk ezzel 18 évesen is), hogy a 18 életév betöltésével nem válik valaki éretté. Ám ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a csendőr-pertu, tehát az “egyik tegez másik magáz) megoldás nem szerencsés. A tegezés kérdése azonban eltörpül amellett, ami az ehhez kapcsolódó gondolkodásbeli problé­ mákat illeti. Egy hallgatói kezdeményezést gyermekded játéknak tartani, vagy hallgatói ügyeket felülről, hatalmi szóval eldönteni, nem biztos, hogy bölcs magatartás. Következő részünk tartalmából: Érdemes lenne megvizsElbocsátás... gálni, hogy az évfolyamok létszáma hogyan változik az évek során... És érdemes lenne azt összehasonlítani más jogi karokkal... A mi esetünkben az évfolyamok létszáma nem igazán csökken az öt év alatt... A leg­ több jogi karon viszont nem egészen ez a helyzet... - A következő részben erről, il­ letve a hallgatói keretszámok kérdéséről szeretnénk majd érte(tlcn)kezni. Fenti írás nem pusztán folytatása a szerzők által megkezdett cikksorozatnak, hanem egyben reflektálás is fobbágyi Professzor Úr kommentárjára (a Szerk.). MIHÁLTZ ANDRÁS BALOGH AND RAS ARVAY GÁBOR A hallgatói öntevékeny csoportok vége Hát, úgy tűnik, hiába volt minden. Hiába mutattuk be tavaly ősszel az egyetemen működő hallgatói Öntevékeny cso­ portokat. Pázmány Pódium, Elsa, Szentkirályi Társaság, Rákóczi Szövetség, Jobbik - egyik sem működhet immár a Pázmány falain belül. Mindegyik csoport vezetőjéhez megérkezett ugyanis december folyamán a rövid levél, mely szerint; „a (szervezet) Rektor Úr utasítása értelmében 2001. december l9.-től kezdődően az Egyetem területén szer­ vezési tevékenységet nem folytathat és működést nem fejthet ki.”, aláírás: dr. Radnay József, dékán. Ezek a száraz tények Hogy mi válthatta ki ezt a döntést, azt csak találgatni tudjuk. Megkerestük a Rektor Urat, re­ mélhetőleg hamarosan elkészülhet vele a beszélgetés, amelyben fény derülhet mindenre. Addig is előadások, közös­ ségi programok, igazi egyetemi élet nélkül maradunk. huszadik oldal � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2002 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource V. évfolyam 1. szám 2002. március 7. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002. március 7. Date Created Date of creation of the resource. 2002 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (662kb+3281 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_V_1_20020307 Relation A related resource T00043 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_V_1_20020307 HÖK https://omeka.ppke.hu/files/original/380e5ce255f452fd23de0053edd23751.jpg 7d2e65d55c5f5c330c485019a4a54f03 https://omeka.ppke.hu/files/original/68eef5b5cafc61eef5361f5880c8da79.pdf 1fe9e3eedf63fffaf83758673fdd08aa PDF Text Text rFtC£_itxUtJILíZJZOOÍOIIS « * 4 ♦- ITELET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KAR HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA 't . vks . ‘"Li'> "rx?; s A'" J / t w* U) '03 □ c Cö 5 o CM » r E *03 r í E s * > I 9 w :í^’’ Q « '® « *■ Mindenkinek boldog ünnepeket kíván a HŐK és az ítélet szerkesztősége J»- t r- �ítélet * ■ Impresszum Tartalom ítélet Pázmány Jogászlap Kiadja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Hallgatói Önkormányzata Az igazságot keresni és szolgálni? Interjú dr. Farkas Attila érseki tanácsossal 3. oldal .íí* Felelős kiadó: Mile Attila elnök Szerkeszti a szerkesztőbizottság; “Isten és a felebarátok szeretete” Beszélgetés Schweitzer Józseffel, a napokban lemondott országos főrabbival 4-5. oldal Richolm György főszerkesztő Szabó Zoltán Egyetemi professzorok jubileuma 11. János Pál pápa beszéde a világ professzo­ raihoz 8-10. oldal Szabó Ferenc A Kari TDK eredményei Munkatársak: 12-13. oldal Szabó Péter Kollay András •lóna Tibor Wctzel Tamás Miháltz András Christian László Szerkesztőség címe: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar 1088. Budapest. Szentkirályi utca 28- 30. Tel./fax: 429- 7268 e-raail: itelet@jak.ppke.hu A Karon tapasztalható problémákról - válasz Jakab András nyílt levelére 16. oldal RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL 17-18.OLDAL Vers - Mindenkinek 19, oldal r «S Készült: Kemény Gyula Nyomdája Törökbálint. Árpád u. 71. Telefon : 23/335-269 1000 példányban olvasóink hogy kqpwmk 17. es 11. oldalM Rendelkező Nyifetkozstot telálhaitoak a adó egy lókéról Az újságban megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét. Kérünk mindenkit, aki munkánkban írásaival közre óhajt működni, lehetőség szerint lemezen, Word Dokumentumban mentve jutas­ sa el hozzánk anyagait. Aláírás nélküli cikkeket sajnos nem áll módunkban leközölni. A Nyilatkozat a lapból kivágható és érvényes ren= delkezésí lehet temi általa, 2 k í 0 ‘i •i11 �’— t t I' r AZ IGAZSÁGOT KERESNI ÉS SZOLGÁLNI? í í .1 1 n (■ I I 5 c 5 3 i I 1 1! .j II ‘1 n 1 1 1 j Karácsonyi beszélgetés dr. Farkas Attila érseki tanácsossal, a Budapesti Szent István Bazilika lelkészével - Mi a véleménye a karácsony és vált gyakorlattá az egyházban. A katolikus egyház szerepét mai, a jórészt magát katolikusnak val­ mostani jubileumi évet három modern világunkban? ló magyar társadalom mai viszo­ előkészületi esztendő előzte meg, - Nem vagyok jós, nem vagyok az ezredfordulóra pedig több jövendőmondó. Egy dologban nyáról? - Az a társadalom, amely a XX. százezer zarándok kereste fel azonban biztos vagyok: a kereszténység, és kiemelten a Katoszázad végén, hűségesen a gen­ Rómát, lépett át az ősi bazilikák erációk hosszú sorától átörökölt Szent Kapuin és hallgatta meg az likus Egyház csak akkor maradhitvalláshoz kereszténynek és idős, betegségeinek terheit hő- hat hatékony az új évszázadokkatolikusnak vallja magát, a Bet­ siesen viselő II. János Pál pápa bán, ha nem alkuszik meg, és lehemi Kisded születését történel­ buzdításait. A Magyar Katolikus továbbra is magasan tartja erkölmi tényként fogadja el. Annak Püspöki Konferencia az idén esi értékrendjének mércéjét. Ha ellenére, hogy hazánkban év­ Nemzeti Zarándoklatot vezetett kihangsúlyozza az ember szemétizedeken át a társadalomra kény- mind az Örök Városba, mind lyi méltóságát, amelyet Istentől szerített ateista ideológia Jézus Jézus szülőföldjére, a Szentföld­ eredeztet, és a szabadságot nem személyét a legendák világába re. Ezekkel a zarándokutakkal cseréli fel a szabadossággal. A utalta. A hit Jézusban a közénk föpásztoraink a Magyar Miilen- globalizáció veszélyt jelenthet a testesült isteni szeretetet látja, az nium jelentőségét is kihangsú- vallásosság területén is, hiszen Istenembert, aki sorsközösséget lyozták, hiszen már Szent István azt a konzum kínálat szintjére sül­ vállalt velünk. Ezért a keresztény király szorgalmazta ezen két lyesztheti. A valódi karizmák karácsony középpontjában Jézus szent hely felkeresését, zárán- helyett pedig pótcselekvésekkel, Krisztus áll, mint Isten ajándéka, dokházakat építve Szent Péter felszínes érzelmi gesztusokkal elégítheti ki a tömegek vallásos minden ajándék ősmintája. Ez az sírja közelében Jeruzsálemben. isteni gesztus még a hit nélkül - Hordoz e számunkra, magyarok igényét. való társadalomban is tovább él: a számára valamiféle üzenetet az. - Végezetül, miért Mórus Tamás szeretet ünnepeként és a kará­ hogy a 2000. évforduló egybeesik lett a jogászok védöszentje, illetve csonyi ajándékozás mindmáig élő államalapításunk ezredik évfor- milyennek kell ma lennie egy erkölcsös, katolikus jogásznak? szokásában. dulójával? - Milyen módon készült az egyház - A mának szóló üzenet: István - Mórus Tamás a tántoríthatatlan Jézus születésének 2000. évfor­ király bölcsessége és előrelátása, következetesség és az erkölcsi Az 1000-dik év karácsonyán feddhetetlenség szentje. Egész dulójára? - Az egyház a középkor óta ne­ megkoronázott uralkodó véglege- személyiségét eltöltötte a hivatás­ gyedszázadonként és a századfor­ son és egyértelműen elkötelezte tudat, az igazság keresése és a dulókon örvendező szívvel jubi­ magát a kereszténységnek és törvényességhez való ragaszkolál. A keresztény élet és a ke­ Európának. Ezért hazánk az új dás. Katolikus meggyőződését és resztény időszámítás origójára. évezred fordulóján nem ide- az egyházhoz való hűségét vérJézus születésére emlékezik, és a génként kopogtat az Európai tanú-halálával is igazolta. Ő a lelki megújulás eszközeivel a Unió kapuján. Hazánk ezer éve mindenkori példaképe a jog pabünbánattal, a bünbocsánattal és a elkötelezettje annak a kultúrának, ragrafusai mélyén az igazsábúcsúk elnyerésének különböző amelynek bölcsője Betlehemben gosságot kereső és a keresztény formáival élve, tudatosítja ma­ ringott. Ebből a bölcsőből eszmeiséget vállaló jogászoknak. gában keresztényi elkötelezettsé­ cseperedett és nőtt fel az európai A Katolikus Egyetemnek is az gét. Az idei 2000. év rendkívüli nemzetek sora és a népek ha- igazságot kereső és az igazságot jelentőségű, hiszen az egyház gyományainak sokszínűségével szolgáló, igaz embereket kell először lép át az ezredfordulón vált karakterisztikusan európaivá. nevelnie. jubileumi ünneplés közepette. Ha Európa meg akarja őrizni öna­ Ismeretes ugyanis, hogy az első zonosságát, akkor keresztényi jubileumi évet VIII. Bonifác pápa múltját is át kell mentenie a jövő 1300-ban hirdette meg, így a évezredre, befogadva a hozzá tar­ jubileumok szokása csak a tozókat. második évezred ajándékaként - Miként lehetne megfogalmazni a Koltay András 3 �BRI#' rfi M- “ISTEN ÉS A FELEBARÁTOK SZERETETE” Beszélgetés Schweitzer Józseffel, a napokban lemondott országos főrabbival - Kérem foglalja össze eddigi legfőbb különbség, hogy a azt a melléknevet adták, hogy életútját! zsidó vallás szerint még nem makkabeus. Makkabi pörölyt 1922-ben születtem. Tanul- jött el a Messiás, van persze jelent, tehát pörölyként veri az mányaimat a Zsidó Gimná- más különbség is, de ez a ellenséget. A makkabeusok ziumban, utána a Rabbi- döntő. Ami azonban az előbb gerilla-harcban győztek, képzőben végeztem. Tanul- összekötő dolog; az Isten és a majd szabályos hadsereggé mányaim alatt, már 1945-ben, felebarát szeretető, mert amint fejlődtek, több ütközetük volt az 1944-ben ismert tragédia az Evangéliumban is ez és ezen ütközetek során 164után elszenvedett súlyos vesz- főparancs, a zsidóságnak is ben az egykori jeruzsálemi teségek miatt mi, idősebb hall- parancsa ez. Úgyhogy az Isten- szentélyt felszabadították, újra gatók megbízást kaptunk val- és emberszeretet a legfőbb alkalmassá tették az egyetlen lástanári feladatokra és egyes összekötő kapocs közöttünk. és láthatatlan Isten tiszteletére. lelkészi feladatokra. Mond- - Az ünnepek közeledtével Ez esemény emlékére kehatom azt, hogy 1945-töl kérem meséljen a hanuka és a letkezett a hanuka ünnepe. 2000-ig folyamatosan vé- karácsony kapcsolatáról! Valószínű, hogy a harcok geztem oktatói és lelkészi A hanuka korábbra datálható, következtében a sátoros tevékenységet. Budapesten a mint a karácsony, az idő- ünnepet, amely ősszel van. Zsidó Polgáriban, utána az számításunk előtti második nem tudták idejében megünneakkor létesült Zsidó Általános századra. Palesztina akkor pelni, ezért amikor már a szenIskolában és Gimnáziumban szír-görög uralom alatt állt, télyt felavatták és az áldozatok tanítottam. 35 éven keresztül Ennek a szír-görög országnak bemutatására, a zsidó liturgiára voltam Pécsett rabbi. Ebben az a legdélibb tartománya Pa- alkalmassá tették, ekkor ünneidöszakban már rendkívüli lesztina volt. Az uralkodó poli- pelték meg. Ez is nyolc napos, tanár voltam a Rabbiképzőben tika nemcsak politikailag, az is nyolc napos. Jeruzsálemmesterem, Scheiber Professzor hanem ideológiailag is ben pedig nagy kivilágítás volt Úr megbízásából. Utána egységesíteni akarta a birodal- annak tiszteletére, hogy a szenmeghívtak Budapestre rab- mát, és ezért Júdeábán a hiva- tély ismét zsidó kézen van, binak. Scheiber professzor talos monoteizmust ki akarta ezért Josephus Flavius, ta fotahalála után meghívtak az igaz- szorítani és oda is a politeiz- nak, vagyis a fény ünnepének gatói tisztségre, amit 75 éves must akarta ennek helyébe nevezte ezt az ünnepet. Ehhez koromig el is láttam.Nyolc bevinni. Ez az irányzat sokféle az ünnepkörhöz csatlakozik az évig voltam országos főrabbi, küzdelemmel járt, a dolog a legenda, hogy a főpap által erről most mondtam le. Fogok lényege az lett, hogy a hitelesített olajból, amelyen a még rabbiként működni tér- jeruzsálemi templomból főpap pecsétje volt, és amely a mészetesen itt, a Rabbiképző Zeusz-templomot csináltak, felavatáshoz kellett, csak egyZsinagógájában. Kutatásokkal Az uralkodó pedig dekrétumot napi olaj maradt meg, azonban szeretnék foglalkozni a legú- adott ki, amelyben végül a csodás módon nyolc napra elejabbkori magyarországi zsidó zsidó vallás gyakorlását ural- gendö volt. Ezért nyolc napos hitközségek vonatkozásában, kodói fogva olyan módon a hanuka ünnepe. hatalmánál Sokat publikáltam, előadá- eltörölte. A dekrétumra egy hogy minden nap eggyel több sokat tartottam Belgrádtól Jeruzsálem közelében lévő lángot gyújtunk meg. Érméi a Jeruzsálemig. Más vallások kisváros. Módin papja és fiai csodánál nagyobb csoda volt a képviselőivel, úgy érzem jó fellázadtak és kezdetét vette kis makkabeus sereg győkapcsolatot alakítottam ki. előbb egy gerilla-harc, amely- zelme, az ősi szentély visszaRészt vettem a Keresztény- nek vezére a modini papnak foglalása a sokkal nagyobb zsidó Társaságban is. A Júda nevű fia, akinek később ellenséges seregtől. Összefüg4 �ítélet gés annyi a karácsonnyal, hogy Kiszlév hó 25-ével kezdődik a hanuka, december 24-ével a karácsony. Általában a zsidó időszámítás szerint a dátumot nem reggeltől, hanem az előző nap estétől számítjuk. Ennek az emléke, gondoljuk, megvan a karácsonyban, amely nem 25-én, hanem 24-ike estével kezdődik. Sok közös vonásról nem lehet beszélni, azonban van egy lényeges alapkérdés, amelyben azt kell mondanom, hogy ez a makkabeus harc több volt, mint egyedül csak a zsidó nép vallásszabadságának harca, amelyből kifejlődött egy nemzeti szabadságharc, amely aztán egy rövid időre ismét egy zsidó királyság, a Makkabeus Királyság megalapításához vezetett. Ez nem volt hosszú életű, mert jöttek a rómaiak. Ami a zsidóság és a kereszténység közötti kapcsolat tekintetében, úgy gondoljuk a leglényegesebb, hogy ez az üimep az egész monoteizmusé. Egy olyan korban, amikor a monoteizmus még egyedül a zsidóságnál állt ferm, tehát, ha akkor a makkabeusok a monoteista hitért, amely a zsidó vallásban nyilatkozott meg, nem küzdöttek volna, legalábbis emberi szempontból kétséges, hogy mi lett volna a monoteizmus további sorsa. Nem nyomták volna-e el? Hogy alakulhatott volna a kereszténység, ha nincs a törzs, a zsidó monoteizmus? Ilyen a szempontból makkabeusok nemcsak a zsidóságnak, hanem az egész monoteista világnak a harcosai voltak. Ezt elismerte a Római Katolikus Egyház, ugyanis a régi egyházi naptárban van egy nap, azt hiszem valamikor a augusztusban, amelyet makkabeus vértanúk emlékének szenteltek. Tessék egy egyházkatolikus római történészt megkérdezni! Ez az egyetlen alkalom, amikor. legalábbis tudtommal, zsidó hősök. mártírok, akik a monoteizmusért vívott harcban elestek, a katolikus naptárba bekerülnek, mert az egyház is tudta jól, hogyha a makkabeus hősök nem harcoltak volna a monoteizmusért, akkor kétséges, utána mi lett volna... Emberi szempontból persze, Isten hatalma végtelen, tehát biztos valamiképpen, ha akarta, akkor a monoteizmusnak utat nyitott volna másképp is. A történeti fejlődés azonban azt mutatja, hogy a zsidóság kertjében nyílott a monoteizmus és ez a kert a harcok ellenére sértetlen maradt. Ennyi a kereszténység és a hanuka ünnep közötti legmélyebb vallástörténeti kapcsolat. Azután mindkettő ajándékokbán, az örömszerzésben nyilatkozikmeg. Van-e valamilyen kapcsolata a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel? Míg egészségem engedte. Frölich Ida professzorasszony felkérésére tanítottam egy rövid ideig a bölcsészettudományi karon, a Hebraisztikai Intézeten belül liturgiát, de aztán életkorom előrehaladásával és egészségem ezzel kapcsolatos gyengülésével ezt most meg kellett szüntetnem. Megtiszteltek azzal, hogy Frölich professzorasszony egy nagyon jeles müvét a Kumrán-i tekercsekről lektorálhattam. Áttételesen a kapcsolatom az is, hogy egy ideig Gábor fiam is a Pázmány Egyetem meghívott előadója volt. A bölcsészkar előző dékánjával is jó kapcsolatban voltam, az Egyetem teológiai tanárai közül is a hebraista és biblikus Professzor Urakkal jó kapcsolatban vagyok. Az Egyetemről nekem nagyon jó benyomásaim vannak. Az Egyetem hallgatóit, tanárait és Hallgatói Önkormányzatának lapját sok szeretettel üdvözlöm, és az Egyetem minden hallgatójának sikeres tanulmányokat kívánok. Wetzel Tamás ^^[f[ir(át©ií©sfl toirnMSiiiiIk; (A4))s 1/1: 40.000- Ft 1/2: 25.000- Ft 1/3: 14.000- Ft MM 1/1: 30.000- Ft 1/2: 18.000- Ft 1/3: 10.000- Ft rí -te ti 5 �ítélet í A* ik. JL “NÉPEK KRISZTUSA, MAGYARORSZÁG” “Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselösnek találtaték a Szent Lélektöl. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt bocsátani. ” 1916. december 30. IV. Károly megkoronázása és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. ’’ Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnöke. A nyilasok elfogták és kivégezték. 1918. december 24.-26. “Amikor pedig megszületik vaia Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jó­ vének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk neki. Heródes pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem. ’’ A román hadsereg bevonul Kolozsvárra, a Szerb-HorvátSzlovén Királyság csapatai megszállják a Muraközt, a csehszlovák katonaság pedig elfoglalja Eperjest. A történélmi Magyarország szétesik. “Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról - arról, hogy akinek levágták a kezét és lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok meg fogod tudni, mire gondoltam.” (Karinthy Frigyes) Reggel indult a menet a budavári palotából a Mátyástemplomba. Ágyúdörgés és harangzúgás mellett vonult be Károly és felesége a templomba, ahol Tisza István nádorhelyettes tette a király fejére a Szent Koronát, miközben az érsekek és püspökök áldást mondtak. A hercegprímás átnyújtotta Károlynak a jogart “József pedig az álomból és az országalmát, majd a felserkenvén, úgy tőn, a mint főméltóságok a trónhoz vezet- az Úr angyala parancsolta ték és beiktatták. Mindezek vala neki, és feleségét magáután Tisza felkiáltott: “éljen a hoz vévé. És nem ismeré öt, király!”, amit a jelenlévők míg meg nem szülé az ö visszhangoztak. A koronázás elsőszülött fiát; és nevezé után a király a Szentháromság annak nevét Jézusnak. ” téren esküt tett. Rendkívül nehéz politikai helyzetben lett 1944. december 24. uralkodó, amikor az országnak Sopronkőhidán kivégzik Baiegy nagy formátumú egyéni­ csy-Zsilinszky Endrét és ellenálló társait. ségre lett volna szüksége. "Mikor pedig ezeket magában elgondolta: imé az Úrnak angyala álomban megjelenik neki, mondván: József, Dávidnakfia, nefélj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szül pedigfiat, 6 1948. december 23. A belügyi szervek hűtlenség, a köztársaság megdöntésére irányúló bűncselekmény, kémke­ dés és valutaüzérkedés vádjával letartóztatják Mindszenty József hercegprímást. Mindszenty 1945-48 között szembehelyezkedett a diktatórikus törekvésekkel. Vezéralakja lett a vallásszabadságért, az egyház működési szabad­ ságáért küzdő, nemzeti függet­ lenséghez ragaszkodó erők­ nek. A Budapesti Népbírósá­ gon zajlott koncepciós per során Mindszentyt 1949. feb­ ruár 8-án életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. A magyar katolikus egyház negyed századig vezető nélkül maradt. Bajcsy-Zsilinszky Endre: politikus, újságíró. Az 1930-as évektől kezdve fokozatosan jut el a demokrata ellenzéki, németellenes, antifasiszta meg- “És egybegyűjtve minden gyözödésig. 1944-ben a fegy- főpapot és a nép írástudóit, veres ellenállási mozgalom tudakozódik vaia tőlük, hol kell vezetésére alakult Magyar Krisztusnak megszületnie? ál �3; Azok pedig mondának neki: a júdeai Betlehemben; mert így írta vaia meg a próféta. 1951. december 21, Leleplezik a Sztálin-szobrot a Felvonulási téren. A lerombolt Regnum Marianum templom helyén álló monstrum, Mikus Sándor alkotása J. V. Sztálin 72. születésnapja alkalmából készült. A diktatúra nyomasztó jelképe mindössze öt évig állhatott a helyén. . "És te Betlehem, Júdánakföldje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi váro­ sai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt. Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakoló tőlük a csillag megjelenésének ide- 1956. december 8. A salgótarjáni tüntetésen a karhatalom sortüzet ad le a tüntetőkre. Körülbelül nyolcvanan halnak meg. “Mondd el, mert ez a világ csodája / Egy szegény nép karácsonyfája / A Csendes Éjben égni kezdett / És sokan vetnek most keresztet ! Földrészek népe nézi, nézi! Egyik érti, másik nem érti ! Fejük csóválják, sok ez, soknak / Imádkoznak vagy iszonyodnak / Mert más lóg a fán, nem cukorkák ! Népek Krisztusa, álomban megintettek, hogy Heródeshez vissza ne men­ Magyarország. jenek, más úton térének vissza (Márai Sándor) hazájokba. ” “És elküldvén őket Betlehem- (Máté evangélioma) be, monda nékik: elmenvén, szorgalmasan kérdezősköd- Boldog karácsonyt mindenjetek a gyermek felől, mihelyt kinek! pedig megtaláljátok, adjátok Koltay András tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek neki. Ők Kedves Katolikus pedig a király beszédét megTestvéreim! hallván, elindulának. És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind A közeljövőben meg­ addig, a míg odaérvén, megálkezdődik a népszám­ la a hely fölött, a hol a gyerlálás. A kérdezöbiztos mek vaia. ” Önnek is felteszi majd 1989. december 21. Budapesten gyászmenet vonul a román nagykövetség elé, a romániai megmozdulások ál­ dozataira emlékezve. December 15-én tüntetések kezdődtek Temesváron a fennálló Ceaucescu-rendszer ellen. A tüntetések többször fegyveres összetűzésbe csap­ tak át. Tőkés László református lelkészt elhurcolták. Temesvár pédáját követve 21étöl más városokban is felkelések törtek ki. A diktátor végérvényesen megbukott. “És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találók a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván tisztességet tőnek neki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adónak neki: aranyat, tömjént és mirhát. És mivel a kérdést, milyen vallású. Több évtized után mód­ ja lesz megvallani a kereszteléssel elnyert egyháztagságát. Bár a nyilatkozat ön­ kéntes, és sehol nem tartják majd nyilván név szerint, ne feledje Jézus ígéretét: “ Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Mennyei Atyám előtt “ ( Mt 10,32 ). Seregély István egri érsek, a Püspöki Konferencia elnöke J 7 �ítélet I i » Egyetemi professzorok jubileuma II. János Pál pápa beszéde a világ professzoraihoz Kedves Professzor Urak! Örülök, hogy a kegye1. lemnek ebben az évében találkozhatom Veletek, amikor Krisztus erősebb hitre és életünk alapvető megújítására hív minket. Különösen azt az elkötelezettséget köszönöm Nektek, amit a lelki és kulturális gyűléseken mutattatok ezekben a napokban. Rátok tekintve gondolataimmal az egész világ egyetemi oktatóihoz fordulok, valamint a diákokhoz, akiket Ti segítetek az előrehaladás útján, egy fárad­ ságos, de örömteli úton - szívélyes üdvözletemet küldöm mindannyiuknak. Köszöntöm Ortensio Zecchino szenátor urat is, aki az egyetemekért felelős miniszter és aki itt most az olasz kormányt képviseli. Az imént felszólaló kiváló professszorok beszédeiből kitűnt, milyen gazdag és tiszta elképzeléseitek vannak. Őszintén köszönöm nekik. Ez a jubileumi találkozó mindannyiatok számára alkalmas pillanat volt arra, hogy végiggondoljátok: Isten igéjének megtestesülése, a nagy esemény amit éppen ünnepiünk, mennyire elfogadott az emberek között, mint életadó forrás, amely az egész életet irányítja és átalakítja. Igen, hiszen Krisztus nem valami meghatározhatatlan vallásos létnek egy jelképe, hanem sokkal inkább ő az a biztos pont, amiben Isten, a Fiú által, teljesen a magáévá 8 teszi emberségünket. Krisztussál “a Végtelen belép az időbe, a Teljesség elfedve marad a részben. Isten emberi arcot ölt” (Fides et Ratio. 12). Istennek ez az “önkiüresítése”, méghozzá egészen a Kereszt “botrányáig”(cf. Fii 2:7), képtelenségnek tűnhet annak, aki csak önmagáért él. Ez az önkiüresítés tulajdonképpen “Isten ereje és bölcsessége” (1 Kor 1:23-24), azok számára, akik nyitottak az ö váratlan szeretetére. Mindezt tanúsítani vagytok Ti most jelen. 2. Az egyetem egy új humanizmus számára. az alapvető téma, amit átgondoItatok, jól beleillik a jubileum újrafelfedezésébe, ami Krisztust állítja a középpontba, Valóban, a Megtestesülés eseménye a legmélyebben érinti az emberiséget, megvilágítja gyökereinket és sorsunkat. valamint képessé tesz a reményre, amiben nem kell csalódnunk. Mint tudós hölgyek és urak. Ti soha nem szűntök meg kutatni az emberi értéket. Az ókori filozófussal együtt Ti is mondhatnátok: “Keresem az embert!” A sok válasz közül, amit erre az alapvető keresésre adtak. Ti a Kriszusit fogadtátok el. Ez a válasz az Ö szavaiból válik nyilvánvalóvá, de már azelőtt elhangzott, mielőtt az arcán ragyogott volna fényesen, Ecce homo: íme az ember! (Jn 19:5). Amikor Krisztus elgyötört arcát az őrjöngő tömeg felé fordította, Pilátus nem gondolta, hogy bizonyos értelemben a kinyilatkoztatás szavát mondta. Akaratlanul mutatta meg a világnak az Egyetlent, akiben minden egyes ember felismerheti a gyökerét és akiben mindenki re-ménykedhet, hogy megtalálja a megváltását. Redemptor hominis: ez az a kép Krisztusról, amit már az első enciklikám óta próbálok a világba «1 'kiáltani”, és amit ez a jubileumi év is újból elő kíván segíteni, minden emberi ész és szív számára. 3. Krisztustól - aki kinyilatkoztatja magát az embernek (cf. Gaudium et Spes. 22) nyert késztetés által ezekben a napokban megerősítettétek a találkozókon, hogy igenis szükség van olyan egyetemi kultúrára, ami valóban “emberi”, elsősorban abban az értelemben, hogy a kultúrának összhangban kell lennie az emberrel. Ezen kívül pedig a kultúrának túl kell lépnie a csábításon hogy olyan tudást adjon, ami pragmatizmushoz vezet vagy ami elveszik a tudományos képzettség végte­ len folyamaiban. Az ilyen tudás képtelen értelmet adni az életnek. Éppen emiatt hangsúlyoztátok, nem hogy ellentmondás. hanem sokkal inkább logikus kapcsolat van a kutatás szabadsága és az igazság felismérésé között. Bár az emberi értelem korlátozott és elfárad, f B I 1 3 1! �Ítélet?'« í minden fejlődés az igazságot keresi. Ezt a szempontot hangsúlyozni kell, hacsak nem akarjuk megadni magunkat a légkörének, relativizmus aminek a mai kultúra nagy része áldozatul esik. Ha a kultúra nem az igazságra irányul - amit alázatosan, de határozottan kell keresni -, akkor menthetetlenül el fog tűnni, elveszik a bizonytalan vélemények között és átadja magát a legerősebbek uralkodó bár gyakran álcázott akaratának. hogy az a felsőbb Titok veszi körül, amit mind az ész, mind a hit Istennek hív. Egy olyan humanizmusra van szükség, amelyben a tudomány és a hit távlatai nincsenek többé egymással ellentétben. dent, ami Benne keletkezett (cf. Jn 1:3) és amit Ö megváltott. Ezért nekünk újra fel kell fedeznünk a Teremtés eredeti és világ végéről szóló jelenté^, tisztelnünk kell minden belső elvárását, de élveznünk is kell a belőle fakadó szabad­ ságot, felelősséget, alkotókészséget, örömöt, “pihenést” és szemlélődést. A II. Vatikáni Zsinat egyik kiváló szakasza is erre emlékeztet: “mivel az Isten a lelki szegénységben és szabadságban élvezi a teremtményeket. az ember egy igazságban való világ birtoklására hivatott, mintha egyszerre nem lenne semmije és minden az övé volna. ‘Minden a tietek: de ti Krisztushoz tar­ toztok és Krisztus Istenhez tartozik’ (1 Kor 3:22-23)” (Gaudium et Spes, 37). Nem elégedhetünk meg egy félreérthető megnyugvással, amelyet egy olyan kultúra támogat, ami kétségbe vonja az ész alapvető képességét az igazság felismerésére. Félő, hogy ez az út a hit félremagyarázásához vezet, mivel csak egy érzésre, érzelemre, Kultúra igazság nélkül nem művészetre csökkenti azt: és a biztonságot nyújt a szabadság- végén megfosztja a hitet minnak. hanem veszélyezteti azt. den lényeges alapjától. De ez Már több alkalommal említet- így nem keresztény hit lenne, tom a következőt: “Az igazság ami inkább egy ésszerű és és erkölcs követelményei nem felelősségteljes elfogadását - csökkentik, sem nem törlik el kívánja mindannak amit Isten szabadságunkat, hanem éppen Krisztusban kinyilatkoztatott. ellenkezőleg, lehetővé teszik, A hit nem az ész hamvaiból A mai legpontosabb ismehogy létezzen és megszaba- származik. Nagyon bátorítalak retelméleti magyarázat fontosduljon saját belső fenyege- mindannyiatokat, hogy sem- nak ismeri el annak szükségét, tettségeitöl” (Discorso al Con- miféle erőfeszítést ne sajnálja- hogy a humán- és természetvegno ecclesiale di Palermo, in tok az Igazságra és az tudományok ismét párbeszédre Insegnamenti, XVIII, 2, 1995, Abszolútumra nyitott tanulás találjanak. Ezáltal a tanulás p. 1198). Ilyen értelemben újraépítésében. újra egy mélyen egységes Krisztus szavai döntőek ma­ indíttatásból fakadhat. Napradnak: “Az igazság megsza­ 5. Világosnak kell lennie, jaink tudományos és technolóbadít benneteket” (Jn 8: 32). hogy ez a “függőleges” tan- giai fejlődése nagyszerű és ulási dimenzió nem jelent sem- egyben ijesztő lehetőségeket 4. Az igazság távlatából miféle becsukódást. Ellen- ad az ember kezébe. A táplálkozó keresztény huma- kezőleg, legalapvetőbb ter- tudomány határainak elisnizmus elsősorban nyitottságot mészete által az egész teremtés mérésé, az erkölcsi követelméjelent a Transzcendens felé. Itt különböző dimenzióira lesz nyék figyelembevételével. az igazság és az emberi nyitott. Hogyan is lehetne nem valaminek az elfedését kiválóság együtt jelennek meg. másképp? A termtmények jelenti, hanem éppen ez a bizAz ember lényege, hogy ő az értékét ismeri fel az ember a tosítéka annak, hogy a fejlődés egyetlen olyan teremtény a Teremtő elfogadásával. Az méltó lesz az ember számára látható világban, amely képes emberré lett igére nyitottan az és az élet szolgálatát fogja az öntudatra és a felismerésre, ember egyben el is fogad min- segíteni. 9 �ítélet 1! t r I I I (• II 11 í t i 1, I. 1 r ► i- ( I 4 í i Nektek, kedves Barátaim, akik tudományos kutatásokat folytat­ tok, segítenetek kell, hogy az egyetemek “kulturális labora­ tóriumokká” váljanak, ahol a teológia, filozófia, humán- és természettudományok gyümöl­ csöző párbeszédben vehetnek részt. Az igazság keresése köz­ ben természetesen szem előtt kell tartani az erkölcsi törvényt, mint a kutatás egy belső köve­ telményét és teljes értékének egy feltételét. 6. A hit által megvilágosült tudás nemhogy nem hanya­ golja el a mindennapi élet kü­ lönböző területeit, hanem a re­ mény és az ígéret erejét adja meg. Az általunk kívánatosnak tartott humanizmus olyan társa­ dalom kialakulását szorgalmaz­ za, amely az embert és elidege­ níthetetlen jogait, az igazság és a béke értékét, az egyének kö­ zötti helyes viszonyt, társadal­ mat és az államot, a szolidaritás és a szubszidiaritás logikáját állítja a középpontba. Ez egy olyan humanizmus, amely ké­ pes lélekkel megtölteni magát a gazdasági fejlődést, hogy az ‘minden egyes ember és a teljes személy kiteljesedésére” irá­ nyulhasson (cf. Populorum Progressio. 14; és Sollicitudo Rei Socialis, 30). Különösen fontos azon dolgoz­ nunk, hogy a demokrácia valódi értelmének, a kultúra egy hiteles eredményének, teljes védelmet biztosítsunk. Ebben az értelem­ ben aggodalomra okot adó irányvonalak jelentek meg. A demokráciát csupán egy ügyren­ di kérdéssé csökkentették, vagy 10 :Í; sokan azt gondolják, hogy a emberekkel történik. Remélem, többség akarata önmagában ele- hogy ez az irányvonal egyre gendő egy törvény morális elfő- jobban ki fog bontakozni a gadhatóságát eldönteni. Valójá- világtalálkozók alkalmával, ban azonban a demokrácia amelyeken hamarosan rektorok, értéke az általa képviselt és tá- egyetemek tanulmányi igazmogatott értékeken áll vagy gatói, egyetemi lelkészek bukik... Ezeknek az értékeknek vesznek részt valamint a diákok az alapja nem lehet feltételes és nemzetközi “fórumaival”. változó ‘többségi’ vélemény. Az alapnak egy objektív erkölcsi 8. Ti, kiemelkedő oktatók! törvény elfogadásának kell len- Az Evangéliumon nyugszik a nie, hiszen az ember szívébe világ és az ember létének mavésett ‘természeti törvény’ a gyarázata, ami nem szűnik meg kötelező hivatkozási pont a pol- támogatni a kulturális, humagári jog számára is” (Evangeli- nista és etikai értékeket, hogy az um Vitae, 70). életet és a történelmet helyes irányba segítse. Őszintén higy7. Kedves Barátaim, az gyetek ebben és ez állítson egyetemnek csakúgy, mint más mértéket elkötelezettségeteknek intézményeknek, szintén szem­ is. be kell néznie korunk kihívá­ saival. A kultúrában betöltött Az Egyház, ami a történelem szerepe azonban nélkülözhetet­ során elsőrangú szerepet játszott len, feltéve persze, hogy nem az Egyetemek létrejöttében, veszíti el eredeti jellegét. Ez pe­ továbbra is nagy figyelemmel dig azt jelenti, hogy az egyetem kíséri őket, Tőletek pedig el­ olyan intézmény, amely a szánt közreműködést kíván. kutatásnak él és ugyanakkor egy Ezáltal válhat lehetővé, hogy az lényeges, formáló - méginkább Egyetem úgy lépjen az új Milleazt mondanám “nevelő” - niumba, hogy teljesen rátalált funkciót is betölt, elsősorban a ismét önmagára, mint egy fiatal generációk számára. Ezt a helyre, ahol figyelemre méltó funkciót a reformok és új módon bontakozhat ki a tudásra irányok középpontjába kell állí­ való nyitottság, az igazság tani, hiszen ez segíthet egy régi keresésének szenvedélye és az intézménynek, hogy lépést emberiség jövője iránti érdek­ lődés. Hagyjon ez a jubileumi tudjon tartani a korral. találkozó kitörölhetetlen nyo­ A szemléletű mot mindarmyiatokban és indít­ humanista keresztény hit eredeti módon son Titeket új erővel erre a nem tud hozzájárulni az Egyetem könnyű feladatra. életéhez és nevelő feladatához. Hiszen a keresztény tanúságtétel Ezzel a kívánsággal. Krisztus élénk gondolkodásból és az élet nevében, aki a történelem Ura következetességéből fakad, egy és az emberiség Megváltója, bíráló és építő dialógus által, nagy szeretettel áldalak meg ami más nézőpontot képviselő Titeket. �r ;:bí - Mindennapi küzdelmeink. Nem könnyű saját életünkről, és benne harcainkról írni az isme­ retlen olvasónak, hiszen mind­ nyájunknak meg kell vívnia min­ dennapi küzdelmeit. Mindenki éli saját életét, armak boldogságaival. szomorúságaival, kudarcaival, sikereivel. Mindenki írhatna saját magáról, sorsáról, hiszen senki el nem ke­ rülheti azt a keresztet, amely saját­ ja és ami így a legnehezebb mind­ egyik közül. Barátunkról és így állandó társunkról írni talán még ennél is nehezebb. Az elmúlt 10 év gyorsan elmúlt. Diploma szerzések, szakvizsga, társadalmi kapcsolatok itthon és külföldön, egzisztencia teremtés, pénzkereset, szakmai és közéleti presztízs, könyvek, tanulmányok írása, nagy tanulmány utak külföl­ dön, szerelmi boldogságok, kiáb­ rándulások. Tételesen felsorolva sokunk sorsa hasonló. Különössé és sikeressé - nemcsak a világ, a környezet szemében és magunk számára is akkor lehetünk, ha céljaink mellett meg­ találjuk az Úr akaratát is. Ered­ ményeink, valamint bűneink, gyengeségeink mellett Krisztus­ ban megtaláljuk a barátot, a mér­ cét és az erőt. Hogyan tudunk „érvényesülni”, úgy hogy ne veszítsük el ma­ gunkat? Hogyan legyünk szelídek, jók, de ugyanakkor ravaszak is, nemcsak bölcsebbek, de okosab­ bak is, mint a világ fiai? Mikor és hogyan vagyunk egymás vetélytársai és testvérei is? Lehet-e egyszerre szeretni barátnőnket és Krisztust? Fontos-e ezekkel és hasonló kérdésekkel foglalkoz­ nunk, vagy e nélkül is jól meg­ vagyunk? Ha valaki katolikusnak érzi, vagy tudja magát ezekkel a problé­ mákkal mindeimap találkozik, és nem kerülheti meg őket Istennek tetsző válasz nélkül. Ugyanakkor a naponta vívott harchoz lelki erő is kell, tartás és jó tanács. Philip Crossey Atyát immáron több mint 7 éve ismerem. Finom eleganciájával, klasszikus művelt­ ségével, határozott hétköznapi ter­ mészetességével, mély és meg­ győző hitével, kedves szeretetével minden jó indulatú érdeklődővel hamar őszinte és bizalmas vi­ szonyt tud kialakítani. Elsődlege­ sen magyar és angol nyelven (de olasz, spanyol, francia és esetleg német nyelven is). Philip Atyával az ismeretséget azoknak az egye­ temista kollégáknak és kollegináknak ajánlom elsősorban, akik hitüket is szeretnék élni, vagy azt megerősíteni, ugyanakkor reá­ lis és égető problémáikra szeretné­ nek választ kapni, vagy baráti támaszt nyerni. Vannak olyan kérdések, amelyre egyedül, vagy barátunk, szerelmünk, szüléink bevonásával sem feltétlen kapunk megnyugtató választ, megoldást. Ajánlom a kapcsolatfelvételt azoknak is, akik egy nagy nem­ zetközi és diplomáciai tapasztala­ tokkal rendelkező, mély hitü, nagy műveltségű igazi katolikus pappal kívánnak megismerkedni. Philip Atya hosszabb papi szolgálatot teljesített már Olaszországban, Spanyolországban, Japánban. Képviselte a Vatikánt az EBESZ értekezletein is. Jelenlegi magyarországi misszió­ jának része a PPKE Jogi Karának lelki pasztorációja, amelyre Ft. Erdő Péter rektor úr kérte fel öt. Philip Atyát Karunkon minden kedden és csütörtökön délután 4 óra és fél hat között lehet meg­ találni a 216-es szobában. Tóth Zoltán József egyetemi oktató Megalakult a Pázmány- Job­ bik Hallgatói Öntevékeny Csoport. Keresztény, illetve nemzeti gondolkodású hallgatóként egyrészt klubszerű vitafóru­ mokat, másrészt előadásokat kívánunk szervezni. Mint ismeretes már már közhe­ lyesen az “értelmiségi em­ ber” fogalma nem az értel­ mes és művelt embert jelen­ ti, hanem azt az értelmes és müveit embert, aki érdeklő­ dik a közélet iránt és tudását a köz érdekében hasznosítja. Célunk, hogy aktuális és tör­ ténelmi kérdésekben előadá­ sokat és vitafórumokat szer­ vezzünk. Még a kari bejegyzés előtt a HŐK Tanulmányi Bizottsá­ gával közösen szerveztük meg a külföldiek budapesti ingatlanvásárlásáról szóló (közigazgatási jogi) előa­ dást, melyre előadónak az e kényes témában érintett Dr. Grespik László urat, a Fő­ városi Közigazgatási Hiva­ tal vezetőjét kértük fel. Terveink között szerepel to­ vábbá két előadás: meg kí­ vánjuk hívni Semjén Zsolt helyettes-államtitkár urat szekta- és felekezeti jogsza­ bályozási témában, valamint a Magyar Jogtörténet Tan­ székkel közösen magyar rocktörténeti előadást kívá­ nunk szervezni: az egypártrendszer által cenzúrázott zenekarokról (Illés, Beat­ rice, Európa Kiadó, A.E. Bizottság, stb...) Nos, nem szaporítom a szót: még hallhattok felölünk! Balogh András József (BAJ) Ik 11 �ítélet A kari TDK eredményei Szerző(k): Sz, Dolgozat címe; C, Témakör: T, Opponens: O, Pontszám: P, Összesen: Ö, OTDK-ra javasoljuk: J 1 Sz: Gerencsér Balázs, Juhász Albin C: A Kár­ pát-medencei magyar autonómiák lehetősége az ezredfordulón T: Közjog O: Koltay András P: 29+28+30 Ö: 87 J: 1. igen 2 Sz: Kertész Gábor C: Az abszolutista állam egyházügyi rendelkezései Magyarországon a XVIII. században T: Jogtörténet O: Vadász Viktor P: 29+28+30 Ö: ^7 J: L igen 3 Sz: Koltay András C: Sajtószabadság és személyiségi jogok az angolszász és a magyar jogrendszerben T: Magánjog O: Mécs Katalin P: 29+26+30 Ö: 85 J: II. igen 4 Sz: Boll Gábor C: A Vkf/2 története a legújabb kutatások tükrében T: Jogtörténet O: Török Bemát P: 26+27+30 Ö: 83 J: III. igen 5 Sz: Jakab András C: “Jogszabályok érvényessége, hatálya és alkalmazhatósága (különös tekintettel a közösségi jog és a tagállami jog viszonyára)” T: Jogbölcselet O: Mikecz Tamás P: 23+23+30 Ö: 82 J: igen 6 Sz: Landi Balázs C: Az orvos polgári jogi felelősségének kérdései T: Magánjog O: Mészáros Renáta P: 27+25+30 Ö: 82 J: igen 7 Sz: Vígh Annamária C. “A kánoni házasságjog szerinti “’’dolus”” T: Kánonjog O: Fekete Szabolcs P: 28+24+30 Ö: 82 J: igen 10 Sz: Fekete Szabolcs C: Az egyház legfőbb hatóságának szabályozása a régi és az új Egyházi Törvénykönyvben T: Kánonjog O: Kállay Márta P: 28+24+28 Ö: 80 J: igen 11 Sz: Elő Gábor C: A hangfelvételek védelme a mai magyar magánjogban T: Magánjog O: Goda Tamás P: 24+27+28 Ö: 79 J: igen 12 Sz: Csapiáros Ágnes C: A jogkimerülés elméleti kérdései és nemzetközi gyakorlata (Különös tekintettel a hazai joghannonizációs kihívásokra) T: Magánjog O: Horváth Alexandra P: 25+25+28 Ö: 78 J: igen 13 Sz: Lomnici Zoltán C: A köztestület történeti és összehasonlító jogi elemzése T: Magánjog O; Szabó Dávid P: 25+25+28 Ö: 78 J: igen 14 Sz: Dr. Magyar Attila István C: Magyar választójog és parlamenti választások 1945-töl 1985-ig T: Jogtörténet O: Zsolnai Edit P: 22+25+30 Ö: 77 J: igen 15 Sz: Jakab András C: Az EU csatlakozás az osztrák alkotmányjogi változtatások tükrében T: Nemzetközi jog O: Török Bernát P: 26+25+26 Ö: 77 J: igen 16 Sz: Pusztai Borbála C: “A munkaerő szabad áramlása, munkaerőpiac és foglalkoztatáspolitika a kibővítendö Európai Unióban” T: Nemzetközi jog O: Landi Balázs P: 25+26+26 Ö: 77 J: igen 17 Sz: Tóth Dóra C: “Büntetőjogi és közgázdasági vizsgálódások a bankvezetés 8 Sz: Cserne Péter C: “A jog gazdasági felelősségének kérdésében, avagy a banki elemzése, mint jogelmélet, jogpolitika és működés problémái” T: Büntetőjog O: Molnár jogszociológia” T: Jogbölcselet O: Szabó Anita P: 24+26+27 Ö: 77 J: igen Zoltán P: 25+26+30 Ö: 81J: igen 18 Sz: Tóth András C: A távközlési piac liber9 Sz: Tattay Szilárd C: A népszuverenitás és a alizációjának szabályozási kérdései T: Magántermészetes jogok eszméinek középkori kezde- jog O: Gombás Georgina P: 23+24+29 Ö: 76 tei. Antiuchrónia két részben T: Jogbölcselet O: J: igen Keszthelyi Alajos P: 26+26+29 Ö: 81 J: igen 12 �1 19 Sz: Balogh András József C: A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának hazai és európai viszonyai T: Büntetőjog O: Németh András P: 27+22+26 Ö: 15 J: igen 28 Sz: Harangi Gabriella, Tari Fruzsina C: Betekintés az Európai Unió jogába T: Jogtörténet O: Lomnici Zoltán P: 25+13+18 Ö: 56 J: feltételesen 20 Sz: Szabó Sarolta C: “Alkotmánytervezetek hazánkban 1988-tól napjainkig, különös tekintettel az államszervezet csúcsán álló intézményekre és az alkotmánybíróságra” T: Közjog O: Kovács György P: 22+25+28 Ö: 75 J: igen 29 Sz: Pólik Cecília C: “A cégeljárás, mint nemperes eljárás” T: Polgári eljárásjog O: Brehószki Márta P: 16+18+15 Ö: 49 J: feltételesen 21 Sz: Kállay Márta C: Ökumenizmus a katolikus Egyház szentség]ogában T: Kánonjog O: Vígh Annamária P: 21+23+28 Ö: 72 J: igen 22 Sz: Kovács György C: “A véleménynyilvánitás szabadsága, különös tekintettel a ma­ gyar Alkotmánybíróság gyakorlatára” T: Közjog O: Horváth Katalin P: 24+24+24 Ö: 72 J: igen 23 Sz: Esztervári Adrienn C: A bűnüldözési célú titkos információgyűjtés szabályozása hazánkban T: Büntetőjog O: Szabó Zoltán P: 25+22+23 Ö: 70 J: igen 30 Sz: Németh Nóra C: A német polgári törvénykönyv (Das bürgerliche Gesetzbuch) T: Jogtörténet O: Tömpe Márton P: 13+14+15 Ö: 42 J: feltételesen 31 Sz: Novák Csaba C: Magyarország és Horvátország T: Jogtörténet O: Brehószki Márta P: 13+15+10 Ö: 38 J: feltételesen 32 Sz: Horváth Katalin C: Elkövetői alakzatok. Társas bűnelkövetés T: Büntetőjog O:__ P:__ Ö: J: nem Zsűri: Dr. Jobbágyi Gábor Dr. Tarr György Dr. Horváth Attila 24 Sz: Christián László, Fischera Anett C: Regionális politika és területfejlesztés a csat­ lakozás fényében T: Közjog O: Dely Gergely P: 22+20+27 Ö: 69 J: igen A Kari TDK-n szereplő dolgozatokat neveztük az OTDK-ra. A szerzők 2001. február 10-ig vál25 Sz: Csapó Orsolya C: “Az ingatlan tulaj- toztatást hajthatnak végre dolgozataikon. donjogának megszerzése, különös tekintettel az A megváltoztatott dolgozatokat eddig az elbirtoklásra” T: Magánjog O: Gláser Júlia P: időpontig három példányban kérem leadni 22+22+25 Ö: 69 J: igen nekem, ill. a Titkárságon. Ennek hiányában a Kari TDK-n szereplő dolgozat indul az OTDK26 Sz: Kövesdy Viktória C: A házasság n. megszűnése a polgári jogban és a kánonjogban Az opponensek közül a megjelölt hallgatók T: Magánjog O: Goda Tamás P: 22+27+20 O: kiváló opponensi teljesítményükért dicséretben 69 J:igen részesültek. 27 Sz: Arató Kinga C: Sztereotípiák a jogá­ szokról Franciaországban és hazánkban T: Büntetőjog O: Németh Zoltán P: 22+17+26 Ö: 65 J: igen Dr. Jobbágyi Gábor 13 �t I ítélet A HOOK Egy kiállítás üzenete ií Európa közepe 1000 körül “ címmel népszerű kiállítást hozott Budapestre az Európa Tanács. Ritkán, s talán Magyarországon még soha nem volt látható olyan gazdag kiállítási anyag, amelyet sok-sok európai múzeumi gyűjtemény­ ből válogattak össze. A kiállítás rólunk ( is ) szól, Bemutatja a magyarok, csehek, lengyelek államalapítását és integrálódását a keresztény világba. Az előzményeket is igen szemléletesen megjelenítve a kiállítás szinte logikus következményként tárja a látógató elé a történteket. A rendezés tudatosan mutatja be a kétségtelenül meglévő párhuzamosságot a három állam megAz Árpádok, születésében. Piastok, Premyslek történelmi értelemben ugyanakkor döntöttek a kereszténység felvételéről és a nagykárolyi értelemben vett államalapításról. Ugyanúgy kellett megküzdeniük a visszahúzó törekvésekkel, sőt mindhárom dinasztia közel azonos időtávon teljesítette be mindmáig meghatározónak bizonyult történélmi küldetését. A kiállítás rendezői nagy tapintattal kerülték el a nemzeti érzékenységet bármely részről esetlegesen sértő történelmi elemeket, pl. az állami szuverenitás kérdését. S ha ezt mi magyarok észre is vesszük, jól tudnunk, hogy régiónkat miként látja, lát­ tatja Európa. Másrészt éppen ezáltal erősödnek meg az össze­ tartozásunkat erősítő momentumok. Az összetartozás gondolata különösen fontos üzenetet hordoz a régió népei számára ma, 14 amikor az Európai Unió bövítésének halogatását a régió országai azonos módon szénvédik el. Vitathatatlan, hogy a Hatok Európáját jelentő közösséghez képest a mai Európai Unió más minőséget jelent, s a további bővítéshez hiányzik az a nagylelkűség, amely úrrá le­ hetne a tehetetlenségen. A valós nehézségeket és a hipokratikus elhallgatásokat érzékelve elengedhetetlen a régió, a “ visegrádi országok “ összefogása. Ha amint ez valószínűsíthető Európa jövőjét a régiók Európája, a Régiók Közössége jelenti, akkor ez visszatérést jelenthet az európai egység ötven évvel ezelőtt lerakott közösségi alapjaihoz. Ehhez azomban a régiókon belül kell megvalósítani a szolidaritás, a szubszidiaritás és a nemzeti méltóság és megbecsülés elveit. A kiállítás ezt üzeni számunkra, s ezért szól rólunk, maiakról. A kiállított anyaghoz kapcsolódik az a ( sajnos közel tízezer forintos árát tekintve szó szerinti értelemben is ) értékes háromkötetes kiadvány. amely tanulmányaival és színes illusztrációival kínál maradandó emléket és elmélyülési lehetőséget a kiállítás témájában, A kiállítást vándorkiállításként Krakkóban, Berlinben, Mannbeimben, Prágában végül Pozsonyban is bemutatják. Bittsánszky Géza (Az Új Emberben 2000. novembér 5-én mejelent cikk másodközlése) idén a HÖOK Debrecenben tartotta a tisztújító közgyűlését, melyen karun­ kat Balogh András József /további­ akban B.A.J./ és Tomasitz István képviselte. B.A.J. immáron ötödik éve képviseli az egyetem jogi karát országos szinten. A képviselők megérkezése után szin­ te azonnal feszült légkör alakult ki. Érthető módon, hiszen eredetileg csak egy jelölt volt az elnöki posztra, név szerint Jancsák Csaba! Szeged /. A sors fintora viszont úgy hozta, hogy október elején egy újabb jelölt is akadt. Almássy Kornél a Műszaki egyetemről. November 10-én a nem állami intézmények régióülésén többé-kevésbé kialakult az-az álláspont, hogy Almássy Kornél a támogatott. A közgyűlés kezdetén a jelöltek kb. 50-50%-os tábort tudhattak a hátuk mögött. Ez a felállás nagyon hasonlitott az Amerikai Egyesült Államok­ ban zajló elnökválasztásra. A válaszvégeredménye itt is csak egy-két szavazaton múlott. Az igazi lobbyzás az első nap estéjét, éjjelét lezáró kötetlen beszélgetés ill. sörözgetés alatt kezdődött, ami egy külső szem­ lélő számára csak egy kellemes „bu­ linak” tűnhetett. Érvek és ellenérvek különös csatáját hallgathatták a résztvevők. Ennek eredményeként Almássy Koméi esélyei megnőttek. de a versengés kiélezett maradt. Másnap, az előző esti „lobbynak” köszönhetően kis csúszással, megkezdődött az ülés, mely délelőtt 11tői egészen este 11-ig tartott és a leköszönő elnökség beszédével nyílt meg. Mindenki beszámolóját elfo­ gadták, kivéve Gajda Tibor dokto­ randusét ( ELTE-jog ), ezt a 135 képviselőből csak négyen tartották hitelesnek. Ezután következett a fontos napirendi pontok taglalása, mint például az alapszabály módosítás, ahol az amúgy megosz­ tott közgyűlés teljesen egységes volt. Ezalatt a fent említett doktorandus, leszavazása után érvek híján elhagy­ ta az üléstermet. Maga a tisztújítás du. 4 -kor kezdődött. Mindkét jelölt ismertette programját 7,5-7,5 percben. Majd 60 �y Közgyűlés percnyi össztűz zúdult mindkét jelöltre kérdések formájában. A jelöltek si­ keresen állták az ostromot, és zár­ szóként még egymáshoz is intéztek kérdéseket. B.A.J. szerint már két éve nem volt ilyen jó hangulat HOOK közgyűlésen és sértegetések sem hangzottak el. Ami igen nagy szó egy ilyen ka­ liberű választáson. A választás eredménye végül mindenkit meglepett, hiszen ha hajszállal is de Jancsák Csaba tűnt esélyesebbnek, mégis 71-64 arányban Almássy Komél győzedelmeskedett. Itt szeretnem megemlíteni, hogy az egyetemek között már évek óta van egyfajta érdekszövetségi rendszer, Egyrészről Szeged- Pécs- DebrecenSopron, a másik oldalon pedig Mis­ kolc-Budapest illetve a vidéki fois, ,,, , . „ kolak es karok „allnak szemben egymással, nagyjából kiegyenlítve az erőviszonyokat. Az ELTE megosztott, de a mérleg nyelvét mégis az egyházi és alapítványi intézmények adják. így alakulhatott ki ez a minden résztvevő számára meglepő ered­ mény. Megkérdeztem B.A.J.-t, hogy ő mint egyetemünk képviselője hogyan szavazott. Én a szavazatomat Almássy Kornélra adtam le. Bár mindkét jelöltet ismerem, döntésemben a mérvadó az volt, hogy még Almássy Kornél személyesen is felkeresett, hogy programját és elnökségi tagságát bemutassa, addig Jancsák Csaba nem ke­ resettjól, de még külön kérésem után sem volt hajlandó programjáról nyi­ latkozni. Almássy Koméi mellett elnökségi tagjelöltként indult Vincze Tibor (Károli Gáspár Református Egyetem), akinek feladata a nem állami egyetemek ügyeinek országos szintű intézése. A tisztújítás közvetlenül is érintette a kart, mivel BAJ személyében a PPKE JÁK adja a HÖOK-ba a felü­ gyelő Bizottság egyik tagját, és vár­ hatóan a Magyar Akkreditációs Bi­ zottságba delegált hallgató-kép­ viselőjét. Jóna Tibor A HÖOK javaslata a hallgatói támogatási rendszer reálértékének emeléséről A hallgatók állami támogatottságának előirányzatát a Felsőoktatási Törvény 9/A§ (l)-(2) definiálja, a juttatások és térítésck mértékéről és jogCÍméröl az Ftv 30-31§ és a 144/96 j^orm. Rend rendelkezik. Ah- hoz, hogy a támogatási rendszer betöltse a Kormány által neki Szánt funkcióját egyfelől hatékony elosztási rendszerre van szükség, másfelől gondoskodni kel kell1 aa támogatások támogatások értékálértékál° lóságának megőrzéséről is. A támogatási rendszer módosítása során a HOOK a múltban is aktívan részt vett a módosítást , ,, megelőző szakmai egyeztetés° ben és a jövőben is jelentős szerepet kíván vállalni. (A javaslatokat eljuttattuk az OM illetékeseinek.) A hallgatói támogatási rendszer elemei: Hallgatói normatíva Doktori képzésben resztvevők támogatási normatívája Lakhatás támogatás Tankönyv- és jegyzettámogatás Kollégiumi elhelyezés. A támogatási rendszer fenti elemei közül jelenleg csak a doktori képzésben résztvevők támogatási normatívájának és a köztársasági ösztöndíjnak az értékállósága valósult meg, hiszén ezek Összege folyamatoemelkedő bázisszámhoz igazodik (pl. minimálbér). A sorból kilóg természetszerűleg a kollégiumi elhelyezés, mivel ez nem pénzbeli, hanem természetbeni juttatás. A támogatási rendszer több elemének értékkövetése az utóbbi években elmaradt. Az elmaradás mértékét leginkább úgy vehetjük sze- mügyre, ha a támogatási öszszeg alakulását a fogyasztói ár­ index változásával vetjük öszsze: 1992-1999 között az árin­ dex 421,9%-al nőtt, azaz a támogatások értékállóságának megörzése érdekében azok no­ minálértékének is ennyivel kellett volna emelkednie. A hallgatói normatíva a hallgatói támogatási rendszer legfontosabb eleme, mely a tanulmányi ösztöndíjak és szociális sej j gélyeknek is a forrása. A haligatói normatíva 1992-ben 65.000 Ft. volt, ezen összeg azóta csak egyszer emelkedett mno v t-in/ i 1998-ban 7,7%-al, így a noroj matíva összege 2000-ben is 70.000 Ft/fö/év. A fent említett fogyasztói árindex alakulásávai Összevetve látható, hogy a támogatás 1992-es reálértékének meghatározásához most 275.000 Ft/fő/év összegűnek kellene lennie. A HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) 2000 november 10-i választmányi ülésén javasolta, hogy a hallgatói támogatások reálértéke az elkövetkező években emelkedjen. Természetesen belátjuk, hogy ez gazdasági okokból nem valósítható meg egy év alatt, így ezt fokozatos, több éven át tartó, az inflációt meghaladó emelésével tartjuk lehetségesnek. A támogatási rendszer egyéb elemeit így a jegyzettámogatás- és a lakhatási támogatás forrását - a HÖOK elnöke javasolta bevonni a normatív támogatásba. Balogh András József 15 �ítélet >r. A Karon tapasztalható problémákról - válasz Jakab András nyílt levelére A Tanulmányi osztály valóban ada­ tokat tárol és dolgoz fel. / Egyéb­ ként az Egyetem egy sor más rész­ lege is./ A hallgató az egyetemmel tanulmányai idejére közreműködést vállalt. Ehhez szükséges adataiba az egyetemi szerveknek betekinteni. Szeretném itt is oszlatni azt a fél­ reértést, hogy bármely törvényes jog a jogszerűtlen eljárások pa­ lástjául használható. A hallgató beiratkozásával veti alá magát az Egyetem szabályainak. Nem igé­ nyelheti, hogy ha pl. díjbefizetési elmaradása van, ha oktató ta­ lálkozni kíván vele a tanulmányi feladatok keretében, ha kölcsön könyvet nem hozott vissza, stb. akkor az ő címe adatvédelem cí­ mén ne legyen kiadható. A hall­ gató beiratkozásakor a jóhiszemű és szabályszerű együttműködést vállalta. Beiratkozás előtt tehetne fenntartásokat - de akkor erre a Karra nem vermék fel. Tény, hogy hallgatótársak magáncéljaira, vagy bárkinek magáncélra nem adható ki személyes adat a fel­ használó tudta nélkül. Azt azon­ ban, hogy az egyetem adatait fel­ használásra kéri a beiratkozáskor, a hallgató tudja, ehhez a bei­ ratkozással hozzá is járul. A jegyek, pontok, eredmények nyilvánosak. Ellenkező esetben a hallgató nem tudná ellenőrizni, nem érte-e öt az elbíráláskor sé­ relem. A jegy nem személyes adat, hanem az egyetemi munka mérésének eszköze, közérdekű az adott testületen belül. Jellegében adatként a sporteredményekhez hasonlítható. A rangsor szerinti besorolás rend­ jéről a beiratkozáskor tájékoz­ tatást adunk. Utólag nem kifogá­ solható. Ha sérelmesnek tartja valaki, ne járjon hozzánk. Az eredményt ugyanis a testületen belül érik el, s ösztönző hatása 16 van nyilvánosságának. A törvényt érteni kell és aztán betartani. Cikke végén a levélíró mondja, hogy a Kar a hallgatók és oktatók kara. Igaza van, de ezen belül együttes létezik. Ez tájé­ kozódás nélkül nem megy. A korábbi és mai létszámról annyit, hogy én 1947-ben 800-ad magammal kezdtem el a stúdiu­ mot. Ez volt a helyzet koráb­ ban... Az előadás a mi elgondolásunk szerint szükséges többlet: noha nem lehetetlen anélkül sem el­ sajátítani az anyagot. Ámde sza­ bályzatunk “elvárja az előadások hallgatását”. Ez tehát kötele­ zettség, amelyet lehet ellenőrizni. Az előadások anyaga egyébként a számonkérésnek is része. Könyvtár: a tudományos munka az egyetemen elsősorban az inté­ zetekben folyik. A hallgató egye­ lőre nem tudományos munkát vé­ gez akkor sem, ha dolgozatot ír. A TDK munka is közvetlen oktatói irányítást igényel. Lehet vitatni, hogy intézeteink ennek eleget tesznek-e. Ám az anyagiak hiá­ nyát e téren felróni túlzás. A Kar - abból az ellátmányból, amelyből más karok eladósodnak a könyvtárfejlesztés érdekében so­ kat tett. Ám nem a titkárnőkhöz kell ez ügyben fordulni. A tanszéki könyvállomány / nagy részben professzorok rendelke­ zésre bocsátott magántulajdona, amelyet tán jogosak ott tartani, ahol akarják ! a könyvtári nyil­ vántartásban szerepel, ott keres­ hető és szükség szerint az in­ tézetben elkérhető. Vizsganapok: az a szabály, hogy az elmaradt! halasztott í vizsga a következő félév vizsgaidőszakáig - tehát a szorgalmi idő alatt pótolandó. Ettől eltérés esetén a HÖK-nek a tanulmányi dékán­ helyettesnél van panaszjoga. Bár hadd jegyezzem meg, a szabály­ zatokat az azokat betartó, együtt­ működni kívánó, éber hallgatókra szabtuk. Felnőtt emberekre, amint ezt a levélíró is szeretné. Baj mindig a hanyagokkal és szabályt be nem tartókkal van. Vizsgák: az intézet, sőt a tanszék is meghatározhatja a maga vizs­ gagyakorlatát. Furcsa nekem, hogy valaki követeli egy rendszer bevezetését és ha azt valahol bevezetik, felpanaszolja. A Kari Tanács egyébként a vizsgáztató szerv hatáskörébe utalja annak eldöntését, hogy az elmaradó vizsgázónak ugyanazon vizs­ gaidőszakban ad-e másik időpon­ tot. A Szabályzat tartalmazza, hogy erre az intézet / tanszék ! nem kötelezhető. Igaza van a levélírónak abban, hogy a szabályszerűen megjelent, de a tanszék hibájából nem vizs­ gázó hallgatónak lehetőleg akkor rögtön, vele egyeztetett időpont­ ban kell másik terminust adni. Ugyancsak szabályellenes, ha a vizsgaidőszak elején megadott időpontot utóbb azért törlik, mert nincs elég vizsgázó ! bár ez több­ nyire visszalépő hallgatók miatt következik be /. Ennek azonban a visszalépőre van anyagi terhe, a megjelenőt emiatt nem érheti hátrány. Az index-aláírás kérdésének kiigazítása a kért formában szere­ pel a következő Kari Tanács napirendjén. A hallgatói kezdeményezés, még ha itt-ott melléfog is, mindenképp üdvözlendő. Remélem, a válasz érdemi, még ha nem is a dékántól származik. Dr. Zlinszky János �T B,.. £ A Katolikus Egyetemi Alapítvány ezúton kéri a hallgatókat és hozzátartozóikat, hogy a Katolikus Egyetemi Alapítvány cél­ jaira a személyi jövedelemadó meghatározott 1 %-ról, az 1996. évi CXXVI. törvény szerint, az alábbi nyilatkozat alapján rendelkezzenek az Alapítvány javára: Tudnivalók Ezt a nyilatkozatot csak akkor töltse ki, ha valamely társadalmi szervezet, alapítvány vagy külön nevesített intézmény, elkülönített alap javára kíván rendelkezni. A nyilatkozatot tegye egy olyan postai szabvány méretű borítékba, amely e lap méretét csak annyiban haladja meg, hogy abban a nyilatkozat elhelyezhető legyen. Fontos! A rendelkezése csak akkor érvényes és teljesíthető, ha a nyilatkozaton a kedvezményezett adószámát, a borítékon pedig az Ön nevét, lakcímét és az adóazonosító jelét pontosan tünteti fel. 2000-ben is az összevont adóalapját terhelő kedvezményekkel csökkentett és befizetett adója 2x1 százalékáról rendelkezhet. Az egyik 1 százalékot a külön törvényben meghatározott alapítvámy, társadalmi szervezet vagy külön nevesített intézmény, elkülönített alap javára juttathatja. A másik 1 százalékot valamely bíróság által bejegyzett egyház vagy a 2000. évi költségvetési törvényben meghatározott kiemelt előirányzat javára adományozhatja. A lezárt borítékot a 2000. évről szóló személyi jövedelemadó bevallásával együtt, azzal egy borítékban küldje meg az adóhivatalnak. Ha adójának 2x1 százalékáról rendelkezik, akkor mindkét nyilatkozatot egy borítékba tegye bele. Ha az Ón 2000. évi személyi jövedelemadóját a munkáltatója számolja el, akkor a nyilatkozatát tar­ talmazó lezárt, a szükséges adatokkal ellátott borítékot 2001. március 25-éig a munkáltatónak adja át, aki azt az elszámolásról szóló adatszolgáltatással együtt továbbítja az adóhivatalnak. Ebben az esetben a borítékot a ragasztott felületére átnyúlóan saját kezűleg írja alá! Budapest, 2000. ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL ( ITT KELL LEVÁLASZTANI! ) RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL A kedvezményezett adószáma: 19636027-1-13 A kedvezményezett neve; rr Ennek kitöltése nem kötelező KATOLIKUS EGYETEMI ALAPÍTVÁNY 17 �í RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL A kedvezményezett adószáma: 19636027-1-13 A kedvezményezett neve: Ennek kitöltése nem kötelező KATOLIKUS EGYETEMI ALAPÍTVÁNY ( ITT KELL LEVÁLASZTANI! ) A Katolikus Egyetemi Alapítvány ezúton kéri a hallgatókat és hozzátartozóikat, hogy a Katolikus Egyetemi Alapítvány cél­ jaira a személyi jövedelemadó meghatározott 1 %-ról, az 1996. évi CXXVI. törvény szerint, az alábbi nyilatkozat alapján rendelkezzenek az Alapítvány javára: Tudnivalók Ezt a nyilatkozatot csak akkor töltse ki, ha valamely társadalmi szervezet, alapítvány vagy külön nevesített intézmény, elkülönített alap javára kíván rendelkezni. A nyilatkozatot tegye egy olyan postai szabvány méretű borítékba, amely e lap méretét csak annyiban haladja meg, hogy abban a nyilatkozat elhelyezhető legyen. Fontos! A rendelkezése csak akkor érvényes és teljesíthető, ha a nyilatkozaton a kedvezményezett adószámát, a borítékon pedig az Ön nevét, lakcímét és az adóazonosító jelét pontosan tünteti fel. 2000-ben is az összevont adóalapját terhelő kedvezményekkel csökkentett és befizetett adója 2x1 százalékáról rendelkezhet. Az egyik 1 százalékot a külön törvényben meghatározott alapítvány, társadalmi szervezet vagy külön nevesített intézmény, elkülönített alap javára juttathatja. A másik 1 százalékot valamely bíróság által bejegyzett egyház vagy a 2000. évi költségvetési törvényben meghatározott kiemelt előirányzat javára adományozhatja. A lezárt borítékot a 2000. évről szóló személyijövedelemadó bevallásával együtt, azzal egy borítékban küldje meg az adóhivatalnak. Ha adójának 2x1 százalékáról rendelkezik, akkor mindkét nyilatkozatot egy borítékba tegye bele. Ha az Ön 2000. évi személyi jövedelemadóját a munkáltatója számolja el, akkor a nyilatkozatát tar­ talmazó lezárt, a szükséges adatokkal ellátott borítékot 2001. március 25-éig a munkáltatónak adja át, aki azt az elszámolásról szóló adatszolgáltatással együtt továbbítja az adóhivatalnak. Ebben az esetben a borítékot a ragasztott felületére átnyúlóan saját kezűleg írja alá! Budapest, 2000. ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL 18 �R- Vers - Mindenkinek Diplomázás Il.felv. Dec. 15.-én, pénteken de. másodszor került sor egyetemünk, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog - és Államtudományi Kar legújabbkori történetében a diplomaosztásra. A ta­ nulmányait 1995-ben kezdő és 2000ben lezáró legelső PPKE JÁK év­ folyam második részének búcsúz­ tatásának lehettünk tanúi. Ezúttal azok ölthették magukra a talárt és a fehér kesztyűt, akik a megelőző meg­ próbáltatások valamelyikének foly­ tán abban a kivételes szerencsében részesülhettek, hogy eredetileg öt évesre tervezett jogi egyetemi pálya­ futásuknak a hatodik évére is beje­ lentkezhettek... Legnagyobb részü­ ket a tavaly tavaszi államvizsgaidőszak során győzték meg profeszszoraik a maradás szükségességéről, de akadtak olyanok is akiket a szuikdolgozat-védés ill. a kötelező nyelv­ vizsgák hiánya kényszeríteltck ön­ ként jelentkezőnek az idén ősszeli új­ bóli rajthozállásra. (És persze akad­ tak olyanok is akik ezúttal seni tar­ tozhattak a szerencsés kevesek kö­ zé.) Habár az ily módon prolongált tanulmányi idő, és az államvizsgatárgyak megfelelő elmélyítését célzó sorozatos újbóli próbálkozások nagy valószínűséggel nem kizárólag kel­ lemes emlékeket hagytak az embe­ rekben, a múlt pénteken diplomázottak mégis, remélhetőleg, ugyanolyan kellemes ízzel búc.súzhattak el az egyetemtől mint a tavaszi csapat, és véleményem szerint - az avatási ce­ remónia sem csillogott semennyivel sem kevésbé, mint a fél évvé! ezelőt­ ti. A doktorrá avatás most is a szokásos, illő, ünnepélyes külsőségek közölt, az egyetem kapuin, ill. korlátozott anyagi lehetőségein belül zajlott, en­ nek következtében a kb. száz dip­ lomázó ill. hozzátartozóik ( a Dísz­ terem szűkössége folytán) két cso­ portba osztva várhatták sorsuk betel­ jesülését, míg a kintrekedtek óriás kivetítő segítségével követhették az eseményeket. Ennek köszönhetően idén a tumultusnak is sikerült gátat szabni, és a rendezvény most valóban az azt megillető rendben és - ünnepélyes keretek között zaj Ihatott. A teljes létszámmal felvonuló Egye­ temi Tanács (a négy kar négy dékán­ ja valamint a rektor, ill. a rektorhe­ lyettes) a pédum és az egyetemi zász­ ló kellő méltósággal vezette fel a ce­ remónia megkezdését ill. az ünnepé­ lyes eskütételt, majd ezt követően a „summa” minősítést elért hallgatók­ nak az egyetemi pédumra letett, ezál­ tal mintegy a többieket is képviselő eskütétele következett. Majd a szo­ kásos, diplomaminősítéshez igazodó sorrendű egyenkénti átadást és gratu­ lációkat követően, ill. a végzős év­ folyam nevében felszólaló diákok (a kb. hét és fél perce dr. dr. Kiss And­ rea és dr. Szanka Alckszandra) elölt, a kar korábbi ill. új dékánja emel­ kedett szólásra. Bár a beszédek tartalmának ismer­ tetése jelen esetben azt hiszem mind feladatomat, mind pedig képessé­ geimet jelentősen meghaladná, azért mégis - a tartalom és a retorika csorbításá nélkül is - megkísérelném kiragadni azt a néhány gondolatot, melyre beszédében mindkét dékán kitért, és amelyek a diplomázók mel­ lett talán az egyetem valamennyi hallgatója számára üzenet értékkel bírhatnak. Ezek pedig; Figyelmez­ tetés a jogászi hivatás valódi szere­ pére és természetére, mindezek nap­ jainkban egyre inkább feledésbe merülő voltára és visszásságaira, az életfogytig tartó tanulás jelentősége, és végül, figyelmeztcté.s és tuda­ tosítás az éppen felesküdött, friss diplomás jogászdoktorok hatahnas és megkerülhetetlen felelősségére, hogy tudniillik tevékenységükkel, fellépésükkel, szakmai é.s emberi teljesiunénjáikkel, saját sorsuk mellett az egyetem sorsának, jövőjének is évtizedekre meghatározóivá válhat­ nak, (A beszédek teljes tartalmát remélhetőleg egy későbbi számban teljes terjedelemben tudjuk majd megjelentetni.) MA József Attila A Dunánál (részletek) A rakodópart alsó kövén ültem Néztem, hogy úszik el a dinnyehéj Alig hallottam, sorsomba merültem Hogy fecseg a felszín, hallgat a mély Mintha szívemből folyt volna tova Zavaros bölcs és nagy volt a Duna Anyám kún volt, az apám félig székely Félig román vagy tán egészen az Anyám szájából édes volt az étel Apám szájából szép volt az igaz Mikor mozdulok, ők ölelik egymást Elszomorodüin néha emiattEz az elmúlás. Ebből vagyok. Meglásd, Ha majd nem leszünk!.. .-megszólí­ tanak. A világ vagyok - minden, ami volt, van: A sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan S a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád é.s Zalán, Werbőczi és DózsaTÖrökj tatár, tót, román kavarog E szívben, mely e múltnak már adósa Szelíd jövővel- mai magyarok! 1 I ...És dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. A Dunának, mely múlt, jelen és jövendő. Egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak, Békévé oldja az emlékezés S rendezni végre közös dolgainkat, Ez a mi munkánk és nem is kevés. 19 I �c 1 Felhívás Katolikus Egyetemi Alapítvány Hallgatói Önkormányzat Magyar Jogtörténeti Tanszék Pályázatot hirdet perbeszédversenyre Batthyány Lajos perének témakörében A pályamunkákhoz segítséget, illetve felkészítő anyagot a Magyar Jogtörténet Tanszéken, vagy a HŐK Irodában lehet igényelni februártól. Esteleges konzultációs időpontot dr. Horváth Attila tanár úrral kell egyeztetni. A beérkezett munkákat értékelve a 3. legjobbat választja ki a Bíráló Bizottság: vád és védőbeszédet. A nyertesek pénzjutalomban részesülnek I. helyezet: 40.000,-Ft 11. helyezet 35.000,-Ft III. helyezet: 30.000,- Ft Leadási határidő:2001. február 15. Pályázati feltételek: - hallgatói jogviszony - sikeres Magyar Jogtörténet kollokvium cmnl 4 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2000 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource III. évfolyam 13. szám 2001. január 15. Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE HÖK Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001. január 15. Date Created Date of creation of the resource. 2000. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1163kb+2194 kb) Type The nature or genre of the resource Folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_III_13_20010115 Relation A related resource T00028 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_III_13_20010115 HÖK